Rész

 1   1|             igaza van! - vágott közbe idegen nyelven a diktandóra váró
 2   3|           hozzátartozó fogalomkörrel, idegen volt nekik. Sõt, mert nem
 3   4|         ítélkezõ bíró tekintélyét egy idegen országból szedett, ott emlékezetes,
 4   6|              tudomást arról, hogy egy idegen fiatalember is van a szobában.~-
 5   8|              egy gyûlölt, lenézett és idegen levegõben él, más a fajtája,
 6   8| végigtapogatta ifjú védõjének testét, idegen nyelveken áldást mondott
 7   8|          dacára nem vette komolyan az idegen vallású fiatalembert.~Kedvenc
 8   9|            ijedt tekintetet vetett az idegen leány felé.~- Tegye le,
 9   9|     izgatottsággal kaparászott a szép idegen nõ fehér arcán, telt keblén.
10  10|             aki sorra szoptatta a két idegen gyereket, aztán a magáét.
11  10|              ez... oly ismerõs és oly idegen...?~Vasárnap reggelenként
12  14|           ezek megnyugodtak, hogy nem idegen.~Látni tudó szemmel most
13  18|               Sándor kezet csókolt az idegen hölgynek, csak aztán nézett
14  18|            sok férfiakkal találkoztam idegen városokban, és - hogy is
15  21|               érted szombat-napon, de idegen név alatt; a zsidóknak nem
16  22|                hogy e régies, kopott, idegen színû házból kormányozzák
17  22|               hogy leánya ne lássa az idegen férfit, akinek szemei még
18  23|        benyithatna ide - hirtelen egy idegen férfi, odamegy Piroskához,
19  23|              érte a diplomámat. De ön idegen, sõt magyar, ön el nem árul.
20  25|   Valahányszor magam kijöttem, mindég idegen sírokat erõszakoltak reám,