Rész

 1   1|       bot! - szólt a fiatalember halkan.~- Csúf állat, kecske, ez
 2   3|       gyerekek utánuk kullogtak, halkan beszélgetve.~A rom aljában,
 3   3|      elnyomni. Tósztokat mondtak halkan a „Pályára”, igen, s jövendõ
 4   8|       majd kiegyenlítem! - mondá halkan, majd hangosan hozzátette:~-
 5   8| eseményeket tárgyalta. Csak igen halkan beszélgethettek, annál hangosabban
 6   9|      Sándor jön! - szólt Piroska halkan.~Sándor belépett és megállott
 7   9|      idejönni! - mondá Hannának, halkan.~- Maga hazudott nekem! -
 8  10|         neki ott! - mondá Sándor halkan.~- De nekem! - susogta valaki,
 9  11|      családhoz!~- Lutri? - kérdé halkan, de mély jelentõséggel a
10  11|        fiához, Jézushoz!~Piroska halkan, magának, majd hangosan -
11  13|   érzéstõl:~- Megbocsát? - kérdé halkan.~- Holnap este, holnapután
12  14|    jutott, hogy miért.~A „miért” halkan beszélt a zúgó, az izgatott
13  14|         miniszter szárazon, majd halkan hozzátette:~- Menj be, és
14  15|        aztán haragosan, de azért halkan.~- Az akkor volt! - válaszolta
15  18|   elszánt vagyok! - vágta vissza halkan, mosolyogva az asszony,
16  19|       tudom - felelte az asszony halkan, hangosan talán nem is lehetett
17  20|         Mindent! - felelte Hanna halkan, de világosan. Az arca most
18  20|        minek.~- Tíz óra! - mondá halkan, mintha valamit meg akarna
19  21|         szólalt meg Robin Sándor halkan. - Köszönöm, édes fiam,
20  23|        hajnal felé, és vidáman - halkan - mondta Petõfit:~Szeretlek