Rész

 1   3|   feleségnek! - susogja vissza az asszonyka.~És nem volt még e langyos
 2   4|            izgatott levegõben!~Az asszonyka elhalványodott, a szája
 3   4|    százezerszer. Magába szívta az asszonyka formáit, mégse tudott betelni
 4   4|         ketten csevegtek, azaz az asszonyka hallgatott. Hallgatta a
 5   4|  kétségeit.~Jó szerencse, hogy az asszonyka ebben az idõben csakugyan
 6   7| költségeinek mérlegét, és amíg az asszonyka az aranyozott gombokat az
 7   7|       szükséget látnia, inkább az asszonyka nélkülözgetett egyetmást.
 8  10|          megkötötte a lábukat. Az asszonyka ezért szomorú lett nagyon,
 9  11|   ajánlott föl Bem Gyulának. - Az asszonyka elolvasta az édes dicséreteket,
10  12|  körül-körül...~A festõ átfogá az asszonyka térdeit, amelyeket megfakult
11  12|    egyedül - az egész világon. Az asszonyka a férfi fején nyugtatá kezeit,
12  12|     sürgeté Gyula; és megfogta az asszonyka kezét. Az lehajtotta fejét,
13  12|          Elment?~- El! - szólt az asszonyka.~- Hagyott itt pénzt? -
14  13|     városban a kiüldözött szegény asszonyka. Igaz, hogy ez tette tönkre
15  13|   olvasott, s abból szónokolt. Az asszonyka csudálkozva hallgatta, és
16  13|       vagyok.~- Ugyan? - szólt az asszonyka gúny nélkül, szárazon. Fáradt
17  14|           meg akarnak esküdni. Az asszonyka nagyon erkölcsös, egyszerre!
18  23|       semmi ép, csak a szemem!~Az asszonyka lehajolt hozzá, csakhogy
19  23|          néha a szomorúság, de az asszonyka a szoknyájával mindjárt
20  24|        rajta, mindig úgy, hogy az asszonyka errõl nem tudott.~Piroska