Rész

501  22|            higgadtságom, hogy hivatalosan is cselekedjem.~- Lemondás! -
502  22|              választatlak meg újra?~- Nem is akarom.~A kormányelnök csudálkozva
503  22|             bizonyítani nem lehet, és nem is kell. Ti már nem olvassátok
504  22|                  azonfelül drága mulatság is! Fiatal barátom, sohse legyen
505  22|            különben nem ismerem õket, nem is akarom. Õk az akadályt képezik;
506  22|             asszonyt vejénd feleségül, az is parázna lészen. Mondának
507  22|           meglágyult a bibliától, az arca is megnemesedett, nem volt
508  22|          leányának szûzi ajka még csak ne is vegyen lélegzetet ebben
509  22| legislegkezdetétõl. És amirõl csak sejtem is, hogy nem a magam erejébõl
510  22|               kezét, amikor az utcára ért is. Egy darabig így ment elõre
511  22|               este volt már, és a verebek is aludni tértek. Robin e sötét
512  22|                   hozzá, a fizetõ még meg is ismerte, a régi volt. Úgy
513  22|               semmit. És úgy látszik, nem is törõdik vele. Egy újság
514  22|                   csak apja haláláról, az is mély részvéttel. Tehát nem
515  22|                   az kell, hogy aludj. Én is mindjárt lefekszem, csak
516  22|                   kaptam egy tanártól. Ez is szellemi munka legalább!~
517  22|          megcsókolta a szemét.~- Hát hogy is van azzal a gyermekkertésznõvel,
518  22|              magát.~Robin álmában beszélt is valami megölésrõl. Amire
519  23|                   egyéb - még a kõfalakat is kikárpitozta, és mindazon
520  23|                 tettél te még több csodát is, ott és akkor a József utcában,
521  23|                  maga legszentebb ügyében is alig tudott, erõsen rászólt
522  23|                   és mutatta Hirsyt:~- Ez is itt van, nála háltam!~-
523  23|           türelmetlenségében még szivarra is gyújtott. Merészelt, inkább
524  23|                  letette a gyenge szivart is, lefeküdt, elkérte Piroskától
525  23|                lecsúszott az ura szájához is.~Gyula ijedten emelkedett
526  23|                    sehol semmi, még a fák is fáznak, a madarak is elbújtak,
527  23|                  fák is fáznak, a madarak is elbújtak, az emberek csak
528  23|               tette meg, feküdt, mert nem is igen tudott volna felülni.
529  23|                  ha a valóság talán nincs is velök, szép a szimbólum,
530  23|                  tudás dolgában szegények is, mint költõk, érnek valamit!~...
531  23|                    s hajh, talán mellékes is, hogy lélekállapota döntötte-e
532  23|             érezte - sõt kaján örömmel el is gondolta -; mint menekül
533  23|         nyugszanak. Egy-egy pillanatra el is szundítottak talán, de amikor
534  23|             keskeny bársonyágyon feküdtek is: szíveikben megülték a legdélszakibb
535  23|             képesek azok, akiknek a teste is boldog összhangban lehet.
536  23|                  figyelte lélegzését, meg is csókolta az ura haját. Gyula
537  23|               halát?~- Csitt, aludjál!~El is aludt, vidáman ébredt hajnal
538  23|                 akármilyen gyengéd legyen is.~A férfi azonban máris föllélegzett:~-
539  23|            beveszi magát még a tüzelõfába is, amely a cifra kandallókban
540  23|                   nincs, és most már maga is elhiszi, amit füllentett,
541  23|                  se volt e napon, étvágya is megjött, hamarosan megevett
542  23|            legelõkelõbb eredetû. Különben is a halat nem sajnálom, megeszem,
543  23|              enyelgett, és ha napokig nem is mehetett ki a szobából,
544  23|                 komor. Mert a betegségnek is megvannak a maga apró, sõt
545  23|               újságból - tudta a neveiket is:~- Most megy az Amphitrite
546  23|                   kormányos, sõt a matróz is, indítani, kormányozni,
547  23|                   moccant, még lélegzetét is visszafojtotta, nehogy Piroska
548  23|                 megrázkódott a hotel fala is, egy-egy rossz pisztoly
549  23|                  neve miatt. Az orvos meg is volt tisztelve, meg ám,
550  23|          Megtapogatta még a lába kisujját is. A mellét azonban csak fölületesen
551  23|           amelynek elõérzetei vannak. Meg is szólal, csakhogy nem értik.
552  23|           ételeket. A másik drága, de ezt is okvetlen ajánlom. Az aranyszérum
553  23|                  én tudom, egyszer már el is vették érte a diplomámat.
554  23|              csókot. No, ha ízlik, többet is lehet!~- Addio, merci, lei
555  23|                fekete, sûrû bort!~... Nem is egy, két lépcsõt ment lefelé
556  23|                  akármilyen okos fiú volt is, egy pillanatra sem jutott
557  23|                  mondá a kapuban.~- Énrám is! - mondá Piroska büszkén,
558  23|                  voltak -, és engedte azt is, hogy az segítse be a kocsiba.~...
559  23|                halasztott, a soha már nem is remélt. Talán az Aqua Solén,
560  23|                Csacsi volt maga Velázquez is, mert - meghalt! Nincs semmi
561  23|               liliommezõket. Sõt cincérek is mászkálnak fáradtan, kéjesen,
562  23|              drága szúnyog! Sõt pillangók is jöttek délfelé, rövid vizitre,
563  23|                    bár ezt, hogy ilyenkor is járnak-kelnek, a természettudósok
564  23|          szeretlek!~Eh, végre étel nélkül is ellehet egy pár ember, ha
565  23|                horgászik, horgászik, enni is elfelejt, álmodik egész
566  23|                 alszik. Néha az ajkai meg is moccantak, de hangtalanul,
567  23|                  tudja közülünk még senki is, hogy rosszabb, mint az
568  23|            szédülve érzem, hogy talán nem is leszek: Látsz-e engem?~-
569  23|               hogy énhozzám beszéltél. Én is jó voltam ám tehozzád, amikor
570  23|                   elkábították, hogy maga is csak úgy élt, mintha az
571  23|                   va in Ungheria?~Kétszer is elmondta, feléje fordulva
572  23|                  nagy városba átviszi, az is beszél hozzája, a fakoporsójához:~-
573  23|             vidáman bolyongott, hol magam is oly búsan és boldogan csókolóztam
574  24|                   a legsilányabb tél után is újra fakad, ha eljön az
575  24|                  világ, Robin Sándor maga is. Neki is sétálnia kellett,
576  24|                Robin Sándor maga is. Neki is sétálnia kellett, hogy a
577  24|                  méltóságán alul van. Nem is tudom már biztosan, miért
578  24|             rászolgált: nem tudom, de nem is bánom. Lehet, hogy õ maga
579  24|                  okokra, sõt mi ok nélkül is bevagdalta barátai és ismerõsei
580  24|                ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor azonban
581  24|                  vagy igazában: tudni nem is akarom.~... Még Hirsyéket
582  24|                 akarom.~... Még Hirsyéket is megnézte a méltóságos úr.
583  24|             állásban lévén, magát Sándort is perszvadeálta, hogy térjen
584  24|         kíséretében - elküldte aludni azt is. Most már egészen egyedül
585  24|                   még tudnék sétálni most is! - mondá magányában és mosolygott:~-
586  24|             király, talán maga a jó Isten is: az ezüst kecskét és világát
587  24|                  kell kapnom, a föld alól is.~A következõ órában már
588  24|           vesztett még soha semmit!~Végre is egyszer valahára csak el
589  24|                   a fájdalomtól - magától is.~- Most már mehetek, most
590  24|                nem beszélt vele. És azóta is elmúlt - hadd lássuk - öt
591  24|                 lássuk - öt év! Azóta nem is látta, de számon tartotta,
592  24|                   szomorúan, még csak nem is örömtelenül. Mert újra csak
593  24|                   legrosszabb dolgok után is... Sötétkék, nehéz babos
594  24|                    Sõt egy kissé kövérkés is lett, mert a szomorúsággal
595  24|        leggyöngédebb és legjobb nõcskéket is.~Nagyon megörültek egymásnak,
596  24|        változatlan, örökre. A többi: hogy is mondjam, hogy is mondják
597  24|              többi: hogy is mondjam, hogy is mondják maguk: felöntés,
598  24|                     bár néha akarom - nem is látom. Az utcán, a körutakon
599  24|            Beszélhetnék Hannáról sokat én is, talán adós is vagyok vele,
600  24|                   sokat én is, talán adós is vagyok vele, de megvallom -
601  24|               mindent, ezt a tartozásomat is megfizetem...~A legtöbbet
602  24|                    szóba kerültek - maguk is:~- Megvagyok, csak megvagyok! -
603  25|            legtaplósabb elméjû szobatudós is. És ha nem paraszt, hát
604  25|                  bent, a két régi barátot is, akik egymással szemközt
605  25|                  egy szót sem, tekintetük is kerülte egymást, szállt
606  25|             másodcsõsznek, és az egyházfi is segített nekik. Kiküldtek
607  25|              nekik. Kiküldtek a dadájához is, de az ura azt izente, hogy
608  25|             ígérve, sõt gyeplût és ostort is, igazit.~Elvesztették az
609  25|                  sõt Robin Sándor szigorú is lett:~- Jer ide, én parancsolom,
610  25|                  és hátha mégsem az, hogy is lehetne?~- Bizonyos! - mondá
611  25|                 az az okos - és másnap el is ment velük. A parasztpár
612  25|                 parasztasszonynak magának is úgy rémlett, hogy történhetett
613  25|                  és a két gyerek különben is szörnyen hasonlított. A
614  25|               patkószeget, ez a szalonnát is csak sülve szerette, a többi
615  25|                 bele. Még a mandzsettáját is úgy húzogatta, mint Robin
616  25|                   ezt a hitét este otthon is kifejezte.~Mert újra tavasz
617  25|                 fia, majd az unoka. Végre is ez a rend, ez a cél: a jövendõ! -
618  25|                   a boldogságtól beszélni is alig tudsz, a jövendõt pedig