Rész

 1   2|          tûröm! - dörgött Robin, akinek a legtöbb tekintélye volt
 2   6|   katolikus vallású, idõs ember, akinek a nevét ritkán írták ki
 3   8|        csak nézte Robin Sándort, akinek - sajna - nem volt még ereje
 4  10|      magát egy gyermek sírjánál; akinek igen szép neve volt, ez,
 5  14|       pedig a politikai életben. Akinek sok kauciója van, persze
 6  14|          rányomta a bélyegét, és akinek lelke alattomban még az
 7  14|     pohos, kisfejû földbirtokos, akinek az ügyvédektõl sokat kellett
 8  14|       kezével - Robin Sándornak, akinek helyet mutatott, kezet adott.
 9  15|         nyelvüket. Így Hanna is, akinek folyton - és magától - nedves,
10  17|     mondá a vacsorázó miniszter, akinek Hanna - most már többször
11  17|         értéket ád a pénznek, és akinek nagy a híre, azt nem merik
12  18|        jött az ifjú feleségével, akinek eredetérõl a legregényesebb
13  19| sírkápolnája miatt. Az a grófné, akinek az arcképét festette utoljára,
14  19|         olyanhoz, mint Munkácsy, akinek finomak a fekete színei...
15  20|    felesége megcsalta, és azzal, akinek legfõképpen ágenskedett!
16  20|        akadt egy virrasztónõ is, akinek oly jól esett a búsulás,
17  20|        gyáva! Bánt egy asszonyt, akinek gyermeke lesz...~Robin Sándor
18  22|          lássa az idegen férfit, akinek szemei még veresek, és hogy
19  23|        eret, és nem jött hozzám, akinek egy hónapban legfeljebb