Rész

 1   3|      megbérmálkozott. Szegényke bizony kinõtt belõle, nagyon be
 2   4|  modorában. Ha azonban kellett, bizony lemondott Gyula a mûvészet
 3   4|  rosszat nem gondolt itt senki, bizony isten!~Gyula zavartan kezdte
 4   5|         fõbelövi magát, de neki bizony volt esze, és élve maradt,
 5   8| mozdulatú karon megfeszülõ - és bizony fényesedõ - fekete kabát
 6   8|       Hogyan? Apróra megmondani bizony én nem tudom. Az kellene
 7   8|   szerelmes nézéssel. Mert itt, bizony itten támad a szerelem.
 8   9|     várták a kicsinyt. Anyácska bizony nem sok öntudattal, álmatagon,
 9  10|      hozzátette:~- Már a maguké bizony se egyik, se másik. Pedig
10  11|          Nézték a mûveletet; és bizony egy kissé izgatott lett
11  15|      betegsége támad. Nem szítt bizony, nem volt bolond...~De a
12  15|      szeretem a pénzt? Szeretem bizony. Apának és nagyapának igaza
13  18|         voltak ezek az állások, bizony én meg nem mondom. A Hanna
14  18|          de nagyon megszépülve. Bizony, nemzetközi jellegû lett
15  23|   kocsiban - mi tûrés-tagadás - bizony nyílt, egylovas hintóban
16  25|         meg õket, és a pólyákat bizony elvéthette nagy ijedelmében,
17  25|      ismerjen a maga gyerekére, bizony nem gyakori eset, de ha
18  25|      megeskettelek!~Õ akarja...~Bizony, leginkább csak Robin Sándor