Rész

501  23|               magát kiterítve a hotel egy nagy szobájában, fejénél
502  23|                és nem tud a nyelvükön egy szót!~- Tud maga!~- De ha
503  23|                 teszem föl - beverném egy olasz bankárnak a fejét,
504  23|           talián elveszi a nagy pénzt egy magányos asszonytól, megköszöni,
505  23|               büszkeséggel a beteg.~- Egy kissé gyenge; rendetlen
506  23|          fogok!~- És nem beszélt soha egy becsületes orvossal! Másnap
507  23|             Hallja, mily telten szól? Egy bika - bocsánatot - egy
508  23|               Egy bika - bocsánatot - egy bivaly melle ez, teli és
509  23|              akik száz betegen vágnak egy napon eret, és nem jött
510  23|               nem jött hozzám, akinek egy hónapban legfeljebb egy
511  23|               egy hónapban legfeljebb egy a betegem. Én ráérek kitalálni
512  23|              gygante... Ön eredetileg egy óriás! Sok fekete bort,
513  23|         fekete, sûrû bort!~... Nem is egy, két lépcsõt ment lefelé
514  23|          akármilyen okos fiú volt is, egy pillanatra sem jutott eszébe,
515  23|        tiszteletreméltó Zuchetto vagy egy szélhámos, vagy egy bölcs.~-
516  23|              vagy egy szélhámos, vagy egy bölcs.~- A lángész hatását
517  23|          semmi a világon, csupán csak egy...~És ez az egy hosszú,
518  23|           csupán csak egy...~És ez az egy hosszú, hosszú csókba fúlt,
519  23|        kéjesen, mint a hektikások.... Egy szúnyogot, egy valóságos
520  23|         hektikások.... Egy szúnyogot, egy valóságos szúnyogot fogtak,
521  23|           harminc órai út - megesznek egy csepp európai harmatot,
522  23|          végre étel nélkül is ellehet egy pár ember, ha a nap oly
523  23|           horgászik elõttem a parton. Egy rongyos úr, az én koromban,
524  23|           lefeküdt kora délután, kért egy csepp aranyszérumot, aztán
525  23|             ki megváltozott hangja:~- Egy kis baj, semmi baj, megfáztam
526  23|             baj, semmi baj, megfáztam egy kicsinyt!~Ettõl fogva másnap
527  23|               csak kezdete elõtt volt egy új életnek, amelytõl mindnyájan
528  23|             el a hála, a fájdalom, és egy olyan érzés, amirõl szeretnék
529  23|               akarok aludni, még csak egy kicsinyt nem, ne hagyj.
530  23|       fakoporsójához:~- Uracska, csak egy temetõ van, és az a genovai!~-
531  23|        pompázó halál tündérhelye: van egy sírod, amelyet behantolni
532  24|              meg a séta - úgy vélte - egy komoly férfiúnak méltóságán
533  24|              úrnak.~Így mulatta magát egy darabig, amíg elhatározta,
534  24|              végzendõkkel: meglátogat egy hölgyet, aki sehogy sem
535  24|            csókok elõl megszökött, és egy kis parázs pletykáért benézett
536  24|            parázs pletykáért benézett egy klubba - nem politikai -,
537  24|            Párbajsegédeire, akikhez - egy évben - igen sûrûn folyamodott;
538  24|            bocsánatot kért tõle, és - egy ezüst forint kíséretében -
539  24|              kép, sem tárgy, még csak egy darab régi ruha sem. Új
540  24|           állok kasírozott sziklán...~Egy kissé kinevette magát, hogy
541  24|           régen özvegy asszonyok. Sõt egy kissé kövérkés is lett,
542  24|             és vigyázva áll meg, mint egy szenvedélyes vadász a rengetegben.
543  24|              volt... No, talán túlzok egy kicsit. Fájdalmat okoz,
544  24|         megvan benne.~És beszélgettek egy kissé ama szép, vörös Hannáról,
545  24|               vörös Hannáról, aki hol egy elesett grófot emelt magához,
546  24|               nyomára. Végre megvolt, egy májusi napon meglett, és
547  25|        ablaknál ültek, és nem szóltak egy szót sem, tekintetük is
548  25|             nézett, mert igen izgatta egy szeplõ, amely a Piroska
549  25|         dolgok vannak a világon, mint egy szeplõ, amely egy változatlan
550  25|                mint egy szeplõ, amely egy változatlan frissességû
551  25|  elválasztotta õket egymástól. És hol egy bárányfelleg puha fodrait
552  25|           erõsen sütötte a nap, látta egy pillanatra a kis Sándorka
553  25|               és a temetõ kapujában - egy betemetett árok volt az -
554  25|            megszokta a sötétséget, és egy külön látásra tett szert -
555  25|               hogy elõbb küldjenek ki egy félnapi napszámot.~Talán
556  25|      szoptatni való gyerek elfogyott.~Egy kisfiú fogadta õket az udvaron -
557  25|            távolságról lesett reájuk. Egy tizenegy vagy tizenkét éves
558  25|             dohányzást mívelte éppen, egy nagy ormótlan botot támasztva
559  25|           finom kis álla alá, és így, egy kissé ijedten nézte õket.~
560  25|         szolgálatjára!~Elszomorodtak. Egy pillanatra azt hitték, hogy
561  25|               kis szopósát temette el egy másé helyett, és nem tudta,
562  25|           tenné! - mondá Bem Gyuláné.~Egy darabig még özvegy Bem Gyuláné...~
563  25|             múlt soha, csak megbódult egy idõben, maga se tudja, hogy.~
564  25|          siettette az egybekelést, de egy másik, egy sokkal sürgõsebb
565  25|            egybekelést, de egy másik, egy sokkal sürgõsebb és kényszerítõbb.
566  25|            összefüggés nélkül magának egy napon, a csendes esküvõ
567  25|           Most ez kezdi, utána megint egy más! Ennek a fia, majd az