Rész

 1   5|          ismertem. Ugyebár az ön apja alispán volt? ~- Nem, adószedõ! -
 2   8|             jegyezte meg a Hanna apja, aki szintén jelen volt,
 3   8|      egyszerûen becstelen. Hanna apja Bergennel azt beszélte meg,
 4   9|            a napi fürdõk után az apja télikabátjába kellett beburkolni.
 5  14|    mézeshetekben kieszelte?~- Az apja révén ismerte a kerületet.
 6  15|         egészséges lett, mint az apja, a nagyapja!”~- No, maga
 7  18|     változtatott erre:~- Szegény apja, természetesen nagyon, nagyon
 8  19|     Múltkor a grófné volt itt az apja sírkápolnája miatt. Az a
 9  20|          arra, hogy ez vagy amaz apja az õ legkedvesebb leánypajtásának,
10  20| szekrényeket, és a földre hányta apja írásait, halottas ágyától
11  20|         a recsegését. Azt hitte, apja ébredt föl, nekirohant,
12  20|    Hannát, és belökte egészen az apja ágyáig. Bezárta az ajtót,
13  20|       mit cselekedtetek ezzel! - Apja felé intett, csöndesen beszélt,
14  20|   benyomta szemeit, hogy lásson.~Apja ott feküdt az ágyon, mellette
15  20|        hallotta, hátrált elõtte, apja mellé, leült a holttest
16  21|        asszonynak az árulása. Az apja halálát most nem is vette
17  22|        Egy újság adott hírt csak apja haláláról, az is mély részvéttel.