Rész

 1   2|          cipellõje.~Az idõsebb leány folytatá:~- Te ne beszélj, csak te
 2   3|             nem szentelt tagja volt, folytatá:~- A szabályos áldás majd
 3   3|           latinul.~Az egykori kispap folytatá:~- Engem az isteni végzet
 4   5|          Ennek megfogta az üterét és folytatá: - Tapintsuk meg, mint ver...~-
 5   6|          fognak bennünket bezárni? - folytatá Hanna franciául.~- Ó, kisasszony,
 6   8| belekapaszkodott a férfi karjába, és folytatá:~- Nekem nincsenek elõítéleteim.
 7  10|            egy nõi hang.~- Jó nép! - folytatá Sándor a vigasztalást.~-
 8  11|              szerencséje.~- Ülj le - folytatá -, fõznek neked teát, pihenj,
 9  13|              fejével, Robin mérgesen folytatá:~- Semmi sem köt össze minket,
10  13|         asszony az esõt nézte. Robin folytatá:~- Szép idõk, és én sokat
11  13|          sápadtan. Aztán elvörösödve folytatá: - Sokat és sokáig kell
12  14|  megfélemlítve hallgatott.~Az ügyvéd folytatá:~- Az a kellemes, ha valakinek
13  21|                nagyon is csendesen - folytatá:~- Gyulát régen láttad-e?~-
14  22|          tovább:~- Most belesültem - folytatá -, feledékeny kezdek lenni.
15  23|           arcot vágva, tréfás hangon folytatá:~- Sono vedova... Özvegy
16  24|        milyen sétákat tettem vele! - folytatá elmélkedéseit - milyen gyönyörû