Rész

 1   2| politikain.~- Az állókarzatról ki vagyunk tiltva.~- Egyesülnünk kell,
 2   3|           következik: Mi egymáséi vagyunk az életre nézve. Egyek a
 3   3|          és visszája. Házastársak vagyunk. Egymás szülei és egymás
 4   4|       sírt is. Mert konzervatívak vagyunk, ó, drága olvasó, az ember
 5   5|        tudatával, és mi csak azok vagyunk, vagy mi?~Sándor fölnevetett.
 6   5|       legalább én azt hiszem, nem vagyunk ilyenek és igyekezünk menekülni
 7   9|  zavartassa magát, mind asszonyok vagyunk!~- A kisasszony is? - szólt
 8  14|   Csakhogy itt vagy, csakhogy itt vagyunk, nekem nehezen ment, de
 9  18|          belátjuk, hogy testvérek vagyunk, a becsületesek is, a gazok
10  18|          ó, be furcsa kétkezûi is vagyunk a Jóistennek!~...Aztán elõkerültek
11  22|   semmiféle hangversenybe. Együtt vagyunk!~Csakugyan együtt voltak.
12  23|          és megmondom mindég, hol vagyunk. Mindjárt ott leszünk, most
13  23|      érzem; igaz-e?~- A Karsztban vagyunk, de hogy megérzi! Még szomorúbb,
14  23|             Egyet alszunk, és ott vagyunk!~- Jó, aludjunk!~Tettették
15  24|          mehetek, most már öregek vagyunk...~Fölment hozzá a várba,