Rész

 1   9|           bádogkád foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött még benne.
 2   9|           be egy piros szalagot a Sándorka fejkötõjébe.~- Miért tetszik
 3   9|   öregasszony a mosóteknõ mellõl.~Sándorka nem sírt, ellenkezõleg;
 4   9|    csöndes, remegõ sírása. De nem Sándorka sírt, hanem az anyja.~Hanna
 5   9|   hallgasson, míg édesen gõgicsél Sándorka, míg élvezettel vacsorál.~
 6   9| pillanatban megszólalt az anya:~- Sándorka aludni akar!~Fölocsúdtak.
 7  10|     olyanra találnak, amely ellen Sándorka kifogást nem emel.~Ebben
 8  10|           ez a telep, mintsem azt Sándorka fölfoghatta volna. Az egészen
 9  10|        megnyugtatta õket:~- Ojjé, Sándorka azt nem bánja, csak jó tejet
10  10|       forrón kezdett sütni a nap.~Sándorka tapsolt a lábaival, ámde
11  10|          szûrre letegye, aludjon. Sándorka még egy-kettõt, aprót pislant,
12  10|        mintha valamelyik õ volna, Sándorka!~- Ez az, ez az! - suttogta
13  11|       megállni...~- Tudja-e, hogy Sándorka meghalt? - mondá az asszony.~
14  25|        látta egy pillanatra a kis Sándorka tekintetét, sõt a lábacskáját,