Rész

 1   4|          és igen megelégedetten mosolygott, amikor lépéseit megismerte.
 2   5|        egy kissé ellágyult. Nem mosolygott többé, még kelletlen, de
 3   8|  Kezeltek. Sándor magához tért, mosolygott. Hanna félreértette ezt
 4   8|        sõt a fiára is. Hanna is mosolygott, de halovány lett és haragos.
 5   9|    Piroska megszelídülve.~Hanna mosolygott:~- No, még éppen nem, de
 6  12|     Körülnézett, összerezzent - mosolygott:~- Hû maradok hozzá, imádkozok
 7  14| leereszkedéssel köszönt vissza, mosolygott, majd gyanakodó és gúnyos
 8  14|  Különben is jól viselte magát, mosolygott az élceiken, és csaknem
 9  17|        Robin féltékenyen.~Hanna mosolygott:~- Én, csalni? Minek; nincs
10  21|   drágább.~Kezet fogtak, Sándor mosolygott.~- Én még mindig pedagógus
11  22|        tette hozzá, de mindjárt mosolygott ezen a megfigyelésen. „Eh,
12  23|        betegséget mind.~A beteg mosolygott. A nagy fejû emberke elfogta
13  23|         félénken bekopogtatott: mosolygott, pirult a hotelbeli szobalány.~-
14  24|       is! - mondá magányában és mosolygott:~- Bolond dolog, de kínoz,