Rész

 1   3| öregasszony, aki most is folyton sírt az õt ért régebbi szerencsétlenségek
 2   4|           a szíve bent bizonyára sírt is. Mert konzervatívak vagyunk,
 3   4|        lefeküdt a puszta földre, sírt és jajongott, és másnap
 4   9|   mosóteknõ mellõl.~Sándorka nem sírt, ellenkezõleg; vidám izgatottsággal
 5   9|          sírása. De nem Sándorka sírt, hanem az anyja.~Hanna megsimogatta:~-
 6  10|    dajkájának. A két asszony ott sírt egy-két verset, Piroska
 7  19|       kezét nézte, sokáig nézte, sírt és engem hívott; a karjaiba
 8  20|        könny. Tehetetlen dühében sírt, és a megaláztatástól, a
 9  20|      könny nélkül és hang nélkül sírt. Az asszony is sírt, de
10  20|       nélkül sírt. Az asszony is sírt, de könnyein keresztül is
11  22|          a piros aktákra, és úgy sírt.~Az öreg ijedt pofákat vágott,
12  23|         haldokló udvarlását, nem sírt, hitt. A forró hízelgések
13  25|        tudta, de amikor temette, sírt.~- Úgy bõgtél, fölverted