Rész
1 1| szerint, a kapu alól is meg lehetett közelíteni. A fiatalember
2 1| úgymint: nézte a házat, mintha meg akarná venni, vagy legalábbis
3 1| nem kedvezõ! - jegyezte meg a tulajdonos rosszkedvûen,
4 1| önnek semmi köze! - jegyezte meg ingerülten az ezüst kecske
5 2| háttérben még két hölgy jelent meg, egy karcsú, magas, idõsebb
6 2| szivarfüstöt szeretem. Maguk talán meg vannak büntetve?~Kacagva
7 2| önhöz. Piroska, csókold meg võlegényed, és jerünk.~A
8 2| elpirosodott:~- Nem engedem meg, hogy elmenjenek, megtiltom,
9 2| a jövõ mosolyog reánk, meg van állapítva. A kisleány
10 3| baj:~- Pozícióm nem engedi meg, hogy ezt tovább tûrjem! -
11 3| az apa nem egyszer jelent meg szerény vacsorájuknál, és
12 3| javítani fogok a sorsunkon. Meg fogok vele esküdni az oltár
13 3| amikor látta, hagy Sándor meg is csókolja, sanda szemmel
14 3| volt az ok, de a võlegény a meg nem érkezett születési bizonyítványokat,
15 3| tízforintost. Hordár hozta meg nem címzett borítékban,
16 3| ez még sokáig így tart.~- Meg kell esküdniök, és évi lakást
17 3| leányt kellõ tisztelettel, meg kell nyugtatni, lefõzni,
18 3| mint a gipsz-szobroké. Majd meg elöntötte a vér; magas,
19 3| ezért és nem más okból vált meg a szerzetesrendtõl. Lelke
20 3| Kifáradt tehát Budára, de itt meg sehogy sem értették meg,
21 3| meg sehogy sem értették meg, hogy mit akar. Miért ragaszkodik
22 3| megismerkedett, sõt nagyjából meg is barátkozott két bérkocsissal.~
23 3| a Jóisten nem haragudott meg reájuk.~A ház meg volt lepetve,
24 3| haragudott meg reájuk.~A ház meg volt lepetve, de egyszersmind
25 3| lepetve, de egyszersmind meg is sértõdött. A házmesterné
26 3| és kombinálva: lóvasúttal meg omnibusszal mentek. Mind,
27 3| a romok között. A lombok meg se moccantak.~- Kezdhetjük! -
28 3| kezdik. De az áldó kezek meg se moccannak.~A Gyula drága
29 3| elöntötte arcát.~- Csókoljátok meg egymást, hogy az angyalok
30 3| és türelmes olvasóm, hogy meg ne ítélj fiatal nõcskét,
31 3| rajonganak körül sokan, azokat is meg ne ítéld, soha!~Aztán hazamentek.
32 4| El, jó napot kívánok; meg voltam önnel elégedve. Maga
33 4| alkalmazottakkal. Ezektõl tudta meg az egész borzasztó esetet.
34 4| egyszerû, hagy elsõ hallásra meg lehetne érteni. Ez ember
35 4| öltönydarabbal korrigálják meg: - Frigyes és fivére valóban
36 4| szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~A filozófia
37 4| királya és törzskara, de ezek meg nem fizettek. A kedvezõ
38 4| áttérõnek, és ezenfelül jól meg is fürdetik!~Nevetett, de
39 4| lenne; azt mondják, most már meg lehet abból élni! Csakhogy
40 4| sok szép ügyét beszélték meg ezalatt, és szõtték a legkomolyabb,
41 4| Fiatal olvasóim, remélem, meg vagytok elégedve e kijelentésemmel,
42 4| a fejeteket, csókoljátok meg egymást.~A festõ - és talán
43 4| szigorlatra készült -, õk meg ketten csevegtek, azaz az
44 4| idõben nem. Különben talán meg is ijedt volna, tudván azt,
45 4| csak lehet, ne is tudja meg senki, csak a levegõégben
46 5| hétkrajcáros británika. Na meg aztán: a politika!~Mindezekrõl
47 5| elõbbi szebb! - jegyezte meg a király, aki fölkelt, lassú
48 5| hozza a feleségét? Tudja meg, ebben a társaságban én
49 5| születtem, és lelkemben nincs meg a népi rend ismerete. A
50 5| hallgatta az ügyvédet, aki meg egyszerre nekilelkesedett:~-
51 5| és folytatá: - Tapintsuk meg, mint ver...~- Veri: a látszólagos
52 5| felé fordult -, bocsásson meg, hogy ilyesmirõl beszélek.
53 5| ököljogra van alapítva. Nézzék meg, milyen sikerük van a nagy
54 5| Ön, úgy látom - jegyezte meg az ügyvéd, kissé elsavanyodva -,
55 6| én tíz icce vizet ittam meg ifjúkoromban egy nyári nap
56 6| Rongyért! - jegyezte meg az öreg röviden. Nevetett
57 6| izgató nõiessége és vonzó meg lázító szépsége van meg
58 6| meg lázító szépsége van meg ez egyben. A haja ennek
59 6| kettõsére nagyították volna meg, olyan, mint ama királyleányoké,
60 6| virág természetébõl. Sándor meg is szédült tõle egy pillanatra,
61 6| ember a világon! - jegyezte meg Hanna, és ravaszul kacsintott
62 7| süthessenek a tetején. Higgyék meg nekem, hogy ezért van a
63 7| Gyulával megfelezett, amíg meg nem érkezett az igazi feles,
64 7| asszony se, Gyula se értették meg. Sándor magyarázgatta:~-
65 7| védõ igen nehezen értette meg magát. Annyit megtudtak
66 7| élénkebb hangon jegyezte meg:~- És én õszintén kívánom,
67 7| figyelmezteti, esetleg meg is bünteti, mert nem adtak
68 8| erõsen, és mégis úgy, hogy meg nem érzi.~Hanna azonban
69 8| gazdag feleséget! - jegyezte meg a Hanna apja, aki szintén
70 8| forintból - az elsõ években - meg lehet élni szépen, kényelmesen,
71 8| nem? Engem még nem csókolt meg soha senki. Maga az elsõ.
72 8| szerény krajcárt sem vetették meg, azt is többször szóba hozták.
73 8| apja Bergennel azt beszélte meg, hogy mennyibe került volna
74 9| módon szegény botkecskének meg voltak számlálva napjai,
75 9| vár reá, és azért jelent meg váratlanul, nem pedig azért,
76 9| hitre való áttérését. Már meg is történt, Hirsy ág. evangélikus
77 9| Úgy érzem - jegyezte meg Robin Sándor lehangoltan -,
78 9| jellegzetes alakok valóban meg vannak zavarodva, és a meleg
79 9| végrehajtók és becsüsök most meg vannak hûlve, tüszkölnek,
80 9| soha. Csakis azoknak teszik meg ezt a szívességet, akik
81 9| megrajzolva, a festõ ezzel meg akarta várni a kis jövevényt,
82 9| jövevényt, majd azután fösti meg.~Így várták a kicsinyt.
83 9| mégiscsak abban állapodott meg:~- Úgy fogják hívni, ahogy
84 9| az nem lehet! - jegyezte meg Sándor csöndesen, kedvetlenül.~-
85 9| héten, amelynek elmúltával meg fog történni a csuda, nagylelkûségének,
86 9| természeténél fogva, aztán meg a délkeleti részében mostak,
87 9| Én átveszem! - jegyezte meg az öreg asszonyság.~- Magam
88 9| fogja, mint te! - jegyezte meg az öregasszony a mosóteknõ
89 9| haragudjék, nagysád, nem eszem meg, lássa, hogy szeret nálam
90 9| vendégre nem mert ránézni. Az meg mindegyre csak a tekintetét
91 9| kezeibe rejtette. Az asszony meg letette alvó gyermekét,
92 9| hogy az alvó kisgyermek meg ne hallja, meg ne értse,
93 9| kisgyermek meg ne hallja, meg ne értse, kérdé:~- A szeretõje?~-
94 9| Ilyen késõn! - jegyezte meg a férj brutálisan. Többet
95 10| Csak mellesleg jegyzem meg, mert kortörténetet írok,
96 10| ültetett sötét tujákat is át- meg átsütötték.~- Talán itten
97 10| bár csak két hónapja tudta meg, hogy vannak a világon.
98 10| Megmondom a mamámnak!~- Mondd meg annak az anyádnak!~Apát
99 10| helyen járunk! - jegyezte meg Sándor, amint fölocsúdott
100 10| Vállalkozó nõk jelentek meg a kapukban, meg is szólították
101 10| jelentek meg a kapukban, meg is szólították õket, de
102 10| kellene menni! - jegyezte meg Robin, mert már fáradt is
103 10| A szomorú pesti család meg nem állhatta, elnevette
104 10| parasztasszony -, a pesti anyád, én meg Rébék anyád vagyok. Re-be-ka.
105 10| bosszúsággal.~Az asszony meg fölpattan; szalad a Riskához,
106 10| volt még semmi baja, ma meg egészen elkékült. Az orvos -
107 10| tejet ivott, a két férfi meg törkölypálinka mellett beszélgetett
108 10| szomorú folyásáról.~Most meg Piroska sürgette; hogy menjenek,
109 11| nem volt. Alig mozdultak meg a helyükön, törõdött kíváncsisággal
110 11| címét, sem a nevét nem írta meg.)~- Kétezer forint, kerek
111 11| annyi, én még nem olvastam meg, nem tudom.~Az öregasszony
112 11| másolatokat rendelhettek meg, de az ifjú zseni kijelentette,
113 11| képeim; ezek - rosszak, de meg ne mondják senkinek.~Nevetett,
114 11| Aztán nem ébredek-e másra?~- Meg van hûlve! - szólt az öregasszony,
115 11| öregasszony, aki mindenkit meg akart gyógyítani, mindig
116 11| Pihenned kell, fiam! - jegyezte meg Robin Sándor könnyes szemmel,
117 11| fõznek neked teát, pihenj, meg kell nyugodnod. Nekem meg
118 11| meg kell nyugodnod. Nekem meg el kell menni igénypörtárgyalásra,
119 11| festettem, maga vesztegette meg, maga bûvölte el az embereket?
120 11| fiú forró kezére.~- Nekem meg az fáj, hogy nem mondhatom
121 11| magáról nem tudnak. De nekem meg kell értetni mindenkivel,
122 11| Sándorral, a világgal, magával, meg kell mondanom, mert nem
123 12| nem várt reám, nem várt meg engem!~- Nem szeretem Sándort
124 12| Piroska átvette, talán meg is számlálta.~A fásember
125 13| világosan látta, sõt mindjárt meg is könnyezte. Elfordult,
126 13| kiserkedt a vér is, talán meg is látszik ajkán a csók
127 13| Más semmi! - erõsítette meg az asszony, fejét lehajtva,
128 13| hallgatta, és nem vetette meg. Csak akkor burkolta be
129 13| azért én áldozatot hozok. Meg fogja egyébként tudni egykor,
130 13| ezt a szót, de csakhamar meg is sajnálta, hogy kimondta.
131 13| nem árt.~Csudálkozott, sõt meg is sértõdött, hogy nem akart
132 13| visszajönne. Eltávolodó meg visszatérõ lépéseket hallott,
133 13| lépéseket. Majd egy arc jelenik meg az ablak elõtt. Bem Gyula,
134 14| amelyrõl arckép nem jelent meg még soha -, és azonnal fölismerte,
135 14| szemben vele egy ajtó nyílott meg hirtelen, és azon át megpillantotta,
136 14| kevés öngúnnyal állapította meg magában, hogy mi volt itt
137 14| igen kevés pénzért vásárolt meg az államtól vagy kitõl.
138 14| kedvelõje, ez az!” állapította meg Robin Sándor, és azonnal
139 14| ideért hozzájuk: köztük már meg is vették, sõt a parasztok
140 14| Smith Ádámot és a többit is. Meg kell tudnom a börze mibenállását.
141 14| bizalmas megvetéssel nézte meg õket, akik fölugrottak és
142 14| jössz be, az öreg beszél. Ma meg fog bukni, ha ma nem, hát
143 14| itt vagyok. Új éra kell, meg fogjuk teremteni. Neked
144 14| világon. Nem is hívtatok meg az esküvõre, hirtelen ment,
145 14| miniszterelnök; valahogy meg ne tudja õfelsége, hogy
146 14| írásaik nálam vannak, mert meg akarnak esküdni. Az asszonyka
147 14| ketten, hárman, együtt?...~„Meg kell verni, nincs mit tenni,
148 14| rájuk!~- Szamár! - köszönte meg a miniszterelnök a szegény
149 14| megütõdött házat, amely most meg lovagiaskodó tisztikaszínóvá
150 14| amelyet most még nem értett meg.~A képviselõ mosolyogva
151 14| reá szemeit, és láthatólag meg volt elégedve, hogy az új
152 14| le a választás, és igen meg volt elégedve, amikor az
153 14| Gyerünk be... Nézzed meg, hogy megesszük egymást,
154 15| kalapjait is jól válogatta meg, ami szintén elhatározó
155 15| ismert hangok szólaltak meg:~„Ej, be jól élsz, miből
156 15| nem nézhet soha. Sándor meg eszét vesztette, valahányszor
157 15| akik sohasem bocsátják meg a természetnek, hogy nem
158 15| maga gondolatait nem mondta meg senkinek. A Sándor apjával
159 15| párizsin is! - jegyezte meg aztán haragosan, de azért
160 15| égen a felhõ nem változik meg úgy, miként õk; az imént
161 15| is. Maguk pénzért vesznek meg bennünket. S ha ez magának
162 16| Szegedrõl került haza. (Ne tudja meg senki, hogy miért volt Szegeden.)
163 16| sok paprika nem ártott-e meg neki...~- Robin Sándor „
164 16| neki...~- Robin Sándor „meg volt csinálva”.~
165 17| társaság már sok jót evett meg együtt, amikor az országot
166 17| Valamennyi régit úgyse tehetem meg. Legalább nem irigykednek
167 17| vidéket!~- No, no! - jegyezte meg erre az öreg államférfiú.~-
168 17| gyereket... Vigyázz!~- Mi meg majd vigyázunk itthon! -
169 18| ezek az állások, bizony én meg nem mondom. A Hanna rokonságából
170 18| különben látszott rajtuk, hogy meg vannak tisztelve. Az idénynek
171 18| villamossággal töltötték meg körülötte a levegõt. Az
172 18| kutatott, tudományosan még meg nem határozott neme ez,
173 18| súgta vissza Hanna.~- Én meg fölfordítom az asztalokat
174 18| férjhez. Hanna ismerkedett meg vele, amíg Robin Sándor
175 18| Hanna azalatt ismerkedett meg a hivatalnoknéval, akit -
176 18| bent járt nálam, nem ismert meg! No, legalább a szüleim
177 18| akarják, néha sietnek, néha meg várják a tavaszt...~A fõ
178 18| ízes - tárgyakkal tömjük meg magunkat, ó, be furcsa kétkezûi
179 18| és kínozták, hogy mondja meg: miféle részvényt kell venniök,
180 19| hidegrõl jött, nem találta meg mindjárt a barátja alakját.~
181 19| soha. Nem lehet az, hogy meg ne gyógyuljon.~- Jár orvos?~-
182 19| neki mindent. Az egyiket meg is ríkatta, azt mondta neki: „
183 19| mondta neki: „Gyógyítson meg, olyan képet festek magának,
184 19| kérdé:~- Miért nem esküdnek meg!~- Meg fogunk, talán éppen
185 19| Miért nem esküdnek meg!~- Meg fogunk, talán éppen azért
186 19| beszédek kíséretében eszi meg. Úgy mondja, hogy a szárnyas
187 19| sokszor örül ennek, máskor meg elkomolyodik, bolondságokat,
188 19| akarja venni mind, máskor meg azt mondja: jobb a pénz, „
189 19| kesernyésen hozzátette: - Engedd meg, hogy ilyen nagy urat, mint
190 19| Piroska keze után nyúlt, az meg - tréfálkozva - fölborzolta,
191 19| hogy te eladod magadat, meg lehet vesztegetni téged,
192 19| mellem... a szívem szakad meg ebbe is. Az asszonyra vigyázz,
193 19| rendet csinálj, és súgjad meg holnap az esküvõn, hogy
194 19| vigyázz az elmédre, hogy meg ne erõltessed! Ne kínlódj
195 19| de csak a legvégén. Elébb meg kell tudnod, mennyire és
196 20| szépen, könyörgõ hangon meg is kérte.~- Vágtasson, ahogy
197 20| vagy ha igen, nem értett meg. Látta, hogy veti magát
198 20| államtitkár, mint szólította meg egyszer egy miniszter, egyszer
199 20| elõtt megdermedve állott meg bosszúvágya.~- Eh, elébb
200 20| kereste, valami urat kért meg. Azóta ott vannak az öreg
201 20| leveleket, hol burkoltan, hol meg egész szemérmetlenül írottakat.~
202 20| Az írásokért jöttél, meg vagy rémülve?~Hanna ebben
203 20| nézett, sõt rá is rivallt:~- Meg van õrülve, mit akar?~Megfogta
204 20| bántalak, csak azt mondd meg, mit tettél és mit cselekedtetek
205 20| piszkoltál be, miért csaltál meg?~- Úgy tetszett nekem, úgy
206 20| mondá halkan, mintha valamit meg akarna állapítani. Zokogása
207 20| gyilkosságok után van, õ ölte meg apját, és megfojtotta feleségét
208 20| papír lángja világította meg és füstölte be a szobát,
209 20| tejfehér kezeit:~- Bocsásson meg, még egyszer bocsásson meg! -
210 20| meg, még egyszer bocsásson meg! - kiáltá kétségbeesve,
211 20| Jó, nem bántom! Mondja meg, ki volt?~- Nem mondom meg! -
212 20| meg, ki volt?~- Nem mondom meg! - sikoltott föl az asszony
213 21| pályaházhoz, akkor kérdezte csak meg magától:~- Minek, kiért?~
214 21| Ha nem mozdul: akkor is. Meg kell valakit ölnie - és
215 21| csak egyszer látogathattam meg a mamámat meg az apámat,
216 21| látogathattam meg a mamámat meg az apámat, részint, mert
217 21| eljárnom, és ezt a csalást meg sem érdemli meg tõlem az
218 21| csalást meg sem érdemli meg tõlem az õsi hit. Az öregek
219 21| vagyok, az Isten tartsa meg - mert én megtartom - ebben
220 21| rosszak voltak, minden kutyát meg akartak fogni, és minden
221 21| megállt, és minden tárgyat meg akart vétetni a nevelõ úrral.
222 21| nevelõ úr, kérem, vegye meg!~Kézen kellett fogni a kislányt,
223 21| kiegyenesedett, amit igen ritkán tett meg életében, nem is állt jól
224 21| kidomborította, a gyomrát meg behúzta, és így szónokolt:~-
225 21| kell tudniok, az istenük meg tudja úgyis, hogy terólad
226 21| szó.~- Köszönöm! - szólalt meg Robin Sándor halkan. - Köszönöm,
227 21| és a régi szokáshoz híven meg is szorította a cimbora
228 21| süllyedt, de a szíve tiszta, meg kell mentenem! Errõl és
229 21| irodalmi idea rebbentette meg szívét. Átviharzott rajta,
230 22| az igazságot, és lázában meg keserûségében mindjárt túlozta
231 22| Hová viszi, hol érkeznek meg? A kis öregúr bizonyára
232 22| Majd elmondod. Engedd meg, hogy megkávézzam!~Lassan
233 22| pedig számol! - jegyezte meg - ha lehet, még boldogabban -
234 22| a szája szabadabb:~- Te meg miféle „kékmacskában” voltál
235 22| Az éjjel? Az apám halt meg! - mondá Robin alig hallhatóan;
236 22| És ha nem választatlak meg újra?~- Nem is akarom.~A
237 22| be, nem gyaláztak volna meg, ha nem tesznek a legutolsó,
238 22| szeretem, hogy nem vérezted meg, és nem kiabáltad ki a színházakban...
239 22| tudják. És ha nem tudják meg, ha te nem jössz rá soha?
240 22| kényteleníttetel: sok mindent meg fogsz érteni, amikben most
241 22| keménységeért engedte volt meg néktek, hogy elbocsássátok
242 22| voltak hozzá, a fizetõ még meg is ismerte, a régi volt.
243 22| repedezett lefelé a furnír. Meg volt terítve, „hideg fölvágott”
244 22| az én apám! Jere, ölelj meg.~A pedagógus lehajlott barátja
245 22| gyermekkertésznõvel, akit meg kell mentened? Ne mondd,
246 22| csak nagynehezen nyugodott meg egy rémlátásban: Sándor
247 23| és azoknak a szíve telt meg öntudatlan, vidám örömmel,
248 23| égi fényesség világította meg; szebben égtek a gyertyák,
249 23| magambaölellek.~- Csókolja meg a szememet, a szemem egészséges,
250 23| kinézek!~Azonban nem tette meg, feküdt, mert nem is igen
251 23| tenni mit sem, még csak meg sem ölheti!~Forróság öntötte
252 23| az egész hosszú télen, mi meg megyünk Olaszországba, de
253 23| Felült, figyelte lélegzését, meg is csókolta az ura haját.
254 23| a havat nem fagyasztja meg, hol elolvasztja, hol összeállatja,
255 23| érzi magát... Az ágyban meg éppen jókedve lett, láza
256 23| az õsét Michelangelo ette meg, tehát e halacska a legelõkelõbb
257 23| palotáival, magánházainak még meg nem becsült, óriási mûkincseivel,
258 23| fiú, hogy nem mutathatja meg Piroskának az egész világot,
259 23| elaludt... Rorátéra ébredt, de meg se moccant, még lélegzetét
260 23| szép neve miatt. Az orvos meg is volt tisztelve, meg ám,
261 23| orvos meg is volt tisztelve, meg ám, a nagy tökfejét úgy
262 23| viszontmegjegyzésrõl. Szorítsa meg a kezemet, erõsen. De hisz
263 23| romlottam le! - jegyezte meg Gyula, és kipirosodott.~
264 23| csak fölületesen kopogtatta meg:~- Hallja, mily telten szól?
265 23| amelynek elõérzetei vannak. Meg is szólal, csakhogy nem
266 23| szólal, csakhogy nem értik. Meg kell nyugtatni, mulattatni
267 23| kandisága közepette kezdõdött meg násza ama párnak, melynél
268 23| hát a képeket nem nézzük meg soha?~- Nem, soha; le a
269 23| amilyen kevés esett még meg, amióta él ez a föld és
270 23| csak az ég, a nap, a tenger meg mi ketten!~Sietve pakoltak,
271 23| a hold csinálja! Várjuk meg a reggelt, a napot.~Megvárták.
272 23| csakhogy visszajöttél. Gyógyulj meg, gyógyulj meg.~Gyula hangosan
273 23| Gyógyulj meg, gyógyulj meg.~Gyula hangosan felelt a
274 23| Velem csak az a baj esett meg, hogy az eleim nem maradtak
275 23| hogy alszik. Néha az ajkai meg is moccantak, de hangtalanul,
276 23| csupán. Csak akkor rebbent meg, amikor Gyula olaszul kezdett
277 23| az a karjai között bújt meg és csókolta a kezét.~- Sono
278 24| unta a dolgot, másrészt meg a séta - úgy vélte - egy
279 24| kezdõdik. Éppen Schodelnéról meg Rajner belügyminiszterrõl
280 24| igazgatósági tagnak tette meg az ifjú politikust. Hogy
281 24| hogy nincs, és nem lehet meg soha többé. És hogy hiába
282 24| elfeledtem! Ha megtartom, ha meg tudom tartani, hol vagyok
283 24| akármennyibe, a kecskét meg kell szereznem, vissza kell
284 24| egyedül és vigyázva áll meg, mint egy szenvedélyes vadász
285 25| és erõs hullámai már át- meg átaljártak mindent odakünt
286 25| Sándorkára gondolt! - szólalt meg Piroska, amikor ki nem mondott
287 25| szomszéd faluba, az asszony meg dolgozott a mezõn, a szoptatni
288 25| meghalt - fiacskáját találták meg. De íme, csak a tejtestvére.
289 25| kiáltott föl Sándor.~Meg akarták fogni és elvinni
290 25| hasonlított. A pólyáról ismerte meg õket, és a pólyákat bizony
291 25| magának gyümölcsöt, ennek meg venni kellett.~Eleresztették
292 25| tûrte volna azt a módot, ez meg virágzott bele. Még a mandzsettáját
293 25| komollyá tegyem. És maga meg a gyereknek tartozik azzal,
294 25| enyémben egykor. De én már meg se tudom fogni; nem értem,
295 25| belevakulsz: ilyenkor simogassad meg hálásan a kecske fejét!~
|