Rész

 1   6|   Sándort mint Bergen segédjét, magához rendelte, hagy megadhassa
 2   8|         kezet.~Kezeltek. Sándor magához tért, mosolygott. Hanna
 3   9|            szólt a fiatalember, magához térve, hamarosan pózba vágva
 4  10|        tudott.~Amikor egy kissé magához tért, és megértette, mi
 5  11|        aki mind a két festményt magához váltotta, és az árát mindjárt
 6  12|    szerelemmel:~- És hû maradok magához, oly hû, amilyen asszony
 7  14|    kevésvártatva oda kérette be magához a jelentkezõ új párthívet,
 8  17|         nem ad neki, nem szólok magához! - Maga - különben is -
 9  20|          csöndesen beszélt, már magához tért egy kissé, vigyázott.~-
10  21|        pártvezérhez, a várúrhoz magához.~
11  23| Megálljon, megcsalt, nem szólok magához többé az életben soha! Mi
12  24|        egy elesett grófot emelt magához, hol regényt írt, amelynek
13  25|      ott volt a gyerek mellett, magához fektette az éjjelre a kecskét,