Rész

 1   3|        szabadulhatott volna, az anya nem kívánt elébe gördíteni
 2   3|        a virágos pázsitokat. Az anya nem vigyázott reájuk, már
 3   3|     miatta, tudta, hogy él - az anya érzi azt -, hanem szerfölött
 4   9|    fehér arcán, telt keblén. Az anya arcát könny futotta be,
 5   9|       pillanatban megszólalt az anya:~- Sándorka aludni akar!~
 6  10|         jó tejet kapjon! Apa és anya helyeslõleg bólintottak
 7  10|     Inkább a paphoz! - mondá az anya.~- Ide gyerünk be! - szólt
 8  10|       kijár! - erõsítette Liza.~Anya és apa bólintottak a fejükkel,
 9  10|    fogsz-e fogadni, he?~A pesti anya zokogva borult az ura vállaira.~-
10  22|       erõs és biztos hang.~- Az anya pedig számol! - jegyezte
11  23|         Piroska - mint ahogy az anya szokta - le-leszállt, hogy
12  25|            Bizonyos! - mondá az anya. - És én innen addig el
13  25| ijedelmében, akkoriban. Hogy az anya ne ismerjen a maga gyerekére,