Rész

 1   6|           meg is szédült tõle egy pillanatra, és csak akkor ocsúdott
 2  12|   Diadalmas derû, melyet csak egy pillanatra árnyékolt be valami láthatatlan
 3  13|    átölelni, és úgy búcsúzni. Egy pillanatra szokásból szerette volna
 4  14|   politika, oly hevesen, hogy egy pillanatra azt gondolta: „Baj van!”
 5  20|         Oly ostoba volt, hogy egy pillanatra sem gyanakodott, bár nemegyszer
 6  22|       nézett a fiatalemberre. Egy pillanatra kijött a textusából; hamar
 7  23|           Bem Gyula, aki néha egy pillanatra meglátta a sovány csõsznek
 8  23|          hogy nyugszanak. Egy-egy pillanatra el is szundítottak talán,
 9  23|  akármilyen okos fiú volt is, egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy
10  23|     szerelmükre tartozik. Egy-egy pillanatra mégis megrebbent a mi párunk,
11  25|          sütötte a nap, látta egy pillanatra a kis Sándorka tekintetét,
12  25| szolgálatjára!~Elszomorodtak. Egy pillanatra azt hitték, hogy a maguk -