Rész
1 2| folytatá:~- Te ne beszélj, csak te ne beszélj, anyám. Apuska
2 2| maradni családom körében.~Csak most került a sor a bemutatásokra,
3 2| került a sor a bemutatásokra, csak most vették föl a fiúk kabátjaikat,
4 3| diszkrétül viselkedett, ahogy csak egy oly fiatalember viselkedhetik,
5 3| nem vigyázott reájuk, már csak azért sem, mert nem volt
6 3| megbocsátok! Válasz nem jött tõle, csak egyszer küldött valaki egy
7 3| titokba, elhatározták, hagy csak azután írnak neki. Ami az
8 3| mindent elrendeztek, épp csak a kocsi kérdése maradt függõben.
9 3| város, az emberiség pedig csak érte van. Messze, messze
10 3| ráér gyalogolni, és inkább csak a mulatság kedvéért száll
11 3| megvolt tiszta és szép, csak egy kissé gyûrött és szûk
12 3| a vízre. Mert a fiákerok csak az Akadémiáig voltak fölfogadva.
13 3| járni: rosszul bántak velök. Csak és mindenáron, mindenkinek
14 3| igyekezvén a testiességnek még csak a gondolatát is elnyomni.
15 3| bérházban mélységes csend, csak õk ketten susognak az udvari
16 4| vizsgáit. Itt önnek egy notesz, csak az elsõ lapja van beírva,
17 4| drága olvasó, az ember csak maradi állat, akármily fiatal,
18 4| rossz törvények alapján csak hiányosan ítélkezõ bíró
19 4| vékony kis kezét - amelyre csak most került a jegygyûrû -
20 4| van. A baj e szép tervben csak az volt, hogy egyikõjüknek
21 4| pénzfizetséget nem is kapott, csak kosztot és ruhamosást. Mégis
22 4| ettek, kivévén Robint, aki csak csipegetett. Nem tudom,
23 4| volt mindenkinek, de tenni csak a festõ tudott. Õ keresett -
24 4| hogy a kereset egyszerre csak megakad, vagy rendkívül
25 4| nemigen tudott mit beszélni. Csak akkor volt igazi beszélõkedve,
26 4| felizgult, szíve megnyílott, és csak erre az idõre. Különben,
27 4| természetet rendelt az Isten, csak nõvel tudott igazán barátkozni.
28 4| nem fogott kezet vele. Csak egy idõ óta nem fogott,
29 4| fölfogást és arányt illeti, csak másodsorban, utána következik.
30 4| senki sem tudja még, és ha csak lehet, ne is tudja meg senki,
31 4| ne is tudja meg senki, csak a levegõégben láthatatlanul
32 5| szívébõl vallotta, és a baj csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához
33 5| eszébe a vejének a neve. Csak úgy rémlett neki:~- Robay
34 5| szénfekete nagy haja, szakálla, csak a bajusza nõtt ritkán a
35 5| kis termetûek közül néhány csak rendkívüli szemtelenségével
36 5| csalásaik - egészen mások, csak félbûnök. Gentleman nem
37 5| világos tudatával, és mi csak azok vagyunk, vagy mi?~Sándor
38 5| fûhöz-fához:~- Az egész csak tréfa volt. Ez a mai fiatalság,
39 5| elintézett ügy. Valakihez úgyis csak be kell szegõdnie. Hát inkább
40 5| lehetnek - szintén így szokás.~Csak Sándor védte, de védelme
41 5| volt az étlap; gyümölcsöt csak az ügyész evett.~Sándorék
42 6| most már nem tudok megenni, csak egy felet!~Az öreg igen
43 6| tõle egy pillanatra, és csak akkor ocsúdott föl, amikor
44 6| Megint élvezni, mindig csak az élvezet. Ez a mai fiatalság,
45 6| rendkívül derék fiatalembert!~- Csak sok pénze legyen! - szólt
46 6| szívtelent valaki megmenti, az csak egy rokonszenves, szegény
47 7| családfõ, még nem jött haza, és csak Bem Gyula volt jelen. Ültek
48 7| szeretnek igazán, talán csak azt, akit õk halmozhatnak
49 7| nagyszerû éveslakásban - amelyet csak félévenkint lehet fölmondani -
50 7| lett volna téli cipõje, ha csak két szót szól, kétfelé is
51 8| érzi.~Hanna azonban mind csak nézte Robin Sándort, akinek -
52 8| legártalmasabb célokra tör, ha csak teheti, és ha nem teheti,
53 8| valamire szüksége lesz, csak szóljon. Ha kell önnek pénz. (
54 8| délelõtti eseményeket tárgyalta. Csak igen halkan beszélgethettek,
55 8| társaság. Pénzrõl, mindig csak pénzrõl. Százasokról, ezresekrõl,
56 8| mindjárt - mert mindent, amit csak lehetett, mindjárt biztosan
57 8| szomorú tanyája, ahol még csak föl sem sóhajthatott. Jó
58 9| evangélikus magániskolában csak így ígértek tanári állást.
59 9| Elfeledte, de nem végképpen.~Még csak februárius volt hátra ama
60 9| meleg ruhában járó emberiség csak ingerli õket.~Fuj, csúf
61 9| közülök a tüdõgyulladás. Csak a közönséges perekben dolgozókat,
62 9| többízben kidobta.~Megint csak divatba jöttek a Bem Gyula
63 9| pénzt. Betegeskedett és csak keveset dolgozhatott, és
64 9| Mindkét Máriának Piroska ült, csak a másodikon a kisgyermek
65 9| másodikon a kisgyermek még csak hiányos körvonalakban volt
66 9| kisleány kora óta, amióta csak bábuzott - ismert és szeretett.
67 9| kérdezte az asszony ijedten.~- Csak azért! - felelte Sándor,
68 9| édeskeveset hallott még, csak azt tudta, hogy az ura gyermeke:
69 9| történt, amint hitte, várta, csak azzal a különbséggel, hogy
70 9| otthoniasan elhelyezkedett. Csak széles vállainak gyönge
71 9| nagyon föl van izgatva, és csak parancsolja magára a nyugalmat.
72 9| megjegyzésre csönd lett a szobában, csak az öregasszony mosásának
73 9| gondoskodni sorsáról. A gyermek csak gazdag embereknek való.~-
74 9| laknia? Hogyan dolgozik, még csak nem is gondolkozhatik!~A
75 9| még éppen nem, de majd csak én is az leszek. Minden
76 9| ajtóban. Nem szólt semmit; csak az arca lett halotthalvány.~-
77 9| szólt Hanna, de hang nélkül, csak reszketõ ajkainak mozgásából
78 9| ránézni. Az meg mindegyre csak a tekintetét kereste, kutatta.
79 9| mit gondolt alatta, arról csak annak lehet sejtelme, aki
80 9| emlegette a „gabalaguát”.~Csak napok múlva tûnt ki, hogy
81 10| folytatott azon esztendõben. Csak mellesleg jegyzem meg, mert
82 10| dajkaságra semmi tehetsége nincs, csak volt, régebben, valamikor.~
83 10| Bem Gyula szénrajzaiból csak jut neki is egy-egy orr,
84 10| fontoskodó tanács, hogy mindent, csak falura ne. Csak kullogjunk
85 10| mindent, csak falura ne. Csak kullogjunk félre mi, nyomorfoldozók,
86 10| mondani, hogy a maguké. Maguk csak rokonok. Tessék csak rám
87 10| Maguk csak rokonok. Tessék csak rám hagyni, majd én szólok!
88 10| Azért nem kell hazudni, csak titkot mondani. Ez a falu
89 10| éhezett és verejtékezett, bár csak két hónapja tudta meg, hogy
90 10| hogy egy hónap múlva már csak homályosan emlékszik rájuk,
91 10| bizonyosan szepegett volna, ha csak valamit is megérez a földi
92 10| Sándorka azt nem bánja, csak jó tejet kapjon! Apa és
93 10| vállalkozó megjegyezte:~- Német csak német! (Mivel németnek nevezték
94 10| történt. De a véletlen is csak valami.~Már megegyeztek
95 10| szülõinek a szemére vesse:~- Csak ilyen kicsi ne volna...
96 10| aprós, nem értik a szót; csak sírnak, sírnak, szót sem
97 10| fogadnak. A kis sáskák mindig csak enni, enni...~Az anyasággal
98 10| három apró gyerek a nyakán, csak akkor búsul. Így szereti,
99 10| hogy a sok dologba egyszer csak megszakad.~Robin is dicsérte
100 10| Nem néztek egymás arcába, csak az estét nézték, mely barátságosan,
101 11| állású pénzkereskedõk már csak másolatokat rendelhettek
102 11| Megvétetett”. Az állam maga is csak utóbb érkezett, de legalább
103 11| Piroska oly csendesen, hogy csak egy szerelmes és hû lélek
104 12| azért vagyok-e én, hogy mind csak öröme legyen? Ki az én anyám,
105 12| bánni, egyet is lekötni, csak azt tudja, hogy egyre vár
106 12| Diadalmas derû, melyet csak egy pillanatra árnyékolt
107 13| nagylelkûségekre volt berendezve. Csak látnia kellett, hogy valaki
108 13| Aki innen elmegy, az csak én lehetek. Ez a maga otthona,
109 13| ült az ablak mellett, és csak keveset figyelt a férfira.
110 13| Semmi sem köt össze minket, csak a nyomor!~- Más semmi! -
111 13| hallgatta, és nem vetette meg. Csak akkor burkolta be fejét -
112 13| szokásból szerette volna csak, a másik pillanatban már
113 13| elmennie. Akkor szakadt csak félbe, amikor az öregasszony
114 13| Meddig és mit, nem tudom, csak azt tudom, hogy gyönyörû
115 14| bejáratának ajtajait ismerte csak, és így nem minden habozás
116 14| a Rabszolgatartóhoz!~Még csak küszöbén volt a háznak,
117 14| beszélgetni, és Robin Sándor csak a milliókat hallhatta már;
118 14| becsapott a tanácskozóterembe. Csak a fekete patikáriusok maradtak
119 14| provocateur-nek tartja. Beszélt, csak beszélt...~- Voltaképpen
120 14| bájosan! Mindig, de mindig csak a nõk csináltak embert abból,
121 14| Embereket üttethet agyon, és csak azt kell mondani, hogy õ
122 14| olyan zöld, mint a képei. Csak a nyakravalója él; egész
123 14| szörnyû zsivaj lecsöndesül. Csak törzskarához - amely körülülte
124 14| szidhattok bennünket, hogy csak úgy kormányozunk, ahogy
125 15| mormolta -, irodát nyitnom, csak nagyobb ügyeket...~És mindjárt
126 15| nem kellett gyilkolnia, csak elõre fiákerozni!~Ah, de
127 15| vesztette, valahányszor csak Hanna akarta, és az asszony
128 15| találtam: finom, színes, csak erõs napsütésben látható
129 15| bérkocsi aranyos küllõi, csak forogjatok!...~
130 16| van, azt nem szerették, csak az öregurak.~Leültek, pompásan
131 17| mily kellemetlenség - csak egy várost öntött ki a sok
132 17| rakoncátlan folyó, állóvíz, patak. Csak egy vidéket kellett rendezni,
133 17| kormánybiztost kinevezni, csak egyet. És mind a három férfiúnak
134 17| ezután való éjszaka volt csak a boldog éjszaka, sõt a
135 18| között élt, és hónapokon át csak nagy ritkán, hivatalos ügyekben,
136 18| hivatalos ügyekben, vagy csak azért jött föl Budapestre,
137 18| csókolt az idegen hölgynek, csak aztán nézett föl reá.~Fölkiáltott
138 18| nyitva, a legutolsó szoba csak félig-meddig. Kék éjjeli
139 18| egy állást tartogatott; csak egyetlenegyet, de oly jövedelemmel
140 18| csaló. Mert nem is volt az, csak egyszerû lélekbúvár, és
141 18| megérintették a lába lapos fejét, csak hogy szóljon, bizalmas legyen
142 18| ízetlen, formátlan, és még csak nem is hálás hozzájuk, aki
143 18| az elõszobában. Piroska csak az íródiák volt, a levelet
144 19| nem tudom - ismételte -, csak azt, hogy hiszek a jó Istenben.
145 19| õ: menni, menni, mindig csak délnek, amerre nap van,
146 19| délnek, amerre nap van, ahol csak nap van.~- Miért nem mennek?~-
147 19| varrtam magamat, egy hónapja csak. A híremet félti, az én
148 19| Már nem is igen köhög, csak éjszaka egy kicsinyt, de
149 19| lehet erõszakolni, de mindig csak nagy beszédek kíséretében
150 19| eszméletét - mondja -, de csak tetteti magát... Csak nézzük
151 19| de csak tetteti magát... Csak nézzük egymást, nekem föl
152 19| megvették, képünk sincs, csak egy. Emiatt szomorú néha.
153 19| kell menni délre, mindig csak délre. Együtt megyünk Olaszországba;
154 19| Nálatok mindig elkel!~- Csak odáig jussak! - tette hozzá
155 19| Jól van, nem bánom, de csak aztán, ha már te újjászülettél,
156 19| mosdóvíz, rákerülhet a sor, de csak a legvégén. Elébb meg kell
157 20| kérte.~- Vágtasson, ahogy csak tud, orvosért megyek, nagyon
158 20| becstelent, a gyávát összezúzza. Csak aztán tudta, hogy az a szörnyû
159 20| csináltak belõle, és még jó, ha csak ezt! De árusították a becsületét,
160 20| minden papirossal együtt, ami csak a kezébe akadt. A kályha
161 20| ne félj, nem bántalak, csak azt mondd meg, mit tettél
162 20| megvettél. Ez igaz. De mind csak ezért tetted?~- Nem.~- Hát
163 20| aki születni fog, hogy csak magát szerettem, de azok
164 21| pályaházhoz, akkor kérdezte csak meg magától:~- Minek, kiért?~
165 21| embernek, sehol semmi dolga. Ha csak azokat nem akarja rendezni,
166 21| maradtunk. Gyula és te, csak ti ketten lettetek valaki.
167 21| de jegyet nekem, éppen csak nekem, soha nem adtak, a
168 21| beküldik. Tizenöt esztendeje én csak egyszer látogathattam meg
169 21| egyszer fölfelé indultak, de csak Debrecenig juthattak el,
170 21| vagyok kitûnõség, és most csak a kitûnõség az, amely érvényesül;
171 21| jelesebb emberek vannak. És csak a kitûnõség ér célt; neked
172 21| borzalmasan szenvedett, de azért csak hallgatta barátja beszédét:~-
173 21| tudod, hogy mi vagy. Ahol csak laktam vagy tanítottam azóta,
174 21| velünk, hogy nincs a világon csak „én” - valahogy oszlott,
175 21| Az öngyilkosság eszméje csak mint halvány, irodalmi idea
176 21| vére, jó még a fajtája, csak megszédült, de el nem vesztette
177 21| úgy elgyengült, hogy éppen csak vonszolta magát. És életének
178 21| éjjel. A részletekre nézve csak bágyadt gondolatai voltak:
179 22| gondolata mire vonatkozik. Csak azt érezte, hogy életében
180 22| a többi ember, amennyi csak van. Ez az elsõ parancsol,
181 22| szimpátia ellenére. Soha, még csak véletlenül sem találkozva
182 22| hogy az egész palota - már csak a lakott része - egy ház,
183 22| és dúsgazdag család is. Csak tanyáztak, csak ideiglenesen
184 22| család is. Csak tanyáztak, csak ideiglenesen helyezkedtek
185 22| Részeg azonban nem volt soha, csak az éles kis szemei lettek
186 22| fõ, a nagy terrénum. Nézz csak ki, keresztül a Dunán. Csak
187 22| csak ki, keresztül a Dunán. Csak a kéttornyú templom sok
188 22| megértette, hogy az öreg csak játszik vele, mint egy vén
189 22| elárusítottak, de errõl soha még csak sejtelmem sem volt!~- Annál
190 22| politikus harag nélkül, csak mint aforizmát. Robin Sándor,
191 22| helyzetekkel szemben érezte magát csak jól és otthonosan. Most
192 22| otthonosan. Most is bizonyára csak tettette magát, hogy gondolkodik,
193 22| beledobott a szoba csendességébe, csak arravalók voltak, hogy elhatározása
194 22| úgy! Ti vagytok, egyenesen csak ti vagytok az okai, ha azt
195 22| addig-addig példálózik... Mert csak egy igazság van: az, amit
196 22| vesszen el, dõljön össze; ha csak nem piszkoltak volna be,
197 22| gyönyörûségét kiszívni. Csak tények vannak, mondja az
198 22| azonban senkit sem kell, ha csak nem kényszerítenek reá!~
199 22| derékban járt, igaz, hogy csak odahaza. A komtesz bájos
200 22| leányának szûzi ajka még csak ne is vegyen lélegzetet
201 22| kellemetlenséget többé, csak egyszer. De én újra akarok
202 22| legislegkezdetétõl. És amirõl csak sejtem is, hogy nem a magam
203 22| vele. Egy újság adott hírt csak apja haláláról, az is mély
204 22| szeret engem a világon senki, csak Hirsy!” - folytatta tovább
205 22| üveg pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon jutott
206 22| Én is mindjárt lefekszem, csak ötven számtani dolgozatot
207 22| végképp föl volt izgatva, és csak nagynehezen nyugodott meg
208 23| hirtelen eltûnt jelenésrõl, csak a koldusok voltak ébren
209 23| nincs már bennem semmi ép, csak a szemem!~Az asszonyka lehajolt
210 23| is elbújtak, az emberek csak a vörös orrukat dugják ki
211 23| moccanna, mint ama Scaevolának, csak ily gyenge ne lenne, mint
212 23| ellen tenni mit sem, még csak meg sem ölheti!~Forróság
213 23| már a határon?~- Mindjárt!~Csak a határon túllegyen, akkor
214 23| tél nincsen. Ah, ott van csak igazán; nem õszinte, alattomos
215 23| ágyba. A beszéd fárasztotta, csak kezével intett, hogy mily
216 23| szegény legény, de most már csak - szegény!~Azért Gyulára
217 23| az életben soha! Mi baja, csak azt szeretném tudni, hogy
218 23| mondá mély meggyõzõdéssel. - Csak az a kérdés, hogy nincs-e
219 23| kisujját is. A mellét azonban csak fölületesen kopogtatta meg:~-
220 23| vezérli, de ez ösztön értelmét csak én tudom, egyszer már el
221 23| egével alighanem pusztán csak rémlett nekik, valamint
222 23| semmi a világon, csupán csak egy...~És ez az egy hosszú,
223 23| csendbe, ahol nincs semmi, csak az ég, a nap, a tenger meg
224 23| cselekedni semmit.~- Még csak beszélni se.~- Csak ezt:
225 23| Még csak beszélni se.~- Csak ezt: adj ennem, adj innom!~-
226 23| nem vagyok én beteg. Velem csak az a baj esett meg, hogy
227 23| koromban, a hasonmásom. Csak horgászik, horgászik, enni
228 23| többit; álmodni, élni, mindig csak félig-meddig, mint ahogy
229 23| mindennek vége van!~Pedig inkább csak kezdete elõtt volt egy új
230 23| rosszabb, mint az ismert. Ah, csak az átmenet ne volna olyan
231 23| rettegve várta a reggelt.~- Csak még egyszer kisütne a nap!~
232 23| elkábították, hogy maga is csak úgy élt, mintha az életet
233 23| az életet álmodná csupán. Csak akkor rebbent meg, amikor
234 23| Nem akarok aludni, még csak egy kicsinyt nem, ne hagyj.
235 23| világon? Nagyon jó itt, csak lenni, látni. Holnap eszünk
236 23| fakoporsójához:~- Uracska, csak egy temetõ van, és az a
237 24| dolgozni nem lehetett, csak a legideiglenesebb díjnokok
238 24| nem politikai -, hanem csak társadalmiba. Igen öreg
239 24| olyanokat, akiknek a tavasz csak júniusban kezdõdik. Éppen
240 24| sem kép, sem tárgy, még csak egy darab régi ruha sem.
241 24| botocska után, de hiába, még csak nyomára se leltek sehol.
242 24| Végre is egyszer valahára csak el kell mennie a régi írásaiért,
243 24| csendesen, de nem szomorúan, még csak nem is örömtelenül. Mert
244 24| is örömtelenül. Mert újra csak tavasz lesz, a legsilányabb
245 24| babos ruhákban járt, és csak olyan világos kalapot viselt,
246 24| sötétsége nem halványodott el, csak fényesedett, tisztult, világosodott.
247 24| maguk is:~- Megvagyok, csak megvagyok! - mondá a férfi. -
248 25| világosodott, nem fakult el soha, csak kimélyült és elbúvott.~-
249 25| fiacskáját találták meg. De íme, csak a tejtestvére. És csudálatos,
250 25| patkószeget, ez a szalonnát is csak sülve szerette, a többi
251 25| mosdott - az egész világon csak ketten mosdottak így -,
252 25| akarja...~Bizony, leginkább csak Robin Sándor akarta, mert
253 25| szerelme el sem múlt soha, csak megbódult egy idõben, maga
254 25| lassan, lassan; megint csak a nyomorúság siettette az
|