Rész
1 1| egy fiatalember állott; ez nem ritka eset. Az ifjú
2 1| vennie ilyen módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét
3 1| elvált tõle, külön állott. Ez fájhatott az ifjúnak, sõt
4 1| felöltõ volt a vállára csapva. Ez az úr egy pillanatig sem
5 1| zálogház legnagyobb ajtajának. Ez az energia magával ragadta
6 1| halkan.~- Csúf állat, kecske, ez nem kedvezõ! - jegyezte
7 1| kivéve Hirsyt, kinek vallása ez ételt tiltotta. De miután
8 1| mindketten egyszerre szóltak:~- Ez gyávaság, valamit kellene
9 2| vegyük föl a programba. Ez igazságos és okos!~Amit
10 2| anyagi zavarokkal küzd. (Ez a pénz, ez a nyomorult pénz!)
11 2| zavarokkal küzd. (Ez a pénz, ez a nyomorult pénz!) Nos,
12 2| a nyomorult városban (és ez az én szülõvárosom!), úgy
13 2| nem az jutott eszébe, hogy ez emlékeket fölfrissítse,
14 2| Szeretném lefösteni. Ez lesz az én legjobb képem.
15 2| Hirsynek jutott a feladat, hogy ez értéktárgyakat a korán kelõ
16 3| Sándor jogászi indexére. Ez az összeg, egyéb nehézségektõl
17 3| azt nem is tudta, hogy ez a tárgy az esküvõi költségek
18 3| egyelõre le kellett mondaniok. Ez volt az ok, de a võlegény
19 3| Érezte, hogy tönkremegy, ha ez még sokáig így tart.~- Meg
20 3| sebesen vágtat, azt hiszi, övé ez a város, az emberiség pedig
21 3| külvárosi kocsmában, külön ez alkalomra, megismerkedett,
22 3| pótolták, s a leánykának ez kissé különösen, de igen
23 3| egy óráig tartó szereplés, ez ér sokat. Az utána következõ
24 3| Margit királyleány temploma ez!~Mindnyájan látták a templomot,
25 3| boldogtalan Hirsy - pedig reá ez az ügy igazán nem tartozott -
26 3| különös szerencsének mondható. Ez azonban szigorúan polgári
27 4| voltaképpen semmi köze nem volt.~Ez a reggel valóban igen kínos
28 4| rendkívül kesernyés hangon.~- Ez esetben elmehetek?~- El,
29 4| utakon ment hazafelé. De ez utakon, éppen ezeken kellett
30 4| hallásra meg lehetne érteni. Ez ember mint vetemedett arra
31 4| magát az üzlet alapítóját:~- Ez a nadrág félig szarvasbõr?~-
32 4| hangulatból az érzett ki, hogy ez a kis társaság ama szerény
33 4| szép volt, hideg volt, mert ez áldott olcsó ételnek megvan
34 4| amelyrõl sok szó fog esni még ez elbeszélés folyamán, sõt
35 4| legerõsebb összefüggésben van ez a tárgy. De várjunk, amíg
36 4| és szénrajzok ideje volt ez, a könnyebb mûvészet roppant
37 4| egy különös jellege volt ez arcképeknek, az, hogy az
38 4| minden este, és Robin Sándor ez összegeket egy jogtörténet
39 4| nõk is vannak a világon, ez a fölfedezés gyakorta meglepte,
40 4| eltorzult az arca, amikor ez az elhatározás megérett
41 5| kocsmáros felé. Shakespeare-t ez jól megtanulta, és mivel
42 5| a baj csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához nem
43 5| beszélgettek. A „király” - és ez világos - rendkívül ellenzéki
44 5| változatos karakterû férfiaknak. Ez az állapot, ami van: ez
45 5| Ez az állapot, ami van: ez azon zavaros, amelyben pompás
46 5| önelemzés e korszakában - ez erényünk nélkül - rakásra
47 5| Kétféle kiváló férfitípusa van ez idõ szerint szép hazánknak.
48 5| Az egész csak tréfa volt. Ez a mai fiatalság, nem lehet
49 5| fogadom vissza a pénzt, ez elintézett ügy. Valakihez
50 5| beszélt róla a társaság, de ez még jobb társaságban is -
51 5| számláját - akármennyire fájt is ez az önérzetes fiatalembernek -
52 5| s tuk, mert minden jónak ez az alapja Magyarországon.
53 6| ennek magának is élvezet.~Ez embernek volt egy unokája,
54 6| lázító szépsége van meg ez egyben. A haja ennek aztán
55 6| kíváncsisággal nézi végig.~- Ez az a fiatalember! - szólt
56 6| mindig csak az élvezet. Ez a mai fiatalság, a leányok
57 6| fordulva, mondá:~- Ilyen ez a leány, hízelgõ és csaló,
58 6| szelíd, engedelmes, nem okos. Ez az én nevelésem. Százezer
59 7| indiszkrét volt ilyenformán, de ez senkinek sem tûnt föl, egyedül
60 7| asszony nem szólt, mert ez így esett neki jól. Valamint
61 7| magyarázgatta:~- Egy gazember... No, ez aztán fura egy héber. Savanyú
62 7| legmûveltebb leány, akit ez életben láttam. A vörös
63 8| szerény véleménye szerint ez a francia minden korok leghazugabb
64 8| ilyen test, a szövet érinti, ez szentségtörés! Leszakítani,
65 8| pénzt nem kóstál. Igaz?~Ez az ajánlat megnevettette
66 8| hozományból. Mert az õ élete ez: alkudni és nyerni, még
67 8| A „sohá”-hoz értek, és ez a szó, ez a kissé tág és
68 8| hoz értek, és ez a szó, ez a kissé tág és nyújtható
69 8| ami igazán fájt neki, nem ez volt, hanem az, hogy végre
70 8| csöndesebben!~Látta, hogy ez a beszélgetés Sándort vajmi
71 8| becsületes pokolba. Mert ez lett neki az otthona ettõl
72 9| tüszkölnek, rekedtek, és - ez azonban már félig sajnálatos -
73 9| adóvégrehajtókat nem bántja. És ez igen szép és igazságos beosztás,
74 9| megsimogatta:~- Lássa, nagysád, ez a gyermek szenved azért,
75 9| pincébe, egész a pinceszobáig. Ez nem éppen rossz lakás, nem
76 9| leszakítani keblérõl a gyermeket. Ez volt az õszinte, igaz érzése,
77 9| szelíden kérdé:~- Ki volt ez?~Sándor nem felelt. Az asszony
78 9| napok múlva tûnt ki, hogy ez alatt mit ért. Azt, hogy
79 10| akinek igen szép neve volt, ez, hogy „Elvira”! (Valamiben
80 10| hazudni, csak titkot mondani. Ez a falu olyan.~A titkok helye,
81 10| szepegésben fölhallatszott ez a párbeszéd:~- Megmondom
82 10| éppenséggel ismeretlen volt ez a fogalom. Mert - amint
83 10| de sokkal fontosabb volt ez a telep, mintsem azt Sándorka
84 10| és szemlélõdni kezdett.~„Ez nem Sándorkának való társaság!” -
85 10| már helye, nem magára várt ez!~- Ez nem cselédgyerek,
86 10| helye, nem magára várt ez!~- Ez nem cselédgyerek, lelkem,
87 10| sok emberszeretettel:~- Ez gazdaember, ennél jó lesz!~
88 10| hónapban! - mondá a paraszt.~- Ez kijár! - erõsítette Liza.~
89 10| szintén szerepet játszik ez alkunál. A parasztné füvet
90 10| haragosan. Három ifjak voltak ez egy anyához, és csakis egy
91 10| vándorolni...~...Vidám nép volt ez, egészséges, csöndes jóakarattal
92 10| ez-e az enyém, vagy nem ez! - mondja a parasztember
93 10| mozdulatával integetett utána:~- Ez oszt’ a menyecske! Nem azért,
94 10| nincsen. Olyan menyecske ez, hogy a sok dologba egyszer
95 10| kérdezték maguktól:~- Ki ez... oly ismerõs és oly idegen...?~
96 10| amíg gyermeküknél voltak, ez a harag még erõsebb lett,
97 10| csakugyan jobb vidékre ment.~- Ez a! - mondá a paraszt, egy
98 10| valamelyik õ volna, Sándorka!~- Ez az, ez az! - suttogta az
99 10| volna, Sándorka!~- Ez az, ez az! - suttogta az asszony,
100 11| asszonyság egy kötõgép mellõl. (Ez a kötõgép úgy került hozzájuk,
101 12| elvesztett már.~- Mit, tyúk ez? Tud valaki ilyen tyúkot
102 13| szegény asszonyka. Igaz, hogy ez tette tönkre az õ életét,
103 13| elmegy, az csak én lehetek. Ez a maga otthona, itt minden
104 13| ámbár” szó fölcsiklandozta. Ez az ámbár megkacagtatta,
105 13| örök szegénységre alapítva? Ez nem nekünk, nem nekem való!~
106 13| és azt óhajtotta, hogy ez a felvonásvég mindenképpen
107 13| hirtelen vágya támadt leborulni ez elé, hogy forró csókkal
108 14| elsompolygott.~„Az erdõk kedvelõje, ez az!” állapította meg Robin
109 14| azonnal megfigyelte, hogy ez a férfi igen fontos személy
110 14| megundorodott, de csakhamar legyõzte ez érzését, és megállapította
111 14| õfelsége, hogy van egy nõ, aki ez idõ szerint a legjobb politikus
112 14| jól hasba is bokszolta.~- Ez fáj! - mondá az ügyvéd komikus
113 14| hozzáfûzte:~- Erõd van, és ez a fõ mégis... Még mindig
114 14| az esze azért helyén volt ez ifjú embernek. Ami még szerte
115 14| erõsödött a teremben, és ez tetszett neki, mert illett
116 14| hangulatához. „Csülökre, birokra, ez már valami!” - gondolta
117 14| legnehezebb napjai közül való volt ez. Valami hirtelen föltámadt
118 14| pointeje elõtt pár perccel ez az ember sebesen irkált
119 14| megsemmisítõ csattanót. Tehát ez a detektív, ez, aki a túloldalról
120 14| csattanót. Tehát ez a detektív, ez, aki a túloldalról a legjobban
121 14| elítélést nem fejezett ki ez a mozdulat. Az új képviselõ
122 15| keményen ült a helyén, és ez valami, sokkal több, mint
123 15| tudakozódott utána, õ is ez után...~Rossz vagy hitvány
124 15| asszonyra, és magától kérdé:~„Mi ez, mit akar ez? Mi lett abból
125 15| kérdé:~„Mi ez, mit akar ez? Mi lett abból a leányból,
126 15| micsoda étvágy kerekedett föl ez asszonyban, miután szívének
127 15| vesznek meg bennünket. S ha ez magának erõs igazság - mert
128 15| fékentartja és megosztja...~- Hisz ez egy egész esszé! - vágott
129 15| Milyen jól áll magának ez a tettetett gonoszság!~-
130 17| egymás fülébe harapott.~Ez volt az az idõ, amikor az
131 17| törvények hozatala esik össze ez idõvel. Robin Sándor maga
132 17| Hanna szóba is hozta:~- Ez jó, hogy ismernek bennünket.
133 17| megcsalni.~- Megint a csalás, ez a maga marotte-ja!~- Igaz,
134 17| mondá:~- Ennek munkát adjon, ez nekem kedves emberem; ha
135 18| Valahogy másnak látszott ez estén, mint amilyen volt
136 18| meg nem határozott neme ez, amelytõl a fáradtabb férfiak
137 18| úgy látszott, nem csupán ez estvére. Fekete fény vibrált
138 18| fenyegetõ tûz volt.~- Rossz ez az asszony? - kérdezte egy
139 18| tudnak ellenni dolog nélkül. Ez volt mindég az ideáljuk:
140 18| megszólítani. Kezdetben ez szokatlan, sõt sivár volt,
141 18| emberi nyelvet nem tudtam... Ez az úr, aki férjemnek nevezi
142 18| perfidek, ha étkeznek, és ez elemi munka közben lágy
143 18| gavallérnak udvaroltak, és ez a lehetõ legközönségesebb
144 18| mert bukásuk eshetõségére ez az ember egy állást tartogatott;
145 18| civillista.~Az ígéret maga volt ez az állás, és a puha kezû
146 18| valamirevaló poéta. - Régen volt ez, talán igaz se volt!~A hölgyek
147 18| gondolni sem merészel, mert ez kellemetlen gondolat neki,
148 19| drága erõsem... Mit akart ez az asszony, ez a...~Piroska
149 19| Mit akart ez az asszony, ez a...~Piroska valamivel hangosabban
150 19| szólott:~- Ugye szép itt, mi, ez a fehérség? Csakhogy odakint
151 20| nyomorult õ maga.~- Megõrült, ez a szegény fiú megõrült! -
152 20| szegényeire hivatkozva, arra, hogy ez vagy amaz apja az õ legkedvesebb
153 20| hivatalának az árát. És ez még mind semmi, ahhoz képest,
154 20| Elvette volna az eszét ez a gondolat, ha borzalmas
155 20| kiváltottál és megvettél. Ez igaz. De mind csak ezért
156 21| intézetben állást, pedig - és ez tudatik - már új vallásom
157 21| õket, havi nyolc forinttal, ez a vacsorapénzem. Azt hiszik,
158 21| érvényesül; a kor iránya ez, okosabbnál okosabb, jelesebbnél
159 21| Neked, szerencsére - mert ez szerencse - nincsenek gyerekeid.
160 21| gyerekeid. Rám nézve azonban ez nem jó, mert ha kisfiad
161 21| pedagógus hízelgett, de ez a hízelgés a tiszta szívébõl,
162 21| nevetett:~- Jó vicc! Azóta ez a talentum kifejlõdött benned.
163 21| amikor fölismerte, hogy ez énen kívül még mások is
164 21| tenni ezzel a fiúval! - Ez a gondolat kopogott most
165 21| hagyta a tárcáját, de hol ez az otthon? Nincs többé.
166 21| Megfürödni, megfürödni! Ez az elsõ! - mondá hangosan,
167 22| ember, amennyi csak van. Ez az elsõ parancsol, és a
168 22| második engedelmeskedik. Ez pedig így járja már évek
169 22| magával nemzetét, amely ez útja közben nagyokat morog,
170 22| bizonyára jót akar, csakhogy ez a jó annyi rossz után és
171 22| lakik, olyanformán élhetett ez az elõkelõ és dúsgazdag
172 22| kutatva, hogy érdemes-e ez vallomásaira, nem cinikus-e,
173 22| italból:~- Milyen szép lett ez a Pest - mondá, megint új
174 22| Harcos emberek boldogsága ez, elkésett hadvezéreké, katonáké
175 22| szívéhez. Itallal kínálta:~- Ez megnyugtat. Igyekezzél -
176 22| A felség nem hiszi, és ez a fõ, de akadhatna egy udvari
177 22| Magyarország nádorispánjának - ez beszélhet, gagyoghat, és
178 22| hasznára, hát nem vagyok. Hát ez a rend, és ennek így kell
179 22| ennek így kell lenni, mert ez az ország épületének a váza.
180 22| ezenközben eszébe juthatott, hogy ez az ember nem az õ kormányzati
181 22| legyen nagyobb bajod, mint ez! Ami veled történt, az szégyennek
182 22| albérletbe kaptam egy tanártól. Ez is szellemi munka legalább!~
183 22| számtani feladatokat, de ez alkalomból alighanem sok
184 23| éjszaka hullott hó - mert ez volt az égi szmirnaszõnyeg,
185 23| Sándor, és mutatta Hirsyt:~- Ez is itt van, nála háltam!~-
186 23| megcsókolja elõtte, és õ nem tud ez ellen tenni mit sem, még
187 23| akarom, elmegyünk-e?!~- Ez a Shannon, Indiába indul,
188 23| lett, nyilván azért történt ez a csuda, hogy a festõ elindulhasson
189 23| hogy nincs-e náthája, mert ez az egyetlen, amit gyógyítani
190 23| Szkeptikusnak nem szabad lenni, ez a szamár emberek tulajdonsága!
191 23| bocsánatot - egy bivaly melle ez, teli és ép, és ön minden
192 23| múlva köszvénye lesz, és ez jelentkezik most a gyomrában.
193 23| ajánlom. Az aranyszérum ez.~- Aranyszérum?~- A legteljesebb,
194 23| emberiséget jó ösztöne vezérli, de ez ösztön értelmét csak én
195 23| lángész hatását tette rám ez ember! - mondá a kapuban.~-
196 23| világon, csupán csak egy...~És ez az egy hosszú, hosszú csókba
197 23| esett még meg, amióta él ez a föld és rajta állandóan
198 23| városkába és gondolták: ez tündéri, de a hold csinálja!
199 23| igazi vagy csinált virág-e ez itten, a Jóistenke gondozza-e
200 23| kicsinyli, eldobja, nem akar ez semmit... Erõsen mindég
201 23| érzése fogta el a beteget.~„Ez az!” - hitte magában, és
202 24| zálogcédulát követelték, ha ez meglenne, annak van annyi
203 24| alakját. Vajj’ sikerült-e ez neki?~Megállapodtak abban,
204 25| csakhogy még kicsiny.~- Ez a maga fia! - mondá Piroska.
205 25| karjába kapaszkodott.~- Ez a gyerek! - kiáltott föl
206 25| fia megette a patkószeget, ez a szalonnát is csak sülve
207 25| tûrte volna azt a módot, ez meg virágzott bele. Még
208 25| ha bizonyos nem volna, ez a mosdási mód bizonyossá
209 25| fiút, és földerült:~- Most ez kezdi, utána megint egy
210 25| majd az unoka. Végre is ez a rend, ez a cél: a jövendõ! -
211 25| unoka. Végre is ez a rend, ez a cél: a jövendõ! - szólt
212 25| ezüst kecskét megbecsüld, ez a legnagyobb kincs a világon.
|