Rész
1 2| öreg asszonyság.~Robin Sándor megdermedve állott a küszöbön.
2 2| férfitársasággal, aztán kis húga és Sándor közé állott, akik még mindig
3 2| ajakkal suttogott valamit, de Sándor ebben a pillanatban kiegyenesedett,
4 2| voltak mindannyian, és Robin Sándor most már büszke szívvel
5 3| túrót segített fogyasztani. Sándor nem otthon vacsorált, este
6 3| népes, nagy vala.~Robin Sándor! Abban az idõben forintos
7 3| Wertheim-kasszával bíró egyének. Robin Sándor, kedvesebb és méltányosabb
8 3| forint kölcsönt szerzett a Sándor jogászi indexére. Ez az
9 3| megsimogatta, de amikor látta, hagy Sándor meg is csókolja, sanda szemmel
10 3| maradt ismét a régiben; Sándor kint aludt a két-három lépés
11 3| gyûlésen, melyet a Robin Sándor barátai szabad ég alatt,
12 3| gondolja magában Robin Sándor. Mosolyogva, boldogan és
13 4| elfeledkeznünk, hogy Robin Sándor igen különleges állást foglalt
14 4| többé ide.~- Miért? - kérdé Sándor, és szíve vére megfagyott.~-
15 4| veszté el állását Robin Sándor egy kézszorításnak miatta.
16 4| miatta. A fiúk - amikor Sándor az esetet elbeszélte - roppantul
17 4| fölhasználva ama pillanatokat, amíg Sándor vacsorára való szafaládéért
18 4| sírásra görbült. Szerencsére Sándor megérkezett, és egyelõre
19 4| Gyula minden este, és Robin Sándor ez összegeket egy jogtörténet
20 4| mint maga a családfõ.~Robin Sándor nem született férjnek, már
21 4| napon találkozott Robin Sándor egy Bergen nevû emberrel,
22 5| Andor! - mondá.~- Robin Sándor! - helyesbítette Sándor. ~-
23 5| Sándor! - helyesbítette Sándor. ~- Mindegy! - szólt az
24 5| fog! - suttogta mosolyogva Sándor, akit hirtelen valami keserû
25 5| a magasból lejönni ide.~Sándor vállat vont. Az ügyvéd nagy,
26 5| Nem, adószedõ! - szólt Sándor érdesen, sõt haragosan.~-
27 5| aki nagyúrnak születik.~Sándor egy kissé ellágyult. Nem
28 5| piszkos ötvenest, és a Sándor kezébe gyûrte:~- Itt az
29 5| magára. Koccintottak vele, Sándor sietve, elõbb itta ki a
30 5| csak azok vagyunk, vagy mi?~Sándor fölnevetett. Az ügyvéd közelebb
31 5| örökre becsületes marad.~Sándor elhalványodott attól való
32 5| szintén így szokás.~Csak Sándor védte, de védelme az általános
33 5| vele vagy egy negyedórát. Sándor búcsúzóan megjegyezte:~-
34 5| megütõdve.~- Le én! - felelte Sándor keserû hangon.~...És az
35 6| Miért? - vetette közbe Sándor udvariasan:~- Rongyért! -
36 6| rejtekhelyét, elõtermett.~Sándor bámulattal, sõt megütközéssel
37 6| nõies virág természetébõl. Sándor meg is szédült tõle egy
38 6| vagyok, kisasszony! - felelte Sándor magyarul.~- És nem fognak
39 6| Ó, igen! - felelte Robin Sándor, és igen különösen érezte
40 6| érdeklõdéssel.~- Igen! - hazudta Sándor.~- Én nem. Nagyapám nem
41 6| megelégedéssel. Majd Robin Sándor felé fordulva, mondá:~-
42 6| forintot!~Mindnyájan nevettek, Sándor, bár mindig egy csudálkozás
43 6| a nagyapa.~- Jó - mondá Sándor kissé elfogódva -, a férjnek
44 7| besötétedett kora délután. Sándor, a családfõ, még nem jött
45 7| hogy „ejnye, soká jön már Sándor”, de ha szíveikbe láttak
46 7| milliomostól - folytatta Robin Sándor -, egy milliomostól, aki
47 7| Gyula se értették meg. Sándor magyarázgatta:~- Egy gazember...
48 7| érdekes alakot bezárják!~Sándor dühbe jött, és elkezdte
49 7| magukat az ostoba férfiak! És Sándor igazán szépen és feltûnõ
50 8| kedves lett elõtte a Robin Sándor nagy kezének a körme is.
51 8| teheti, annál inkább.~Robin Sándor kezét két kis puha kézbe
52 8| valami félelmet is érzett Sándor, de egyszersmind valami
53 8| velem ezért kezet.~Kezeltek. Sándor magához tért, mosolygott.
54 8| és megcsókolta a Robin Sándor kezét. Sándor remegve csókolta
55 8| megcsókolta a Robin Sándor kezét. Sándor remegve csókolta vissza
56 8| most mindjárt hazavinne. Sándor érezte, hogy elpirul. A
57 8| inaszakadt egy géniusz, Sándor egy kézmozdulattal elhárította,
58 8| Vigyázzunk, vigyázzon!~Robin Sándor szeretett volna a föld alá
59 8| diskurzus, amely alatt szegény Sándor oly sokat szenvedett. A
60 8| kimeríthetetlen boldogsága! Sándor megszorította a Hanna kezét:~-
61 8| erejével magának visszavennie.~Sándor pedig menekült a piszkos
62 8| együtt maradjanak!~Robin Sándor föllázadt a rend ellen,
63 8| ígérkezõ kisbaba számára. Robin Sándor zavarral fordította el fejét,
64 9| gyermek~Ebben az idõben Robin Sándor arra is megharagudott, akit
65 9| milyen arccal! Még a savanyú Sándor is nevetett rajta, úgy,
66 9| érzem - jegyezte meg Robin Sándor lehangoltan -, az az érzésem,
67 9| világon a legszebb név: Robin Sándor.~- Csakhogy az nem lehet! -
68 9| nem lehet! - jegyezte meg Sándor csöndesen, kedvetlenül.~-
69 9| Csak azért! - felelte Sándor, összenézett Bem Gyulával,
70 9| Sándorkának!~A nagyobbik Sándor szótlanul mindenbe belenyugodott.
71 9| nevetni tanította. Robin Sándor nem volt otthon.~Hanna kopogtatott
72 9| miniszter, a házmester. A kis Sándor azonban mindeme kegyes jótevõkkel
73 9| Gyújts gyertyát, mama, Sándor jön! - szólt Piroska halkan.~
74 9| szólt Piroska halkan.~Sándor belépett és megállott az
75 9| oly nõvel, aki utánuk jár. Sándor is a mellét kissé kifeszítette,
76 9| átnyújtott egy csomó bankjegyet. Sándor elvette, és nem tudta, hogy
77 9| aludni akar!~Fölocsúdtak. Sándor csudálkozva nézett szét
78 9| valami nagy elõvigyázattal.~Sándor egyszerre elhidegedett,
79 9| kapuhoz ért, kiment...~Robin Sándor nehéz fejét kezeibe rejtette.
80 9| szelíden kérdé:~- Ki volt ez?~Sándor nem felelt. Az asszony lehajolt
81 10| ama asszonysággal, aki a Sándor kosztolását elvállalja majd.~-
82 10| visszaküldi õket. A nagy Sándor is búsult, reágondolván
83 10| helyen járunk! - jegyezte meg Sándor, amint fölocsúdott és szemlélõdni
84 10| ruházatuk nem tetszett. Robin Sándor bársonygallérú, világos
85 10| az elsõ havi hat forintot Sándor ki is fizette, amikor megjött
86 10| jóakarattal teli, a kis Sándor és a nagyobbik is, igen
87 10| magának arra is, hogy a kis Sándor nagy ifjúságát neki és szülõinek
88 10| ennek következtében a kis Sándor sokkal kedvezõbb helyzetbe
89 10| vasút itthágy! - mondá Robin Sándor.~A nap lassan-lassan nyugovóra
90 10| Jobb neki ott! - mondá Sándor halkan.~- De nekem! - susogta
91 10| hang.~- Jó nép! - folytatá Sándor a vigasztalást.~- Az anyának
92 10| oly fagyos hangon, hogy Sándor megdöbbent, és nem szólt
93 10| és egyszer, amikor Robin Sándor összetévesztette a kis Sándort
94 10| nem anyának! - válaszolta Sándor.~Ezután sokáig nem mentek
95 11| kissé fáradt hangon. A Robin Sándor széles vállára hajtotta
96 11| fiam! - jegyezte meg Robin Sándor könnyes szemmel, mert mélyen
97 12| izengetni?! - válaszolta Sándor röviden.~Le sem ült, mintha
98 12| akarja, hogy mindjárt?~Robin Sándor nem volt gazember. Ma valami
99 13| Búcsú~Robin Sándor szíve mindenféle, de nagyobbára
100 13| már látják...~Amíg Robin Sándor pillája egyet-kettõt mozgott,
101 13| vidámmá tette. Fölkelt, és a Sándor vállára tette a kezét:~-
102 13| vérzõ, égõ bélyege? A Robin Sándor fejében még mindig a szerelmes
103 13| nekem éppen tetszik! - szólt Sándor újra, szigorúan.~Piroska
104 13| mit sem -, amikor Robin Sándor szerelmük és egybekelésük
105 13| röviden, dióhéjban.~- Hagyjuk, Sándor - mondá szelíden -, hagyjuk,
106 13| sírhat az esõvel. De Robin Sándor rendben, becsületesen akart
107 13| elérzékenyedett ismét. Robin Sándor szerette volna az asszonykát
108 13| kissé megtörülte.~Robin Sándor kezet is csókolt neki, ami
109 13| nem tudta rábírni õket. Sándor másodszor is kezet csókolt
110 13| nézte, mint vész el a Robin Sándor alakja a nagy udvarban,
111 14| Robin Sándor a parlamentben~Elfelejtett
112 14| Képviselõ vagyok! - mondá Sándor szerényen, mivel már otthon
113 14| újságíró, belenézett a Robin Sándor képébe - amelyrõl arckép
114 14| hirtelen csend, hogy Robin Sándor megállott, bár szinte tolták
115 14| állapította meg Robin Sándor, és azonnal megfigyelte,
116 14| most beszélgetni, és Robin Sándor csak a milliókat hallhatta
117 14| nagyobb fajta gyümölcsrõl... Sándor el is feledte, hogy azt,
118 14| közénk a parlamentbe.~Robin Sándor zavartan, halaványan nézett
119 14| semmi közöd! - mondá Robin Sándor, az elfojtott dühtõl berekedve.
120 14| pokolba! - kiáltott föl Robin Sándor, és erõszakkal szabadította
121 14| Piroskából?~- Szemtelen! - szólt Sándor, és elfordult.~Az ügyvéd
122 14| gondolta magában Robin Sándor, míg egykori fõnökének alakját
123 14| párbajképtelenség ideálja, a Robin Sándor ügyvéd barátja játszotta
124 14| ágált a legjobban.~Robin Sándor nézte, nézte egy darabig,
125 14| erdõvásárló párthíve. Robin Sándor egy homályos szögletbõl
126 15| ravaszság köszörűköve: a Robin Sándor nevében - és nem gúnyolódva -
127 15| akárhogy szidjuk őket.~Robin Sándor igen jól érezte magát a
128 15| így szólt magában Robin Sándor, magában, napközben, a rendes
129 15| hajh, nem nézhet soha. Sándor meg eszét vesztette, valahányszor
130 15| avatkozzál a dolgaimba! - szólt Sándor sokszor erélyesen. És nem
131 15| nem mondta meg senkinek. A Sándor apjával volt még a legbizalmasabb,
132 15| azzal sokat beszéltek a Sándor jövendõjérõl:~- A fõ az -
133 15| Pénzt keresni, pénzt, utána!~Sándor megütõdve nézett az asszonyra,
134 15| más lett! - mondá Robin Sándor szomorúan, de harag nélkül.~-
135 15| egész esszé! - vágott közbe Sándor. Hanna elmosolyodott, felizgatódott,
136 15| egyszerre elbír. És Robin Sándor nem is bírta volna el, ha
137 16| ártott-e meg neki...~- Robin Sándor „meg volt csinálva”.~
138 17| Sándor vízikirály lesz~A nyár is
139 17| nyár is elkövetkezett. A Sándor vezette vacsorázó társaság
140 17| esik össze ez idõvel. Robin Sándor maga is egy izgatottságban
141 17| mert amíg õ beszélt, Robin Sándor mindig áhítatosan hallgatott.
142 17| valami nagyot kérnek Robin Sándor számára. Csakhamar belátta,
143 17| Ó - mondá másnap Robin Sándor -, úgy fogok dolgozni, hogy
144 17| Ölelkeztek, elváltak, és Robin Sándor, amikor az árterületre ért,
145 18| profanáló mohósággal a férfiak. Sándor izgatottan látta õt az új
146 18| komédiázzon! - súgta a fülébe Sándor, elpirulva a haragtól.~-
147 18| ismerkedett meg vele, amíg Robin Sándor lent a kubikosai között
148 18| nagy vacsorára is.~Robin Sándor kezet csókolt az idegen
149 18| dicsérte magában a Robin Sándor vacsoraötleteit, és savóvérét
150 18| összebarátkoztak. Robin Sándor fáradtan tette a szépet
151 18| jóléttõl! - gondolta magában Sándor, és a régi nyomorúságos
152 19| szomorúan, betegen.~Robin Sándor az elsõ percekben alig tudta,
153 19| Komoly? - kérdé Robin Sándor, összeszedve magát.~- Én
154 19| is boldog vagyok.~A Robin Sándor fején profán gondolat villant
155 19| hiányzott volna belõle. Sándor és Piroska hosszan nézték.
156 19| kissé elfordította a fejét, Sándor utána kapott, és megcsókolta
157 19| öreg, verekedjünk - mondá Sándor.~- Na gyere, ha mersz! -
158 19| az ura puha, nagy haját.~Sándor fölállott:~- Tehát holnap
159 19| áldozat vagy, becsületes vagy!~Sándor fölordított, mint egy vadállat,
160 19| Ölni! - hörgött föl Robin Sándor.~- Ölni? - visszhangozta
161 19| Gyula megcsókolta a Robin Sándor szeméit:~- Eredj...~Világosodott.
162 20| tudtam! - nyöszörgött Robin Sándor, majd ismételte, hörögve,
163 20| Apám meghalt? - kérdé Robin Sándor akaratlanul.~- A szél...
164 20| Oda! utána! - kiáltá Sándor, és megrázta a szunyókáló
165 20| mindenütt megállt, és sem Sándor nem tudta megmondani világosan,
166 20| halottasszobában, hogy Robin Sándor néhány percre elvesztette
167 20| ajtón kopogtattak. Robin Sándor fölugrott, mint egy párduc,
168 20| kiáltá:~- Õrült, õrült!~Sándor minden erejébõl megrázta,
169 20| születni fognak...~Robin Sándor elkacagta magát, de a következõ
170 20| akinek gyermeke lesz...~Robin Sándor elfödte arcát, fuldokolva,
171 20| retteg a büntetéstõl.~Robin Sándor nem nézett rá, de hallotta,
172 21| éleset.~- Nagyságos úr, Sándor! - kiabált most rá valaki
173 21| az drágább.~Kezet fogtak, Sándor mosolygott.~- Én még mindig
174 21| soha ilyen jól, gyönyörûen, Sándor, nagyságos uram... Szabad
175 21| legmélyébõl áradt ki. Robin Sándor arcát egy kényszerített
176 21| hallgatta barátja beszédét:~- Sándor! - mondá az érzelmes hangon,
177 21| szöglete könnyes lett - Sándor, ki nem mondhatom, hogy
178 21| Köszönöm! - szólalt meg Robin Sándor halkan. - Köszönöm, édes
179 21| beszédet, elhallgatott. Sándor se szólt, pedig a hosszú
180 21| nálad alszom! - mondá Robin Sándor, már a búcsúzás után, és
181 21| most egy nagyot a Robin Sándor tompult elméjében.~- És
182 22| házat, amely elõtt Robin Sándor háromszor-négyszer, lassan,
183 22| tüzelte magát Robin Sándor, és a következõ percben
184 22| nem kormányozhatok!~Robin Sándor most közel lépett a nagy,
185 22| csak mint aforizmát. Robin Sándor, öklével elfödvén szemeit,
186 22| rá. - No, mi lesz?~Robin Sándor föleszmélt; csendesen, csaknem
187 22| közbe rekedt hangon Robin Sándor - mit nekem a közélet? Mit
188 22| az emberiségnek!...~Robin Sándor csendesen zokogott, és alig
189 22| nem jó tehát megházasodni.~Sándor kezeibe rejtette arcát,
190 22| homlokát:~- Fáj a fejem!~Robin Sándor összeszedte magát, fölkelt:~-
191 22| ajtóküszöbig kikísérte. És Robin Sándor kézfogásra készen, mereven
192 22| csakugyan aludni akarna.~Robin Sándor behunyott szemmel szólt
193 22| nyugodott meg egy rémlátásban: Sándor valakit párbajban megölt,
194 23| nyugodt! - felelte Robin Sándor, és mutatta Hirsyt:~- Ez
195 24| klubban nem volt senki: Robin Sándor - méltóságos Robin Sándor -
196 24| Sándor - méltóságos Robin Sándor - nem tudta, mitévõ legyen
197 24| virágozva az egész világ, Robin Sándor maga is. Neki is sétálnia
198 24| esztendõre gondolok, amikor Robin Sándor igen kicsiny okokra, sõt
199 24| kellette magát, amíg Robin Sándor fölugrott és szólt:~- Bolondság,
200 24| magát megáldja - mondá Robin Sándor -, hogy élete utolsó idejét
201 24| napon meglett, és Robin Sándor diadalmasan vitte föl a
202 25| tovatûnt ifjúság!~Robin Sándor - lopva - egyszer-egyszer
203 25| Hogy hívnak? - kérdé Robin Sándor mohón.~- Sándornak, Verébi
204 25| a gyerek! - kiáltott föl Sándor.~Meg akarták fogni és elvinni
205 25| futottak utána, sõt Robin Sándor szigorú is lett:~- Jer ide,
206 25| úgy húzogatta, mint Robin Sándor régen, és úgy mosdott -
207 25| nem ment a dolog. Robin Sándor kissé kopott módon, lassan,
208 25| Bizony, leginkább csak Robin Sándor akarta, mert újra vágyott
209 25| marakodásokat.~Sõt Robin Sándor ezt a hitét este otthon
|