Rész
1 2| nyomorult városban (és ez az én szülõvárosom!), úgy jöjjetek
2 2| kövér, idõs asszonyság. - Az én férjem sikkasztott! - ismételte
3 2| Szeretném lefösteni. Ez lesz az én legjobb képem. Londonba
4 2| vízivás címén kiment, és amint én tudom, el fog tûnni az ismeretlen
5 3| közvetítõ indítványa támadt.~- Én össze fogom adni õket -
6 3| volt hozzá fogható, sõt, én úgy emlékszem - ha nem az
7 3| örökkévaló, isteni érzéssel, és én itten kijelentem és megparancsolom,
8 3| de elérzékenyedve, utólag én is megáldalak!~
9 4| vére megfagyott.~- Mert én se igen jövök! - felelé
10 4| van egy tervem. Egyszerû, én a jövõ héten anabaptista
11 4| mûvészé és politikusé; biz én ezt hiszem, és ki is mondom.~
12 4| tervelõ lehetett, mint az én Bem Gyulám.~Piroska örömmel
13 5| meg, ebben a társaságban én vagyok az egyedüli, és én
14 5| én vagyok az egyedüli, és én is...~- Ön is fog! - suttogta
15 5| lesz, úgy éljek!~- Pedig én élek! - Ivott magára. Koccintottak
16 5| merész gazság útjára tér. Én az utóbbi szektához tartozom,
17 5| kíváncsiak. Mi, legalább én azt hiszem, nem vagyunk
18 5| szólt Hirsy megütõdve.~- Le én! - felelte Sándor keserû
19 5| az alapja Magyarországon. Én embert csinálok belõled,
20 6| meggyõzõdéssel. - A víz, a víz, én tíz icce vizet ittam meg
21 6| jobban, mint amennyire azt az én tompa színeim révén látja
22 6| franciául.~- Ó, kisasszony, amíg én élek, nem!~- És nem szokott
23 6| szokott ön soha hazudni? Mert én gyûlölöm a hazugságot!~-
24 6| Önnek soha.~- Különben én nem bánom, tessék. Akkor
25 6| Igen! - hazudta Sándor.~- Én nem. Nagyapám nem akar elvinni.
26 6| engedelmes, nem okos. Ez az én nevelésem. Százezer forintot
27 7| szinte emberi arculata van az én szememben -, a sietve sülõ
28 7| hangon jegyezte meg:~- És én õszintén kívánom, hogy ama
29 8| Apróra megmondani bizony én nem tudom. Az kellene talán,
30 8| jöjjön, engem meglátogat, én sok jó tanácsot adhatok,
31 8| ismerõseim, a családomban pedig én parancsolok. De azért nehéz
32 8| nagyapámmal. Ha maga az én vallásomon volna, nem lenne
33 8| a pénzt becsülni kell. Én nem engedem, nem akarom,
34 8| kiszakítják. Maga nem fél?~- Én nem - szólt a leány halványan.~-
35 8| ravasz vagyok!~- És ha én magamtól mennék el?~- Utána
36 9| hoztam neki! - mondá Hanna.~- Én átveszem! - jegyezte meg
37 9| hogy szeret nálam lenni, én erõsebben fogom. Az ilyen
38 9| gazdag embereknek való.~- Az én uram nem szegény! - mondá
39 9| éppen nem, de majd csak én is az leszek. Minden lány
40 9| küldött önnek és köszönteti. Én is köszönöm!~Hanna átnyújtott
41 10| Tessék csak rám hagyni, majd én szólok! A magaméról is azt
42 10| hallei egyetem se sejtheti. Én magam, a tanulatlan író,
43 10| érvényesítésének nevezné ezt, én pedig, aki filozófiai meghatározásokhoz
44 10| parasztasszony -, a pesti anyád, én meg Rébék anyád vagyok.
45 11| azt mondták, hogy annyi, én még nem olvastam meg, nem
46 11| kecske, hozzuk ki szegényt, én kihozom.~- Hagyjad, talán
47 11| bûvölte el az embereket? Én csaló vagyok, az éjjel is
48 11| éjjel is gondoltam, hogy én érdemtelenül tolakodtam
49 12| fektette halvány fejét:~- Én itt akarok maradni, aludni,
50 12| mintha imádkoznék:~- Az én Máriám egyedül van! Nem
51 12| egyedül van! Nem vagyok-e én vele?~Neki az életben nincs
52 12| öröme. Nem azért vagyok-e én, hogy mind csak öröme legyen?
53 12| csak öröme legyen? Ki az én anyám, anyám helyett? Ki
54 12| anyám, anyám helyett? Ki az én gyermekem, és ki vagyok
55 12| gyermekem, és ki vagyok én, ha nem gyereke, gyermeke
56 12| gyermeke helyett? Õ az én szerelmes hitvesem, és elviszem
57 12| volt-e vele valaha is? Nem én voltam-e magával mindig,
58 12| mondá az asszony ismét.~- Én eskettem! - visszhangozá
59 12| Mért nem hagyott?~- Mer én nem akartam.~- Úgy? És mért
60 12| mért nem jön vissza?~- Mert én nem akarom.~- Az én barátaim
61 12| Mert én nem akarom.~- Az én barátaim akkor jönnek ide,
62 12| akkor jönnek ide, amikor én akarom.~- És én akkor innen
63 12| amikor én akarom.~- És én akkor innen elmegyek.~-
64 13| Aki innen elmegy, az csak én lehetek. Ez a maga otthona,
65 13| panaszkodtam-e magának én ezek miatt valaha is?~-
66 13| miatt valaha is?~- Nem maga, én! Sohase fogom magamnak megbocsátani,
67 13| folytatá:~- Szép idõk, és én sokat fogok gondolni rá.
68 13| szeretni fogom. És maga?~- Én is, egy kicsinyt.~- És van
69 13| fõzzön és süssön. Anyagilag én mindig a hátuk mögött maradok,
70 13| Nem mondom, hogy azért én áldozatot hozok. Meg fogja
71 13| egyébként tudni egykor, hogy én ki vagyok.~- Ugyan? - szólt
72 13| nem! - Majd máskor, majd én! - mondá Piroska az ijedtségtõl
73 13| hideg szájjal elmenni. Az én uram - amikor legelõször
74 14| kérdések a legfontosabbak, és én épp ezekhez értek a legkevesebbet.
75 14| bûbájos Hanna a tiéd lett. Én is szerettem volna elvenni,
76 14| ment, jó, de azért mégis én adtalak benneteket össze,
77 14| benneteket össze, és nem a pap! Én választottalak el a nyomorúságtól,
78 14| vezettelek a boldogság karjába. Én vagyok az angyal, egy géniusz
79 14| hozott. Õszintén szólva, én kormánypárti vagyok, vele
80 14| Elég kényelmetlen, de az én viszonyaim így hozták magukkal.
81 14| rendõrit, persze a rendõrit. Én fogom megkreálni, arra van
82 14| sokan leszünk becsukva. Én magam négyszer, ötször követtem
83 14| másutt nem, bizottságban. Én különben jobban tudom, mi
84 14| történt vele, mint te. Mert az én szituációm olyan, hogy nekem
85 15| épp elég egy házban. Õ, én is ismerem e puha kezû,
86 15| Mért, mert megokosodtam? Az én eszemet is kicsavarták a
87 15| kicsavarták a maguk könyvei, de én visszacsavartam. Mert szeretem
88 15| tettetés. Maga tudja, hogy én a szegényt szeretem, és
89 15| ilyen okos asszony vagyok én. Majd ha gazdagok leszünk,
90 17| féltékenyen.~Hanna mosolygott:~- Én, csalni? Minek; nincs szükségem
91 18| ezek az állások, bizony én meg nem mondom. A Hanna
92 18| súgta vissza Hanna.~- Én meg fölfordítom az asztalokat
93 18| nem lehet megfélemlíteni, én elszánt vagyok! - vágta
94 18| bennük...~- Tudja-e, hogy én igen sok férfiakkal találkoztam
95 19| Sándor, összeszedve magát.~- Én nem tudom - felelte az asszony
96 19| ebben a szobában beszélni. - Én nem tudom - ismételte -,
97 19| ki a szobából. Úgy jöttem én is hozzája lakni, a nyakába
98 19| csak. A híremet félti, az én híremet!~- De mi a baja,
99 19| így babusgat, de most már én is örömet lelek benne, elragad
100 19| és elfeledem, hogy beteg: én is boldog vagyok.~A Robin
101 19| megcsalni, ígérni, fenyegetni. Én tudom, hogy fõ az erõs táplálkozás,
102 19| hevesen, oly erõsen, ó, én drága erõsem... Mit akart
103 19| te, magamhoz hívattam, de én nem mehettem ki, nincs cipõm.
104 19| Olaszországba; hitted-e valaha, hogy én még ily boldog leszek? Te
105 19| között hogy lenne. Lehet, de én nem hiszem! Különben nem
106 19| rossz szemmel nézne erre az én kicsiny asszonyomra. És
107 19| jártam az emberek között.~- Én, neked?~- Te, nekem. Pletykálnak
108 19| rosszabb, a feleségedrõl is. Én meghalok, de te erõs vagy,
109 19| amely körülvesz, lehet, én hiszem, anélkül, hogy te
110 19| óvatos vagy - mondják -, én pedig azt hiszem, hogy vak
111 19| csinálj rendet, siess, az én asszonyomnak ne is köszönj,
112 19| kezemet, ugye, most gyûlölsz? Én pedig úgy szeretlek, oly
113 20| suttogva kérte:~- Te voltál az én apám, és én a te fiad. Én
114 20| Te voltál az én apám, és én a te fiad. Én vagyok itt
115 20| én apám, és én a te fiad. Én vagyok itt és kérdelek,
116 20| vigyázott.~- Nem tettem semmit, én nem tettem semmit! - mondá
117 21| fogtak, Sándor mosolygott.~- Én még mindig pedagógus vagyok -
118 21| beküldik. Tizenöt esztendeje én csak egyszer látogathattam
119 21| hogy kevés a pénzük... Én pénzelem õket, havi nyolc
120 21| vacsorapénzem. Azt hiszik, hogy én itt egyetemi professzor
121 21| Isten tartsa meg - mert én megtartom - ebben a hitükben. (
122 21| kisfiad született volna, én azt tanítanám. Erre különben
123 21| hogy nincs a világon csak „én” - valahogy oszlott, gyengült
124 22| de ami igaz, igaz, és én kedvelem õket, viszonzom
125 22| mondá állva, emelt hangon -, én becsületes ember vagyok,
126 22| ellenem vallók, amelyeket én nem ismerek. Akarom és követelem
127 22| miniszterelnök legyen... Én a magam idejében szupplikáltam...
128 22| Annyit mondhatok, hogy én nem engedek magamnak kellemetlenséget
129 22| hogy mennyire ragaszkodom én a hazához!~- És a haza énhozzám! -
130 22| hamar visszatalált:~- És ha én mégis megválasztatlak? Ha
131 22| mégis megválasztatlak? Ha én nem akarom, hogy elejtessél?
132 22| akarom, hogy elejtessél? Ha én nem találok erre elegendõ
133 22| nekem a közélet? Mit bánom én, vesszen el, dõljön össze;
134 22| szörnyûbb asszonyra nézve nincs. Én különben nem ismerem õket,
135 22| mondá papoló hangon -, én mondom neked, hogy a gyûlölködés
136 22| jóságát és tanításait, és én úgy fogok cselekedni, ahogy
137 22| többé, csak egyszer. De én újra akarok kezdeni mindent,
138 22| Nem enni, aludni szeretnék én! - szólt Robin, és ruhástól
139 22| éppen az kell, hogy aludj. Én is mindjárt lefekszem, csak
140 22| vagy te, Hirsy, te vagy az én apám! Jere, ölelj meg.~A
141 23| nem lehet olyan jó, hogy én magával még együtt, ott
142 23| együtt, ott legyek! Azaz: én nem lehetek olyan jó!~Piroska
143 23| lefektette:~- Maga szundikáljon, én itt az ablaknál nézem a
144 23| Nincs, sehol sincs!~- De én érzem, megnézem. Nem szabad
145 23| betegségi történetei. És ezt én mondom, én! Az egykori szomorú,
146 23| történetei. És ezt én mondom, én! Az egykori szomorú, szegény
147 23| maga idehozott, és most én nem tudom, hová menjek!”~
148 23| percben gyertyát gyújtott:~- Én sem tudok aludni, olvassunk.
149 23| szót!~- Tud maga!~- De ha én tévednék, lemaradnék valamelyik
150 23| Ugye, nem lesz, mondd, én kedvesem?~Piroska ijedten
151 23| hozzálátott a dologhoz:~- Én meggyógyítom! - mondá mély
152 23| legfeljebb egy a betegem. Én ráérek kitalálni és megfogni
153 23| ez ösztön értelmét csak én tudom, egyszer már el is
154 23| Becsületes pálma, nem vagyok én beteg. Velem csak az a baj
155 23| parton. Egy rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom.
156 23| világosság van. Nemsokára, én édes kedvesem, én egyedül
157 23| Nemsokára, én édes kedvesem, én egyedül leszek, mámorban,
158 23| soha. Nekem már megvolt az én mennyországom, már én mehetek
159 23| az én mennyországom, már én mehetek a sötétségbe át,
160 23| hogy énhozzám beszéltél. Én is jó voltam ám tehozzád,
161 23| van, nem tudok többé.~- Én alszom! - mondá csendesen. -
162 23| csendesen. - És te se virrassz, én édes, drága kedvesem! Aludni
163 23| tudni, hogy minek voltam én a világon? Nagyon jó itt,
164 23| Gyönyörûséges genovai temetõ, hol az én nászpárom oly vidáman bolyongott,
165 24| miért volt méltóságos az én emberem: a nagy hivatalánál,
166 24| felsóhajtott:~- Kecském, kecském, én édes ezüst kecském!~Aztán
167 24| rája egykor, a leány, az én számomra mindörökre elveszett!...
168 24| kezdõdik, ahol - õ eltûnt, ahol én - könnyelmûen és gyáván -
169 24| Beszélhetnék Hannáról sokat én is, talán adós is vagyok
170 24| soha, mint a mi Gyulánk, és én - magácskán kívül - nem
171 24| szerettem senkit soha úgy.~- És én senkit mást, mint õt, úgy
172 25| szigorú is lett:~- Jer ide, én parancsolom, én...~Nem merte
173 25| Jer ide, én parancsolom, én...~Nem merte mondani tovább,
174 25| Bizonyos! - mondá az anya. - És én innen addig el nem megyek,
175 25| de naponként érvelt:~- Én tartozom magának azzal,
176 25| egészséges hangján mondta: én benneteket megeskettelek!~
177 25| Mint az enyémben egykor. De én már meg se tudom fogni;
178 25| mégiscsak megváltozott!... Ó, én ezüst kecském, elmúlt ifjúságom! -
|