Rész
1 1| mozdulatokat megcselekedte már, úgymint: nézte a házat,
2 1| a következõ pillanatban már ott állott a tulajdonos
3 1| cipõjének hiányossága folytán már hetek óta nem hagyhatta
4 2| beszélgetni. Két esztendeje múlt már, hogy túl voltak a középiskolákon,
5 2| mindannyian, és Robin Sándor most már büszke szívvel tért vissza
6 2| jövendõ sorsát, életét. Azok már eddegéltek, sült csirkét,
7 3| szabályos fülei egy kissé már el is állottak a hatalmas
8 3| hajléktalan miattad, és már a rendõrség figyelmét kezdte
9 3| anya nem vigyázott reájuk, már csak azért sem, mert nem
10 3| elveszettel törõdött minduntalan.~Már mindent elrendeztek, épp
11 3| rendben volt, a menyasszony már föl is öltözködött, fehérbe.
12 3| sokat. Az utána következõ már kevésbé fontos. Nem az élvezet
13 3| szólva - kutyába se vettek.~Már nem robogtak, megérkeztek
14 4| igen komolyan, aminthogy már régebben gondolt erre az
15 4| lenne; azt mondják, most már meg lehet abból élni! Csakhogy
16 4| Lehet, hogy azért, mert most már, állás nélkül, úgy vélte,
17 4| Kivallottam ezt is, és ha már mindent elmondok, hadd szólok
18 4| emlékéhez fûzõdik. Persze ma már senki sem tudja, hogy mért
19 4| munkában. Olajfestékkel már alig dolgozhatott, pedig
20 4| Sándor nem született férjnek, már ezt most mindjárt, lehet,
21 4| fog Robinnak beszámolni? Már megint kevesebb pénzt visz.
22 5| sarkán állott, biztosan már nem emlékszem, pedig nevezetes
23 5| hagy azok között, akik már sikkasztattak, és akik még
24 5| kapható, és mégis, engem már többször dobtak ki bírák
25 5| társadalmi bûnük, amely miatt már a bíró is végzett velük,
26 5| Talán ebben az idõben már nem is volt egészen egészséges.)~
27 6| ott lennie.~Az öreg hiéna már templom után volt, és az
28 6| egyszerre egy sült libát, most már nem tudok megenni, csak
29 6| Az öreg haragra gyúlt:~- Már most menj! - szólt unokájához. -
30 6| rajta. A nagy ügyvédek, akik már egy s másszor kihúzták a
31 7| megégette egy kissé, mert már besötétedett kora délután.
32 7| emlegették, hogy „ejnye, soká jön már Sándor”, de ha szíveikbe
33 8| oly fényes, hogy egy kissé már vad tekintetével követte
34 8| amikor a fölmentõ ítélet már elhangzott, tekintett a
35 8| lánynak. De úgy határozta el már régen, hogy így fog cselekedni,
36 8| kályha mellett Piroska - most már igen lázasan - horgolta
37 9| rovarporos fiókba, ahol már többször volt, és bizonyára
38 9| keresztény hitre való áttérését. Már meg is történt, Hirsy ág.
39 9| rekedtek, és - ez azonban már félig sajnálatos - nem egyet
40 9| tõle távozik, és a Madonna már várja gyermekét. (A megdicsõült
41 9| Szûzanya gyönge kis keblén már ott csüng a gyermek Jézus
42 9| egy kissé késõn. Piroska már fölkelt az ágyból, a díványon
43 9| kellene mellé fogadni.~Ezt már az orvos is mondta. Erre
44 10| tisztviselõi fizetésekkel, már egy félévvel elõbb lefoglalták
45 10| homokdombok közé épített, új falu már látszott a kupé ablakából.
46 10| lehet, hogy egy hónap múlva már csak homályosan emlékszik
47 10| milyen pesti gyerek van már. Végül ajánlkozott, hogy
48 10| amint azt, kedves olvasóm, már most is elgondolhattad -
49 10| és a helyi viszonyokkal már ismerõs nõ sem látta be
50 10| bólintottak a fejükkel, és most már sürgõsen elindultak tejecskét
51 10| némberekkel:~- Van ennek már helye, nem magára várt ez!~-
52 10| jegyezte meg Robin, mert már fáradt is volt.~- Inkább
53 10| véletlen is csak valami.~Már megegyeztek általánosságban,
54 10| leérkeztek, a gyermek akkor már csakugyan jobb vidékre ment.~-
55 10| hogy menjenek, menjenek már, szeretett volna otthon
56 10| A két megmaradt gyermek már pólya nélkül játszott a
57 10| paraszt. Majd hozzátette:~- Már a maguké bizony se egyik,
58 11| elõkelõ állású pénzkereskedõk már csak másolatokat rendelhettek
59 11| a tárlat második napján már rajta volt a rossz és ízléstelen
60 11| szavát meghallani.~- Most már nekem nincs senkim! - mondá
61 12| nem ûz!~- Nem ûzte-e el már régen, volt-e vele valaha
62 12| legalábbis öt csatát elvesztett már.~- Mit, tyúk ez? Tud valaki
63 12| volt, amikor elkészült. Már sült a pampuska, a galuskához
64 12| öregasszonynak, hogy hagyja, már evett.~- Miért nem izent? -
65 12| kitekintett az ablakon. Este volt már, esett.~
66 13| nem tudja még, de amazok már látják...~Amíg Robin Sándor
67 13| Piroskára: honnan tudja már, hogy az imént véletlenül -
68 13| nélkül, szárazon. Fáradt volt már, szerette volna, ha vége
69 13| csak, a másik pillanatban már az izgatottság tüze árasztotta
70 13| foganatosítani!~Összeölelkezésre már nem tudta rábírni õket.
71 13| És hallani véli, miután már régen, régen elhangzottak.
72 13| tíz óra múlt. Álom, csend, már lehet sírni.~De most újra
73 14| Sándor szerényen, mivel már otthon föltette magában,
74 14| hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már itt vagyok, még nem voltam
75 14| még többet mondanak el: - már kitanították a járásról,
76 14| csak a milliókat hallhatta már; utat engedek neki, és az
77 14| újságírók, mert a favételrõl már itt többet tudtak, mint
78 14| korcát a markukban tartották már, sõt az eladó nagybirtok
79 14| ideért hozzájuk: köztük már meg is vették, sõt a parasztok
80 14| vették, sõt a parasztok már föl is lázadtak.~„Érdekes
81 14| amikor testileg kikapatták, már nagy fiú korában. Belátta -
82 14| Csülökre, birokra, ez már valami!” - gondolta magában,
83 14| Másfél órás beszédének már vége felé járt. Most már
84 14| már vége felé járt. Most már õ is haragudott, mert élcelni
85 14| egyházkerületi gyûlésen már láttalak volna. Nem te voltál?
86 14| bátyád volt. Megütötted már a huszonnégy évet?~- Most
87 16| alapjában vidékiek maradtak.~Már el is éhezének, amikor eljutottak
88 17| vezette vacsorázó társaság már sok jót evett meg együtt,
89 17| miniszter, akinek Hanna - most már többször is és mind energikusabban
90 17| csaknem mindenki ismerte már itt õket: az állomásfõnök,
91 18| Fürkészõleg néztek rá a már megérkezett hölgyek, profanáló
92 18| magyarul? Konstantinápolyban már úgy voltam, hogy semmi emberi
93 18| talált reám, szegény! Lássa, már idenéz, már leli a hideg...~
94 18| szegény! Lássa, már idenéz, már leli a hideg...~A magasrangú
95 18| beszélgetett a bankárral, hogy az már Robin Sándornak is föltûnt.~
96 18| ekkor - hogy hajnalodott már, és lágy muzsikaszóval még
97 18| elbeszélgetni, és akire most már évekig gondolni sem merészel,
98 19| igaz, hogy hervadt volt már egy kissé, virrasztott az
99 19| holdas este fiát várja, már érzi, hogy jön, karjait
100 19| hogy így babusgat, de most már én is örömet lelek benne,
101 19| kérte magát. Ugye, nincs is már rossz színben, milyen nyugodtan
102 19| baj, hogy nem akar enni. Már nem is igen köhög, csak
103 19| Gyula szemeibe, hogy az már nem is illik. Vigasztalta,
104 19| fehérség? Csakhogy odakint már elszoktatok ettõl a színtõl!~
105 19| még ily boldog leszek? Te már voltál arra nászúton - de
106 19| megfestetlen képeimet. Hó, ezek már nem szabadok, öregek már,
107 19| már nem szabadok, öregek már, annál jobb!~Az asszony
108 19| bánom, de csak aztán, ha már te újjászülettél, megtisztítottad
109 20| közepén. Hamarosan jött egy, már messzirõl rákiáltott, hogy
110 20| õrületbõl, amely õt elfogta. De már a másik pillanatban - egész
111 20| minisztériumba, és most már érti, hogy mért szaladgáltatták.
112 20| vágyta, hogy tetten kaphassa. Már nem volt gyenge, rohant
113 20| kellõképpen megjegyezni. Végre!~...Már vége volt az öregúrnak,
114 20| érkezett. A tisztogatónõ már az állát is felkötötte,
115 20| gyújtott a fejénél és lábánál, már félt is a halottól, becsukta
116 20| intett, csöndesen beszélt, már magához tért egy kissé,
117 20| világosan. Az arca most már oly fehér volt, mint a reggeli
118 21| pedig - és ez tudatik - már új vallásom van. De nem
119 21| korcsolyázni! Az orrom már lefagyott... Annyiszor készültem
120 21| Nincs szerencsém, és most már - az igazat megvallva -
121 21| tõlem az õsi hit. Az öregek már egyszer fölfelé indultak,
122 21| kutyákat!)~- Sokszor gondoltam már arra is, hogy újságíró leszek.
123 21| hangszert; sokszor elvitték már a háziasszonyaim adójába,
124 21| mondá Robin, és most már hármasban ballagtak elõre,
125 21| elmondani mindent, de sajnálta, már fájt neki az a gondolat
126 21| Kiértek a ligetbe, itt már sûrûn köszöngettek Robin
127 21| este? Hol lakol?~- Nyolckor már hazamegyek. Nyár utca hét,
128 21| alszom! - mondá Robin Sándor, már a búcsúzás után, és be sem
129 21| boltját. A legény reggel már ott is lehetett a lakáson,
130 21| lehetett a lakáson, talán már tud is mindent, a szobaleány
131 21| hangosan, mert nem bírta már magában a szót. Az izgalom
132 21| mandátum. Le vele!~Most már tudta, hogy mért hagyta
133 22| engedelmeskedik. Ez pedig így járja már évek óta, és folytatódik
134 22| kávéjába, amely a findzsába már be volt töltve; kávésibrik
135 22| Örökös hadilábon áll velük, már nem akar vele menni egy
136 22| Olyan fösvény, hogy az már mulatság! Legközelebb állami
137 22| hogy az egész palota - már csak a lakott része - egy
138 22| gondolkodik, készen volt már, és a mondatok, amelyeket
139 22| bolondság az?~Ebben a kérdésben már enyelgés és lenézés volt,
140 22| megnyugtat. Igyekezzél - már hiszen amennyire lehet -
141 22| lehet, és nem is kell. Ti már nem olvassátok a bibliát,
142 22| Kegyelmes uram! - szólt, most már nyugodtan - köszönöm a jóságát
143 22| Itt a várban este volt már, és a verebek is aludni
144 22| elment régi barátjához.~Az már várta, bár nem hitte, hogy
145 22| két üveg pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon jutott
146 22| elfúni a lámpát. De ni, már világít a hó, reggel van.
147 23| szemem egészséges, nincs már bennem semmi ép, csak a
148 23| Forróság öntötte el Gyulát. Már napnyugta felé járt az idõ,
149 23| sekrestyéiben!~- Túl vagyunk-e már a határon?~- Mindjárt!~Csak
150 23| Amikor újra magukra találtak, már benne voltak Itáliában.~„
151 23| hogy tele nincs, és most már maga is elhiszi, amit füllentett,
152 23| szegény legény, de most már csak - szegény!~Azért Gyulára
153 23| a szemei fényesek voltak már, de még nem könnyesek. Gyula
154 23| értelmét csak én tudom, egyszer már el is vették érte a diplomámat.
155 23| félt, a halasztott, a soha már nem is remélt. Talán az
156 23| nem lesz többé soha. Nekem már megvolt az én mennyországom,
157 23| megvolt az én mennyországom, már én mehetek a sötétségbe
158 23| Holnap még itt leszek, de már nélküled, magam. Ma látlak
159 23| magam. Ma látlak utoljára már; be szép a hajad, puhább,
160 24| méltóságán alul van. Nem is tudom már biztosan, miért volt méltóságos
161 24| õ egyházközségébe, most már lehet, és a végén mindenkirõl
162 24| elküldte aludni azt is. Most már egészen egyedül maradt.
163 24| alól is.~A következõ órában már öt detektív és öt hordár
164 24| fájdalomtól - magától is.~- Most már mehetek, most már öregek
165 24| Most már mehetek, most már öregek vagyunk...~Fölment
166 25| beültek a kupéba.~Május volt már, a hónap amaz utolsó hete,
167 25| vad, édes és erõs hullámai már át- meg átaljártak mindent
168 25| nemsokára napszámba menne már. De odaadták, mert a parasztasszonynak
169 25| elnézte, hogy játszik vele.~- Már most az övé, örökre. Milyen
170 25| az enyémben egykor. De én már meg se tudom fogni; nem
|