Rész
1 1| megalázva, szemlesütve ment el mellettük, és a szép bottal
2 1| hetek óta nem hagyhatta el a lakot, a kamásni után
3 2| érettségi téziseirõl kezdtek el beszélgetni. Két esztendeje
4 2| szívesek, és távozzatok el. Egyedül kívánok maradni
5 2| kimondhatatlanul édes forróság ömlött el a fiatalember valóján. Megölelte
6 2| kiment, és amint én tudom, el fog tûnni az ismeretlen
7 3| mint õ, és annyi vacsorát el nem sétált - mindig elõkelõ
8 3| szabályos fülei egy kissé már el is állottak a hatalmas koponyájától.
9 3| pumpból éltél, és tartottad el családodat, mint rajtad
10 3| kételkedni, és nem hitte el közülünk senki, kivéve talán
11 3| ordináré szavak pukkantak el - mint a rossz rakéta -,
12 3| szerencsétlenségek miatt, el akarta kergettetni. Leszavazták,
13 4| különleges állást foglalt el a Halász és Fivére egyenruhakészítõ
14 4| megházasodás címen marad el, annál rosszabb. A gondos
15 4| Ez esetben elmehetek?~- El, jó napot kívánok; meg voltam
16 4| életöröm érzése öntötte el az üzér szívét. Mámoros
17 4| révpartjába, és így veszté el állását Robin Sándor egy
18 4| de jó tervekkel váltak el. Terve a következõ hetekben
19 4| különben is több idõt töltött el, mint maga a családfõ.~Robin
20 4| amiért, remélem, nem veszít el minden rokonszenvet, bárha
21 4| és a gyönyörûség áradt el lelkében, mert mindjárt
22 4| hozzájuk, hanem levélben küldi el a pénzt. A fájdalomtól elzöldült
23 4| És mégsem hagyhatja õket el!~Egy napon át el is maradt,
24 4| hagyhatja õket el!~Egy napon át el is maradt, betegség címén.
25 5| másik asztalt foglaltak el. A különben egy fejformájú
26 5| és oly mimikával küldte el a pudvás retket, ahogy Edwárd
27 5| fognak gyanúba, de mégis, el nem hallgatom, hogy ezek
28 5| négyes-szivar ebben az idõben múlt el, és a legolcsóbb szívható
29 5| valami keserû cinizmus öntött el, és önvád, mért jött ide?~
30 5| kezet -, és ördög vigyen el engem, ha teljesen értem.
31 5| apósával -, ha nem hitetnék el önmagukkal külön-külön,
32 7| ajándék alakjában hozta el. A ház úrnõje örült ennek,
33 7| azt, akit õk halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal.~
34 7| ügyetlenségeket is követett el Bem Gyula. Például titokban
35 7| cipõügy, sem más apró ügyek el nem vették a Piroska jókedvét,
36 7| attól, hogy ama rossz ember el ne vegye méltó büntetését.
37 8| tört hangjai lebbentek el ajkairól. Ah, ezek az ajkak
38 8| megszorították, soká, soká el sem engedték. És ebben a
39 8| szólni a fõnöknek. Jöjjön el, akármikor jöjjön, engem
40 8| vele!~És elvitte, õ vitte el a férfit. A bírósági palota
41 8| lánynak. De úgy határozta el már régen, hogy így fog
42 8| hirtelen gõgös hidegség fogta el:~- Itthagyom, ha ilyeneket
43 8| kiderül minden magától. El kell válniok hát elõbb,
44 8| Valami borzasztó félelem fog el, hogy innen a karomból kiszakítják.
45 8| És ha én magamtól mennék el?~- Utána futnék, megfognám!~-
46 8| Sándor zavarral fordította el fejét, majd tettetett gyengédséggel
47 9| vonatkozólag -, vigyori; el vele!~Ilyen módon szegény
48 9| nem jár ki az utcára?~- El vele, el!~És Hirsy jött,
49 9| ki az utcára?~- El vele, el!~És Hirsy jött, a kellõ
50 9| majd sietve távolította el a neofitát a kecskével együtt.~-
51 9| együtt.~- Vidd kosztba, el! Visszajövet hozzál cigarettát,
52 9| emlékcédulát, és csakhamar el is vesztette. De nem tudta,
53 9| sajnálatos - nem egyet visz el közülök a tüdõgyulladás.
54 9| jó megrendelõt vesztett el, mert - valószínûleg bosszúságában -
55 9| valakinek megmutatni.~A valaki el is jött, csakhogy egy kissé
56 9| senkire semmit, és úgy járnak el, ahogy nekik a természet
57 9| korhadt bádogkád foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött
58 9| egy elégiát mondott volna el, de úgy, hogy õ maga egy
59 9| föl a díját. Azt hoztam el.~Az öregasszony megtörölte
60 9| érte jött, és fusson véle el, el, beláthatatlan messziségbe,
61 9| jött, és fusson véle el, el, beláthatatlan messziségbe,
62 9| az egész éjjel azzal tölt el, hogy Sándorkát csitították.
63 9| megvetéssel, sõt haraggal tolta el magától a vizescsészét,
64 10| fölvett hozományban éri el célját. Frivol tánc, gyerekes
65 10| melyet homokdomb választott el egymástól. Különben egyik
66 10| nevelõintézetet helyeztek el, hanem ide hozattak dajkaságba,
67 10| éhes kis farkas! Mindent el akarsz enni ezek elõl, pedig
68 10| gyereknek hozzanak, hogy magukat el ne felejtse! - Aztán kezelt
69 11| és nagy örömmel töltötte el barátjának nagy és megérdemelt
70 11| kell nyugodnod. Nekem meg el kell menni igénypörtárgyalásra,
71 11| kihozom.~- Hagyjad, talán el is veszett, a céduláját
72 11| életben!~Egy tízforintost vett el, azzal, hogy kocsin fog
73 11| tízforintost az öregasszony kért el, hogy szárnyasállatokat
74 11| vesztegette meg, maga bûvölte el az embereket? Én csaló vagyok,
75 12| de oly vakmerõen követték el a hitszegést, mintha a legteljesebb
76 12| Fölugrott:~- Gyerünk innen el! - mondá erõs hangon.~Piroska
77 12| Nem lehet, ameddig õ el nem ûz!~- Nem ûzte-e el
78 12| el nem ûz!~- Nem ûzte-e el már régen, volt-e vele valaha
79 12| láthatott, mert fényesség ömlött el az arcán. Diadalmas derû,
80 12| Le sem ült, mintha máris el akart volna menni. Sürgõsen
81 12| kérdé:~- És Gyula? Elment?~- El! - szólt az asszonyka.~-
82 13| könnyezte. Elfordult, hogy el ne árulja a gyöngeségét,
83 13| Ugyan, ne bántson, menjen el a zsidó kisasszonyához!~-
84 13| állapotban sem felejtem el, hogy a legkínosabb helyzetekben
85 13| szelíden -, hagyjuk, menjen el, mert estve lesz.~- Mégis
86 13| összeszedem; küldjön értök el.~- Nincs rá szükségem, maradjanak
87 13| izgatottság tüze árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg
88 13| étel van, ilyenkor megy el!...~Mégiscsak megcsókolta,
89 13| holnapután reggel küldjön el a fehérnemûért!~- Nincs
90 13| ablakból nézte, mint vész el a Robin Sándor alakja a
91 14| hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már itt vagyok, még
92 14| és még többet mondanak el: - már kitanították a járásról,
93 14| nagyon is házias, de azért el lehet itt éldegélni, ha
94 14| ezekhez értek a legkevesebbet. El fogom olvasni Smith Ádámot
95 14| A fás politikus ment el mellettük, bizalmas megvetéssel
96 14| gorombáskodással váltak el. Ünnepelte, beszédet intézett
97 14| fajta gyümölcsrõl... Sándor el is feledte, hogy azt, akivel
98 14| a pap! Én választottalak el a nyomorúságtól, és vezettelek
99 14| négyszer, ötször követtem el büntetendõ cselekményt,
100 15| volt, és senki se ítélje el ismeretlenül. Õ akarta a
101 15| törvényeket hozni! - utasítá el magától az asszony. Nehezen
102 15| Sándor nem is bírta volna el, ha nyomban le nem rázza
103 16| alapjában vidékiek maradtak.~Már el is éhezének, amikor eljutottak
104 16| Szóltak hozzá, nem hallgattak el, ha egy-egy nagyobb beszélgetõ
105 17| valamely anyagi sikert ért el. Ilyenkor megint olyan szerelmes
106 18| ösztönszerû szomorúság fogta el, hogy a múltat - amelybõl
107 18| tükörsimává tette. Egyszer el is esett, káromkodva vonszolta
108 19| tudunk, nem tudunk. Nem bírja el a friss levegõt, nem mehet
109 19| kell, az idõ itt rossz, el kell menni délre, mindig
110 19| vadállat, majd a fogai kezdtek el vacogni:~- Mondj még, beszélj
111 20| jött és támolyogva ment el. A hideg kitörte tagjait,
112 20| tetszett.~- Miért adtál el?~- Mert nekem úgy tetszett.~-
113 20| tetszett.~- Miért árultál el, miért piszkoltál be, miért
114 20| bágyasztó forróság öntötte el. Kétségbeesetten kapaszkodott
115 21| ismerem. Mondta, hogy nagyon el vagy foglalva, mikor nehányszor
116 21| csak Debrecenig juthattak el, ott kisült, hogy kevés
117 21| kikötöttek. Nem mehetett el mellettük senki is, hogy
118 21| kényszerített mosolygás torzította el, borzalmasan szenvedett,
119 21| asszonynak! - szólt a nevelõ, és el akart rohanni a gyermekekkel.
120 21| fajtája, csak megszédült, de el nem vesztette az eszét,
121 22| családom körében tölthetném el. Leányaim festenek és zenélnek,
122 22| ideiglenesen helyezkedtek el, és a kegyelmes úr díványán
123 22| okot? Csalásokat követtek el - de nem éppen büntetendõ
124 22| közélet? Mit bánom én, vesszen el, dõljön össze; ha csak nem
125 22| fiatal, az még nem vesztett el semmit, újrakezdhet mindent.
126 22| Minden nagy és kis dolgok el vannak végezve, és az embernek
127 22| szerkesztetett, az ember el ne válassza. Mondának néki:
128 22| kell számolni, és attól el kell különöznünk magunkat.
129 22| aludd ki magad, temessed el az apádat csendben, és aztán
130 22| hideg fölvágott” borította el az asztalt, két üveg pecsétes
131 22| alighanem sok hibát nézett el. Fantáziája végképp föl
132 23| és a hitetlen világnak el nem mondom!~Prédikáció nem
133 23| Aztán sietve vágtatott el a nászpárral a kocsi. Törvény
134 23| ölheti!~Forróság öntötte el Gyulát. Már napnyugta felé
135 23| futott elõle, hitte, hogy el lehet futni, érezte - sõt
136 23| érezte - sõt kaján örömmel el is gondolta -; mint menekül
137 23| nyugszanak. Egy-egy pillanatra el is szundítottak talán, de
138 23| halát?~- Csitt, aludjál!~El is aludt, vidáman ébredt
139 23| szobából, nem keseredett el, és nem lett azért komor.
140 23| ámbár a rossz pénz nem vesz el. De ha - teszem föl - beverném
141 23| csak én tudom, egyszer már el is vették érte a diplomámat.
142 23| ön idegen, sõt magyar, ön el nem árul. Gyógytárba mennie
143 23| szorulnak - hadd mondjam el, hogy a város népével, a
144 23| a hotelbeli szobalány.~- El a városból, el innen, el!
145 23| szobalány.~- El a városból, el innen, el! Zavar a kereskedõ
146 23| El a városból, el innen, el! Zavar a kereskedõ emberek
147 23| villamosság érzése fogta el a beteget.~„Ez az!” - hitte
148 23| mint az illat, úgy borítja el a hála, a fájdalom, és egy
149 23| pihenjed ki magad.~- Ne vedd el a kezedet; magamban félek.
150 23| könnyû, köszönöm.~Így aludt el Bem Gyula.~...Sono vedova,
151 24| legideiglenesebb díjnokok bírták el a szobaszagot, a klubban
152 24| hozzá, hiába hanyagolja el, hiába bánik vele rosszul.
153 24| különösen az emancipáció...~El innen, el! Még néhány barátjával
154 24| emancipáció...~El innen, el! Még néhány barátjával kellett
155 24| bankdirektor azonban visítva futott el elõle, és mint a vad malac,
156 24| erõs lábai között surrant el. Amikor végre megfogták
157 24| sehol. Tíz évnél több múlt el azóta, zálogtulajdonosok
158 24| hogy utoljára hol vált el a kecskétõl. Detektívek
159 24| kezében látta, az tette el régi írásai közé, amelyeket
160 24| nála biztosan meglesz, el nem vesztett még soha semmit!~
161 24| is egyszer valahára csak el kell mennie a régi írásaiért,
162 24| sötétsége nem halványodott el, csak fényesedett, tisztult,
163 25| világosodott, nem fakult el soha, csak kimélyült és
164 25| kérést, azért nem jöttek el. Bementek hát a faluba,
165 25| anya. - És én innen addig el nem megyek, amíg ide nem
166 25| az az okos - és másnap el is ment velük. A parasztpár
167 25| maga kis szopósát temette el egy másé helyett, és nem
168 25| lett! Parasztgyerek, igazi, el nem tûrte volna azt a módot,
169 25| asszonyra, sõt vágya és szerelme el sem múlt soha, csak megbódult
|