Rész
1 1| közelíteni. A fiatalember mégis úgy viselkedett, mintha sehogy
2 2| Megkezdjük minden téren. Úgy társadalmin, mint politikain.~-
3 2| ez az én szülõvárosom!), úgy jöjjetek fel mindnyájan.
4 2| félhomály hasznára vált úgy a bent tartózkodó ifjúságnak,
5 2| hogy milyen nagy úr, és úgy látom, szintén anyagi zavarokkal
6 2| kell töltenie az éjjelt, és úgy érezte, hogy valami igen
7 3| cigarettából. A jóember úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben
8 3| volt hozzá fogható, sõt, én úgy emlékszem - ha nem az ifjúság
9 3| Természetesen, lehetõleg úgy, hogy a város lásson bennünket,
10 3| gyermekei. Minket isten úgy segéljen!~Szépen, rendben
11 3| volna elõre borravalót adni, úgy kaptak volna cseresznyés
12 4| sietett a magyarázattal:~- Úgy tudom - súgta -, hogy az
13 4| rációra. A többiek kacagtak, úgy, hogy az ablaknál ábrándozó,
14 4| most már, állás nélkül, úgy vélte, hogy étkezés dolgában
15 4| amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak: jövõ.~Fiatal olvasóim,
16 4| elbeszélés folyamán, sõt nekem úgy tetszik, magával az ezüst
17 4| a hátára, és a szobában úgy hurcolta, mint egy gyereket.~
18 5| oka-e mindezeknek, avagy úgy áll a dolog, hagy azok között,
19 5| eszébe a vejének a neve. Csak úgy rémlett neki:~- Robay Andor! -
20 5| politikai tekintély lesz, úgy éljek!~- Pedig én élek! -
21 5| itta ki a poharát.~- Ön, úgy látom - jegyezte meg az
22 5| méltóztatnak reá emlékezni még? - úgy látszik, ismét lakás nélkül
23 6| tüzes érzéssel. A gyermekeit úgy szerette, mint egy vadállat,
24 6| magát, fejét lehajtotta, és úgy sandított a fiatalember
25 6| színésznõk mind erkölcstelenek.~Úgy mondta ki ezt a szót, hogy „
26 6| be bennünket, ha maga is úgy akarja: a maga felesége
27 7| és az egyik helyütt - ha úgy akarja - még a lábacskáját
28 7| nem is szólva, a nõi nem - úgy mondták nekem - a pénz gyors,
29 8| hogy miként mennyei manna, úgy hullott és úgy hatott a
30 8| mennyei manna, úgy hullott és úgy hatott a fiatal férfi teli
31 8| távolságból, de erõsen, és mégis úgy, hogy meg nem érzi.~Hanna
32 8| de szûkre volt szabva, úgy, hogy a virágzó, dús formák
33 8| akármelyik tudatlan lánynak. De úgy határozta el már régen,
34 8| is le kell szoknia, mert úgy hiszem, hajlama van rá.
35 8| mint vasszeges borona, úgy gázolt át agyán. Ámde ami
36 8| soká nem fogja látni. És úgy kell majd erõnek erejével
37 9| Sándor is nevetett rajta, úgy, hogy az oldala is belefájdult,
38 9| hozott vissza helyébe.~- Úgy érzem - jegyezte meg Robin
39 9| részletre dolgozó szabók úgy futkároznak a városban,
40 9| fakereskedõk és szénárusok úgy állanak pinceboltjuk ajtajában,
41 9| belekezdett. Az egyik Isten anyját úgy ábrázolta, amint a Szentlélek
42 9| abban állapodott meg:~- Úgy fogják hívni, ahogy az apját.
43 9| szívének elõtte.~...És minden úgy történt, amint hitte, várta,
44 9| adnak senkire semmit, és úgy járnak el, ahogy nekik a
45 9| a természet parancsolja, úgy, mintha értük volna az egész
46 9| keblére szorította kezét, és úgy panaszkodott, hogy nem tud
47 9| elégiát mondott volna el, de úgy, hogy õ maga egy csöppet
48 9| te, te, te... te hitvány.~Úgy fölizgatódott, hogy alig
49 10| egymástól. Különben egyik falu úgy hasonlított a másikhoz,
50 10| pszichológus nem vagyok, úgy vélem, hogy az álomképek
51 10| elszökött. Ó, sokkal súlyosabb, úgy társadalmi, mint erkölcstani
52 10| származnak ily nyomok...~- Ide - úgy látszik - a törvénytelen
53 10| megjött a ház asszonya, aki - úgy vélem - szintén szerepet
54 10| életben akarják találni. Úgy mint tegnap, nem volt még
55 11| kötõgép mellõl. (Ez a kötõgép úgy került hozzájuk, hogy valaki
56 11| magam sem tudom, mire. Úgy érzem, mintha mindegyre
57 12| szemeit, és csendesen beszélt, úgy, mintha imádkoznék:~- Az
58 12| többé: leült a földre, és úgy beszélt föl a férfihoz.~
59 12| háttal fordult a falnak, úgy zokogott hangtalanul.~-
60 12| Elfordult az asszonytól, és úgy beszélt tovább: - Maga õt
61 12| jöjjön vissza többé soha. Úgy akarom.~Megcsókolták egymás
62 12| Mer én nem akartam.~- Úgy? És mért nem jön vissza?~-
63 13| asszonykát átölelni, és úgy búcsúzni. Egy pillanatra
64 14| kellemes izgatottságban úgy érezte magát, mintha forró
65 14| azt gondolta: „Baj van!” Úgy képzelte, mintha valakit
66 14| pénzrõl beszélgettek. Robin úgy tapasztalta, hogy minden
67 14| igen föl volt izgatva - úgy érezte magát, mint nászútján,
68 14| megállapította magában:~„Úgy látszik, a közgazdasági
69 14| újságírás. Semmit sem gyûlölök úgy, mint az újságírást, és
70 14| tisztelve szeret, és senki úgy nem örült a sikerednek.
71 14| szemben a gyógyszerészekkel.~Úgy érezte, mintha valami megalázás
72 14| erõsen, színesen - nem úgy, mint a folyosón.~A becsületes
73 14| legnyugodtabb mindnyájuk között. Úgy vélnéd, mintha egy öreg
74 14| képzelte õ ezt a találkozást! Úgy gondolta, hogy melegen fogadják
75 14| szidhattok bennünket, hogy csak úgy kormányozunk, ahogy tudunk,
76 15| a felhõ nem változik meg úgy, miként õk; az imént láttad,
77 15| hevesen süt rá a nap, és azzal úgy megváltozik, azt se tudod,
78 16| tolakodott, nem tegezte õket le, úgy viselte magát, mintha nem
79 17| neveznél ki érseknek.~- Azt, úgy, bízzátok reám; holnap küldjétek
80 17| mondá másnap Robin Sándor -, úgy fogok dolgozni, hogy örömed
81 18| kilöketett, egyfajta állást úgy osztogatott, mintha maga
82 18| elsõ vasárnapja volt, és úgy az urak, mint a hölgyek -
83 18| megváltozott Hannának, és úgy látszott, nem csupán ez
84 18| Konstantinápolyban már úgy voltam, hogy semmi emberi
85 18| hasonnemû ételek élvezése közben úgy összebarátkoztak. Robin
86 19| jön, karjait kitárja...” Úgy belemelegedett, annyit beszélt,
87 19| nem mehet ki a szobából. Úgy jöttem én is hozzája lakni,
88 19| örvendezve szólt:~- Ha enni fog - úgy érzem -, akkor minden jó
89 19| szidja. Mint a gyerekkel, úgy kell vele bánni, rimánkodni,
90 19| beszédek kíséretében eszi meg. Úgy mondja, hogy a szárnyas
91 19| szeret Petõfirõl beszélni. Úgy ismeri, mintha a testvére
92 19| anélkül, hogy te tudnád. Úgy nézel rám, mintha szánnál,
93 19| most gyûlölsz? Én pedig úgy szeretlek, oly forrón, mintha
94 19| szenvedéseket okoztál nekem! Úgy, mint még akkor, amikor
95 20| arcától, nem szerette többé, úgy nem szerette, mint nem egy
96 20| Miért adtál el?~- Mert nekem úgy tetszett.~- Miért árultál
97 20| be, miért csaltál meg?~- Úgy tetszett nekem, úgy akartam,
98 20| meg?~- Úgy tetszett nekem, úgy akartam, úgy jobb nekem.~-
99 20| tetszett nekem, úgy akartam, úgy jobb nekem.~- Ezért akartál,
100 20| hátrált, fuldokló zokogása úgy összerázta, hogy nem volt
101 20| történt. Mert azt hitte, úgy érezte, hogy gyilkosságok
102 20| annak az arcát nézte, és úgy beszélt:~- Nem bántom. Jó,
103 21| meggyalázza magát, ha nem: úgy is. Aztán nem is gyûlölte
104 21| földresütötte a szemeit, úgy fecsegett:~- Jó nektek,
105 21| tanítanám. Erre különben úgy számítottam, mint akármelyik
106 21| kaptunk rá úgyis. Pedig úgy szeretek veled menni, és
107 21| Nekem és a többi fiúknak is, úgy látszik, nem volt tehetségünk.
108 21| vesznek-e észre rajta valamit? Õ úgy érezte, mintha az egész
109 21| és nem aludt tegnap óta, úgy elgyengült, hogy éppen csak
110 22| életében még sohase fázott úgy, mint most, és egyben: nem
111 22| folytatódik beláthatatlan idõkig.~Úgy fel volt izgatva, hogy amire
112 22| szolgált, háltak rajta. Úgy lehet, még a földön is vetettek
113 22| de-t, nem volt kíváncsi. Úgy lehet, tisztán akarta élvezni
114 22| felém fú a szél, hogy: így, úgy! Ti vagytok, egyenesen csak
115 22| fapárkányára, a piros aktákra, és úgy sírt.~Az öreg ijedt pofákat
116 22| megértenéd, hogy minden úgy jó, mint ahogy történik,
117 22| ti feleségiteket; de nem úgy volt eleitõl fogva. Mondom
118 22| kezeibe rejtette arcát, és úgy hallgatta. Az öreg érdes
119 22| jóságát és tanításait, és én úgy fogok cselekedni, ahogy
120 22| Robin e sötét magányosságban úgy érezte, mintha valami külföldi
121 22| is ismerte, a régi volt. Úgy köszöntötte, mintha tegnap
122 22| senki nem tud semmit. És úgy látszik, nem is törõdik
123 22| Az egyablakos szobában úgy be volt fûtve, hogy a bútorokról
124 23| nászbokrétáját, arcára tette, úgy szagolta, a virágok közül
125 23| öljön és emésszen, pedig - úgy mondják - milliókban ki
126 23| jönnek és szigorú fenyvesek! Úgy érzem; igaz-e?~- A Karsztban
127 23| hómezõknek. Átfogták egymást, és úgy nézték, és szinte elvesztették
128 23| meg ám, a nagy tökfejét úgy hajtogatta a vékony nyakán,
129 23| akarta volna venni egyben: úgy ölelte a megújhodott férfi
130 23| Szent Ambrus ültetett még, úgy mondták nekik, és a festõ
131 23| pedig, aki most rajta kelt, úgy jött, mint az árnyék, sötéten,
132 23| életnek, amelytõl mindnyájan úgy rettegünk, s nem tudja közülünk
133 23| szívemet, mint az illat, úgy borítja el a hála, a fájdalom,
134 23| hallom a hangod, mert te úgy beszélsz, mint a tavaszi
135 23| elkábították, hogy maga is csak úgy élt, mintha az életet álmodná
136 24| dolgot, másrészt meg a séta - úgy vélte - egy komoly férfiúnak
137 24| hosszú álmaiból.~Robin úgy emlékezett, hogy a cédulát
138 24| nemegyszer segített rajta, mindig úgy, hogy az asszonyka errõl
139 24| nem szerettem senkit soha úgy.~- És én senkit mást, mint
140 24| én senkit mást, mint õt, úgy soha! - szólt az asszony,
141 25| parasztasszonynak magának is úgy rémlett, hogy történhetett
142 25| amikor temette, sírt.~- Úgy bõgtél, fölverted a házat,
143 25| Még a mandzsettáját is úgy húzogatta, mint Robin Sándor
144 25| mint Robin Sándor régen, és úgy mosdott - az egész világon
|