Rész
1 2| régebbi, igen erõs csókja most is meglátszott, nem az jutott
2 2| maradni családom körében.~Csak most került a sor a bemutatásokra,
3 2| sor a bemutatásokra, csak most vették föl a fiúk kabátjaikat,
4 2| mindannyian, és Robin Sándor most már büszke szívvel tért
5 3| ezelõtt megkérte õt egy úr, most igen nagy, gazdag, tisztelt
6 3| eszelte ki ezt a festõ, most egyszersmind a pap, a násznagy,
7 3| szolgált. Az öregasszony, aki most is folyton sírt az õt ért
8 3| Mert az Úr vagyon veletek, most és mindörökké, ámen!~- Ámen! -
9 3| eskümintát.~Az ideiglenes pap most kezet fogott az új párral,
10 4| kis kezét - amelyre csak most került a jegygyûrû - átengedte.
11 4| szerény háztartást, melyet most katasztrófa ért, fenn akarja
12 4| ruhamosást. Mégis õ ágált most a legjobban, mert természete:
13 4| újságíró lenne; azt mondják, most már meg lehet abból élni!
14 4| Lehet, hogy azért, mert most már, állás nélkül, úgy vélte,
15 4| született férjnek, már ezt most mindjárt, lehet, hagy egész
16 4| szikra becsület, szólhat-e most?~Elhatározta, hogy nem jár
17 5| vérmeset, olyan aggasztót; na most mindjárt szétpukkad. Pedig
18 6| egyszerre egy sült libát, most már nem tudok megenni, csak
19 6| reggel Rabelais-t olvasta. Most letette a liliomos kötésû,
20 6| öreg haragra gyúlt:~- Már most menj! - szólt unokájához. -
21 7| jelenlétében gyöngéd lenni hozzá. Most megsimogatta, lovagoltatta,
22 7| hölgyeket is föllelkesíti.~- Most jövök egy milliomostól -
23 8| is szólok. És nem szólok most semmit arról, hogy miként
24 8| megenni, bárha egészségesebb. Most fõ: irodát nyitni. A hír,
25 8| egy vagyon. Nagy vagyon. Most fogjon velem ezért kezet.~
26 8| szólott:~- Legjobb volna, ha most mindjárt hazavinne. Sándor
27 8| szeretni. Milyen kár, hogy most várnunk kell, amíg a templomba
28 8| megfognám!~- Ha meghalnék, most, itt?~- Az nem lehet.~Egy
29 8| kályha mellett Piroska - most már igen lázasan - horgolta
30 9| töltötte be a kiváló állást. Most ott állott Hirsy ág. evangélikusnak,
31 9| végrehajtók és becsüsök most meg vannak hûlve, tüszkölnek,
32 9| Lenézõ tekintettel nézte most végig a fiatal anyát, aki
33 10| valamikor.~A gondos Liza most olyan nõt keresett, aki
34 10| parasztákáccal, amely épp most nyílott fejedelmi pompázással;
35 10| azt, kedves olvasóm, már most is elgondolhattad - ezen
36 10| bólintottak a fejükkel, és most már sürgõsen elindultak
37 10| anyasággal kereskedõ nõszemély most egy mozdulatot tett, és
38 10| elválasztják tõle. Rébék anyától most átveszi a gazda, hogy a
39 10| világ szomorú folyásáról.~Most meg Piroska sürgette; hogy
40 11| tudta szavát meghallani.~- Most már nekem nincs senkim! -
41 12| A hitszegés~Ah, itt most valamely hitszegés készül!
42 12| önfeláldozással tele lelkének most egészen más irányt adott
43 12| szíve mélyén fogva tartott, most fölszabadult délszaki vihar.~
44 12| imádkozok érte.~Az asszony arca most ragyogott a boldogságtól.
45 13| ellen fordította mindjárt. Most látta, hogyan fog ázni-fázni
46 13| keveset figyelt a férfira. Most azonban fölnevetett. Az „
47 13| régen, régen elhangzottak. Most hangosabb: mintha visszajönne.
48 13| csend, már lehet sírni.~De most újra lépéseket hall, téveteg,
49 14| valakit vagy valakiket itt most erõsen bántani akarnának,
50 14| Valami pénzösszegrõl kezdtek most beszélgetni, és Robin Sándor
51 14| világon. Hogy, s mint volt?~És most igen különbözõ fajtájú két
52 14| nagy fiú korában. Belátta - most hirtelenében - azt is, hogy
53 14| idegen.~Látni tudó szemmel most látta elõször a képviselõházat,
54 14| beszédének már vége felé járt. Most már õ is haragudott, mert
55 14| ellenzékéket is éltette - most fölhúzta a vállait, és abbahagyta
56 14| megütõdött házat, amely most meg lovagiaskodó tisztikaszínóvá
57 14| testtartású képviselõ állott most föl, hogy igazságot tegyen,
58 14| miniszterelnök? - kiáltotta most a ház.~Robin Sándornak is
59 14| különös jelenetet, amelyet most még nem értett meg.~A képviselõ
60 14| már a huszonnégy évet?~- Most múltam.~- Protestáns vagy?~-
61 14| munkát adnak neki azonnal. És most, ha egy szót vetnek neki,
62 14| cselekedett.~A büfé-lányok most megrebbentek, a tanácskozóteremben
63 15| bárányosnak látszott, és most vészterhes, mély, piros
64 15| kíváncsi vagyok egy kissé...~Most az asszony sietett megölelni
65 16| kecske eltûnt a kezébõl, most érezte elõször, hogy valaki
66 17| miniszter, akinek Hanna - most már többször is és mind
67 17| arra gondolván, hogy ezek most mindjárt valami nagyot kérnek
68 17| belátta, hogy csalódik, és most - egyszerre összeráncolván
69 18| õ helyette - kurizált most is, csakhogy érdekes gúnnyal,
70 18| öregségükre mégis boldogok, most jobban érzik magukat, mint
71 18| mikor lesz az esküvõ?~- Most akarják, néha sietnek, néha
72 18| elbeszélgetni, és akire most már évekig gondolni sem
73 19| Régen fekszik?~- Nem, most sem. Lábujjhegyen jöjjön,
74 19| fájt, hogy így babusgat, de most már én is örömet lelek benne,
75 19| de attól nagy láza volt, most az Egy az Istent olvassuk,
76 19| muskátligarádok vannak és most nyílnak, és a márványnak
77 19| Szorongatod a kezemet, ugye, most gyûlölsz? Én pedig úgy szeretlek,
78 20| minisztériumból minisztériumba, és most már érti, hogy mért szaladgáltatták.
79 20| semmi, ahhoz képest, amit most egyszerre egész világosan
80 20| vállalkozóinak a levelei, hogy most mit kell kiírni, és mit
81 20| szegény zsellérnek hitt, most kitûnt, hogy milliomos...~
82 20| meggyökeresedtek a jólismert és most is oly barátságos és ismerõs
83 20| halkan, de világosan. Az arca most már oly fehér volt, mint
84 20| erõs kacagás remegtette most végig a szoba sûrû levegõjét;
85 21| Nincs más! - mondá megint.~Most hirtelen elhatározta, hogy
86 21| Nagyságos úr, Sándor! - kiabált most rá valaki hátulról. A szegény
87 21| mendegéltek elõre együtt.~- Most korcsolyázni kell vinnem
88 21| eresztett. Nincs szerencsém, és most már - az igazat megvallva -
89 21| nem vagyok kitûnõség, és most csak a kitûnõség az, amely
90 21| hagyjad! - mondá Robin, és most már hármasban ballagtak
91 21| életében, nem is állt jól neki most sem. A sírásig kacagtató
92 21| Ez a gondolat kopogott most egy nagyot a Robin Sándor
93 21| árulása. Az apja halálát most nem is vette számon, csupán
94 21| legelsõ a mandátum. Le vele!~Most már tudta, hogy mért hagyta
95 22| sohase fázott úgy, mint most, és egyben: nem érzett még
96 22| adott számot még magának, most egyszerre, ebben a legválságosabb
97 22| hogy amire sohse ügyelt, most megérezte az igazságot,
98 22| krajcár! - hallatszott be most a tanulók szobájából egy
99 22| gyanúsítja õt, és amit most barátkozás címén, poharazás
100 22| kormányozhatok!~Robin Sándor most közel lépett a nagy, vedlett
101 22| csak jól és otthonosan. Most is bizonyára csak tettette
102 22| tette a kezét:~- És mit vagy most teendõ?~Robin nem hallotta
103 22| épült, és azzal vége. Neked most zúg a fejed, azt se tudod -
104 22| Nem tudta tovább:~- Most belesültem - folytatá -,
105 22| szó, a régen gyülemlett, most hirtelen kiáradt zokogásba
106 22| meg fogsz érteni, amikben most vak vagy és siket. Minden
107 22| kényszerítenek reá!~Valaki most hirtelen benyitotta a lakás
108 22| Kegyelmes uram! - szólt, most már nyugodtan - köszönöm
109 22| szerencsét az új asszonnyal, és most menj, és aludd ki magad,
110 22| valakit párbajban megölt, és most hozzája menekült. A jó fiú
111 23| vagyunk. Mindjárt ott leszünk, most a Balatonnál járunk. Jaj,
112 23| csúnya, csupa szürke, semmi most, nem érdemes, hogy nézze;
113 23| az ura egy asszonynak! Most benyithatna ide - hirtelen
114 23| hazudta, hogy tele nincs, és most már maga is elhiszi, amit
115 23| szomorú, szegény legény, de most már csak - szegény!~Azért
116 23| tudta a neveiket is:~- Most megy az Amphitrite Ceylonba,
117 23| Lám, maga idehozott, és most én nem tudom, hová menjek!”~
118 23| lesz, és ez jelentkezik most a gyomrában. Mert a gyomor
119 23| az ég, a szél pedig, aki most rajta kelt, úgy jött, mint
120 23| valamit, talán azt, hogy:~- Most pedig mindennek vége van!~
121 23| elhallgatott, behunyta a szemeit:~- Most pedig éjszaka van, aludjunk!
122 23| hullott. Ébressz fel korán. Most aludni kell.~- Aludj, aludj,
123 24| térjen az õ egyházközségébe, most már lehet, és a végén mindenkirõl
124 24| elküldte aludni azt is. Most már egészen egyedül maradt.
125 24| megkerülne, még tudnék sétálni most is! - mondá magányában és
126 24| tudom tartani, hol vagyok most! Állok egyenesen, magasan
127 24| fájdalomtól - magától is.~- Most már mehetek, most már öregek
128 24| is.~- Most már mehetek, most már öregek vagyunk...~Fölment
129 25| hogy játszik vele.~- Már most az övé, örökre. Milyen jól
130 25| játszó fiút, és földerült:~- Most ez kezdi, utána megint egy
|