Rész
1 1| viselkedett, mintha sehogy sem találna az intézetbe. Az
2 1| Ez az úr egy pillanatig sem habozott, és egyenesen nekivágott
3 2| hazudták nekik, hogy tréfából sem füllentett soha.~Robin túlzott,
4 3| környékén, de maguk a fiúk sem tudták ezt elhinni. Az öreg
5 3| vigyázott reájuk, már csak azért sem, mert nem volt ideje, tökéletesen
6 3| felnõtt. Barátai közül senki sem volt hozzá fogható, sõt,
7 3| hogy abban az idõben sem rongyos, sem ép cipõben
8 3| abban az idõben sem rongyos, sem ép cipõben nem járt-kelt
9 3| ismert még egyetlenegyet sem. Sõt igazán, a szó mélyebb
10 3| függõben. Egyetlenegyikõjük sem ült még eddig fiákeren,
11 3| Budára, de itt meg sehogy sem értették meg, hogy mit akar.
12 3| senki közétek ne álljon, sem ég, sem föld, sem törvény,
13 3| közétek ne álljon, sem ég, sem föld, sem törvény, sem ember.
14 3| álljon, sem ég, sem föld, sem törvény, sem ember. Jaj
15 3| sem föld, sem törvény, sem ember. Jaj a sorsnak, ha
16 4| azért éltek õk is, és nekik sem jutott eszükbe, hogy az
17 4| fûzõdik. Persze ma már senki sem tudja, hogy mért jött annyira
18 4| lerajzoltatta magának, bárha ezekkel sem rokonságban, sem semmiféle
19 4| ezekkel sem rokonságban, sem semmiféle ismeretségben
20 4| amelynek magyarázatát ma sem tudom, nem is keresem, mert
21 4| mert sejtem, hogy senki sem kíváncsi reá.~Legalább három
22 4| szerelembe.~Ah, csendesen, senki sem tudja még, és ha csak lehet,
23 5| mert ha rosszul vagy sehogy sem lakott is, de rendesen és
24 6| az erdõ más egyéb fáihoz, sem szomszédaihoz, sem testvéreihez.
25 6| fáihoz, sem szomszédaihoz, sem testvéreihez. Mintha magában
26 6| megvetéssel az uzsorást sem. „Annyi bizonyos, hogy igen
27 7| és nem látták egymást, sem magukat, a bírálat vagy
28 7| ilyenformán, de ez senkinek sem tûnt föl, egyedül az öregasszony
29 7| iránt Sándornak különben sem volt semmi érzéke; sokat
30 7| téli cipõt, amelyhez sehogy sem tudott hozzájutni. A nyáriban
31 7| is mosolyog!~A cipõügy, sem más apró ügyek el nem vették
32 8| megszorították, soká, soká el sem engedték. És ebben a pillanatban
33 8| fölzúdulásában. A leány különben sem engedte idegenekkel diskurálni,
34 8| megcsaljanak. És semmit sem gyûlölök jobban, mint a
35 8| ezresekrõl, de a szerény krajcárt sem vetették meg, azt is többször
36 8| tanyája, ahol még csak föl sem sóhajthatott. Jó arcot kellett
37 8| nincs egy vékonyka szála sem a szerelemnek. A leány talán
38 8| szereti-e még? Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok
39 8| szereti-e még? Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok
40 8| még? Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok lehetnének
41 9| kegyetlen szekta. Nem értem ma sem, bár sokat gondolkoztam
42 9| pénztelen hónapban pénze neki sem volt. Irodába nem járt többé,
43 9| aki az állam rendjérõl mit sem tudott, törvényes házasságról,
44 9| esküvõ jogérvényes-e, vagy sem? Különben aligha törõdött
45 9| magát, a szemei különben sem voltak valami jók. És a
46 9| vissza, semmi közöm hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához.
47 9| közöm hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához. Sem önhöz!~-
48 9| pénzhez, sem a nagyapjához. Sem önhöz!~- Köszönöm! - szólt
49 9| beszéltek errõl az éjszakán. Rá sem értek, módjuk sem volt,
50 9| éjszakán. Rá sem értek, módjuk sem volt, az egész éjjel azzal
51 10| emel.~Ebben a pillanatban sem ellenvetései, sem aggályai
52 10| pillanatban sem ellenvetései, sem aggályai nem voltak még
53 10| magam, a tanulatlan író, aki sem tanár, sem pszichológus
54 10| tanulatlan író, aki sem tanár, sem pszichológus nem vagyok,
55 10| viszonyokkal már ismerõs nõ sem látta be ennek a vályogfészeknek
56 10| csak sírnak, sírnak, szót sem fogadnak. A kis sáskák mindig
57 10| harag égette lelkét, és azt sem tudták volna megmondani,
58 10| mert közönséges szavakat sem tudtak többé egymáshoz intézni.~
59 11| visszaküldeni, mert az illetõ sem a címét, sem a nevét nem
60 11| mert az illetõ sem a címét, sem a nevét nem írta meg.)~-
61 11| õ nem másol, még önmagát sem majmolja, hanem szívesen
62 11| Valamit szeretnék, magam sem tudom, mit. Valamire vágyom,
63 11| Valamire vágyom, magam sem tudom, mire. Úgy érzem,
64 12| buzgott, de férfi nem volt egy sem.~- Minden elpang! - sápítozott
65 12| újdonatúj kesztyûi voltak - le sem vetette. Intett az öregasszonynak,
66 12| válaszolta Sándor röviden.~Le sem ült, mintha máris el akart
67 13| mérgesen folytatá:~- Semmi sem köt össze minket, csak a
68 13| Soha, a legjobb állapotban sem felejtem el, hogy a legkínosabb
69 13| fejét - hogy ne halljon mit sem -, amikor Robin Sándor szerelmük
70 14| Túl van a hatvanon, és sem nem kövér, sem nem sovány,
71 14| hatvanon, és sem nem kövér, sem nem sovány, mint a többi
72 14| Azután az újságírás. Semmit sem gyûlölök úgy, mint az újságírást,
73 14| az újságírást, és semmit sem használok - ha szerét ejthetem -
74 14| nálam nélkül egy szál fû sem nõhet e város körül. Így
75 14| erkölcsi beteg. Különben sem él valami jó koszton, olyan
76 14| gondolta magában, és eszébe sem jutott, hogy miért.~A „miért”
77 14| aggastyán bólintott a fejével, sem helyeslést, sem elítélést
78 14| fejével, sem helyeslést, sem elítélést nem fejezett ki
79 14| egy szót vetnek neki, rá sem néznek.~A negyedik pohár
80 15| bolond...~De a készpénze sem engedte mindig. A fiáker
81 15| Anélkül nem lehet semmit sem csinálni... Pénzt keresni,
82 18| most már évekig gondolni sem merészel, mert ez kellemetlen
83 18| kalapját, kabátját - mentséget sem hagyott. Hanna biztosan
84 18| izent, és elszaladt.~Eszébe sem jutott, hogy kocsiba ülhet,
85 19| Régen fekszik?~- Nem, most sem. Lábujjhegyen jöjjön, itt
86 20| volt, hogy egy pillanatra sem gyanakodott, bár nemegyszer
87 20| utcába, mindenütt megállt, és sem Sándor nem tudta megmondani
88 20| világosan, hová menjen, sem a kocsis nem tudott valamely
89 20| elõtte.~- Mit akarok? Semmit sem akarok. Nem bántalak, ne
90 20| többé ura a maga testének sem. Bensejét is oly láz és
91 21| rendezni, amelyekhez hozzá sem nyúlhat. Ha megmoccan: vége.
92 21| eljárnom, és ezt a csalást meg sem érdemli meg tõlem az õsi
93 21| fejbõl nem tudok semmit sem írni, nem tudok fogalmazni,
94 21| volna egyetlenegy gyermek sem a világon, azt se bánnám.
95 21| nem is állt jól neki most sem. A sírásig kacagtató figura
96 21| már a búcsúzás után, és be sem várva a feleletet, felugrott
97 22| Soha, még csak véletlenül sem találkozva a közérzülettel,
98 22| nem akar vele menni egy sem. Olyan fösvény, hogy az
99 22| soha még csak sejtelmem sem volt!~- Annál rosszabb,
100 22| magamagának -, hogy senki sem akar a vidéken maradni,
101 22| elveszett, veszteni ezzel sem lehet, ha valami megmaradt:
102 22| Túlságosan szép volt, senki sem fogja felróni a te hibádnak,
103 22| történik, és hogy semmi sem lehet másképp, mint ahogy
104 22| Megölni azonban senkit sem kell, ha csak nem kényszerítenek
105 22| volna megölni egy pókot sem: hõsnek, hatalmasnak és
106 23| mély álmába borulva, mit sem tudott e csodás koronázásról,
107 23| nem tud ez ellen tenni mit sem, még csak meg sem ölheti!~
108 23| tenni mit sem, még csak meg sem ölheti!~Forróság öntötte
109 23| máris föllélegzett:~- Ki sem mondhatom, máris mennyivel
110 23| gályarabnak utolsó napja sem oly egyszínû fekete, mint
111 23| gyertyát gyújtott:~- Én sem tudok aludni, olvassunk.
112 23| mit csinálna? Még enni sem kérhet, még azt se tudja
113 23| volt is, egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy a tiszteletreméltó
114 23| madárnak elméjébe nem ötlik mi sem, ami nem szerelmükre tartozik.
115 23| nem fél a fiatal asszonya sem, és szinte ölelve viszi
116 24| egy hölgyet, aki sehogy sem akar hûtlen lenni hozzá,
117 24| igazi ismerõsének az arcképe sem. A múltból, az igazi életbõl
118 24| az igazi életbõl semmi, sem kép, sem tárgy, még csak
119 24| életbõl semmi, sem kép, sem tárgy, még csak egy darab
120 24| csak egy darab régi ruha sem. Új angol bútorok, idegenek...~
121 25| akkoriban.~Egyszer, maguk sem tudták, hogy s hogy nem,
122 25| és nem szóltak egy szót sem, tekintetük is kerülte egymást,
123 25| sõt vágya és szerelme el sem múlt soha, csak megbódult
|