1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
1 25| a vidám ezüst kecskét.~1897~ ~ ~
2 14| tudnom a börze mibenállását. À jour kell lenni a pénzpiaccal!...”~
3 10| érdekessége ott kezdõdik, ahol abbahagyják, amikor következnének az
4 19| Olvasok neki... A Mouret abbét olvastuk, de attól nagy
5 10| falu már látszott a kupé ablakából. Nem is volt csúnya, egy
6 18| Karon fogta, a terem egy ablakához vezette, nyomban mentegetni
7 3| ketten susognak az udvari ablakban. A lámpát meggyújtják az
8 13| vejét a kapuig.~Piroska az ablakból nézte, mint vész el a Robin
9 2| lett, és Robin leült az ablakfához, hogy megírja rendes szerelmes
10 19| belepte az ólomba foglalt ablakokat, és hatalmas, új erõvel
11 1| elõtt, fölnézett a piszkos ablakokra, és minden valószínûség
12 1| külvilággal, hogy vidékies ablakpromenádét csinál. Az utcát igen vizsgálta,
13 23| valószínûség szerint phthisisrõl ábrándozik! Persze, professzorokkal
14 4| kacagtak, úgy, hogy az ablaknál ábrándozó, urára váró és szörnyen
15 13| szép, szép idõk voltak! - ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt
16 22| mondá az öreg, és kis ábrázatát szinte megnagyobbította
17 1| bot feje egy ezüst kecskét ábrázolt.~A zálogháznak három ajtaja
18 9| Az egyik Isten anyját úgy ábrázolta, amint a Szentlélek tõle
19 3| részint amiatt, mert az abrosz alatt folyton az egymás
20 23| zenéje hallatszott ki az acélküllõkrõl, s a hóekék egy-egy érzéki
21 14| öltözött fiatalemberek ültek, ácsorogtak, heveskedtek a folyosó végén.
22 7| hogy más férfiút, mint az adakozót, nem is szeretnek igazán,
23 14| El fogom olvasni Smith Ádámot és a többit is. Meg kell
24 8| Robin úr, eljönni hozzánk? Adatok ügyeket a maga hasznára,
25 10| szél miatt - a gyermekre adatott, és maga az úr igen szerény
26 23| ízlik, többet is lehet!~- Addio, merci, lei un gygante...
27 8| meglátogat, én sok jó tanácsot adhatok, nálam van fürdõszoba, megfürödhetik,
28 19| kicsiny asszonyomra. És adjad férjhez, ha lehet, egy olyan
29 22| magamnak teljes pihenõt adjak. Ott volna az éjjel, de
30 25| nem megyek, amíg ide nem adják, amíg haza nem jönnek!~A
31 11| napja alig ettem valamit. Adjanak egy kis kenyeret!~Az öregasszony
32 9| mozgatja az édes száját, talán adna neki nagysád enni, ne zavartassa
33 10| királynak titokban tanácsokat adó, igen-igen nagy urak, sõt
34 14| számok emlegetésében.~Valami adóárverést kellett az államtitkárnak
35 9| tudnak ijeszteni a hanyag adófizetõkre, mindenféle szertartással
36 21| elvitték már a háziasszonyaim adójába, de mindég visszaadják.
37 23| Gyógytárba mennie nem kell, magam adom az aranyszérumot, a madame
38 24| Hannáról sokat én is, talán adós is vagyok vele, de megvallom -
39 24| talán a mesterségem az oka - adósság nélkül ellenni nem tudok,
40 5| apja alispán volt? ~- Nem, adószedõ! - szólt Sándor érdesen,
41 9| a másodikon még a szelíd adóvégrehajtó is igazságot tesz, és szerteszórja
42 9| perekben dolgozókat, az adóvégrehajtókat nem bántja. És ez igen szép
43 9| kart nem ismerek, mint az adóvégrehajtókét. Derék férfiú valamennyi,
44 16| rangban. Elismerõ szavakkal adóztak kitûnõ modorának, férfias
45 23| fontossággal. - Nem a kicsiny Adriából; komoly hal, egyél belõle.
46 23| olajerdõ. Köszönöm, hogy nekem adtad. A hangod, hadd hallom a
47 3| megbízást, és Jágicsnak adták, az erõs Jágicsnak, aki
48 14| ment, jó, de azért mégis én adtalak benneteket össze, és nem
49 11| is fizette, ötször annyit adván, mint amennyit a festõ kért.
50 22| harag nélkül, csak mint aforizmát. Robin Sándor, öklével elfödvén
51 23| De lehet, hogy a lipék Afrikából jönnek át, datolyaszállító
52 23| hogy nem jöttek ide, szembe Afrikával. És hogy a szívem összenõtt
53 3| olyan sovány lett, mint az agár, szabályos fülei egy kissé
54 3| Piroska:~- Ó, te szegény agárkám, ó, te hosszú, hosszú, nagy
55 14| vagyok az angyal, egy géniusz ágens-ruhában... Hanem hamarosan csinálta
56 5| egy gyakran bukó ékszerész ágensei. Akik a szájukkal meghalnak
57 20| azzal, akinek legfõképpen ágenskedett! A bankár ügyvéd - csúfnéven
58 14| voltaképpen megveti, kémnek, sõt agent provocateur-nek tartja.
59 4| egy palettára kinyomni! Aggályait és szomjú vágyakozását nem
60 10| kérésére mellõzték a találékony aggastyánt - e boldog, világtalan cigányt -
61 18| szépségben volt valami zavaró, aggasztó - a homloka. Nyílt, magas
62 5| fényeset, oly vérmeset, olyan aggasztót; na most mindjárt szétpukkad.
63 11| tréfásan, de bensejében némi aggodalommal.~- Mennyi? - tudakolta az
64 3| nyomaveszett leányának sorsa. Nem aggódott miatta, tudta, hogy él -
65 18| rendesen. A fején gyémántos agraffe-ok, a fülében nagy briliáns
66 13| beszélgetésnek, és bebújhatik az ágyába, keservesen sírni, hangosan
67 4| szenvedni kezdett. Éjjel kikelt ágyából, lefeküdt a puszta földre,
68 20| belökte egészen az apja ágyáig. Bezárta az ajtót, és egy
69 8| vasszeges borona, úgy gázolt át agyán. Ámde ami igazán fájt neki,
70 20| hányta apja írásait, halottas ágyától elvette a gyertyákat, és
71 23| érjenek, és lefeküdhessék az ágyba. A beszéd fárasztotta, csak
72 23| mily jól érzi magát... Az ágyban meg éppen jókedve lett,
73 9| Piroska már fölkelt az ágyból, a díványon heverészett,
74 22| meglátszott, hogy éjjel ágynak szolgált, háltak rajta.
75 14| nem engedte, agyonölelte, agyonbeszélte, és éppenséggel nem emlékezett,
76 14| csöndes volt e pillanatban. Az agyonkurizált két leány, örvendve, hogy
77 14| télikabátjából. Szóhoz nem engedte, agyonölelte, agyonbeszélte, és éppenséggel
78 15| kötelessége: a kártya.~Szegény, agyonrágalmazott kártya! Te tartod össze
79 4| megzavarodott Halászt nyomban agyonvágja.~Vérontás nélkül végzõdött,
80 5| jogért, de lelkükben édes áhítattal lesik a váltókereseteket.~
81 23| mindjobban délnek, arra, ahonnan sóhajtva hívta õket Nizza
82 2| menyasszony még síróbbra álló ajakkal suttogott valamit, de Sándor
83 1| édesanyának születésnapi ajándéka.~A fiatalember szerette
84 23| mert föltételezi, hogy ajándékba kapta. Mondja: prego!~Az
85 7| akit õk halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal.~A festõ egyszer
86 6| kereskedõt.~- Nagyszerû ajándékot kap!~- Mit? - kérdé a leány
87 7| várják és igen szeretik az ajándékozót. A nõk talán még jobban,
88 8| nem kóstál. Igaz?~Ez az ajánlat megnevettette Sándort. Kacagása
89 8| Hannáék házáig érnek, hirtelen ajánlja is magát:~- Családom vár!
90 13| hogy egy kis pulykakövérjét ajánljon, mert nehéz étel ugyan,
91 8| volna megtenniök. Az ügyvéd ajánlotta, hogy errõl a tárgyról csöndesebben
92 10| pedig jó; erõs volt neki az ájer - fogta magát, jobb vidékre
93 15| megcsókolta. Az ajkát az ajkába fogta, szívta, harapta,
94 15| magától - nedves, piros ajkában látható volt, és villant,
95 22| mosolyogva, majd megpihent, ajkához értette a pálinkáspohárt.
96 2| volt így, amint legörbülõ ajkaiba lassan apró darabkás húsokat
97 9| sóhajtás alakjában tört ki ajkaikon. Mozdulatot tettek egymás
98 9| hang nélkül, csak reszketõ ajkainak mozgásából lehetett érteni,
99 19| tette kezét a tréfálkozó ajkaira.~- Nem beszélek többé, nem.
100 8| tört hangjai lebbentek el ajkairól. Ah, ezek az ajkak olyanok
101 8| el ajkairól. Ah, ezek az ajkak olyanok voltak a nõi szájak
102 4| termetét, szemeinek nevetését, ajkának mozgását. És a mûvész még
103 17| tekintetével rátapadt a beszélõ ajkára.~- A felesége a legokosabb
104 8| szólt:~- Az enyém vagy!~És ajkon csókolta. Pedig akkor nem
105 3| közönséges vicceket csinálni, az ajkukról ordináré szavak pukkantak
106 1| ábrázolt.~A zálogháznak három ajtaja is nyílott az utcára, sõt,
107 9| úgy állanak pinceboltjuk ajtajában, mint egy-egy Napóleon.
108 14| az írnokok bejáratának ajtajait ismerte csak, és így nem
109 20| magában, és kivágta a kocsi ajtaját. Háza elõtt állott. Fent
110 1| olyan módon szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi viharos
111 22| nem adott neki, amikor az ajtóküszöbig kikísérte. És Robin Sándor
112 10| földi dolgokból. Azonban ákáccal volt beültetve az egész
113 10| szedelkõzniök kellett. Piroska egy ákácfába kapaszkodott, és nézte,
114 9| kisasszonyt!~- Köszönöm. Itthon is akad dolga! - szólt Hanna élesen
115 22| ház, amelyben a közfalak akadály és szükségtelen építmény.
116 4| távolságon, a legfeneketlenebb akadályokon át egymáshoz vezessék, egymásra
117 24| tavasz nem engedi magát akadályoztatni, és a legrosszabb dolgok,
118 3| Mert a fiákerok csak az Akadémiáig voltak fölfogadva. Ottan
119 24| Hirsy kövéredett, és az akadémiának kezdett dolgozni, visszatért
120 15| férfiú és a legobjektívebb akadémikus is mély meghatottság nélkül,
121 22| nem hiszi, és ez a fõ, de akadhatna egy udvari lelkész, egy
122 3| között írók és mûvészek akadhattak, olyanok tehát, akiknek
123 9| életrevalóságához. És hogy vajon nem akar-e ellene valami rosszat elkövetni,
124 22| cselekszik - az általános akarat, kedv és szimpátia ellenére.
125 20| törte és zavarta össze, hogy akarata és érzése különvált. Reszketõ
126 20| meghalt? - kérdé Robin Sándor akaratlanul.~- A szél... haldoklik!~-
127 12| nem izent? - kérdé Piroska akaratosan.~- Mit izengetni?! - válaszolta
128 19| cipõm. Mint ahogy régen akárhányszor velem is, veled is megesett,
129 3| férfias tûz csapott föl:~- Ti akarjátok egymást olthatatlan, örökkévaló,
130 14| épp beszédet akart kezdeni akárkivel is, amikor a világ legszebb
131 24| Bolondság, de kerüljön akármennyibe, a kecskét meg kell szereznem,
132 5| evett.~Sándorék számláját - akármennyire fájt is ez az önérzetes
133 22| elbocsátani az õ feleségét akármi vétekért? Õ pedig felelvén,
134 8| szólni a fõnöknek. Jöjjön el, akármikor jöjjön, engem meglátogat,
135 13| tiszteletet fogok iránta érezni, akármit határozzon jövõjére nézve.~
136 1| nézte a házat, mintha meg akarná venni, vagy legalábbis megzsindelyezni.
137 20| úgy jobb nekem.~- Ezért akartál, ezért kerestél, kiváltottál
138 14| nem örült a sikerednek. Akartok találkozni, ketten, hárman,
139 9| nekünk kötelességünk, hogy ne akasszuk magunkat egy férfi nyakába,
140 18| éppen hogy szakállába nem akaszkodtak. Ah, egy kissé szerelmes
141 14| éjszakázástól is - sárgák, puhák. (Akié ugyan nem gutaütésesen veres.)~
142 3| rajtad kívül még annyian, akikbõl késõbb miniszteri tanácsosok,
143 24| partnereire, olyanokra, akikkel egymást kölcsönösen megbecsülték.
144 16| akartak két társuk ellen, akiktõl immár egy baktert se lehet
145 18| tudott elbeszélgetni, és akire most már évekig gondolni
146 25| csudálkozva nézett rájuk, és akitõl - amikor meglátták - mindketten
147 14| engedek neki, és az utolsó akkordok - a százezrek - elvesztek
148 20| megtalálta, amiket keresett; akkurátus ember volt az öreg, minden
149 4| és némi aggályai voltak akörül is, hogy tehetsége végképp
150 20| és a földre ülve nézte az aktákat, a leveleket. Mindjárt megtalálta,
151 22| ablak fapárkányára, a piros aktákra, és úgy sírt.~Az öreg ijedt
152 9| lehúzzuk a földre, még alább a pincébe, egész a pinceszobáig.
153 21| megtartom - ebben a hitükben. (Aladár, Arthur, Adelhaid, ne ingereljétek
154 4| többet, de prímára, minden aláfestés nélkül. A nyomor szívtépõ
155 18| hogy nevének többszörös aláírása számára „sok, tûrhetetlen,
156 8| dús formák alig fértek alája, a fekete szirmokból: kifehérlett,
157 6| vagy nyolcvanéves, gyönyörû alak, biblikus jelenség. Erõs,
158 14| mindjárt törvényjavaslattá alakította át a pártvezér érzését:~-
159 5| megtanulta, és mivel a nemes alakjait szerette játszani, õ is
160 9| gabalaguát”, amely név hangtani alakjára nézve szanszkrit, helyesebben
161 9| A ravasz és jellegzetes alakok valóban meg vannak zavarodva,
162 12| összeszorult. A nagykendõs alakra nézett, majd kitekintett
163 23| büszke város hangos éjjelét. Alant a rakodóparton, hol templommagasságú
164 4| és bár mindössze is egy alantas írnoki állás volt, amit
165 4| megszólítatta magát az üzlet alapítóját:~- Ez a nadrág félig szarvasbõr?~-
166 15| őfelsége, hanem a mágnások alapítottak, mint csaknem minden nagyobbszabású
167 4| legjobb idõben szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~
168 5| mert minden jónak ez az alapja Magyarországon. Én embert
169 4| hogy a rossz törvények alapján csak hiányosan ítélkezõ
170 19| egészet, megsemmisíteni még az alapját is.~- Ölni! - hörgött föl
171 2| dolgában egyedül maradt. Ezen alaposan megkülönböztek, összevesztek.
172 19| csipkék és virágok egy alapszínében az asszony volt a legfehérebb.
173 19| mindenféle - de mind fehér alapszínû - függönyök és mozgatható
174 14| önfeláldozását, és fölvevén mosolygó álarcát, a mérsékelt zajban egyszerre
175 9| hihetnék. A kicsi mit gondolt alatta, arról csak annak lehet
176 14| bélyegét, és akinek lelke alattomban még az ellenzékéket is éltette -
177 23| amely mennél gonoszabb és alattomosabb, annál jobban bujkál a nappal
178 5| küldhette vérpadra szegény alattvalóit. Szép volt e színész uralkodó,
179 8| tekintett a leányra, büszke, alázatos és - szerelmes nézéssel.
180 1| távozott a helyiségbõl. Porig alázva, iszonyú szerencsétlennek
181 22| dolgozatot javítok ki - albérletbe kaptam egy tanártól. Ez
182 18| régi ügyvédi oklevelét, albíró lett. Sok bajt csinál nekem,
183 14| hogy a fia neveztesse ki albírónak.~Ugyan elbánt velük, éppen
184 22| Kocsin jöttél? Csúszós még az Albrecht út?~- Nem tudom, kegyelmes
185 4| különösen olcsóságáért, áldassék föltalálója, kinek egyénisége
186 4| volt, hideg volt, mert ez áldott olcsó ételnek megvan az
187 16| valamennyit. Dicsérték és áldották Robin Sándort, aki még egyéb
188 5| hajthatatlanságának lett az áldozata.~A sikkasztás technikájának
189 18| megjelent a balgatag Hirsy, az áldozatkész barát, akivel egyfolytában
190 13| gondoljanak róla, ha elmegy, mint áldozatkészre és nagylelkûre emlékezzenek
191 6| bûnt - dicsõíteni tudja. Az áldozatok e szép típusából egy, aki
192 7| halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal.~A festõ egyszer egy kis
193 20| kell megakadályozni... Egy alföldi paraszt levele fia katonaügyében,
194 9| jogérvényes-e, vagy sem? Különben aligha törõdött a matrikulával
195 5| ismertem. Ugyebár az ön apja alispán volt? ~- Nem, adószedõ! -
196 3| halkan beszélgetve.~A rom aljában, kõpárnán nyugtatva fejét,
197 23| között, a muskátli kerítések alján, át a narancsligeteken,
198 22| élvezni kávéjának cukros alját, virzsíniájának elsõ szippantásait:~-
199 22| akar a vidéken maradni, aljegyzõ lenni, vagy szolgabírósági
200 4| és különleges kiállítás alkalmából, többféle hercegek és igen
201 23| non sono di buon umore! Ne alkalmatlankodjék, nincsen jókedvem... Ugye,
202 14| szereti, ha szolgálatukkal alkalmatlankodnak neki.~Õ maga öntött konyakot -
203 14| hogy ennyi lárma, ily sok alkalmatlanság esik azért, hogy õk végre
204 20| ama négyszögletes, csúf alkalmatosságoknak, amelyek sûrûn - és sebesen -
205 4| találkoznia a vele egysorsú alkalmazottakkal. Ezektõl tudta meg az egész
206 25| minisztert buktatni, ha ilyesmire alkalom kerülne. Erõs szónok, szigorú
207 22| számtani feladatokat, de ez alkalomból alighanem sok hibát nézett
208 3| külvárosi kocsmában, külön ez alkalomra, megismerkedett, sõt nagyjából
209 3| Erre aztán az összes fiúk alkalomszerûnek találták, hagy az öreg asszonyságot
210 11| majmolja, hanem szívesen alkot. Az elõkelõ egyének tehát
211 5| fiatalemberek két kasztot alkottak, ellenséges szemekkel vizsgálták
212 8| hozományból. Mert az õ élete ez: alkudni és nyerni, még a fián, még
213 10| szintén szerepet játszik ez alkunál. A parasztné füvet hozni
214 4| értett egy mesterséghez is. Alkusz vagy filozófus volt, napról
215 20| közeledett hozzájuk.~Fizetett alkuszt csináltak belõle, és még
216 18| szerelmesen néztek nagy államférfiak is, mert bukásuk eshetõségére
217 20| egy-egy tanácsos, egy-egy államtitkár, mint szólította meg egyszer
218 14| ahol képviselõkre, sõt államtitkárokra és miniszterekre várakoztak
219 14| pénzért vásárolt meg az államtól vagy kitõl. Ezt a vételt
220 20| mintha valamit meg akarna állapítani. Zokogása kifáradt, s azzal
221 2| mosolyog reánk, meg van állapítva. A kisleány arcának vonalai
222 9| a végén mégiscsak abban állapodott meg:~- Úgy fogják hívni,
223 5| karakterû férfiaknak. Ez az állapot, ami van: ez azon zavaros,
224 13| küzdelmeimnek. Soha, a legjobb állapotban sem felejtem el, hogy a
225 3| csúfolják-e ki a családi állapotot, amelyet máskülönben - hangosan
226 4| napról napra élt, és ebben az állásában megfigyelte, hogy az utolsó
227 22| és a kezeidbe letegyem állásaimat, amelyeket kegyedbõl bírok.
228 4| és elhagyta elvesztett állásának színhelyét. Elment, és bár
229 20| mindent tudott, és védelmi állásba helyezkedett.~- Jer ide! -
230 24| visszatért õseinek hitéhez, sõt állásban lévén, magát Sándort is
231 22| komtesz, talán az egyetlen állásbeli kisasszony, aki még ama
232 18| milyenek voltak ezek az állások, bizony én meg nem mondom.
233 4| ellenszenvét. Vagy magántitkári állásra kell szert tennie.~- Reggel
234 9| Hirsy vitte a derék ezüst állatot, és csakhamar egy hitvány
235 19| aranyozott fehér bútorok, állatszõrök, csipkék és virágok egy
236 6| mint egy vadállat, aki állattársát megöli, hogy elvigye a fiókáinak.
237 4| maga Halász fogadta. Ott álldogált tétlenül, álmodozva szinte.
238 10| szomorú pesti család meg nem állhatta, elnevette magát. Piroska
239 3| és polgári engedélyeket állítatta elõtérbe.~Hetekig maradt
240 22| veled történt, az szégyennek állíttatik. De mikor? Ha tudják. És
241 3| megparancsolom, hogy senki közétek ne álljon, sem ég, sem föld, sem törvény,
242 2| társadalmin, mint politikain.~- Az állókarzatról ki vagyunk tiltva.~- Egyesülnünk
243 17| ismerte már itt õket: az állomásfõnök, az ellenõrök, kalauzok,
244 22| várba, a fiákerrel a lentsõ állomásig vágtat, ott elküldi.~- A
245 10| mindjárt megnyugodva.~A vasúti állomásnál egy szemérmetlen taligás
246 23| kalauzok az éjben, amikor az állomások nevét jelentették, mintha
247 17| a sok rakoncátlan folyó, állóvíz, patak. Csak egy vidéket
248 21| tett meg életében, nem is állt jól neki most sem. A sírásig
249 14| törzskarához - amely körülülte és állta - szólt egy-egy szót.~-
250 9| öntudattal, álmatagon, de minden álma azért az a kis ismeretlen
251 23| kíváncsi város, vak és mély álmába borulva, mit sem tudott
252 24| titkos rejtekében, hosszú álmaiból.~Robin úgy emlékezett, hogy
253 9| bizony nem sok öntudattal, álmatagon, de minden álma azért az
254 9| nem tudta, hogy elveszi. Álmélkodva tartotta a kezében, amíg
255 23| úgy élt, mintha az életet álmodná csupán. Csak akkor rebbent
256 23| mindég szeretni, a többit; álmodni, élni, mindig csak félig-meddig,
257 2| közülük még nap-nap után arról álmodott, hogy kérdezték, és nem
258 15| S igazában õ ébredt föl álmodozásaiból.~- Le kell tennem az ügyvédit -
259 10| valószínûség szerint kellemes álmodozásoknak. Mi volt az álmok tárgya,
260 19| szobába, ahol egy karosszékben álmodozott egy fehér lélek, a teste
261 4| Ott álldogált tétlenül, álmodozva szinte. Szakálla megnyírva,
262 25| a szerelem...~- Gyuláról álmodtam az éjjel. A régi, a kedves,
263 10| álmodozásoknak. Mi volt az álmok tárgya, mik a képei, természetesen
264 9| Igaz, hogy esteledett is; álmos lágyság borult a szegényes
265 10| vagyok, úgy vélem, hogy az álomképek nem voltak e világból valók,
266 19| föltekintett, és öntudata még álomszerûbb lett.~A szoba bágyadt, ragyogó,
267 4| verõárnyékot, mert azt az alsóbb, sõt részben a felsõbb körök
268 2| egér szaladt volna föl az alsószoknyáján, mintha fényes nappal a
269 23| mindjárt ott leszünk!~- Egyet alszunk, és ott vagyunk!~- Jó, aludjunk!~
270 4| férfitársaságért, a hölgyekkel általában nemigen tudott mit beszélni.
271 22| némiképp szégyenkezve -, mert általjában, enélkül belülrõl hidegem
272 9| betegágyas asszony, aki altató danát dúdolt egy ismeretlen
273 1| törjön. Különösen a nõk alterálták, a szép hölgyek, akik miatt
274 22| asszonnyal, és most menj, és aludd ki magad, temessed el az
275 23| anyám, a halát?~- Csitt, aludjál!~El is aludt, vidáman ébredt
276 10| terített szûrre letegye, aludjon. Sándorka még egy-kettõt,
277 25| kis hiba... Akkoriban sose aludta ki magát, mindig erõs dologban
278 1| párizsit vett.~A fiúk mind aludtak, amikor belépett. Részint
279 20| felesége, hol ezért, hol amazért, csaknem mindig egy vállalkozóért,
280 13| ó, õ nem tudja még, de amazok már látják...~Amíg Robin
281 13| még visszatérhet, ha akar, ámbátor nem valószínû...~- Küldeni
282 22| viszonzom azon ragaszkodást, amellyel õk hozzám vannak. Nekünk
283 22| nagy, vedlett karosszékhez, amelybe a kis zsarnok egészen belétemetkezett,
284 7| piknikek legyenek, olyanok, amelyeken nagyon megrontják a gyomrukat
285 21| azokat nem akarja rendezni, amelyekhez hozzá sem nyúlhat. Ha megmoccan:
286 2| több kék és zöld cédulát, amelyekkel még mindig lehetett valamit
287 7| hatott a fölkérdezésekkel, amelyekre pompásan megfelelt; igaz,
288 5| szép hazánknak. Az egyik: amelyik nem akar, de a végén mégis
289 10| megkülönböztetõ képességét, amelynél fogva, a legelõrõl hazatérvén,
290 22| A másik: a többi ember, amennyi csak van. Ez az elsõ parancsol,
291 4| mintha útra készen volna - Amerikába.~- Robin úr - mondá a fõnök -,
292 3| mostoha bánásmód, részint amiatt, mert az abrosz alatt folyton
293 20| vetett az újságpapiros is, amibe a gyertyák tövét belecsavarták.
294 9| sose lesz annyi pénzem, amibõl kiválthatom.~Mellényzsebébe
295 22| mindent meg fogsz érteni, amikben most vak vagy és siket.
296 20| leveleket. Mindjárt megtalálta, amiket keresett; akkurátus ember
297 14| az eladó nagybirtok híre, amikorra ideért hozzájuk: köztük
298 2| Természetes, hogy e levélben, amily nyomorúságosnak tüntette
299 3| olyan szép verseket, mint amilyeneket õ irt; hallgató magyart
300 9| télikabátjába kellett beburkolni. Amin az atya könnyezett, és kemény
301 15| egész nap, egyre-másra, amitől annyi felkapaszkodottnak
302 10| se akarok kevésbé, mint amolyan cifra, divatos regényt írni,
303 23| neveiket is:~- Most megy az Amphitrite Ceylonba, ezt a szigetet
304 6| mellé vannak eltemetve. Az amur törzsbeli hölgyeket értem,
305 4| Egyszerû, én a jövõ héten anabaptista leszek.~Nevettek és bámultak.
306 4| tudom - súgta -, hogy az anabaptisták gazdagok, ötven forintot
307 18| szeretett volna adni eme nagy ananászból, és valami ösztönszerû szomorúság
308 18| Sherry-Brandy-vel megitatott ananászt rakott az ura szájába.~-
309 5| úgy rémlett neki:~- Robay Andor! - mondá.~- Robin Sándor! -
310 22| Már-már egy kétértelmû anekdotába kezdett, de közben eszébe
311 14| koronád, vidékrõl hozott anekdotáid, egypár durva vicced, bõr
312 6| ellopdossák a tudós, a zsivány angolok.~Hanna így kivált, sõt még
313 8| fekete ternóruhából, amely angolosan, de szûkre volt szabva,
314 14| boldogság karjába. Én vagyok az angyal, egy géniusz ágens-ruhában...
315 4| bárányfelhõbe, teljes napsütésnél, angyalokat akart festeni, százat vagy
316 22| teremtett? És azt mondotta: Annakokáért elhagyja ember attyát és
317 22| elhagyja ember attyát és annyát: és ragaszkodik az õ feleségéhez,
318 3| családodat, mint rajtad kívül még annyian, akikbõl késõbb miniszteri
319 21| Az orrom már lefagyott... Annyiszor készültem hozzád, egy szavadba
320 14| de ne valljad be. Menj az antikváriushoz, keress ki egy szépet, régit,
321 4| Sõt vasúti tisztviselõk és antikváriusok is, és mûárusa is éppen
322 9| Így várták a kicsinyt. Anyácska bizony nem sok öntudattal,
323 10| mamámnak!~- Mondd meg annak az anyádnak!~Apát nemigen emlegettek.
324 13| hadd fõzzön és süssön. Anyagilag én mindig a hátuk mögött
325 10| Három ifjak voltak ez egy anyához, és csakis egy mondhatná
326 10| hûtlen máris nem hajtott az anyai szeretet e kitörésére.~-
327 5| egy fejformájú és ugyanegy anyanyelvû fiatalemberek két kasztot
328 10| mindig csak enni, enni...~Az anyasággal kereskedõ nõszemély most
329 10| átalengedte magát a hármas anyaságnak; rendesen nem nagyon értelmes
330 10| elválasztják tõle. Rébék anyától most átveszi a gazda, hogy
331 9| belekezdett. Az egyik Isten anyját úgy ábrázolta, amint a Szentlélek
332 24| errõl nem tudott.~Piroska az anyjával éldegélt, elolvasgatva és
333 23| levelezõlapokat irkálnak az anyjuknak és a régi udvarlóiknak haza.
334 21| látogathattam meg a mamámat meg az apámat, részint, mert a vasúti
335 3| törvényes színe legyen. Az apával volt különösen sok baj:~-
336 9| ajka egészen olyan, mint az apjáé; gyönyörû baba. Szabad fölvenni?~
337 20| legapróbbra... Aztán megy az apjához, és -~Megállt az esze. A
338 3| vacsoráltak a városligetben; Duval apó fizetett. Mégis, szemben
339 5| szegény tébolyadottakat, és az ápolókat és orvosakat tartod annak.
340 5| szerencsétlenekkel - köztük becses apósával -, ha nem hitetnék el önmagukkal
341 3| mint Pablo Sarasate.~Az apostol - mellesleg mondva, gyönyörûen
342 3| gyönyörûen szavalta Petõfi Apostol-át - mindjobban nekitüzesedett,
343 24| eljön az ideje.~Gyönyörû április vége volt, dolgozni nem
344 24| míg mohón szívta be az áprilisi levegõt -, az a fõ, hogy
345 22| és a rövid lábaival igen aprókat lépkedett a fiatal ember
346 22| is, hogy engem eladtak, aprónként elárusítottak, de errõl
347 8| szerelem támadt. Hogyan? Apróra megmondani bizony én nem
348 10| másik kettõ ne lenne ilyen aprós, nem értik a szót; csak
349 10| Sándorka még egy-kettõt, aprót pislant, aztán lehunyja
350 2| csak te ne beszélj, anyám. Apuska tévedett és elbujdosott,
351 5| italnak hirtelen fölszállott ára, a divatba jött sör, a különféle
352 20| festett haját látta, a széles arab arc feléje röhögött.~- Kutya
353 3| Robin Sándornak, és így arájának is, megtetszett. Az egykori
354 23| emberiség nemhiába imádja az aranyat: egészség, erõ és ifjúság
355 6| ennek aztán komolyan vörös, aranyban játszó, pirosba hajló, és
356 11| Vegyél mást, pénzünk van, aranyból! Vegyél magadnak valamit,
357 23| legteljesebb, a legtisztább aranycsepp - mézben. Mert az emberiség
358 15| pártfegyelem testén te vagy az aranykapocs, és ha néha némi helyi fájdalmakat
359 18| füstben még szebb volt az aranykévékbe öltözött vacsorakirályné.
360 12| büszkén írnak be a szerelem aranykönyvébe hófehér hattyútollai író
361 12| rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben lebegtetik
362 18| jelentette, hogy tálaltak.~Aranypapirosba takart sült krumplival,
363 23| asszonya felõl, kinézett az aranypárákban ragyogó tengerre, és annak
364 4| ami a nagy fölfogást és arányt illeti, csak másodsorban,
365 3| rakéta -, lelkeiket azonban aranytafotával mindenféle szimbolizmus
366 4| és abban a korban, holott aranyzsinóros ruhára és púderes copfra
367 13| már az izgatottság tüze árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg
368 19| a legfehérebb. Áttetszõ arcából amint kisötétlettek szemei:
369 12| megfüröszté, aztán forró arcához odaszorítá a kicsiny asszony
370 10| simogatja csaknem egyforma arcaikat, sötét rózsaszínnel beborítva,
371 14| férfitársaság ismerõs, magyaros arcait. Nagyon haragudtak, nagyon
372 2| van állapítva. A kisleány arcának vonalai az ember szívében
373 20| volna a Hanna szépséges arcától, nem szerette többé, úgy
374 11| intett a halotthalványra vált arcával.~- És nekem az életben nincs
375 22| államférfi halvány, vékony arcbõrét a második pohár egy kissé
376 14| Sándor képébe - amelyrõl arckép nem jelent meg még soha -,
377 24| egyetlen igazi ismerõsének az arcképe sem. A múltból, az igazi
378 4| különös jellege volt ez arcképeknek, az, hogy az orra csaknem
379 19| megrendelése. Különösen asszony arcképekre. A legkisebb skicceit is
380 19| Az a grófné, akinek az arcképét festette utoljára, az a
381 25| változatlan frissességû fehér arcon évrõl évre, sõt évtizedre
382 2| lába kétségkívül biztosabb, arcszíne is bizonyára melegebb. De
383 15| napsütésben látható pihét az arcukon, s nyakszirtjük ahol véget
384 18| némely tõzsdei papirosok árfolyamáról kérdezõsködtek tõle, és
385 8| rossz lelkiismeret magas árjában, itten támadt és mindjobban
386 3| csavargóféle aludt, a legszebb fa árnyéka neki szolgált. Az öregasszony,
387 12| melyet csak egy pillanatra árnyékolt be valami láthatatlan jelenés.
388 4| érdekesek, tiszták, erõsen árnyékosak, és ahol rá lehetett bírni
389 25| kapujában - egy betemetett árok volt az - a férfi karjába
390 10| gyermek nem vállalta semmi áron, elkergette, összeszidta
391 18| hálószobára. A vendégek arra-arra nézegettek, amíg Hanna -
392 22| szoba csendességébe, csak arravalók voltak, hogy elhatározása
393 6| Valaki ezek közül, aki az ártalmat és a bûnt - dicsõíteni tudja.
394 22| voltaképpen a legtöbbet ártanak, a mûvészet árt az erkölcsnek,
395 22| vallomásaira, nem cinikus-e, elég ártatlan-e? A kimért és zárkózott,
396 17| Robin Sándor, amikor az árterületre ért, még akkor is mind ezen
397 21| ebben a hitükben. (Aladár, Arthur, Adelhaid, ne ingereljétek
398 16| tudakozódtak, a sok paprika nem ártott-e meg neki...~- Robin Sándor „
399 21| tény, egy asszonynak az árulása. Az apja halálát most nem
400 14| Kérlek, hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már itt vagyok,
401 13| könnyezte. Elfordult, hogy el ne árulja a gyöngeségét, igyekezett
402 20| nekem úgy tetszett.~- Miért árultál el, miért piszkoltál be,
403 24| paripáknak, hol ezek az árva méltóságos úrnak.~Így mulatta
404 5| a jövendõben!~Az egykori árvagyámnak hirtelen nem jutott eszébe
405 3| megtetszett. Az egykori árvagyámot nem avatták bele a titokba,
406 14| akik mellett elhaladt. Az árverelendõ férfiú szépen bélelt városi
407 9| hatnak, de úriembert nem árvereztek még talán soha. Csakis azoknak
408 22| fiam, több szerencsét az új asszonnyal, és most menj, és aludd
409 8| vagy Botticelli bármelyik asszonyának ajka.)~Nézte, nézte. És
410 10| dajkálásra szorult ifjút a ház asszonyával és urával összeköti. Szegény
411 25| élete.~Belekapaszkodott az asszonyba, a gyerekbe, az ifjúságába,
412 15| étvágy kerekedett föl ez asszonyban, miután szívének tüzes,
413 7| õ becézett gyermekét, az asszonyembert, és nemcsak megkínozza,
414 15| Gyilkolni tudnék ezért az asszonyért! - így szólt magában Robin
415 5| Isten a tanúm, nem vagyok asszonygyûlölõ - ezeknek a zömét a bûnre
416 8| reménytelenségbe, a megszökött asszonyhoz - a magáéhoz.~Le kell élnie
417 7| is, egészen bizonyos, az asszonykának lett volna téli cipõje,
418 16| vastagon hízelgett, hogy ha asszonyokkal lett volna dolga, azok megsértõdnek.
419 19| csinálj rendet, siess, az én asszonyomnak ne is köszönj, rendet, rendet
420 19| nézne erre az én kicsiny asszonyomra. És adjad férjhez, ha lehet,
421 13| képzeletében - megjelent amaz asszonyos leány alakja, és hirtelen
422 10| mint kell beszélnie ama asszonysággal, aki a Sándor kosztolását
423 3| alkalomszerûnek találták, hagy az öreg asszonyságot üdvözöljék. Valamennyien
424 5| divatba jött sör, a különféle ásványvízzel hígított borok inaugurálása,
425 22| Bele kell nyugodni, és aszerint cselekedni. Ha ki pedig
426 18| át a belvárost, amelynek aszfaltját a ráfagyott hajnali pára
427 22| evangéliumánál, és leülvén az asztal mellé, hangosan olvasni
428 16| tanácskozás után leültek asztalához. Némiképpen féltek, hogy
429 5| rendszerint a sikkasztók asztalánál elnökölt. Csakhogy e kis
430 5| tisztviselõk is jártak az asztalhoz, kis porciót ebédelni. Vegyészek,
431 22| felséges úrral kettesben, egy asztalnál ebédel - és akit legokosabb
432 18| Én meg fölfordítom az asztalokat és kiverem az egész népséget!~-
433 5| különbség?~A sikkasztók asztaltársaságának elismert elnöke, a vén színész,
434 5| politika!~Mindezekrõl az asztaltársaságnál kevés szó esett, és abban
435 2| családalapítás céljaira átadja.~Rendkívül boldogok voltak
436 9| Magam szeretném, hogy átadjam; ha nem jön soká, bevárom!~
437 18| észrevétlen - becsukatta.~Átadták magukat az evés élvezetének,
438 14| tárgyalássá lehetett volna átalakítani az egész törvényhozó gyülekezetet.~
439 10| szép érzés világított, amíg átalengedte magát a hármas anyaságnak;
440 25| erõs hullámai már át- meg átaljártak mindent odakünt és bent,
441 11| Megyeriben egy templomot atelier-nek, külön vásznat szövetek,
442 4| most került a jegygyûrû - átengedte. A cég mohón elkapta és
443 3| mind hajóra ültek, hagy átevezzenek a szigetre, szent Margit
444 12| lengenek körül-körül...~A festõ átfogá az asszonyka térdeit, amelyeket
445 23| szakasztotta a hómezõknek. Átfogták egymást, és úgy nézték,
446 3| kezeiket, és reájuk szegezve átható tekintetét, szólott:~- Mondjátok
447 14| és karcsú, mint egy úri atléta, mint egy katona. Egy kurd
448 9| köszönteti. Én is köszönöm!~Hanna átnyújtott egy csomó bankjegyet. Sándor
449 13| szerette volna az asszonykát átölelni, és úgy búcsúzni. Egy pillanatra
450 5| vizsgálták egymást, és gyakorta átpofozkodtak egymáshoz, amire rendszerint
451 10| kicsike szemfödelet.)~Az átrec azonban rosszul íródott,
452 10| sötét tujákat is át- meg átsütötték.~- Talán itten jó lesz neki! -
453 18| hosszú nyaka és rózsaszínnel átsugárzott melle és vállai villamossággal
454 9| a keresztény hitre való áttérését. Már meg is történt, Hirsy
455 4| ötven forintot adnak minden áttérõnek, és ezenfelül jól meg is
456 9| volt belõle, mert miután áttért volt, az ev. intézettulajdonos
457 19| asszony volt a legfehérebb. Áttetszõ arcából amint kisötétlettek
458 22| Annakokáért elhagyja ember attyát és annyát: és ragaszkodik
459 15| legnehezebb körülmények között átúsztatott a legsûrûbb és legsodróbb
460 9| szappanos kezét, hogy a díjat átvegye. Hanna azonban leintette:~-
461 9| neki! - mondá Hanna.~- Én átveszem! - jegyezte meg az öreg
462 10| tõle. Rébék anyától most átveszi a gazda, hogy a padkára
463 21| rebbentette meg szívét. Átviharzott rajta, vége volt. Friss
464 23| bárkáján a nagy városba átviszi, az is beszél hozzája, a
465 2| írta például:~Írod, hogy atyád anyagi zavarokkal küzd. (
466 9| rendszabályokkal kell megõriznie az atyai rendnek, mindenféle fönnhatóságoknak,
467 3| volna mennie!~- Mily jó atyátok lett volna, mily szerencsések
468 14| révén ismerte a kerületet. Atyjának ott le voltak kötelezve
469 7| bíróság elõtt is, és Hanna atyját bizonyítékok hiányában bizonyára
470 1| fekete cilindert viselt, és augusztus hava dacára egy télies felöltõ
471 15| Mert vannak ilyen lányok, augusztusi égen a felhõ nem változik
472 15| szirmú húsevõkön...~- Ne avatkozzál a dolgaimba! - szólt Sándor
473 15| több, mint hinnéd, be nem avatott olvasóm. És a kalapjait
474 3| Az egykori árvagyámot nem avatták bele a titokba, elhatározták,
475 6| naïf et honnête dont nous avons besoin? (Ön az a naiv és
476 18| feleségét megcsókolja.~Hanna azalatt ismerkedett meg a hivatalnoknéval,
477 2| nem értéktelenebb, mint azé, akirõl a gimnáziumban azt
478 5| Becsületbankett~Aznap este, hagy Gyula nem jött,
479 13| tette tönkre az õ életét, de ázni fog, kalap nélkül, nagykendõben,
480 13| Most látta, hogyan fog ázni-fázni az elõtte ismeretlen, piszkos
481 5| ismeretlen tyúkprókátorhoz, azokhoz a vaskos képû majmokhoz,
482 21| hajlott barátja füléhez:~- Azonkívül félig võlegény is vagyok;
483 10| az élet cifra, könnytõl ázott, széltõl, portól piszkolt
484 23| eleim nem maradtak a meleg Ázsiában, hogy nem jöttek ide, szembe
485 10| szült, de a kis barbár, Ázsiából azon frissen érkezett gyermek
486 12| lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben lebegtetik szárnyas vállaikat.
487 9| mint az apjáé; gyönyörû baba. Szabad fölvenni?~A kisasszony
488 18| miniszter felesége, egy babaarcú hölgyecske, aki folyton
489 10| nemet intett a halavány babafejével.~Liza megrótta:~- A tekintetes
490 9| dúdolt egy ismeretlen eredetû babának; amíg mereven rá néz. Kik
491 15| az az enyém, és minden babona bolondság. Maguk, férfiak,
492 24| magát, hogy ilyen bolond babonákkal gyötri magát, de az ezüst
493 24| után is... Sötétkék, nehéz babos ruhákban járt, és csak olyan
494 19| Eleinte nagyon fájt, hogy így babusgat, de most már én is örömet
495 9| kisleány kora óta, amióta csak bábuzott - ismert és szeretett. Beszélt
496 22| talán a harmadik szobában, Bach egyik legnehezebb szimfóniáját
497 9| északkeleti oldalt egy korhadt bádogkád foglalta el. A Sándorka
498 4| és tizenhatféle színt a bádogtubusokból egy palettára kinyomni!
499 22| nem volt többé olyan kerek bagolyfeje, mint rendesen.~Becsapta
500 23| kigyúlt, és testének teljes bágyadtságában lelke erõsebb volt, mint
501 20| kiállott tagjaiból, pokolbeli, bágyasztó forróság öntötte el. Kétségbeesetten
|