1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
502 23| kitalálni és megfogni a baját, mert nincs a világon két
503 22| jelentkezik, ha egy férfitársuk bajával és gyengeségével eléjük
504 22| talán egy kissé örült is a bajnak, az lévén a szenvedélye,
505 22| barátom, sohse legyen nagyobb bajod, mint ez! Ami veled történt,
506 22| elveit jött ide meghallgatni, bajokból akar kibonyolódni, amelyek
507 22| csak odahaza. A komtesz bájos fejét és szép derekát bedugta
508 14| szép nõ dob, koketten, bájosan! Mindig, de mindig csak
509 18| oklevelét, albíró lett. Sok bajt csinál nekem, beleavatkozik
510 21| tanfelügyelõségi tollnoknak, aztán ha bajuszod végképp kinõ, tanfelügyelõnek! -
511 3| kesztyûs võfélyek, a kisütött bajuszú võlegény, az összeszaladt
512 16| ellen, akiktõl immár egy baktert se lehet kineveztetni, még
513 23| Mindjárt ott leszünk, most a Balatonnál járunk. Jaj, de csúnya,
514 18| szarvai mögött megjelent a balgatag Hirsy, az áldozatkész barát,
515 4| maradt a cégnek, mint egy Balkán-állam királya és törzskara, de
516 23| beszélne, a csonka palóc ballada elsõ sorait mondta:~- Jaj
517 21| Robin, és most már hármasban ballagtak elõre, a Sugár út mellékutcáin,
518 7| nem azért, hogy nagy, elit bálok, dúsgazdag piknikek legyenek,
519 3| kereste fel a külvárosi bálokat; de nem mindig eredménnyel.
520 3| fiákerhez, amikor egy, a Duna balpartján megtartandó ünneprõl van
521 23| varázsa, örök szerelemnek balzsamos ígérete, két hosszan tûrõ
522 6| rejtekhelyét, elõtermett.~Sándor bámulattal, sõt megütközéssel nézett
523 4| anabaptista leszek.~Nevettek és bámultak. A fiatalember sietett a
524 14| tiszteletteljes távolságból bámulták, tudván, hogy nem szereti,
525 8| fölkapott egy társaskocsira. Bámulva néztek utána a férfiak.
526 3| nászlakomán, részint a mostoha bánásmód, részint amiatt, mert az
527 8| szegény öreg talán megõrül bánatában. Nem, nem, valamit kell
528 19| Leült vele szemben, és oly bánatosan, mélyen nézett a Gyula szemeibe,
529 24| gyerekek, az út közepén bandukolt elõre, és a komfortáblisok
530 10| Ojjé, Sándorka azt nem bánja, csak jó tejet kapjon! Apa
531 18| volt, egy nagy s több kis bank legfõbb igazgatója, az,
532 18| olyan módon beszélgetett a bankárral, hogy az már Robin Sándornak
533 3| leánya, aki pénzeinket és bankjegyeinket nagyon felületesen ismerte,
534 14| kisebb-nagyobb számokat, állam és bankjegyeket, lírákat, krajcárokat...~
535 9| Hanna átnyújtott egy csomó bankjegyet. Sándor elvette, és nem
536 21| gyermek sem a világon, azt se bánnám. Mert akkor okvetlenül más
537 3| helyiségekbe szokott járni: rosszul bántak velök. Csak és mindenáron,
538 9| az adóvégrehajtókat nem bántja. És ez igen szép és igazságos
539 13| tette a kezét:~- Ugyan, ne bántson, menjen el a zsidó kisasszonyához!~-
540 10| asszonyokat, igen jó helyeket, nem banyákat, hanem derék menyecskéket,
541 4| óriási képtárgyait. Izzó bárányfelhõbe, teljes napsütésnél, angyalokat
542 25| õket egymástól. És hol egy bárányfelleg puha fodrait erõsen sütötte
543 15| szelídnek, oly aranyos, fehér bárányosnak látszott, és most vészterhes,
544 3| mosdásra és öltözködésre barátaihoz járt. E szerfölött kényelmetlen
545 12| Mert én nem akarom.~- Az én barátaim akkor jönnek ide, amikor
546 2| Piroska máshova fáradjon. Barátim - mondá a fiúk felé fordulva
547 3| barátai szabad ég alatt, barátjuk megmentése, viszonyainak
548 22| gyanúsítja õt, és amit most barátkozás címén, poharazás közben
549 4| csak nõvel tudott igazán barátkozni. A nõvel, akit még nem ismert,
550 3| megismerkedett, sõt nagyjából meg is barátkozott két bérkocsissal.~Minden
551 21| és tanításban elkoptatott barátnak a meleg érzésében valamelyest
552 7| között egy legeslegjobb barátomat is, aki a nagyszerû éveslakásban -
553 25| odakünt és bent, a két régi barátot is, akik egymással szemközt
554 4| a férjet - forró, mély barátsággal, a másikat - az asszonykát -
555 22| ismerõs helyre. A pincérek barátságosak voltak hozzá, a fizetõ még
556 13| elégedettnek mutatkozott. Örök barátságot és tiszteletet fogok iránta
557 8| kellemetlen és kotnyeles barátunk, a szükséges és nemes, de
558 10| kultúra szült, de a kis barbár, Ázsiából azon frissen érkezett
559 3| Körülnéztek, senki. Két bari és egy kecske legelt a romok
560 8| hatott a fiatal férfi teli baritonja, amely a leány családját
561 23| Maga a halász, aki barna bárkáján a nagy városba átviszi,
562 22| szépek és csúnyák, tarkák és barkák. Bele kell nyugodni, és
563 8| Bellini vagy Botticelli bármelyik asszonyának ajka.)~Nézte,
564 9| egyike ama nõknek, akik - bármennyi gyermekük születnék is -
565 18| ott titokzatos fényt fehér bársony hálószobára. A vendégek
566 23| ha külön-külön és keskeny bársonyágyon feküdtek is: szíveikben
567 10| nem tetszett. Robin Sándor bársonygallérú, világos felöltõje - a frissen
568 9| Lenyûgözte az asszonykát, mintha bársonyszalaggal kötözte volna össze fáradt,
569 2| ottani dolgok izgatták õket. Bátor fiúk, furcsa feleletek,
570 23| azért, hogy az asszonyt bátorítsa, de elfútta a füstöt magától
571 22| és ti azonnal leejtitek a bátorságtokat, ha valami nem megy selyemsimán
572 14| úgyhogy a folyosón egész bátran, biztosan ment elõre. Elfelejtette
573 14| Nem te voltál? Akkor a bátyád volt. Megütötted már a huszonnégy
574 25| a kisfiút isten hírével, batyu nélkül, mezítláb, ingben,
575 18| minisztérium. Kineveztetett, be- és kilöketett, egyfajta
576 4| hiszem, a pillanatnyi szükség beállott, pénz kell, de mindjárt.
577 19| görög ruhákba, csipkékbe, beborít orgonával, violával, leültet,
578 13| hogy forró csókkal testét beborítsa, hogy mondhassa: „Szabad
579 10| arcaikat, sötét rózsaszínnel beborítva, lágyan.~- Azt se tudom,
580 13| egész beszélgetésnek, és bebújhatik az ágyába, keservesen sírni,
581 9| apja télikabátjába kellett beburkolni. Amin az atya könnyezett,
582 18| a piszkos téli hajnalba beburkolódzva, olyan ijesztõen és zárkózottan
583 2| a zsarnokság üldözi.~- Béccsel, elvégre is, végeznünk kell.~-
584 8| kellett lennie, tûrni a becézést, viszonozni a hízelgést.
585 7| bosszantgatja a természet az õ becézett gyermekét, az asszonyembert,
586 8| és fojtogatni fogják még. Becézik majd és kínozzák, belemarkolnak
587 7| megsimogatta, lovagoltatta, becézte:~- Cicamama - mondá -, azt
588 14| fölviharzott, és nagy hullámokban becsapott a tanácskozóterembe. Csak
589 22| bagolyfeje, mint rendesen.~Becsapta a könyvet, felemelkedék
590 21| vallásom van. De nem alkalmas, becsaptak. Te - fanyalodott rá nagynehezen
591 22| pohárkát vett le.~- Orosz, a bécsi nagykövet küldte.~Ittak,
592 19| életben maradsz. Élhetsz-e becstelenségben, amely körülvesz, lehet,
593 20| ennek, hogy a botort, a becstelent, a gyávát összezúzza. Csak
594 5| Becsületbankett~Aznap este, hagy Gyula nem
595 5| hogy igen kellemetlen, sõt becsületbe vágó dolgokat beszélt róla
596 18| hogy testvérek vagyunk, a becsületesek is, a gazok is. Íme, egyformán
597 13| De Robin Sándor rendben, becsületesen akart végezni, és azt óhajtotta,
598 20| csak ezt! De árusították a becsületét, megszabták lelkiismeretének,
599 8| csinál tényeket, és azokat becsületszóval bizonyítja. Könnyû neki,
600 8| ellen, és egyezkedett a becsülettel. Írt Hannának mindjárt másnapon,
601 8| haragudjék! A pénz jó, a pénzt becsülni kell. Én nem engedem, nem
602 23| magánházainak még meg nem becsült, óriási mûkincseivel, fekete
603 9| az, hogy a végrehajtók és becsüsök most meg vannak hûlve, tüszkölnek,
604 18| amíg Hanna - észrevétlen - becsukatta.~Átadták magukat az evés
605 13| estve mindegyre nõl, a kaput becsukják, a gázt eloltják; tíz óra
606 9| Senkinek se jutott eszébe azt becsukni. Elálmélkodva néztek maguk
607 20| már félt is a halottól, becsukta a spalettákat, és behívta
608 14| országon, ó, be sokan leszünk becsukva. Én magam négyszer, ötször
609 9| hogy szabad egy fiatal, becsvágyó férfinak ilyen szobába laknia?
610 2| Aztán fogta, hogy elvigye, bedobja a szekrénybe. De az ajtó
611 23| mint a kereskedõnék, hogy bedugja bizalmaskodó pofáját a konduktor!~
612 22| bájos fejét és szép derekát bedugta az ajtón:~- Apa, apa, nem
613 19| inassal jött, erõszakoskodott, beengedtem hozzá. Leült vele szemben,
614 18| A Hanna rokonságából is beeresztettek két-három fehér arcú, fekete
615 10| nagy nehezen mégiscsak beérték a cigánysort, fogadták a
616 11| áll a családhoz~Bem Gyula beesett az ajtón; nem jött, nem
617 4| indult cég így kénytelen vala beevezni a krida révpartjába, és
618 2| játszani - elérkezik a végsõ befejezéshez.~
619 10| utcai templomban szépen befejezõdik, helyesebben: véget ér.~
620 23| jó!~Piroska az ura ajkát befogta a kezével:~- Sokat enni,
621 18| hivatalnoknéval, akit - befolyásos ura miatt - meghívott a
622 10| falut. Amíg jön egy szél és befújja. Amíg aztán megint származnak
623 14| dörzsölõdtek, harciasan bégettek, de ebbõl a harciasságból
624 3| megtiltotta az udvarba való behajtást. De erre azok nem is vágyakoztak.~
625 20| nélkül engedelmeskedett. Behajtott az utcába, mindenütt megállt,
626 14| lárma támadt, és ide is behallatszott. Az aggastyán még egy pohár
627 23| van egy sírod, amelyet behantolni sohasem lehet.~
628 5| hajléktalant szerették volna behívni, de a házmester miatt nem
629 20| becsukta a spalettákat, és behívta az egész házmester-családot,
630 4| futott, a hegyén egy kis behorpadással, olyan, mint amilyent Petõfinek
631 6| a fiatalember felé, aki behozta magával az ezüst kecskét,
632 22| aludni akarna.~Robin Sándor behunyott szemmel szólt hozzá egy-egy
633 20| testében összeesve, szemét behunyva - látott sok mindent, amit
634 21| kidomborította, a gyomrát meg behúzta, és így szónokolt:~- Te
635 13| ama nagy könyvbe nyomban beírják. És még azt tudom, hogy
636 4| csak az elsõ lapja van beírva, szakítsa ki. Írjon bele
637 14| hölgykarzatok, az írnokok bejáratának ajtajait ismerte csak, és
638 14| Egészen a zöld függönyig, a bejáróig kísértette magát, és ott
639 22| közvetlenül ebéd után, külön bejelentés nélkül, de -~Az öreg elvágta
640 13| félbe, amikor az öregasszony bejött, hogy egy kis pulykakövérjét
641 14| rá szükséged, ha egyszer bejöttél közénk a parlamentbe.~Robin
642 16| bérkocsin és magánfogatokon bekalandozta a várost, amelyet nemigen
643 5| rendszerint rövid, de feltûnõ béke következett.~Abban az idõben
644 7| önelemzés fagyos világossága is békén hagyta õket. Amióta nem
645 9| nagylelkûségének, szenvedéseinek, béketudásának, hitének méltó jutalma eljövend:
646 22| öreg ember volt, nyugodjék békével!~Az öregember sietve végzett
647 9| Igen, igen! - szólt Hanna békítõleg. Majd a gyermek fölé hajolva -
648 23| konduktor!~Majd mosolyogva, békítve, hozzátette:~- Olaszországban,
649 23| elment, ha hozzájuk félénken bekopogtatott: mosolygott, pirult a hotelbeli
650 9| fenyegette, hogy gazdája beküldi ama rovarporos fiókba, ahol
651 21| az új könyvekét nektek beküldik. Tizenöt esztendeje én csak
652 15| magától az asszony. Nehezen békült, könnyen megharagudott,
653 18| szívünk gyõz rajtunk, és belátjuk, hogy testvérek vagyunk,
654 21| zenekarban. De mint férfi, belátom, nem vagyok kitûnõség, és
655 17| megint olyan szerelmes volt belé, mint régen, szerette volna
656 6| kezdett a fehér hiénának, beleakadt a szakállába, fésülte az
657 18| Sok bajt csinál nekem, beleavatkozik a dolgaimba... Szegény,
658 20| amibe a gyertyák tövét belecsavarták. Az olajos papír lángja
659 14| az üdvöske. A parlament beléd fog szeretni, az öreg kegyelmes
660 22| és a mondatok, amelyeket beledobott a szoba csendességébe, csak
661 10| bólintottak a fejükkel, hogy beleegyeznek.~- Minden három hétre egy
662 9| úgy, hogy az oldala is belefájdult, kacagva jajgatott, majd
663 12| a fáradtságtól veresen.~Belefújt a madár pihéi közé, hogy
664 14| sokáig ellenkezett, csaknem belehalt, tízszer kitagadta a leányát,
665 20| szabadítani az ura kezébõl, beleharapott annak a karjába, és kiáltá:~-
666 21| kellett mindent.~Csaknem újra beléharapott az õrjöngõ düh, mert be
667 21| izgalom minden karjával beléjevágott újra, nem bírt többé emberek
668 6| mindig egy csudálkozás volt, belejött ebbe a közvetlen társalgásba,
669 9| való megfestésébe máris belekezdett. Az egyik Isten anyját úgy
670 14| árverelendõ férfiú szépen bélelt városi bundában sült-fõlt
671 8| Becézik majd és kínozzák, belemarkolnak szívébe, és kiszakítják
672 19| karjait kitárja...” Úgy belemelegedett, annyit beszélt, hogy nagyon
673 21| kell ügyelnie, még jobban belémerül a világi élet s különösen
674 18| úgynevezett guta. És amíg belemerülnek az örök fényességbe, rájuk
675 14| természetesen újságíró, belenézett a Robin Sándor képébe -
676 9| Sándor szótlanul mindenbe belenyugodott. Kis képmásának születése
677 17| marotte-ja!~- Igaz, még beleõrülök, nem tudom elviselni annak
678 5| Boldog volnék, ha ön belépne irodámba. Sõt mi több, ezennel
679 5| mint józan tanulmányozó belépsz, keresed és nem ismered
680 19| oly sûrûn, hogy csaknem belepte az ólomba foglalt ablakokat,
681 19| Lábujjhegyen jöjjön, itt van.~Beléptek a fehér szobába, ahol egy
682 7| aranyozott gombokat az ingekbe belérakta, sokszor könnyezett ezalatt.~
683 22| Nem tudta tovább:~- Most belesültem - folytatá -, feledékeny
684 13| szót Piroska, ismételte, belesúgta maga elé a semmiségbe.~-
685 4| kenyér haját szalonnának, belét kalácsnak ették, bicskával -
686 10| a kis tenyerét, végre is beletalált a hatalmas marokba. Talán
687 22| amelybe a kis zsarnok egészen belétemetkezett, és erõs hangon - talán
688 6| benne. Egy fiatal leány, aki beletemetkezve a székbe és az ablak felé
689 12| rémülettel markolta föl, és beletömte a némán búcsúzó zsebeibe.~...
690 6| õket, hogy az arca szinte beletorzult. Nevetett és könnyezett
691 4| ellentállni nem tudván, beleugrott, vékony kis kezét - amelyre
692 15| Tehát elérkezett a fiákerig, belevágta magát, és vidáman robogott;
693 25| fényesnek látod, hogy csaknem belevakulsz: ilyenkor simogassad meg
694 16| Elhatározták, hogy Robin Sándort belevonják vacsoráló társaságukba,
695 23| egész várost, Genovát, la bella-t, gigászi palotáival, magánházainak
696 25| Akkor sokat bolyongtak.~De belladonna, papsajt, lósóska, mérges
697 8| rajzosabb és nem keresztényibb Bellini vagy Botticelli bármelyik
698 20| kezével megfogta Hannát, és belökte egészen az apja ágyáig.
699 5| Magyarországon. Én embert csinálok belõled, nem, ember az semmi, urat!~
700 8| hitvány hamut, a levegõbe szór belõletek ezerre menõ becses kötetet!~
701 22| máris, szerencsére nem volt belõlük sok; a bútorzat egy része
702 18| lángoló fölhevülésükbe belopja magát egy mérges, tüzes,
703 10| mint az elhagyatott kripta belseje.~Halovány és rongyos - de
704 20| ült végre a kocsi sötét belsejében, és az ott elhelyezett kis
705 21| másegyebet látni, mint a maga belsejét. A házitanítót egy kissé
706 18| fáradtabb férfiak is megremegnek belsejükben, s néha külsejükben is.
707 24| Schodelnéról meg Rajner belügyminiszterrõl beszélgettek ezek, és arról,
708 3| de ilyent nem talált a belvárosban. Kifáradt tehát Budára,
709 15| ügyeket...~És mindjárt ama belvárosi ház elé hajtatott, ahol -
710 14| venni, gyalog vágott át a belvároson, a Múzeum kerten, és a maga
711 18| volt.~Rohanva szelte át a belvárost, amelynek aszfaltját a ráfagyott
712 13| ajkán a csók vérzõ, égõ bélyege? A Robin Sándor fejében
713 3| szükséges okiratok, különféle bélyeges papirosok birtokában. Hirsyt
714 14| az egész házra rányomta a bélyegét, és akinek lelke alattomban
715 14| ki a kormányelnök, hogy bemenjen a büfébe, amikor feléje
716 2| Csak most került a sor a bemutatásokra, csak most vették föl a
717 6| megütközéssel nézett reá, a bemutatkozást is elfeledte. Hanna mégis
718 14| Új képviselõ!~Rögtön bemutatkoztak, tegezõdtek, és a képviselõnek
719 5| egy kissé szórakozni, és bemutatni a võmet - miniszter a jövendõben!~
720 14| felelt az új képviselõ magát bemutató mondókájára. A harmadik
721 5| Piroskát és férjét apjuk ott bemutatta: az ország elkeseredésérõl,
722 14| Ah, az a büfé, lány van benn, azt elveszem az öreguraktól!”~
723 23| szemem egészséges, nincs már bennem semmi ép, csak a szemem!~
724 10| erre, a bürökkel, tujával benõtt gyalogösvények mentén. És
725 23| ura egy asszonynak! Most benyithatna ide - hirtelen egy idegen
726 9| otthon.~Hanna kopogtatott és benyitott:~ - Itt lakik Robin úr?~-
727 22| reá!~Valaki most hirtelen benyitotta a lakás felõl való ajtót.
728 20| megfojtotta feleségét is. Öklével benyomta szemeit, hogy lásson.~Apja
729 9| ez igen szép és igazságos beosztás, mert - nem restellem kimondani -
730 14| akart - a segédelmével - bérbe venni, egy másik valami
731 14| Sándor, az elfojtott dühtõl berekedve. Az ügyvéd képviselõ hevesen
732 9| lágyság borult a szegényes berendezésre, tavaszi est sötétjébe burkolóztak
733 7| tudom magamat kifújni. A berendezésük valóban gyönyörû, csupa
734 13| maga is írjon. Mint akar berendezkedni, mit akar tenni? Legjobb
735 14| város körül. Így vagyok berendezkedve. Az írásaik nálam vannak,
736 13| kisebbrendû nagylelkûségekre volt berendezve. Csak látnia kellett, hogy
737 14| fogadhat magának testi erõt bérért. Zanzibári teherhordókat
738 6| vállalni a védelmét, így került Bergenhez, aki azonban nem bízott
739 8| egyszerûen becstelen. Hanna apja Bergennel azt beszélte meg, hogy mennyibe
740 5| jelentkezett a hólyagarcú Bergennél.~Az ügyvéd két kövér keze
741 3| ház kitódul az utcára. A bérházban mélységes csend, csak õk
742 16| politikai, zártkörû társaság bérkocsin és magánfogatokon bekalandozta
743 3| nagyjából meg is barátkozott két bérkocsissal.~Minden rendben volt, a
744 3| szükséges kocsit, egy frakk bérletét, narancsvirágra is jutott
745 3| fölvirágozva. Rövid ruhája nem bérmaruha volt-e, nem azért rövid-e? -
746 3| cisztercita klerikus, Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének föl
747 6| kiejtést.~- Látta ön Sarah Bernhardtot? - kérdezte Hanna hirtelen
748 23| csapszékekben operákat énekeltek berúgott matrózok, mindég történt
749 7| megégette egy kissé, mert már besötétedett kora délután. Sándor, a
750 6| honnête dont nous avons besoin? (Ön az a naiv és becsületes
751 8| a komoly, a rettentõ, a bestiális óceánban e kacér és mûvészi
752 25| gomba és az esõ, a hantok besüppedve egymásba folytak, végképp
753 4| munkaidõbõl.~Hogy fog Robinnak beszámolni? Már megint kevesebb pénzt
754 10| pénzt, Piroska vásárolta, beszámolt, ami pénz visszajött, visszaadta.
755 14| megkérdezte, hogy bent volt-e a beszéde alatt, és mindenképpen biztatta,
756 19| erõszakolni, de mindig csak nagy beszédek kíséretében eszi meg. Úgy
757 12| szereti! - mondá, amikor a beszédhez való ereje megjött.~- Maga
758 14| jutott, hogy a miniszterelnök beszédjének pointeje elõtt pár perccel
759 10| ezt szerette, és folytatta beszédjét, egyenesen a gyermekhez
760 14| mindenképpen biztatta, hogy a beszédrõl nyilatkozzék, valamely ítéletet,
761 8| csöndesebben!~Látta, hogy ez a beszélgetés Sándort vajmi kínosan érinti.
762 13| vége van ennek az egész beszélgetésnek, és bebújhatik az ágyába,
763 12| megjön. A fásember kedvelte a beszélgetést, leült a puttonyára, és
764 8| stílust elsõ hosszabb szerelmi beszélgetésüknek. Enélkül inkább holmi elõleges
765 12| éjjeleken át, hogy magával beszélgethessek az éjszakán.~Mindkét kezét
766 8| tárgyalta. Csak igen halkan beszélgethettek, annál hangosabban tárgyalt
767 16| hallgattak el, ha egy-egy nagyobb beszélgetõ csoport mellett elhaladt.
768 3| utánuk kullogtak, halkan beszélgetve.~A rom aljában, kõpárnán
769 22| Magyarország nádorispánjának - ez beszélhet, gagyoghat, és addig-addig
770 24| édes hõse a régi ura volt. Beszélhetnék Hannáról sokat én is, talán
771 11| magáé, és magától van!~- Ne beszéljen ilyeneket - mondá az asszony
772 8| a tárgyról csöndesebben beszéljenek, de a vádlott fia vállat
773 18| asszony megelõzte.~- Ne beszéljünk régiekrõl. Megkerültem.
774 23| megijeszté. Mintha álmában beszélne, a csonka palóc ballada
775 19| szóljak-e neked, vagy se? Beszélnem kell, mert nem tudom, hogy
776 8| Hanna hátrafordult:~- Nem beszélnétek csöndesebben!~Látta, hogy
777 10| oktatta, hogy mint kell beszélnie ama asszonysággal, aki a
778 14| mosolyogniok és gorombaságokat beszélniök: ültek a büfé mögött, az
779 9| Megvárom Robin urat, más beszélnivalóm is van vele. De a kicsi
780 17| tekintetével rátapadt a beszélõ ajkára.~- A felesége a legokosabb
781 4| beszélni. Csak akkor volt igazi beszélõkedve, ha vére felizgult, szíve
782 23| hallom a hangod, mert te úgy beszélsz, mint a tavaszi fuvalom,
783 4| irodalom sok szép ügyét beszélték meg ezalatt, és szõtték
784 23| Köszönöm, hogy énhozzám beszéltél. Én is jó voltam ám tehozzád,
785 23| le-leszállt, hogy szerelmes fiát betakargassa. Felült, figyelte lélegzését,
786 9| hogyan került ide az a kis, betegágyas asszony, aki altató danát
787 23| hónapban legfeljebb egy a betegem. Én ráérek kitalálni és
788 15| tüzes, türelmetlen és szinte betegesen dühös vágyát betöltötte,
789 9| nem szállított elég pénzt. Betegeskedett és csak keveset dolgozhatott,
790 23| villamosság érzése fogta el a beteget.~„Ez az!” - hitte magában,
791 15| maga halálos nagy szerelmi betegségében, és miután szerencsésen
792 23| fájdalmakban kéjelgõ írók betegségi történetei. És ezt én mondom,
793 23| lett azért komor. Mert a betegségnek is megvannak a maga apró,
794 4| asszonyka formáit, mégse tudott betelni vele soha. És amikor este
795 25| a temetõ kapujában - egy betemetett árok volt az - a férfi karjába
796 1| üvegcse olcsó illatszert. Majd betért egy henteshez is, és nagyobb
797 3| Fölséges éjjel! - szól a férfi.~Beteszik az ablakot, és az izgalmas
798 15| szinte betegesen dühös vágyát betöltötte, és õt mindörökre odavarrta
799 1| viharos éjszakán egy kis betöréses lopást tervezne. Majd többször
800 17| erre az öreg államférfiú.~- Beülök egy parasztházba, se iszom,
801 25| néztek, jegyet váltottak, és beültek a kupéba.~Május volt már,
802 10| dolgokból. Azonban ákáccal volt beültetve az egész falu, közönséges
803 4| egyenruhaboltot.~A filozófia pompásan beütött, hála ama jobbmódú fiatal
804 24| okokra, sõt mi ok nélkül is bevagdalta barátai és ismerõsei bõrét,
805 11| nem jött, nem is rohant, bevágódott:~- Pénz van, annyi pénz,
806 8| csalhatja a leányt, aztán vagy bevall mindent, vagy - úgyis kiderül
807 8| kötelesség, hogy mindent bevalljon, eszébe jutott. E kellemetlen
808 9| bankár, aki ezt a jövõt beváltsa és leszámítolja? Lássa,
809 14| lócán, ahol leülhessen és bevárhassa a miniszterelnököt. Az újságírók
810 9| átadjam; ha nem jön soká, bevárom!~Megnyugtatták, leültették,
811 22| érzem. Talán jobb volna, ha bevégezném, nem csinálnék senkinek
812 2| szerencsém van; várlak, jertek!~Bevégezte és borítékba tette a levelet.
813 23| el. De ha - teszem föl - beverném egy olasz bankárnak a fejét,
814 23| csupa sáros nedvesség, amely beveszi magát még a tüzelõfába is,
815 4| Írjon bele okos dolgokat. Bevételt és kiadást, amit költ. Jó
816 20| amely az ablak hasadékain át bevilágított ebbe az éjszakába.~- Mindent
817 3| mindenféle szimbolizmus bevoná. Rettegének, félték az Istent,
818 7| hogy ama érdekes alakot bezárják!~Sándor dühbe jött, és elkezdte
819 22| magát, és ilyenkor rendesen bezárkózott. Részeg azonban nem volt
820 23| olasz bankárnak a fejét, bezárnának: mit csinálna? Még enni
821 6| És nem fognak bennünket bezárni? - folytatá Hanna franciául.~-
822 23| finomlelkûek, hogy az angol hotel bezárt szobájában megérezték az
823 22| hisz az a fõ, mit mond a biblia, amelynek kompetenciája
824 22| hangja igen meglágyult a bibliától, az arca is megnemesedett,
825 6| nyolcvanéves, gyönyörû alak, biblikus jelenség. Erõs, mint a cser,
826 4| ették, bicskával - mert bicskája mindegyiknek volt - apró
827 23| Hallja, mily telten szól? Egy bika - bocsánatot - egy bivaly
828 23| kezemet, erõsen. De hisz önnek bikaereje van.~- Végképp még nem romlottam
829 22| iskolatársát... És, mégis bilincsbe verve viszi magával nemzetét,
830 10| az jutott eszébe, hogy a billió-billió kis kvarccsillag nem akarja,
831 10| se aludni, se enni nem bír, ha kicsinye nincsen. Olyan
832 7| egymást, sem magukat, a bírálat vagy önelemzés fagyos világossága
833 14| hasonszõrû férfiak - mint kergés birkák - szorosan összeállottak,
834 16| vacsorálópontokat, az igazi rác hal, a birkapörkölt, a túrós galuska, a tejes
835 4| árnyékosak, és ahol rá lehetett bírni a megrendelõt: mindig a
836 22| állásaimat, amelyeket kegyedbõl bírok. Addig is, amíg lesz annyi
837 14| hangulatához. „Csülökre, birokra, ez már valami!” - gondolta
838 7| egyetemben - hatnak majd a bíróság elõtt is, és Hanna atyját
839 21| karjával beléjevágott újra, nem bírt többé emberek között lenni,
840 3| különféle bélyeges papirosok birtokában. Hirsyt megbízta, hogy mégis:
841 14| fûtöttek, mint faluhelyen a birtokosok ebédlõit. A belsõ izgalom
842 14| és egy mágnásról, aki e birtokot potom pénzen fogja megvenni
843 14| másról beszélt, egy nagy birtokról és egy mágnásról, aki e
844 22| bizonytalanná tesznek - mint ahogy Bismarck mondja -, de ami igaz, igaz,
845 23| bika - bocsánatot - egy bivaly melle ez, teli és ép, és
846 4| mûvészé és politikusé; biz én ezt hiszem, és ki is
847 19| dehogy, inkább jókedvû és bizakodó. Azt mondja, hogy nem is
848 23| kereskedõnék, hogy bedugja bizalmaskodó pofáját a konduktor!~Majd
849 14| fényesen megvédelmezi és bizalmat szavaz neki.~A kis, sovány
850 7| szíveikbe láttak volna, bizonnyal megítélik magukat ezért
851 22| nevedben, tényeket, amelyeket bizonyítani nem lehet, és nem is kell.
852 22| szólott:~- Nekem nincsenek bizonyítékaim, és lehet, hogy vannak ellenem
853 7| elõtt is, és Hanna atyját bizonyítékok hiányában bizonyára fölmentik.~
854 8| és azokat becsületszóval bizonyítja. Könnyû neki, a nagy tekintélyû
855 14| megállapított míveletet bizonyított reá, és a nagyhangú vádlóból
856 3| meg nem érkezett születési bizonyítványokat, katonai és polgári engedélyeket
857 25| volna, ez a mosdási mód bizonyossá tenné! - mondá Bem Gyuláné.~
858 22| férjfiú elválásról való bizonyságlevelet adjon az õ feleségének,
859 22| hogy minden tért egy kissé bizonytalanná tesznek - mint ahogy Bismarck
860 17| érezte magát, a kormány bizonytalanul. Igaz, hogy kellemetlen
861 6| Bergenhez, aki azonban nem bízott magában, tudta, hogy ha
862 14| viszontlátásra, ha másutt nem, bizottságban. Én különben jobban tudom,
863 21| hé, azzal elbánunk!” így biztat engem, és a biztatásától -
864 21| így biztat engem, és a biztatásától - a keze nyomásától - majd
865 13| ha megtartotta, egy kevés biztatásra akár maga ellen fordította
866 12| hitszegést, mintha a legteljesebb biztonságban lennének, egészen egyedül -
867 2| fiatalember lába kétségkívül biztosabb, arcszíne is bizonyára melegebb.
868 9| szereti, hogy minél erõsebben, biztosabban fogják. Valami fiatal parasztleányt,
869 8| majd pénzt adni, ha ád: biztosítja és leköti mindenképpen.
870 9| egy évre a többi tizenegy. Bízvást kimaradhat az, amelyben
871 17| ki érseknek.~- Azt, úgy, bízzátok reám; holnap küldjétek hozzám! ~... -
872 18| részüket lefektesse. Az egyik bóbiskolva levelet adott át neki. A
873 15| karú nõket, akik sohasem bocsátják meg a természetnek, hogy
874 3| ingyenes kishirdetéseket bocsátott közre: Adj hírt magadról,
875 18| míg a szépség és ifjúság bódítja õket, lángoló fölhevülésükbe
876 11| hûlés ellen és kizárólag bodzateával.~- Pihenned kell, fiam! -
877 22| jókedve lett, mutatóujjával bökött egyet a levegõbe.~- Hallga,
878 22| hallotta az öregember különös bölcselkedéseit. Az megsimogatta, és vigasztalta
879 22| asszonyra; persze, kései bölcsesség. Túlságosan szép volt, senki
880 5| fájdalom, nekem nem ringott bölcsõm. Itt Pesten születtem, és
881 6| egy s másszor kihúzták a börtönbõl, de akiket végül mindig
882 14| többit is. Meg kell tudnom a börze mibenállását. À jour kell
883 15| pokolság láthatatlan apró bogaraival... Fuj, micsoda étvágy kerekedett
884 22| szenvedélye, hogy lehetetlen bogokat kibontson, magát a rendetlenséget
885 5| megnyiszálva, elevenen dobja bele a bográcsba?~- Ördög vigye a kor üterét -
886 25| amikor temette, sírt.~- Úgy bõgtél, fölverted a házat, majd
887 18| megvillant elõtte az ezüst kecske bohókás pofácskája, amely ott fehérlett
888 3| látszott elegáns, karcsú bokája. De virága volt, sok-sok
889 18| szemben, és oly tolakodó bókokat mondott, mint amilyent levélhordók
890 5| Piroska felé, és mélyen bókolva megcsókolta a kezét.~A vén
891 14| nyilatkozzék, valamely ítéletet, bókot mondjon. Megveregette a
892 14| alkalmat - jól hasba is bokszolta.~- Ez fáj! - mondá az ügyvéd
893 22| életnél. Nem volna nálam boldogabb ember, ha minden idõmet
894 22| jegyezte meg - ha lehet, még boldogabban - a hatalmas férfiú. Aztán
895 24| élete utolsó idejét oly boldoggá tette. Oly nemes, oly nagy
896 8| lehetnének külön-külön. Milyen boldogtalanok így, együtt. Következésképp
897 1| mivel a földi rend egy bolondos, romantikus költõ, aki folyton
898 19| máskor meg elkomolyodik, bolondságokat, szívtépõ dolgokat beszél
899 18| az ideáljuk: egy nyitott bolt. Vettem nekik... Tudja,
900 4| igen sok ember lelkében. A boltajtóban maga Halász fogadta. Ott
901 17| leghamarabb és legjobban minden boltban. A dicsõség azért jó, mert
902 21| abból, ha õ keresné fel a boltját. A legény reggel már ott
903 13| némberek gyûlölködve követik bolyongásában, amelynek célját, ó, õ nem
904 3| kezdte fölkelteni éjjeli bolyongásai, hiányos öltözete és teljesen
905 25| Bolyongások~Sokat bolyongtak akkoriban.~
906 23| én nászpárom oly vidáman bolyongott, hol magam is oly búsan
907 4| kilencet pedig elárusítottak. Bonyolult az ügy, és talán nem is
908 21| találkozhatnék, attól kérne. Vagy a borbélyától. De az mindég a házba jár,
909 23| voglio tornare a casa!...~Bordigherai betegek, nászpárok és ide
910 23| õket Nizza öble. Este lett, Bordigherán leszálltak... Holdas éjjelen
911 24| bevagdalta barátai és ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor
912 23| tomporú útszéli legyezõpálma borít rájuk. Mert nem kell hinni,
913 2| várlak, jertek!~Bevégezte és borítékba tette a levelet. Aztán fogta,
914 3| Hordár hozta meg nem címzett borítékban, mindjárt elszaladt. Mindnyájan
915 18| levelet adott át neki. A borítékon olyan írás, mely elõtte
916 23| szívemet, mint az illat, úgy borítja el a hála, a fájdalom, és
917 23| ébren lenni nem tudok, borítsad a hajadat a fejemre...~Piroska
918 22| asztalt, két üveg pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon
919 3| tökkáposztát, ugyancsak bornyúhús-föltéttel. Az új pár éhen maradt a
920 3| mindenáron, mindenkinek bornyúvesést akartak hozni; természetesen
921 14| Menj be, és vigyázz a bõrödre!~Azzal bement a büfébe,
922 5| különféle ásványvízzel hígított borok inaugurálása, a kávéházak
923 8| ismeretlen hang, mint vasszeges borona, úgy gázolt át agyán. Ámde
924 14| patikáriusok voltak.~Rosszul borotvált, részben nyáriasan öltözött
925 16| házi ételekre és savanyú borra vágyott. (Egy kissé intrikálni
926 4| ecetet öntött rá, meghintette borssal és paprikával. Sok volt,
927 15| idõ alatt: egy irományos bõrtárca hevert - Robin mellett -
928 5| fúlt. Éjfél felé járt, és a bortól, a melegtõl nekitüzesedve
929 3| Leát hallotta, az arcra boruló fátyol alól énekszó hangzott
930 18| kezdet fölvidámította a borús hangulatú férfiakat is.
931 20| eszét ez a gondolat, ha borzalmas fekete méhébõl hirtelen
932 21| mosolygás torzította el, borzalmasan szenvedett, de azért csak
933 5| negyven és az ötven között, de borzasztóan megrokkanva. Idejárt az
934 23| idegenszerû! Mint valami bódító, borzongtató, ismeretlen villamosság
935 7| jól esik. Így mulatgatja, bosszantgatja a természet az õ becézett
936 20| szörnyûséges, a végtelen bosszú. A vadászpuskájának a tusával
937 9| el, mert - valószínûleg bosszúságában - oly fénypontokat rajzolt
938 10| parasztember csöndesen, tréfás bosszúsággal.~Az asszony meg fölpattan;
939 20| elõtt megdermedve állott meg bosszúvágya.~- Eh, elébb végezzünk ezzel! -
940 2| megdermedve állott a küszöbön. Botjának kedves ezüstfejére ha rátámaszkodhatott
941 9| vele!~Ilyen módon szegény botkecskének meg voltak számlálva napjai,
942 24| és öt hordár kutatott a botocska után, de hiába, még csak
943 24| öreg, szervusz, megyek!~- A botod, nem hoztál botot?~- Nem
944 9| nagyobb fiókokban talán arany botokkal is volt találkozása... Gazdája
945 10| juthatott, hogy ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb
946 10| hozzátartozó kis csapat téveteg botorkált elõre a homokban, toronyiránt,
947 20| nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent, a gyávát
948 3| szemmel nézett rá, a kecskés botra féltékeny lett, nem szerette
949 22| jaj az embernek, aki által botránkozás lészen!” És tovább: „jobb
950 14| végzetes számadatokat, az egész botrány minden korcát a markukban
951 14| végén az egész politikai botrányból egy párbajügy lett, egy
952 8| keresztényibb Bellini vagy Botticelli bármelyik asszonyának ajka.)~
953 19| Beszélni fogok Mantegnával, Botticellivel és Tintorettóval. Igaz-e,
954 8| tanácskozzunk professzor Bourget-vel, de szerzõ szerény véleménye
955 5| sikkasztás technikájának bõvebb részleteit lehetett itt
956 18| agraffe-ok, a fülében nagy briliáns butonok.~Valahogy másnak
957 5| szivar lett a hétkrajcáros británika. Na meg aztán: a politika!~
958 23| indítani, kormányozni, és bronz karral evezni, és egy karcsú
959 10| Sándorkát, hogy legyenek bruderok. A gyerek habozott egy kis
960 9| késõn! - jegyezte meg a férj brutálisan. Többet nem beszéltek errõl
961 14| a feleségednek. Tehát a bûbájos Hanna a tiéd lett. Én is
962 2| melyet az öregasszony, nagy búbánatában, utolsó percben gyönyörû
963 3| a boldogságban, egyek a búbánatban. Egy arc két fele, egy levél
964 14| igen szomorúan, csaknem búbánatos hangon megkérdezte:~- Kassza?
965 13| Búcsú~Robin Sándor szíve mindenféle,
966 10| világtalan a hitbuzgó nép, mely búcsúra, kegyhelyekre jár, mért
967 21| mondá Robin Sándor, már a búcsúzás után, és be sem várva a
968 13| egyikõjök se. És nem akart búcsúzkodni Robin Sándortól - aki elutazik.~-
969 13| asszonykát átölelni, és úgy búcsúzni. Egy pillanatra szokásból
970 5| vagy egy negyedórát. Sándor búcsúzóan megjegyezte:~- Eh, rossz
971 14| ügyvéd utána nyúlkált, hogy búcsúzóra kezet szorítson vele:~-
972 21| rohanni a gyermekekkel. Búcsúztak, paroláztak, Hirsy felágaskodott
973 10| mindama gyermekeket, akik Budapest városából ide hozattak,
974 9| a komoly február, amely Budapesten minden kisebb háztartás
975 18| az egymás társaságának, a budapesti levegõnek, a csilláros éjszakának,
976 14| emlegetésénél cselekedett.~A büfé-lányok most megrebbentek, a tanácskozóteremben
977 7| ember el ne vegye méltó büntetését. A festõ ezzel nem volt
978 7| figyelmezteti, esetleg meg is bünteti, mert nem adtak gyermeküknek
979 6| információkat egy némileg büntetõ ügyben, amelyet részint
980 5| megvérez, ha elolvassa Carrara büntetõjogát, egy kis közjogot, néhány
981 2| Maguk talán meg vannak büntetve?~Kacagva kacérkodott végig
982 10| törvény, mert nem jár erre, a bürökkel, tujával benõtt gyalogösvények
983 3| volt még e langyos Pesten büszkébb, olvadóbb lelkû, kedvesebb
984 23| köhögtem! - mondá bizonyos büszkeséggel a beteg.~- Egy kissé gyenge;
985 22| fiú szinte beteg lett a büszkeségtõl, és bár õ maga nem tudott
986 23| órában indulásra, érkezésre búgott egy-egy hajó...~Gyula -
987 25| folytak, végképp egyesültek a buja gizgaz, a rikító zöld füvek
988 19| Fehér viola nyílott benne buján, egy leander is nyílott,
989 23| alattomosabb, annál jobban bujkál a nappal elõl. De kirebben,
990 10| célját. Frivol tánc, gyerekes bujkálás, udvarias tapogatódzás az
991 23| elválasztva szerelmesen bújtak össze lelkeik, és egymáson
992 19| a világon, a bokrok közé bújva, a nádasokban úszva. A disznó
993 18| nagy államférfiak is, mert bukásuk eshetõségére ez az ember
994 18| le is fõzi a végén - egy bukétával és egy vizittel.~Egy magas,
995 14| öreg beszél. Ma meg fog bukni, ha ma nem, hát holnap.
996 5| uzsorás szabó, egy gyakran bukó ékszerész ágensei. Akik
997 25| elment a klubba minisztert buktatni, ha ilyesmire alkalom kerülne.
998 15| volt csaknem mindég, aki a bûnbocsánatért esdekelt, meleg, csendes
999 14| férfiú szépen bélelt városi bundában sült-fõlt addig, oldalt
1000 5| elkeseredésérõl, a fennálló kormány bûneirõl beszélgettek. A „király” -
1001 14| a viszonyok kedvezõek a bûnnek, mint a sok esõ az erdei
|