1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
1002 3| mint Duval, elkérje fiát a bûnösnek vélt hölgyektõl. Piroska
1003 14| vádoltak magukhoz hasonló bûnösöket, a sánta a sántát csúfolta,
1004 5| beszélni, és szidni ama bûnöst, aki helyett voltaképpen
1005 5| erkölcsöket.~Félek, hagy bûnpártolással fognak gyanúba, de mégis,
1006 7| fölmentik.~Hanna ott ült a bûnper tárgyalásán, elöl, a hallgatóság
1007 5| asszonygyûlölõ - ezeknek a zömét a bûnre egy vagy más asszony kényszerítette,
1008 6| közül, aki az ártalmat és a bûnt - dicsõíteni tudja. Az áldozatok
1009 5| külön-külön, hogy az õ társadalmi bûnük, amely miatt már a bíró
1010 23| incomodatermi, non sono di buon umore! Ne alkalmatlankodjék,
1011 7| szememben -, a sietve sülõ burgonya morgott és mozgott a kályha
1012 13| Az asszony nagykendõjébe burkolódzva ült az ablak mellett, és
1013 9| berendezésre, tavaszi est sötétjébe burkolóztak a sánta székek, a rokkant
1014 13| vetette meg. Csak akkor burkolta be fejét - hogy ne halljon
1015 20| is talált leveleket, hol burkoltan, hol meg egész szemérmetlenül
1016 2| távoztak. A laktárs nem búslakodott, hogy a szabad ég alatt
1017 10| gyerek a nyakán, csak akkor búsul. Így szereti, se aludni,
1018 20| akinek oly jól esett a búsulás, mint másnak az öröm.~-
1019 10| Ámde édes érzés volt e búsulásban, és pedig ugyancsak a homok
1020 10| visszaküldi õket. A nagy Sándor is búsult, reágondolván önhalálára.
1021 18| a fülében nagy briliáns butonok.~Valahogy másnak látszott
1022 9| és szerteszórja politúros bútorait, a sárgafoltos ripszgarnitúrákat,
1023 11| a háziasszonyunk minden bútorát helyettünk.~- Fizesd ki!~-
1024 22| úgy be volt fûtve, hogy a bútorokról mind repedezett lefelé a
1025 22| nem volt belõlük sok; a bútorzat egy része rideg, de elõkelõ,
1026 7| melléhez, annak szárnya alá búvik.~A szegény jó krumpli -
1027 11| maga vesztegette meg, maga bûvölte el az embereket? Én csaló
1028 19| mozgatható falak segedelmével búvóhelyekre, fülkékre, intimus, kéjes -
1029 4| és mégis erõsen markába búvott.~Robin sokáig nem vette
1030 23| nevét jelentették, mintha bûvszókat mondanának. A vasút kerekei
1031 14| körterem tûzbe, füstbe, bûzbe borult: a leggyengébb, a
1032 12| galuskához való forró víz is buzgott, de férfi nem volt egy sem.~-
1033 23| Gyula folytatta:~- Prego di cambiarmi questro denaro! Váltsa föl
1034 5| vagy megvérez, ha elolvassa Carrara büntetõjogát, egy kis közjogot,
1035 5| vaskos képû majmokhoz, akik Carrarára, Ricardóra és Werbõczyre
1036 23| vedova, voglio tornare a casa!...~Bordigherai betegek,
1037 6| Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf et honnête
1038 11| rámákon a diadalmas, aranyos cédula: „Megvétetett”. Az állam
1039 11| talán el is veszett, a céduláját se találom.~- Vegyél mást,
1040 4| helyekrõl üldözni kezdték a céget. Méreteire, szabására, zsinórjaira
1041 4| olykor - kezet fogtak a céggel, amely igen szenvedélyes
1042 4| Fivére egyenruhakészítõ cégnél. Oly különös volt a pozíciója,
1043 25| az ifjúságába, egykori céljaiba, törekvéseibe és érzéseibe,
1044 1| õt abban, hogy egyenesen céljára törjön. Különösen a nõk
1045 25| Piroska, amikor ki nem mondott céljukhoz, az ismerõs faluhoz értek.~-
1046 21| városnak, elõtte ismeretlen céllal, ismeretlen hely felé. Ösztönszerûleg
1047 14| törékeny embert taktikai célokból ellene küldte. Megleckéztette,
1048 8| legnehezebb és legártalmasabb célokra tör, ha csak teheti, és
1049 21| És csak a kitûnõség ér célt; neked jó, mert az vagy! (
1050 6| fogaival nevetett. És némi célzatossággal nézett körül a szobában,
1051 23| Most megy az Amphitrite Ceylonba, ezt a szigetet még látni
1052 14| föld színe fölött, fõként a champignon, az úri gomba... A kiválóság,
1053 7| lovagoltatta, becézte:~- Cicamama - mondá -, azt hiszem, gazdagok
1054 10| szóba ereszkedtek egy vak cigánnyal, aki a forró napban ült
1055 18| Három spanyol diák és három cigányprímás jött ekkor - hogy hajnalodott
1056 10| nehezen mégiscsak beérték a cigánysort, fogadták a kutyák szokásos
1057 10| aggastyánt - e boldog, világtalan cigányt - és arra határozták magukat,
1058 3| vett a legolcsóbb fajtájú cigarettából. A jóember úgy anyagi, mint
1059 18| aranyos szivarrudak, karcsú cigaretták, amelyeket egyiptusi lányok
1060 9| el! Visszajövet hozzál cigarettát, magadnak is!~Hirsy vitte
1061 18| öltözött vacsorakirályné. Nem cigarettázott, és védte a kormányt, mert -
1062 15| erõk, villámok villognak és cikáznak benne - a felhõben persze.~-
1063 21| híven meg is szorította a cimbora karját. Az felszisszent,
1064 21| tizenhárom. De minek neked a címem?~- Az este hozzád megyek,
1065 14| friss és nagy tehetség!” A címered rendben van, kifolyamodtad
1066 11| visszaküldeni, mert az illetõ sem a címét, sem a nevét nem írta meg.)~-
1067 2| az, akihez a levél volt címezve.~- Eljöttünk! - suttogta
1068 23| elindulhasson orvost keresni. A címkönyvbõl keresték ki dottore Zuchettót,
1069 3| varrogatott, a fiatalember címszalagot írogatott, és azon törte
1070 3| tízforintost. Hordár hozta meg nem címzett borítékban, mindjárt elszaladt.
1071 22| érdemes-e ez vallomásaira, nem cinikus-e, elég ártatlan-e? A kimért
1072 2| természettudományi alapon, és egy kissé cinikusan is, megtámadta az egyenjogosított
1073 5| akit hirtelen valami keserû cinizmus öntött el, és önvád, mért
1074 2| nappal a sárba ragadt volna a cipellõje.~Az idõsebb leány folytatá:~-
1075 3| idõben sem rongyos, sem ép cipõben nem járt-kelt e földön olyan
1076 12| megcsókolá lábait, amelyen a cipõcske minden része enni kért,
1077 22| ruhában. Segítsek lehúzni a cipõdet?~És a „nagydarab” ember
1078 7| asszonykának lett volna téli cipõje, ha csak két szót szól,
1079 1| megváltott. Edwárd király, aki cipõjének hiányossága folytán már
1080 19| én nem mehettem ki, nincs cipõm. Mint ahogy régen akárhányszor
1081 7| egyetmást. Például egy pár téli cipõt, amelyhez sehogy sem tudott
1082 7| az arcába is mosolyog!~A cipõügy, sem más apró ügyek el nem
1083 3| festõnövendék, néhány év elõtt cisztercita klerikus, Clairvoy St. Bernard
1084 5| koronás fõknél? Azért, mert civilben járt? Eléggé sajnálta, hogy
1085 18| az nem is fizetés, hanem civillista.~Az ígéret maga volt ez
1086 3| elõtt cisztercita klerikus, Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének
1087 4| aranyzsinóros ruhára és púderes copfra vágynak a legkomolyabb férfiak
1088 23| aludni, olvassunk. Kell Copperfield, vagy Petõfi megint?~- Semmi
1089 21| egy kávécsarnokban... A csáb és a kényszer iszonyú, õ
1090 4| megdöbbent, és az ötven forint csábtáncot járhatott lelki szemeik
1091 23| Nem, soha; le a képekkel. Csacsi volt maga Velázquez is,
1092 4| aki egészen ifjú korában csakolyan vad és vakmerõ tervelõ lehetett,
1093 15| puha, nem gyûjt, maga nem családapának született!~- Minek is, nincsenek
1094 5| között, akik egy nõért, a családért, a fiúért - akit drága iskolában
1095 4| eredményét minden este elvitte a családfõnek. A kréta- és szénrajzok
1096 2| vissza a megtévedt árvagyám családjához, amely az õ erõs karjaira
1097 7| mozzanatokat: a patriárka, aki családjának gyûjt, maga éhezik, de unokájának
1098 8| baritonja, amely a leány családját és magát - a társadalom
1099 3| pumpból éltél, és tartottad el családodat, mint rajtad kívül még annyian,
1100 8| Nincsenek ismerõseim, a családomban pedig én parancsolok. De
1101 23| nem õszinte, alattomos és csalárd; a havat nem fagyasztja
1102 17| merik megcsalni.~- Megint a csalás, ez a maga marotte-ja!~-
1103 5| hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik - egészen mások, csak félbûnök.
1104 22| találok erre elegendõ okot? Csalásokat követtek el - de nem éppen
1105 21| kellene eljárnom, és ezt a csalást meg sem érdemli meg tõlem
1106 8| legföljebb még a mai napon át csalhatja a leányt, aztán vagy bevall
1107 17| Csakhamar belátta, hogy csalódik, és most - egyszerre összeráncolván
1108 2| az orrán; puha. Maga mind csalogatott ide bennünket, hogy milyen
1109 20| miért piszkoltál be, miért csaltál meg?~- Úgy tetszett nekem,
1110 21| fájdalom önzése, mely a csapások dühöngéseiben, de még a
1111 10| gyermek és a hozzátartozó kis csapat téveteg botorkált elõre
1112 3| be kell dugni a pletykák csapját. Legjobb lenne persze felrobbantani
1113 5| közönséges kukta a fejére csapjon, egy rossz bicskával egy
1114 3| gyermekszemeiben egyszerre férfias tûz csapott föl:~- Ti akarjátok egymást
1115 23| rakodóparton, hol templommagasságú csapszékekben operákat énekeltek berúgott
1116 1| télies felöltõ volt a vállára csapva. Ez az úr egy pillanatig
1117 12| tábornok, aki legalábbis öt csatát elvesztett már.~- Mit, tyúk
1118 22| valamely reformált valláshoz csatlakozni kényteleníttetel: sok mindent
1119 15| vitának forró csók lett a csattanója:~- Milyen jól áll magának
1120 14| olvasta ki a megsemmisítõ csattanót. Tehát ez a detektív, ez,
1121 3| nyugtatva fejét, valami csavargóféle aludt, a legszebb fa árnyéka
1122 3| forintot. Amikor rendkívül csekély havi keresete elfogyott:
1123 10| Piroskával, az urával, Lizával, a cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral
1124 18| szentimentalizmusában a cselédeket is megsajnálta, hogy azoknak -
1125 9| távozásra. Szólította a cselédet:~- Liza, kísérje haza a
1126 10| magára várt ez!~- Ez nem cselédgyerek, lelkem, nem magának való!~
1127 6| körül a szobában, amelyet a cselédség „ezüstszobá”-nak nevezett.
1128 9| Bizonyára csúf, haszonlesõ cselekedet, de a jó fiúnak valami nagy
1129 22| higgadtságom, hogy hivatalosan is cselekedjem.~- Lemondás! - mondá az
1130 7| születendõ kisgyermek érdekében cselekedte, hallotta szegényke, hogy
1131 1| részint az éhség ellen cselekedték, és igen rossz néven vették,
1132 20| mondd meg, mit tettél és mit cselekedtetek ezzel! - Apja felé intett,
1133 22| de nem éppen büntetendõ cselekményeket - a te nevedben, tényeket,
1134 14| ötször követtem el büntetendõ cselekményt, pedig erõs érzékem van
1135 15| és nagy a szolgálat, amit cselekszel. Ó, kártya, kártya, nyugtalan
1136 23| haza. Gyerünk valahova, csendbe, ahol nincs semmi, csak
1137 22| magad, temessed el az apádat csendben, és aztán megint aludj egyet,
1138 21| gyerekek is megrémültek. Csendesebben - nagyon is csendesen -
1139 22| amelyeket beledobott a szoba csendességébe, csak arravalók voltak,
1140 24| nagy legénylakás kietlen csendjében nem tudott elaludni. Megszidta
1141 17| Csókolództak is, egészen a harmadik csengetésig, amikor Robin atyja loholva
1142 14| elsétált elõttük, aztán a csengettyû hívására õ is bement a terembe,
1143 18| zárkózottan állott elõtte. A csengõt nem találva, a lábával dörömbölt
1144 23| önt majd mindennap három cseppet, vizet inni rá nem kell,
1145 6| biblikus jelenség. Erõs, mint a cser, sõt még erõsebb, mert a
1146 24| az idõre, amikor vajat és cseresnyét vacsoráltunk együtt. Nem
1147 3| borravalót adni, úgy kaptak volna cseresznyés rétest is, amely után, hajh,
1148 18| mi drága szép lányunk jó cserét csinált!~- Nem mondhatnám,
1149 15| szóval, piros nyelvének csettentésével és csípõ ostorral is - ûzött,
1150 4| készült -, õk meg ketten csevegtek, azaz az asszonyka hallgatott.
1151 7| rejtelmes és barátságos hóért, a csikorgó hidegért, amely elõl egy
1152 18| a budapesti levegõnek, a csilláros éjszakának, a házias, de
1153 23| gondolták: ez tündéri, de a hold csinálja! Várjuk meg a reggelt, a
1154 14| Az ügyvéd képviselõk csinálják!...~- Sok az ügyvéd! - tódította
1155 23| a fejét, bezárnának: mit csinálna? Még enni sem kérhet, még
1156 2| Családalapítás~- Miért ne csinálnánk forradalmat?~- Az idõ még
1157 22| volna, ha bevégezném, nem csinálnék senkinek kellemetlenséget
1158 5| Magyarországon. Én embert csinálok belõled, nem, ember az semmi,
1159 14| ágens-ruhában... Hanem hamarosan csinálta az asszony, mindjárt a mézeshetekben
1160 23| útikönyveit nézte vele, csinálták a programokat, hová mennek,
1161 16| Robin Sándor „meg volt csinálva”.~
1162 13| Egy regényes nyárilak, egy csinos vadászkastély, ahová valamikor
1163 4| kivévén Robint, aki csak csipegetett. Nem tudom, miért. Lehet,
1164 19| fehér bútorok, állatszõrök, csipkék és virágok egy alapszínében
1165 19| öltöztet, görög ruhákba, csipkékbe, beborít orgonával, violával,
1166 15| nyelvének csettentésével és csípõ ostorral is - ûzött, rohantatott
1167 18| megbírálta Deák Ferencet. Be volt csípve, le akarták fektetni. Még
1168 9| madarak füttyébõl, a cincérek csiripelésébõl, a nádas suttogásából. Lehet,
1169 2| darabkás húsokat tett be, csirkehúst, ártatlan leány-könnyei
1170 19| legtermészetesebb étel. Néha egy-egy csirkeszárnyat rá lehet erõszakolni, de
1171 8| miniszter szemébe is!~Az öreg csitította, de helyeselte. Hanna hátrafordult:~-
1172 9| tölt el, hogy Sándorkát csitították. Az ökölnyi kényúr kevéssel
1173 23| látod-e, anyám, a halát?~- Csitt, aludjál!~El is aludt, vidáman
1174 8| férfi minden mozdulatát, csodálkozással, rajongással és az elragadtatás
1175 10| hasonlított a másikhoz, hogy csodálni lehet a tehenek okosságát
1176 23| borulva, mit sem tudott e csodás koronázásról, errõl a hajnali
1177 23| egybefoglalása: tettél te még több csodát is, ott és akkor a József
1178 10| orrúakat. Csönd lett. A csöndben, a szepegésben fölhallatszott
1179 14| tanácskozóterembõl elkeseredett, vad csöngetés hallatszott ki.~- Bent ölik
1180 8| egy ízecske ösztön, egy csöppnyi vér, igazi vér, és elhamvaszt,
1181 23| ez az egy hosszú, hosszú csókba fúlt, oly erõsbe és oly
1182 2| néhány régebbi, igen erõs csókja most is meglátszott, nem
1183 12| rongyos volt. De ó, e rongyok! Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat
1184 3| koponyájától. De e füleket csókjaival és forró könnyeivel borította
1185 23| egylovas hintóban történt elsõ csókjuk, az ígért, a félt, a halasztott,
1186 13| leborulni ez elé, hogy forró csókkal testét beborítsa, hogy mondhassa: „
1187 2| jöttünk, mint önhöz. Piroska, csókold meg võlegényed, és jerünk.~
1188 17| pályaudvaron, a közönség elõtt. Csókolództak is, egészen a harmadik csengetésig,
1189 23| verekedõkkel, csókolózni a csókolózókkal; az élet vágya és szeretete
1190 6| akarsz?~- Fuj!~Ölelkeztek és csókolóztak, alig vettek tudomást arról,
1191 23| is oly búsan és boldogan csókolóztam egykor, fehér márványvilág,
1192 3| Valamennyien elejbe járultak, kezet csókoltak. És ebben a pillanatban
1193 23| kérni - és adni - három csókot. No, ha ízlik, többet is
1194 9| köszönöm!~Hanna átnyújtott egy csomó bankjegyet. Sándor elvette,
1195 22| az életre menned sántán, csonkán, mint...”~Nem tudta tovább:~-
1196 22| paraszt összetöri az illetõ nõ csontjait, és ha szereti, tovább él
1197 14| bár szinte tolták elõre a csoportban. A hangulatváltozás oka
1198 23| pillanatra meglátta a sovány csõsznek kaszája élét, mint egy rideg,
1199 3| elfogyott: akkor kezdõdtek a csudák. Találkozott véletlenül
1200 25| csak a tejtestvére. És csudálatos, hogy hasonlít, mily megdöbbentõen
1201 6| Sándor, bár mindig egy csudálkozás volt, belejött ebbe a közvetlen
1202 2| voltak, hogy egymás kezének csücskét szorongatták, és meglehetõsen
1203 13| árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg szerény alakja mellett -
1204 14| illett a maga hangulatához. „Csülökre, birokra, ez már valami!” -
1205 9| gyönge kis keblén már ott csüng a gyermek Jézus Krisztus,
1206 22| kibonyolódni, amelyek piszkosak, csúfak, és nem a saját hibájából
1207 20| ágenskedett! A bankár ügyvéd - csúfnéven a Tipu-Tib - feketére festett
1208 3| vétenek a szerelem ellen, nem csúfolják-e ki a családi állapotot,
1209 4| Piroska is fölriadt. De csúfolódásuk dacára könnyelmû lényük
1210 14| bûnösöket, a sánta a sántát csúfolta, és vak vetette a világtalannak
1211 17| kellett rendezni, és nagyobb csúfság nélkül nem lehetett kormánybiztost
1212 4| kirántotta a maga sovány csuklóját.~A festõ szenvedni kezdett.
1213 5| mondá, és keresett egy csuklót, elõbb a Piroskáét, de azt
1214 15| vidáman robogott; télben csukottban, nyáron nyitottban, amint
1215 22| gonoszok és jók, szépek és csúnyák, tarkák és barkák. Bele
1216 22| elhatározása elõtt egy kissé csûrjék-csavarják az ügyet.~- A baj ott kezdõdik -
1217 22| tálcán.~- Kocsin jöttél? Csúszós még az Albrecht út?~- Nem
1218 14| mint ahogy kisgyerekek cukorról, görögdinnyérõl, nagyobb
1219 22| akarta élvezni kávéjának cukros alját, virzsíniájának elsõ
1220 22| figyelmesen másfél darab cukrot tett be a kávéjába, amely
1221 23| pofonok, vagy lehetetlenül cuppanó, igazi tengerparti csókok
1222 12| meghalni! - mondá gyerekes daccal. Lehunyta szemeit, és csendesen
1223 20| Maga az oka mindennek!~Dacos és haragos mozdulattal szép
1224 21| azoknak még bonne vagy dada kellett volna. De az drágább.~
1225 25| segített nekik. Kiküldtek a dadájához is, de az ura azt izente,
1226 10| aztán mindjárt kenyeret kell dagasztani.~- Aztán kigyüjjenek, minden
1227 10| helyeselte a dolgot. Az egyik dagasztóteknõben feküdt, és onnan pislogott
1228 10| kacagtató komikuma van!~Dajka azért akadt volna Robinéknak
1229 10| legutoljára - kimentek együtt.~A dajkaasszony írt, hogy jöjjenek le sürgõsen,
1230 10| hogy köszönjenek a néhai hû dajkájának. A két asszony ott sírt
1231 10| családi érzést, mely a három dajkálásra szorult ifjút a ház asszonyával
1232 23| A vasút kerekei hol lágy dajkamesét danolásztak, hol a diadalmas
1233 10| orvos megszemlélte -, hogy a dajkaságra semmi tehetsége nincs, csak
1234 9| parasztleányt, jó kövér dajkát kellene mellé fogadni.~Ezt
1235 23| soha ilyen gyönyörûséges dallamot, amelyhez emberi elmének
1236 18| asszony? - kérdezte egy dáma. ~- Hová gondol - mondá
1237 18| társaságuk. A társaságbeli dámák is szerettek volna megjelenni,
1238 18| mint amilyen volt a régi dámákra, régen, egy valamirevaló
1239 9| betegágyas asszony, aki altató danát dúdolt egy ismeretlen eredetû
1240 23| kerekei hol lágy dajkamesét danolásztak, hol a diadalmas szerelem
1241 2| legörbülõ ajkaiba lassan apró darabkás húsokat tett be, csirkehúst,
1242 4| mindegyiknek volt - apró darabokat vágtak belõle, kicsi híja,
1243 4| magadból hagytál ott egy darabot. Robin kerülõ utakon ment
1244 22| németül, éppen a „Der, die, das!”-t említették komolyan
1245 23| lipék Afrikából jönnek át, datolyaszállító hajón - mindössze harminc
1246 22| de -~Az öreg elvágta a de-t, nem volt kíváncsi. Úgy
1247 21| fölfelé indultak, de csak Debrecenig juthattak el, ott kisült,
1248 23| ezernyi-ezer méh dong a decemberi napban, és feketén pettyezik
1249 19| betegsége? Fájdalmas?~- Ó, dehogy, inkább jókedvû és bizakodó.
1250 3| ember, mint azok, kik másnap délben fölébredtek, mert rendkívül
1251 23| órát ágyon kívül tölthetett délebédkor. Ilyenkor összecsapzott
1252 8| férfitársaság, amely még mindig a délelõtti eseményeket tárgyalta. Csak
1253 23| megvolt az esküvõ. Ha télen délibáb volna: az ilyen volna. Magának
1254 3| emlékszem - ha nem az ifjúság délibábja játszik velem -, hogy abban
1255 23| jobban érzem magamat!~Pedig a délszak fázott ebben az idõben,
1256 24| nem tudta, mitévõ legyen a délutánjával.~Mindenki az utcán õdöngött;
1257 24| dacára a ragyogó tavaszi délutánnak - alszik egyet.~Elõbb azonban
1258 3| beszélte ama hosszú nyári délutánokon, amelyeket a legszûkebb
1259 2| kabátjaikat, és az eseménydús délutántól fölizgatva, boldogan, ragyogó
1260 23| Prego di cambiarmi questro denaro! Váltsa föl ezt a pénzt!
1261 23| semmi köze. De maga az a denevérpár, amely - eljövén a reggel -
1262 22| hangosan németül, éppen a „Der, die, das!”-t említették
1263 22| komtesz bájos fejét és szép derekát bedugta az ajtón:~- Apa,
1264 22| hátulgombolós, kiválóan plasztikus derékban járt, igaz, hogy csak odahaza.
1265 12| ömlött el az arcán. Diadalmas derû, melyet csak egy pillanatra
1266 24| hol vált el a kecskétõl. Detektívek és hordárok mind a zálogcédulát
1267 11| két képének szenvedélyes dicséretével. Nagy hévvel fedezte föl
1268 16| elérzékenyítette valamennyit. Dicsérték és áldották Robin Sándort,
1269 6| az ártalmat és a bûnt - dicsõíteni tudja. Az áldozatok e szép
1270 18| tündéri álom, mint valamely dicsõséges és szép múlt, fölragyogott
1271 11| és egészen fiatal festõ dicsõségével, két képének szenvedélyes
1272 23| védekezik, és - megfagy.~Gyula dideregve dicsérte a klímát, és alig
1273 22| hangosan németül, éppen a „Der, die, das!”-t említették komolyan
1274 9| szappanos kezét, hogy a díjat átvegye. Hanna azonban leintette:~-
1275 9| tett és még nem vette föl a díját. Azt hoztam el.~Az öregasszony
1276 7| Mit, mit gondoltok? Külön díjazás, legalább ezer forint jár
1277 5| volt esze, és élve maradt, díjnok lett, és egy másik társaságban
1278 24| csak a legideiglenesebb díjnokok bírták el a szobaszagot,
1279 1| gazdájától.~- Egy bot! - diktálta a zálogházas.~- De milyen
1280 1| vágott közbe idegen nyelven a diktandóra váró nõ, kövérkés, formás,
1281 13| összegezni, elmondani röviden, dióhéjban.~- Hagyjuk, Sándor - mondá
1282 21| leszek. Végre is nekem van diplomám, ami - tudom - nem sok újságírónak
1283 23| már el is vették érte a diplomámat. De ön idegen, sõt magyar,
1284 24| megfogták egymást mégis: a direktor igazgatósági tagnak tette
1285 9| mosást, nézte a kicsinyt, és dirigálta a leányát.~És ebben a pillanatban
1286 8| sem engedte idegenekkel diskurálni, belekapaszkodott a férfi
1287 8| tárgyalásnak vált volna be az egész diskurzus, amely alatt szegény Sándor
1288 4| jellemvonása: az egyenruhára, a díszes, szép és drága egyenruhákra
1289 4| melynek kontárkéz festette díszítéseit annyit nézted a nyomorúság
1290 18| gyémánttal, régi ezüsttel díszítve: nyugtalanító hatást tett
1291 14| még volt ideje, hogy egy diszkrét kérdést intézzen Sándorhoz:~-
1292 3| dolgában a családfõ oly diszkrétül viselkedett, ahogy csak
1293 19| bújva, a nádasokban úszva. A disznó humoros, kedves állat, különben
1294 14| kicsinyes, szûk és alacsony, dísztelen és nagyon is házias, de
1295 9| primitívséget, a tárgyak és eszközök dísztelenségét, elképzelhetõnek tartotta,
1296 4| és finom vonalai, egyéni, disztingvált és gazdag rajza megremegtették.
1297 22| kávéját szürcsölve egy kis dithirambust mondott.~- Hát nincs is
1298 22| helyezkedtek el, és a kegyelmes úr díványán is meglátszott, hogy éjjel
1299 22| szólt Robin, és ruhástól a díványra feküdt.~- Várj, mindjárt
1300 22| aki még ama korban a régi divatú, hátulgombolós, kiválóan
1301 14| amelyet pajzán, szép nõ dob, koketten, bájosan! Mindig,
1302 4| a kárhoztatás kövét ne dobjad az emberekre, akik látszólag
1303 5| mégis, engem már többször dobtak ki bírák és más ilyen szegény
1304 23| mellékes is, hogy lélekállapota döntötte-e a hirtelen forróságba, vagy
1305 2| megtiltom, nem tûröm! - dörgött Robin, akinek a legtöbb
1306 18| csengõt nem találva, a lábával dörömbölt a kapun. Az elsõ emeleten
1307 14| összeállottak, egymáshoz dörzsölõdtek, harciasan bégettek, de
1308 25| szájában, a füst nélküli dohányzást mívelte éppen, egy nagy
1309 4| megszokott rosszat is, a dohos irodát, a szélhámos üzletet,
1310 8| egészségesek, kívánok a doktor úrnak egy gazdag és szép
1311 24| méltóságos úr. Hirsyt, a doktort és a tanárt, aki a gyermekkertésznõt
1312 6| Mi közöd neked a más dolgához! - hallatszott föl erre
1313 4| hozzá, hagy a szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte.
1314 10| valamit is megérez a földi dolgokból. Azonban ákáccal volt beültetve
1315 2| Az idõ még nincs itt, a dolgoknak érniök kell.~- A nép boldogtalan,
1316 22| levegõben, ahol cinikus dolgokról, piszokról, erkölcstelenségrõl,
1317 22| lefekszem, csak ötven számtani dolgozatot javítok ki - albérletbe
1318 9| Csak a közönséges perekben dolgozókat, az adóvégrehajtókat nem
1319 4| géniuszok, akiknek minden dolguk az, hogy az egymásnak rendelt
1320 22| Mit bánom én, vesszen el, dõljön össze; ha csak nem piszkoltak
1321 10| menyecske ez, hogy a sok dologba egyszer csak megszakad.~
1322 25| aludta ki magát, mindig erõs dologban járt, és a két gyerek különben
1323 23| elszakad. Aztán hozzálátott a dologhoz:~- Én meggyógyítom! - mondá
1324 3| legszebb és legnehezebb dolognak tartatik a férjhezmenés.
1325 14| magas, de szélesebb a válla, domborúbb, mint a többié. Másképp
1326 23| határba.~Hát ezernyi-ezer méh dong a decemberi napban, és feketén
1327 6| jeune homme naïf et honnête dont nous avons besoin? (Ön az
1328 23| címkönyvbõl keresték ki dottore Zuchettót, tisztán a szép
1329 21| dada kellett volna. De az drágább.~Kezet fogtak, Sándor mosolygott.~-
1330 13| tücsköt-bogarat fölszedett drámákból, regényekbõl, ami keveset
1331 9| asszony, aki altató danát dúdolt egy ismeretlen eredetû babának;
1332 21| beléharapott az õrjöngõ düh, mert be kellett látnia,
1333 7| alakot bezárják!~Sándor dühbe jött, és elkezdte az uzsorást
1334 20| elöntötte a könny. Tehetetlen dühében sírt, és a megaláztatástól,
1335 20| voltaképpen nem is volt szüksége, dühödten törte föl, zúzta be a szekrényeket,
1336 21| önzése, mely a csapások dühöngéseiben, de még a végsõ pusztulásban
1337 14| Robin Sándor, az elfojtott dühtõl berekedve. Az ügyvéd képviselõ
1338 23| emberek csak a vörös orrukat dugják ki a világba...~Bem Gyula
1339 3| nyugtatni, lefõzni, be kell dugni a pletykák csapját. Legjobb
1340 9| kiválthatom.~Mellényzsebébe dugta az emlékcédulát, és csakhamar
1341 15| férfiak eszét. A férfiak duhaj indulatszavát kiáltják,
1342 3| fiákerhez, amikor egy, a Duna balpartján megtartandó ünneprõl
1343 8| elmegyünk színházba, este a Dunához. Vannak barátai? Kijelentem,
1344 22| Nézz csak ki, keresztül a Dunán. Csak a kéttornyú templom
1345 9| ripszgarnitúrákat, a kanavászhuzatú nagy dunyhákat... Ködös, füstös, fagyos
1346 8| szabva, úgy, hogy a virágzó, dús formák alig fértek alája,
1347 6| herceggel és egy szegény kis dzsentri-jogászocskával való uzsoráskodáson kapatott
1348 5| az idõben a kis kocsmában ebédelt a király is. Magától értetõdik:
1349 14| egész család ott volt az ebédlõben. Megbízásokkal és kérésekkel
1350 14| faluhelyen a birtokosok ebédlõit. A belsõ izgalom is melegítette.
1351 22| ostoba marad. Ha lát és ébred, ha többé nem hagyja magát:
1352 11| szeretnék, de félek, hogy nem ébredek föl többé. Nem merek elaludni.
1353 11| merek elaludni. Aztán nem ébredek-e másra?~- Meg van hûlve! -
1354 23| narancsot, amelyre hó hullott. Ébressz fel korán. Most aludni kell.~-
1355 4| szafaládét, hagymát vágott hozzá, ecetet öntött rá, meghintette borssal
1356 16| kocsmában. Hát ahogy esznek, eddegélnek, látják, hogy a szabad tûzön
1357 2| sorsát, életét. Azok már eddegéltek, sült csirkét, melyet az
1358 18| mégpedig jól, igen szép edényekrõl és igen szép szobában. Minden
1359 1| ajándék volt, egy pazarló édesanyának születésnapi ajándéka.~A
1360 10| pesti gyermekek, akik elõl édesanyjuk vagy a tejecske: egyszerûen
1361 22| önkívületben hebegé:~- Az édesapám, a magam felesége volt!~
1362 14| rendjelre vágyott. Megjött az édesatyja, a végrehajtó, a vidékrõl,
1363 9| csendesen, s hallgasson, míg édesen gõgicsél Sándorka, míg élvezettel
1364 25| felé; hiába kiabáltak rá édesgetve, lovat és szekeret ígérve,
1365 17| gyönyörködött a hangja édességében, szíve ellágyulásában, Sándorral
1366 14| miniszterelnök épp ezt a - in effigie közeledõ - vizsgálóbírót
1367 23| népes terén, isten szabad ege alatt, a gyermeteg nép nyüzsgése,
1368 15| ilyen lányok, augusztusi égen a felhõ nem változik meg
1369 2| szaggató hangon, mintha egy egér szaladt volna föl az alsószoknyáján,
1370 22| macska a megbénult, félholt egérfiókkal. Tud mindent, sõt a mindennél
1371 23| rendetlen életet élt, az egészségeért nem tett soha semmit, elpuhult.
1372 8| is tudná megenni, bárha egészségesebb. Most fõ: irodát nyitni.
1373 8| boldogok és szerencsések, egészségesek, kívánok a doktor úrnak
1374 15| mindent lehet érte kapni, még egészséget is. Maguk pénzért vesznek
1375 9| mert a szegény emberek egészségét a legszigorúbb rendszabályokkal
1376 3| lányos, fehér kezét e lángok égetni kezdik. De az áldó kezek
1377 23| látóhatár tengerével és egével alighanem pusztán csak rémlett
1378 10| rongyait. Fölfelé néztek, az égnek, szûzi, gyenge felhõibe,
1379 13| látszik ajkán a csók vérzõ, égõ bélyege? A Robin Sándor
1380 23| világította meg; szebben égtek a gyertyák, mint egyébkor,
1381 10| letegye, aludjon. Sándorka még egy-kettõt, aprót pislant, aztán lehunyja
1382 22| nem hitte, hogy eljön. Az egyablakos szobában úgy be volt fûtve,
1383 6| Akkor nem fog pénzt kapni. Egyáltalán nem fog pénzt kapni nagyapótól,
1384 22| egy test. Amit azért Isten egybe szerkesztetett, az ember
1385 23| két hosszan tûrõ szívnek egybefoglalása: tettél te még több csodát
1386 25| nyomorúság siettette az egybekelést, de egy másik, egy sokkal
1387 13| Robin Sándor szerelmük és egybekelésük történetét akarta összegezni,
1388 5| veszekednek a kávéházban, és nem egyebek, mint egy uzsorás szabó,
1389 23| szebben égtek a gyertyák, mint egyébkor, kékes fényükben - ha jól
1390 23| kicsiny Adriából; komoly hal, egyél belõle. Ennek az õsét Michelangelo
1391 16| kimentek, hogy rántott csirkét egyenek egy errõl híres, kültelki
1392 3| legalább nyugalomba helyezett egyéneket.~Azonban, kiváló állása
1393 15| szeretném, ha õszintébb és egyenesebb volna! Magának nincs erõs
1394 5| társadalmi pártállásának, egyenességének és hajthatatlanságának lett
1395 3| Hirsyt megbízta, hogy mégis: egyengesse az utat. A szegény fiú sok
1396 4| gyengéd és finom vonalai, egyéni, disztingvált és gazdag
1397 4| áldassék föltalálója, kinek egyénisége ismeretlen, de tevékenysége
1398 2| azonban kikötök: a nõk teljes egyenjogosítását vegyük föl a programba.
1399 2| cinikusan is, megtámadta az egyenjogosított nõt, mint hitvest.~- Ezt
1400 5| fiatalembernek - az apjuk egyenlítette ki, önérzettel és boldogan.
1401 18| az evés élvezetének, és egyenlõkké lettek a föltûnõ jómódban,
1402 18| jómódban, mely, sajna, jobban egyenlõsít, mint a közös nyomorúság!
1403 4| szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~A filozófia pompásan beütött,
1404 4| foglalt el a Halász és Fivére egyenruhakészítõ cégnél. Oly különös volt
1405 4| a díszes, szép és drága egyenruhákra való törekvés. Amaz országban
1406 4| legerõsebb jellemvonása: az egyenruhára, a díszes, szép és drága
1407 2| lakosztálynak volt jellemezve; az egyenruhaszabó, kinek könnyebb leveleit
1408 9| minden kisebb háztartás egyensúlyát megzavarja. Huh, mily csúnya
1409 1| fölizgathatta, olyannyira, hogy egyes kósza gondolatát hangosan
1410 2| állókarzatról ki vagyunk tiltva.~- Egyesülnünk kell, összeállanunk.~- Szívesen,
1411 25| egymásba folytak, végképp egyesültek a buja gizgaz, a rikító
1412 13| Amíg Robin Sándor pillája egyet-kettõt mozgott, addig mindezt világosan
1413 21| Azt hiszik, hogy én itt egyetemi professzor vagyok, az Isten
1414 3| kérdése maradt függõben. Egyetlenegyikõjük sem ült még eddig fiákeren,
1415 7| asszonyka nélkülözgetett egyetmást. Például egy pár téli cipõt,
1416 8| föllázadt a rend ellen, és egyezkedett a becsülettel. Írt Hannának
1417 18| Kineveztetett, be- és kilöketett, egyfajta állást úgy osztogatott,
1418 23| mert nincs a világon két egyféle betegség. Mind más, az öné
1419 3| omnibuszra. Ott, ahol az egyfogatos is fényûzés, rajta ülni
1420 18| áldozatkész barát, akivel egyfolytában nyolc órát tudott elbeszélgetni,
1421 18| becsületesek is, a gazok is. Íme, egyformán éhezünk és jóllakunk, színes -
1422 22| maga is ráun arra a nagy egyformaságra. Hogy ki nem jövök a sodromból,
1423 15| elhagyott barátjával? A kerekek egyhangú zajában jól ismert hangok
1424 25| idekerült másodcsõsznek, és az egyházfi is segített nekik. Kiküldtek
1425 14| ember.~- Mintha valamely egyházkerületi gyûlésen már láttalak volna.
1426 24| perszvadeálta, hogy térjen az õ egyházközségébe, most már lehet, és a végén
1427 19| fekete színei... És ezek egyikének hagyom megfestetlen képeimet.
1428 13| sértõdött, hogy nem akart enni egyikõjök se. És nem akart búcsúzkodni
1429 4| tervben csak az volt, hogy egyikõjüknek se volt egy fölös krajcárja
1430 6| királyleányoké, akik az egyiptomi szfinkszek mellé vannak
1431 18| karcsú cigaretták, amelyeket egyiptusi lányok barna keze sodort
1432 20| itt és kérdelek, felelj.~Egykedvû némaság, a papirosok hamuja
1433 23| tûrés-tagadás - bizony nyílt, egylovas hintóban történt elsõ csókjuk,
1434 14| egész törvényhozás, aki egymaga az egész házra rányomta
1435 25| esõ, a hantok besüppedve egymásba folytak, végképp egyesültek
1436 3| utánam, amint következik: Mi egymáséi vagyunk az életre nézve.
1437 23| bújtak össze lelkeik, és egymáson éldegéltek, több kitartással,
1438 9| kérdé.~- Hathetes és egynapos.~- Nagysádé?~- Kié lehetne
1439 14| az a fõ! - tette hozzá - egynek-másnak - igen meggyõzõdött hangon.~
1440 15| azonban nem szítt egész nap, egyre-másra, amitől annyi felkapaszkodottnak
1441 4| kellett találkoznia a vele egysorsú alkalmazottakkal. Ezektõl
1442 8| és alighanem rövidebb, egyszerûbb, de talán még erõsebb lefolyású
1443 6| Nyírbaktától Gyöngyösig egyszuszra gyalogoltam.~- Miért? -
1444 8| akarom, hogy megcsalják. Egytõl irtózom legjobban, attól,
1445 24| lett, mert a szomorúsággal együttjáró nyugalom és sok álom megerõsíti
1446 15| férfiak, tele vannak vele és egzaltált szamarak - úgynevezett nagy
1447 20| nem szerette, mint nem egy egzotikus, ocsmány gyíkot, amely a
1448 14| társaságba. Egy sovány, éhenholt kis kéregetõ, a miniszterelnök.~
1449 3| fölébredtek, mert rendkívül éhesek valának.~Ebéd volt; sõt
1450 23| famo, ho freddo. Fázom, éhezem. Non incomodatermi, non
1451 16| vidékiek maradtak.~Már el is éhezének, amikor eljutottak a Sándorék
1452 18| gazok is. Íme, egyformán éhezünk és jóllakunk, színes - és
1453 8| egyszerre minden könyv elégne! EImúlnék minden izgató és mulatságos
1454 15| ismert hangok szólaltak meg:~„Ej, be jól élsz, miből élsz?”~„
1455 5| az általános zajba fúlt. Éjfél felé járt, és a bortól,
1456 12| látom. Nem fogok aludni éjjeleken át, hogy magával beszélgethessek
1457 23| hallgatta a büszke város hangos éjjelét. Alant a rakodóparton, hol
1458 25| mellett, magához fektette az éjjelre a kecskét, a kemény, a vidám
1459 2| ég alatt kell töltenie az éjjelt, és úgy érezte, hogy valami
1460 7| mindegyre emlegették, hogy „ejnye, soká jön már Sándor”, de
1461 18| budapesti levegõnek, a csilláros éjszakának, a házias, de nagyszabású
1462 22| Ne mondd, majd holnap, jó éjszakát!~A törõdött ember befordult
1463 14| politizálástól - és talán az éjszakázástól is - sárgák, puhák. (Akié
1464 13| mondanivalója?~- Nincs. Ne éjszakázzon sokat, az jóra nem vezet.~-
1465 14| sem használok - ha szerét ejthetem - oly erõsen. Légy jóbarát
1466 19| felöltöztetett, igazi hajjal ékesített viasz-szentek, akiket üvegkoporsóban
1467 25| Aztán Robin Sándorné.~Minden ékesszólás nélkül nem ment a dolog.
1468 4| társalgást, de annál nagyabb ékesszólással beszélt késõbb. Robin leült
1469 18| három cigányprímás jött ekkor - hogy hajnalodott már,
1470 8| vörös hajat, megríkatni az ékkõszínû szemet, elrohanni vele,
1471 20| nemegyszer feltûnt a Hanna új ékszere, és sokszor csudálkozott
1472 5| szabó, egy gyakran bukó ékszerész ágensei. Akik a szájukkal
1473 15| miből élsz?”~„Mit hallottál, él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a
1474 14| markukban tartották már, sõt az eladó nagybirtok híre, amikorra
1475 19| mindent. Azt mondják, hogy te eladod magadat, meg lehet vesztegetni
1476 22| de tudom is, hogy engem eladtak, aprónként elárusítottak,
1477 10| megszoptatá.~A szél ezenközben elállott, és forrón, de oly forrón
1478 9| jutott eszébe azt becsukni. Elálmélkodva néztek maguk elé, és hallgatták
1479 8| valami forró, egész valóját elárasztó izgalmat. Nem látott, nem
1480 3| és az önfeláldozás vágya elárasztotta, valamint langy tavaszi
1481 19| asszonyra vigyázz, árul és elárul, talán másképpen is.~- Menj,
1482 5| engem. Jó, de nem szabad elárulnia. Az õszinteség se nem jó,
1483 14| különös, pompás fürdõben. Elbágyadt, és nem egészen öntudatosan
1484 1| gyengébbek lõnek, végre elbágyadtak egészen.~Bem az asztalra
1485 4| egyforma felé hajolt, nem élbe, hanem síkba futott, a hegyén
1486 18| egyfolytában nyolc órát tudott elbeszélgetni, és akire most már évekig
1487 4| emlékezetes dolgot fogok elbeszélni, és aki német neve dacára
1488 4| amikor Sándor az esetet elbeszélte - roppantul fölháborodtak,
1489 15| amennyit egy férfi - egyszerre elbír. És Robin Sándor nem is
1490 22| az õ feleségének, és azt elbocsássa. Felele nékik: Mózes a ti
1491 22| engedte volt meg néktek, hogy elbocsássátok a ti feleségiteket; de nem
1492 22| pedig néktek, hogy valaki elbocsátandja az õ feleségét, hanem ha
1493 22| tõle: Szabad-é embernek elbocsátani az õ feleségét akármi vétekért?
1494 22| lészen az; és aki ok nélkül elbocsáttatott asszonyt vejénd feleségül,
1495 5| igen, a gyöngéd apai érzés elbódította õket egészen.~A kapu elõtt
1496 8| férfiak jönnének, azokat elbolondítanám; ravasz vagyok!~- És ha
1497 2| anyám. Apuska tévedett és elbujdosott, alighanem itt van Pesten.
1498 22| zsebében kotorászva egy elbújt papírforintosra lelt, és
1499 23| is fáznak, a madarak is elbújtak, az emberek csak a vörös
1500 6| egy felet!~Az öreg igen elbúsulta magát, fejét lehajtotta,
1501 5| tapasztalt egyének között, akik elbúva éltek, következésképp folyton
1502 25| soha, csak kimélyült és elbúvott.~- Köszönöm magának, hogy
|