1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
1503 14| viselte magát, mosolygott az élceiken, és csaknem fölnevetett,
1504 14| már õ is haragudott, mert élcelni kezdett. Elõbb azonban -
1505 5| ügyvéd, miután lelohadt, elcsöndesült egy kicsinyt -, nekem sok
1506 14| házias, de azért el lehet itt éldegélni, ha az embernek egy és más
1507 24| tudott.~Piroska az anyjával éldegélt, elolvasgatva és eltisztogatva
1508 23| össze lelkeik, és egymáson éldegéltek, több kitartással, mint
1509 23| ha halat fog, kicsinyli, eldobja, nem akar ez semmit... Erõsen
1510 14| ügyet akarnának itt nyomban eldönteni. Egy kissé hallgatódzott,
1511 7| alighanem szívesen elülnek, eldorombolnak ily módon akár a világ legvégéig,
1512 18| egymásnak a népszerû és jó eledeleket. A miniszterné szemei is
1513 23| este, és a védelme alatt éledtek a nászt tartó mikrobák.
1514 19| szereti, azt mondja, az okos elefántok is rizst esznek mindig.
1515 13| legkínosabb helyzetekben is elégedettnek mutatkozott. Örök barátságot
1516 22| Ha én nem találok erre elegendõ okot? Csalásokat követtek
1517 5| Azért, mert civilben járt? Eléggé sajnálta, hogy puha - és
1518 9| rendesen. Mintha mindig egy elégiát mondott volna el, de úgy,
1519 9| sértés volt, de oly szelíd és elégikus hangon elmondva, hogy nem
1520 8| ha egyszerre minden könyv elégne! EImúlnék minden izgató
1521 14| gazember, valami erkölcsi elégtételre, egy középszerû rendjelre
1522 5| egészen egészséges.)~Fizettek. Elégtételükre legyen mondva, egyik se
1523 23| a baj esett meg, hogy az eleim nem maradtak a meleg Ázsiában,
1524 19| szeretnék, és mosolyognom kell. Eleinte nagyon fájt, hogy így babusgat,
1525 22| feleségiteket; de nem úgy volt eleitõl fogva. Mondom pedig néktek,
1526 3| üdvözöljék. Valamennyien elejbe járultak, kezet csókoltak.
1527 22| Ha én nem akarom, hogy elejtessél? Ha én nem találok erre
1528 13| testileg szenved, és azonnal elejtette fegyverét, vagy ha megtartotta,
1529 9| leány felé.~- Tegye le, elejti, nem való leány kezébe!~-
1530 22| bajával és gyengeségével eléjük járul.~Harcos emberek boldogsága
1531 18| körülötte a levegõt. Az elektricitásnak egy ki nem kutatott, tudományosan
1532 15| tartod össze a széthúzó elemeket, a pártfegyelem testén te
1533 14| képviselõház lába alatt ugyanez az elementum uralkodott. Annyi szó volt
1534 18| perfidek, ha étkeznek, és ez elemi munka közben lágy szívünk
1535 1| elhanyagolt orcáikra. A Robin élénk lelkiismereti furdalásai
1536 7| megelégedve, és a kelleténél talán élénkebb hangon jegyezte meg:~- És
1537 8| mint a csigák között ama élénkpiros, meglepõ külsejû, fantasztikus
1538 25| ennek meg venni kellett.~Eleresztették a kisfiút isten hírével,
1539 2| szerepet fog játszani - elérkezik a végsõ befejezéshez.~
1540 13| Meglesznek-e még?~Egy kissé elérzékenyedett ismét. Robin Sándor szerette
1541 16| természetes módon fõzött halászlé elérzékenyítette valamennyit. Dicsérték és
1542 24| szólt az asszony, és elérzékenyült lelkét megerõltette, hogy
1543 9| akad dolga! - szólt Hanna élesen és egy csöppet urasan. És
1544 21| elébb vásárol egy kést, jó éleset.~- Nagyságos úr, Sándor! -
1545 24| vörös Hannáról, aki hol egy elesett grófot emelt magához, hol
1546 10| szállt alá. Elvette a tárgyak élességét, és lágy érzést lopott be
1547 23| sovány csõsznek kaszája élét, mint egy rideg, mûvészietlen,
1548 14| akarnának, mintha valami fontos, életbevágó országos ügyet akarnának
1549 24| sem. A múltból, az igazi életbõl semmi, sem kép, sem tárgy,
1550 21| csak vonszolta magát. És életének folytatására egyéb eszméje
1551 4| kezdõ mûvész bensõ és külsõ életérõl. Addig is, kedves olvasóm,
1552 4| és az élet után rajzolt, életnagyságú kréta- és szénrajz. A pékek,
1553 4| szarvasbõrbõl.~A diadalmas életöröm érzése öntötte el az üzér
1554 3| Pályára”, igen, s jövendõ életpályákra, a szabadságra, a nõkre,
1555 4| szóval jelzem amaz üzér életrajzát. Nem volt az szabó, sosem
1556 9| ügyességéhez, mûvészetéhez és életrevalóságához. És hogy vajon nem akar-e
1557 8| szereti azt, akit magának élettársul választott, gyerekésszel,
1558 21| legismerõsebb ismerõsének az élettel való küzdelme. És a fájdalom
1559 14| többivel, amelyek a pesti élettõl; a zárt helyiségekben való
1560 14| tartott és tényleg nemes életû férfiak nem leledzenek-e
1561 8| tette:~- Legyenek hosszú életûek szülei is, ön is, boldogok
1562 4| természetérõl, a nevelésérõl, az életviszonyairól. Nem ismerte a hölgyet,
1563 5| egy kissé megnyiszálva, elevenen dobja bele a bográcsba?~-
1564 19| benne, elragad magával, és elfeledem, hogy beteg: én is boldog
1565 4| A mézeshetek~Nem szabad elfeledkeznünk, hogy Robin Sándor igen
1566 24| könnyelmûen és gyáván - elhagytam, elfeledtem! Ha megtartom, ha meg tudom
1567 23| horgászik, horgászik, enni is elfelejt, álmodik egész nap - velem
1568 14| Robin Sándor a parlamentben~Elfelejtett fiákert venni, gyalog vágott
1569 14| bátran, biztosan ment elõre. Elfelejtette levetni a télikabátját,
1570 12| hiányos öltözködése jótékony elfödõjét. Fejére tette, vállain lebocsátotta:~-
1571 20| gyermeke lesz...~Robin Sándor elfödte arcát, fuldokolva, könny
1572 22| aforizmát. Robin Sándor, öklével elfödvén szemeit, szinte önkívületben
1573 24| Hogy az ifjú politikus elfogadta-e az állást, nem tudom, vagy
1574 21| volt a rendkívüli módon elfoglalt embernek, sehol semmi dolga.
1575 6| Jó - mondá Sándor kissé elfogódva -, a férjnek valót elhozom.
1576 19| összeölelkeztek, Gyula egy kissé elfordította a fejét, Sándor utána kapott,
1577 8| és a nemtõ kehes hangja elfúlt a friss, fiatal vér hatalmas
1578 22| Hirsy jónak látta hirtelen elfúni a lámpát. De ni, már világít
1579 10| Lizával, a cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának
1580 23| az asszonyt bátorítsa, de elfútta a füstöt magától messzire,
1581 3| is a jármûvek e fajtáját. Elgázolja a szegény népet, oly gõgösen,
1582 10| kedves olvasóm, már most is elgondolhattad - ezen a helyen nem valami
1583 3| félték az Istent, és mélyen elgondolkodának: vajon nem vétenek a szerelem
1584 21| mélyen fölsóhajtva. Megállt, elgondolkozott, nagyon megnézte régi barátját,
1585 21| nem aludt tegnap óta, úgy elgyengült, hogy éppen csak vonszolta
1586 8| kiállhatatlan signor Kötelesség igen elgyengülve jelentkezett. Fáradt, sápadt,
1587 3| bárha huszonkettedik évét is elhagyá. A gyerekek szívesen hallgatták,
1588 5| öregségében, roncsaiban, elhagyatottságában is szép. Nagyszerû alakja
1589 22| azt mondotta: Annakokáért elhagyja ember attyát és annyát:
1590 5| a tót rózsa. Mégis talán elhagyom a virággal való hasonlatot.
1591 13| siratni mindent, amiért elhagyták, amiért föltalálták. Még
1592 24| könnyelmûen és gyáván - elhagytam, elfeledtem! Ha megtartom,
1593 23| Özvegy vagyok...~Piroska elhajította magától a könyvet, és reáborult
1594 14| az államtitkárnak nyomban elhalasztatni, és errõl volt szó két úr
1595 23| Mintha az elmulasztott, elhalasztott és a tõle majdan megtagadott
1596 2| újjáalakítását egyelõre elhalasztották, és egyszerre a gimnáziumról,
1597 20| suttogva beszélgetett, és elhallgattak, ha közeledett hozzájuk.~
1598 24| azóta, zálogtulajdonosok elhaltak, és a fiaik költõirodát
1599 8| csöppnyi vér, igazi vér, és elhamvaszt, semmivé tesz, mint hitvány
1600 8| amikor a fölmentõ ítélet már elhangzott, tekintett a leányra, büszke,
1601 13| miután már régen, régen elhangzottak. Most hangosabb: mintha
1602 3| megkuszálta, tanulmányait elhanyagolta, leckéit elvesztette. Érezte,
1603 8| Sándor egy kézmozdulattal elhárította, és a nemtõ kehes hangja
1604 1| megzsindelyezni. Hogy minden gyanút elhárítson magáról, olyan módon szemlélgette
1605 15| szólt az asszony, és magától elhárítván a férfit, véget akart vetni
1606 4| eltorzult az arca, amikor ez az elhatározás megérett benne. Minek élni
1607 22| csak arravalók voltak, hogy elhatározása elõtt egy kissé csûrjék-csavarják
1608 21| A lába jobban tudta az elhatározását, mint az elméje.~A várba
1609 8| választott, gyerekésszel, oktalan elhatározással. Pajtáskodás, kíváncsiság,
1610 15| válogatta meg, ami szintén elhatározó dolog. Nyárban fehér cilindert
1611 3| megérezték rajtuk, hogy elõre elhatározott terv és kiszámított pénz
1612 5| lesz. A másik: aki elõre elhatározza, hogy a mérsékelt, de egyszersmind
1613 20| sötét belsejében, és az ott elhelyezett kis tükörben meglátta krétafehér
1614 9| kényelmesen, sõt egész otthoniasan elhelyezkedett. Csak széles vállainak gyönge
1615 16| tisztességtudóan állott föl, amíg õk elhelyezkedtek. Nem tolakodott, nem tegezte
1616 2| a zúzáját szabályszerûen elhelyezve. A kicsike is evett, és
1617 18| testvérét látta viszont, kissé elhervadva, de nagyon megszépülve.
1618 23| a szoknyájával mindjárt elhesselte. Egész napon át Genova mappáját
1619 5| félbûnök. Gentleman nem élhet egy teljes bûn világos tudatával,
1620 22| szobában lakik, olyanformán élhetett ez az elõkelõ és dúsgazdag
1621 19| vagy, és életben maradsz. Élhetsz-e becstelenségben, amely körülvesz,
1622 9| elõvigyázattal.~Sándor egyszerre elhidegedett, mélyen meghajolt, és jelt
1623 3| maguk a fiúk sem tudták ezt elhinni. Az öreg Robin - bírósági
1624 22| mit komédiáztok nekem, még elhiszem, hogy igaza van a rágalmazóknak.
1625 23| nincs, és most már maga is elhiszi, amit füllentett, nem védekezik,
1626 8| igazságot von le belõle. Neki elhiszik, de született volna magyarnak!
1627 21| a végsõ pusztulásban is elhiteti velünk, hogy nincs a világon
1628 1| valószínûség szerint azt kívánta elhitetni a külvilággal, hogy vidékies
1629 23| mondták nekik, és a festõ elhitte, mert nagy jóakaratot tapasztalt
1630 10| Az orvos - mert azt is elhívatták - nem is akar neki orvosságot
1631 6| elfogódva -, a férjnek valót elhozom. De milyen legyen?~- Külsõre
1632 5| hajlamokkal volt megáldva.~- Elhoztam a leányom egy kissé szórakozni,
1633 23| ez a csuda, hogy a festõ elindulhasson orvost keresni. A címkönyvbõl
1634 5| fogadom vissza a pénzt, ez elintézett ügy. Valakihez úgyis csak
1635 16| volna velük egy rangban. Elismerõ szavakkal adóztak kitûnõ
1636 5| sikkasztók asztaltársaságának elismert elnöke, a vén színész, jól
1637 7| és nem azért, hogy nagy, elit bálok, dúsgazdag piknikek
1638 14| fejével, sem helyeslést, sem elítélést nem fejezett ki ez a mozdulat.
1639 10| feküdt, és onnan pislogott elítélõleg a parasztasszony felé. A
1640 21| régi rítus szerint kellene eljárnom, és ezt a csalást meg sem
1641 5| politikai tekintély lesz, úgy éljek!~- Pedig én élek! - Ivott
1642 8| hozzátette:~- Akar, Robin úr, eljönni hozzánk? Adatok ügyeket
1643 18| úriasszony mégis megjelent, sõt eljött a vacsorázó miniszter felesége,
1644 2| a levél volt címezve.~- Eljöttünk! - suttogta szemlesütve.
1645 23| az a denevérpár, amely - eljövén a reggel - aludni a templom
1646 9| béketudásának, hitének méltó jutalma eljövend: a föld, az ég megnyílik,
1647 9| szeretett. Beszélt is sokat az eljövendõrõl, Gyula elõtt is, nem restellte.
1648 13| Meddig?~- Majd egyszer eljövök érte. Egy év múlva, tíz
1649 16| Már el is éhezének, amikor eljutottak a Sándorék kocsmájáig, amely
1650 23| hitt. A forró hízelgések elkábították, hogy maga is csak úgy élt,
1651 20| születni fognak...~Robin Sándor elkacagta magát, de a következõ pillanatban
1652 4| átengedte. A cég mohón elkapta és rázta, félig divatos,
1653 17| hallgatta a dicséreteket. Elkedvetlenedve hallgatott, arra gondolván,
1654 10| semmi baja, ma meg egészen elkékült. Az orvos - mert azt is
1655 19| kell-e? Nálatok mindig elkel!~- Csak odáig jussak! -
1656 18| sipogta, mint egy tízéves, elkényeztetett gyerek, anyja ruhájába fogózkodó.
1657 9| eszközök dísztelenségét, elképzelhetõnek tartotta, hogy akár ilyen
1658 9| még, mint ahogy érezte és elképzelte elõre. Nem engedte maga
1659 3| napon, hogy, mint Duval, elkérje fiát a bûnösnek vélt hölgyektõl.
1660 23| gyenge szivart is, lefeküdt, elkérte Piroskától a nászbokrétáját,
1661 5| ott bemutatta: az ország elkeseredésérõl, a fennálló kormány bûneirõl
1662 14| minden valószínûség szerint elkeseredve azon, hogy ennyi lárma,
1663 11| Az elõkelõ egyének tehát elkéstek, de vigasztalhatták magukat
1664 12| Két óra se volt, amikor elkészült. Már sült a pampuska, a
1665 7| bezárják!~Sándor dühbe jött, és elkezdte az uzsorást védeni, elõször
1666 19| fejem is beteg. Az ép, bár elkínoztam azzal, szóljak-e neked,
1667 10| Végül ajánlkozott, hogy elkíséri õket a tetthelyre, és a
1668 17| vízikirály lesz~A nyár is elkövetkezett. A Sándor vezette vacsorázó
1669 9| akar-e ellene valami rosszat elkövetni, például mulatságának végét
1670 24| nyakába szakadt. A vizitet elkövette, a csókok elõl megszökött,
1671 19| Jóízûen nevetett, majd egészen elkomolyodva szólott:~- Ugye szép itt,
1672 21| nélkülözésben és tanításban elkoptatott barátnak a meleg érzésében
1673 22| lentsõ állomásig vágtat, ott elküldi.~- A fiákerosokkal mindég
1674 3| rászorítatta õket; Hirsyt elküldték, fölváltotta, vásárolt,
1675 10| gyerekét: - Fizess, vagy elküldünk vándorolni...~...Vidám nép
1676 17| hangja édességében, szíve ellágyulásában, Sándorral együtt élvezve
1677 20| keresztül is látta, hogy az ellágyulásnak egy oly pillanata következett
1678 5| melegtõl nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike a saját
1679 23| Eh, végre étel nélkül is ellehet egy pár ember, ha a nap
1680 9| kötözte volna össze fáradt, ellenállásra úgysem képes tagjait. Nem
1681 22| bizonyítékaim, és lehet, hogy vannak ellenem vallók, amelyeket én nem
1682 10| homokhalmot. Aztán, bár Piroska ellenezte, bementek újra a faluba,
1683 25| szigorú férfiú és hatalmas ellenfél lett belõle. Õ lett az úgynevezett „
1684 21| hogy neked valami csúnya ellenfeled legyen. „Azzal elbánunk,
1685 14| és a sorára várt, amíg ellenfelei kidühöngik magukat, amíg
1686 8| természetes medrébõl az érzést, ellenkezõ irányra térítik a gondolatot,
1687 4| tanítani, aminek tisztára az ellenkezõjét tanítják, és ezért kellene
1688 9| mellõl.~Sándorka nem sírt, ellenkezõleg; vidám izgatottsággal kaparászott
1689 17| õket: az állomásfõnök, az ellenõrök, kalauzok, a hálókocsi emberei,
1690 7| fiaztatásának sohasem igazi ellensége. A pénz gyors szaporítása
1691 18| fölmelegedtek egymás iránt, ellenségek békét kötöttek és kínálgatták
1692 21| adtak, a portásnak mindég ellenszenves voltam, a folyosóra be nem
1693 4| dolgot. Le kell gyõznie ellenszenvét. Vagy magántitkári állásra
1694 22| Ezek nem tudnak mindég ellentállani igazi hivatásuknak. A legokosabb
1695 14| ruha. Az arca piros, friss, ellentétben a többivel, amelyek a pesti
1696 1| formás, kedves, egyenes ellentéte a sárga-szürke zálogházasnak,
1697 1| romantikus költõ, aki folyton ellentétekkel dolgozik.~Az ezüst állat
1698 3| mennél többször. És semmi ellenvetés nem használt.~A másik mánia:
1699 10| Ebben a pillanatban sem ellenvetései, sem aggályai nem voltak
1700 17| alapjában megrengették, az ellenzék kitûnõen érezte magát, a
1701 14| lelke alattomban még az ellenzékéket is éltette - most fölhúzta
1702 14| Ha jól tudom, te a szélsõ ellenzéken vagy.~- Elég kényelmetlen,
1703 18| megtámadták a saját hívei, ellenzékeskedtek, tréfásan, komolyan, egy
1704 5| kor üterét - meglóbálta és ellökte magától a krémkabátos kezet -,
1705 6| értem, akiknek sírszobrait ellopdossák a tudós, a zsivány angolok.~
1706 6| drága botot? Elveszítheti, ellophatják, vagy nem is a magáé? -
1707 17| leszek, egy szöget se fognak ellopni...~- No, no! - ismételte
1708 9| Hanna nevetett.~- Elviszem, ellopom! - Tettette, mintha ki akarna
1709 18| elszívja a szivarokat, mama ellutrizza a lottót. Még jobb volna,
1710 19| gondolkozzál, vigyázz az elmédre, hogy meg ne erõltessed!
1711 12| akarom.~- És én akkor innen elmegyek.~- Tessék!~Majd hozzátette
1712 8| szamárság. Egyszer egy héten elmegyünk színházba, este a Dunához.
1713 23| szigetet még látni akarom, elmegyünk-e?!~- Ez a Shannon, Indiába
1714 19| esküvõn, hogy nyugodtan elmehessek, reggel a vasút indul dél
1715 4| kesernyés hangon.~- Ez esetben elmehetek?~- El, jó napot kívánok;
1716 23| között szeretkezõ madárnak elméjébe nem ötlik mi sem, ami nem
1717 21| nagyot a Robin Sándor tompult elméjében.~- És velem is! - tette
1718 5| kiválthatom!” - villant át elméjén a gondolat, és a pénzt eltette.
1719 8| Nem látott, nem hallott, elméjére vörös homály szállott alá,
1720 25| kamarás, a legtaplósabb elméjû szobatudós is. És ha nem
1721 15| kártya, kártya, nyugtalan elmék, frondeur vérmérsékletek
1722 24| tettem vele! - folytatá elmélkedéseit - milyen gyönyörû sétákat.
1723 3| mentek. Mind, mind igen elmélyedve, mert bár mindannyian tudták,
1724 23| dallamot, amelyhez emberi elmének és kéznek semmi köze. De
1725 2| Nem engedem meg, hogy elmenjenek, megtiltom, hogy Piroska
1726 13| csúnya szokás hideg szájjal elmenni. Az én uram - amikor legelõször
1727 13| és ezalatt nem lehetett elmennie. Akkor szakadt csak félbe,
1728 5| jött, a Piroska apjával elmentek egy kis kocsmába vacsorálni. (
1729 14| melegen fogadják majd, õ elmondja, mint akar dolgozni, munkát
1730 4| ezt is, és ha már mindent elmondok, hadd szólok néhány szót
1731 23| in Ungheria?~Kétszer is elmondta, feléje fordulva a tengernek,
1732 9| szelíd és elégikus hangon elmondva, hogy nem lehetett megsértõdni
1733 3| nász, a messziségben, az elmúlásban, a nagy távolságban, mosolyogva,
1734 23| forr a szerelem. Mintha az elmulasztott, elhalasztott és a tõle
1735 9| család igen sürget, hogy elmúljál; és mégis, bár kegyetlen
1736 9| az utolsó héten, amelynek elmúltával meg fog történni a csuda,
1737 21| okvetlenül más pályán kellene élnem. Neked, szerencsére - mert
1738 10| család meg nem állhatta, elnevette magát. Piroska lehajolt,
1739 25| származott. A nagy Robin nézte, elnézte, hogy játszik vele.~- Már
1740 5| asztaltársaságának elismert elnöke, a vén színész, jól érezte
1741 17| harcra készen ott állott az elnöki emelvény elõtt, és tõle
1742 5| a sikkasztók asztalánál elnökölt. Csakhogy e kis körhöz tartozó
1743 5| fölélénkültek, és követték elnökük példáját, valamennyi említette
1744 14| egykori fõnökének alakját elnyelte a tanácskozóterem ajtajának
1745 3| még csak a gondolatát is elnyomni. Tósztokat mondtak halkan
1746 14| púderozott hajjal.~A kocsi elõállott.~
1747 5| szólt az exfõügyész.~- Az elõbbi szebb! - jegyezte meg a
1748 12| öregasszony, és amint a délután elõbbre haladt, mindjobban keresett
1749 9| gondolkoztam azon, hogy elõélet, elõtanulmányok, lélekállapot
1750 3| elõszeretettel vállalt rovott elõéletû, vagy legalább nyugalomba
1751 21| Újrakezdi az életet, egészen elölrõl.~A teljes lerombolás ötlete
1752 23| gyomor a test szíve, amelynek elõérzetei vannak. Meg is szólal, csakhogy
1753 2| rajzolta anyagi viszonyait és elõhaladását a polgári életben. A kis
1754 4| készült, az nem volt többé elõírásszerû, és - nem lassan-lassan,
1755 8| folytatá:~- Nekem nincsenek elõítéleteim. Nincsenek ismerõseim, a
1756 5| becstelen belülrõl, s nem elõkelõen nemes kívülrõl.~- Üti az
1757 9| megcsöndesedett, és nagy elõkelõségébõl engedett valamicskét:~-
1758 18| vagyunk a Jóistennek!~...Aztán elõkerültek ama aranyos szivarrudak,
1759 9| még nem tudta kellõképpen elõkészíteni a fogadtatást. A szerfölött
1760 5| kezébe gyûrte:~- Itt az elõleg. No?~A fiatalember egy darabig
1761 8| beszélgetésüknek. Enélkül inkább holmi elõleges tárgyalásnak vált volna
1762 13| kaput becsukják, a gázt eloltják; tíz óra múlt. Álom, csend,
1763 10| ilyen, itt van, nincs - elolvadt! Vagy legalább a másik kettõ
1764 24| Piroska az anyjával éldegélt, elolvasgatva és eltisztogatva életét,
1765 5| megver vagy megvérez, ha elolvassa Carrara büntetõjogát, egy
1766 23| nem fagyasztja meg, hol elolvasztja, hol összeállatja, csupa
1767 14| senkinek semmi köze... Vannak elõneves névjegyeid, litografált
1768 5| hagy ön ilyen. Roppant elõny az, aki nagyúrnak születik.~
1769 17| volna egy párbajt, nem az elõrehaladás, nem a reklám kedvéért,
1770 5| ellene szegül az anyagi elõrehaladásnak.~- Nagyságos asszony - az
1771 14| kellõképpen megismerje.~Ahogy elõrehaladt, szemben vele egy ajtó nyílott
1772 4| annál rosszabb. A gondos és elõrelátó fiatalember mind tudta ezt,
1773 8| hálálkodási tárgyalásokat:~- Mi elõremegyünk Robin úrral, aki nálunk
1774 9| tud megállani, egyenesen elõremenni, lehúzzuk a földre, még
1775 9| szigorú arcot váltott, és elõrement:~- Mit parancsol? - kérdé
1776 3| a két-három lépés széles elõszoba vöröstégla padlatján, mosdásra
1777 18| Föltépte, elolvasta az elõszobában. Piroska csak az íródiák
1778 9| gondolkoztam azon, hogy elõélet, elõtanulmányok, lélekállapot és jellem
1779 3| polgári engedélyeket állítatta elõtérbe.~Hetekig maradt ismét a
1780 9| virágnövények illatozásából elõterem egy ismeretlen, mióta él
1781 6| elhagyta rejtekhelyét, elõtermett.~Sándor bámulattal, sõt
1782 14| kezet, de kétszer elsétált elõttük, aztán a csengettyû hívására
1783 9| hangon, de nem valami nagy elõvigyázattal.~Sándor egyszerre elhidegedett,
1784 11| történt, ami egy nagy vacsora elõzménye.~- Pampuska legyen, vagy
1785 12| nem volt egy sem.~- Minden elpang! - sápítozott az öregasszony,
1786 2| pillanatban kiegyenesedett, elpirosodott:~- Nem engedem meg, hogy
1787 8| hazavinne. Sándor érezte, hogy elpirul. A kötelesség, hogy mindent
1788 4| talán Piroska is - roppantul elpirultak, de rosszat nem gondolt
1789 18| súgta a fülébe Sándor, elpirulva a haragtól.~- Mindig azt
1790 22| ha azt mondják reám, hogy elpocsékolom az ország javait. A felség
1791 23| egészségeért nem tett soha semmit, elpuhult. Vívni és tornászni kell.~-
1792 19| én is örömet lelek benne, elragad magával, és elfeledem, hogy
1793 8| csodálkozással, rajongással és az elragadtatás önkéntelen, tört hangjai
1794 3| minduntalan.~Már mindent elrendeztek, épp csak a kocsi kérdése
1795 3| azok nem is vágyakoztak.~Elrobogtak tehát, kócos hajú külvárosi
1796 8| megríkatni az ékkõszínû szemet, elrohanni vele, miként egy faun...
1797 1| után nyúlt, fölcsatolta és elrohant. A többiek ettek és ittak,
1798 4| hogy tehetsége végképp elromlik e szamár; sablonos munkában.
1799 5| jegyezte meg az ügyvéd, kissé elsavanyodva -, utál engem. Jó, de nem
1800 15| Hanna fizette otthon, minden elsején, mert mint a kor kitűnő
1801 21| számítottam, mint akármelyik elsejére, bizonyos voltam benne,
1802 14| nekik kezet, de kétszer elsétált elõttük, aztán a csengettyû
1803 22| rendbehozza, kiegyenlítsen és elsimítson. Nehéz és vigasztalan helyzetekkel
1804 14| csoport után, amely jövetelére elsompolygott.~„Az erdõk kedvelõje, ez
1805 9| és nem úri emberekre. Az elsõnek minden szabad, a másodikon
1806 2| mindnyájan. Anyád, Ida és - elsõsorban persze - te. Várlak benneteket.
1807 14| mérsékelt zajban egyszerre elsütötte beszédének pointejét.~Ráterítette
1808 23| szinte félõs volt, az inda elszakad. Aztán hozzálátott a dologhoz:~-
1809 10| hogy ölébe fölragadja és elszaladjon vele. Mégis eszére tért,
1810 22| tényektõl, hanem szükséges velük elszámolni... Hiábavaló beszéd különben
1811 18| lehet megfélemlíteni, én elszánt vagyok! - vágta vissza halkan,
1812 5| kocsma volt. Az ügyvédek nagy elszaporodását közvetlenül megelõzõ idõszakban
1813 20| az asszonyát, és csaknem elszédült abban a küzdelemben, ami
1814 18| lottójuk van, csakhogy apa elszívja a szivarokat, mama ellutrizza
1815 19| fehérség? Csakhogy odakint már elszoktatok ettõl a színtõl!~Megbánta
1816 25| Sándornak, szolgálatjára!~Elszomorodtak. Egy pillanatra azt hitték,
1817 9| korán! - szólt az asszony elszorult szívvel, szívtépõ hangon.~-
1818 5| amelyben Piroska szépen elszundított. (Talán ebben az idõben
1819 13| mondá Robin haragosan, mert eltalálták gondolatát és terveit. Gyanakodva
1820 22| megfenyítés benne van az eltaszításban és a közönyben. Nem veszed
1821 22| így tégy: megfenyíted és eltaszítod. Különben a megfenyítés
1822 13| hangosabb: mintha visszajönne. Eltávolodó meg visszatérõ lépéseket
1823 13| egymással, és szíveinkben eltávolodva egymástól, azért is együtt
1824 9| és egy csöppet urasan. És eltávozott nyílt haraggal, megsértõdve
1825 3| összeg, egyéb nehézségektõl eltekintve, kifutotta volna az egyházi
1826 3| idõben forintos pumpból éltél, és tartottad el családodat,
1827 11| festõmûvész, mély gondokkal eltelve, kinéztek az ablakon, a
1828 6| szfinkszek mellé vannak eltemetve. Az amur törzsbeli hölgyeket
1829 8| összezavarják a világot, elterelik természetes medrébõl az
1830 4| könnyebb mûvészet roppant elterjedésének ama korszaka, amely a szegény
1831 10| ösztöne fölemelkedék és eltérül vala a föld alacsony színérõl,
1832 5| elméjén a gondolat, és a pénzt eltette. Bergen keze után kapott,
1833 14| alattomban még az ellenzékéket is éltette - most fölhúzta a vállait,
1834 21| édes fiam, az áldás azonban eltévedt!~Hirsy nevetett:~- Jó vicc!
1835 9| mert a háziúri higiénia eltiltja, hogy a szegény lakók vízpárákkal
1836 24| éldegélt, elolvasgatva és eltisztogatva életét, csendesen, de nem
1837 4| asszonykát - halálos, izzó, de eltitkolt szerelemmel.~Kivallottam
1838 4| fájdalomtól elzöldült és eltorzult az arca, amikor ez az elhatározás
1839 8| az utcákat nézi, szeretne eltûnni. És amikor a Hannáék házáig
1840 5| izmos embereknek! Õk vannak elül. A magasak uralkodnak, és
1841 7| így, és alighanem szívesen elülnek, eldorombolnak ily módon
1842 13| búcsúzkodni Robin Sándortól - aki elutazik.~- Amikor ennyi jó étel
1843 25| merte mondani tovább, nehogy elvadítsa, és hátha mégsem az, hogy
1844 3| sok más egyéb. A sûrû és elvadult bokrok között õ vezette
1845 22| tehát Mózes, hogy a férjfiú elválásról való bizonyságlevelet adjon
1846 8| mégis, ha jönnének, hogy elválasszanak?~- Ha asszony vagy lány
1847 10| amint gyermekét végképpen elválasztják tõle. Rébék anyától most
1848 23| legdélszakibb pompájú nászt. Így elválasztva szerelmesen bújtak össze
1849 10| aki a Sándor kosztolását elvállalja majd.~- Nem kell mondani,
1850 22| másképp, mint ahogy van. Ha elválsz, és valamely reformált valláshoz
1851 5| neki bizony volt esze, és élve maradt, díjnok lett, és
1852 10| szóljon bele. Majd mi az úrral elvégezzük. Azért nem kell hazudni,
1853 4| lemondott Gyula a mûvészet nagy elveirõl is, és a fehér inggallérról
1854 22| ember nem az õ kormányzati elveit jött ide meghallgatni, bajokból
1855 5| baj csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához nem volt pénze.
1856 5| akinél szigorúbb erkölcsi elveket nem vallott senki, szívébõl
1857 14| kifejezni, hogy nem kíváncsi az elvekre.~Az új képviselõ fázósan
1858 14| büfé, lány van benn, azt elveszem az öreguraktól!”~Elmosolyodott,
1859 3| törõdött meglevõ leányával, az elveszettel törõdött minduntalan.~Már
1860 20| magukra hagyta azokat, akiket elveszített, és elment.~
1861 6| hord ilyen drága botot? Elveszítheti, ellophatják, vagy nem is
1862 19| megcsókoljam. Ne közeledjem hozzá, elveszíti az eszméletét - mondja -,
1863 15| elvesztik az eszüket, hogy elveszítsék a férfiak eszét. A férfiak
1864 14| akkordok - a százezrek - elvesztek a zsivajban, kisebb számok
1865 15| táncosnõk, akik a végén elvesztik az eszüket, hogy elveszítsék
1866 3| viszont, sõt Piroska, egészen elvesztvén szokott nyugalmát, kezet
1867 25| õket, és a pólyákat bizony elvéthette nagy ijedelmében, akkoriban.
1868 14| lehet, itt... - Megint ama elvetõ mozdulatot tette, olyant,
1869 3| megtartandó ünneprõl van szó? Elvették tõle a megbízást, és Jágicsnak
1870 18| azokat, akik hasonnemû ételek élvezése közben úgy összebarátkoztak.
1871 6| Semmi részem nincs szellemi élvezetben.~Nagyapó köhögve, elvörösödve
1872 18| Átadták magukat az evés élvezetének, és egyenlõkké lettek a
1873 3| fényûzés, rajta ülni ritka és élvezetes esemény. Természetesen,
1874 14| nem egészen öntudatosan élvezett. Pedig igyekezett fölrázni
1875 17| ellágyulásában, Sándorral együtt élvezve azt, hogy íme, a tömeg fölé
1876 10| szép neve volt, ez, hogy „Elvira”! (Valamiben legyen legalább
1877 17| még beleõrülök, nem tudom elviselni annak a gondolatát, hogy
1878 15| karimájú, zöld nemezkalapot, elviseltet, gyűrődöttet, mintha mindig
1879 21| pompás hangszert; sokszor elvitték már a háziasszonyaim adójába,
1880 21| eszméje nem volt, mint hogy elzálogosítja az óráját, és Hirsynél alszik
1881 4| el a pénzt. A fájdalomtól elzöldült és eltorzult az arca, amikor
1882 5| látszólagos tisztességet, a belsõ elzüllést. Jaj annak, aki nem becstelen
1883 10| Széna téren ajánlkozott, elzüllött, kóbor leány lehetett, de
1884 24| korán volt, különösen az emancipáció...~El innen, el! Még néhány
1885 17| ellenõrök, kalauzok, a hálókocsi emberei, az utazóközönség. Köszöntek
1886 8| mégis fájt neki, hogy az emberies, erkölcsös könyvek, a tõke
1887 23| volna a köztiszteletben? Az emberiséget jó ösztöne vezérli, de ez
1888 22| nélkül lehetne élnie az emberiségnek!...~Robin Sándor csendesen
1889 23| mosolygott. A nagy fejû emberke elfogta a mosolyt:~- Szkeptikusnak
1890 25| nemigen törõdött vele; ama kis emberkére gondolt, aki egykor volt,
1891 9| nem volt mondható, de az emberkét szerette volna valakinek
1892 22| a városba, ahol életre, emberre lel. Vágyott arra, hogy
1893 22| legmegvetettebb, legnevetségesebb emberré...~A többi szó, a régen
1894 4| Robin Sándor egy Bergen nevû emberrel, akirõl sok emlékezetes
1895 4| kedvelte is õket, egészen emberszámba nem vette az asszonyokat,
1896 10| parasztember bánt velük, sok emberszeretettel:~- Ez gazdaember, ennél
1897 10| ellen Sándorka kifogást nem emel.~Ebben a pillanatban sem
1898 21| Nyár utca hét, harmadik emelet tizenharmadik ajtó. Hét,
1899 18| dörömbölt a kapun. Az elsõ emeleten ébren voltak, meghallották,
1900 10| egy fûvel teli puttonyból emelgette a fejét igen haragosan.
1901 12| szelíden... Tíz rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet,
1902 14| húsosodik, pöffeszkedik, ki akar emelkedni, magasan a föld színe fölött,
1903 22| szólt az öreg szintén emeltebb hangon. Majd mormogva hozzátette: -
1904 17| készen ott állott az elnöki emelvény elõtt, és tõle telhetõleg
1905 23| a világot, hogy öljön és emésszen, pedig - úgy mondják - milliókban
1906 22| a jó diák, mint az elsõ eminens -: felelek!~Az öreg kémlelõdve
1907 14| zsivajban, kisebb számok emlegetésében.~Valami adóárverést kellett
1908 14| amilyent a liberalizmus emlegetésénél cselekedett.~A büfé-lányok
1909 9| Igen sûrûn és siralmasan emlegetett „gabalaguát”, amely név
1910 10| az anyádnak!~Apát nemigen emlegettek. Talán abból az okból, mert
1911 7| tüzet, szóval mindegyre emlegették, hogy „ejnye, soká jön már
1912 9| Mellényzsebébe dugta az emlékcédulát, és csakhamar el is vesztette.
1913 4| amely a szegény Bem Gyula emlékéhez fûzõdik. Persze ma már senki
1914 4| mert amikor gondolataid és emlékeid tanyáját valahol ott hagyod,
1915 2| az jutott eszébe, hogy ez emlékeket fölfrissítse, hanem az,
1916 5| talán méltóztatnak reá emlékezni még? - úgy látszik, ismét
1917 15| tudva a múltat, de nem emlékezve reá.~Mert vannak ilyen lányok,
1918 20| a maga öntudatába, hogy emlékezzék arra, ami pár perccel elõbb
1919 13| áldozatkészre és nagylelkûre emlékezzenek reá, és elmúlt szerelmének
1920 25| házat, majd megvertelek, emlékszel-e? - mondá a paraszt, aki
1921 10| múlva már csak homályosan emlékszik rájuk, öt helyen is lesz
1922 22| éppen a „Der, die, das!”-t említették komolyan és ünnepélyesen.
1923 14| Stanleyrõl akart beszélni, aki en vogue volt e pillanatban.
1924 23| templommagasságú csapszékekben operákat énekeltek berúgott matrózok, mindég
1925 3| arcra boruló fátyol alól énekszó hangzott föl lágyan, latinul.~
1926 21| amikor fölismerte, hogy ez énen kívül még mások is vannak
1927 1| legnagyobb ajtajának. Ez az energia magával ragadta az ezüstkecskés
1928 17| már többször is és mind energikusabban kurizált.~A miniszterelnök
1929 22| parancsol, és a második engedelmeskedik. Ez pedig így járja már
1930 3| bizonyítványokat, katonai és polgári engedélyeket állítatta elõtérbe.~Hetekig
1931 10| Hadd vigyék a polgárbabát, engedjük, mert megakadályozni nem
1932 22| kissé patetikusan is, nem engedve magát félbeszakítani, szólott:~-
1933 25| törekvéseibe és érzéseibe, enmagába, kit a kornak e szegény
1934 15| erõs -, szeretem a pénzt enmagáért, mert szép és jó, mert az
1935 23| beszélni se.~- Csak ezt: adj ennem, adj innom!~- Szép vagy,
1936 22| az?~Ebben a kérdésben már enyelgés és lenézés volt, az a férfiöröm,
1937 23| hogy szívtelen!~Tréfált és enyelgett, és ha napokig nem is mehetett
1938 25| hogy áll a kezében. Mint az enyémben egykor. De én már meg se
1939 10| nézték, mely barátságosan, enyhén szállt alá. Elvette a tárgyak
1940 10| azért, mert az enyém. Még az epéje is édes. Ha nincs vagy három
1941 21| Nemcsak a játékokat, de az építészeti fölszereléseket, gázkandelábereket,
1942 10| helye, a homokdombok közé épített, új falu már látszott a
1943 22| úgyszólván az egészet zsidók építették, lehetetlen, hogy ne méltányoljam
1944 22| akadály és szükségtelen építmény. Mint a gazdag paraszt,
1945 1| többször elment a kérdéses épület elõtt, fölnézett a piszkos
1946 22| lenni, mert ez az ország épületének a váza. Így épült, és azzal
1947 22| ország épületének a váza. Így épült, és azzal vége. Neked most
1948 14| végre is itt vagyok. Új éra kell, meg fogjuk teremteni.
1949 23| ifjúság lakozik e nemes ércben. Azt hiszi ön, hogyha nem
1950 14| bûnnek, mint a sok esõ az erdei gombának. A sok spóra mind
1951 17| szélén állott, ezeket állami érdek lett volna restaurálni -
1952 24| Gondolom, inkább becsületes érdekekben szövetségeseire, kar- és
1953 21| és a képviselõház teérted érdekel. Apám minden levelében tisztel
1954 17| tenni vágyott.~A három érdekeltség - nem a szerencsétlen vidék -
1955 4| voltak ezek a képek, de érdekesek, tiszták, erõsen árnyékosak,
1956 10| tapogatódzás az egész, és az érdekessége ott kezdõdik, ahol abbahagyják,
1957 10| jelentõségét és nevezetes érdekességét. - Vak a törvény, mert nem
1958 5| beszélek. De úgyse érti. És nem érdekli a kor irányából, legföljebb
1959 22| közügyek iránt való odaadó érdeklõdés...~A tompa hang egy férfi
1960 4| Sándorjáé, lelkének egész érdeklõdésével tapad annak barátjához,
1961 6| Hanna hirtelen és szeles érdeklõdéssel.~- Igen! - hazudta Sándor.~-
1962 15| kompromittálása körül nagy érdemeket szerzett magának a hazában,
1963 22| valószínûleg azt kutatva, hogy érdemes-e ez vallomásaira, nem cinikus-e,
1964 21| és ezt a csalást meg sem érdemli meg tõlem az õsi hit. Az
1965 11| éjjel is gondoltam, hogy én érdemtelenül tolakodtam elõre. Minden
1966 22| és úgy hallgatta. Az öreg érdes hangja igen meglágyult a
1967 6| a törzse nem idomult az erdõ más egyéb fáihoz, sem szomszédaihoz,
1968 14| jövetelére elsompolygott.~„Az erdõk kedvelõje, ez az!” állapította
1969 14| elkeseredett gúnnyal védvén - az erdõket vásárló képviselõt, aki
1970 14| megértette, hogy valami nagyobb erdõségekrõl van szó, igen sok fáról,
1971 20| egy elõkelõ párttag - az erdõszállító:~- Vigyázni, ügyelni!~Eszébe
1972 14| vizeslepedõt arra, aki vádolta az erdõvásárlót. Éppen olyan, de kisült
1973 22| kereteit, levetkezni az eredendõ természetét, és meztelenül
1974 18| ifjú feleségével, akinek eredetérõl a legregényesebb hírek keltek
1975 6| Annyi bizonyos, hogy igen eredeti ember!” - gondolta magában.
1976 23| merci, lei un gygante... Ön eredetileg egy óriás! Sok fekete bort,
1977 19| Robin Sándor szeméit:~- Eredj...~Világosodott. Nem a reggel,
1978 3| külvárosi bálokat; de nem mindig eredménnyel. A fiatalember egy külvárosi
1979 4| és munkásságának pénzbeli eredményét minden este elvitte a családfõnek.
1980 23| nemes Gyula, ha akármilyen erejébe került, és bár szólni a
1981 18| csakhogy érdekes gúnnyal, erejének és fensõbbségének tudatában.~-
1982 2| tudásánál, mint nagyobb testi erejénél fogva. Ilyenformán az ország
1983 9| láz gyötörte, és minden erejét lefoglalta két Madonna-kép,
1984 8| És úgy kell majd erõnek erejével magának visszavennie.~Sándor
1985 17| terrorizálta a terrorizálókat.~- Erélyes, egész ember! - mondá róla
1986 15| szólt Sándor sokszor erélyesen. És nem szóltak egymáshoz
1987 10| alsó rangú osztály igen erényes életet folytatott azon esztendõben.
1988 5| önelemzés e korszakában - ez erényünk nélkül - rakásra lövöldöznõk
1989 22| temetõben járna. Sietve ereszkedett alá a városba, ahol életre,
1990 14| politika fölött, a folyosóra ereszkedõ füstfelhõknek is fölötte,
1991 10| a falu kapujában, szóba ereszkedtek egy vak cigánnyal, aki a
1992 21| voltam, a folyosóra be nem eresztett. Nincs szerencsém, és most
1993 10| jobb vidékre vigyék. Nem ereszti, visszaküldi õket. A nagy
1994 23| betegen vágnak egy napon eret, és nem jött hozzám, akinek
1995 22| másik, szintén nem egészen érett hang a sójegyekrõl mondott
1996 2| ottani tanáraikról, az érettségi téziseirõl kezdtek el beszélgetni.
1997 21| újságírónak van. Kitüntetéssel érettségiztem, a magyarból és az irodalomtörténetbõl
1998 13| tiszteletet fogok iránta érezni, akármit határozzon jövõjére
1999 8| És ha homályosan is, de éreznie kellett, hogy e kezek nemcsak
2000 24| frissnek, erõsnek, úrnak éreztem magamat, ha nálam volt,
2001 6| különösen érezte magát. Majd érezvén, hogy keveset mondott, hozzátette: -
2002 10| Hazainál fölvett hozományban éri el célját. Frivol tánc,
|