1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
2003 10| erre, ide, hogy ajkával érintené a port, amelyben szentek
2004 8| akkor nem volt romlott, érintetlen és ártatlan volt, az igaz,
2005 22| hír láthatólag kellemesen érintette. Dicsérte e jármûvet, és
2006 10| vigyáztak, hogy a kezük ne érintkezzék. Mindkettõnek bánatos harag
2007 23| alig várta, hogy Genovába érjenek, és lefeküdhessék az ágyba.
2008 23| minden órában indulásra, érkezésre búgott egy-egy hajó...~Gyula -
2009 15| legalábbis zergevadászatról érkeznék. Csakhamar rájött arra is,
2010 14| föltartóztatta a gyalog érkezõt, és megkérdezte, kit keres.~-
2011 23| leszálltak... Holdas éjjelen érkeztek a pálmaerdõbe bújt városkába
2012 8| él, más a fajtája, más az erkölcse, bûnben született, a bûn
2013 5| kormányalakításhoz, a veszendõ erkölcshöz, a „király” közben, gyengén
2014 22| ártanak, a mûvészet árt az erkölcsnek, és azonfelül drága mulatság
2015 5| vallotta a régi erõs és szigorú erkölcsöket.~Félek, hagy bûnpártolással
2016 10| súlyosabb, úgy társadalmi, mint erkölcstani tekintetben sokkal, de sokkal
2017 3| gondoltak magukban, és alighanem erkölcstelenséggel vádolták e különös, és részint
2018 22| cinikus dolgokról, piszokról, erkölcstelenségrõl, házasságtörésrõl és politikáról
2019 2| még nincs itt, a dolgoknak érniök kell.~- A nép boldogtalan,
2020 14| tettetve, hozzáfûzte:~- Erõd van, és ez a fõ mégis...
2021 15| mert szép és jó, mert az erõket kiegyenlíti, a hatalmat
2022 19| az elmédre, hogy meg ne erõltessed! Ne kínlódj rajta, hogy
2023 11| lelkében megrázkódott, erõltetve fölélénkült:~- Tudja-e,
2024 5| oktatta a kerubinarcú, de erõmûvész termetû Sándort. Kinyílt
2025 8| látni. És úgy kell majd erõnek erejével magának visszavennie.~
2026 5| hogy még minden a férfiúi erõre, az ököljogra van alapítva.
2027 23| hosszú csókba fúlt, oly erõsbe és oly gyengédbe, amilyen
2028 8| érezte, hogy a Hanna kezei erõsebbek, mint az övéi. És ha homályosan
2029 22| az a férfiöröm, amely az erõsekben azonnal jelentkezik, ha
2030 19| oly erõsen, ó, én drága erõsem... Mit akart ez az asszony,
2031 24| gyönyörû sétákat. Oly frissnek, erõsnek, úrnak éreztem magamat,
2032 14| verekedés hangulata emelkedett, erõsödött a teremben, és ez tetszett
2033 19| csirkeszárnyat rá lehet erõszakolni, de mindig csak nagy beszédek
2034 25| kijöttem, mindég idegen sírokat erõszakoltak reám, magával együtt talán
2035 4| és minden félelem, minden erõszakos átmenet nélkül ment át egy
2036 19| Komornával, inassal jött, erõszakoskodott, beengedtem hozzá. Leült
2037 14| az fogadhat magának testi erõt bérért. Zanzibári teherhordókat
2038 9| a vizescsészét, és mind erõteljesebb hangon, mind nagyobb méreggel
2039 24| mondják maguk: felöntés, erõtlen, híg felöntés, semmi más...
2040 17| egy szerzetest neveznél ki érseknek.~- Azt, úgy, bízzátok reám;
2041 2| külvárosban, még reggeli elõtt értékesítse, és a családalapítás céljaira
2042 17| azért jó, mert kétszeres értéket ád a pénznek, és akinek
2043 2| kapu alá, ahol összeszedte értéktárgyaikat: egy nikkel- és két ezüstórát,
2044 2| jutott a feladat, hogy ez értéktárgyakat a korán kelõ külvárosban,
2045 10| anyaságnak; rendesen nem nagyon értelmes vonásain egy nagy érzés
2046 20| lett, lassan, zengzetesen, értelmesen szólt:~- Isten vele!~De
2047 23| ösztöne vezérli, de ez ösztön értelmét csak én tudom, egyszer már
2048 11| Hagyjuk abba, ezek nem értenek a piktúrához. Majd a következõ
2049 19| kissé önzõ; a képekhez nem értesz, de tehetsz te arról, hogy
2050 11| tudnak. De nekem meg kell értetni mindenkivel, Sándorral,
2051 5| ebédelt a király is. Magától értetõdik: nem az igazi király. Egy
2052 13| holnap összeszedem; küldjön értök el.~- Nincs rá szükségem,
2053 9| kisgyermek meg ne hallja, meg ne értse, kérdé:~- A szeretõje?~-
2054 11| a két madonna imádkozott értünk fiához, Jézushoz!~Piroska
2055 25| módon, lassan, de naponként érvelt:~- Én tartozom magának azzal,
2056 10| önfönntartási ösztönének okvetetlen érvényesítésének nevezné ezt, én pedig, aki
2057 21| csak a kitûnõség az, amely érvényesül; a kor iránya ez, okosabbnál
2058 7| különben sem volt semmi érzéke; sokat költött magára, jól
2059 14| cselekményt, pedig erõs érzékem van a törvény iránt, és
2060 8| a rosszat, rosszá a jót, érzékiséget fakasztanak az ideális lélekbõl
2061 21| beszédét:~- Sándor! - mondá az érzelmes hangon, míg a szemeinek
2062 21| elkoptatott barátnak a meleg érzésében valamelyest nyugalomra lelt
2063 25| céljaiba, törekvéseibe és érzéseibe, enmagába, kit a kornak
2064 4| hogy olyan lány volt, hogy érzéseirõl nemigen adott számot magának,
2065 9| Sándor lehangoltan -, az az érzésem, hogy sose lesz annyi pénzem,
2066 16| mellett foglalt állást. A jobb érzésû férfiakban különben is él
2067 18| mégis boldogok, most jobban érzik magukat, mint fiatal korukban.
2068 22| közel férkõzött kemény, de érzõ szívéhez. Itallal kínálta:~-
2069 15| mindég, aki a bûnbocsánatért esdekelt, meleg, csendes hajnali
2070 3| ülni ritka és élvezetes esemény. Természetesen, lehetõleg
2071 2| fiúk kabátjaikat, és az eseménydús délutántól fölizgatva, boldogan,
2072 14| sánta ifjú, aki mindig az események elõtt járt egy hibbanással,
2073 5| az urak mindenike a saját esetét kezdte beszélni, és szidni
2074 3| szegfûket. A ruha hiányait, esetlenségét virágokkal pótolták, s a
2075 18| államférfiak is, mert bukásuk eshetõségére ez az ember egy állást tartogatott;
2076 4| régebben gondolt erre az eshetõségre, mint ultima rációra. A
2077 12| való ereje megjött.~- Maga esketett! - mondá az asszony ismét.~-
2078 19| amikor nem voltam még az esketõpapod.~Gyula megcsókolta a Robin
2079 12| mondá az asszony ismét.~- Én eskettem! - visszhangozá Gyula, és
2080 19| Elhalványodva kérdé:~- Miért nem esküdnek meg!~- Meg fogunk, talán
2081 3| sokáig így tart.~- Meg kell esküdniök, és évi lakást vállalniok! -
2082 3| mormolta a kissé szabálytalan eskümintát.~Az ideiglenes pap most
2083 19| kérettelek. Holnap reggel esküszünk, tudod, sietni kell, az
2084 3| Az esküvő. Azután~Csöndesen és boldogan
2085 4| ezt, s azért mindjárt az esküvõjét követõ napon sietett a hivatalba,
2086 19| és súgjad meg holnap az esküvõn, hogy nyugodtan elmehessek,
2087 23| vasúton, vagy valami bajom esnék; ámbár a rossz pénz nem
2088 3| valamint langy tavaszi esõk a virágos pázsitokat. Az
2089 13| lépéseket hallott, amíg az esõs estve mindegyre nõl, a kaput
2090 13| ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt nézte. Robin folytatá:~-
2091 13| éjszakába, és versenyt sírhat az esõvel. De Robin Sándor rendben,
2092 15| megosztja...~- Hisz ez egy egész esszé! - vágott közbe Sándor.
2093 6| Hanna engedelmeskedett:~- Est-ce que vous êtes ce jeune homme
2094 9| éljen - de vele.~Igaz, hogy esteledett is; álmos lágyság borult
2095 18| Robin Sándornál. Az elsõ estély, amelyen hölgyek is megjelentek,
2096 8| szerelmes lányok szoktak.~Esténként Bem Gyulával együtt savanyú,
2097 10| néztek egymás arcába, csak az estét nézték, mely barátságosan,
2098 4| az olyan korszak volt!~Estig kihúzták méltatlankodással,
2099 2| tûnni az ismeretlen város estjében. És rövidesen nem is tér
2100 18| látszott, nem csupán ez estvére. Fekete fény vibrált rajta,
2101 23| és mohón itta föl a ritka északi tüneményt, a violarétekre
2102 9| szoba délkeleti részében. Az északkeleti oldalt egy korhadt bádogkád
2103 3| lefolynia a szertartásnak, így eszelte ki ezt a festõ, most egyszersmind
2104 14| Voltaképpen nem is nekem jutott eszembe...~- Tudom, a feleségednek.
2105 15| mert megokosodtam? Az én eszemet is kicsavarták a maguk könyvei,
2106 2| társaságban, nem annyira eszénél és tudásánál, mint nagyobb
2107 10| elszaladjon vele. Mégis eszére tért, hátrasompolygott.~-
2108 19| nagy beszédek kíséretében eszi meg. Úgy mondja, hogy a
2109 9| vacsorál.~Csendesen, az úr eszik, és hátra-hátra pislant
2110 9| primitívséget, a tárgyak és eszközök dísztelenségét, elképzelhetõnek
2111 2| összevesztek. Valamennyien a régi eszményi alapon állottak, a két orvosnövendék
2112 9| gyönge remegésébõl lehetett észrevenni, hogy bensejében nagyon
2113 14| kell dolgoznia, amíg erõsen észreveszik. A várakozást is nagyon
2114 24| sûrûn folyamodott; arra az esztendõre gondolok, amikor Robin Sándor
2115 3| Az egyik: hogy negyven esztendõvel ezelõtt megkérte õt egy
2116 23| mint férfiatlan és nem esztétikus dolgot. És azt óhajtotta
2117 23| csak lenni, látni. Holnap eszünk narancsot, amelyre hó hullott.
2118 6| êtes ce jeune homme naïf et honnête dont nous avons
2119 23| legszebb és legjobb, legdrágább ételeket. A másik drága, de ezt is
2120 16| hotel-kocsma ellen, házi ételekre és savanyú borra vágyott. (
2121 4| legmesszebbmenõ terveket, amíg az étellel játszottak, mint a gyermekek;
2122 4| volt, mert ez áldott olcsó ételnek megvan az a megbecsülhetetlen
2123 6| engedelmeskedett:~- Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf et honnête
2124 19| kinevet. Olykor a szájamból étetem, sokszor örül ennek, máskor
2125 9| anyja rossz, nem tudja õt etetni többé, hogy éhezik, éhezik,
2126 4| nélkül, úgy vélte, hogy étkezés dolgában önmegtartóztatással
2127 5| lakott is, de rendesen és jól étkezett egy kocsmárosnál, akit a
2128 18| emberek nem perfidek, ha étkeznek, és ez elemi munka közben
2129 3| kiszámított pénz szerint akarnak étkezni. És látván nagy fiatalságukat,
2130 3| barátai társaságában kellett étkeznie, és hazajövet sokszor panaszkodott,
2131 14| párthívet, Robin Sándort.~Az étkezõ üres és csöndes volt e pillanatban.
2132 6| gyertyatartókkal, egyházi és étkezõszerekkel volt teli a szoba. Az üvegszekrényekben -
2133 22| is vetettek itt ágyat, és étkeztek a szalonban is. Ehhez képest
2134 5| kenyér és kis tészta volt az étlap; gyümölcsöt csak az ügyész
2135 23| Ennek az õsét Michelangelo ette meg, tehát e halacska a
2136 11| kimerült. Két napja alig ettem valamit. Adjanak egy kis
2137 4| is mondom.~Rendkívül jó étvággyal ettek, kivévén Robint, aki
2138 15| bogaraival... Fuj, micsoda étvágy kerekedett föl ez asszonyban,
2139 23| lett, láza se volt e napon, étvágya is megjött, hamarosan megevett
2140 23| út - megesznek egy csepp európai harmatot, aztán visszamennek...~-
2141 9| mert miután áttért volt, az ev. intézettulajdonos markába
2142 9| Most ott állott Hirsy ág. evangélikusnak, de milyen arccal, milyen
2143 22| bibliát, felütötte Máté evangéliumánál, és leülvén az asztal mellé,
2144 8| négyezer forintból - az elsõ években - meg lehet élni szépen,
2145 18| elbeszélgetni, és akire most már évekig gondolni sem merészel, mert
2146 22| politikus, mintha magával évelõdne - nem rossz forma, sokszor
2147 18| becsukatta.~Átadták magukat az evés élvezetének, és egyenlõkké
2148 25| Egy tizenegy vagy tizenkét éves gyerek, aki csudálkozva
2149 7| barátomat is, aki a nagyszerû éveslakásban - amelyet csak félévenkint
2150 14| Megütötted már a huszonnégy évet?~- Most múltam.~- Protestáns
2151 3| leányt, bárha huszonkettedik évét is elhagyá. A gyerekek szívesen
2152 23| kormányozni, és bronz karral evezni, és egy karcsú hajón egyedül
2153 3| Meg kell esküdniök, és évi lakást vállalniok! - jelentette
2154 24| nyomára se leltek sehol. Tíz évnél több múlt el azóta, zálogtulajdonosok
2155 6| mágnáscsaládok szervizei, ezüst evõeszköz egy vendéglõre való.~- Akkor
2156 25| frissességû fehér arcon évrõl évre, sõt évtizedre megjelen!~
2157 25| ideje, a legkegyetlenebb évszakból kifakad a langy, a verõfényes
2158 4| megfigyelte, hogy az utolsó évtizedek legerõsebb jellemvonása:
2159 25| fehér arcon évrõl évre, sõt évtizedre megjelen!~Az asszony érezte,
2160 5| Mindegy! - szólt az exfõügyész.~- Az elõbbi szebb! - jegyezte
2161 14| mondani, hogy õ fölmentõ expedíció, miként Stanley...~Az ügyvéd
2162 22| hagyja magát: mindenért expiál. A paraszt összetöri az
2163 10| se tudom, melyik a másik, ez-e az enyém, vagy nem ez! -
2164 14| legfontosabbak, és én épp ezekhez értek a legkevesebbet. El
2165 5| vagyok asszonygyûlölõ - ezeknek a zömét a bûnre egy vagy
2166 3| Keresztül-kasul pumpoltam a várost. Ezenkívül a leánykát végképp kompromittálom.
2167 5| belépne irodámba. Sõt mi több, ezennel szerzõdtetve van!~Kivett
2168 23| kikocsiztak a határba.~Hát ezernyi-ezer méh dong a decemberi napban,
2169 8| levegõbe szór belõletek ezerre menõ becses kötetet!~Itten
2170 15| ház elé hajtatott, ahol - ezidõben - a „lécember” lakik vala.
2171 14| mint egy katona. Egy kurd ezredes polgári ruhában, akirõl
2172 14| finom kötegekben, százasok, ezresek, sõt külön kezelt milliók
2173 8| csak pénzrõl. Százasokról, ezresekrõl, de a szerény krajcárt sem
2174 6| ezüstszobá”-nak nevezett. Ezüstedényekkel, óriási, karos gyertyatartókkal,
2175 2| küszöbön. Botjának kedves ezüstfejére ha rátámaszkodhatott volna:
2176 1| energia magával ragadta az ezüstkecskés fiatalembert is, aki a következõ
2177 2| értéktárgyaikat: egy nikkel- és két ezüstórát, két gyûrût, több kék és
2178 6| szobában, amelyet a cselédség „ezüstszobá”-nak nevezett. Ezüstedényekkel,
2179 19| nekem föl kell ülnöm arra az ezüsttrónusra... Olvasok neki... A Mouret
2180 6| kicsiny: a fehér pénzférfiú ezuttal egy félbolond lengyel herceggel
2181 6| került az információra. A baj ezúttal nem volt kicsiny: a fehér
2182 9| vihet valakit arra, hogy kis fa- és szénkereskedõ legyen!~
2183 23| és csalárd; a havat nem fagyasztja meg, hol elolvasztja, hol
2184 6| idomult az erdõ más egyéb fáihoz, sem szomszédaihoz, sem
2185 10| egyik, se másik. Pedig de fain gyerek volt. Vállaltam volna
2186 10| és rosszakaratú német a faj önfönntartási ösztönének
2187 20| fölocsúdott, hallotta az ágy fájának a recsegését. Azt hitte,
2188 23| vajha lennének szörnyû testi fájdalmai, kiállaná, a szemhéja se
2189 15| aranykapocs, és ha néha némi helyi fájdalmakat is okozol: állandó és nagy
2190 23| szürke modorban dolgozó, fájdalmakban kéjelgõ írók betegségi történetei.
2191 19| tulajdonképpen mi a betegsége? Fájdalmas?~- Ó, dehogy, inkább jókedvû
2192 21| karját. Az felszisszent, de a fájdalomnak ily vidor kifejezését, ily
2193 1| elvált tõle, külön állott. Ez fájhatott az ifjúnak, sõt egészen
2194 13| mindenképpen szép legyen, ne fájjon senkinek, legyen tragikai,
2195 7| okán otthon maradt, a lábát fájlalta, de azért a kis szobában
2196 14| görögdinnyérõl, nagyobb fajta gyümölcsrõl... Sándor el
2197 6| vörös zsidó leányok ama fajtájából való, akik között temérdek
2198 3| gyûlölték is a jármûvek e fajtáját. Elgázolja a szegény népet,
2199 18| naivát - mégpedig a korlátolt fajtájút - játszotta, egyre az ura
2200 14| leült, és csaknem sírva fakadt. Az erdõvásárló gentleman
2201 8| rosszá a jót, érzékiséget fakasztanak az ideális lélekbõl és megfordítva.
2202 14| talán szintén szerették a fákat - igen hevesen támadták.
2203 9| kimaradhat az, amelyben a kisebb fakereskedõk és szénárusok úgy állanak
2204 25| mártírok temetõjét. Az apró fakeresztecskéket megette a gomba és az esõ,
2205 23| az is beszél hozzája, a fakoporsójához:~- Uracska, csak egy temetõ
2206 10| Hozzanak szép kis aranyos fakoporsót, ezüsttel, piros kalásszal
2207 25| gyász nem világosodott, nem fakult el soha, csak kimélyült
2208 23| amelytõl megrázkódott a hotel fala is, egy-egy rossz pisztoly
2209 9| vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat, mert a szegény emberek
2210 22| Nekünk kellenek, mint egy falat hús, erõs, ízes, ha még
2211 14| amelyet erõsen fûtöttek, mint faluhelyen a birtokosok ebédlõit. A
2212 25| mondott céljukhoz, az ismerõs faluhoz értek.~- Valahányszor magam
2213 10| keresztül-kasul pásztázza az egész falut. Amíg jön egy szél és befújja.
2214 22| nincs is valami szebb a familiáris életnél. Nem volna nálam
2215 8| elítélik a nagyapót és az egész famíliát. Ó, ezek a könyvek, ezek
2216 23| akarta megtanítani.~- Ho famo, ho freddo. Fázom, éhezem.
2217 22| sületlen is az egyik része.~A fantázia nélkül szûkölködõ öregember
2218 21| alkalmas, becsaptak. Te - fanyalodott rá nagynehezen mégis a tegezésre -,
2219 22| lehajtotta fejét az ablak fapárkányára, a piros aktákra, és úgy
2220 19| Az egyik sarokban fehér faráccsal körülvett szép kert volt,
2221 2| megtiltom, hogy Piroska máshova fáradjon. Barátim - mondá a fiúk
2222 3| sok utánjárással, iszonyú fáradsággal ötven forint kölcsönt szerzett
2223 18| határozott neme ez, amelytõl a fáradtabb férfiak is megremegnek belsejükben,
2224 18| néha külsejükben is. A nem fáradtak pedig egyszerûen betegek
2225 18| Fogta is a fejét, adta is a fáradtat, miközben gorombáskodott
2226 12| öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól veresen.~Belefújt a madár
2227 23| lefeküdhessék az ágyba. A beszéd fárasztotta, csak kezével intett, hogy
2228 22| kezdé:~Akkor hozzá menének a farizeusok, kik kísértvén õtet, ezt
2229 10| szidta:~- Te, te, te éhes kis farkas! Mindent el akarsz enni
2230 14| erdõségekrõl van szó, igen sok fáról, amelyet egy képviselõ igen
2231 1| ott állott a tulajdonos farostélya elõtt.~A bot elvált gazdájától.~-
2232 14| száraz, mindig nyikorgó...~A fás politikus ment el mellettük,
2233 3| hallotta, az arcra boruló fátyol alól énekszó hangzott föl
2234 9| vendégkisasszony fölemelte fátyolát, letette kalapját, sõt kevésvártatva
2235 8| elrohanni vele, miként egy faun... Hohó! Udvariaskodtak,
2236 14| szerint újságírók, mert a favételrõl már itt többet tudtak, mint
2237 19| éjszaka. Virágját lehajtotta, fázékonyan bújt be az asszony melléhez.~-
2238 23| alatt, a kõfészkekben, be fázhatnak, és itt maradnak az egész
2239 23| sehol semmi, még a fák is fáznak, a madarak is elbújtak,
2240 23| megtanítani.~- Ho famo, ho freddo. Fázom, éhezem. Non incomodatermi,
2241 14| elvekre.~Az új képviselõ fázósan ült helyén. Nem így képzelte
2242 2| szorongatták, és meglehetõsen fáztak a szörnyû melegben.~A nagy
2243 9| nem végképpen.~Még csak februárius volt hátra ama szent napig,
2244 21| földresütötte a szemeit, úgy fecsegett:~- Jó nektek, híres embereknek,
2245 7| boldog érzés, mint amilyen a fecskefióké lehet, amikor anyja pelyhes
2246 23| rövid vizitre, a legrikítóbb fecskefrakkban; bár ezt, hogy ilyenkor
2247 23| tért: amint megrebbent, fecskepárnak látszott. Templomi esküvõ
2248 23| hogy a kedvéért külön nem fedezhet föl egy új világrészt. Hajóskapitány
2249 7| költségeit nem tudta bõven fedezni amaz összegbõl, amelyet
2250 11| dicséretével. Nagy hévvel fedezte föl valamennyi, tárcákat
2251 13| szenved, és azonnal elejtette fegyverét, vagy ha megtartotta, egy
2252 2| megjelent egy hófehérnél is fehérebb arcú leány, éppen az, akihez
2253 19| meleg széláram nekivágott a fehéredõ hajnalnak, és megint minden
2254 18| barna keze sodort fehér és fehérített hölgyek számára. A halványlila
2255 18| bohókás pofácskája, amely ott fehérlett minden régi, igazán boldog
2256 19| virágokért, de mindennek fehérnek kell lenni. Folyton öltöztet,
2257 13| holnapután reggel küldjön el a fehérnemûért!~- Nincs még valami mondanivalója?~-
2258 7| tudott lemondani arról, hogy fehérnemûinek egy részét ne a tisztítóintézetben
2259 13| lesz valami dolgom. A maga fehérnemûit is rendbe kell hogy hozzam,
2260 22| kényeskedtek, mint egy elegáns - fehérnép. Minden napot ki kell küzdeni,
2261 19| Ugye szép itt, mi, ez a fehérség? Csakhogy odakint már elszoktatok
2262 19| ragyogó, szomorú és diadalmas fehérségében a selymek, régi és új szövetek,
2263 23| Poveretto, poveretto, kis fej, ki fenyûfa-vidékrõl kerültél,
2264 24| kedves, humoros, huncut fejben, lélek volt benne... És
2265 21| irodalomtörténetbõl jelesem volt. De fejbõl nem tudok semmit sem írni,
2266 18| az új dolgok kiestek a fejébõl, a régi volt.~Rohanva szelte
2267 22| azzal vége. Neked most zúg a fejed, azt se tudod - fiatal is
2268 10| fejedelmi pompázással; égi fejedelemséget értek.~Körülöttük minden
2269 10| rozmaringot az asszony tûzte a fejéhez, mert a fejfára nem lehetett
2270 23| tudok, borítsad a hajadat a fejemre...~Piroska engedelmeskedett,
2271 14| ugyancsak erõs gyanú szinte fejen ütötte az új képviselõt.
2272 23| Piroska egyszer-egyszer fejérõl a takarót levette, és ilyenkor
2273 4| Összevesztetek, mindjárt összeütöm a fejeteket, csókoljátok meg egymást.~
2274 14| helyeslést, sem elítélést nem fejezett ki ez a mozdulat. Az új
2275 23| mondják - milliókban ki nem fejezhetõ lények sokaságának szerelmeskedése,
2276 10| tûzte a fejéhez, mert a fejfára nem lehetett várni.~Merõn,
2277 5| foglaltak el. A különben egy fejformájú és ugyanegy anyanyelvû fiatalemberek
2278 20| fölemelte a levegõbe, és fejjel a falnak dobta. Aztán felfogta
2279 9| piros szalagot a Sándorka fejkötõjébe.~- Miért tetszik keresni? -
2280 8| lázasan - horgolta a kis fejkötõket, az apró zekéket a tavaszra
2281 8| nyílt és egyszerre gõgös fejrõl, a hatalmas mellrõl, a kemény
2282 15| kiegyenlíti, a hatalmat fékentartja és megosztja...~- Hisz ez
2283 20| szobát, amelynek egy része feketébb volt a sötétségnél. És ebbõl
2284 23| kezdtek, megborzongtak, feketedtek. A tenger maga még csendes
2285 23| dong a decemberi napban, és feketén pettyezik a fehér liliommezõket.
2286 20| csúfnéven a Tipu-Tib - feketére festett haját látta, a széles
2287 19| gyönge egy kissé.~- Régen fekszik?~- Nem, most sem. Lábujjhegyen
2288 4| egymáshoz vezessék, egymásra fektessék. Ezek a nemtõk szépen, lassan,
2289 18| volt csípve, le akarták fektetni. Még másoknak is jó lett
2290 23| szobában. De korán le kellett feküdnie, és napnyugta után, hiába
2291 23| és keskeny bársonyágyon feküdtek is: szíveikben megülték
2292 8| Folyton olvasott a díványon feküdve, mint ahogy a szerelmes
2293 9| Gyulával, és a díványon fekve befordult a fal felé.~A
2294 9| mitõl, de mitõl? Elõször is fekvésénél, a saját maga természeténél
2295 2| csinálni. Hirsynek jutott a feladat, hogy ez értéktárgyakat
2296 22| és javította a számtani feladatokat, de ez alkalomból alighanem
2297 21| Búcsúztak, paroláztak, Hirsy felágaskodott és közel hajlott barátja
2298 14| szánalmas, kapkodó vádlott lett. Felállott, hápogott, majd leült, és
2299 12| mint szerelmes éjszaka után félálomban, szólingatta is:~- Gyula,
2300 22| és szürkesége egy kissé felbátorította: engedelmet kért, hogy ily
2301 13| elmennie. Akkor szakadt csak félbe, amikor az öregasszony bejött,
2302 22| patetikusan is, nem engedve magát félbeszakítani, szólott:~- Nekem nincsenek
2303 8| lett és haragos. Hamarosan félbeszakította a hálálkodási tárgyalásokat:~-
2304 6| fehér pénzférfiú ezuttal egy félbolond lengyel herceggel és egy
2305 5| csalásaik - egészen mások, csak félbûnök. Gentleman nem élhet egy
2306 3| búbánatban. Egy arc két fele, egy levél színe és visszája.
2307 3| dicsõség. Per la gloria, felebarátaim, per la gloria!~Tehát robogtak;
2308 22| belesültem - folytatá -, feledékeny kezdek lenni. De mit komédiáztok
2309 14| gyümölcsrõl... Sándor el is feledte, hogy azt, akivel beszélt,
2310 13| a legjobb állapotban sem felejtem el, hogy a legkínosabb helyzetekben
2311 10| hozzanak, hogy magukat el ne felejtse! - Aztán kezelt Piroskával,
2312 19| hátat fordítottam. Amikor feléjük visszafordultam, láttam,
2313 22| feleségének, és azt elbocsássa. Felele nékik: Mózes a ti szíveteknek
2314 22| mint az elsõ eminens -: felelek!~Az öreg kémlelõdve tekintett
2315 6| És nem nézte többé oly félelemmel vegyes megvetéssel az uzsorást
2316 20| és a megaláztatástól, a félelemtõl az arca egyszínû lett a
2317 13| és dühös sírás volt rá a felelet, amely percekig tartott,
2318 2| õket. Bátor fiúk, furcsa feleletek, tanárok igaztalansága,
2319 21| után, és be sem várva a feleletet, felugrott egy lóvasútra...~-
2320 20| vagyok itt és kérdelek, felelj.~Egykedvû némaság, a papirosok
2321 3| kecske kora! Valami izgató és félelmetes volt benned mégis. Robin
2322 11| Néhány másodpercig nem feleltek a fontos kérdésre. A gyerekképû
2323 22| akármi vétekért? Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é,
2324 22| amikor minden bolond lyukból felém fú a szél, hogy: így, úgy!
2325 22| rendesen.~Becsapta a könyvet, felemelkedék és megfogta a fiatal férfi
2326 23| mellettök elment, ha hozzájuk félénken bekopogtatott: mosolygott,
2327 22| alighanem egy meghatározás felerészét. Kissé távolabb, talán a
2328 7| meg nem érkezett az igazi feles, a férj.~Robogva, diadalmasan
2329 10| kifelé a vasúthoz.~Férj és feleség szótlanul, lassan mentek
2330 14| jutott eszembe...~- Tudom, a feleségednek. Tehát a bûbájos Hanna a
2331 19| és ami még rosszabb, a feleségedrõl is. Én meghalok, de te erõs
2332 22| annyát: és ragaszkodik az õ feleségéhez, és ketten lésznek egy testté.
2333 20| egyedül akarok lenni vele. Ha feleségem jön, kopogjon, jöjjön be!~
2334 22| hogy elbocsássátok a ti feleségiteket; de nem úgy volt eleitõl
2335 3| férjnek lenni!~- Hát még feleségnek! - susogja vissza az asszonyka.~
2336 22| elbocsáttatott asszonyt vejénd feleségül, az is parázna lészen. Mondának
2337 7| igen megszeretett. Van egy féleszû lánya is, azt mondta...
2338 6| tudok megenni, csak egy felet!~Az öreg igen elbúsulta
2339 20| vagy legalább mindennek a felét. Mint egy rajtakapott kisgyerek,
2340 7| éveslakásban - amelyet csak félévenkint lehet fölmondani - mindegyre
2341 10| tisztviselõi fizetésekkel, már egy félévvel elõbb lefoglalták a jobbmódú
2342 4| helyzetet komoly oldaláról is felfogni és megbeszélni. Az általános
2343 20| fejjel a falnak dobta. Aztán felfogta ismét:~- Mit tettél, mondd,
2344 10| Minden három hétre egy félfont kubakávé! - terjesztette
2345 14| tréfálkozó karjai közül. És - felhasználva az alkalmat - jól hasba
2346 7| amikor rég elmúlt, amikor nem félhetünk tõle, visszavágyunk rája,
2347 15| villognak és cikáznak benne - a felhõben persze.~- Maga megváltozott,
2348 10| az égnek, szûzi, gyenge felhõibe, az illat szárnyán lelkük
2349 25| egymást, szállt a szálló felhõk és ennek a párja után, aminek
2350 13| lett, és fent a rózsaszínû felhõkön vidáman hempergõztek harmatban
2351 22| vén macska a megbénult, félholt egérfiókkal. Tud mindent,
2352 2| különösen az udvari szobában. A félhomály hasznára vált úgy a bent
2353 7| jól. Valamint jólesett a féligsült krumpli, amelyet Bem Gyulával
2354 23| abban a verõfényben, melyet félistenek munkái terjesztenek ódon
2355 15| Sándor. Hanna elmosolyodott, felizgatódott, és a kínos vitának forró
2356 4| igazi beszélõkedve, ha vére felizgult, szíve megnyílott, és csak
2357 23| a genovai!~- Madonna, ne féljen, ott finom helye lesz...~
2358 23| kisasszonyok: ettõl a halottól ne féljetek. Íme, nem fél a fiatal asszonya
2359 15| egyre-másra, amitől annyi felkapaszkodottnak sok kínos betegsége támad.
2360 22| éjszaka rámtörnek és hirtelen felköltenek, mint a jó diák, mint az
2361 24| annak van annyi ereje, hogy felkölti a kecskét titkos rejtekében,
2362 1| Robin vészes kiáltással felköltötte õket:~- Ezüst kecske nincs,
2363 22| magunkat, ugye nem?~- Korán felkölts, esküvõre kell mennünk,
2364 20| tisztogatónõ már az állát is felkötötte, gyertyát gyújtott a fejénél
2365 19| Mindenféle nagy urak felküldték az orvosaikat, professzorok
2366 24| Megszidta hát az inasát, felmondott neki, majd bocsánatot kért
2367 25| hogy elõbb küldjenek ki egy félnapi napszámot.~Talán az öreg
2368 25| kincs a világon. Ha majd felnõsz, fiatalember leszel, és
2369 1| augusztus hava dacára egy télies felöltõ volt a vállára csapva. Ez
2370 23| Piroska nyomban felugrott, felöltözött, abban a percben gyertyát
2371 19| megható szép, olyan, mint ama felöltöztetett, igazi hajjal ékesített
2372 10| bársonygallérú, világos felöltõje - a frissen kerekedett szél
2373 22| nekem mindennap kell egy félórai magány, hogy magamnak teljes
2374 22| folyamán még kiveszem a magam félóráját! - mondá vidáman. - Mert
2375 14| voltam a klubban, valami félreértések forognak fönn, egyenesen
2376 8| tért, mosolygott. Hanna félreértette ezt a mosolygást, és fülébe
2377 14| üdvözölte vezérét, de az félrefordította fejét. A képviselõ kérdõ
2378 3| csapját. Legjobb lenne persze felrobbantani ezt az óriási svábbogár
2379 22| szép volt, senki sem fogja felróni a te hibádnak, hogy oly
2380 22| aki az üdülõhelyeken a felséges úrral kettesben, egy asztalnál
2381 4| az alsóbb, sõt részben a felsõbb körök is, piszoknak nézték
2382 24| keményszívû törvényhozó felsóhajtott:~- Kecském, kecském, én
2383 5| fõhivatalnokkal, aki krémszínû felsõkabátban nagyon csöndesen ült mellettük.
2384 15| a széle, fekete a mélye, felszabadult titkos erõk, villámok villognak
2385 21| szorította a cimbora karját. Az felszisszent, de a fájdalomnak ily vidor
2386 14| erdõvásárló gentleman pedig felszökött helyérõl, és - kegyelmesen
2387 5| elhalványodott attól való féltében, hogy valami gorombaságot
2388 16| leültek asztalához. Némiképpen féltek, hogy nem lehet majd elõtte
2389 3| szimbolizmus bevoná. Rettegének, félték az Istent, és mélyen elgondolkodának:
2390 17| tudná! - vetette közbe Robin féltékenyen.~Hanna mosolygott:~- Én,
2391 18| kísértek, félre nem ismerhetõ féltékenységgel, gyanakodva, haragosan,
2392 18| sivár volt, és nemegyszer féltem, hogy megölnek, sokszor
2393 23| hitét. Félt, az asszonyt féltette; rémeket látott; látta magát
2394 20| gyanakodott, bár nemegyszer feltûnt a Hanna új ékszere, és sokszor
2395 21| állása nincs, ideiglenesen felügyelõnõ egy kávécsarnokban... A
2396 3| és bankjegyeinket nagyon felületesen ismerte, azt nem is tudta,
2397 17| Testileg érezték ezt a felülkerekedést, és Hanna szóba is hozta:~-
2398 23| nem is igen tudott volna felülni. Ah, hogy szégyellte magát
2399 23| szerelmes fiát betakargassa. Felült, figyelte lélegzését, meg
2400 23| egyszerre mind a ketten felültek: a tenger, sötéten, mintha
2401 21| csomóban jössz: akkor mi inkább felülünk az omnibuszra, pénzt kaptunk
2402 22| közül kikereste a bibliát, felütötte Máté evangéliumánál, és
2403 13| azt óhajtotta, hogy ez a felvonásvég mindenképpen szép legyen,
2404 5| ország elkeseredésérõl, a fennálló kormány bûneirõl beszélgettek.
2405 23| pár ember, ha a nap oly fennen süt, és jólesik az árnyék,
2406 25| cél: a jövendõ! - szólt fennhangon. Aztán megfogta a fiú fejét,
2407 5| alól a legszebb kék szem fenséges pillantásait lövellte a
2408 18| érdekes gúnnyal, erejének és fensõbbségének tudatában.~- Hogyan lehetnék
2409 5| király” közben, gyengén és fensõséggel, kacérkodni kezdett Piroskával,
2410 18| csupán ez estvére. Fekete fény vibrált rajta, nyugtalan,
2411 19| elbolondítani, megcsalni, ígérni, fenyegetni. Én tudom, hogy fõ az erõs
2412 7| amíg nem fogy ki - amivel fenyegetõznek a tudósok - a tüzelõanyag.
2413 9| és minden pillanat azzal fenyegette, hogy gazdája beküldi ama
2414 24| nem halványodott el, csak fényesedett, tisztult, világosodott.
2415 8| karon megfeszülõ - és bizony fényesedõ - fekete kabát ujja is!
2416 14| magukat, amíg a miniszterelnök fényesen megvédelmezi és bizalmat
2417 5| marhahólyagot fölfújják, oly fényeset, oly vérmeset, olyan aggasztót;
2418 18| amíg belemerülnek az örök fényességbe, rájuk leselkedik az örök
2419 18| betegség tükrözõdött ebben a fényességben, amely az egyik pillanatban
2420 9| valószínûleg bosszúságában - oly fénypontokat rajzolt a polgárnõk arcára,
2421 18| lámpa vetett ott titokzatos fényt fehér bársony hálószobára.
2422 23| gyertyák, mint egyébkor, kékes fényükben - ha jól megnézik - miniatûr
2423 23| poveretto, kis fej, ki fenyûfa-vidékrõl kerültél, csakhogy visszajöttél.
2424 3| Ott, ahol az egyfogatos is fényûzés, rajta ülni ritka és élvezetes
2425 5| hömpölyítette bele. Beteges vagy fényûzõ nõk, akiket különben nem
2426 23| hegyek jönnek és szigorú fenyvesek! Úgy érzem; igaz-e?~- A
2427 22| volnál az egészen? Csupa Deák Ferenccel nem kormányozhatok!~Robin
2428 18| a hazát, megbírálta Deák Ferencet. Be volt csípve, le akarták
2429 14| világ legszebb szakállú férfia kipirulva, loholva jött
2430 16| foglalt állást. A jobb érzésû férfiakban különben is él a hal kultusza
2431 12| kisebbítette ezt, aki nem tud a férfíakkal bánni, egyet is lekötni,
2432 5| nekünk, változatos karakterû férfiaknak. Ez az állapot, ami van:
2433 5| Csakhogy e kis körhöz tartozó férfiakról nem lehetett megismerni,
2434 8| szeretnének.~A folyosón férfialakok tûntek föl, az ifjú pár
2435 23| a betegséget magát, mint férfiatlan és nem esztétikus dolgot.
2436 18| magas és férfias, mint egy férfié, és ezen a homlokon legnõiesebb,
2437 12| földre, és úgy beszélt föl a férfihoz.~Gyula háttal fordult a
2438 22| enyelgés és lenézés volt, az a férfiöröm, amely az erõsekben azonnal
2439 4| szívesen odaadta a legrosszabb férfitársaságért, a hölgyekkel általában
2440 2| Kacagva kacérkodott végig a férfitársasággal, aztán kis húga és Sándor
2441 22| azonnal jelentkezik, ha egy férfitársuk bajával és gyengeségével
2442 5| súgta:~- Kétféle kiváló férfitípusa van ez idõ szerint szép
2443 4| föllángoltatta benne e férfiúérzéseket. A leány fejének gyengéd
2444 19| férjhez, ha lehet, egy olyan férfiúhoz, aki ért a képekhez. Alma
2445 5| legföljebb az, hogy még minden a férfiúi erõre, az ököljogra van
2446 7| jobban, és lehet, hogy más férfiút, mint az adakozót, nem is
2447 3| fiatal nõcskét, kit sok férfival látsz, világos ruhában,
2448 18| álló modell volt, mielõtt férjéhez, a magyar vizek egyik legfõbb
2449 2| idõs asszonyság. - Az én férjem sikkasztott! - ismételte
2450 18| tudtam... Ez az úr, aki férjemnek nevezi magát, - ott talált
2451 4| szerette, az egyiket - a férjet - forró, mély barátsággal,
2452 5| pillanatban, amikor Piroskát és férjét apjuk ott bemutatta: az
2453 22| Teremtõ az elsõ teremtésben férjfiat és asszonyt teremtett? És
2454 22| parancsolta tehát Mózes, hogy a férjfiú elválásról való bizonyságlevelet
2455 22| tanítványai: Ha így vagyon a férjfiúnak dolga az õ feleségével,
2456 5| taníttatni, a leányért, akit férjhezadni kellett - nyúltak az állam
2457 6| Százezer forintot fog kapni, ha férjhezmegy. Hannus, mit? Mennyit?~-
2458 3| legnehezebb dolognak tartatik a férjhezmenés. A fölpántlikázott lovak,
2459 22| vonaglott elõtte: közel férkõzött kemény, de érzõ szívéhez.
2460 8| virágzó, dús formák alig fértek alája, a fekete szirmokból:
2461 15| és gyógytanát, és ezalatt fertõzzük vele az egész világot...~-
2462 19| költõ lesz. Néha ír is.~- Fest is?~- Nem, pihennie kell.
2463 19| Gyógyítson meg, olyan képet festek magának, amilyen még nem
2464 22| tölthetném el. Leányaim festenek és zenélnek, a porcelánt
2465 20| csúfnéven a Tipu-Tib - feketére festett haját látta, a széles arab
2466 11| siker a magáé, mert magát festettem, maga vesztegette meg, maga
2467 22| zenélnek, a porcelánt idehaza festik, és nem kívánkozunk semmiféle
2468 11| mágnásasszonnyal, aki mind a két festményt magához váltotta, és az
2469 11| beteg gyermekhez hasonlatos festõmûvész, mély gondokkal eltelve,
2470 7| mindenkit meggyõzött, a festõt, sõt önmagát is. A nõkrõl
2471 19| De mintha a festõ maga is festve lett volna, az élet durva
2472 14| mint a többié. Másképp fésülködik, ruházkodik, mint a többi.
2473 6| beleakadt a szakállába, fésülte az ujjaival, az ölébe ült:~-
2474 3| svábbogár odút, e nyomorult fészket, mely szemérmetlen tekintettel,
2475 25| hogy a maguk - meghalt - fiacskáját találták meg. De íme, csak
2476 20| voltál az én apám, és én a te fiad. Én vagyok itt és kérdelek,
2477 11| madonna imádkozott értünk fiához, Jézushoz!~Piroska halkan,
2478 24| zálogtulajdonosok elhaltak, és a fiaik költõirodát nyitottak...
2479 15| legjobb a folyton viselt „fiáker-rend”, amelyet nem őfelsége,
2480 15| igen jól érezte magát a fiákerben, néha azonban - különösen
2481 3| Egyetlenegyikõjük sem ült még eddig fiákeren, és a kétlovas bérkocsi,
2482 3| ragaszkodik a jobbparti fiákerhez, amikor egy, a Duna balpartján
2483 15| törvényeket hoz~Tehát elérkezett a fiákerig, belevágta magát, és vidáman
2484 3| megérkeztek a vízre. Mert a fiákerok csak az Akadémiáig voltak
2485 15| gyerekarcú Piroska?” „Komisz fiákeros” - gondolta magában ilyenkor -, „
2486 3| kieszelni, mint hogy a két fiákerosnak megtiltotta az udvarba való
2487 22| vágtat, ott elküldi.~- A fiákerosokkal mindég nézeteltérései vannak.
2488 3| Hirsy nem mert megszólítani fiákerost. Egy rongyosat, egy rendkívül
2489 15| kellett gyilkolnia, csak elõre fiákerozni!~Ah, de lassan, észrevétlen
2490 22| siklón jár föl a várba, a fiákerrel a lentsõ állomásig vágtat,
2491 14| parlamentben~Elfelejtett fiákert venni, gyalog vágott át
2492 10| volt. Vállaltam volna a fiamnak. A magaménak, ingyen, akár
2493 8| alkudni és nyerni, még a fián, még a legkedvesebb unokáján
2494 8| ráragadt az öregre, sõt a fiára is. Hanna is mosolygott,
2495 22| kormányelnök csudálkozva nézett a fiatalemberre. Egy pillanatra kijött a
2496 3| véletlenül egy megyéjebeli fiatalemberrel, és az õ megyéje igen népes,
2497 24| az a fõ, hogy az ember fiatalkorában kit, kiket szeret. Az marad
2498 13| Megcsókoltatta egymással a fiatalokat is:~- Micsoda csúnya szokás
2499 3| étkezni. És látván nagy fiatalságukat, valamint azt, hogy nem
2500 4| észrevétlen kézenfogták a mi két fiatalunkat is, de az egyik kirántotta
2501 7| bár nem egészen méltányos fiaztatásának sohasem igazi ellensége.
2502 4| megjelenik, és addig kísérjük figyelemmel az eseményeket, amelyek
2503 21| hatalmas barátjának erõs figyelme, nem mert rá visszanézni,
2504 17| tréfásan ajánlott az ura figyelmébe. Majd igen komolyan mondá:~-
2505 3| miattad, és már a rendõrség figyelmét kezdte fölkelteni éjjeli
2506 10| kitörésére.~- Az anyád - figyelmezteté a parasztasszony -, a pesti
2507 7| ifjak szüleit megdöbbenti, figyelmezteti, esetleg meg is bünteti,
2508 13| mellett, és csak keveset figyelt a férfira. Most azonban
2509 23| fiát betakargassa. Felült, figyelte lélegzését, meg is csókolta
|