1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
2510 14| aki magában egy-egy fél filét evett és magyar konyakot
2511 3| orgonája nõ. Hirsy, újabban filológus, Ráskai Leát hallotta, az
2512 4| meg az egyenruhaboltot.~A filozófia pompásan beütött, hála ama
2513 10| nevezné ezt, én pedig, aki filozófiai meghatározásokhoz nem értek,
2514 4| mesterséghez is. Alkusz vagy filozófus volt, napról napra élt,
2515 22| töltve; kávésibrik és másik findzsa nem volt a tálcán.~- Kocsin
2516 22| tett be a kávéjába, amely a findzsába már be volt töltve; kávésibrik
2517 4| egy ilyen nadrágot, de még finomabbat és teljesen szarvasbõrbõl.~
2518 19| olyanhoz, mint Munkácsy, akinek finomak a fekete színei... És ezek
2519 9| négykrajcáros. Nem dolgozott többé finoman, a láz gyötörte, és minden
2520 23| kisüt a nap. És voltak olyan finomlelkûek, hogy az angol hotel bezárt
2521 13| jövõjére nézve.~A derék fiú finomul beszélt, nem a maga szavaival
2522 6| állattársát megöli, hogy elvigye a fiókáinak. No, lehet, hogy a gyilkosság
2523 9| gazdája beküldi ama rovarporos fiókba, ahol már többször volt,
2524 9| kecske egy magánintézet sötét fiókjában, majd megmozdult, és megindult
2525 9| nagyobb intézetbe, nagyobb fiókokban talán arany botokkal is
2526 12| parancsolja!~Piroska kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendõt,
2527 11| sietve, megyünk Pisába, Firenzébe, Párizsba!... Szabálytalan
2528 21| arabul akarna tanulni? Azóta fiszharmonikán is tudok játszani - egy
2529 22| pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon jutott hely.~- Komám! Nem
2530 9| díványon heverészett, és a fiúcskát nevetni tanította. Robin
2531 5| egy nõért, a családért, a fiúért - akit drága iskolában taníttatni,
2532 21| benned. Nekem és a többi fiúknak is, úgy látszik, nem volt
2533 9| haszonlesõ cselekedet, de a jó fiúnak valami nagy haszna mégse
2534 25| tekintettek egymásra, aztán a fiúra, egymásra ismét.~- Hogy
2535 11| minden bútorát helyettünk.~- Fizesd ki!~- Ó, nem, a szabónak
2536 10| méltósággal biztatta gyerekét: - Fizess, vagy elküldünk vándorolni...~...
2537 18| jövedelemmel járót, hogy az nem is fizetés, hanem civillista.~Az ígéret
2538 10| de jó kávé legyék!~A havi fizetésben is megállapodtak, az elsõ
2539 10| és a javát, tisztviselõi fizetésekkel, már egy félévvel elõbb
2540 10| ezek elõl, pedig érted nem fizetnek!~A gazda tréfás méltósággal
2541 3| megint mennyit kellett fizetnie, és a gyomrát mégis elrontotta.
2542 10| magaménak, ingyen, akár még fizettem volna is érte. De nem bírta
2543 14| minden habozás nélkül ment a fõbejárathoz. A portás föltartóztatta
2544 5| Mindenki azt hitte, hogy fõbelövi magát, de neki bizony volt
2545 3| sõt miniszterek lesznek; fõbírák odahaza és ügyvédek, késõbb
2546 15| odavarrta szoknyája belsõ fodraihoz. A régi lány nincs többé,
2547 25| hol egy bárányfelleg puha fodrait erõsen sütötte a nap, látta
2548 12| amelyeket megfakult mosókarton födött. És megcsókolá lábait, amelyen
2549 7| õket. Amióta nem a festõ födözte a házi szükségleteket, azóta
2550 8| keresi a magának való, könnyû föladatokat: a legnehezebb és legártalmasabb
2551 24| Gyula genovai síremlékének fölállítása óta nem beszélt vele. És
2552 7| ezek a vakító ingek sokszor fölbillentették a háztartás költségeinek
2553 21| gyötrelmeit meglágyította és fölbontotta legkedvesebb régi barátjának
2554 1| lakot, a kamásni után nyúlt, fölcsatolta és elrohant. A többiek ettek
2555 13| fölnevetett. Az „ámbár” szó fölcsiklandozta. Ez az ámbár megkacagtatta,
2556 14| de a vágy egy tehermentes földbirtok, egy többemeletes ház után...
2557 14| testõrök közül, pohos, kisfejû földbirtokos, akinek az ügyvédektõl sokat
2558 14| pénzen fogja megvenni a földéhes, de még fösvényebb parasztok
2559 25| a bottal játszó fiút, és földerült:~- Most ez kezdi, utána
2560 14| várták: az egyik állami földet akart - a segédelmével -
2561 9| vízzel, amelyet elõbb igen földicsértek. De a kicsi megvetéssel,
2562 14| õket, akik fölugrottak és földig hajoltak elõtte. Nem adott
2563 17| vállalkozó kérvényét hozta, egy földijéét, akit véletlenül Hanna is
2564 9| miután sikerült a gyermekét földíszítenie.~- Pénzt hoztam neki! -
2565 23| megevett egy tál halat:~- A Földközi-tengerbõl való! - mondá nagy fontossággal. -
2566 21| nem mert rá visszanézni, földresütötte a szemeit, úgy fecsegett:~-
2567 17| restaurálni - egy víz- és földszabályozás keretében - a harmadik,
2568 23| visszafojtotta, nehogy Piroska fölébredjen. Csukott szemmel virrasztott,
2569 3| azok, kik másnap délben fölébredtek, mert rendkívül éhesek valának.~
2570 23| hová menjek!”~Zörgött, hogy fölébressze; Piroska nyomban felugrott,
2571 11| megrázkódott, erõltetve fölélénkült:~- Tudja-e, hogy mind a
2572 5| vén bûnösök egyszerre igen fölélénkültek, és követték elnökük példáját,
2573 19| mondá a festõ, és egyszerre fölelevenedett. - Hol a pálinka, asszony?
2574 10| kisgyermek és kísérõinek ösztöne fölemelkedék és eltérül vala a föld alacsony
2575 9| fölállott vele.~A gyermek anyja fölemelkedett, és ellenséges, ijedt tekintetet
2576 13| éppen ezért kiengesztelõ és fölemelõ. Neki kellett az, hogy jót
2577 16| író-képviselõ még fehér fogait is fölemlítette. Hogy a feleségével van,
2578 22| No, mi lesz?~Robin Sándor föleszmélt; csendesen, csaknem nyugodtan
2579 4| is vannak a világon, ez a fölfedezés gyakorta meglepte, nemegyszer
2580 18| egy kissé be is porozva - fölfésülve, virággal, gyémánttal, régi
2581 3| csak az Akadémiáig voltak fölfogadva. Ottan mind hajóra ültek,
2582 4| Jacapo Robusti, ami a nagy fölfogást és arányt illeti, csak másodsorban,
2583 10| telep, mintsem azt Sándorka fölfoghatta volna. Az egészen fölnõtt,
2584 20| megfogja, ahol megfojtsa.~Hanna fölfogta ezt a tekintetet, hátraszökött
2585 18| súgta vissza Hanna.~- Én meg fölfordítom az asztalokat és kiverem
2586 2| eszébe, hogy ez emlékeket fölfrissítse, hanem az, hogy: nincs petróleum,
2587 5| mint mikor a marhahólyagot fölfújják, oly fényeset, oly vérmeset,
2588 4| esetet elbeszélte - roppantul fölháborodtak, és a polgári érzés nagyon
2589 10| csöndben, a szepegésben fölhallatszott ez a párbeszéd:~- Megmondom
2590 14| maga pártjának céljaira fölhasználja.~- Hol a miniszterelnök? -
2591 18| ifjúság bódítja õket, lángoló fölhevülésükbe belopja magát egy mérges,
2592 18| nagyon boldog maga miatt.~- Fölhoztam, karriert kezdett hetven
2593 14| ellenzékéket is éltette - most fölhúzta a vállait, és abbahagyta
2594 4| Waffenrockba, hanem egyet fölhúztak, kilencet pedig elárusítottak.
2595 1| az ifjúnak, sõt egészen fölizgathatta, olyannyira, hogy egyes
2596 9| te, te... te hitvány.~Úgy fölizgatódott, hogy alig lélegzett. Nem
2597 2| az eseménydús délutántól fölizgatva, boldogan, ragyogó arccal
2598 4| jogtörténet lapjaira rendesen följegyezte, hogy visszaadja neki, ha
2599 8| viszontlátásra! - mondá, és fölkapott egy társaskocsira. Bámulva
2600 13| kötelességük igen korán fölkelni, hogy a nagy szerelmeket
2601 3| rendõrség figyelmét kezdte fölkelteni éjjeli bolyongásai, hiányos
2602 7| beszélt. Különösen hatott a fölkérdezésekkel, amelyekre pompásan megfelelt;
2603 3| annak élnie kell. Titkon fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket
2604 21| foglalva, mikor nehányszor fölkerestelek. A házba küldött, de jegyet
2605 9| föllázadt, és lelkében forrott a fölkiáltás:~- És te, te, te... te hitvány.~
2606 18| csak aztán nézett föl reá.~Fölkiáltott meglepetésében, mert a Piroska
2607 4| polgári érzés nagyon is föllángolt bennük. A zsidónak fogták
2608 4| még izgatta, segítette, föllángoltatta benne e férfiúérzéseket.
2609 23| is.~A férfi azonban máris föllélegzett:~- Ki sem mondhatom, máris
2610 7| legegyszerûbb hölgyeket is föllelkesíti.~- Most jövök egy milliomostól -
2611 13| rendkívüli kézcsók miatt föllelkesülve - kikísérte vejét a kapuig.~
2612 13| komoran.~A búcsúzó egészen fölmelegedett:~- A mama fõz, persze hogy
2613 18| különféle fajtájú emberek fölmelegedtek egymás iránt, ellenségek
2614 21| az elméje.~A várba kell fölmennie, a pártvezérhez, a várúrhoz
2615 7| bizonyítékok hiányában bizonyára fölmentik.~Hanna ott ült a bûnper
2616 7| amelyet csak félévenkint lehet fölmondani - mindegyre visszasírta
2617 7| hónaposszobát, amelybõl fölmondás nélkül tették ki a szûrét,
2618 10| fölfoghatta volna. Az egészen fölnõtt, nagy emberek, rendes házasságban
2619 9| Sándorka aludni akar!~Fölocsúdtak. Sándor csudálkozva nézett
2620 8| semmi egyéb, és abban a föloldhatatlan, irtózatos kötelékben, mely
2621 19| becsületes vagy!~Sándor fölordított, mint egy vadállat, majd
2622 3| tartatik a férjhezmenés. A fölpántlikázott lovak, a vajszín kesztyûs
2623 10| bosszúsággal.~Az asszony meg fölpattan; szalad a Riskához, mert
2624 15| nevezetes ismerőssel találkozik, fölpattanni, kiugrani, fölvenni... kell,
2625 10| akart rohanni, hogy ölébe fölragadja és elszaladjon vele. Mégis
2626 18| dicsõséges és szép múlt, fölragyogott a lelkében. Hirtelen megvillant
2627 14| élvezett. Pedig igyekezett fölrázni magát, és igyekezett arra,
2628 4| szörnyen éhes Piroska is fölriadt. De csúfolódásuk dacára
2629 3| meggyújtják az udvaron.~- Fölséges éjjel! - szól a férfi.~Beteszik
2630 21| éjjel! - felelé Robin és fölsóhajtott.~A barát megsajnálta, hogy
2631 21| barátom! - szólt Robin mélyen fölsóhajtva. Megállt, elgondolkozott,
2632 12| mélyén fogva tartott, most fölszabadult délszaki vihar.~Fölugrott:~-
2633 5| föl, az italnak hirtelen fölszállott ára, a divatba jött sör,
2634 13| magát, hanem tücsköt-bogarat fölszedett drámákból, regényekbõl,
2635 21| játékokat, de az építészeti fölszereléseket, gázkandelábereket, sõt
2636 25| megnézni, hogy alszik a fiú. Föltakarta rajta a paplant.~Hát ott
2637 4| különösen olcsóságáért, áldassék föltalálója, kinek egyénisége ismeretlen,
2638 13| amiért elhagyták, amiért föltalálták. Még jobban szerette volna,
2639 8| cselekedni, ha szívében föltámad a szerelem. Így, ahogy a
2640 14| a fõbejárathoz. A portás föltartóztatta a gyalog érkezõt, és megkérdezte,
2641 18| legismerõsebb, a Piroskáé.~Föltépte, elolvasta az elõszobában.
2642 23| megköszöni, nem ad vissza, mert föltételezi, hogy ajándékba kapta. Mondja:
2643 22| kompetenciája mindez ügyekben föltétlen, sõt több: bizonyos!~Odament
2644 14| szerényen, mivel már otthon föltette magában, hogy a lehetõ legszerényebb
2645 18| vacsoraötleteit, és savóvérét föltüzelvén két pohár rajnaival, a fiatal
2646 1| a szép bottal lehetõleg föltûnés nélkül játszott. Forgatta,
2647 18| és egyenlõkké lettek a föltûnõ jómódban, mely, sajna, jobban
2648 14| füstfelhõknek is fölötte, egészen fölül úszik a pénz, vékony, finom
2649 23| is. A mellét azonban csak fölületesen kopogtatta meg:~- Hallja,
2650 14| megvetéssel nézte meg õket, akik fölugrottak és földig hajoltak elõtte.
2651 4| valamennyien. Piroska gyönyörûen fölvagdalta a szafaládét, hagymát vágott
2652 22| Meg volt terítve, „hideg fölvágott” borította el az asztalt,
2653 3| õket; Hirsyt elküldték, fölváltotta, vásárolt, sõt magának is
2654 20| közeledett az urához, aki fölvánszorgott, még egyszer végignézte
2655 25| temette, sírt.~- Úgy bõgtél, fölverted a házat, majd megvertelek,
2656 22| szónoklatokat tartottak, hogy fölverték az egész vár csendjét. Ember
2657 10| násznapon, az Elsõ Hazainál fölvett hozományban éri el célját.
2658 14| szegény úr önfeláldozását, és fölvevén mosolygó álarcát, a mérsékelt
2659 18| A merész és szép kezdet fölvidámította a borús hangulatú férfiakat
2660 13| neki, ami miatt egyszerre fölvidámodott. Megcsókoltatta egymással
2661 14| De a folyosó egyszerre fölviharzott, és nagy hullámokban becsapott
2662 3| látsz, világos ruhában, fölvirágozva. Rövid ruhája nem bérmaruha
2663 4| szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte. Keleti rendjeleket kaptak,
2664 8| friss, fiatal vér hatalmas fölzúdulásában. A leány különben sem engedte
2665 14| valami félreértések forognak fönn, egyenesen idejöttem a Rabszolgatartóhoz!~
2666 9| atyai rendnek, mindenféle fönnhatóságoknak, mint amilyen a tõke, a
2667 10| jólesett, és ami máskülönben - fönntartja a világot.~A hírneves és
2668 9| kis jövevényt, majd azután fösti meg.~Így várták a kicsinyt.
2669 22| vele menni egy sem. Olyan fösvény, hogy az már mulatság! Legközelebb
2670 14| megvenni a földéhes, de még fösvényebb parasztok elõl. Valami pénzösszegrõl
2671 14| kauciója van, persze az fogadhat magának testi erõt bérért.
2672 14| Úgy gondolta, hogy melegen fogadják majd, õ elmondja, mint akar
2673 5| lehet vele tréfálni. Nem fogadom vissza a pénzt, ez elintézett
2674 10| mégiscsak beérték a cigánysort, fogadták a kutyák szokásos üdvözlését,
2675 9| kellõképpen elõkészíteni a fogadtatást. A szerfölött drága és pénztelen
2676 19| mint egy vadállat, majd a fogai kezdtek el vacogni:~- Mondj
2677 16| író-képviselõ még fehér fogait is fölemlítette. Hogy a
2678 6| nyolcvanéves kora dacára még a fogaival nevetett. És némi célzatossággal
2679 18| részben aranyozott - fehér fogak közül, de hangtalanul, mert
2680 8| szerelemrõl nem lehetett több fogalma, mint akármelyik tudatlan
2681 21| semmit sem írni, nem tudok fogalmazni, és azt hiszem, enélkül
2682 3| bérkocsi, a hozzátartozó fogalomkörrel, idegen volt nekik. Sõt,
2683 13| városba ment végrehajtást foganatosítani!~Összeölelkezésre már nem
2684 7| más helyrõl került ügyvédi fogásokkal egyetemben - hatnak majd
2685 18| hogy kocsiba ülhet, hogy fogata van, és ott áll a ház elõtt,
2686 4| Reggel küldenék érte a fogatot, nem is volna rossz! - nevetett
2687 3| közül senki sem volt hozzá fogható, sõt, én úgy emlékszem -
2688 8| vagyon. Nagy vagyon. Most fogjon velem ezért kezet.~Kezeltek.
2689 5| valamennyi említette a nevét és foglalkozását - a régit. Az atya nagyon
2690 11| újdonságok között külön foglalkoztak azzal a szerencsés, nemes
2691 9| oldalt egy korhadt bádogkád foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött
2692 5| akik egy másik asztalt foglaltak el. A különben egy fejformájú
2693 21| Mondta, hogy nagyon el vagy foglalva, mikor nehányszor fölkerestelek.
2694 17| Nem sikerült verekedést fognia, hatalmas alakja és zergeszakállas
2695 18| elkényeztetett gyerek, anyja ruhájába fogózkodó. Otthon pedig: parancsolt;
2696 22| kényteleníttetel: sok mindent meg fogsz érteni, amikben most vak
2697 10| anyád vagyok. Re-be-ka. Szót fogsz-e fogadni, he?~A pesti anya
2698 7| legalábbis addig, amíg nem fogy ki - amivel fenyegetõznek
2699 3| köménymagos túrót segített fogyasztani. Sándor nem otthon vacsorált,
2700 4| Frigyes kezet fogott egy fõherceggel.~A dolog nem olyan egyszerû,
2701 5| Megelégedett hát egy volt fõhivatalnokkal, aki krémszínû felsõkabátban
2702 8| simogatni, de ostorozni és fojtogatni fogják még. Becézik majd
2703 22| hadvezéreké, katonáké szóval.~A fõkatona annyira felül volt, hogy
2704 14| magasan a föld színe fölött, fõként a champignon, az úri gomba...
2705 2| kelleténél talán egy-két fokkal jobban. Mert azt írta például:~
2706 5| értéktelenebb az igazi koronás fõknél? Azért, mert civilben járt?
2707 2| mindannyian. De a hónapos szoba fõlakója, a nõemancipáció dolgában
2708 9| egyszersmind szilárd volt, folyamatos, biztos és zengzetes mint
2709 24| egy évben - igen sûrûn folyamodott; arra az esztendõre gondolok,
2710 10| beszélgetett a világ szomorú folyásáról.~Most meg Piroska sürgette;
2711 7| igazán szépen és feltûnõ folyékonysággal beszélt. Különösen hatott
2712 17| öntött ki a sok rakoncátlan folyó, állóvíz, patak. Csak egy
2713 8| A bírósági palota sötét folyosóján sietve, szótlanul mentek
2714 1| aki cipõjének hiányossága folytán már hetek óta nem hagyhatta
2715 20| Az éjszaka folytatása~Rohanva jött és támolyogva
2716 21| vonszolta magát. És életének folytatására egyéb eszméje nem volt,
2717 22| így járja már évek óta, és folytatódik beláthatatlan idõkig.~Úgy
2718 2| vonalai az ember szívében folytatódnak...~Édes irigységgel néztek
2719 10| osztály igen erényes életet folytatott azon esztendõben. Csak mellesleg
2720 2| honvédtiszti nadrágot viselt folytonosan, a kapuban többször megjegyezte:~-
2721 14| le a kabátodat?~Egykori fõnöke, Bergen, az ügyvéd, kezdte
2722 14| Robin Sándor, míg egykori fõnökének alakját elnyelte a tanácskozóterem
2723 8| Pénzt, neki, minek? A fõnökével majd kiegyenlítem! - mondá
2724 8| hasznára, nem kell szólni a fõnöknek. Jöjjön el, akármikor jöjjön,
2725 1| pénzért, készpénzért! - fonta tovább megjegyzéseit a tulajdonos.~-
2726 10| tekintetben sokkal, de sokkal fontosabb volt ez a telep, mintsem
2727 5| Ha egy kicsit megtanul fontoskodni, ha egyszer valakit megver
2728 10| szóljon közbe a bölcs, a fontoskodó tanács, hogy mindent, csak
2729 22| beszélek. Pedig fölötte fontosnak tekinthetõ mindez. Az mellékes,
2730 14| igyekezett arra, hogy a pillanat fontosságát kellõképpen megismerje.~
2731 23| Földközi-tengerbõl való! - mondá nagy fontossággal. - Nem a kicsiny Adriából;
2732 19| Szerettem volna kidobni, hátat fordítottam. Amikor feléjük visszafordultam,
2733 10| változatos körülmények és meglepõ fordulatok közepette az Egyetem téri
2734 6| bõr karosszék felõl. Arra fordultak, és nem is vették észre,
2735 25| hát rög, amelyen, akárhogy forgassák, mindjárt-mindjárt kiütközik
2736 1| föltûnés nélkül játszott. Forgatta, pörgette, az ezüst kecskefejet
2737 8| Háromezerötszáz, négyezer forintból - az elsõ években - meg
2738 7| azt hiszem, ölne is egy forintért. Vagy talán ölt is? Mit,
2739 3| Sándor! Abban az idõben forintos pumpból éltél, és tartottad
2740 22| magával évelõdne - nem rossz forma, sokszor szükség van rá.
2741 14| újra kezdõdik, csakhogy más formában!” - ezt a megfigyelést tette,
2742 4| Magába szívta az asszonyka formáit, mégse tudott betelni vele
2743 18| izgatottan látta õt az új formájában, merevre szabott sárga selyembe
2744 4| Petõfinek rajzolnak, és amilyen formájú volt magának a festõnek
2745 8| úgy, hogy a virágzó, dús formák alig fértek alája, a fekete
2746 22| közérzülettel, mindég külön ítéletet formálva arról, ami az országnak
2747 3| Megesketem õket, mert tudom a formát, mert voltaképpen minden
2748 18| bár tudták, hogy ízetlen, formátlan, és még csak nem is hálás
2749 6| kesely szemû, halvány és formátlanul gyönge, mint a pincében
2750 15| bérkocsi aranyos küllõi, csak forogjatok!...~
2751 14| klubban, valami félreértések forognak fönn, egyenesen idejöttem
2752 23| föld és rajta állandóan forr a szerelem. Mintha az elmulasztott,
2753 23| lélekállapota döntötte-e a hirtelen forróságba, vagy mert jött a redõs
2754 5| menekülni e nem illatos forróságból, amelyben Piroska szépen
2755 9| nézve föllázadt, és lelkében forrott a fölkiáltás:~- És te, te,
2756 22| mulatság! Legközelebb állami forspontot kell a számára kirendelni!~
2757 14| barátja játszotta persze a fõszerepet, ágált a legjobban.~Robin
2758 6| amelyet az öreg elõszeretettel fosztogatott. Valaki ezek közül, aki
2759 22| a felség hisz, és amit a fõtisztek maguk között beszélnek.
2760 4| és mért lõn oly olcsó a fotográfia és az élet után rajzolt,
2761 12| hozzálátott a sütéshez, fõzéshez.~Két óra se volt, amikor
2762 18| közöttük, azt lehet, le is fõzi a végén - egy bukétával
2763 11| Ülj le - folytatá -, fõznek neked teát, pihenj, meg
2764 6| nagyapótól, le fogja önt fõzni!~Az aggastyán oly gyönyörûséggel
2765 22| mindjárt megvetem az ágyat, fõzök teát! Vetkezz le, nem egészséges
2766 16| és a természetes módon fõzött halászlé elérzékenyítette
2767 16| volt Szegeden.) Zsír nélkül fõzte a halászlét, a pesti szokás
2768 13| Nem fogjuk elhagyni, hadd fõzzön és süssön. Anyagilag én
2769 3| a szükséges kocsit, egy frakk bérletét, narancsvirágra
2770 3| de igen jól állott.~Robin frakkba öltözködhetett, a fiúk azonban
2771 14| mint minden este. A férfi frakkban, az asszony mélyen kivágott
2772 8| neki, a nagy tekintélyû franciának: egyet füllent, és két igazságot
2773 23| megtanítani.~- Ho famo, ho freddo. Fázom, éhezem. Non incomodatermi,
2774 25| szeplõ, amely egy változatlan frissességû fehér arcon évrõl évre,
2775 24| milyen gyönyörû sétákat. Oly frissnek, erõsnek, úrnak éreztem
2776 10| hozományban éri el célját. Frivol tánc, gyerekes bujkálás,
2777 15| kártya, nyugtalan elmék, frondeur vérmérsékletek pihentetője
2778 6| írószobájában szilvóriumot früstökölt. A szilvóriumot a kasszából
2779 22| minden bolond lyukból felém fú a szél, hogy: így, úgy!
2780 7| megtudtak tõle: mindnyájuk élete függ attól, hogy ama rossz ember
2781 3| csak a kocsi kérdése maradt függõben. Egyetlenegyikõjük sem ült
2782 14| tanácskozóterem ajtajának zöld függönye.~Szerette volna, ha szándékát
2783 14| akivel lehet.~Egészen a zöld függönyig, a bejáróig kísértette magát,
2784 19| de mind fehér alapszínû - függönyök és mozgatható falak segedelmével
2785 14| a nyakravalója él; egész függönyöket visel nyakravalónak. Szép
2786 10| jut neki is egy-egy orr, fül, kabátszél. De a változatos
2787 18| gyémántos agraffe-ok, a fülében nagy briliáns butonok.~Valahogy
2788 21| és közel hajlott barátja füléhez:~- Azonkívül félig võlegény
2789 3| mint az agár, szabályos fülei egy kissé már el is állottak
2790 3| hatalmas koponyájától. De e füleket csókjaival és forró könnyeivel
2791 4| Az állát, orrocskáját, a fülét lerajzolta magában százezerszer.
2792 19| segedelmével búvóhelyekre, fülkékre, intimus, kéjes - és oly
2793 8| tekintélyû franciának: egyet füllent, és két igazságot von le
2794 4| és ezenfelül jól meg is fürdetik!~Nevetett, de igen komolyan,
2795 23| majd ha Itáliába ér, és fürdik a Jóisten napjában, és abban
2796 9| foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött még benne. Liza,
2797 9| takaró hiányában - a napi fürdõk után az apja télikabátjába
2798 8| tanácsot adhatok, nálam van fürdõszoba, megfürödhetik, pénzt nem
2799 21| hogy fürdõbe megy, jó meleg fürdõt vesz, de elébb vásárol egy
2800 18| gondol - mondá a miniszterné.~Fürkészõleg néztek rá a már megérkezett
2801 6| tíz leánynak sincs annyi fürtje, mint ennek az egynek. A
2802 25| Pipa volt a szájában, a füst nélküli dohányzást mívelte
2803 2| De az ajtó nyílott, és a füstbarlang szádájában megjelent egy
2804 14| ormótlan körterem tûzbe, füstbe, bûzbe borult: a leggyengébb,
2805 18| hölgyek számára. A halványlila füstben még szebb volt az aranykévékbe
2806 14| fölött, a folyosóra ereszkedõ füstfelhõknek is fölötte, egészen fölül
2807 23| oltár elõtt, kezemben a füstölõvel, legelõször ministráltam:
2808 20| lángja világította meg és füstölte be a szobát, amelynek egy
2809 9| nagy dunyhákat... Ködös, füstös, fagyos és vizes február:
2810 23| bátorítsa, de elfútta a füstöt magától messzire, miként
2811 9| sejtelme, aki ért a madarak füttyébõl, a cincérek csiripelésébõl,
2812 25| buja gizgaz, a rikító zöld füvek és vadrózsák alatt.~Nem
2813 23| amikor elõször a friss füveknek mond meséket. Köszönöm,
2814 10| ez alkunál. A parasztné füvet hozni volt. A fû a hátán,
2815 10| lehunyja szemeit. A másik kettõ füvön-fán szundít szintén, megszelídült
2816 5| méltatlankodott, kapkodott fûhöz-fához:~- Az egész csak tréfa volt.
2817 20| férfi undorodva hátrált, fuldokló zokogása úgy összerázta,
2818 20| utálattá változott át, és fuldokolt a vágytól, végezni vele,
2819 20| Robin Sándor elfödte arcát, fuldokolva, könny nélkül és hang nélkül
2820 7| gazember... No, ez aztán fura egy héber. Savanyú Józsi.
2821 20| mért szaladgáltatták. Mily furán nézett rá egy-egy tanácsos,
2822 1| Robin élénk lelkiismereti furdalásai is mind gyengébbek lõnek,
2823 22| mind repedezett lefelé a furnír. Meg volt terítve, „hideg
2824 9| a nõt, ki érte jött, és fusson véle el, el, beláthatatlan
2825 19| könyörögte, és mint egy fûszál a viharban, reszketett.~-
2826 4| és szénrajz. A pékek, a fûszeresek, a nyugalomba vonult soványabb
2827 11| Nem bírom ezt az irtózatos futást, mindig elõre, cél nélkül,
2828 3| vére összeszorított ökleibe futhatott össze, mert arca egyszerre
2829 7| krajcárért fát hozatván, izzóra fûthessék a pléhkályhát, és krumplit
2830 9| részletre dolgozó szabók úgy futkároznak a városban, mint az õrültek,
2831 8| magamtól mennék el?~- Utána futnék, megfognám!~- Ha meghalnék,
2832 23| elõle, hitte, hogy el lehet futni, érezte - sõt kaján örömmel
2833 11| érzem, mintha mindegyre futnom kellene, és pihenni vágyom.
2834 14| helyiségben, amelyet erõsen fûtöttek, mint faluhelyen a birtokosok
2835 9| keblén. Az anya arcát könny futotta be, Hanna nevetett.~- Elviszem,
2836 25| Elvesztették az eszüket, futottak utána, sõt Robin Sándor
2837 22| egyablakos szobában úgy be volt fûtve, hogy a bútorokról mind
2838 23| beszélsz, mint a tavaszi fuvalom, amikor elõször a friss
2839 10| parasztasszony felé. A másik egy fûvel teli puttonyból emelgette
2840 3| belõle, nagyon be kellett fûznie magát. A szoknyácska rövid
2841 4| szegény Bem Gyula emlékéhez fûzõdik. Persze ma már senki sem
2842 9| gyermek a vizet nevezi „gabalaguá”-nak. Itatni akarták Sándorkát
2843 22| nádorispánjának - ez beszélhet, gagyoghat, és addig-addig példálózik...
2844 21| felugrott egy lóvasútra...~- Galádság, valamit kell tenni ezzel
2845 22| harminchetest. Nekem reggelre gallér legyen!~- Jó fiú vagy te,
2846 21| gyûrve a ruhája, az inge, a gallérja piszkos: undorodott magától.~
2847 9| sõt kevésvártatva prémes gallérját is, és kényelmesen, sõt
2848 22| temetésre...~- Hányas számú gallért viselsz? Még mindég harminchetest.
2849 6| sõt még erõsebb, mert a gallya, a törzse nem idomult az
2850 12| Már sült a pampuska, a galuskához való forró víz is buzgott,
2851 23| legyenek, és a haldokló gályarabnak utolsó napja sem oly egyszínû
2852 25| nélkül, mezítláb, ingben, gatyában. Õ, be szép, be sok úri
2853 8| gyûlölök jobban, mint a gavallériát. Magának is le kell szoknia,
2854 18| hölgyek viszont egy ízetlen gavallérnak udvaroltak, és ez a lehetõ
2855 10| sok emberszeretettel:~- Ez gazdaember, ennél jó lesz!~Itten bementek.
2856 19| és hatalmas, új erõvel gazdagította a fehér szoba színeit.~Aztán
2857 7| kérdé a nõ boldogan, mert a gazdagság ígérete a legjobb és legegyszerûbb
2858 10| kalauzolta a családot. A gazdáját, Robin urat oktatta, hogy
2859 1| farostélya elõtt.~A bot elvált gazdájától.~- Egy bot! - diktálta a
2860 5| hallgatom, hogy ezek között a gazemberek között voltak becsületes
2861 21| építészeti fölszereléseket, gázkandelábereket, sõt a vasnemûeket is:~-
2862 18| vagyunk, a becsületesek is, a gazok is. Íme, egyformán éhezünk
2863 8| mint vasszeges borona, úgy gázolt át agyán. Ámde ami igazán
2864 13| nõl, a kaput becsukják, a gázt eloltják; tíz óra múlt.
2865 4| éjszaka kell dolgoznia; gázvilágnál, a forró, izgatott levegõben!~
2866 2| és nem tudta a Jupiter genitivusát...~Édesdeden elbeszélgettek,
2867 4| levegõégben láthatatlanul tanyázó géniuszok, akiknek minden dolguk az,
2868 23| megérezték az egész várost, Genovát, la bella-t, gigászi palotáival,
2869 14| joghoz jussanak. Az állam gépezete oly nehézkes, oly száraz,
2870 23| várost, Genovát, la bella-t, gigászi palotáival, magánházainak
2871 2| értéktelenebb, mint azé, akirõl a gimnáziumban azt hazudták nekik, hogy
2872 2| elhalasztották, és egyszerre a gimnáziumról, ottani tanáraikról, az
2873 3| egyszerre oly fehér lett, mint a gipsz-szobroké. Majd meg elöntötte a vér;
2874 25| végképp egyesültek a buja gizgaz, a rikító zöld füvek és
2875 4| elhalványodott, a szája sírásra görbült. Szerencsére Sándor megérkezett,
2876 19| lenni. Folyton öltöztet, görög ruhákba, csipkékbe, beborít
2877 14| ahogy kisgyerekek cukorról, görögdinnyérõl, nagyobb fajta gyümölcsrõl...
2878 9| s hallgasson, míg édesen gõgicsél Sándorka, míg élvezettel
2879 10| és igen megelégedetten gõgicsélni kezdett. A parasztnõ ezt
2880 14| Ha egyszer majd - mint a Gogol revizorja - végigmennék
2881 14| mint a sok esõ az erdei gombának. A sok spóra mind nõl, nõl,
2882 22| semmit, újrakezdhet mindent. Gombház... Jobban kellett volna
2883 9| kifeszítette, kezét kabátjának gombjai közé helyezte, szigorú arcot
2884 7| asszonyka az aranyozott gombokat az ingekbe belérakta, sokszor
2885 15| az imént láttad, egyet gomolyog, egyszer - vagy kétszer -
2886 7| szégyen nélkül.~A háztartás gondjai iránt Sándornak különben
2887 11| hasonlatos festõmûvész, mély gondokkal eltelve, kinéztek az ablakon,
2888 21| részletekre nézve csak bágyadt gondolatai voltak: minden tegnapi viszonyát
2889 4| napjaiban. Fáj, mert amikor gondolataid és emlékeid tanyáját valahol
2890 12| soha. Magával leszek mindig gondolatban, mindig magát látom, és
2891 12| nyugtatá, forró és édes gondolatokat sugallt neki. Imádással
2892 8| ellenkezõ irányra térítik a gondolatot, jóvá teszik a rosszat,
2893 3| csúf mártír-fekvés!” - gondolja magában Robin Sándor. Mosolyogva,
2894 23| azokat megalázza, és így gondolják ezt az orvosok. S ha a valóság
2895 13| Neki kellett az, hogy jót gondoljanak róla, ha elmegy, mint áldozatkészre
2896 20| oly erõsen, hogy az minden gondolkodás nélkül engedelmeskedett.
2897 22| csak tettette magát, hogy gondolkodik, készen volt már, és a mondatok,
2898 15| nagyapja!”~- No, maga se így gondolkodott, amikor azt mondta, hogy
2899 9| dolgozik, még csak nem is gondolkozhatik!~A látogató minden szava
2900 17| ezen az utolsó mondaton gondolkozott.~
2901 9| értem ma sem, bár sokat gondolkoztam azon, hogy elõélet, elõtanulmányok,
2902 19| felé...~- Menj, menj, ne gondolkozzál, vigyázz az elmédre, hogy
2903 24| folyamodott; arra az esztendõre gondolok, amikor Robin Sándor igen
2904 3| és az egy nõt. Gorombákat gondoltak magukban, és alighanem erkölcstelenséggel
2905 7| Vagy talán ölt is? Mit, mit gondoltok? Külön díjazás, legalább
2906 17| Elkedvetlenedve hallgatott, arra gondolván, hogy ezek most mindjárt
2907 9| ha nem tudnak kellõképpen gondoskodni sorsáról. A gyermek csak
2908 23| virág-e ez itten, a Jóistenke gondozza-e õket vagy az hotelier-k?~
2909 3| hogy van valami legfelsõbb gondviselés, amely - ha néha pont tizenkettõre
2910 6| külön, neki. Rendkívül gonosz ember volt, de a szíve lágy,
2911 23| leszáll a láz, amely mennél gonoszabb és alattomosabb, annál jobban
2912 22| hasznosak és haszontalanok, gonoszok és jók, szépek és csúnyák,
2913 19| mondanivalóm van, nem magának való, goromba.~Piroska elment, a beteg
2914 3| fiatalembert és az egy nõt. Gorombákat gondoltak magukban, és alighanem
2915 14| nem kell mosolyogniok és gorombaságokat beszélniök: ültek a büfé
2916 5| való féltében, hogy valami gorombaságot hall, és le kell ütnie a
2917 14| emlékezett, hogy haraggal; sõt gorombáskodással váltak el. Ünnepelte, beszédet
2918 22| morog, kiált, lázad, sõt gorombáskodik is! Hová viszi, hol érkeznek
2919 14| rálépni, de mint mindig, ha gorombáskodtak vele, gyerekesen, megfélemlítve
2920 23| reggel - aludni a templom egy gótikus szögletébe tért: amint megrebbent,
2921 9| foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött még benne. Liza, a cseléd,
2922 8| tubarózsa. Fekete rongyokból ily graciózus - de erõs - fehér nyak nem
2923 5| olyan termete van, mint egy gránátosnak, és arca: a szent Sebestyéné.
2924 14| mindenkinek, aki hozzája jött gratulálni. De amint a miniszterelnök
2925 5| szemtelenségével bírja. Gratulálok önnek az urához, olyan termete
2926 24| Hannáról, aki hol egy elesett grófot emelt magához, hol regényt
2927 13| Ugyan? - szólt az asszonyka gúny nélkül, szárazon. Fáradt
2928 19| ettõl a színtõl!~Megbánta gúnyolódását, bocsánatot kért, és hirtelen
2929 15| Sándor nevében - és nem gúnyolódva - üdvözöllek téged, mint
2930 18| hirtelenharagú kobold, az úgynevezett guta. És amíg belemerülnek az
2931 14| puhák. (Akié ugyan nem gutaütésesen veres.)~A fák barátja átvette
2932 25| maga gyerekére, bizony nem gyakori eset, de ha valakivel, ezzel
2933 5| csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához nem volt pénze. Mindenki
2934 22| piszkoltak volna be, nem gyaláztak volna meg, ha nem tesznek
2935 10| bürökkel, tujával benõtt gyalogösvények mentén. És világtalan a
2936 3| ahol az ember bõven ráér gyalogolni, és inkább csak a mulatság
2937 6| Nyírbaktától Gyöngyösig egyszuszra gyalogoltam.~- Miért? - vetette közbe
2938 10| tessék, kisasszonyok, fiáker!~Gyalogosan indultak befelé a két-egy
2939 10| ügyetlen erkölcs utazók, gyámoltalan ítélkezõk! Hadd vigyék a
2940 14| vissza, mosolygott, majd gyanakodó és gúnyos nézéssel tekintett
2941 20| hogy egy pillanatra sem gyanakodott, bár nemegyszer feltûnt
2942 14| való, de ugyancsak erõs gyanú szinte fejen ütötte az új
2943 5| hagy bûnpártolással fognak gyanúba, de mégis, el nem hallgatom,
2944 3| Különösen a leánykát nézték gyanús szemmel. Mily fiatal még,
2945 22| sõt a mindennél is többet, gyanúsítja õt, és amit most barátkozás
2946 1| megzsindelyezni. Hogy minden gyanút elhárítson magáról, olyan
2947 22| politúros és kiválóképpen gyárias jellegû bútorok kissé törõdöttek
2948 13| szerelmének helyén maradjon biztos gyarmata. Egy regényes nyárilak,
2949 11| szemmelláthatólag pénz, sok pénz.~A gyászbaborult házaspár félig fekvõ helyzetben
2950 24| készült mindég. De félt a gyásztól, a fájdalomtól - magától
2951 24| ahol én - könnyelmûen és gyáván - elhagytam, elfeledtem!
2952 1| egyszerre szóltak:~- Ez gyávaság, valamit kellene tennünk.~
2953 20| botort, a becstelent, a gyávát összezúzza. Csak aztán tudta,
2954 18| mint rendesen. A fején gyémántos agraffe-ok, a fülében nagy
2955 18| fölfésülve, virággal, gyémánttal, régi ezüsttel díszítve:
2956 1| lelkiismereti furdalásai is mind gyengébbek lõnek, végre elbágyadtak
2957 23| fúlt, oly erõsbe és oly gyengédbe, amilyen kevés esett még
2958 8| el fejét, majd tettetett gyengédséggel nézte az apró holmikat,
2959 5| erkölcshöz, a „király” közben, gyengén és fensõséggel, kacérkodni
2960 23| szégyellte magát ezért a gyengeségéért, hogy restellte a betegséget
2961 22| egy férfitársuk bajával és gyengeségével eléjük járul.~Harcos emberek
2962 9| sõt ellenségesen nézte a gyengét, szeretett volna szembeszállni
2963 21| én” - valahogy oszlott, gyengült abban a pillanatban, amikor
2964 25| és szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort is, igazit.~Elvesztették
2965 18| Bem Gyula intézte hozzá:~„Gyer hozzám, este, éjszaka, okvetlen
2966 15| szegény, a drága, a jó, a gyerekarcú Piroska?” „Komisz fiákeros” -
2967 25| Belekapaszkodott az asszonyba, a gyerekbe, az ifjúságába, egykori
2968 12| és ki vagyok én, ha nem gyereke, gyermeke helyett? Õ az
2969 21| ez szerencse - nincsenek gyerekeid. Rám nézve azonban ez nem
2970 21| folyt a beszéd, és ha a gyerekekre nem kell ügyelnie, még jobban
2971 25| anya ne ismerjen a maga gyerekére, bizony nem gyakori eset,
2972 14| ha gorombáskodtak vele, gyerekesen, megfélemlítve hallgatott.~
2973 8| magának élettársul választott, gyerekésszel, oktalan elhatározással.
2974 10| tréfás méltósággal biztatta gyerekét: - Fizess, vagy elküldünk
2975 19| haragszik rá, szidja. Mint a gyerekkel, úgy kell vele bánni, rimánkodni,
2976 11| feleltek a fontos kérdésre. A gyerekképû asszony és a beteg gyermekhez
2977 7| A festõ egyszer egy kis gyerekkocsit is hozott, hogy legyen,
2978 9| arcra, sõt természetre is gyereklányok maradnak. Az erõs leány
2979 10| maguknak is egészen apró gyerekük van. Ismerte és ismertette
2980 10| szomorúbb egy frissen hantolt gyermek-temetõnél, sötétebb, mint az elhagyatott
2981 19| olyanformán, mint a beteg gyermeké szokott. Az arca rózsaszínben
2982 3| Egymás szülei és egymás gyermekei. Minket isten úgy segéljen!~
2983 15| született!~- Minek is, nincsenek gyermekeink!~- Nincs is rá szükség,
2984 6| meleg, sõt tüzes érzéssel. A gyermekeit úgy szerette, mint egy vadállat,
2985 10| németnek nevezték mindama gyermekeket, akik Budapest városából
2986 21| nevelõ, és el akart rohanni a gyermekekkel. Búcsúztak, paroláztak,
2987 20| Kellett. A pénz kell. A gyermekeknek, akik születni fognak...~
2988 12| anyám helyett? Ki az én gyermekem, és ki vagyok én, ha nem
2989 10| olyan nevet választhasson a gyermekének, ami a legislegszebb, legislegfinomabb.) -
2990 9| Piroska gõgösen, megsértõdve, gyermekére tekintve.~A vendégkisasszony
2991 10| olyan nõt keresett, aki gyermekével együtt a Robin-házba költözik,
2992 24| doktort és a tanárt, aki a gyermekkertésznõt csakugyan megjavította,
2993 22| Hát hogy is van azzal a gyermekkertésznõvel, akit meg kell mentened?
2994 10| aggályai nem voltak még a gyermeknek: nyitott szemmel, komolyan
2995 9| házasságról, természetes gyermekrõl édeskeveset hallott még,
2996 3| moccannak.~A Gyula drága nyájas gyermekszemeiben egyszerre férfias tûz csapott
2997 9| nõknek, akik - bármennyi gyermekük születnék is - arcra, sõt
2998 7| bünteti, mert nem adtak gyermeküknek szolid, komoly nevelést.~
2999 10| Kint a jobb vidéken, amíg gyermeküknél voltak, ez a harag még erõsebb
3000 23| isten szabad ege alatt, a gyermeteg nép nyüzsgése, zaja, veszekedése
3001 20| halottas ágyától elvette a gyertyákat, és a földre ülve nézte
3002 6| Ezüstedényekkel, óriási, karos gyertyatartókkal, egyházi és étkezõszerekkel
3003 23| Addio, merci, lei un gygante... Ön eredetileg egy óriás!
3004 20| nem egy egzotikus, ocsmány gyíkot, amely a lábaira tekergõzik.
3005 20| újra kezdõdött benne; a gyilkolás vad ösztöne amint verekedett
3006 15| szokott Hanna csókolni.~- Gyilkolni tudnék ezért az asszonyért! -
3007 15| gyakorta.~De nem kellett gyilkolnia, csak elõre fiákerozni!~
3008 23| kirebben, ha jõ az este, és gyilkos párázatokban járja be a
3009 6| fiókáinak. No, lehet, hogy a gyilkosság ennek magának is élvezet.~
3010 20| hitte, úgy érezte, hogy gyilkosságok után van, õ ölte meg apját,
|