1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
3011 8| Jó arcot kellett vágnia, gyöngédnek kellett lennie, tûrni a
3012 9| kötelességeknek, a divatos gyöngédségnek és a társadalmi illendõségnek
3013 11| magának, majd hangosan - és gyöngén kipirulva - olvasta az újságokat,
3014 13| Elfordult, hogy el ne árulja a gyöngeségét, igyekezett ridegen beszélni:~-
3015 6| Amikor például Nyírbaktától Gyöngyösig egyszuszra gyalogoltam.~-
3016 17| barátságosan köszönt vissza, gyönyörködött a hangja édességében, szíve
3017 20| felesége fejét. Lassan, kéjjel, gyönyörködve könyörgéseiben és kínjaiban,
3018 22| menekülni, vagy azoknak gyönyörûségét kiszívni. Csak tények vannak,
3019 6| fõzni!~Az aggastyán oly gyönyörûséggel hallgatta õket, hogy az
3020 9| összepillantottak s reszkettek a gyönyörûségtõl. A meglepetés sóhajtás alakjában
3021 9| dolgozott többé finoman, a láz gyötörte, és minden erejét lefoglalta
3022 21| lelt mégis. A maga szörnyû gyötrelmeit meglágyította és fölbontotta
3023 24| ilyen bolond babonákkal gyötri magát, de az ezüst kecske
3024 19| ríkatta, azt mondta neki: „Gyógyítson meg, olyan képet festek
3025 14| hogy õk végre is egy-egy jó gyógyszertári joghoz jussanak. Az állam
3026 15| próbáljuk keresni a kór- és gyógytanát, és ezalatt fertõzzük vele
3027 23| magyar, ön el nem árul. Gyógytárba mennie nem kell, magam adom
3028 19| Nem lehet az, hogy meg ne gyógyuljon.~- Jár orvos?~- Mindenféle
3029 23| most a gyomrában. Mert a gyomor a test szíve, amelynek elõérzetei
3030 23| és ez jelentkezik most a gyomrában. Mert a gyomor a test szíve,
3031 7| amelyeken nagyon megrontják a gyomrukat mindazok, akik nekiesnek
3032 23| siklott volna velük lefelé a gyorsvonat Itáliába.~- Mindjárt ott
3033 18| munka közben lágy szívünk gyõz rajtunk, és belátjuk, hogy
3034 24| értették legjobban, és nem gyõztek róla eleget beszélni. De
3035 14| átalakítani az egész törvényhozó gyülekezetet.~De a miniszterelnök épp
3036 22| A többi szó, a régen gyülemlett, most hirtelen kiáradt zokogásba
3037 12| halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették,
3038 14| görögdinnyérõl, nagyobb fajta gyümölcsrõl... Sándor el is feledte,
3039 25| nem volt otthon, elment gyufáért a szomszéd faluba, az asszony
3040 9| bútorok, a púpos kályha.~- Gyújts gyertyát, mama, Sándor jön! -
3041 19| a testvére lett volna... Gyulából, meglássa, még nagy költõ
3042 4| lehetett, mint az én Bem Gyulám.~Piroska örömmel hallgatta,
3043 24| volt még soha, mint a mi Gyulánk, és én - magácskán kívül -
3044 23| már csak - szegény!~Azért Gyulára leszállott néha a szomorúság,
3045 19| húsok, és õ különösen ezeket gyûlöli. Még jó, hogy a tejberizst
3046 22| én mondom neked, hogy a gyûlölködés oktalanság, bele kell nyugodni,
3047 13| lesik, kifestett némberek gyûlölködve követik bolyongásában, amelynek
3048 19| Szorongatod a kezemet, ugye, most gyûlölsz? Én pedig úgy szeretlek,
3049 8| kell megszeretnie, aki egy gyûlölt, lenézett és idegen levegõben
3050 3| bizonyos tekintetekben gyûlölték is a jármûvek e fajtáját.
3051 21| vinnem ezeket. Minden sportot gyûlöltem, kivált a hideget. Nekem,
3052 6| élvezni!~Az öreg haragra gyúlt:~- Már most menj! - szólt
3053 23| asszony, mint a férfi:~- Gyuluska - mondá -, hát a képeket
3054 3| egyszer küldött valaki egy gyûrõdött tízforintost. Hordár hozta
3055 15| nemezkalapot, elviseltet, gyűrődöttet, mintha mindig medve- vagy
3056 5| ötvenest, és a Sándor kezébe gyûrte:~- Itt az elõleg. No?~A
3057 2| nikkel- és két ezüstórát, két gyûrût, több kék és zöld cédulát,
3058 21| egy var volna. Össze volt gyûrve a ruhája, az inge, a gallérja
3059 10| világunkra. A gyermek különben, habár nem is szentimentális természet,
3060 5| vesét velõvel - de tojást is habarjanak bele -, és oly mimikával
3061 22| nézeteltérései vannak. Örökös hadilábon áll velük, már nem akar
3062 22| boldogsága ez, elkésett hadvezéreké, katonáké szóval.~A fõkatona
3063 4| nem mehet oda? És mégsem hagyhatja õket el!~Egy napon át el
3064 23| csak egy kicsinyt nem, ne hagyj. Még gondolni akarok reád,
3065 7| szemeikben, és aztán - ne hagyják magukat az ostoba férfiak!
3066 9| megalázni? Van nekem elég bajom, hagyjanak nekem békét!~Nagyon keserû
3067 4| fölvagdalta a szafaládét, hagymát vágott hozzá, ecetet öntött
3068 19| színei... És ezek egyikének hagyom megfestetlen képeimet. Hó,
3069 15| úgynevezett nagy emberek - silány hagyományaival. Magát is jobban szeretném,
3070 4| ösztönszerûleg érzed, hogy magadból hagytál ott egy darabot. Robin kerülõ
3071 7| ezer forint jár ki tõle. Hagytatok nekem egy krumplit? Megettétek,
3072 14| utána vonult õ is, magára hagyván a megütõdött házat, amely
3073 23| lenni nem tudok, borítsad a hajadat a fejemre...~Piroska engedelmeskedett,
3074 8| kibontani a kontyba tûzött vörös hajat, megríkatni az ékkõszínû
3075 12| Összevesznek, ingerkednek, hajba kapnak, csakhogy szelíden...
3076 23| violaréteken a virágok rettegve hajladoztak a rõttestû földre.~Gyula
3077 23| megnézik - miniatûr nemtõk hajladozva, ölelkezve sugdolóznak.
3078 8| szoknia, mert úgy hiszem, hajlama van rá. Csöndesen, takarékosan
3079 16| az ilyesmihez, poétikus hajlamainál fogva mindig az ételek egyszerû
3080 5| világos - rendkívül ellenzéki hajlamokkal volt megáldva.~- Elhoztam
3081 5| megõrült és az õrülésre hajlamos, szóval: ember és ember
3082 3| két hónapig volt teljesen hajléktalan miattad, és már a rendõrség
3083 5| magyar nyelvben oktatott. A hajléktalant szerették volna behívni,
3084 6| aranyban játszó, pirosba hajló, és tíz leánynak sincs annyi
3085 21| Hirsy felágaskodott és közel hajlott barátja füléhez:~- Azonkívül
3086 18| elé, amely a piszkos téli hajnalba beburkolódzva, olyan ijesztõen
3087 23| kicsinyt!~Ettõl fogva másnap hajnalig nem lehetett többé szavát
3088 19| széláram nekivágott a fehéredõ hajnalnak, és megint minden fekete
3089 18| cigányprímás jött ekkor - hogy hajnalodott már, és lágy muzsikaszóval
3090 23| érkezésre búgott egy-egy hajó...~Gyula - az olasz újságból -
3091 4| valamennyinek egyforma felé hajolt, nem élbe, hanem síkba futott,
3092 14| akik fölugrottak és földig hajoltak elõtte. Nem adott nekik
3093 9| békítõleg. Majd a gyermek fölé hajolva - egy kissé rövidlátó szemeivel -
3094 3| voltak fölfogadva. Ottan mind hajóra ültek, hagy átevezzenek
3095 23| fedezhet föl egy új világrészt. Hajóskapitány szeretett volna lenni, maga
3096 15| mily elhagyatott utcákon hajt.” - Rája kiabált:~- Rikárd,
3097 15| mindjárt ama belvárosi ház elé hajtatott, ahol - ezidõben - a „lécember”
3098 5| pártállásának, egyenességének és hajthatatlanságának lett az áldozata.~A sikkasztás
3099 3| komfortáblis ló poroszkál, mind azt hajtogatjuk magunkban: Elég lesz-e hatvan?
3100 23| ám, a nagy tökfejét úgy hajtogatta a vékony nyakán, hogy szinte
3101 10| de a kis hûtlen máris nem hajtott az anyai szeretet e kitörésére.~-
3102 11| Robin Sándor széles vállára hajtotta a fejét, mint egy gyermek:~-
3103 3| Elrobogtak tehát, kócos hajú külvárosi lányok irigysége
3104 15| Mit hallottál, él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a szegény,
3105 23| Michelangelo ette meg, tehát e halacska a legelõkelõbb eredetû.
3106 12| amint a délután elõbbre haladt, mindjobban keresett tárgyat
3107 21| valamely szûk utcán elõre haladva.~- Ó, nem, ezt nem fogják
3108 8| a fölmentett vádlott. De hálája még mindig heves volt:~-
3109 22| újság adott hírt csak apja haláláról, az is mély részvéttel.
3110 21| asszonynak az árulása. Az apja halálát most nem is vette számon,
3111 8| Hamarosan félbeszakította a hálálkodási tárgyalásokat:~- Mi elõremegyünk
3112 8| Hohó! Udvariaskodtak, hálálkodtak. Az õsz gazember végigtapogatta
3113 21| legkedvesebb régi barátjának a halállal való vívódása, és ennek
3114 25| ilyenkor simogassad meg hálásan a kecske fejét!~A gyerek
3115 12| Piroska körül. Mindjárt jött a halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös
3116 5| zavaros, amelyben pompás halászat esik. Ön hal akar lenni
3117 16| természetes módon fõzött halászlé elérzékenyítette valamennyit.
3118 4| támadt, hogy a megzavarodott Halászt nyomban agyonvágja.~Vérontás
3119 3| törvényei szerint.~- Az esküvõ halaszthatatlan! - jelentette ki Robin.~
3120 23| csókjuk, az ígért, a félt, a halasztott, a soha már nem is remélt.
3121 14| mégis meggondolta, késõbbre halasztotta a dolgot, és újra leült,
3122 23| hódvelág, látod-e, anyám, a halát?~- Csitt, aludjál!~El is
3123 10| Piroska nemet intett a halavány babafejével.~Liza megrótta:~-
3124 14| Robin Sándor zavartan, halaványan nézett maga elé, undorodva
3125 3| nekitüzesedett, de hangját halkította: Piroskáról beszélt, akinél
3126 4| olyan egyszerû, hagy elsõ hallásra meg lehetne érteni. Ez ember
3127 15| Az asszony olyan hangokat hallatott, mint ama spanyol táncosnõk,
3128 10| természetesen tudni nem lehet, a hallei egyetem se sejtheti. Én
3129 9| tavasz sugárözönébõl, a halleluja szó zengésébõl és a virágnövények
3130 22| bökött egyet a levegõbe.~- Hallga, hallgasd!~A szomszéd szobában
3131 22| egyet a levegõbe.~- Hallga, hallgasd!~A szomszéd szobában gyerekek
3132 9| hogy legyen csendesen, s hallgasson, míg édesen gõgicsél Sándorka,
3133 17| különben is - jó, ha reánk hallgat, mert maga egy költõ, és
3134 3| mint amilyeneket õ irt; hallgató magyart öt pengõs hegedûn
3135 14| nyomban eldönteni. Egy kissé hallgatódzott, és megértette, hogy valami
3136 5| gyanúba, de mégis, el nem hallgatom, hogy ezek között a gazemberek
3137 7| bûnper tárgyalásán, elöl, a hallgatóság között.~
3138 9| kérdé Hannától, alig hallható hangon.~- Önt! - felelte
3139 22| meg! - mondá Robin alig hallhatóan; torkát a visszafojtott
3140 14| Sándor csak a milliókat hallhatta már; utat engedek neki,
3141 22| jutott, hogy „baj” van.~- No, halljuk az esetet - mondá szárazon -,
3142 23| nekem adtad. A hangod, hadd hallom a hangod, mert te úgy beszélsz,
3143 15| élsz, miből élsz?”~„Mit hallottál, él-e, hal-e Bem Gyula?”~„
3144 7| talán csak azt, akit õk halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal.~
3145 17| az ellenõrök, kalauzok, a hálókocsi emberei, az utazóközönség.
3146 25| lábujjhegyen ment végig a Piroska hálószobáján, hogy fel ne költse. Bement
3147 18| titokzatos fényt fehér bársony hálószobára. A vendégek arra-arra nézegettek,
3148 20| földre hányta apja írásait, halottas ágyától elvette a gyertyákat,
3149 20| kicsapott. Olyan forróság lett a halottasszobában, hogy Robin Sándor néhány
3150 9| semmit; csak az arca lett halotthalvány.~- Mit tetszik keresni? -
3151 11| A festõ nemet intett a halotthalványra vált arcával.~- És nekem
3152 22| végigmustrálta.~- Az éjjel? Az apám halt meg! - mondá Robin alig
3153 22| hogy éjjel ágynak szolgált, háltak rajta. Úgy lehet, még a
3154 23| Hirsyt:~- Ez is itt van, nála háltam!~- Isten veletek.~- Isten
3155 13| ablak elõtt. Bem Gyula, halványabban, mint valaha. Homlokát odatapasztja
3156 8| Én nem - szólt a leány halványan.~- És mit tenne mégis, ha
3157 18| fehérített hölgyek számára. A halványlila füstben még szebb volt az
3158 24| a gyász sötétsége nem halványodott el, csak fényesedett, tisztult,
3159 3| vezette karon Piroskát, aki halványpiros volt, mint a mályvavirág,
3160 15| rózsaszín vagy tûzvörös hályog okoz, amelyet még mindig
3161 23| asszony, mert a hölgyek elméje hamarabb rátalál a valóságra, pozitívabb
3162 12| egymással vetélkedve, ki hamarább; ki jobban s szebben. Összevesznek,
3163 20| Egykedvû némaság, a papirosok hamuja zizegett, majd megint haragos,
3164 8| semmivé tesz, mint hitvány hamut, a levegõbe szór belõletek
3165 22| kitörni vágyó indulatainak vad hangjába ütközött. Az államférfiú
3166 8| elragadtatás önkéntelen, tört hangjai lebbentek el ajkairól. Ah,
3167 25| a kedves, az egészséges hangján mondta: én benneteket megeskettelek!~
3168 12| kemény hangon, de a maga hangjától megrémülve. Körülnézett,
3169 15| egyhangú zajában jól ismert hangok szólaltak meg:~„Ej, be jól
3170 15| elõre. Az asszony olyan hangokat hallatott, mint ama spanyol
3171 23| hallgatta a büszke város hangos éjjelét. Alant a rakodóparton,
3172 13| régen elhangzottak. Most hangosabb: mintha visszajönne. Eltávolodó
3173 21| is tudok játszani - egy hangszergyárostól nyolchónapi tanításért kaptam
3174 9| gabalaguát”, amely név hangtani alakjára nézve szanszkrit,
3175 14| titkos bûnben?~Egy nemes hangú, naiv arcú és igen ünnepies
3176 14| A becsületes verekedés hangulata emelkedett, erõsödött a
3177 14| neki, mert illett a maga hangulatához. „Csülökre, birokra, ez
3178 4| megbeszélni. Az általános hangulatból az érzett ki, hogy ez a
3179 18| kezdet fölvidámította a borús hangulatú férfiakat is. A különféle
3180 14| tolták elõre a csoportban. A hangulatváltozás oka lassú, de ruganyos és
3181 22| nem kívánkozunk semmiféle hangversenybe. Együtt vagyunk!~Csakugyan
3182 13| nagy udvarban, léptei még hangzanak azután is. És hallani véli,
3183 4| ismeretlen öregségért, amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak:
3184 3| boruló fátyol alól énekszó hangzott föl lágyan, latinul.~Az
3185 8| szeretne eltûnni. És amikor a Hannáék házáig érnek, hirtelen ajánlja
3186 20| közé, fél kezével megfogta Hannát, és belökte egészen az apja
3187 9| tetszik keresni? - kérdé Hannától, alig hallható hangon.~-
3188 13| véletlenül - találkoztak Hannával, és az elsõ nagy csókokat
3189 6| fog kapni, ha férjhezmegy. Hannus, mit? Mennyit?~- Száztízezer
3190 25| megette a gomba és az esõ, a hantok besüppedve egymásba folytak,
3191 10| világnak, szomorúbb egy frissen hantolt gyermek-temetõnél, sötétebb,
3192 24| hûtlen lenni hozzá, hiába hanyagolja el, hiába bánik vele rosszul.
3193 12| kérdé az úr látszólagos hanyagsággal.~- Nem.~- Visszajön?~- Nem!~-
3194 22| aztán pedig temetésre...~- Hányas számú gallért viselsz? Még
3195 20| szekrényeket, és a földre hányta apja írásait, halottas ágyától
3196 14| vádlott lett. Felállott, hápogott, majd leült, és csaknem
3197 21| kineveznek. Azt hittem, hogy haragszol rám, mindnyájunkra, akik
3198 9| nem úriemberek. Nem mintha haragudnának az úgynevezett alsó osztályra,
3199 8| pap elõtt...akkor magára haragudni fogok egy kicsit.~A férfira
3200 14| magyaros arcait. Nagyon haragudtak, nagyon örültek, szitkozódtak,
3201 11| utána a festõ, de egy-két harapást evett belõle, aztán letette:~-
3202 17| már-már az egymás fülébe harapott.~Ez volt az az idõ, amikor
3203 15| az ajkába fogta, szívta, harapta, mert - hogy megtanult -
3204 14| a miniszterelnök kiment, harcias lépésekkel utána vonult
3205 14| egymáshoz dörzsölõdtek, harciasan bégettek, de ebbõl a harciasságból
3206 14| harciasan bégettek, de ebbõl a harciasságból kiérzett a félelem. Ha hirtelen
3207 22| mindennap újrakezdeni a harcot, és ti azonnal leejtitek
3208 17| izgatottságban élt, mindig harcra készen ott állott az elnöki
3209 10| amíg átalengedte magát a hármas anyaságnak; rendesen nem
3210 21| mondá Robin, és most már hármasban ballagtak elõre, a Sugár
3211 10| ne volna... Olyan, mint a harmat az ilyen, itt van, nincs -
3212 13| felhõkön vidáman hempergõztek harmatban megmosakodott angyalok,
3213 23| megesznek egy csepp európai harmatot, aztán visszamennek...~-
3214 22| gallért viselsz? Még mindég harminchetest. Nekem reggelre gallér legyen!~-
3215 1| minden idényszerûség, minden harmónia hiányzott. Azonban egy igen
3216 8| fogunk élni, magunknak. Háromezerötszáz, négyezer forintból - az
3217 22| amely elõtt Robin Sándor háromszor-négyszer, lassan, föl s alá járt.
3218 20| reggeli hó, amely az ablak hasadékain át bevilágított ebbe az
3219 14| felhasználva az alkalmat - jól hasba is bokszolta.~- Ez fáj! -
3220 22| megörült ennek a fantasztikus hasonlatnak. Oldalvást nézett Robin
3221 11| asszony és a beteg gyermekhez hasonlatos festõmûvész, mély gondokkal
3222 5| elhagyom a virággal való hasonlatot. Olyan arcot váltott, mint
3223 23| rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom. Csak horgászik, horgászik,
3224 18| összehangolta azokat, akik hasonnemû ételek élvezése közben úgy
3225 14| szemére, hogy nem lát. Majd hasonszõrû férfiak - mint kergés birkák -
3226 9| a jó fiúnak valami nagy haszna mégse volt belõle, mert
3227 8| vallásbeli különbséget föl fogja használni nagyapó. Arra, hogy lealkudjon
3228 14| újságírást, és semmit sem használok - ha szerét ejthetem - oly
3229 3| És semmi ellenvetés nem használt.~A másik mánia: eltûnt,
3230 7| magának. És igen szépen használta ki a családi mozzanatokat:
3231 21| megtanultam, és ha nõ volnék, nagy hasznomat vehetnék egy nõi zenekarban.
3232 4| tevékenysége a közre azért hasznosabb, mint sok könyvíróé, mûvészé
3233 22| lények vannak a világon, hasznosak és haszontalanok, gonoszok
3234 9| állást. Bizonyára csúf, haszonlesõ cselekedet, de a jó fiúnak
3235 22| a világon, hasznosak és haszontalanok, gonoszok és jók, szépek
3236 22| megölni egy pókot sem: hõsnek, hatalmasnak és vérengzõnek képzelte
3237 17| szerencsétlen vidék - három hatalmasság ugyancsak a talpára állott,
3238 15| az erõket kiegyenlíti, a hatalmat fékentartja és megosztja...~-
3239 22| többség és a legtolakodóbb hatalom ellenére!~„Leszámolni, le
3240 4| fölemelte az ölébe, fölvette a hátára, és a szobában úgy hurcolta,
3241 23| narancsligeteken, kikocsiztak a határba.~Hát ezernyi-ezer méh dong
3242 14| valamennyit kihordatnám a határból.) Külön háztartásban élnek.
3243 15| magának a hazában, sõt a határokon túl is. Kár, hogy olyan
3244 20| Mindent tettem! - ismételte határozottan.~- Miért tetted?~- Mert
3245 8| tudatlan lánynak. De úgy határozta el már régen, hogy így fog
3246 10| világtalan cigányt - és arra határozták magukat, hogy sorra nézik
3247 13| fogok iránta érezni, akármit határozzon jövõjére nézve.~A derék
3248 18| ezüsttel díszítve: nyugtalanító hatást tett a nõkre is. Sima, erõs
3249 18| igen sokra oly szuggesztív hatású egy bankdirektor, mint amilyen
3250 19| Szerettem volna kidobni, hátat fordítottam. Amikor feléjük
3251 9| idõs a kicsi? - kérdé.~- Hathetes és egynapos.~- Nagysádé?~-
3252 8| kijelentette, hogy aki egy hatos borravalót ad vendéglõben
3253 3| kergettetni. Leszavazták, sõt egy hatost tettek melléje, a kalapjába.~
3254 8| leány: olvasmányai mégiscsak hatottak reá. És hiába állott nyíltan,
3255 9| Még csak februárius volt hátra ama szent napig, a komoly
3256 9| Csendesen, az úr eszik, és hátra-hátra pislant a vendég felé, hogy
3257 8| csitította, de helyeselte. Hanna hátrafordult:~- Nem beszélnétek csöndesebben!~
3258 5| karral töltötte együtt élete hátralevõ napjait”.~Valóban, egykoron -
3259 10| vele. Mégis eszére tért, hátrasompolygott.~- Gyerek, gyerek! - mondá
3260 20| fölfogta ezt a tekintetet, hátraszökött és kiáltá:~- Gyáva, gyáva!
3261 12| beszélt föl a férfihoz.~Gyula háttal fordult a falnak, úgy zokogott
3262 2| suttogta szemlesütve. A háttérben még két hölgy jelent meg,
3263 12| szerelem aranykönyvébe hófehér hattyútollai író angyalok, egymással
3264 13| süssön. Anyagilag én mindig a hátuk mögött maradok, ha nem látnak
3265 22| ama korban a régi divatú, hátulgombolós, kiválóan plasztikus derékban
3266 21| kiabált most rá valaki hátulról. A szegény Hirsy, utána
3267 3| hajtogatjuk magunkban: Elég lesz-e hatvan? Egy forint, az sok. Hetven
3268 14| állása is más. Túl van a hatvanon, és sem nem kövér, sem nem
3269 1| cilindert viselt, és augusztus hava dacára egy télies felöltõ
3270 25| kicsiny korában, május havában még mind gyönyörû virág...~
3271 15| Robinnak volt kártyatehetsége, havannát azonban nem szítt egész
3272 20| kivágta a kocsi ajtaját. Háza elõtt állott. Fent két ablak
3273 15| érdemeket szerzett magának a hazában, sõt a határokon túl is.
3274 4| Robin kerülõ utakon ment hazafelé. De ez utakon, éppen ezeken
3275 22| mennyire ragaszkodom én a hazához!~- És a haza énhozzám! -
3276 10| megdöbbent, és nem szólt többet hazáig.~Otthon se, azután se igen
3277 8| eltûnni. És amikor a Hannáék házáig érnek, hirtelen ajánlja
3278 10| elsõ násznapon, az Elsõ Hazainál fölvett hozományban éri
3279 5| leányát várta, hátha az hazajön, és azért, mert nem is hívták.)~
3280 3| társaságában kellett étkeznie, és hazajövet sokszor panaszkodott, hogy
3281 20| Kocsiba kell ülnöm, hogy hazajussak!” - mondá hangosan, és szétnézett,
3282 3| esküdni az oltár elõtt, hazám törvényei szerint.~- Az
3283 24| amíg elhatározta, hogy hazamegy, és dacára a ragyogó tavaszi
3284 21| Hol lakol?~- Nyolckor már hazamegyek. Nyár utca hét, harmadik
3285 21| viszonyaim miatt nem is merek hazamenni. Otthon a régi rítus szerint
3286 24| édes ezüst kecském!~Aztán hazament, lefeküdt, de a nagy legénylakás
3287 3| meg ne ítéld, soha!~Aztán hazamentek. A násznép eltûnt, egyedül
3288 14| fajtájú két gyermeke a magyar hazának édesdeden beszélgetett egy
3289 5| van ez idõ szerint szép hazánknak. Az egyik: amelyik nem akar,
3290 19| azt mondta nekem, hogy a házas, a rendes élet jót fog nekem
3291 8| vannak ilyen fiatal, sõt házasemberek is -, az egyszerûen becstelen.
3292 11| sok pénz.~A gyászbaborult házaspár félig fekvõ helyzetben ült
3293 9| mit sem tudott, törvényes házasságról, természetes gyermekrõl
3294 22| piszokról, erkölcstelenségrõl, házasságtörésrõl és politikáról beszéltek.~-
3295 3| levél színe és visszája. Házastársak vagyunk. Egymás szülei és
3296 18| szélütött öregúr emlegette a hazát, megbírálta Deák Ferencet.
3297 4| vele soha. És amikor este hazatért, nem fogott kezet vele.
3298 10| amelynél fogva, a legelõrõl hazatérvén, minden habozás nélkül a
3299 8| volna, ha most mindjárt hazavinne. Sándor érezte, hogy elpirul.
3300 23| aranyszérumot, a madame hazaviszi a muffjában. Õ vigyázva
3301 23| utcákat, ahol jött, és amerre hazavonult a nászmenet.~A szegény,
3302 21| sokszor elvitték már a háziasszonyaim adójába, de mindég visszaadják.
3303 11| mert a szabó lefoglalta a háziasszonyunk minden bútorát helyettünk.~-
3304 9| kereste valamely nagyobb házieszköz mögött, de nem sikerült
3305 10| maga az úr igen szerény házikabátjában maradt.~Liza elbánt a tolakodó
3306 10| a falu csendjét, amire a házikóból kibújt egy födetlen mellû
3307 3| szerény vacsorájuknál, és a házilag, spirituszon készült rántottlevest,
3308 21| mint a maga belsejét. A házitanítót egy kissé megzavarta hatalmas
3309 18| bágyadt a nemes és derék háziúr, hogy a kecskének - szarvai
3310 9| Azért titokban, mert a háziúri higiénia eltiltja, hogy
3311 20| spalettákat, és behívta az egész házmester-családot, a gyerekeket is. Mindjárt
3312 3| egyszersmind meg is sértõdött. A házmesterné nehézségeket igyekezett
3313 14| Még csak küszöbén volt a háznak, és máris annak tolvajnyelvén
3314 14| törvényhozás, aki egymaga az egész házra rányomta a bélyegét, és
3315 14| kihordatnám a határból.) Külön háztartásban élnek. A kezét csókolja,
3316 4| nincs mit titkolózni - a kis háztartásra, õ tartotta fenn a három
3317 4| kis társaság ama szerény háztartást, melyet most katasztrófa
3318 4| elfordult a régi, körúti háztól, és elhagyta elvesztett
3319 13| Sokat és sokáig kell majd hazudnom neki. Mindegy, legalább
3320 3| elrontotta. Ó, szegény, hazudós fiú; soha annyit nem éhezett
3321 2| akirõl a gimnáziumban azt hazudták nekik, hogy tréfából sem
3322 5| emberiség természetében. Hazudunk önmagunknak is, és az önelemzés
3323 3| szemérmetlen tekintettel, gyáva és hazug szavakkal illeti õt, õt,
3324 8| által ily fényes, ragyogó. Hazugság, hogy a szerelem keresi
3325 4| öregségért, amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak: jövõ.~Fiatal
3326 6| hazudni? Mert én gyûlölöm a hazugságot!~- Önnek soha.~- Különben
3327 16| õk nyugdíjaztatták, hogy házuk egy régi szolgáját, egy
3328 10| Re-be-ka. Szót fogsz-e fogadni, he?~A pesti anya zokogva borult
3329 22| szemeit, szinte önkívületben hebegé:~- Az édesapám, a magam
3330 14| képviselõ próbált valamit hebegni a liberalizmusról.~Az aggastyán
3331 22| rendkívüli dolog, egy tény - hebegte Robin, és leült a neki kimutatott
3332 7| No, ez aztán fura egy héber. Savanyú Józsi. Engem igen
3333 3| hallgató magyart öt pengõs hegedûn játszott; mondottuk is,
3334 23| az utána, hiába!~- Zord hegyek jönnek és szigorú fenyvesek!
3335 4| élbe, hanem síkba futott, a hegyén egy kis behorpadással, olyan,
3336 18| kezû, gömbölyû arcú, de hegyes orrú úr igazgató volt, egy
3337 23| fáradtan, kéjesen, mint a hektikások.... Egy szúnyogot, egy valóságos
3338 4| az eset, de igen jelentõs helyekrõl üldözni kezdték a céget.
3339 5| haraggal távozott.~Hûlt helyére nézve, nagyon valószínû,
3340 14| gentleman pedig felszökött helyérõl, és - kegyelmesen bánt vele,
3341 3| kopulál” szó megtetszett.~- Helyes, igaz, természetes! - zúgták
3342 14| bólintott a fejével, sem helyeslést, sem elítélést nem fejezett
3343 23| a természettudósok nem helyeslik. De lehet, hogy a lipék
3344 18| ezeket, kiknek felesége - õ helyette - kurizált most is, csakhogy
3345 11| háziasszonyunk minden bútorát helyettünk.~- Fizesd ki!~- Ó, nem,
3346 3| vagy legalább nyugalomba helyezett egyéneket.~Azonban, kiváló
3347 20| tudott, és védelmi állásba helyezkedett.~- Jer ide! - mondá a férfi
3348 22| tanyáztak, csak ideiglenesen helyezkedtek el, és a kegyelmes úr díványán
3349 9| kabátjának gombjai közé helyezte, szigorú arcot váltott,
3350 10| nagyobbszabású állami nevelõintézetet helyeztek el, hanem ide hozattak dajkaságba,
3351 5| mihamarább önkéntelenül a helyiség fejének küzdötte föl magát,
3352 14| ugyancsak melege volt a helyiségben, amelyet erõsen fûtöttek,
3353 1| nyolc forinttal távozott a helyiségbõl. Porig alázva, iszonyú szerencsétlennek
3354 3| osztályba tartoznak, amely e helyiségekbe szokott járni: rosszul bántak
3355 14| a pesti élettõl; a zárt helyiségekben való sûrû és kitartó politizálástól -
3356 22| lassan, föl s alá járt. A helynek roppant tekintélye egyszerre
3357 19| rajta, hogy megjavítsad, helyrehozzad; mint egy rossz képet, le
3358 7| emberünk, csakhogy ezek - más helyrõl került ügyvédi fogásokkal
3359 11| volt. Alig mozdultak meg a helyükön, törõdött kíváncsisággal
3360 7| szólhatott volna, és az egyik helyütt - ha úgy akarja - még a
3361 10| Sándor sokkal kedvezõbb helyzetbe jutott. Nagy kedve lõn ezért,
3362 11| gyászbaborult házaspár félig fekvõ helyzetben ült a díványon, azért egy
3363 12| tyúkkal, amely kellemetlen helyzete dacára - a feje volt lefelé -
3364 22| elsimítson. Nehéz és vigasztalan helyzetekkel szemben érezte magát csak
3365 13| rózsaszínû felhõkön vidáman hempergõztek harmatban megmosakodott
3366 1| illatszert. Majd betért egy henteshez is, és nagyobb összegért
3367 15| más bajom - megírom az agg Herbert Spencernek, hogy ezeken
3368 4| kiállítás alkalmából, többféle hercegek és igen magas rangú urak
3369 6| ezuttal egy félbolond lengyel herceggel és egy szegény kis dzsentri-jogászocskával
3370 18| Némelyek szerint olasz hercegnõ, mások szerint örökké állás
3371 21| vasnemûeket is:~- Ó, be hercig, nevelõ úr, kérem, vegye
3372 19| hatott ottan, igaz, hogy hervadt volt már egy kissé, virrasztott
3373 9| A másik Mária, a kissé hervatag, de diadalmas arcú Szûzanya
3374 1| hiányossága folytán már hetek óta nem hagyhatta el a lakot,
3375 4| váltak el. Terve a következõ hetekben is volt mindenkinek, de
3376 3| engedélyeket állítatta elõtérbe.~Hetekig maradt ismét a régiben;
3377 8| Együtt tölteni ezzel, ha egy hetet is: az örökkévalóságnak
3378 19| a József utcába; reggel hétkor. A vasút megy mindjárt...~
3379 5| legolcsóbb szívható szivar lett a hétkrajcáros británika. Na meg aztán:
3380 14| tolvajnyelvén beszélt, majd hetmannak, majd istennek, majd rabszolgatartónak
3381 10| beleegyeznek.~- Minden három hétre egy félfont kubakávé! -
3382 3| ezt tovább tûrjem! - szólt hetykén. Az egykori árvagyám korrektorságot
3383 9| fölkelt az ágyból, a díványon heverészett, és a fiúcskát nevetni tanította.
3384 15| egy irományos bõrtárca hevert - Robin mellett - a fiáker
3385 14| fiatalemberek ültek, ácsorogtak, heveskedtek a folyosó végén. Minden
3386 11| szenvedélyes dicséretével. Nagy hévvel fedezte föl valamennyi,
3387 14| túloldalról a legjobban kiabált!~A hézagos, de világító megfigyelés,
3388 22| szükséges velük elszámolni... Hiábavaló beszéd különben mindez,
3389 3| legteljesebb szegfûket. A ruha hiányait, esetlenségét virágokkal
3390 4| rossz törvények alapján csak hiányosan ítélkezõ bíró tekintélyét
3391 1| Edwárd király, aki cipõjének hiányossága folytán már hetek óta nem
3392 15| Nincs is rá szükség, még az hiányzanék, kinevetnének a családban,
3393 25| történhetett valami kis hiba... Akkoriban sose aludta
3394 22| senki sem fogja felróni a te hibádnak, hogy oly szép volt. Hát
3395 22| Annál rosszabb, a szamárság hibája nagyobb, mint a gazság bûne! -
3396 22| csúfak, és nem a saját hibájából támadtak.~- No! - rivallt
3397 22| alkalomból alighanem sok hibát nézett el. Fantáziája végképp
3398 14| események elõtt járt egy hibbanással, természetesen újságíró,
3399 22| általjában, enélkül belülrõl hidegem van. Hát hiszen néha az
3400 7| barátságos hóért, a csikorgó hidegért, amely elõl egy kis szobába,
3401 21| sportot gyûlöltem, kivált a hideget. Nekem, korcsolyázni! Az
3402 19| Sándornak gyönge szemei voltak, hidegrõl jött, nem találta meg mindjárt
3403 8| megzavarodott, majd hirtelen gõgös hidegség fogta el:~- Itthagyom, ha
3404 14| kemény és vakmerõ módra, hidegséggel és egyszersmind elkeseredett
3405 24| maguk: felöntés, erõtlen, híg felöntés, semmi más... Arra
3406 22| Addig is, amíg lesz annyi higgadtságom, hogy hivatalosan is cselekedjem.~-
3407 9| titokban, mert a háziúri higiénia eltiltja, hogy a szegény
3408 5| a különféle ásványvízzel hígított borok inaugurálása, a kávéházak
3409 20| állandóan lázas szerelme hihetetlen utálattá változott át, és
3410 9| valami fekete király nevének hihetnék. A kicsi mit gondolt alatta,
3411 17| peronon - és nem ismerte - azt hihette, hogy ezek ketten új pár,
3412 4| darabokat vágtak belõle, kicsi híja, hagy az asztalra nem rakták,
3413 9| szanszkrit, helyesebben hindú szó, a felnõtt emberek valami
3414 21| Menj, menj! Még majd hírbe keveredel e gyermekek miatt!
3415 22| szorongatta.~- Az apád? Hírbõl ismertem, öreg ember volt,
3416 18| eredetérõl a legregényesebb hírek keltek szárnyra. Némelyek
3417 23| a költõk és a hotelier-k híreszteléseitõl, hogy Olaszországban tél
3418 14| az újságíróhoz:~- Kérlek, hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már
3419 14| uraskodott. Aztán bement a hírlapírók karzatára, rálépett egynek
3420 14| a gyógyszerészekkel és a hírlapok kéziratra váró szolgáival,
3421 21| szoknyáját, fuj!)~A derék Hirsybõl folyt a beszéd, és ha a
3422 24| tudni nem is akarom.~... Még Hirsyéket is megnézte a méltóságos
3423 21| elzálogosítja az óráját, és Hirsynél alszik az éjjel. A részletekre
3424 22| beszédet halljon. A derék Hirsyre vágyott. De korán volt még,
3425 14| korában. Belátta - most hirtelenében - azt is, hogy õ itt senki,
3426 18| magát egy mérges, tüzes, hirtelenharagú kobold, az úgynevezett guta.
3427 14| még? És lent az országos hírû, tisztának tartott és tényleg
3428 19| ismételte -, csak azt, hogy hiszek a jó Istenben. Mért sújtana
3429 21| ez a vacsorapénzem. Azt hiszik, hogy én itt egyetemi professzor
3430 21| érdemli meg tõlem az õsi hit. Az öregek már egyszer fölfelé
3431 10| mentén. És világtalan a hitbuzgó nép, mely búcsúra, kegyhelyekre
3432 1| mustrálta a járókelõket, akik hite szerint megakadályozták
3433 24| dolgozni, visszatért õseinek hitéhez, sõt állásban lévén, magát
3434 22| vigasztalta tovább:~- Ha Kálvin hitén volnál, megértenéd, hogy
3435 9| szenvedéseinek, béketudásának, hitének méltó jutalma eljövend:
3436 23| utcában, de van eszem, és a hitetlen világnak el nem mondom!~
3437 5| becses apósával -, ha nem hitetnék el önmagukkal külön-külön,
3438 9| tudtul adja neki a keresztény hitre való áttérését. Már meg
3439 12| vakmerõen követték el a hitszegést, mintha a legteljesebb biztonságban
3440 19| Együtt megyünk Olaszországba; hitted-e valaha, hogy én még ily
3441 25| Elszomorodtak. Egy pillanatra azt hitték, hogy a maguk - meghalt -
3442 21| kerül, és kineveznek. Azt hittem, hogy haragszol rám, mindnyájunkra,
3443 3| játszott; mondottuk is, hittük is: jobban, mint Pablo Sarasate.~
3444 21| mert én megtartom - ebben a hitükben. (Aladár, Arthur, Adelhaid,
3445 12| helyett? Õ az én szerelmes hitvesem, és elviszem õt...~A forró,
3446 2| egyenjogosított nõt, mint hitvest.~- Ezt megtiltom, nem tûröm! -
3447 22| valamivel idõsebb nõt választani hitvestársul. No, majd a második! Hinni
3448 15| jobban tele van a gonoszság, hiúság, az egész pokolság láthatatlan
3449 8| támad a szerelem. A férfi hiúságából, a regényes, lehetetlen
3450 14| elõttük, aztán a csengettyû hívására õ is bement a terembe, hogy
3451 20| lelkiismeretének, a hivatásának, a hivatalának az árát. És ez még mind
3452 24| méltóságos az én emberem: a nagy hivatalánál, vagy valamely rendjelnél
3453 4| esküvõjét követõ napon sietett a hivatalba, hogy levélben megintse
3454 18| magyar vizek egyik legfõbb hivatalnokához ment férjhez. Hanna ismerkedett
3455 18| azalatt ismerkedett meg a hivatalnoknéval, akit - befolyásos ura miatt -
3456 18| hónapokon át csak nagy ritkán, hivatalos ügyekben, vagy csak azért
3457 22| annyi higgadtságom, hogy hivatalosan is cselekedjem.~- Lemondás! -
3458 9| Melyik tájáról jött, mily hivatalt viselt ennek elõtte? Ki
3459 20| megszabták lelkiismeretének, a hivatásának, a hivatalának az árát.
3460 22| mindég ellentállani igazi hivatásuknak. A legokosabb mindég valamivel
3461 3| vágyakoztak. Az újságokra való hivatkozással, de csakis azzal, a derék
3462 19| professzorok jöttek föl hívatlanul, összevissza rendeltek neki
3463 19| urat, mint te, magamhoz hívattam, de én nem mehettem ki,
3464 18| természetesen megtámadták a saját hívei, ellenzékeskedtek, tréfásan,
3465 21| modorában, és a régi szokáshoz híven meg is szorította a cimbora
3466 19| sokáig nézte, sírt és engem hívott; a karjaiba zárt, de oly
3467 15| életnek van egy édes és nem hívságos kötelessége: a kártya.~Szegény,
3468 23| arra, ahonnan sóhajtva hívta õket Nizza öble. Este lett,
3469 14| hogy van a világon. Nem is hívtatok meg az esküvõre, hirtelen
3470 6| nem kerül pénzbe.~Hanna hízelegni kezdett a fehér hiénának,
3471 21| pedagógus hízelgett, de ez a hízelgés a tiszta szívébõl, annak
3472 23| nem sírt, hitt. A forró hízelgések elkábították, hogy maga
3473 8| a becézést, viszonozni a hízelgést. Mindennap pontról pontra
3474 10| pedig irigységgel vegyes hódolattal nézte a pirosszoknyás, mezítlábas
3475 23| mondta:~- Jaj de szépen süt a hódvelág, látod-e, anyám, a halát?~-
3476 23| ki az acélküllõkrõl, s a hóekék egy-egy érzéki sikollyal
3477 2| szemlesütve. A háttérben még két hölgy jelent meg, egy karcsú,
3478 2| Robin nagyon hazudott, hogy hölgye igen boldog legyen, de jelleme
3479 18| miniszter felesége, egy babaarcú hölgyecske, aki folyton a naivát -
3480 2| ifjúságnak, mint a megérkezett hölgyeknek, akik közül a nagytermetû,
3481 3| elkérje fiát a bûnösnek vélt hölgyektõl. Piroska az elsõ pillanatban
3482 14| képviselõház elé. Az álló és a hölgykarzatok, az írnokok bejáratának
3483 18| kezet csókolt az idegen hölgynek, csak aztán nézett föl reá.~
3484 1| szép és értékes tárgy egy hölgytõl eredt, ajándék volt, egy
3485 5| vagy észrevétlen, lágyan hömpölyítette bele. Beteges vagy fényûzõ
3486 19| az alapját is.~- Ölni! - hörgött föl Robin Sándor.~- Ölni? -
3487 20| Sándor, majd ismételte, hörögve, nem is emberi hangon: -
3488 7| rejtelmes és barátságos hóért, a csikorgó hidegért, amely
3489 12| a szerelem aranykönyvébe hófehér hattyútollai író angyalok,
3490 2| szádájában megjelent egy hófehérnél is fehérebb arcú leány,
3491 15| ismerem e puha kezû, de hófehérségük dacára kõkemény karú nõket,
3492 20| oly barátságos és ismerõs hófehérszakállas arc elõtt.~Ökölre szorította
3493 23| nemes ércben. Azt hiszi ön, hogyha nem lennének ily titkos,
3494 16| Kártyázni hívták, a felesége hogylétérõl tudakozódtak, a sok paprika
3495 16| kineveztetni, még a régi hóhért is õk nyugdíjaztatták, hogy
3496 8| vele, miként egy faun... Hohó! Udvariaskodtak, hálálkodtak.
3497 23| gondolták: ez tündéri, de a hold csinálja! Várjuk meg a reggelt,
3498 8| beszélgetésüknek. Enélkül inkább holmi elõleges tárgyalásnak vált
3499 8| gyengédséggel nézte az apró holmikat, és ezalatt a rossz lelkiismeret
3500 12| gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették, Piroska átvette,
3501 4| országban és abban a korban, holott aranyzsinóros ruhára és
3502 20| elõtte, apja mellé, leült a holttest lábaihoz, annak az arcát
3503 5| Robin másnap jelentkezett a hólyagarcú Bergennél.~Az ügyvéd két
3504 5| De milyen uzsorás!~És a hólyagképû fiatalember oktatta a kerubinarcú,
3505 8| hallott, elméjére vörös homály szállott alá, és - itten
3506 9| felelte valaki a szoba vizes homályából.~Hanna, a világosságról
3507 23| öntve, végét szakasztotta a hómezõknek. Átfogták egymást, és úgy
3508 19| tréfálkozva - fölborzolta, és le a homlokába simította az ura puha, nagy
3509 25| szeplõ, amely a Piroska homlokán mindig megjelent, ha jött
3510 6| Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf et honnête dont nous
|