1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
3511 10| Szeretném, ha ilyen jó, finom homokba temetnének! - mondá, nem
3512 10| csöppet se nyugtalanító. A homokbuckák, tövis- és kórókultúrájukkal
3513 10| a két-egy faluba, melyet homokdomb választott el egymástól.
3514 10| olyan.~A titkok helye, a homokdombok közé épített, új falu már
3515 10| várni.~Merõn, soká nézték a homokhalmot. Aztán, bár Piroska ellenezte,
3516 10| mondá a paraszt, egy kis homokhalomra mutatva. - Ezt a két szál
3517 10| szótlanul, lassan mentek elõre a homokos úton. Nem néztek egymás
3518 14| elõtt. Kifeküdtek a napos homokra, és mutogatták - piszkálták,
3519 3| szegény Hirsyt, aki két hónapig volt teljesen hajléktalan
3520 9| volt találkozása... Gazdája hónapokig nem is gondolt, nem is gondolhatott
3521 18| kubikosai között élt, és hónapokon át csak nagy ritkán, hivatalos
3522 15| lett abból a leányból, aki hónaposszobában akart velem lakni, és gyûlölte
3523 7| visszasírta a Mária utcai apró hónaposszobát, amelybõl fölmondás nélkül
3524 4| Fáj a válás egy nedves hónaposszobától, melynek kontárkéz festette
3525 10| terjesztette elõ a gazda.~- Két hónapra egy font! - helyesbítette
3526 6| êtes ce jeune homme naïf et honnête dont nous avons besoin? (
3527 2| Bem, a festõnövendék, aki honvédtiszti nadrágot viselt folytonosan,
3528 6| simogatta a fejét.~- Miért hord ilyen drága botot? Elveszítheti,
3529 24| kecskétõl. Detektívek és hordárok mind a zálogcédulát követelték,
3530 8| most már igen lázasan - horgolta a kis fejkötõket, az apró
3531 25| elvesztett, mint korunk harcos hõsei csaknem valamennyien.~-
3532 22| volna megölni egy pókot sem: hõsnek, hatalmasnak és vérengzõnek
3533 8| szerzett valami stílust elsõ hosszabb szerelmi beszélgetésüknek.
3534 23| roppant rózsalugasokon és a hosszú-hosszú vaníliagarádokon legelésztek
3535 23| csendes maradt; de fölötte hószínû lett az ég, a szél pedig,
3536 16| politikus föltámadt a hotel-kocsma ellen, házi ételekre és
3537 23| bekopogtatott: mosolygott, pirult a hotelbeli szobalány.~- El a városból,
3538 23| vámvizsgálat, jegyváltás és hotelkoszt nélkül...~- Nem cselekedni
3539 17| hogy kellemetlen törvények hozatala esik össze ez idõvel. Robin
3540 7| szatócstól tíz krajcárért fát hozatván, izzóra fûthessék a pléhkályhát,
3541 18| menekülve menekült - nem hozhatja vissza soha többé. És szentimentalizmusában
3542 13| hogy azért én áldozatot hozok. Meg fogja egyébként tudni
3543 10| az Elsõ Hazainál fölvett hozományban éri el célját. Frivol tánc,
3544 8| Arra, hogy lealkudjon a hozományból. Mert az õ élete ez: alkudni
3545 14| miniszterelnöknek egy levelet hoztak be, és úgyszólván ebbõl
3546 24| megyek!~- A botod, nem hoztál botot?~- Nem szoktam bottal
3547 5| férfiak közé jöjjön, és ide hozza a feleségét? Tudja meg,
3548 17| is.~Hanna pakolás közben hozzá-hozzá szaladt megölelte: ~- Te...
3549 14| majd a súgást tettetve, hozzáfûzte:~- Erõd van, és ez a fõ
3550 7| amelyhez sehogy sem tudott hozzájutni. A nyáriban pedig nem mehetett
3551 10| törvénytelen gyerekeket hozzák dajkaságba; Liza, talán
3552 9| kosztba, el! Visszajövet hozzál cigarettát, magadnak is!~
3553 13| fehérnemûit is rendbe kell hogy hozzam, így nem lehet elvinni.
3554 8| Akar, Robin úr, eljönni hozzánk? Adatok ügyeket a maga hasznára,
3555 18| asszonyt, akiket kopasz hozzátartozóik kísértek, félre nem ismerhetõ
3556 3| boldogan és remegve, hangosan hozzáteszi:~- Be jó férjnek lenni!~-
3557 11| volt az az ezüst kecske, hozzuk ki szegényt, én kihozom.~-
3558 2| férfitársasággal, aztán kis húga és Sándor közé állott, akik
3559 11| akart gyógyítani, mindig hûlés ellen és kizárólag bodzateával.~-
3560 14| egy piros alma, az ölébe hull. Mint egy alma, amelyet
3561 17| mintha valami barátságos hullám dobta volna föl és ringatná
3562 25| lágy és vad, édes és erõs hullámai már át- meg átaljártak mindent
3563 14| egyszerre fölviharzott, és nagy hullámokban becsapott a tanácskozóterembe.
3564 2| leány-könnyei egyre hulltak, hulldogáltak.~A családi boldogság érzése
3565 23| tüneményt, a violarétekre hulló, nagypihés havat. Egyszerre
3566 2| ártatlan leány-könnyei egyre hulltak, hulldogáltak.~A családi
3567 5| tüntetõ haraggal távozott.~Hûlt helyére nézve, nagyon valószínû,
3568 10| véres könnye, könnyes humora, vad szatírája, kacagtató
3569 12| szerencséjérõl, sok gazdag kereskedõk huncutságáról. Piroska nem hagyta sûrû
3570 4| hátára, és a szobában úgy hurcolta, mint egy gyereket.~A festõnek
3571 22| kellenek, mint egy falat hús, erõs, ízes, ha még egy
3572 10| kiábrándulások; az élet, amelynek húsa, vére - véres könnye, könnyes
3573 12| a madár pihéi közé, hogy húsának kövérségét s sárga színét
3574 24| és ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor azonban
3575 15| finom és gyengéd szirmú húsevõkön...~- Ne avatkozzál a dolgaimba! -
3576 19| táplálkozás, a jó véres húsok, és õ különösen ezeket gyûlöli.
3577 2| ajkaiba lassan apró darabkás húsokat tett be, csirkehúst, ártatlan
3578 14| sok spóra mind nõl, nõl, húsosodik, pöffeszkedik, ki akar emelkedni,
3579 15| és bár õ maga körülbelül hússzor bukott különféle vizsgálatokon,
3580 4| végig, egy kedves és vérmes huszártiszt a kardja markolatára szorítatta
3581 3| semmiféle leányt, bárha huszonkettedik évét is elhagyá. A gyerekek
3582 14| bátyád volt. Megütötted már a huszonnégy évet?~- Most múltam.~- Protestáns
3583 4| és egyelõre lakmároztak, huszonöt krajcárból valamennyien.
3584 20| ajtót, és egy kissé messze húzódva az asszonytól, mosolyogva
3585 25| Még a mandzsettáját is úgy húzogatta, mint Robin Sándor régen,
3586 9| felelte Piroska, és sietve húzott be egy piros szalagot a
3587 6| A víz, a víz, én tíz icce vizet ittam meg ifjúkoromban
3588 8| együtt savanyú, szódás bort iddogáltak, amíg a kályha mellett Piroska -
3589 21| csak mint halvány, irodalmi idea rebbentette meg szívét.
3590 8| érzékiséget fakasztanak az ideális lélekbõl és megfordítva.
3591 14| változott. A párbajképtelenség ideálja, a Robin Sándor ügyvéd barátja
3592 18| nélkül. Ez volt mindég az ideáljuk: egy nyitott bolt. Vettem
3593 14| nagybirtok híre, amikorra ideért hozzájuk: köztük már meg
3594 24| ruha sem. Új angol bútorok, idegenek...~Robin Sándornak - amint
3595 8| leány különben sem engedte idegenekkel diskurálni, belekapaszkodott
3596 8| hatalmas mellébõl. Valami idegenkedést, sõt valami félelmet is
3597 14| miniszterelnököt. Az újságírók idegenkedve néztek rá, de azért mégiscsak
3598 13| türelmét, és nála szokatlan idegenséggel vágott közbe:~- Mondtam-e,
3599 23| az átmenet ne volna olyan idegenszerû! Mint valami bódító, borzongtató,
3600 18| számára „sok, tûrhetetlen, idegölõ munka”. Fogta is a fejét,
3601 22| és zenélnek, a porcelánt idehaza festik, és nem kívánkozunk
3602 23| állott és szólt: „Lám, maga idehozott, és most én nem tudom, hová
3603 10| gyerek habozott egy kis ideig, ide-oda mozgatta a kis
3604 3| szabálytalan eskümintát.~Az ideiglenes pap most kezet fogott az
3605 5| borzasztóan megrokkanva. Idejárt az a híres, nagytehetségû
3606 24| Sándor -, hogy élete utolsó idejét oly boldoggá tette. Oly
3607 9| találnak rá soha!~- Kár volt idejönni! - mondá Hannának, halkan.~-
3608 14| forognak fönn, egyenesen idejöttem a Rabszolgatartóhoz!~Még
3609 25| külön látásra tett szert - idekerült másodcsõsznek, és az egyházfi
3610 18| reám, szegény! Lássa, már idenéz, már leli a hideg...~A magasrangú
3611 11| közé tartozott, akik nem az idény szerint, hanem egyenesen
3612 18| meg vannak tisztelve. Az idénynek elsõ vasárnapja volt, és
3613 1| ezért öltözködésébõl minden idényszerûség, minden harmónia hiányzott.
3614 23| hallgatni, igen sokat aludni! - idézte a Gyula orvosainak receptjét,
3615 15| a kétfogatúban - rövid idő alatt bizonyos nevet szerzett
3616 11| ruganyosabb vagy.~- A régi idõket látod. Az ifjúságot, az
3617 22| folytatódik beláthatatlan idõkig.~Úgy fel volt izgatva, hogy
3618 4| a szerencséhez, hogy egy idõleges és különleges kiállítás
3619 22| boldogabb ember, ha minden idõmet családom körében tölthetném
3620 6| mert a gallya, a törzse nem idomult az erdõ más egyéb fáihoz,
3621 15| fizette, napközben, a rendes idõn kívül, hozzája lépett a
3622 14| az orrukat simogatták, és idõn-idõnkint nem tiszteletteljes tekintetet
3623 9| az ifjú Robinnak, (és az idõsb Robin még nem tudta kellõképpen
3624 5| elszaporodását közvetlenül megelõzõ idõszakban természetesen sok ügyvédjelölt
3625 4| akivel különben is több idõt töltött el, mint maga a
3626 17| törvények hozatala esik össze ez idõvel. Robin Sándor maga is egy
3627 4| kajszibarack-vacsorák: hadd idõzök nálatok még egy keveset.
3628 9| boldognak érezte magát, bár az ifjabb Robint - a szükséges takaró
3629 6| tíz icce vizet ittam meg ifjúkoromban egy nyári nap alatt. Amikor
3630 1| állott. Ez fájhatott az ifjúnak, sõt egészen fölizgathatta,
3631 25| asszonyba, a gyerekbe, az ifjúságába, egykori céljaiba, törekvéseibe
3632 16| után következett. Amióta ifjúságának szép emléke, az ezüst kecske
3633 10| hogy a kis Sándor nagy ifjúságát neki és szülõinek a szemére
3634 2| vált úgy a bent tartózkodó ifjúságnak, mint a megérkezett hölgyeknek,
3635 3| fiatalember! És mivel az élet az ifjúságon rendkívül meglátszik: olyan
3636 11| A régi idõket látod. Az ifjúságot, az elmúlt. ~- Oly vidám
3637 10| három dajkálásra szorult ifjút a ház asszonyával és urával
3638 4| át egy másik, talán egy igazabb, inkább neki való, ama öröknek
3639 21| szerencsém, és most már - az igazat megvallva - vallásom sincs.~-
3640 18| arcú, de hegyes orrú úr igazgató volt, egy nagy s több kis
3641 18| s több kis bank legfõbb igazgatója, az, kire szerelmesen néztek
3642 24| egymást mégis: a direktor igazgatósági tagnak tette meg az ifjú
3643 25| sõt gyeplût és ostort is, igazit.~Elvesztették az eszüket,
3644 22| mint a végezések szerint igazodni, azok elõl menekülni, vagy
3645 2| furcsa feleletek, tanárok igaztalansága, magánviszonyai, tehetsége.
3646 14| venni, egy másik valami más igaztalanságot várt, a harmadik, a legnagyobb
3647 11| végre Bem Gyula.~Piroska is igent bólintott a fejével.~Aztán
3648 9| mily csúnya hó, a legtöbb igényper ebben a hónapban keletkezik,
3649 11| Nekem meg el kell menni igénypörtárgyalásra, mert a szabó lefoglalta
3650 10| Robin-házba költözik, de nem tart igényt külön tiszteletdíjra. Él
3651 4| mindenképpen, esetleg egy igénytelenebb részvénytársaság alakjában.
3652 3| rongyosat, egy rendkívül igénytelent keresett, de ilyent nem
3653 18| fizetés, hanem civillista.~Az ígéret maga volt ez az állás, és
3654 18| megtartotta mindvégiglen ígéretnek, és nem mondták reá azért,
3655 8| apró zekéket a tavaszra ígérkezõ kisbaba számára. Robin Sándor
3656 19| elbolondítani, megcsalni, ígérni, fenyegetni. Én tudom, hogy
3657 23| történt elsõ csókjuk, az ígért, a félt, a halasztott, a
3658 9| magániskolában csak így ígértek tanári állást. Bizonyára
3659 25| édesgetve, lovat és szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort is,
3660 5| nem vagyunk ilyenek és igyekezünk menekülni e nem illatos
3661 3| modorban ünnepelte az új párt, igyekezvén a testiességnek még csak
3662 22| kínálta:~- Ez megnyugtat. Igyekezzél - már hiszen amennyire lehet -
3663 22| túlozta is. Gyûlölséggel és ijedelemmel gondolt legfõbb pártfogójára,
3664 25| pólyákat bizony elvéthette nagy ijedelmében, akkoriban. Hogy az anya
3665 13| majd én! - mondá Piroska az ijedtségtõl sápadtan. Aztán elvörösödve
3666 9| dolgozik mindahány. Rá tudnak ijeszteni a hanyag adófizetõkre, mindenféle
3667 18| hajnalba beburkolódzva, olyan ijesztõen és zárkózottan állott elõtte.
3668 10| minden fehérbe borulva, illatba merülve: a kisgyermek és
3669 5| igyekezünk menekülni e nem illatos forróságból, amelyben Piroska
3670 23| hajad, puhább, mint a moha, illatosabb, mint az olajerdõ. Köszönöm,
3671 9| zengésébõl és a virágnövények illatozásából elõterem egy ismeretlen,
3672 1| kamásniborítást, két üvegcse olcsó illatszert. Majd betért egy henteshez
3673 5| keressen magának segédet Illaván!~Az ügyvéd méltatlankodott,
3674 9| gyöngédségnek és a társadalmi illendõségnek eleget tett. A pompás gyereket
3675 19| szólott:~- Ami pedig tégedet illet, jobban vigyázz magadra,
3676 14| és ez tetszett neki, mert illett a maga hangulatához. „Csülökre,
3677 3| igénytelent keresett, de ilyent nem talált a belvárosban.
3678 16| Robin értett egy kissé az ilyesmihez, poétikus hajlamainál fogva
3679 25| minisztert buktatni, ha ilyesmire alkalom kerülne. Erõs szónok,
3680 5| fordult -, bocsásson meg, hogy ilyesmirõl beszélek. De úgyse érti.
3681 12| gondolatokat sugallt neki. Imádással és önfeláldozással tele
3682 23| Mert az emberiség nemhiába imádja az aranyat: egészség, erõ
3683 12| csendesen beszélt, úgy, mintha imádkoznék:~- Az én Máriám egyedül
3684 12| mosolygott:~- Hû maradok hozzá, imádkozok érte.~Az asszony arca most
3685 11| madonnák, a két madonna imádkozott értünk fiához, Jézushoz!~
3686 12| férfira nézett vágyakozó és imádó szerelemmel:~- És hû maradok
3687 23| ministráltam: téged láttalak és imádtalak, ezüst koronájú Szûz Máriám!~
3688 20| gyenge, rohant a kapunak. Ott inasa várta:~- Nagyságos úr, tessék
3689 24| elaludni. Megszidta hát az inasát, felmondott neki, majd bocsánatot
3690 21| feltûnés nélkül kérhetne. Ha az inasával találkozhatnék, attól kérne.
3691 19| hogy királyné. Komornával, inassal jött, erõszakoskodott, beengedtem
3692 8| jelentkezett. Fáradt, sápadt, inaszakadt egy géniusz, Sándor egy
3693 5| ásványvízzel hígított borok inaugurálása, a kávéházak hirtelen megerõsödése,
3694 23| freddo. Fázom, éhezem. Non incomodatermi, non sono di buon umore!
3695 23| hogy szinte félõs volt, az inda elszakad. Aztán hozzálátott
3696 3| szerzett a Sándor jogászi indexére. Ez az összeg, egyéb nehézségektõl
3697 23| elmegyünk-e?!~- Ez a Shannon, Indiába indul, jerünk Indiákra!~
3698 23| Shannon, Indiába indul, jerünk Indiákra!~Voltaképpen halálosan szégyellte
3699 7| ha majd kell. Egy kissé indiszkrét volt ilyenformán, de ez
3700 23| kormányos, sõt a matróz is, indítani, kormányozni, és bronz karral
3701 6| ügyben, amelyet részint õ indított, részint õellene indítottak.
3702 6| indított, részint õellene indítottak. Reggeli hét órára kellett
3703 3| szerencsésnek nevezhetõ közvetítõ indítványa támadt.~- Én össze fogom
3704 23| amelyben minden órában indulásra, érkezésre búgott egy-egy
3705 22| egy férfi kitörni vágyó indulatainak vad hangjába ütközött. Az
3706 15| férfiak eszét. A férfiak duhaj indulatszavát kiáltják, sikoltó szoprán
3707 14| fölkelt, hogy a könyvtárba induljon. De a folyosó egyszerre
3708 6| megadhassa neki a szükséges információkat egy némileg büntetõ ügyben,
3709 6| mégiscsak sor került az információra. A baj ezúttal nem volt
3710 6| eszébe se jutott sürgetni az információt. És nem nézte többé oly
3711 21| volt gyûrve a ruhája, az inge, a gallérja piszkos: undorodott
3712 7| vasalják. Ah, ezek a vakító ingek sokszor fölbillentették
3713 7| az aranyozott gombokat az ingekbe belérakta, sokszor könnyezett
3714 21| Aladár, Arthur, Adelhaid, ne ingereljétek a kutyákat!)~- Sokszor gondoltam
3715 12| s szebben. Összevesznek, ingerkednek, hajba kapnak, csakhogy
3716 9| ruhában járó emberiség csak ingerli õket.~Fuj, csúf egy hónap,
3717 1| semmi köze! - jegyezte meg ingerülten az ezüst kecske gazdája,
3718 3| Jágicsnak, aki a keményített inget gyûlölte - mivel nem volt
3719 4| elveirõl is, és a fehér inggallérról elhagyta a verõárnyékot,
3720 3| fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket bocsátott
3721 23| Csak ezt: adj ennem, adj innom!~- Szép vagy, szeretlek!~
3722 10| egy különös mozdulatával integetett utána:~- Ez oszt’ a menyecske!
3723 20| bérkocsi, hanem temetkezési intézet szerelõkocsija, egyike ama
3724 21| miatt nem kapok nyilvános intézetben állást, pedig - és ez tudatik -
3725 14| el. Ünnepelte, beszédet intézett hozzá:~- Csakhogy itt vagy,
3726 9| miután áttért volt, az ev. intézettulajdonos markába nevetett és mással
3727 10| sem tudtak többé egymáshoz intézni.~Még egyszer, utoljára -
3728 9| kérdést kellett volna hozzá intéznie.~„Ki és miért jött?”~„Mi
3729 14| hogy egy diszkrét kérdést intézzen Sándorhoz:~- Piroska, és
3730 19| búvóhelyekre, fülkékre, intimus, kéjes - és oly tiszta -
3731 16| borra vágyott. (Egy kissé intrikálni is akartak két társuk ellen,
3732 19| még nagy költõ lesz. Néha ír is.~- Fest is?~- Nem, pihennie
3733 22| jöttem, hogy megköszönjem irántam való jóságodat, és a kezeidbe
3734 21| amely érvényesül; a kor iránya ez, okosabbnál okosabb,
3735 5| érti. És nem érdekli a kor irányából, legföljebb az, hogy még
3736 10| toronyiránt, a magasabb torony irányának tartva. Nagyon nehezen és
3737 8| medrébõl az érzést, ellenkezõ irányra térítik a gondolatot, jóvá
3738 12| lelkének most egészen más irányt adott egy szíve mélyén fogva
3739 24| látta, az tette el régi írásai közé, amelyeket nála hagyott.~-
3740 24| csak el kell mennie a régi írásaiért, úgyis készült mindég. De
3741 14| vagyok berendezkedve. Az írásaik nálam vannak, mert meg akarnak
3742 20| Sándornak, hogy ezeket az írásokat mind a tûzbe dobja, egyéb
3743 20| mosolyogva kérdé:~- Az írásokért jöttél, meg vagy rémülve?~
3744 22| vihetõ, hogy minden második írástudó ember miniszterelnök legyen...
3745 17| tehetem meg. Legalább nem irigykednek egymásra.~- Mintha egy szerzetest
3746 3| kócos hajú külvárosi lányok irigysége közepette. Ezek némelyike
3747 7| és Arany János nyelvén írja nagyatyja üzleti leveleit...
3748 23| és képes levelezõlapokat irkálnak az anyjuknak és a régi udvarlóiknak
3749 14| perccel ez az ember sebesen irkált valamit, aztán kiment.~Kevésvártatva
3750 4| mindössze is egy alantas írnoki állás volt, amit mindörökre
3751 16| férfias szépségének, az író-képviselõ még fehér fogait is fölemlítette.
3752 2| Mert azt írta például:~Írod, hogy atyád anyagi zavarokkal
3753 4| túl nem jelentkeznék az irodában. Ha betegség vagy éppen
3754 4| keveset. A mûvészet és az irodalom sok szép ügyét beszélték
3755 21| érettségiztem, a magyarból és az irodalomtörténetbõl jelesem volt. De fejbõl
3756 5| Boldog volnék, ha ön belépne irodámba. Sõt mi több, ezennel szerzõdtetve
3757 18| elõszobában. Piroska csak az íródiák volt, a levelet Bem Gyula
3758 10| Az átrec azonban rosszul íródott, a levél négy napig vándorolt
3759 3| fiatalember címszalagot írogatott, és azon törte a fejét:
3760 5| benne a nyilvánosságot. Az írókat persze sokkal jobban szerette,
3761 16| jó megfigyelõ! - mondá az íróképviselõ.~Egy valóságos miniszter,
3762 15| tüneményesen rövid idõ alatt: egy irományos bõrtárca hevert - Robin
3763 6| templom után volt, és az írószobájában szilvóriumot früstökölt.
3764 22| együtt voltak. Még ezen az írószobán is meglátszott, hogy az
3765 20| meg egész szemérmetlenül írottakat.~Valami ösztön azt parancsolta
3766 3| verseket, mint amilyeneket õ irt; hallgató magyart öt pengõs
3767 11| föl valamennyi, tárcákat írtak a kiállított madonnákról,
3768 8| hogy megcsalják. Egytõl irtózom legjobban, attól, hogy megcsaljanak.
3769 5| családért, a fiúért - akit drága iskolában taníttatni, a leányért,
3770 4| múlt; az elmúlt fiatalság. Iskolákban kellene ezt tanítani, aminek
3771 24| törõdött vele, mert mint az iskolás gyerekek, az út közepén
3772 15| a legkiműveltebb magyar iskolát! - Robinnak volt kártyatehetsége,
3773 22| egyedül áll, kivévén nehány iskolatársát... És, mégis bilincsbe verve
3774 11| Párizsba!... Szabálytalan és iskolázatlan lélegzetvétele megakadályozta
3775 5| belépsz, keresed és nem ismered föl a szegény tébolyadottakat,
3776 21| nem is gyûlölte többé amaz ismeretleneket. Elfáradt, magát utálta.~-
3777 15| volt, és senki se ítélje el ismeretlenül. Õ akarta a kocsit fizetni,
3778 15| mellett ülve tanultak. Régi ismeretség kötötte õket össze mindezeken
3779 4| rokonságban, sem semmiféle ismeretségben nem állott. - Tökéletesek
3780 10| szobaasszonyokkal való nagy ismeretsége dacára, nem akadt ilyen
3781 18| hozzátartozóik kísértek, félre nem ismerhetõ féltékenységgel, gyanakodva,
3782 25| akkoriban. Hogy az anya ne ismerjen a maga gyerekére, bizony
3783 15| mert mint a kor kitűnő ismerője - bár a pénzt igen tisztelte -
3784 24| is bevagdalta barátai és ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor
3785 8| elõítéleteim. Nincsenek ismerõseim, a családomban pedig én
3786 15| valamely gyalog járó, nevezetes ismerőssel találkozik, fölpattanni,
3787 16| várost, amelyet nemigen ismertek, mert hiába ugráltak a központban
3788 3| volt nekik. Sõt, mert nem ismerték, bizonyos tekintetekben
3789 10| gyerekük van. Ismerte és ismertette a gyerekek korát, számot
3790 1| kecske nincs, nincs! - ordítá ismételve, tréfás kétségbeeséssel.
3791 12| valának.~- Nem szeretem! - ismétlé kemény hangon, de a maga
3792 19| csak azt, hogy hiszek a jó Istenben. Mért sújtana éppen bennünket
3793 25| szereti. Nem szerelemmel, ó, istenem, nekünk elmúlt a szerelem...~-
3794 8| hisz és nagyon fél õsei istenétõl, másrészt azonban örvendeni
3795 14| beszélt, majd hetmannak, majd istennek, majd rabszolgatartónak
3796 22| vagyok, esküszöm az élõ istenre!~- Ki kérdezett, ki vonta
3797 21| zsidóknak nem kell tudniok, az istenük meg tudja úgyis, hogy terólad
3798 17| Beülök egy parasztházba, se iszom, se alszom. Nem fognak lopni,
3799 22| sebesen nyelt egyet az orosz italból:~- Milyen szép lett ez a
3800 22| kemény, de érzõ szívéhez. Itallal kínálta:~- Ez megnyugtat.
3801 5| közrejárultak, teszem föl, az italnak hirtelen fölszállott ára,
3802 9| nevezi „gabalaguá”-nak. Itatni akarták Sándorkát vízzel,
3803 3| sokan, azokat is meg ne ítéld, soha!~Aztán hazamentek.
3804 8| akkor, amikor a fölmentõ ítélet már elhangzott, tekintett
3805 8| társadalom és a törvény kegyetlen ítéletével szemben - oly ragyogóan
3806 3| türelmes olvasóm, hogy meg ne ítélj fiatal nõcskét, kit sok
3807 15| ember nem volt, és senki se ítélje el ismeretlenül. Õ akarta
3808 4| törvények alapján csak hiányosan ítélkezõ bíró tekintélyét egy idegen
3809 10| erkölcs utazók, gyámoltalan ítélkezõk! Hadd vigyék a polgárbabát,
3810 4| nemcsak viselték, de ették, itták és szivarozták is a drága
3811 6| a víz, én tíz icce vizet ittam meg ifjúkoromban egy nyári
3812 10| abból az okból, mert az itteni gyermekek nagyrésze elõtt
3813 10| vállaira.~- Gyerünk, a vasút itthágy! - mondá Robin Sándor.~A
3814 8| gõgös hidegség fogta el:~- Itthagyom, ha ilyeneket beszél!~Hanna
3815 8| erõsek vagytok, amíg jön egy ízecske ösztön, egy csöppnyi vér,
3816 12| Piroska akaratosan.~- Mit izengetni?! - válaszolta Sándor röviden.~
3817 25| dadájához is, de az ura azt izente, hogy elõbb küldjenek ki
3818 22| hírével, és mintha az a szája ízét elrontotta volna, sebesen
3819 3| Beteszik az ablakot, és az izgalmas nap után nyugodni térnek.~„
3820 8| egész valóját elárasztó izgalmat. Nem látott, nem hallott,
3821 14| a képviselõ, boldogan az izgalomtól. Azért még volt ideje, hogy
3822 13| másik pillanatban már az izgatottság tüze árasztotta el. A leányos
3823 9| sírt, ellenkezõleg; vidám izgatottsággal kaparászott a szép idegen
3824 2| még mind az ottani dolgok izgatták õket. Bátor fiúk, furcsa
3825 14| lett!~Hallottam, az öreg izmaelita sokáig ellenkezett, csaknem
3826 10| elõbb lefoglalták a jobbmódú izraelita, gondos és derék családok.~
3827 7| krajcárért fát hozatván, izzóra fûthessék a pléhkályhát,
3828 4| könyvben máris megvoltak, akkor Jacapo Robusti, ami a nagy fölfogást
3829 1| Bem az asztalra ütött, Jagics Tivadar fölborzolta üstökét
3830 9| is belefájdult, kacagva jajgatott, majd sietve távolította
3831 4| a puszta földre, sírt és jajongott, és másnap roppant lelkiismeretfurdalásra
3832 7| olvasott kora reggel, és Arany János nyelvén írja nagyatyja üzleti
3833 3| végrehajtó egy kisebb vidéki járásbíróságnál - jelentkezett egy napon,
3834 14| el: - már kitanították a járásról, úgyhogy a folyosón egész
3835 4| ötven forint csábtáncot járhatott lelki szemeik elõtt. Egyedül
3836 11| falak engedték - föl és alá járkált, és kevés összefüggéssel
3837 3| tekintetekben gyûlölték is a jármûvek e fajtáját. Elgázolja a
3838 22| kellemesen érintette. Dicsérte e jármûvet, és mindjárt megemlítette
3839 22| valami külföldi temetõben járna. Sietve ereszkedett alá
3840 9| adnak senkire semmit, és úgy járnak el, ahogy nekik a természet
3841 23| bár ezt, hogy ilyenkor is járnak-kelnek, a természettudósok nem
3842 1| ellenséges szemmel mustrálta a járókelõket, akik hite szerint megakadályozták
3843 18| egyetlenegyet, de oly jövedelemmel járót, hogy az nem is fizetés,
3844 3| rongyos, sem ép cipõben nem járt-kelt e földön olyan derék legény,
3845 5| magasabb rangú tisztviselõk is jártak az asztalhoz, kis porciót
3846 12| nyitva volt ilyenkor mindig.) Jártak-keltek Piroska körül. Mindjárt
3847 19| szereztél nekem, amíg kint jártam az emberek között.~- Én,
3848 22| és gyengeségével eléjük járul.~Harcos emberek boldogsága
3849 3| üdvözöljék. Valamennyien elejbe járultak, kezet csókoltak. És ebben
3850 21| nevelõ úrral. Nemcsak a játékokat, de az építészeti fölszereléseket,
3851 10| lármáztak, szótlanul, csendesen játszadoztak, amíg valami nézeteltérés
3852 23| túllegyen, akkor ki van játszva a halál! Így gondolta magában
3853 3| mert nem vala tél, hanem a java virágidény, amikor krajcárjával
3854 22| hogy elpocsékolom az ország javait. A felség nem hiszi, és
3855 4| és mint a derék fiatalság javarésze: a jövendõben és azért éltek
3856 10| volt az esztendõben, és a javát, tisztviselõi fizetésekkel,
3857 3| kompromittálom. Változtatni és javítani fogok a sorsunkon. Meg fogok
3858 22| ötven számtani dolgozatot javítok ki - albérletbe kaptam egy
3859 22| virrasztott mellette, és javította a számtani feladatokat,
3860 13| a maguk sorsa nagyot fog javulni. Nem mondom, hogy azért
3861 7| a telet a Jóisten nem a jégpályák kedvéért rendelte, hanem
3862 3| az, hogy a házból, ahol a jegyespár lakik, esküvõi, lehetõleg
3863 4| amelyre csak most került a jegygyûrû - átengedte. A cég mohón
3864 23| kalandozó virágok, vámvizsgálat, jegyváltás és hotelkoszt nélkül...~-
3865 10| esztendõben. Csak mellesleg jegyzem meg, mert kortörténetet
3866 10| voltak is a mártírjai!)~- A jegyzõhöz kellene menni! - jegyezte
3867 22| visszariasztotta. Pedig semmi külsõ jel nem vallott itt arra, hogy
3868 12| árnyékolt be valami láthatatlan jelenés. Ott üldögélt ölébe tett
3869 23| föltûnt és hirtelen eltûnt jelenésrõl, csak a koldusok voltak
3870 14| megfigyelhette a különös jelenetet, amelyet most még nem értett
3871 13| lépéseket. Majd egy arc jelenik meg az ablak elõtt. Bem
3872 21| világi élet s különösen a jelenlegi kor kritikájába. A gyerekek
3873 7| Piroskát, bár nem szokott más jelenlétében gyöngéd lenni hozzá. Most
3874 3| lettek volna e kezek!~A jelenlevõ idõsebb és pénzerszénybõl
3875 6| gyönyörû alak, biblikus jelenség. Erõs, mint a cser, sõt
3876 10| keresni.~Vállalkozó nõk jelentek meg a kapukban, meg is szólították
3877 16| Akkoriban történt, hogy több jelentékeny - együtt vacsorázó - politikus
3878 3| esküvõi költségek egy nem jelentéktelen részét megemésztette, úgyhogy
3879 23| amikor az állomások nevét jelentették, mintha bûvszókat mondanának.
3880 22| Jelentkezés a várúrnál~Mély - és alattomos -
3881 11| valahol a közelben, nem jelentkezik-e nyomban a rendõrség?~- Hol
3882 4| címen egy napon túl nem jelentkeznék az irodában. Ha betegség
3883 8| mert elszökött, és nem fog jelentkezni egy darabig. Ne kutassa
3884 14| oda kérette be magához a jelentkezõ új párthívet, Robin Sándort.~
3885 4| maradt az eset, de igen jelentõs helyekrõl üldözni kezdték
3886 10| a vályogfészeknek minden jelentõségét és nevezetes érdekességét. -
3887 11| kérdé halkan, de mély jelentõséggel a pénzszámláló asszonyság.~
3888 21| okosabbnál okosabb, jelesebbnél jelesebb emberek vannak. És csak
3889 21| ez, okosabbnál okosabb, jelesebbnél jelesebb emberek vannak.
3890 21| és az irodalomtörténetbõl jelesem volt. De fejbõl nem tudok
3891 4| kigumiztatták. Még egy különös jellege volt ez arcképeknek, az,
3892 9| kapnak sehol. A ravasz és jellegzetes alakok valóban meg vannak
3893 9| elõtanulmányok, lélekállapot és jellem vihet valakit arra, hogy
3894 2| hölgye igen boldog legyen, de jelleme azért nem értéktelenebb,
3895 2| álló lakosztálynak volt jellemezve; az egyenruhaszabó, kinek
3896 4| szólok néhány szót a különös jellemû kezdõ mûvész bensõ és külsõ
3897 4| utolsó évtizedek legerõsebb jellemvonása: az egyenruhára, a díszes,
3898 9| elhidegedett, mélyen meghajolt, és jelt adott a távozásra. Szólította
3899 4| magába -, mégis pár szóval jelzem amaz üzér életrajzát. Nem
3900 14| karját, amivel talán lenézést jelzett, vagy azt akarta kifejezni,
3901 6| másképp, hacsak nem ezzel a jelzõvel: a fehér hiéna.~Lehetett
3902 22| Hirsy, te vagy az én apám! Jere, ölelj meg.~A pedagógus
3903 2| szerencsém van; várlak, jertek!~Bevégezte és borítékba
3904 6| Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf et honnête dont
3905 19| jöjjek?~- Nem, egyenesen a jezsuitákhoz a József utcába; reggel
3906 7| megítélik magukat ezért a kis jezsuitáskodásért. Igen jól érezték magukat
3907 11| imádkozott értünk fiához, Jézushoz!~Piroska halkan, magának,
3908 23| nappal elõl. De kirebben, ha jõ az este, és gyilkos párázatokban
3909 23| festõ elhitte, mert nagy jóakaratot tapasztalt a szent pálma
3910 10| ez, egészséges, csöndes jóakarattal teli, a kis Sándor és a
3911 15| és szép szeretõi voltak a jóakaratú zugprofesszornak, aki a
3912 14| ejthetem - oly erõsen. Légy jóbarát az újságírókkal, fõképp
3913 14| legazemberezzük egy távollevõ jóbarátunkat.~Azonban egyszerre csend
3914 3| akar. Miért ragaszkodik a jobbparti fiákerhez, amikor egy, a
3915 9| ne haragudjék, mert õ nem jöhet. Pénzt küldött önnek és
3916 3| közre: Adj hírt magadról, jöjj, mindent megbocsátok! Válasz
3917 19| Tehát holnap reggel. Ide jöjjek?~- Nem, egyenesen a jezsuitákhoz
3918 10| A dajkaasszony írt, hogy jöjjenek le sürgõsen, ha Sándorkát
3919 2| az én szülõvárosom!), úgy jöjjetek fel mindnyájan. Anyád, Ida
3920 3| fajtájú cigarettából. A jóember úgy anyagi, mint erkölcsi
3921 24| megvan, gyerünk sétálni vele! Jön-e?~
3922 8| Ha asszony vagy lány jönne, annak kikaparnám a szemét;
3923 4| erõs vágyakozással várta jöttét, és igen megelégedetten
3924 2| Pesten. És mi inkább õutána jöttünk, mint önhöz. Piroska, csókold
3925 18| csak egyetlenegyet, de oly jövedelemmel járót, hogy az nem is fizetés,
3926 6| Jobban!~- Jobban, mint a jövendõbeli uradat?~- Nem, azt szeretem
3927 15| sokat beszéltek a Sándor jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -,
3928 25| beszélni is alig tudsz, a jövendõt pedig oly fényesnek látod,
3929 9| Hanna, a világosságról jövet, az elsõ pillanatokban nem
3930 14| egy csoport után, amely jövetelére elsompolygott.~„Az erdõk
3931 10| papsajtot evett. Megérezte jövetelüket, vidám arccal rájuk köszöntött,
3932 9| ezzel meg akarta várni a kis jövevényt, majd azután fösti meg.~
3933 4| nekünk e pillanatban a messze jövõhöz? Azt hiszem, a pillanatnyi
3934 4| eszükbe, hogy az ember igazi jövõje, amiért élni érdemes, a
3935 13| érezni, akármit határozzon jövõjére nézve.~A derék fiú finomul
3936 4| Urak - mondá -, mindig a jövõrõl beszélünk. Mi közünk nekünk
3937 9| hol az a bankár, aki ezt a jövõt beváltsa és leszámítolja?
3938 23| nézze; majd ha visszafelé jövünk nyáron, akkor kiszállunk
3939 14| törvény iránt, és tisztelem a jogállamot... De a viszonyok kedvezõek
3940 3| kölcsönt szerzett a Sándor jogászi indexére. Ez az összeg,
3941 6| egy rokonszenves, szegény jogászocska, abból a fajtából, amelyet
3942 5| a szájukkal meghalnak a jogért, de lelkükben édes áhítattal
3943 9| hogy a margitszigeti esküvõ jogérvényes-e, vagy sem? Különben aligha
3944 14| egy-egy jó gyógyszertári joghoz jussanak. Az állam gépezete
3945 9| Ki és miért jött?”~„Mi jogon szól hozzá így?”~„Miért
3946 4| Sándor ez összegeket egy jogtörténet lapjaira rendesen följegyezte,
3947 15| zugprofesszornak, aki a jogtudomány kompromittálása körül nagy
3948 4| világ minden nevezetesebb jogtudósát lerajzoltatta magának, bárha
3949 23| csinált virág-e ez itten, a Jóistenke gondozza-e õket vagy az
3950 18| furcsa kétkezûi is vagyunk a Jóistennek!~...Aztán elõkerültek ama
3951 11| azzal a szerencsés, nemes és jóízlésû mágnásasszonnyal, aki mind
3952 8| Kedvenc fia kártyaviccére jóízût nevetett a fölmentett vádlott.
3953 22| és törvénykönyvek, csonka Jókai-kötetek közül kikereste a bibliát,
3954 23| csendesen nevetett:~- De jókat mond maga! Van hó?~- Nincs,
3955 23| alkalmatlankodjék, nincsen jókedvem... Ugye, nem lesz, mondd,
3956 7| el nem vették a Piroska jókedvét, és szíves olvasóm, kérlek,
3957 18| védte a kormányt, mert - a jólét e teljességében - természetesen
3958 14| gomba... A kiválóság, a jólétre való vágy, egymás majmolása,
3959 18| Huh, de undorodom a nagy jóléttõl! - gondolta magában Sándor,
3960 20| lábai meggyökeresedtek a jólismert és most is oly barátságos
3961 1| erõvel megetették, és mind jóllaktak, a megelégedés kifejezése
3962 18| Íme, egyformán éhezünk és jóllakunk, színes - és lehetõleg ízes -
3963 18| egyenlõkké lettek a föltûnõ jómódban, mely, sajna, jobban egyenlõsít,
3964 9| okból: mert a német tudósok jórészt lutheránusok, és azért,
3965 22| már nyugodtan - köszönöm a jóságát és tanításait, és én úgy
3966 22| megköszönjem irántam való jóságodat, és a kezeidbe letegyem
3967 20| joviális - és hozzá mindig jóságos - öregember képe elõtt megdermedve
3968 12| nagykendõt, hiányos öltözködése jótékony elfödõjét. Fejére tette,
3969 9| Sándor azonban mindeme kegyes jótevõkkel szemben dacosan, sõt lenézéssel
3970 14| a börze mibenállását. À jour kell lenni a pénzpiaccal!...”~
3971 8| irányra térítik a gondolatot, jóvá teszik a rosszat, rosszá
3972 20| esze. A félig szélütött, joviális - és hozzá mindig jóságos -
3973 7| fura egy héber. Savanyú Józsi. Engem igen megszeretett.
3974 11| Pampuska legyen, vagy juhtúrós galuska? - kérdé újra, a
3975 24| olyanokat, akiknek a tavasz csak júniusban kezdõdik. Éppen Schodelnéról
3976 2| kérdezték, és nem tudta a Jupiter genitivusát...~Édesdeden
3977 19| mindig elkel!~- Csak odáig jussak! - tette hozzá szerényen,
3978 14| jó gyógyszertári joghoz jussanak. Az állam gépezete oly nehézkes,
3979 10| Gyula szénrajzaiból csak jut neki is egy-egy orr, fül,
3980 9| béketudásának, hitének méltó jutalma eljövend: a föld, az ég
3981 21| indultak, de csak Debrecenig juthattak el, ott kisült, hogy kevés
3982 19| apád révén lehet hozzád jutni. De óvatos vagy - mondják -,
3983 22| hogy nem a magam erejébõl jutottam hozzá, azt ledobom magamról,
3984 2| csak most vették föl a fiúk kabátjaikat, és az eseménydús délutántól
3985 9| kissé kifeszítette, kezét kabátjának gombjai közé helyezte, szigorú
3986 14| ha ma nem, hát holnap. A kabátod, mért nem veted le a kabátodat?~
3987 14| kabátod, mért nem veted le a kabátodat?~Egykori fõnöke, Bergen,
3988 1| cilindert és ehhez rövid kabátot viselt; ezért öltözködésébõl
3989 10| neki is egy-egy orr, fül, kabátszél. De a változatos nyomorú
3990 20| lehetett tudni: a halott kacag-e, vagy az élõ. Hanna rémülten
3991 20| és elhallgatott. Egy erõs kacagás remegtette most végig a
3992 8| ajánlat megnevettette Sándort. Kacagása ráragadt az öregre, sõt
3993 4| ultima rációra. A többiek kacagtak, úgy, hogy az ablaknál ábrándozó,
3994 8| a bestiális óceánban e kacér és mûvészi lények. Valamint
3995 8| nyilvánosság elõtt való kacérkodásra, és csakis akkor, amikor
3996 5| gyengén és fensõséggel, kacérkodni kezdett Piroskával, akit
3997 2| vannak büntetve?~Kacagva kacérkodott végig a férfitársasággal,
3998 21| kissé tolakodó - de kedves - kacérsággal Robin Sándornak nyújtotta,
3999 6| jegyezte meg Hanna, és ravaszul kacsintott az öreg szemébe.~- Valamit
4000 23| lehet futni, érezte - sõt kaján örömmel el is gondolta -;
4001 4| Szafaládé-bankettek és kajszibarack-vacsorák: hadd idõzök nálatok még
4002 4| haját szalonnának, belét kalácsnak ették, bicskával - mert
4003 22| szakácsnénak, aki kürtõs kalácsot süt, és ti kényeskedtek,
4004 24| a kecske, a mulatságos, kalandos ezüst kecskebot.~- De jó
4005 23| így, mint ezek a szálló, kalandozó virágok, vámvizsgálat, jegyváltás
4006 14| embernek. Ami még szerte kalandozott, az is megjött, szolgát
4007 13| az õ életét, de ázni fog, kalap nélkül, nagykendõben, az
4008 17| alakja és zergeszakállas kis kalapja - ó, be furcsa - terrorizálta
4009 3| hatost tettek melléje, a kalapjába.~Körülnéztek, senki. Két
4010 15| nem avatott olvasóm. És a kalapjait is jól válogatta meg, ami
|