1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
4515 14| a testõrök közül, pohos, kisfejû földbirtokos, akinek az
4516 21| azonban ez nem jó, mert ha kisfiad született volna, én azt
4517 25| a fiú fejét, és mondá:~- Kisfiam, az ezüst kecskét megbecsüld,
4518 20| felét. Mint egy rajtakapott kisgyerek, aki fél a büntetéstõl:
4519 14| Oly édesdeden, mint ahogy kisgyerekek cukorról, görögdinnyérõl,
4520 3| fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket bocsátott közre: Adj hírt
4521 10| kimehet majd a temetõbe, jól kisírhatja magát egy gyermek sírjánál;
4522 21| meg!~Kézen kellett fogni a kislányt, aki szabadon maradt kezecskéjét
4523 19| Áttetszõ arcából amint kisötétlettek szemei: szinte kietlen volt.
4524 24| és a végén mindenkirõl kisül, hogy onnan eredt, és utoljára
4525 23| mit s mit nem látnak, ha kisüt a nap. És voltak olyan finomlelkûek,
4526 23| reggelt.~- Csak még egyszer kisütne a nap!~Reggel felé az idõ
4527 23| Megtapogatta még a lába kisujját is. A mellét azonban csak
4528 8| mennyibe került volna az öreg kiszabadítása, ha elítélik, és milyen
4529 23| visszafelé jövünk nyáron, akkor kiszállunk és az egészet lefesti!~Csupa
4530 3| elõre elhatározott terv és kiszámított pénz szerint akarnak étkezni.
4531 20| abból a maga provizióját kiszedni. Errõl is talált leveleket,
4532 22| második pohár egy kissé kiszínezte.~- Nekem kell a szesz -
4533 22| vagy azoknak gyönyörûségét kiszívni. Csak tények vannak, mondja
4534 3| tizenkettõre is - de biztosan kiszolgáltatja a napi szükséges egy vagy
4535 14| csaknem belehalt, tízszer kitagadta a leányát, és tízszer visszakönyörgött
4536 23| egy a betegem. Én ráérek kitalálni és megfogni a baját, mert
4537 14| többet mondanak el: - már kitanították a járásról, úgyhogy a folyosón
4538 19| érzi, hogy jön, karjait kitárja...” Úgy belemelegedett,
4539 23| egymáson éldegéltek, több kitartással, mint amire képesek azok,
4540 14| helyiségekben való sûrû és kitartó politizálástól - és talán
4541 12| nagykendõs alakra nézett, majd kitekintett az ablakon. Este volt már,
4542 23| rémeket látott; látta magát kiterítve a hotel egy nagy szobájában,
4543 22| és az ajtó elébe állva, kiterjeszté karjait, hogy leánya ne
4544 3| meleg nyári est, a ház kitódul az utcára. A bérházban mélységes
4545 24| magasan és boldogan... Kitömött sas vagyok, egyedül állok
4546 10| hajtott az anyai szeretet e kitörésére.~- Az anyád - figyelmezteté
4547 22| A tompa hang egy férfi kitörni vágyó indulatainak vad hangjába
4548 20| támolyogva ment el. A hideg kitörte tagjait, és a nagy ember
4549 14| vásárolt meg az államtól vagy kitõl. Ezt a vételt némelyek védték,
4550 21| nem sok újságírónak van. Kitüntetéssel érettségiztem, a magyarból
4551 15| elsején, mert mint a kor kitűnő ismerője - bár a pénzt igen
4552 17| És mind a három férfiúnak kitûnõek voltak a tehetségei: kettõ
4553 17| megrengették, az ellenzék kitûnõen érezte magát, a kormány
4554 13| ismeretlen, piszkos városban a kiüldözött szegény asszonyka. Igaz,
4555 25| forgassák, mindjárt-mindjárt kiütközik a fû, a gaz; kicsiny korában,
4556 15| találkozik, fölpattanni, kiugrani, fölvenni... kell, hogy
4557 20| ezzel! - kiáltá magában, és kivágta a kocsi ajtaját. Háza elõtt
4558 6| ezek közül egy-egy aztán kiválik, és száz leány izgató nõiessége
4559 20| könyörgéseiben és kínjaiban, kivallatva elõbb, mert minden részletet
4560 4| de eltitkolt szerelemmel.~Kivallottam ezt is, és ha már mindent
4561 22| Ehhez képest a politúros és kiválóképpen gyárias jellegû bútorok
4562 14| champignon, az úri gomba... A kiválóság, a jólétre való vágy, egymás
4563 3| summát megkapta, sietett kiváltani az ezüst kecskét. A nyájas
4564 20| akartál, ezért kerestél, kiváltottál és megvettél. Ez igaz. De
4565 7| gyors szaporítása nagyon kívánatos dolog szemeikben, és aztán -
4566 5| meghallani azoknak, akik erre kíváncsiak. Mi, legalább én azt hiszem,
4567 9| tetszik keresni? - kérdé kíváncsian, miután sikerült a gyermekét
4568 8| elhatározással. Pajtáskodás, kíváncsiság, nagylelkûség volt, semmi
4569 22| porcelánt idehaza festik, és nem kívánkozunk semmiféle hangversenybe.
4570 7| jegyezte meg:~- És én õszintén kívánom, hogy ama érdekes alakot
4571 3| szabadulhatott volna, az anya nem kívánt elébe gördíteni semmi akadályt,
4572 1| valószínûség szerint azt kívánta elhitetni a külvilággal,
4573 10| ezüsttel, piros kalásszal kivarrt párnácskát, kicsike szemfödelet.)~
4574 18| fölfordítom az asztalokat és kiverem az egész népséget!~- Engem
4575 18| tagjait... És szerette volna kiverni innen az egész vendégsereget,
4576 22| Majd a nap folyamán még kiveszem a magam félóráját! - mondá
4577 22| idejében szupplikáltam... Kiveszett a közügyek iránt való odaadó
4578 5| ezennel szerzõdtetve van!~Kivett a mellényzsebébõl egy gyûrött,
4579 23| a megújhodott férfi az õ kivirított asszonyát, és ha mellettök
4580 3| lehetõleg ünnepi mezben kivonuljunk. A házat, mely nem nézi
4581 5| belülrõl, s nem elõkelõen nemes kívülrõl.~- Üti az órát, amely elérkezett
4582 3| néhány év elõtt cisztercita klerikus, Clairvoy St. Bernard szép
4583 23| Gyula dideregve dicsérte a klímát, és alig várta, hogy Genovába
4584 18| mérges, tüzes, hirtelenharagú kobold, az úgynevezett guta. És
4585 10| ajánlkozott, elzüllött, kóbor leány lehetett, de kitûnt -
4586 5| én élek! - Ivott magára. Koccintottak vele, Sándor sietve, elõbb
4587 3| vágyakoztak.~Elrobogtak tehát, kócos hajú külvárosi lányok irigysége
4588 11| portréikkal. Veszek egy kocsiderék festéket, Megyeriben egy
4589 21| ébredése~Délfelé járt. Robint kocsija várta. Elküldte, gyalog
4590 7| ellene kifogásokat, mert a kocsinak nem volt mennyezete, és
4591 3| egykoron! Leggyakrabban kocsira, egy útra kellett neked
4592 21| között lenni, leszállt a kocsiról, és gyalog folytatta útját,
4593 20| világosan, hová menjen, sem a kocsis nem tudott valamely utcát
4594 20| és megrázta a szunyókáló kocsist, oly erõsen, hogy az minden
4595 3| panaszkodott, hogy mily drága a kocsmai élet, megint mennyit kellett
4596 16| amikor eljutottak a Sándorék kocsmájáig, amely elõtt a rendkívül
4597 5| rendesen és jól étkezett egy kocsmárosnál, akit a magyar nyelvben
4598 9| kanavászhuzatú nagy dunyhákat... Ködös, füstös, fagyos és vizes
4599 23| köhög...~- Az igaz, sohasem köhögtem! - mondá bizonyos büszkeséggel
4600 6| szellemi élvezetben.~Nagyapó köhögve, elvörösödve vágott közbe:~-
4601 7| Gyula. Például titokban kölcsönadott a ház úrnõjének, aki a háztartás
4602 3| kedvesebb és méltányosabb kölcsönkérõt nem láttam még, azelõtt
4603 24| olyanokra, akikkel egymást kölcsönösen megbecsülték. Párbajsegédeire,
4604 3| fáradsággal ötven forint kölcsönt szerzett a Sándor jogászi
4605 19| leszüretelem - pénzem, mint a köles; kell-e? Nálatok mindig
4606 9| férfi nyakába, mint valami kölönc. Szegény aztán nem tud megállani,
4607 4| Bevételt és kiadást, amit költ. Jó napot, Robin, jó napot!~
4608 8| Ámbár õrizkedjék pénzt költeni. A pénz fiatalembernek nem
4609 16| kultusza és a mezei ételek költészete. Hanna is szeretett jól
4610 10| gyermekével együtt a Robin-házba költözik, de nem tart igényt külön
4611 24| zálogtulajdonosok elhaltak, és a fiaik költõirodát nyitottak... És azt se tudta
4612 25| hálószobáján, hogy fel ne költse. Bement megnézni, hogy alszik
4613 7| fölbillentették a háztartás költségeinek mérlegét, és amíg az asszonyka
4614 3| hogy ez a tárgy az esküvõi költségek egy nem jelentéktelen részét
4615 3| készült rántottlevest, jó köménymagos túrót segített fogyasztani.
4616 10| amelynek húsa, vére - véres könnye, könnyes humora, vad szatírája,
4617 3| volt emiatt, de késõbben könnyebben vette, mert látta, hogy
4618 12| e rongyok! Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat megfüröszté,
4619 20| Az asszony is sírt, de könnyein keresztül is látta, hogy
4620 3| füleket csókjaival és forró könnyeivel borította be Piroska:~-
4621 2| Megölelte az öregasszonyt, és könnyekig meghatva kérdé:~- Mama,
4622 7| és sûrûn és forrón omló könnyekkel melengetik föl.~Az asszony
4623 15| gazdag, vagy legalábbis könnyelmű embernek higgyék, és erre
4624 24| ahol - õ eltûnt, ahol én - könnyelmûen és gyáván - elhagytam, elfeledtem!
4625 23| fényesek voltak már, de még nem könnyesek. Gyula vidám arcot vágva,
4626 4| mindörökre elhagyott: a szeme könnyezni szeretett volna, a szíve
4627 13| látta, sõt mindjárt meg is könnyezte. Elfordult, hogy el ne árulja
4628 12| lehajtotta fejét, és sûrû könnyhullatás közben mondá:~- Nem lehet,
4629 10| nem látja az élet cifra, könnytõl ázott, széltõl, portól piszkolt
4630 20| Lassan, kéjjel, gyönyörködve könyörgéseiben és kínjaiban, kivallatva
4631 20| neki sokat, és még szépen, könyörgõ hangon meg is kérte.~- Vágtasson,
4632 19| beszélj még, mindent! - könyörögte, és mint egy fûszál a viharban,
4633 8| csuda, hogyan termett elõ a könyörtelen és nem formás szarmata-zsidó
4634 23| valóságra, pozitívabb és könyörtelenebb, szívük akármilyen gyengéd
4635 8| vad és szinte programszerû könyörtelensége - mert, ó, vannak cinikus
4636 8| szerelembõl, ha egyszerre minden könyv elégne! EImúlnék minden
4637 13| nagy szerelmeket ama nagy könyvbe nyomban beírják. És még
4638 4| aminek a vázlatai egy kis könyvben máris megvoltak, akkor Jacapo
4639 15| eszemet is kicsavarták a maguk könyvei, de én visszacsavartam.
4640 13| Szégyellném magam... A könyveit, a Gyula skicceit - amelyeket
4641 9| babonás pietizmusának, a könyvekbõl tanult erkölcsi kötelességeknek,
4642 21| utaztok a vasúton, az új könyvekét nektek beküldik. Tizenöt
4643 22| több: bizonyos!~Odament a könyvespolchoz, és törvénykönyvek, csonka
4644 4| azért hasznosabb, mint sok könyvíróé, mûvészé és politikusé;
4645 8| ezek a könyvek, ezek a könyvírók, hogy összezavarják a világot,
4646 14| akart látni, fölkelt, hogy a könyvtárba induljon. De a folyosó egyszerre
4647 18| õket.~- Szabad vacsorázó kör... liberális asszonyok...
4648 3| amelyeket a legszûkebb családi körben mindig otthon töltöttek.
4649 5| elnökölt. Csakhogy e kis körhöz tartozó férfiakról nem lehetett
4650 8| Robin Sándor nagy kezének a körme is. Kedves: a kevés mozdulatú
4651 19| megtisztítottad magadat és környékedet. A vér jó mosdóvíz, rákerülhet
4652 3| tartja. A házban és a ház környékén, de maguk a fiúk sem tudták
4653 17| egy kis szerencsétlenség környékezte. Hárman akartak vízi kormánybiztosok
4654 9| tartotta, hogy akár ilyen környezetben, ilyen viszonyok között
4655 4| alsóbb, sõt részben a felsõbb körök is, piszoknak nézték és
4656 15| városban, sőt politikai körökben is. Szépen és keményen ült
4657 9| távozó lépteinek hangját. Körösztülmegy a sötét udvaron, a kapuhoz
4658 14| kiért az egész ormótlan körterem tûzbe, füstbe, bûzbe borult:
4659 12| rajzanak, zsonganak, lengenek körül-körül...~A festõ átfogá az asszonyka
4660 15| tanárok nyelvén, és bár õ maga körülbelül hússzor bukott különféle
4661 9| hogy törõdhessen ezzel a körülménnyel. Eltûnt az ezüst kecske
4662 3| szegény nõ is ellágyult, a körülményekhez képest boldognak érezte
4663 12| maga hangjától megrémülve. Körülnézett, összerezzent - mosolygott:~-
4664 3| tettek melléje, a kalapjába.~Körülnéztek, senki. Két bari és egy
4665 18| villamossággal töltötték meg körülötte a levegõt. Az elektricitásnak
4666 14| elsõ politikai gondolata. Körülte, mellette ugyancsak zúgott,
4667 14| Csak törzskarához - amely körülülte és állta - szólt egy-egy
4668 19| Élhetsz-e becstelenségben, amely körülvesz, lehet, én hiszem, anélkül,
4669 19| sarokban fehér faráccsal körülvett szép kert volt, olyan, mint
4670 3| festõnövendék elé állott; a násznép körülvette õket. Bem Gyula emelt hangon
4671 24| nem is látom. Az utcán, a körutakon megpillantom néha, és megrémülök
4672 4| fiatalember elfordult a régi, körúti háztól, és elhagyta elvesztett
4673 9| kisgyermek még csak hiányos körvonalakban volt megrajzolva, a festõ
4674 12| utóbbi idõben rendesen, köszönés nélkül. Kesztyûit - újdonatúj
4675 21| a ligetbe, itt már sûrûn köszöngettek Robin Sándornak, és õ is,
4676 19| az én asszonyomnak ne is köszönj, rendet, rendet csinálj,
4677 10| bementek újra a faluba, hogy köszönjenek a néhai hû dajkájának. A
4678 14| csinálni rájuk!~- Szamár! - köszönte meg a miniszterelnök a szegény
4679 17| emberei, az utazóközönség. Köszöntek nekik, és Hanna oly melegen,
4680 9| Pénzt küldött önnek és köszönteti. Én is köszönöm!~Hanna átnyújtott
4681 10| jövetelüket, vidám arccal rájuk köszöntött, és bár nem láthatta õket,
4682 22| ismerte, a régi volt. Úgy köszöntötte, mintha tegnap látták volna
4683 15| becsület próbája, a ravaszság köszörűköve: a Robin Sándor nevében -
4684 23| tíz vagy tizenöt év múlva köszvénye lesz, és ez jelentkezik
4685 24| társadalmiba. Igen öreg és igen köszvényes urakat talált ott csupán,
4686 13| mérgesen folytatá:~- Semmi sem köt össze minket, csak a nyomor!~-
4687 11| beszélt kezében a tett - egy köteg papiros, szemmelláthatólag
4688 14| úszik a pénz, vékony, finom kötegekben, százasok, ezresek, sõt
4689 8| föloldhatatlan, irtózatos kötelékben, mely õket örökre egymáshoz
4690 9| könyvekbõl tanult erkölcsi kötelességeknek, a divatos gyöngédségnek
4691 13| mindig számíthat. Tudom a kötelességemet, és érzem, hogy magának
4692 18| gondolat neki, mert érzi, hogy kötelességet mulasztott a jó fiúval szemben!
4693 9| haragudjék rám, de nekünk kötelességünk, hogy ne akasszuk magunkat
4694 14| Atyjának ott le voltak kötelezve sokan...~- Mindenki a zsebében
4695 4| öregasszony is fölnézett a kötésébõl.~- Vagy újságíró lenne;
4696 6| Most letette a liliomos kötésû, kis francia könyvet, elhagyta
4697 8| belõletek ezerre menõ becses kötetet!~Itten azonban, bizonyos,
4698 15| tanultak. Régi ismeretség kötötte õket össze mindezeken felül.
4699 18| iránt, ellenségek békét kötöttek és kínálgatták egymásnak
4700 9| mintha bársonyszalaggal kötözte volna össze fáradt, ellenállásra
4701 24| mindahány. A derék Hirsy kövéredett, és az akadémiának kezdett
4702 12| pihéi közé, hogy húsának kövérségét s sárga színét megmutassa.
4703 4| megkérlek, a kárhoztatás kövét ne dobjad az emberekre,
4704 22| én nem ismerek. Akarom és követelem ezeket, a nyilvánosság elõtt,
4705 24| hordárok mind a zálogcédulát követelték, ha ez meglenne, annak van
4706 7| Egyéb ügyetlenségeket is követett el Bem Gyula. Például titokban
4707 13| kifestett némberek gyûlölködve követik bolyongásában, amelynek
4708 3| szabályos áldás majd azután következhetik. Fõ az, hogy a házból, ahol
4709 10| ahol abbahagyják, amikor következnének az igazi kiábrándulások;
4710 4| azért mindjárt az esküvõjét követõ napon sietett a hivatalba,
4711 22| elegendõ okot? Csalásokat követtek el - de nem éppen büntetendõ
4712 14| Én magam négyszer, ötször követtem el büntetendõ cselekményt,
4713 5| Ezektõl megtanulom a haza közállapotait, a vidéket, ahol, fájdalom,
4714 17| amikor Robin atyja loholva közéjük érkezett. Egy vízi vállalkozó
4715 11| eszébe, nincs-e valahol a közelben, nem jelentkezik-e nyomban
4716 5| Sándor fölnevetett. Az ügyvéd közelebb húzta hozzá székét, és a
4717 19| engedi, hogy megcsókoljam. Ne közeledjem hozzá, elveszíti az eszméletét -
4718 14| miniszterelnök épp ezt a - in effigie közeledõ - vizsgálóbírót lökdöste
4719 22| valami nem megy selyemsimán a közéletben.~- Közélet! - vágott közbe
4720 1| kapu alól is meg lehetett közelíteni. A fiatalember mégis úgy
4721 14| szükséged, ha egyszer bejöttél közénk a parlamentbe.~Robin Sándor
4722 2| múlt már, hogy túl voltak a középiskolákon, mégis még mind az ottani
4723 22| Egy szép, fiatal leány, a középsõ komtesz, talán az egyetlen
4724 14| erkölcsi elégtételre, egy középszerû rendjelre vágyott. Megjött
4725 22| véletlenül sem találkozva a közérzülettel, mindég külön ítéletet formálva
4726 3| megparancsolom, hogy senki közétek ne álljon, sem ég, sem föld,
4727 22| része - egy ház, amelyben a közfalak akadály és szükségtelen
4728 3| egyszersmind a pap, a násznagy, a közjegyzõ, az apa, és még sok más
4729 5| Carrara büntetõjogát, egy kis közjogot, néhány közgazdasági vezércikket:
4730 14| kárpótlást. Erre csaknem közlékeny lett, megkérdezte, hogy
4731 9| ölébe:~- Vigye vissza, semmi közöm hozzá. Sem a pénzhez, sem
4732 21| tovább?~Kémlelte a lóvasút közönségét: nem vesznek-e észre rajta
4733 8| zavartatva magát a lassan oszló közönségtõl -, kezét is a fejére tette:~-
4734 22| van az eltaszításban és a közönyben. Nem veszed észre többé,
4735 18| jobban egyenlõsít, mint a közös nyomorúság! Mert az emberek
4736 16| ismertek, mert hiába ugráltak a központban évek óta, alapjában vidékiek
4737 5| Természetes, hogy más okok is közrejárultak, teszem föl, az italnak
4738 10| minden habozás nélkül a maguk községébe találtak.~A jobb vidéket
4739 23| magas polcra jutott volna a köztiszteletben? Az emberiséget jó ösztöne
4740 22| szupplikáltam... Kiveszett a közügyek iránt való odaadó érdeklõdés...~
4741 9| sajnálatos - nem egyet visz el közülök a tüdõgyulladás. Csak a
4742 2| magánviszonyai, tehetsége. Nem egy közülük még nap-nap után arról álmodott,
4743 4| a jövõrõl beszélünk. Mi közünk nekünk e pillanatban a messze
4744 3| özvegyasszonnyal, szemben a közvéleménnyel, de különösen a megkerült
4745 3| szerencsésnek nevezhetõ közvetítõ indítványa támadt.~- Én
4746 23| szmirnaszõnyeg, és nem egyéb - még a kõfalakat is kikárpitozta, és mindazon
4747 23| a sziklaomlás alatt, a kõfészkekben, be fázhatnak, és itt maradnak
4748 14| amelyet pajzán, szép nõ dob, koketten, bájosan! Mindig, de mindig
4749 14| milliók is... Lehet, hogy a kókuszszõnyegek, a pádimentom alatt, az
4750 14| vélnéd, mintha egy öreg koldus tolakodott volna be a társaságba.
4751 23| eltûnt jelenésrõl, csak a koldusok voltak ébren a templom körül,
4752 14| szalmapadra, hátha valami kezdõ kolléga, akit ugratni lehet. Különben
4753 14| azzal fogott kezet mindenik kollégájával, hogy igen szomorúan, csaknem
4754 22| fiszharmóniumon jutott hely.~- Komám! Nem enni, aludni szeretnék
4755 3| robogott. Némelyek gyalog és kombinálva: lóvasúttal meg omnibusszal
4756 22| feledékeny kezdek lenni. De mit komédiáztok nekem, még elhiszem, hogy
4757 18| kérdezte tõlük.~- Ne komédiázzon! - súgta a fülébe Sándor,
4758 24| közepén bandukolt elõre, és a komfortáblisok szerették volna legázolni,
4759 10| vad szatírája, kacagtató komikuma van!~Dajka azért akadt volna
4760 14| Ez fáj! - mondá az ügyvéd komikus siránkozással, majd a súgást
4761 10| azonnal tudta; mirõl van szó. Kommendált is arra való asszonyokat,
4762 25| egykori tréfaesküvõnket komollyá tegyem. És maga meg a gyereknek
4763 23| keseredett el, és nem lett azért komor. Mert a betegségnek is megvannak
4764 13| nekem is! - mondá az asszony komoran.~A búcsúzó egészen fölmelegedett:~-
4765 19| magáról, hogy királyné. Komornával, inassal jött, erõszakoskodott,
4766 22| mond a biblia, amelynek kompetenciája mindez ügyekben föltétlen,
4767 15| zugprofesszornak, aki a jogtudomány kompromittálása körül nagy érdemeket szerzett
4768 3| Ezenkívül a leánykát végképp kompromittálom. Változtatni és javítani
4769 23| bedugja bizalmaskodó pofáját a konduktor!~Majd mosolyogva, békítve,
4770 10| cseléd, valami ostoba és konfidens megjegyzést tett erre, de
4771 20| Bensejét is oly láz és konfúzió törte és zavarta össze,
4772 18| rosszul beszélek magyarul? Konstantinápolyban már úgy voltam, hogy semmi
4773 4| hónaposszobától, melynek kontárkéz festette díszítéseit annyit
4774 8| leszakítani, kibontani a kontyba tûzött vörös hajat, megríkatni
4775 7| amelyet a családfõ adott. Konyhapénze ha elfogyott, nem mert kérni
4776 4| bizonyára sírt is. Mert konzervatívak vagyunk, ó, drága olvasó,
4777 23| az egészet lefesti!~Csupa kopár vidék, sehol semmi, még
4778 3| beszélgetve.~A rom aljában, kõpárnán nyugtatva fejét, valami
4779 18| fekete asszonyt, akiket kopasz hozzátartozóik kísértek,
4780 13| maradunk. Azért, hogy együtt koplaljunk? Egy házasság az örök szegénységre
4781 20| vele. Ha feleségem jön, kopogjon, jöjjön be!~A kulcsra voltaképpen
4782 21| fiúval! - Ez a gondolat kopogott most egy nagyot a Robin
4783 9| Sándor nem volt otthon.~Hanna kopogtatott és benyitott:~ - Itt lakik
4784 23| azonban csak fölületesen kopogtatta meg:~- Hallja, mily telten
4785 20| vetett a kályhában.~Az ajtón kopogtattak. Robin Sándor fölugrott,
4786 3| el is állottak a hatalmas koponyájától. De e füleket csókjaival
4787 22| bútorok kissé törõdöttek és kopottak voltak máris, szerencsére
4788 3| szeretõ szíveket kopulálni.~A „kopulál” szó megtetszett.~- Helyes,
4789 3| kötelessége szeretõ szíveket kopulálni.~A „kopulál” szó megtetszett.~-
4790 15| poétanép, próbáljuk keresni a kór- és gyógytanát, és ezalatt
4791 10| és ismertette a gyerekek korát, számot adott arról, hogy
4792 14| az egész botrány minden korcát a markukban tartották már,
4793 9| Az északkeleti oldalt egy korhadt bádogkád foglalta el. A
4794 18| folyton a naivát - mégpedig a korlátolt fajtájút - játszotta, egyre
4795 5| visszatértek a politikához, kormányalakításhoz, a veszendõ erkölcshöz,
4796 17| és megsimogatta az ifjú kormánybiztos karját, és kegyesen elbocsátotta.~
4797 17| környékezte. Hárman akartak vízi kormánybiztosok lenni, és véletlenül - mily
4798 22| legfõbb pártfogójára, a kormányelnökre, aki uralkodik, parancsol
4799 10| rendes házasságban élõ kormányférfiak, a királynak titokban tanácsokat
4800 23| szeretett volna lenni, maga a kormányos, sõt a matróz is, indítani,
4801 22| Csupa Deák Ferenccel nem kormányozhatok!~Robin Sándor most közel
4802 23| sõt a matróz is, indítani, kormányozni, és bronz karral evezni,
4803 14| bennünket, hogy csak úgy kormányozunk, ahogy tudunk, és akivel
4804 22| kopott, idegen színû házból kormányozzák e nagy, szép, és különösen
4805 14| hozott. Õszintén szólva, én kormánypárti vagyok, vele születtem,
4806 18| cigarettázott, és védte a kormányt, mert - a jólét e teljességében -
4807 14| egészen boldogtalan ország kormányzásának parádés szervezetét.~Tetszett
4808 22| hogy ez az ember nem az õ kormányzati elveit jött ide meghallgatni,
4809 25| érzéseibe, enmagába, kit a kornak e szegény hõse elvesztett,
4810 8| szerint ez a francia minden korok leghazugabb tudósa, aki
4811 10| A homokbuckák, tövis- és kórókultúrájukkal egyetemben, vibráltak, ragyogtak
4812 23| parton. Egy rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom. Csak horgászik,
4813 14| névjegyeid, litografált koronád, vidékrõl hozott anekdotáid,
4814 23| láttalak és imádtalak, ezüst koronájú Szûz Máriám!~Piroska hallgatta
4815 5| értéktelenebb az igazi koronás fõknél? Azért, mert civilben
4816 5| kellett viselnie, és nem koronát!~Az öreg színész a legfelsõbb
4817 23| mit sem tudott e csodás koronázásról, errõl a hajnali hóban föltûnt
4818 1| monologizált, másik, valamivel korosabb fiatalember érkezett a bizonyos
4819 3| hetykén. Az egykori árvagyám korrektorságot kapott egy napilapnál, amely
4820 4| nevetséges öltönydarabbal korrigálják meg: - Frigyes és fivére
4821 4| Hanem - az a régi - az olyan korszak volt!~Estig kihúzták méltatlankodással,
4822 4| roppant elterjedésének ama korszaka, amely a szegény Bem Gyula
4823 5| önmagunknak is, és az önelemzés e korszakában - ez erényünk nélkül - rakásra
4824 10| mellesleg jegyzem meg, mert kortörténetet írok, és semmit se akarok
4825 18| érzik magukat, mint fiatal korukban. Ilyen fent nem voltak még
4826 25| szegény hõse elvesztett, mint korunk harcos hõsei csaknem valamennyien.~-
4827 12| öregasszony egy rémítõ nagy kosárral, egész télre való zöldséggel,
4828 8| megfürödhetik, pénzt nem kóstál. Igaz?~Ez az ajánlat megnevettette
4829 1| olyannyira, hogy egyes kósza gondolatát hangosan fejezte
4830 20| öreg, minden rendben volt: kõszállítók kérvényei, az õ vállalkozóinak
4831 16| Itt fiáker áll, itt jó kosztnak kell lenni! - szólt a leendõ
4832 10| asszonysággal, aki a Sándor kosztolását elvállalja majd.~- Nem kell
4833 14| Különben sem él valami jó koszton, olyan zöld, mint a képei.
4834 4| pénzfizetséget nem is kapott, csak kosztot és ruhamosást. Mégis õ ágált
4835 8| Hanna? Nem fõztek. A mi kosztunkat talán nem is tudná megenni,
4836 8| jutott. E kellemetlen és kotnyeles barátunk, a szükséges és
4837 22| még odahaza. A zsebében kotorászva egy elbújt papírforintosra
4838 22| tizenhét, hanem tizenöt - krajcár! - hallatszott be most a
4839 4| egyelõre lakmároztak, huszonöt krajcárból valamennyien. Piroska gyönyörûen
4840 4| egyikõjüknek se volt egy fölös krajcárja is, házi nevelõk és ügyvédi
4841 3| java virágidény, amikor krajcárjával lehetett kapni a legszebb
4842 14| és bankjegyeket, lírákat, krajcárokat...~Egy keveset, de nagyon
4843 5| meglóbálta és ellökte magától a krémkabátos kezet -, és ördög vigyen
4844 5| volt fõhivatalnokkal, aki krémszínû felsõkabátban nagyon csöndesen
4845 11| Nincs többé szén, se kréta. Pokolba a pékekkel, az
4846 20| elhelyezett kis tükörben meglátta krétafehér arcát. Szeretett volna nekirohanni
4847 4| kénytelen vala beevezni a krida révpartjába, és így veszté
4848 10| sötétebb, mint az elhagyatott kripta belseje.~Halovány és rongyos -
4849 9| ott csüng a gyermek Jézus Krisztus, hatalmas, erõs, csaknem
4850 21| különösen a jelenlegi kor kritikájába. A gyerekek azonban szörnyen
4851 21| sokféle dolgokat illetõ kritikáját.~- Van-e szebb valami az
4852 18| Aranypapirosba takart sült krumplival, osztrigával és vaddisznó
4853 10| három hétre egy félfont kubakávé! - terjesztette elõ a gazda.~-
4854 18| amíg Robin Sándor lent a kubikosai között élt, és hónapokon
4855 4| kell szert tennie.~- Reggel küldenék érte a fogatot, nem is volna
4856 13| ámbátor nem valószínû...~- Küldeni fogok pénzt, hogy a mama
4857 9| megérkezett. Érezte, hogy fontos küldetés vár reá, és azért jelent
4858 5| retket, ahogy Edwárd király küldhette vérpadra szegény alattvalóit.
4859 25| ura azt izente, hogy elõbb küldjenek ki egy félnapi napszámot.~
4860 17| úgy, bízzátok reám; holnap küldjétek hozzám! ~... - Ó - mondá
4861 2| legjobb képem. Londonba küldöm. Fiúk, a jövõ mosolyog reánk,
4862 15| Számozatlan bérkocsi aranyos küllõi, csak forogjatok!...~
4863 14| mint volt?~És most igen különbözõ fajtájú két gyermeke a magyar
4864 5| között nagyon kicsiny a különbség?~A sikkasztók asztaltársaságának
4865 8| lehet, hogy ezt a vallásbeli különbséget föl fogja használni nagyapó.
4866 9| hitte, várta, csak azzal a különbséggel, hogy a kis fekete fiút
4867 22| számolni, és attól el kell különöznünk magunkat. Megölni azonban
4868 3| polgári történet, amelyet különválasztok e násznak szentelt lapoktól.~
4869 20| hogy akarata és érzése különvált. Reszketõ kézzel zsebébe
4870 18| megremegnek belsejükben, s néha külsejükben is. A nem fáradtak pedig
4871 3| azonban igen sötét ruhákba; külsõjükre nézve, de szívükben is fölöttébb
4872 6| elhozom. De milyen legyen?~- Külsõre olyan lehet, mint maga! -
4873 16| egyenek egy errõl híres, kültelki kocsmában. Hát ahogy esznek,
4874 2| értéktárgyakat a korán kelõ külvárosban, még reggeli elõtt értékesítse,
4875 3| talán könnyezett is, mert a külvárosokban a legszebb és legnehezebb
4876 1| azt kívánta elhitetni a külvilággal, hogy vidékies ablakpromenádét
4877 22| mint a szakácsnénak, aki kürtõs kalácsot süt, és ti kényeskedtek,
4878 14| Rabszolgatartóhoz!~Még csak küszöbén volt a háznak, és máris
4879 2| Sándor megdermedve állott a küszöbön. Botjának kedves ezüstfejére
4880 20| csaknem elszédült abban a küzdelemben, ami újra kezdõdött benne;
4881 21| ismerõsének az élettel való küzdelme. És a fájdalom önzése, mely
4882 13| részesévé tettem nyomorúságos küzdelmeimnek. Soha, a legjobb állapotban
4883 22| fehérnép. Minden napot ki kell küzdeni, és mindennap újrakezdeni
4884 5| önkéntelenül a helyiség fejének küzdötte föl magát, bárha rendszerint
4885 5| maga, hogy egy közönséges kukta a fejére csapjon, egy rossz
4886 20| kopogjon, jöjjön be!~A kulcsra voltaképpen nem is volt
4887 10| mindent, csak falura ne. Csak kullogjunk félre mi, nyomorfoldozók,
4888 3| volt. A gyerekek utánuk kullogtak, halkan beszélgetve.~A rom
4889 10| amelyet a külföldi hideg kultúra szült, de a kis barbár,
4890 16| férfiakban különben is él a hal kultusza és a mezei ételek költészete.
4891 10| új falu már látszott a kupé ablakából. Nem is volt csúnya,
4892 14| atléta, mint egy katona. Egy kurd ezredes polgári ruhában,
4893 4| hogy visszaadja neki, ha kúriai bíró lesz vagy még elébb.
4894 17| nekem minden szabad!~Aztán kurizáltak egymásnak, különösen Hanna
4895 15| szegény szemorvosok. Mi, kuruzsló poétanép, próbáljuk keresni
4896 8| jelentkezni egy darabig. Ne kutassa az okait, kéri, sõt megparancsolja,
4897 9| csak a tekintetét kereste, kutatta. Végre összepillantottak
4898 22| Sándorra, valószínûleg azt kutatva, hogy érdemes-e ez vallomásaira,
4899 20| arab arc feléje röhögött.~- Kutya voltam, uszítottak, és nem
4900 3| máskülönben - hangosan szólva - kutyába se vettek.~Már nem robogtak,
4901 10| a cigánysort, fogadták a kutyák szokásos üdvözlését, és
4902 21| Adelhaid, ne ingereljétek a kutyákat!)~- Sokszor gondoltam már
4903 21| szörnyen rosszak voltak, minden kutyát meg akartak fogni, és minden
4904 10| hogy a billió-billió kis kvarccsillag nem akarja, hogy Sándorkát
4905 14| világító megfigyelés, a kéz és láb nélkül való, de ugyancsak
4906 8| férfiak. A leány könnybe lábadt szemmel, elhalványodva.
4907 20| mellé, leült a holttest lábaihoz, annak az arcát nézte, és
4908 18| Titokban talán még a finom kis lábaikkal is megérintették a lába
4909 10| a port, amelyben szentek lábainak nyoma látszik. Egymáshoz
4910 20| ocsmány gyíkot, amely a lábaira tekergõzik. Iránta való,
4911 10| látszik. Egymáshoz hasonló kis lábak gyönyörû alakja, amely keresztül-kasul
4912 14| Múzeum kerten, és a maga lábán igyekezett a képviselõház
4913 20| gyertyát gyújtott a fejénél és lábánál, már félt is a halottól,
4914 14| karzatára, rálépett egynek a lábára, ráhajolt egy másiknak a
4915 18| A csengõt nem találva, a lábával dörömbölt a kapun. Az elsõ
4916 8| mellrõl, a kemény állású lábszárakról nem is szólok. És nem szólok
4917 10| se juthatott, hogy ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb
4918 10| mert a homok megkötötte a lábukat. Az asszonyka ezért szomorú
4919 9| hogy esteledett is; álmos lágyság borult a szegényes berendezésre,
4920 3| fizetett. Mégis, szemben a lakásadó özvegyasszonnyal, szemben
4921 21| reggel már ott is lehetett a lakáson, talán már tud is mindent,
4922 3| Meg kell esküdniök, és évi lakást vállalniok! - jelentette
4923 3| barátjának viszonya, a lakástalanság megkuszálta, tanulmányait
4924 4| megérkezett, és egyelõre lakmároztak, huszonöt krajcárból valamennyien.
4925 23| ahol testbe öltözött lelkek laknak, jön és leszáll a láz, amely
4926 9| becsvágyó férfinak ilyen szobába laknia? Hogyan dolgozik, még csak
4927 19| A fehér szoba és lakói~Piroska ment eléje, kezet
4928 9| eltiltja, hogy a szegény lakók vízpárákkal rontsák a padmalyt,
4929 21| vagy ma otthon este? Hol lakol?~- Nyolckor már hazamegyek.
4930 18| igen szép szobában. Minden lakosztály nyitva, a legutolsó szoba
4931 2| megosztania, több részbõl álló lakosztálynak volt jellemezve; az egyenruhaszabó,
4932 1| hetek óta nem hagyhatta el a lakot, a kamásni után nyúlt, fölcsatolta
4933 23| egészség, erõ és ifjúság lakozik e nemes ércben. Azt hiszi
4934 21| hogy mi vagy. Ahol csak laktam vagy tanítottam azóta, ott
4935 2| ragyogó arccal távoztak. A laktárs nem búslakodott, hogy a
4936 23| asszonya állott és szólt: „Lám, maga idehozott, és most
4937 18| félig-meddig. Kék éjjeli lámpa vetett ott titokzatos fényt
4938 23| szélhámos, vagy egy bölcs.~- A lángész hatását tette rám ez ember! -
4939 20| belecsavarták. Az olajos papír lángja világította meg és füstölte
4940 3| festõ lányos, fehér kezét e lángok égetni kezdik. De az áldó
4941 3| kezemet.~Láttak két szívet lángolni, és látták, amint a festõ
4942 3| asszonyka.~És nem volt még e langyos Pesten büszkébb, olvadóbb
4943 7| megszeretett. Van egy féleszû lánya is, azt mondta... Mondhatom,
4944 21| hogy hozzá ne nyúljanak.~A lányka minden kirakat elõtt megállt,
4945 9| végig a fiatal anyát, aki lányosabb volt, mint õ. Kisebb, véznább,
4946 18| vannak. A mi drága szép lányunk jó cserét csinált!~- Nem
4947 4| egy notesz, csak az elsõ lapja van beírva, szakítsa ki.
4948 4| összegeket egy jogtörténet lapjaira rendesen följegyezte, hogy
4949 3| kell. Titkon fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket
4950 3| különválasztok e násznak szentelt lapoktól.~Adieu, nász, a messziségben,
4951 13| elég fehér, elég tiszta lapot. Végre is olyant vettek,
4952 14| azonban - fölhasználva a nagy lármát - pihent egyet, fejét lehajtotta,
4953 10| úgyszólván minden ház elõtt. Nem lármáztak, szótlanul, csendesen játszadoztak,
4954 14| egymást, téged is, öcsém. Lásd, minek jöttél ide! Kint
4955 25| sötétséget, és egy külön látásra tett szert - idekerült másodcsõsznek,
4956 4| senki, csak a levegõégben láthatatlanul tanyázó géniuszok, akiknek
4957 21| mily boldog vagyok, hogy láthatlak. De ha téged zseníroz, vagy
4958 12| ablakon. Valami nagyon szépet láthatott, mert fényesség ömlött el
4959 10| rájuk köszöntött, és bár nem láthatta õket, azonnal tudta; mirõl
4960 3| énekszó hangzott föl lágyan, latinul.~Az egykori kispap folytatá:~-
4961 21| szeretném, ha sokan, igen sokan látnának... - És Hirsy kiegyenesedett,
4962 23| de szépen süt a hódvelág, látod-e, anyám, a halát?~- Csitt,
4963 21| esztendeje én csak egyszer látogathattam meg a mamámat meg az apámat,
4964 9| nem is gondolkozhatik!~A látogató minden szava halálos sértés
4965 23| hogy a város népével, a látóhatár tengerével és egével alighanem
4966 8| velem? A fejem szédül, nem látok. Valami borzasztó félelem
4967 23| hogy talán nem is leszek: Látsz-e engem?~- Látlak, a szemed
4968 5| férfiakkal, becsületes nõkkel. A látszat az, hogy mindenki kapható,
4969 4| dobjad az emberekre, akik látszólag a polgári, rendes útról
4970 1| fekete selyemsapka alól nem látszottak ki.~- Hogy lehet ily ízléstelen
4971 15| úgy, miként õk; az imént láttad, egyet gomolyog, egyszer -
4972 21| folytatá:~- Gyulát régen láttad-e?~- Az éjjel! - felelé Robin
4973 9| rendezkedik be - szemük láttára osztja két részre az országot:
4974 22| megérezte az igazságot, és lázában meg keserûségében mindjárt
4975 22| közben nagyokat morog, kiált, lázad, sõt gorombáskodik is! Hová
4976 14| sõt a parasztok már föl is lázadtak.~„Érdekes társaság, az egész
4977 20| való, csaknem állandóan lázas szerelme hihetetlen utálattá
4978 8| Piroska - most már igen lázasan - horgolta a kis fejkötõket,
4979 6| izgató nõiessége és vonzó meg lázító szépsége van meg ez egyben.
4980 9| Az érzés egy villanása lázította, hogy kézen fogja a nõt,
4981 23| mint ahogy az anya szokta - le-leszállt, hogy szerelmes fiát betakargassa.
4982 8| használni nagyapó. Arra, hogy lealkudjon a hozományból. Mert az õ
4983 19| nyílott benne buján, egy leander is nyílott, de fáradtan,
4984 2| be, csirkehúst, ártatlan leány-könnyei egyre hulltak, hulldogáltak.~
4985 22| családom körében tölthetném el. Leányaim festenek és zenélnek, a
4986 3| édeskeveset törõdött meglevõ leányával, az elveszettel törõdött
4987 15| akar ez? Mi lett abból a leányból, aki hónaposszobában akart
4988 5| iskolában taníttatni, a leányért, akit férjhezadni kellett -
4989 3| mindig otthon töltöttek. A leányka varrogatott, a fiatalember
4990 3| virágokkal pótolták, s a leánykának ez kissé különösen, de igen
4991 6| játszó, pirosba hajló, és tíz leánynak sincs annyi fürtje, mint
4992 5| volt megáldva.~- Elhoztam a leányom egy kissé szórakozni, és
4993 13| izgatottság tüze árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg szerény
4994 20| amaz apja az õ legkedvesebb leánypajtásának, a családhoz tartozik, az
4995 8| elhangzott, tekintett a leányra, büszke, alázatos és - szerelmes
4996 3| újabban filológus, Ráskai Leát hallotta, az arcra boruló
4997 8| önkéntelen, tört hangjai lebbentek el ajkairól. Ah, ezek az
4998 12| aranykönyvet, az azúrégben lebegtetik szárnyas vállaikat. Az írnok
4999 18| megjelenni, de az uraik lebeszélték õket.~- Szabad vacsorázó
5000 12| elfödõjét. Fejére tette, vállain lebocsátotta:~- Azt akarja, hogy mindjárt?~
5001 13| és hirtelen vágya támadt leborulni ez elé, hogy forró csókkal
5002 15| hajtatott, ahol - ezidõben - a „lécember” lakik vala. Ama gentleman,
5003 3| tanulmányait elhanyagolta, leckéit elvesztette. Érezte, hogy
5004 23| folytatta Bem Gyula a leckét. Majd elhallgatott, behunyta
5005 14| addig, amíg a szörnyû zsivaj lecsöndesül. Csak törzskarához - amely
5006 23| ilyenkor a beteg szeme hirtelen lecsukódott, a színtelen ajkai azonban
5007 23| csakhogy ajka a szemérõl lecsúszott az ura szájához is.~Gyula
5008 22| erejébõl jutottam hozzá, azt ledobom magamról, és nincs senki
5009 20| ágyon, mellette a gyertyák leégtek, lobot vetett az újságpapiros
5010 22| a harcot, és ti azonnal leejtitek a bátorságtokat, ha valami
5011 14| üdvözölték, barátságosan, némi leereszkedéssel köszönt vissza, mosolygott,
5012 10| amikor a szülék a faluba leérkeztek, a gyermek akkor már csakugyan
5013 21| a keze nyomásától - majd leesik a vállam.~- Ámde ki merészelne
5014 21| korcsolyázni! Az orrom már lefagyott... Annyiszor készültem hozzád,
|