1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
5015 22| hogy aludj. Én is mindjárt lefekszem, csak ötven számtani dolgozatot
5016 18| ment, hogy egy részüket lefektesse. Az egyik bóbiskolva levelet
5017 23| hogy Genovába érjenek, és lefeküdhessék az ágyba. A beszéd fárasztotta,
5018 18| másoknak is jó lett volna lefeküdnie, különösen két testesebb
5019 23| kiszállunk és az egészet lefesti!~Csupa kopár vidék, sehol
5020 2| megjegyezte:~- Szeretném lefösteni. Ez lesz az én legjobb képem.
5021 10| már egy félévvel elõbb lefoglalták a jobbmódú izraelita, gondos
5022 1| az intézetbe, de a kamat lefogva, két kassai szivar útközben,
5023 8| egyszerûbb, de talán még erõsebb lefolyású lenne Hanna szerelme is.
5024 3| kápolnájának romjaihoz. Itt kellett lefolynia a szertartásnak, így eszelte
5025 3| tisztelettel, meg kell nyugtatni, lefõzni, be kell dugni a pletykák
5026 20| akar, a legocsmányabbat, a legapróbbra... Aztán megy az apjához,
5027 8| föladatokat: a legnehezebb és legártalmasabb célokra tör, ha csak teheti,
5028 14| Megleckéztette, provokálta és legazemberezte mindezeket, úgyhogy a végén
5029 14| ahol külön kerekasztalnál legazemberezzük egy távollevõ jóbarátunkat.~
5030 24| komfortáblisok szerették volna legázolni, de a lovaik nem akarták.
5031 22| meztelenül megmutatni a maga legbensõbb bensejét. Legtöbbször a
5032 23| is: szíveikben megülték a legdélszakibb pompájú nászt. Így elválasztva
5033 7| gazdagság ígérete a legjobb és legegyszerûbb hölgyeket is föllelkesíti.~-
5034 5| nézett:~- Ön a legúribb, a legelegánsabb külsejû fiatalember, akit
5035 23| hosszú-hosszú vaníliagarádokon legelésztek a méhek. Azok megmondják:
5036 10| képességét, amelynél fogva, a legelõrõl hazatérvén, minden habozás
5037 21| ötlete megtetszett.~- A legelsõ a mandátum. Le vele!~Most
5038 3| Két bari és egy kecske legelt a romok között. A lombok
5039 24| hazament, lefeküdt, de a nagy legénylakás kietlen csendjében nem tudott
5040 18| a homlokon legnõiesebb, legérzékibb haj - egy kissé be is porozva -
5041 7| láttam, ezek között egy legeslegjobb barátomat is, aki a nagyszerû
5042 19| alapszínében az asszony volt a legfehérebb. Áttetszõ arcából amint
5043 23| hozzám, akinek egy hónapban legfeljebb egy a betegem. Én ráérek
5044 4| legnagyobb távolságon, a legfeneketlenebb akadályokon át egymáshoz
5045 4| nadrág félig szarvasbõr?~- A legfinomabb szarvasbõr, fenség!~- Csináljon
5046 14| születésén kívül - az a legfontosabb momentum, amikor képviselõ
5047 14| közgazdasági kérdések a legfontosabbak, és én épp ezekhez értek
5048 14| személy itt, talán egyike a legfontosabbaknak. Nem magas, de szélesebb
5049 3| amilyen te voltál egykoron! Leggyakrabban kocsira, egy útra kellett
5050 14| füstbe, bûzbe borult: a leggyengébb, a legöregebb, a legszánalmasabb
5051 8| ez a francia minden korok leghazugabb tudósa, aki könnyû szívvel
5052 24| dolgozni nem lehetett, csak a legideiglenesebb díjnokok bírták el a szobaszagot,
5053 10| gyermekének, ami a legislegszebb, legislegfinomabb.) - Liza vitte a kisfiút,
5054 22| akarok kezdeni mindent, a legislegkezdetétõl. És amirõl csak sejtem is,
5055 10| választhasson a gyermekének, ami a legislegszebb, legislegfinomabb.) - Liza
5056 9| élni fog, mindenki között legismertebb lény az õ szívének elõtte.~...
5057 22| mondja az angol, az Isten e legkedveltebb nemzete - a miénk után.
5058 4| legszívélyesebb módra, a legkedvesebben viselkedett Piroskával,
5059 25| lesz, ha eljön az ideje, a legkegyetlenebb évszakból kifakad a langy,
5060 19| sújtana éppen bennünket a legkegyetlenebbül, akik nem vétettünk ellene
5061 14| és én épp ezekhez értek a legkevesebbet. El fogom olvasni Smith
5062 15| üdvözöllek téged, mint a legkiműveltebb magyar iskolát! - Robinnak
5063 13| sem felejtem el, hogy a legkínosabb helyzetekben is elégedettnek
5064 19| Különösen asszony arcképekre. A legkisebb skicceit is mind megvették,
5065 16| madárhús, õsi töltött káposzta legkitûnõbb lelhelyeit. Látták, hogy
5066 22| fösvény, hogy az már mulatság! Legközelebb állami forspontot kell a
5067 1| szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi viharos éjszakán egy kis
5068 18| udvaroltak, és ez a lehetõ legközönségesebb volt velük szemben, és oly
5069 3| Lelkes, tüzes fiúk között a leglelkesebb és legtüzesebb, minden mûvészetbe
5070 22| nem tesznek a legutolsó, a legmegvetettebb, legnevetségesebb emberré...~
5071 21| tiszta szívébõl, annak is a legmélyébõl áradt ki. Robin Sándor arcát
5072 4| szõtték a legkomolyabb, a legmesszebbmenõ terveket, amíg az étellel
5073 10| parasztasszony ehhez volt a legmostohább - szájjal. Mindig szidta:~-
5074 7| Mondhatom, hogy érdekes nép! A legmûveltebb leány, akit ez életben láttam.
5075 14| megölelte:~- Még mindig a legnemesebb, még mindig a leggyöngédebb
5076 22| legutolsó, a legmegvetettebb, legnevetségesebb emberré...~A többi szó,
5077 18| férfié, és ezen a homlokon legnõiesebb, legérzékibb haj - egy kissé
5078 14| a legszánalmasabb és a legnyugodtabb mindnyájuk között. Úgy vélnéd,
5079 15| legszigorúbb férfiú és a legobjektívebb akadémikus is mély meghatottság
5080 20| részletet tudni akar, a legocsmányabbat, a legapróbbra... Aztán
5081 2| oly kedves volt így, amint legörbülõ ajkaiba lassan apró darabkás
5082 14| borult: a leggyengébb, a legöregebb, a legszánalmasabb és a
5083 25| szeretne lenni mindenki, a legpudvásabb szívû kamarás, a legtaplósabb
5084 23| esküvõre leküldte legszebb, legpuhább és legvastagabb szõnyegeit,
5085 18| feleségével, akinek eredetérõl a legregényesebb hírek keltek szárnyra. Némelyek
5086 8| térnie a legteljesebb és a legridegebb reménytelenségbe, a megszökött
5087 23| délfelé, rövid vizitre, a legrikítóbb fecskefrakkban; bár ezt,
5088 15| átúsztatott a legsûrûbb és legsodróbb vizeken. Kitûnõ metódusa,
5089 10| botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb helye a világnak, szomorúbb
5090 15| körülmények között átúsztatott a legsûrûbb és legsodróbb vizeken. Kitûnõ
5091 14| leggyengébb, a legöregebb, a legszánalmasabb és a legnyugodtabb mindnyájuk
5092 23| került, és bár szólni a maga legszentebb ügyében is alig tudott,
5093 14| könnyen ment, te vagy a legszerencsésebb ember a világon. Hogy, s
5094 14| föltette magában, hogy a lehetõ legszerényebb lesz.~Egy rokonszenves,
5095 4| kellemesen. Máskülönben a legszívélyesebb módra, a legkedvesebben
5096 10| szerzõdés megkötésénél a legszívesebben lesz tanú is.~Liza kérésére
5097 10| ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb helye a világnak,
5098 1| Útközben megvásárolta a legszükségesebbeket: egy üveg kávélikõrt, fehér
5099 3| délutánokon, amelyeket a legszûkebb családi körben mindig otthon
5100 25| legpudvásabb szívû kamarás, a legtaplósabb elméjû szobatudós is. És
5101 19| is rizst esznek mindig. A legtermészetesebb étel. Néha egy-egy csirkeszárnyat
5102 23| Aranyszérum?~- A legteljesebb, a legtisztább aranycsepp - mézben. Mert
5103 22| legnagyobb többség és a legtolakodóbb hatalom ellenére!~„Leszámolni,
5104 3| között a leglelkesebb és legtüzesebb, minden mûvészetbe halálosan
5105 5| az urára nézett:~- Ön a legúribb, a legelegánsabb külsejû
5106 10| utoljára - talán még nem a legutoljára - kimentek együtt.~A dajkaasszony
5107 22| most egyszerre, ebben a legválságosabb pillanatában, tisztán és
5108 23| leküldte legszebb, legpuhább és legvastagabb szõnyegeit, a mennyország
5109 7| eldorombolnak ily módon akár a világ legvégéig, legalábbis addig, amíg
5110 19| rákerülhet a sor, de csak a legvégén. Elébb meg kell tudnod,
5111 23| magával még együtt, ott legyek! Azaz: én nem lehetek olyan
5112 2| Hirsy felé pislantva -, legyetek szívesek, és távozzatok
5113 23| egy-egy széles tomporú útszéli legyezõpálma borít rájuk. Mert nem kell
5114 14| megundorodott, de csakhamar legyõzte ez érzését, és megállapította
5115 19| visszafordultam, láttam, hogy lehajlik, és megcsókolja a Gyula
5116 22| ölelj meg.~A pedagógus lehajlott barátja fölé, és megcsókolta
5117 13| erõsítette meg az asszony, fejét lehajtva, csöndesen, szomorúan.~A
5118 9| jegyezte meg Robin Sándor lehangoltan -, az az érzésem, hogy sose
5119 23| hatalmas pofonok, vagy lehetetlenül cuppanó, igazi tengerparti
5120 5| ilyenek még vannak, vagy lehetnek - szintén így szokás.~Csak
5121 18| fensõbbségének tudatában.~- Hogyan lehetnék magukhoz hasonló? - kérdezte
5122 8| az, sem õ. Mily boldogok lehetnének külön-külön. Milyen boldogtalanok
5123 10| egy-kettõt, aprót pislant, aztán lehunyja szemeit. A másik kettõ füvön-fán
5124 12| mondá gyerekes daccal. Lehunyta szemeit, és csendesen beszélt,
5125 22| egészséges ruhában. Segítsek lehúzni a cipõdet?~És a „nagydarab”
5126 9| megállani, egyenesen elõremenni, lehúzzuk a földre, még alább a pincébe,
5127 23| is lehet!~- Addio, merci, lei un gygante... Ön eredetileg
5128 9| díjat átvegye. Hanna azonban leintette:~- Megvárom Robin urat,
5129 5| sokkal jobb, mint a magasból lejönni ide.~Sándor vállat vont.
5130 8| adni, ha ád: biztosítja és leköti mindenképpen. Vigyázzunk,
5131 12| férfíakkal bánni, egyet is lekötni, csak azt tudja, hogy egyre
5132 23| kedvéért - a hajnali esküvõre leküldte legszebb, legpuhább és legvastagabb
5133 22| városba, ahol életre, emberre lel. Vágyott arra, hogy beszédet
5134 14| nemes életû férfiak nem leledzenek-e valami titkos bûnben?~Egy
5135 9| panaszkodott, hogy nem tud lélegzeni.~- Nagyon meleg van itt...
5136 23| betakargassa. Felült, figyelte lélegzését, meg is csókolta az ura
5137 22| ajka még csak ne is vegyen lélegzetet ebben a levegõben, ahol
5138 23| de meg se moccant, még lélegzetét is visszafojtotta, nehogy
5139 9| fölizgatódott, hogy alig lélegzett. Nem tudott beszélni, de
5140 11| Szabálytalan és iskolázatlan lélegzetvétele megakadályozta a kiabálásban,
5141 19| de most már én is örömet lelek benne, elragad magával,
5142 9| elõélet, elõtanulmányok, lélekállapot és jellem vihet valakit
5143 23| talán mellékes is, hogy lélekállapota döntötte-e a hirtelen forróságba,
5144 8| érzékiséget fakasztanak az ideális lélekbõl és megfordítva. Mi lenne
5145 18| is volt az, csak egyszerû lélekbúvár, és ezenfelül mindenekfölött
5146 24| világosodott. Szívében a fehér léleknek meleg, fehér emléke élt.
5147 8| nálunk ebédel. Ott jön Bergen lélekszakadva, végezzetek vele!~És elvitte,
5148 9| nem kegyetlenséggel, hanem lélektannal dolgozik mindahány. Rá tudnak
5149 16| töltött káposzta legkitûnõbb lelhelyeit. Látták, hogy jeles, megbízható
5150 18| Lássa, már idenéz, már leli a hideg...~A magasrangú
5151 23| szerelmesen bújtak össze lelkeik, és egymáson éldegéltek,
5152 3| mint a rossz rakéta -, lelkeiket azonban aranytafotával mindenféle
5153 23| mindenfelé, ahol testbe öltözött lelkek laknak, jön és leszáll a
5154 5| Itt Pesten születtem, és lelkemben nincs meg a népi rend ismerete.
5155 3| izgatott családban örömet, sõt lelkesedést keltett, sokat beszéltek
5156 14| nagyon örültek, szitkozódtak, lelkesedtek, komolyan, erõsen, színesen -
5157 22| de akadhatna egy udvari lelkész, egy tonzúrás fejû kis káplán,
5158 2| nyomorúságosnak tüntette föl a maga lelkiállapotát - tõle távol, nála nélkül -,
5159 20| a becsületét, megszabták lelkiismeretének, a hivatásának, a hivatalának
5160 4| jajongott, és másnap roppant lelkiismeretfurdalásra ébredt. Egy órát elaludt
5161 1| orcáikra. A Robin élénk lelkiismereti furdalásai is mind gyengébbek
5162 3| Pesten büszkébb, olvadóbb lelkû, kedvesebb egy pár ember,
5163 5| szájukkal meghalnak a jogért, de lelkükben édes áhítattal lesik a váltókereseteket.~
5164 9| mindenféle szertartással a lelkükre hatnak, de úriembert nem
5165 5| folytatta az ügyvéd, miután lelohadt, elcsöndesült egy kicsinyt -,
5166 23| maga!~- De ha én tévednék, lemaradnék valamelyik vasúton, vagy
5167 7| vett soha, és nem tudott lemondani arról, hogy fehérnemûinek
5168 22| hivatalosan is cselekedjem.~- Lemondás! - mondá az õsz politikus,
5169 5| tette hozzá sóhajtva.~- Te lemondasz? - szólt Hirsy megütõdve.~-
5170 5| játszani, õ is nemes lett, lemondó, bölcs, de szigorú, a havi
5171 4| azonban kellett, bizony lemondott Gyula a mûvészet nagy elveirõl
5172 22| kérdésben már enyelgés és lenézés volt, az a férfiöröm, amely
5173 9| jótevõkkel szemben dacosan, sõt lenézéssel viselkedett, és ezek ellenére
5174 14| sovány karját, amivel talán lenézést jelzett, vagy azt akarta
5175 8| megszeretnie, aki egy gyûlölt, lenézett és idegen levegõben él,
5176 9| mondá:~- És leszek is.~Lenézõ tekintettel nézte most végig
5177 12| ülve rajzanak, zsonganak, lengenek körül-körül...~A festõ átfogá
5178 12| Tíz rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben
5179 6| pénzférfiú ezuttal egy félbolond lengyel herceggel és egy szegény
5180 22| föl a várba, a fiákerrel a lentsõ állomásig vágtat, ott elküldi.~-
5181 9| beszélni, bár sok, igen lényeges és sürgõs kérdést kellett
5182 9| magát, ami a nadrágban járó lényeknek a legnehezebb helyzetekben
5183 15| egy kissé összeesett. Lenyomta vállát az omnibusz-idők
5184 3| tökéletesebb, szebb emberi lényt nem ismert még soha, igaz,
5185 4| csúfolódásuk dacára könnyelmû lényük megdöbbent, és az ötven
5186 23| bort!~... Nem is egy, két lépcsõt ment lefelé Bem Gyula, és
5187 3| Sándor kint aludt a két-három lépés széles elõszoba vöröstégla
5188 4| megelégedetten mosolygott, amikor lépéseit megismerte. Szerencse, hogy
5189 25| õket az udvaron - jó tíz lépésnyi távolságról lesett reájuk.
5190 3| meg reájuk.~A ház meg volt lepetve, de egyszersmind meg is
5191 22| rövid lábaival igen aprókat lépkedett a fiatal ember körül:~-
5192 5| politikai pályára akarok lépni. Ezektõl megtanulom a haza
5193 13| alakja a nagy udvarban, léptei még hangzanak azután is.
5194 9| és hallgatták a távozó lépteinek hangját. Körösztülmegy a
5195 5| király, aki fölkelt, lassú léptekkel közeledett Piroska felé,
5196 4| állát, orrocskáját, a fülét lerajzolta magában százezerszer. Magába
5197 4| nevezetesebb jogtudósát lerajzoltatta magának, bárha ezekkel sem
5198 4| soványabb szakácsnék mind-mind lerajzoltatták magukat vele. Sõt vasúti
5199 14| ruhában, akirõl tényleg lerí a polgári ruha. Az arca
5200 21| egészen elölrõl.~A teljes lerombolás ötlete megtetszett.~- A
5201 18| örök fényességbe, rájuk leselkedik az örök sötétség...~A hölgyek
5202 25| tíz lépésnyi távolságról lesett reájuk. Egy tizenegy vagy
5203 14| a maguk zárt testületét lesilányítsák a kint leskelõdõ közönség,
5204 14| testületét lesilányítsák a kint leskelõdõ közönség, mondjuk, az ország
5205 23| szegény!~Azért Gyulára leszállott néha a szomorúság, de az
5206 21| többé emberek között lenni, leszállt a kocsiról, és gyalog folytatta
5207 23| Este lett, Bordigherán leszálltak... Holdas éjjelen érkeztek
5208 9| ezt a jövõt beváltsa és leszámítolja? Lássa, nagysád, ne haragudjék
5209 22| legtolakodóbb hatalom ellenére!~„Leszámolni, le kell számolni ezzel
5210 3| el akarta kergettetni. Leszavazták, sõt egy hatost tettek melléje,
5211 10| intézte szavait:~- Katona leszel-e, hé, az leszel, kapitány?~
5212 14| éppen jó kedvében találták. Leszidta, csaknem elkergette õket.~
5213 22| õ feleségéhez, és ketten lésznek egy testté. Azért többé
5214 19| veszek egy narancserdõt és leszüretelem - pénzem, mint a köles;
5215 10| padkára terített szûrre letegye, aludjon. Sándorka még egy-kettõt,
5216 22| jóságodat, és a kezeidbe letegyem állásaimat, amelyeket kegyedbõl
5217 4| a polgári, rendes útról letértek.~Szafaládé-bankettek és
5218 12| gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették, Piroska átvette, talán
5219 5| látszik, ismét lakás nélkül létezett, de azért igen jó színben
5220 9| volna szembeszállni vele, letiporni, és leszakítani keblérõl
5221 21| Gyula és te, csak ti ketten lettetek valaki. Legalább ti ketten,
5222 3| volna, mily szerencsések lettünk volna azon esetben! - mondta
5223 14| kis helyet a lócán, ahol leülhessen és bevárhassa a miniszterelnököt.
5224 19| beborít orgonával, violával, leültet, néz, sírni szeretnék, és
5225 9| bevárom!~Megnyugtatták, leültették, megbámulták a tüneményes
5226 22| Máté evangéliumánál, és leülvén az asztal mellé, hangosan
5227 4| tudja meg senki, csak a levegõégben láthatatlanul tanyázó géniuszok,
5228 20| most végig a szoba sûrû levegõjét; a halott felõl jött, nem
5229 18| társaságának, a budapesti levegõnek, a csilláros éjszakának,
5230 14| be, és úgyszólván ebbõl a levélbõl olvasta ki a megsemmisítõ
5231 20| megakadályozni... Egy alföldi paraszt levele fia katonaügyében, akit
5232 21| teérted érdekel. Apám minden levelében tisztel és nagyságol; kérésemre
5233 20| kérvényei, az õ vállalkozóinak a levelei, hogy most mit kell kiírni,
5234 23| tapasztalt a szent pálma húsos leveleiben. Simítgatta, ütögette a
5235 18| rendes és reális, aki becses levelek másolásán kezdte és lassan
5236 2| megírja rendes szerelmes levelét a lánynak, haza. Természetes,
5237 23| a kávéházakban, és képes levelezõlapokat irkálnak az anyjuknak és
5238 18| bókokat mondott, mint amilyent levélhordók szoktak a szolgálóknak. „
5239 22| a magacsinálta kereteit, levetkezni az eredendõ természetét,
5240 22| a testetlen kis figura levetkeztette, lefektette és melléje ült
5241 14| ment elõre. Elfelejtette levetni a télikabátját, és ezért
5242 6| megettem egyszerre egy sült libát, most már nem tudok megenni,
5243 18| Szabad vacsorázó kör... liberális asszonyok... nem nagyúrnak
5244 14| tette, olyant, amilyent a liberalizmus emlegetésénél cselekedett.~
5245 14| próbált valamit hebegni a liberalizmusról.~Az aggastyán megmozgatta
5246 21| menten elfelejti.~Kiértek a ligetbe, itt már sûrûn köszöngettek
5247 23| feketén pettyezik a fehér liliommezõket. Sõt cincérek is mászkálnak
5248 6| olvasta. Most letette a liliomos kötésû, kis francia könyvet,
5249 23| helyeslik. De lehet, hogy a lipék Afrikából jönnek át, datolyaszállító
5250 14| állam és bankjegyeket, lírákat, krajcárokat...~Egy keveset,
5251 14| Vannak elõneves névjegyeid, litografált koronád, vidékrõl hozott
5252 10| kezelt Piroskával, az urával, Lizával, a cseléddel, és elfutott.~
5253 3| amíg a szegény komfortáblis ló poroszkál, mind azt hajtogatjuk
5254 9| dolgot, elvörösödött, haragra lobbant; a pénzt visszadobta a leány
5255 20| mellette a gyertyák leégtek, lobot vetett az újságpapiros is,
5256 14| magának, egy kis helyet a lócán, ahol leülhessen és bevárhassa
5257 14| közeledõ - vizsgálóbírót lökdöste ki, kemény és vakmerõ módra,
5258 5| szem fenséges pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros
5259 5| erényünk nélkül - rakásra lövöldöznõk magunkat. Mi történnék például
5260 23| mint menekül õ, és mint lohol az utána, hiába!~- Zord
5261 2| lesz az én legjobb képem. Londonba küldöm. Fiúk, a jövõ mosolyog
5262 1| furdalásai is mind gyengébbek lõnek, végre elbágyadtak egészen.~
5263 14| vadászbekecsed?... Tudsz-e lõni pisztolyból?~- Menj a pokolba! -
5264 1| éjszakán egy kis betöréses lopást tervezne. Majd többször
5265 17| iszom, se alszom. Nem fognak lopni, amíg ott leszek, egy szöget
5266 11| nyomban a rendõrség?~- Hol loptad? - kérdé barátjától mosolyogva,
5267 25| ifjúság!~Robin Sándor - lopva - egyszer-egyszer az asszonyra
5268 25| De belladonna, papsajt, lósóska, mérges vagy virágtalan
5269 18| a papával? Trafikjuk és lottójuk van, csakhogy apa elszívja
5270 18| szivarokat, mama ellutrizza a lottót. Még jobb volna, ha nem
5271 2| hogy valami igen szép, lovagias szolgálatot teljesít. Nagyon
5272 14| megütõdött házat, amely most meg lovagiaskodó tisztikaszínóvá változott.
5273 7| hozzá. Most megsimogatta, lovagoltatta, becézte:~- Cicamama - mondá -,
5274 24| szerették volna legázolni, de a lovaik nem akarták. Hol õ tért
5275 3| férjhezmenés. A fölpántlikázott lovak, a vajszín kesztyûs võfélyek,
5276 21| és minden komfortáblis lóval kikötöttek. Nem mehetett
5277 21| élnie tovább?~Kémlelte a lóvasút közönségét: nem vesznek-e
5278 25| kiabáltak rá édesgetve, lovat és szekeret ígérve, sõt
5279 15| valami akar lenni, két jó lovon - ha lehet, orosz trapperen
5280 18| a házias, de nagyszabású lumpolásnak, mert az készült.~Hanna
5281 23| ahogy mosolyog a gyerek, aki lustálkodni akar még, és tetteti magát,
5282 9| a német tudósok jórészt lutheránusok, és azért, mert egy evangélikus
5283 11| pénz áll a családhoz!~- Lutri? - kérdé halkan, de mély
5284 22| mostan, amikor minden bolond lyukból felém fú a szél, hogy: így,
5285 22| játszik vele, mint egy vén macska a megbénult, félholt egérfiókkal.
5286 12| fáradtságtól veresen.~Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának
5287 16| galuska, a tejes puliszka, a madárhús, õsi töltött káposzta legkitûnõbb
5288 23| lombok között szeretkezõ madárnak elméjébe nem ötlik mi sem,
5289 9| minden erejét lefoglalta két Madonna-kép, amelynek olajjal való megfestésébe
5290 11| Piroskának:~- Hát nem tudják? A madonnák, a két madonna imádkozott
5291 11| szintén szerette volna a madonnákat, de a tárlat második napján
5292 11| tárcákat írtak a kiállított madonnákról, és az újdonságok között
5293 10| meghatározásokhoz nem értek, nevezem madonnaságnak. A parasztasszony egyszer-egyszer
5294 22| vágyat érzett szétrombolni a magacsinálta kereteit, levetkezni az
5295 24| mint a mi Gyulánk, és én - magácskán kívül - nem szerettem senkit
5296 4| ösztönszerûleg érzed, hogy magadból hagytál ott egy darabot.
5297 11| várnia kell!~- Nem viszel magaddal pénzt?~- Még van abból,
5298 3| bocsátott közre: Adj hírt magadról, jöjj, mindent megbocsátok!
5299 8| megszökött asszonyhoz - a magáéhoz.~Le kell élnie az egész
5300 18| olyan írás, mely elõtte a magáén kívül a legismerõsebb, a
5301 4| be a világ, és az ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba,
5302 10| idegen gyereket, aztán a magáét. Az egyszerû nõ arcán valami
5303 22| baj ott kezdõdik - szólt magamagának -, hogy senki sem akar a
5304 23| Ne vedd el a kezedet; magamban félek. A hajad olyan jó
5305 23| minden: az, hogy tégedet magambaölellek.~- Csókolja meg a szememet,
5306 10| Vállaltam volna a fiamnak. A magaménak, ingyen, akár még fizettem
5307 10| hagyni, majd én szólok! A magaméról is azt mondtam, hogy egy
5308 19| ilyen nagy urat, mint te, magamhoz hívattam, de én nem mehettem
5309 23| sajnálom, hogy nem hoztam magammal virzsíniát!~Hamarosan letette
5310 8| ravasz vagyok!~- És ha én magamtól mennék el?~- Utána futnék,
5311 16| zártkörû társaság bérkocsin és magánfogatokon bekalandozta a várost, amelyet
5312 20| szerencséje volt, talált egy magánfogatra, amely fölvette - amíg az
5313 23| bella-t, gigászi palotáival, magánházainak még meg nem becsült, óriási
5314 9| Eltûnt az ezüst kecske egy magánintézet sötét fiókjában, majd megmozdult,
5315 9| azért, mert egy evangélikus magániskolában csak így ígértek tanári
5316 4| gyõznie ellenszenvét. Vagy magántitkári állásra kell szert tennie.~-
5317 2| tanárok igaztalansága, magánviszonyai, tehetsége. Nem egy közülük
5318 22| mindennap kell egy félórai magány, hogy magamnak teljes pihenõt
5319 24| sétálni most is! - mondá magányában és mosolygott:~- Bolond
5320 23| elveszi a nagy pénzt egy magányos asszonytól, megköszöni,
5321 22| aludni tértek. Robin e sötét magányosságban úgy érezte, mintha valami
5322 5| embereknek! Õk vannak elül. A magasak uralkodnak, és a kis termetûek
5323 5| és az sokkal jobb, mint a magasból lejönni ide.~Sándor vállat
5324 5| Innen föl lehet menni a magasságba, és az sokkal jobb, mint
5325 11| szerencsés, nemes és jóízlésû mágnásasszonnyal, aki mind a két festményt
5326 15| Kevésvártatva egy idõs mágnásasszony tudakozódott utána, õ is
5327 6| kihalt, részint tönkrement - mágnáscsaládok szervizei, ezüst evõeszköz
5328 15| amelyet nem őfelsége, hanem a mágnások alapítottak, mint csaknem
5329 14| egy nagy birtokról és egy mágnásról, aki e birtokot potom pénzen
5330 15| közé tartozott, akiknek a magok okossága épp elég egy házban.
5331 22| Magyarországot.~Nehány veréb keresett magot a ház elõtt a hóban; nem
5332 10| derék menyecskéket, akiknek maguknak is egészen apró gyerekük
5333 10| tekintettek, csudálkozva kérdezték maguktól:~- Ki ez... oly ismerõs
5334 3| poroszkál, mind azt hajtogatjuk magunkban: Elég lesz-e hatvan? Egy
5335 8| takarékosan fogunk élni, magunknak. Háromezerötszáz, négyezer
5336 4| ezt a tüneményt, amelynek magyarázatát ma sem tudom, nem is keresem,
5337 4| és talán nem is érdemes magyarázatra, elég az hozzá, hagy a szabóknak
5338 4| A fiatalember sietett a magyarázattal:~- Úgy tudom - súgta -,
5339 7| se értették meg. Sándor magyarázgatta:~- Egy gazember... No, ez
5340 21| Kitüntetéssel érettségiztem, a magyarból és az irodalomtörténetbõl
5341 8| elhiszik, de született volna magyarnak! Mindez ide tartozik, de
5342 22| legokosabb volna mindég megtenni Magyarország nádorispánjának - ez beszélhet,
5343 23| in Ungheria? Merre kell Magyarországba menni?~Piroska utánamondta.
5344 22| különösen nagy zajjal élõ Magyarországot.~Nehány veréb keresett magot
5345 3| amilyeneket õ irt; hallgató magyart öt pengõs hegedûn játszott;
5346 23| elhalasztott és a tõle majdan megtagadott csókokat mind
5347 5| tyúkprókátorhoz, azokhoz a vaskos képû majmokhoz, akik Carrarára, Ricardóra
5348 14| jólétre való vágy, egymás majmolása, de a vágy egy tehermentes
5349 11| nem másol, még önmagát sem majmolja, hanem szívesen alkot. Az
5350 24| nyomára. Végre megvolt, egy májusi napon meglett, és Robin
5351 24| el elõle, és mint a vad malac, a Robin erõs lábai között
5352 2| járunk, a papának egy kis malõrje támadt.~- Sikkasztott! -
5353 3| halványpiros volt, mint a mályvavirág, és Robin Sándort, aki fehér
5354 21| egyszer látogathattam meg a mamámat meg az apámat, részint,
5355 10| párbeszéd:~- Megmondom a mamámnak!~- Mondd meg annak az anyádnak!~
5356 23| kedvesem, én egyedül leszek, mámorban, szédülve érzem, hogy talán
5357 14| édesdeden beszélgetett egy mandátumról. Oly édesdeden, mint ahogy
5358 25| meg virágzott bele. Még a mandzsettáját is úgy húzogatta, mint Robin
5359 8| arról, hogy miként mennyei manna, úgy hullott és úgy hatott
5360 22| egy-egy szót:~- Baj van, Manó... nagy baj! De nem hagyjuk
5361 19| aranynak? Beszélni fogok Mantegnával, Botticellivel és Tintorettóval.
5362 23| elhesselte. Egész napon át Genova mappáját és útikönyveit nézte vele,
5363 2| szövõdés állana be, ha nem maradhatnátok abban a nyomorult városban (
5364 4| drága olvasó, az ember csak maradi állat, akármily fiatal,
5365 19| te erõs vagy, és életben maradsz. Élhetsz-e becstelenségben,
5366 21| szerettünk, s akik lent maradtunk. Gyula és te, csak ti ketten
5367 13| egymástól, azért is együtt maradunk. Azért, hogy együtt koplaljunk?
5368 25| tekintettel nézte a tettetett marakodásokat.~Sõt Robin Sándor ezt a
5369 9| kapaszkodik: ne még, ne még!~Márciusban kellett megérkeznie az ifjú
5370 9| tisztában többé, hogy a margitszigeti esküvõ jogérvényes-e, vagy
5371 5| arcot váltott, mint mikor a marhahólyagot fölfújják, oly fényeset,
5372 9| mint az anyja.~Mindkét Máriának Piroska ült, csak a másodikon
5373 19| volt a világon. Megfestem Máriát, amint holdas este fiát
5374 20| mindenben, sõt az a rózsás fehér marka ott volt minden sorban.
5375 4| vérmes huszártiszt a kardja markolatára szorítatta a kezét, az a
5376 12| észrevette, és szent rémülettel markolta föl, és beletömte a némán
5377 14| botrány minden korcát a markukban tartották már, sõt az eladó
5378 10| is beletalált a hatalmas marokba. Talán akarta, talán nem
5379 17| Megint a csalás, ez a maga marotte-ja!~- Igaz, még beleõrülök,
5380 3| Isten veled, téglaágy, csúf mártír-fekvés!” - gondolja magában Robin
5381 10| színészetnek voltak is a mártírjai!)~- A jegyzõhöz kellene
5382 25| németkék, a névtelen kis mártírok temetõjét. Az apró fakeresztecskéket
5383 23| óriási mûkincseivel, fekete márványcsíkos kis templomaival, és az
5384 19| vannak és most nyílnak, és a márványnak olyan színe van, mint az
5385 23| csókolóztam egykor, fehér márványvilág, a pompázó halál tündérhelye:
5386 21| hajh, percekig nem tudott másegyebet látni, mint a maga belsejét.
5387 2| megtiltom, hogy Piroska máshova fáradjon. Barátim - mondá
5388 3| hogy mármost az egyik a másiké végképp? És az áldás következtében
5389 10| egyik falu úgy hasonlított a másikhoz, hogy csodálni lehet a tehenek
5390 14| egynek a lábára, ráhajolt egy másiknak a vállára, amire ezek megnyugodtak,
5391 19| vigyázz, árul és elárul, talán másképpen is.~- Menj, csinálj rendet,
5392 8| becsülettel. Írt Hannának mindjárt másnapon, hogy ne haragudjék rá,
5393 25| látásra tett szert - idekerült másodcsõsznek, és az egyházfi is segített
5394 11| a piacra készen.~Néhány másodpercig nem feleltek a fontos kérdésre.
5395 4| fölfogást és arányt illeti, csak másodsorban, utána következik. És ha
5396 13| tudta rábírni õket. Sándor másodszor is kezet csókolt Piroskának.
5397 18| le akarták fektetni. Még másoknak is jó lett volna lefeküdnie,
5398 11| kijelentette, hogy õ nem másol, még önmagát sem majmolja,
5399 18| reális, aki becses levelek másolásán kezdte és lassan ért odáig,
5400 11| pénzkereskedõk már csak másolatokat rendelhettek meg, de az
5401 11| elaludni. Aztán nem ébredek-e másra?~- Meg van hûlve! - szólt
5402 6| ügyvédek, akik már egy s másszor kihúzták a börtönbõl, de
5403 14| A viszontlátásra, ha másutt nem, bizottságban. Én különben
5404 19| nem akar elvinni magával a másvilágra, nem akar többé megcsókolni,
5405 23| liliommezõket. Sõt cincérek is mászkálnak fáradtan, kéjesen, mint
5406 22| kikereste a bibliát, felütötte Máté evangéliumánál, és leülvén
5407 22| olvassátok a bibliát, bent van Mátéban, hogy „jaj e világnak a
5408 3| viselkedhetik, aki szabadgondolkodó, materialista, de a házasság templomi
5409 9| Különben aligha törõdött a matrikulával a jeles, a nagyszerû, az
5410 23| maga a kormányos, sõt a matróz is, indítani, kormányozni,
5411 23| operákat énekeltek berúgott matrózok, mindég történt valami:
5412 4| csöndesen és nem ismeretlen mederben folytak.~A családfõ egész
5413 8| világot, elterelik természetes medrébõl az érzést, ellenkezõ irányra
5414 15| gyűrődöttet, mintha mindig medve- vagy legalábbis zergevadászatról
5415 7| kályha tetején. Piroska meg-megigazgatta, de az ujját mindig megégette
5416 6| magához rendelte, hagy megadhassa neki a szükséges információkat
5417 23| és a külön kupéban szépen megágyazott az urának, lefektette:~-
5418 4| a kereset egyszerre csak megakad, vagy rendkívül leszáll,
5419 22| és semmi, ami engem ebben megakadályozhat.~- Az Isten segítsen, fiam,
5420 11| iskolázatlan lélegzetvétele megakadályozta a kiabálásban, annál jobban
5421 1| járókelõket, akik hite szerint megakadályozták õt abban, hogy egyenesen
5422 14| Úgy érezte, mintha valami megalázás érte volna, mint amikor
5423 9| vétettem önöknek? Minek akarnak megalázni? Van nekem elég bajom, hagyjanak
5424 22| egyben: nem érzett még ily megaláztatást és félelmet. És amirõl sohase
5425 20| Tehetetlen dühében sírt, és a megaláztatástól, a félelemtõl az arca egyszínû
5426 9| haraggal, megsértõdve és megaláztatva. A pénzt azonban, amelyet
5427 1| szegénységet. Kihívóan vagy igen megalázva, szemlesütve ment el mellettük,
5428 23| tekintélyekre, és ahol lehet, azokat megalázza, és így gondolják ezt az
5429 3| elérzékenyedve, utólag én is megáldalak!~
5430 24| beszélgetni.~- Az Isten magát megáldja - mondá Robin Sándor -,
5431 5| ellenzéki hajlamokkal volt megáldva.~- Elhoztam a leányom egy
5432 14| Éppen olyan, de kisült és megállapított míveletet bizonyított reá,
5433 23| ajkát kereste az ajkával:~- Megálljon, megcsalt, nem szólok magához
5434 11| elõre, cél nélkül, sehol megállni...~- Tudja-e, hogy Sándorka
5435 20| hangosan, és szétnézett, megállva az utca közepén. Hamarosan
5436 9| Megnyugtatták, leültették, megbámulták a tüneményes és nagyúri
5437 25| Kisfiam, az ezüst kecskét megbecsüld, ez a legnagyobb kincs a
5438 4| olcsó ételnek megvan az a megbecsülhetetlen sajátossága, hogy meleg
5439 24| akikkel egymást kölcsönösen megbecsülték. Párbajsegédeire, akikhez -
5440 17| Ha egy negyedik kapja - megbékélnek. ~- De új ember, mellõzni
5441 22| vele, mint egy vén macska a megbénult, félholt egérfiókkal. Tud
5442 3| amelyben négy évvel ezelõtt megbérmálkozott. Szegényke bizony kinõtt
5443 4| oldaláról is felfogni és megbeszélni. Az általános hangulatból
5444 10| de ah, mily külön-külön. Megbeszélték, hogy mit vesznek a kis
5445 18| öregúr emlegette a hazát, megbírálta Deák Ferencet. Be volt csípve,
5446 6| hálás az uzsorás iránt.~A megbízás rendben volt, és amikor
5447 14| család ott volt az ebédlõben. Megbízásokkal és kérésekkel várták: az
5448 3| van szó? Elvették tõle a megbízást, és Jágicsnak adták, az
5449 16| lelhelyeit. Látták, hogy jeles, megbízható és derék ember, élni tudó
5450 3| papirosok birtokában. Hirsyt megbízta, hogy mégis: egyengesse
5451 13| túláradt az érzéstõl:~- Megbocsát? - kérdé halkan.~- Holnap
5452 13| én! Sohase fogom magamnak megbocsátani, hogy részesévé tettem nyomorúságos
5453 3| magadról, jöjj, mindent megbocsátok! Válasz nem jött tõle, csak
5454 25| szerelme el sem múlt soha, csak megbódult egy idõben, maga se tudja,
5455 23| Ambrus pálmái fázni kezdtek, megborzongtak, feketedtek. A tenger maga
5456 3| pénzerszénybõl fizetõ közönség megbotránkozással vegyes élvezettel nézte
5457 4| összedolgozik, és mégis megbukik. Fáj a válás egy megszokott
5458 22| Pedig megfordítva áll: a megcsalattatás, szégyen ott kezdõdik, ahol
5459 17| egy költõ, és ha akarja, megcsalja a gyerek is!~Ölelkeztek,
5460 8| engedem, nem akarom, hogy megcsalják. Egytõl irtózom legjobban,
5461 8| irtózom legjobban, attól, hogy megcsaljanak. És semmit sem gyûlölök
5462 17| gondolatát, hogy engem valaki megcsaljon. Nálunk otthon, a nagyapámnál
5463 23| az ajkával:~- Megálljon, megcsalt, nem szólok magához többé
5464 20| érzett, hogy a felesége megcsalta, és azzal, akinek legfõképpen
5465 1| összes szokásos mozdulatokat megcselekedte már, úgymint: nézte a házat,
5466 8| Mit? Pénzért mindent megcsinálnak! Ha tetszik, megmondom a
5467 24| arról, hogy õk, akik egyszer megcsinálták a forradalmat, siettek;
5468 9| mond. Robin úr egy kissé megcsöndesedett, és nagy elõkelõségébõl
5469 12| megfakult mosókarton födött. És megcsókolá lábait, amelyen a cipõcske
5470 7| akarja - még a lábacskáját is megcsókolják, és sûrûn és forrón omló
5471 19| megcsókolni, és nem engedi, hogy megcsókoljam. Ne közeledjem hozzá, elveszíti
5472 19| másvilágra, nem akar többé megcsókolni, és nem engedi, hogy megcsókoljam.
5473 13| végrehajtó volt - akkor is megcsókolt, amikor a városba ment végrehajtást
5474 12| többé soha. Úgy akarom.~Megcsókolták egymás kezét, és Bem Gyula
5475 13| egyszerre fölvidámodott. Megcsókoltatta egymással a fiatalokat is:~-
5476 22| Megnyugodott egy kissé, és magában megdicsérte az öregurat: „Alapjában
5477 9| már várja gyermekét. (A megdicsõült még egy kissé bágyadt.)
5478 4| módra. Körülöttük pedig, a megdöbbenés moraja zúgott végig, egy
5479 25| amikor meglátták - mindketten megdöbbentek. Pipa volt a szájában, a
5480 7| könnyelmû ifjak szüleit megdöbbenti, figyelmezteti, esetleg
5481 25| csudálatos, hogy hasonlít, mily megdöbbentõen hasonlít - a nagy Robin
5482 7| meg-megigazgatta, de az ujját mindig megégette egy kissé, mert már besötétedett
5483 19| állat nem arra való, hogy megegyék, hanem hogy szaladgáljon
5484 10| véletlen is csak valami.~Már megegyeztek általánosságban, a részleteket
5485 1| megetették, és mind jóllaktak, a megelégedés kifejezése ült ki rendkívül
5486 6| csalni! - szólt az öreg bensõ megelégedéssel. Majd Robin Sándor felé
5487 5| azt nem lehetett megfogni. Megelégedett hát egy volt fõhivatalnokkal,
5488 7| A festõ ezzel nem volt megelégedve, és a kelleténél talán élénkebb
5489 5| elszaporodását közvetlenül megelõzõ idõszakban természetesen
5490 18| akarta magát. Az asszony megelõzte.~- Ne beszéljünk régiekrõl.
5491 15| amikor azt mondta, hogy megélünk mi - az öregek pénzt nem
5492 9| de nagyon, nagyon gõgösen megemelve, mondá:~- És leszek is.~
5493 3| nem jelentéktelen részét megemésztette, úgyhogy a szép szertartásról
5494 22| e jármûvet, és mindjárt megemlítette azt is, hogy egy minisztertársa
5495 3| szellemû! Hogy a policia ezt megengedi, gondolták magukban kövér
5496 19| kedves állat, különben megenné, mondja, és kinevet. Olykor
5497 10| és a nagyobbik is, igen megenyhültek, látván azt az erõs családi
5498 4| minden rokonszenvet, bárha megérdemelné. De nem tehetett a természetérõl,
5499 11| töltötte el barátjának nagy és megérdemelt szerencséje.~- Ülj le -
5500 4| amikor ez az elhatározás megérett benne. Minek élni tovább,
5501 10| volna, ha csak valamit is megérez a földi dolgokból. Azonban
5502 9| ment, a vállát gyöngéden megérintette, és szelíden kérdé:~- Ki
5503 18| a finom kis lábaikkal is megérintették a lába lapos fejét, csak
5504 9| még!~Márciusban kellett megérkeznie az ifjú Robinnak, (és az
5505 3| vettek.~Már nem robogtak, megérkeztek a vízre. Mert a fiákerok
5506 21| Ó, nem, ezt nem fogják megérni! - felelt magának.~- Nincs
5507 24| és elérzékenyült lelkét megerõltette, hogy lássa a Gyula alakját.
5508 24| együttjáró nyugalom és sok álom megerõsíti a leggyöngédebb és legjobb
5509 5| inaugurálása, a kávéházak hirtelen megerõsödése, és hogy a kassai négyes-szivar
5510 22| Ha Kálvin hitén volnál, megértenéd, hogy minden úgy jó, mint
5511 9| maga körül, és nem tudta megérteni, hogyan került ide az a
5512 23| Karsztban vagyunk, de hogy megérzi! Még szomorúbb, mint ahogy
5513 19| akárhányszor velem is, veled is megesett, akkor, amikor valamennyinket
5514 25| ezzel a jó parasztasszonnyal megeshetett. A maga kis szopósát temette
5515 3| Isten és ember elõtt, össze. Megesketem õket, mert tudom a formát,
5516 12| megláttam, és amikor...~- Maga megesketett! - szólt az asszony közbe,
5517 25| hangján mondta: én benneteket megeskettelek!~Õ akarja...~Bizony, leginkább
5518 8| templomba mehetünk, hogy megesküdjünk. A pap elõtt...akkor magára
5519 14| Gyerünk be... Nézzed meg, hogy megesszük egymást, téged is, öcsém.
5520 23| is a halat nem sajnálom, megeszem, mert semmi szelleme nincs,
5521 23| mindössze harminc órai út - megesznek egy csepp európai harmatot,
|