1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
5522 1| De miután õt is erõvel megetették, és mind jóllaktak, a megelégedés
5523 6| vendéglõre való.~- Akkor megettem egyszerre egy sült libát,
5524 7| Hagytatok nekem egy krumplit? Megettétek, zsiványok! Van?~- Mama,
5525 23| füllentett, nem védekezik, és - megfagy.~Gyula dideregve dicsérte
5526 4| kérdé Sándor, és szíve vére megfagyott.~- Mert én se igen jövök! -
5527 12| asszonyka térdeit, amelyeket megfakult mosókarton födött. És megcsókolá
5528 23| Egy kis baj, semmi baj, megfáztam egy kicsinyt!~Ettõl fogva
5529 9| szavakkal vádolá magát.~Piroska megfeddte:~- Ne vétkezzen az Isten
5530 18| népséget!~- Engem nem lehet megfélemlíteni, én elszánt vagyok! - vágta
5531 14| gorombáskodtak vele, gyerekesen, megfélemlítve hallgatott.~Az ügyvéd folytatá:~-
5532 7| krumpli, amelyet Bem Gyulával megfelezett, amíg meg nem érkezett az
5533 22| ajánlom, hogy így tégy: megfenyíted és eltaszítod. Különben
5534 22| és eltaszítod. Különben a megfenyítés benne van az eltaszításban
5535 19| még nem volt a világon. Megfestem Máriát, amint holdas este
5536 4| nyomor szívtépõ képét akarta megfesteni végtelen sorozatokban, és
5537 9| Madonna-kép, amelynek olajjal való megfestésébe máris belekezdett. Az egyik
5538 19| És ezek egyikének hagyom megfestetlen képeimet. Hó, ezek már nem
5539 8| a kevés mozdulatú karon megfeszülõ - és bizony fényesedõ -
5540 14| A hézagos, de világító megfigyelés, a kéz és láb nélkül való,
5541 22| mindjárt mosolygott ezen a megfigyelésen. „Eh, nem szeret engem a
5542 14| csakhogy más formában!” - ezt a megfigyelést tette, mert az esze azért
5543 14| szögletbõl látta õket, és megfigyelhette a különös jelenetet, amelyet
5544 16| nagyon.~- Meglátszik, ki a jó megfigyelõ! - mondá az íróképviselõ.~
5545 1| megnézte.~A kevésbé éles szemû megfigyelõnek is észre kell vennie ilyen
5546 4| magának a festõnek az orra is. Megfigyeltük és sokat nevettük ezt a
5547 24| mindent, ezt a tartozásomat is megfizetem...~A legtöbbet mégis Gyuláról
5548 20| fehér nyakát, nézte, ahol megfogja, ahol megfojtsa.~Hanna fölfogta
5549 8| mennék el?~- Utána futnék, megfognám!~- Ha meghalnék, most, itt?~-
5550 24| surrant el. Amikor végre megfogták egymást mégis: a direktor
5551 19| elment, a beteg fölállott, és megfogván barátjának kezét, szólott:~-
5552 20| van, õ ölte meg apját, és megfojtotta feleségét is. Öklével benyomta
5553 20| nézte, ahol megfogja, ahol megfojtsa.~Hanna fölfogta ezt a tekintetet,
5554 8| adhatok, nálam van fürdõszoba, megfürödhetik, pénzt nem kóstál. Igaz?~
5555 12| könnyeibe a férfi e rongyokat megfüröszté, aztán forró arcához odaszorítá
5556 14| tiszteletteljes tekintetet vetettek a meggörbült aggastyán felé, aki magában
5557 22| egy kicsinyt benne. És ha meggondolom, hogy az egészet, úgyszólván
5558 14| utána indult, de mégis meggondolta, késõbbre halasztotta a
5559 21| a társaival? Ha megöli, meggyalázza magát, ha nem: úgy is. Aztán
5560 20| föl, nekirohant, de lábai meggyökeresedtek a jólismert és most is oly
5561 23| hozzálátott a dologhoz:~- Én meggyógyítom! - mondá mély meggyõzõdéssel. -
5562 14| hozzá - egynek-másnak - igen meggyõzõdött hangon.~Itt is pénzrõl beszélgettek.
5563 7| beszélt, hogy mindenkit meggyõzött, a festõt, sõt önmagát is.
5564 3| udvari ablakban. A lámpát meggyújtják az udvaron.~- Fölséges éjjel! -
5565 15| gazdagok leszünk, a nagyapa meghal! - Ámbár magam is kíváncsi
5566 14| is bement a terembe, hogy meghallgassa a fõnök beszédét.~Robin
5567 22| kormányzati elveit jött ide meghallgatni, bajokból akar kibonyolódni,
5568 18| elsõ emeleten ébren voltak, meghallották, az ablak nyílt, és pár
5569 5| ágensei. Akik a szájukkal meghalnak a jogért, de lelkükben édes
5570 12| akarok maradni, aludni, meghalni! - mondá gyerekes daccal.
5571 11| pénzhez; ha hozzá nem nyúlsz, megharagszom, nem szólok hozzád soha
5572 5| ezekkel abban az idõben meghasonlott, és amint õ mondá: „a magasabb
5573 22| mondott valamit, alighanem egy meghatározás felerészét. Kissé távolabb,
5574 10| én pedig, aki filozófiai meghatározásokhoz nem értek, nevezem madonnaságnak.
5575 19| kietlen volt. Megrémítõ és megható szép, olyan, mint ama felöltöztetett,
5576 11| könnyes szemmel, mert mélyen meghatotta és nagy örömmel töltötte
5577 4| Ha betegség vagy éppen megházasodás címen marad el, annál rosszabb.
5578 22| feleségével, nem jó tehát megházasodni.~Sándor kezeibe rejtette
5579 4| hozzá, ecetet öntött rá, meghintette borssal és paprikával. Sok
5580 18| befolyásos ura miatt - meghívott a nagy vacsorára is.~Robin
5581 14| amint meglátnak, azonnal meghódolnak: „Nagy tehetség, friss és
5582 23| Gyula ezért - tréfásan - megijeszté. Mintha álmában beszélne,
5583 9| fiókjában, majd megmozdult, és megindult nagyobb intézetbe, nagyobb
5584 17| az idõ, amikor az ország megingott, ismeretlen erõk alapjában
5585 4| hivatalba, hogy levélben megintse a hanyag katonatiszteket,
5586 2| leült az ablakfához, hogy megírja rendes szerelmes levelét
5587 15| ha nem lesz más bajom - megírom az agg Herbert Spencernek,
5588 21| bizonyos voltam benne, hogy ha megismered módszereimet, okvetlenül
5589 14| fontosságát kellõképpen megismerje.~Ahogy elõrehaladt, szemben
5590 3| kocsmában, külön ez alkalomra, megismerkedett, sõt nagyjából meg is barátkozott
5591 5| férfiakról nem lehetett megismerni, hagy sikkasztók és börtönviselt
5592 20| megállt elõtte. Az inas megismételte:~- Tessék azonnal az öregúrhoz
5593 18| amíg az Sherry-Brandy-vel megitatott ananászt rakott az ura szájába.~-
5594 7| láttak volna, bizonnyal megítélik magukat ezért a kis jezsuitáskodásért.
5595 5| világ!~- És nem is lehet megjavítani! - tette hozzá sóhajtva.~-
5596 24| gyermekkertésznõt csakugyan megjavította, három gyermekkel, persze,
5597 19| Ne kínlódj rajta, hogy megjavítsad, helyrehozzad; mint egy
5598 20| valamely utcát kellõképpen megjegyezni. Végre!~...Már vége volt
5599 6| fekete!” Majd igen búsan megjegyzé:~- Semmi részem nincs szellemi
5600 1| készpénzért! - fonta tovább megjegyzéseit a tulajdonos.~- Nem vettem! -
5601 9| orvos is mondta. Erre a megjegyzésre csönd lett a szobában, csak
5602 10| valami ostoba és konfidens megjegyzést tett erre, de nem vehették
5603 25| évrõl évre, sõt évtizedre megjelen!~Az asszony érezte, hogy
5604 3| kecskét. A nyájas állat megjelenése az izgatott családban örömet,
5605 18| dámák is szerettek volna megjelenni, de az uraik lebeszélték
5606 18| estély, amelyen hölgyek is megjelentek, de igen kis számmal nagyobbára
5607 12| megkérte, várjon, míg a mama megjön. A fásember kedvelte a beszélgetést,
5608 13| fölcsiklandozta. Ez az ámbár megkacagtatta, csaknem vidámmá tette.
5609 3| azonban, amint a nagy summát megkapta, sietett kiváltani az ezüst
5610 22| elmondod. Engedd meg, hogy megkávézzam!~Lassan és igen figyelmesen
5611 20| Eszébe se jutott, hogy megkérdezze: mire ügyeljen? Oly ostoba
5612 24| És elindultak a kecskét megkeresni együtt. Az asszony talált
5613 4| kedves olvasóm, szépen megkérlek, a kárhoztatás kövét ne
5614 24| tudtam sétálni vele! Ha megkerülne, még tudnék sétálni most
5615 3| közvéleménnyel, de különösen a megkerült apa kedvéért: tenni kellett
5616 18| Ne beszéljünk régiekrõl. Megkerültem. Rossz volt lent is, rossz
5617 2| kell.~- De hogy kezdeni?~- Megkezdjük minden téren. Úgy társadalmin,
5618 6| elõ, és némi habozás után megkínálta Sándort is, de örvendetes
5619 7| asszonyembert, és nemcsak megkínozza, de még az arcába is mosolyog!~
5620 4| törekvéseivel, osztja szenvedéseit, megkönnyezi kétségeit.~Jó szerencse,
5621 3| hogy a társaságot részint megkönnyeztette, részint megnevettette.~
5622 23| egy magányos asszonytól, megköszöni, nem ad vissza, mert föltételezi,
5623 22| uram, azért jöttem, hogy megköszönjem irántam való jóságodat,
5624 10| tetthelyre, és a szerzõdés megkötésénél a legszívesebben lesz tanú
5625 10| mendegéltek elõre, mert a homok megkötötte a lábukat. Az asszonyka
5626 4| megfigyelte mégis, tréfásan megkorholta:~- Összevesztetek, mindjárt
5627 14| persze a rendõrit. Én fogom megkreálni, arra van a legnagyobb szükség,
5628 2| egyedül maradt. Ezen alaposan megkülönböztek, összevesztek. Valamennyien
5629 10| tehenek okosságát és finom megkülönböztetõ képességét, amelynél fogva,
5630 22| tisztán és keményen látta és megkülönböztette, hogy az egész ország két
5631 3| viszonya, a lakástalanság megkuszálta, tanulmányait elhanyagolta,
5632 21| maga szörnyû gyötrelmeit meglágyította és fölbontotta legkedvesebb
5633 22| Az öreg érdes hangja igen meglágyult a bibliától, az arca is
5634 14| öreg kegyelmes urak, amint meglátnak, azonnal meghódolnak: „Nagy
5635 25| rájuk, és akitõl - amikor meglátták - mindketten megdöbbentek.
5636 12| mielõtt láttam, amikor megláttam, és amikor...~- Maga megesketett! -
5637 14| célokból ellene küldte. Megleckéztette, provokálta és legazemberezte
5638 24| zálogcédulát követelték, ha ez meglenne, annak van annyi ereje,
5639 9| reszkettek a gyönyörûségtõl. A meglepetés sóhajtás alakjában tört
5640 18| nézett föl reá.~Fölkiáltott meglepetésében, mert a Piroska eltûnt testvérét
5641 4| ez a fölfedezés gyakorta meglepte, nemegyszer igen kellemesen.
5642 24| megõrizte, nála biztosan meglesz, el nem vesztett még soha
5643 13| múlva. - Megleszünk-e még?~Meglesznek-e még?~Egy kissé elérzékenyedett
5644 13| év múlva, tíz év múlva. - Megleszünk-e még?~Meglesznek-e még?~Egy
5645 24| megvolt, egy májusi napon meglett, és Robin Sándor diadalmasan
5646 3| is édeskeveset törõdött meglevõ leányával, az elveszettel
5647 5| Ördög vigye a kor üterét - meglóbálta és ellökte magától a krémkabátos
5648 11| kiabálhatom, nem lehet kiírnom és megmagyaráznom a szamár újságoknak. Rólam
5649 17| legyen benne, kegyelmes uram. Megmentem a vidéket!~- No, no! - jegyezte
5650 20| tartozik, az életét kell megmenteni, és abból nincs senkinek
5651 3| szabad ég alatt, barátjuk megmentése, viszonyainak rendezése
5652 6| a vén szívtelent valaki megmenti, az csak egy rokonszenves,
5653 21| amelyekhez hozzá sem nyúlhat. Ha megmoccan: vége. Ha nem mozdul: akkor
5654 19| Ne remegj, te erõs vagy, megmondok mindjárt mindent. Azt mondják,
5655 13| vidáman hempergõztek harmatban megmosakodott angyalok, akiknek kötelességük
5656 9| képes tagjait. Nem tudott megmozdulni, nem tudott beszélni, bár
5657 9| magánintézet sötét fiókjában, majd megmozdult, és megindult nagyobb intézetbe,
5658 14| liberalizmusról.~Az aggastyán megmozgatta a sovány karját, amivel
5659 12| kövérségét s sárga színét megmutassa. Aztán megcsókolta leányát,
5660 15| sikoltó szoprán hangon, és megmutatják piros nyelvüket. Így Hanna
5661 22| és kis ábrázatát szinte megnagyobbította az apai öröm.~- Nem tizenhét,
5662 22| a bibliától, az arca is megnemesedett, nem volt többé olyan kerek
5663 23| sehol sincs!~- De én érzem, megnézem. Nem szabad engem elbolondítani;
5664 23| kékes fényükben - ha jól megnézik - miniatûr nemtõk hajladozva,
5665 25| hogy fel ne költse. Bement megnézni, hogy alszik a fiú. Föltakarta
5666 9| pislant a vendég felé, hogy megnézze: mit mond az kiváló ügyességéhez,
5667 4| Nehezen ment, de végre megnyerték a monarchia némely tekintélyét
5668 9| eljövend: a föld, az ég megnyílik, és a tavasz sugárözönébõl,
5669 4| ha vére felizgult, szíve megnyílott, és csak erre az idõre.
5670 4| álmodozva szinte. Szakálla megnyírva, haja fölfelé fésülve, nem
5671 5| rossz bicskával egy kissé megnyiszálva, elevenen dobja bele a bográcsba?~-
5672 22| ment még tönkre minden. Megnyugodott egy kissé, és magában megdicsérte
5673 14| másiknak a vállára, amire ezek megnyugodtak, hogy nem idegen.~Látni
5674 10| mondá az apa, mindjárt megnyugodva.~A vasúti állomásnál egy
5675 22| szívéhez. Itallal kínálta:~- Ez megnyugtat. Igyekezzél - már hiszen
5676 15| vérmérsékletek pihentetője és megnyugtatója, a becsület próbája, a ravaszság
5677 10| helyeket, amíg valami jóra, megnyugtatóra és olyanra találnak, amely
5678 9| ha nem jön soká, bevárom!~Megnyugtatták, leültették, megbámulták
5679 15| Most az asszony sietett megölelni az urát, mert érezte, hogy
5680 22| álmában beszélt is valami megölésrõl. Amire Hirsy jónak látta
5681 20| asszony kétségbeesve. - Megölné magát. Nem egy volt. Nem
5682 18| nemegyszer féltem, hogy megölnek, sokszor gondoltam magára,
5683 22| Sándor valakit párbajban megölt, és most hozzája menekült.
5684 19| csakugyan, de az arca egy kissé megöregedett, olyanformán, mint a beteg
5685 22| szûkölködõ öregember nagyon megörült ennek a fantasztikus hasonlatnak.
5686 24| legjobb nõcskéket is.~Nagyon megörültek egymásnak, és jóízûen elbeszélgettek.~-
5687 15| harag nélkül.~- Mért, mert megokosodtam? Az én eszemet is kicsavarták
5688 17| vízibiztosságot ezzel lehetne megoldani. ~- És a három?~- Ha egy
5689 11| vállalkozott arra, hogy megolvassa. Nézték a mûveletet; és
5690 9| legszigorúbb rendszabályokkal kell megõriznie az atyai rendnek, mindenféle
5691 24| amelyeket nála hagyott.~- Õ megõrizte, nála biztosan meglesz,
5692 8| de így szegény öreg talán megõrül bánatában. Nem, nem, valamit
5693 2| veszekedés között kellett megosztania, több részbõl álló lakosztálynak
5694 15| hatalmat fékentartja és megosztja...~- Hisz ez egy egész esszé! -
5695 5| Nagyszerû alakja maradt a régi, megõszült szemöldöke és pillái alól
5696 13| mert nehéz étel ugyan, de megpaprikázva nem árt.~Csudálkozott, sõt
5697 8| kutassa az okait, kéri, sõt megparancsolja, hogy ne kérdezõsködjék
5698 3| és én itten kijelentem és megparancsolom, hogy senki közétek ne álljon,
5699 22| tette hozzá mosolyogva, majd megpihent, ajkához értette a pálinkáspohárt.
5700 9| mögött, de nem sikerült megpillantani. Megkérdezte tehát:~- Itthon
5701 24| látom. Az utcán, a körutakon megpillantom néha, és megrémülök tõle.
5702 9| hiányos körvonalakban volt megrajzolva, a festõ ezzel meg akarta
5703 14| cselekedett.~A büfé-lányok most megrebbentek, a tanácskozóteremben roppant
5704 18| amelytõl a fáradtabb férfiak is megremegnek belsejükben, s néha külsejükben
5705 4| disztingvált és gazdag rajza megremegtették. Az állát, orrocskáját,
5706 19| szemei: szinte kietlen volt. Megrémítõ és megható szép, olyan,
5707 24| körutakon megpillantom néha, és megrémülök tõle. Olyan elegáns, olyan
5708 21| hangon, hogy a gyerekek is megrémültek. Csendesebben - nagyon is
5709 12| hangon, de a maga hangjától megrémülve. Körülnézett, összerezzent -
5710 19| kell. Pedig tíz évre volna megrendelése. Különösen asszony arcképekre.
5711 17| ismeretlen erõk alapjában megrengették, az ellenzék kitûnõen érezte
5712 22| a miénk után. Nincs mit megrettenni a tényektõl, hanem szükséges
5713 8| kontyba tûzött vörös hajat, megríkatni az ékkõszínû szemet, elrohanni
5714 24| nálam volt, és mennyire megrokkantam, ha kosztba kellett tennem!
5715 5| ötven között, de borzasztóan megrokkanva. Idejárt az a híres, nagytehetségû
5716 7| olyanok, amelyeken nagyon megrontják a gyomrukat mindazok, akik
5717 10| halavány babafejével.~Liza megrótta:~- A tekintetes asszony
5718 19| kell vakarni az egészet, megsemmisíteni még az alapját is.~- Ölni! -
5719 14| a levélbõl olvasta ki a megsemmisítõ csattanót. Tehát ez a detektív,
5720 16| asszonyokkal lett volna dolga, azok megsértõdnek. De férfiak és politikusok
5721 9| elmondva, hogy nem lehetett megsértõdni tõle. Lenyûgözte az asszonykát,
5722 11| pénzszámláló asszonyság.~A festõ megsértõdött, kigombolta nehéz õszi kabátját -
5723 2| pirosra sütött, gondosan megspékelve, a zúzáját szabályszerûen
5724 10| talán örültek is, hogy megszabadultak a pajtásuktól.~Piroska ijedt
5725 20| árusították a becsületét, megszabták lelkiismeretének, a hivatásának,
5726 10| sok dologba egyszer csak megszakad.~Robin is dicsérte az asszonyt,
5727 10| füvön-fán szundít szintén, megszelídült napocska simogatja csaknem
5728 9| kisasszony is? - szólt Piroska megszelídülve.~Hanna mosolygott:~- No,
5729 10| kitûnt - amikor az orvos megszemlélte -, hogy a dajkaságra semmi
5730 18| kissé elhervadva, de nagyon megszépülve. Bizony, nemzetközi jellegû
5731 7| Savanyú Józsi. Engem igen megszeretett. Van egy féleszû lánya is,
5732 8| hogy egy olyan leányt kell megszeretnie, aki egy gyûlölt, lenézett
5733 10| szükséges költségeket nem tudták megszerezni, részint azért, mert közönséges
5734 24| valamely rendjelnél fogva; megszerezte, kiküzdte, rászolgált: nem
5735 24| csendjében nem tudott elaludni. Megszidta hát az inasát, felmondott
5736 21| puha ingben jár, nem tudta megszokni a keményet, és ehhez képest
5737 25| vénségére látni kezdett, vagy megszokta a sötétséget, és egy külön
5738 23| ölelkezve sugdolóznak. Aztán megszólal az orgona magától; soha
5739 9| de ebben a pillanatban megszólalt az anya:~- Sándorka aludni
5740 4| egészen fiatal fõherceg megszólítatta magát az üzlet alapítóját:~-
5741 13| nagykendõben, az éjben, a rendõrök megszólítják, az este kelõ és préda után
5742 10| kinyitotta a kérges tenyerét, és megszólította Sándorkát, hogy legyenek
5743 10| megnézte, megcsókolta és megszoptatá.~A szél ezenközben elállott,
5744 8| kézbe fogták, és nagyon megszorították, soká, soká el sem engedték.
5745 7| Jézus minden évben újra való megszületésének kedvéért, a rejtelmes és
5746 22| hozott senkit.~„ Minden megszûnt!” - gondolta magában a bukott
5747 23| elhalasztott és a tõle majdan megtagadott csókokat mind ki akarta
5748 25| reám, magával együtt talán megtaláljuk! - tette hozzá az asszony,
5749 20| aktákat, a leveleket. Mindjárt megtalálta, amiket keresett; akkurátus
5750 2| egy kissé cinikusan is, megtámadta az egyenjogosított nõt,
5751 18| teljességében - természetesen megtámadták a saját hívei, ellenzékeskedtek,
5752 23| mindenre ezen az éjjelen akarta megtanítani.~- Ho famo, ho freddo. Fázom,
5753 5| Sebestyéné. Ha egy kicsit megtanul fontoskodni, ha egyszer
5754 5| pályára akarok lépni. Ezektõl megtanulom a haza közállapotait, a
5755 15| szívta, harapta, mert - hogy megtanult - így szokott Hanna csókolni.~-
5756 5| felé. Shakespeare-t ez jól megtanulta, és mivel a nemes alakjait
5757 23| folytatta a vizsgálatot. Megtapogatta még a lába kisujját is.
5758 3| amikor egy, a Duna balpartján megtartandó ünneprõl van szó? Elvették
5759 22| legokosabb volna mindég megtenni Magyarország nádorispánjának -
5760 8| milyen utakat kellett volna megtenniök. Az ügyvéd ajánlotta, hogy
5761 21| módszereimet, okvetlenül megteszel valaminek. Azonban egy boldog
5762 21| öreg, míg engem látsz! Megteszünk tanfelügyelõségi tollnoknak,
5763 18| kormánybiztost mindjárt megtette volna államtitkárnak.~Vacsoráltak,
5764 17| nagyapámnál láttam, ott megtették, rendszeresen mívelték...
5765 2| büszke szívvel tért vissza a megtévedt árvagyám családjához, amely
5766 3| illeti, azt könnyû volt megtéveszteni, különben is édeskeveset
5767 3| mint hogy a két fiákerosnak megtiltotta az udvarba való behajtást.
5768 19| ha már te újjászülettél, megtisztítottad magadat és környékedet.
5769 9| hoztam el.~Az öregasszony megtörölte a szappanos kezét, hogy
5770 13| szerint - ajkát egy kissé megtörülte.~Robin Sándor kezet is csókolt
5771 7| értette meg magát. Annyit megtudtak tõle: mindnyájuk élete függ
5772 18| A miniszterné szemei is megtüzesedtek, dicsérte magában a Robin
5773 23| feküdtek is: szíveikben megülték a legdélszakibb pompájú
5774 6| Sándor bámulattal, sõt megütközéssel nézett reá, a bemutatkozást
5775 14| vonult õ is, magára hagyván a megütõdött házat, amely most meg lovagiaskodó
5776 18| káromkodva vonszolta tovább megütött tagjait, amíg Bem Gyula
5777 22| roppant tekintélye egyszerre megütötte és visszariasztotta. Pedig
5778 14| voltál? Akkor a bátyád volt. Megütötted már a huszonnégy évet?~-
5779 23| venni egyben: úgy ölelte a megújhodott férfi az õ kivirított asszonyát,
5780 14| keveset, de nagyon keveset megundorodott, de csakhamar legyõzte ez
5781 14| A várakozást is nagyon megutálta.~„A szolgaság újra kezdõdik,
5782 22| visszatalált:~- És ha én mégis megválasztatlak? Ha én nem akarom, hogy
5783 24| adós is vagyok vele, de megvallom - talán a természetem, talán
5784 21| és most már - az igazat megvallva - vallásom sincs.~- Szegény
5785 1| mindazt, amit a bûndíj árán megváltott. Edwárd király, aki cipõjének
5786 15| süt rá a nap, és azzal úgy megváltozik, azt se tudod, melyik volt,
5787 3| egymás kezét szorították: megvan-e, igaz-e, hogy mármost az
5788 23| komor. Mert a betegségnek is megvannak a maga apró, sõt nagy örömei,
5789 9| Hanna azonban leintette:~- Megvárom Robin urat, más beszélnivalóm
5790 23| meg a reggelt, a napot.~Megvárták. És íme: roppant rózsalugasokon
5791 1| haza a pénzzel. Útközben megvásárolta a legszükségesebbeket: egy
5792 1| útközben, szinte öntudatlanul megvásárolva; nem lehetett többé semmit
5793 14| miniszterelnök fényesen megvédelmezi és bizalmat szavaz neki.~
5794 18| new-foundlandi, itt volna, megvédene!~- Ugye, rosszul beszélek
5795 20| nagyon akarták, nem volt, aki megvédjen, nem tudtam ellentállni.
5796 14| birtokot potom pénzen fogja megvenni a földéhes, de még fösvényebb
5797 14| ítéletet, bókot mondjon. Megveregette a Robin vállát:~- Nem lett
5798 5| egyszer valakit megver vagy megvérez, ha elolvassa Carrara büntetõjogát,
5799 14| verni, nincs mit tenni, mint megverni!” - gondolta magában Robin
5800 10| asszonyság és kegyetlenül megverte a szabályos orrúakat. Csönd
5801 25| fölverted a házat, majd megvertelek, emlékszel-e? - mondá a
5802 5| ördögök, akiket nem lehet megvesztegetni. Van valami titkos és erõs
5803 22| feküdt.~- Várj, mindjárt megvetem az ágyat, fõzök teát! Vetkezz
5804 11| diadalmas, aranyos cédula: „Megvétetett”. Az állam maga is csak
5805 14| akivel beszélt, voltaképpen megveti, kémnek, sõt agent provocateur-nek
5806 6| hogy a leány gúnyos, sõt megvetõ kíváncsisággal nézi végig.~-
5807 19| legkisebb skicceit is mind megvették, képünk sincs, csak egy.
5808 20| kerestél, kiváltottál és megvettél. Ez igaz. De mind csak ezért
5809 24| kecskebot.~- De jó volna, ha megvolna; mily passzió volt, hogy
5810 4| vázlatai egy kis könyvben máris megvoltak, akkor Jacapo Robusti, ami
5811 3| fiatalemberrel, és az õ megyéje igen népes, nagy vala.~Robin
5812 3| Találkozott véletlenül egy megyéjebeli fiatalemberrel, és az õ
5813 11| egy kocsiderék festéket, Megyeriben egy templomot atelier-nek,
5814 9| kisebb háztartás egyensúlyát megzavarja. Huh, mily csúnya hó, a
5815 21| A házitanítót egy kissé megzavarta hatalmas barátjának erõs
5816 23| természet nem engedte magát megzavartatni a költõk és a hotelier-k
5817 1| akarná venni, vagy legalábbis megzsindelyezni. Hogy minden gyanút elhárítson
5818 23| határba.~Hát ezernyi-ezer méh dong a decemberi napban,
5819 20| gondolat, ha borzalmas fekete méhébõl hirtelen ki nem fakad a
5820 23| vaníliagarádokon legelésztek a méhek. Azok megmondják: igazi
5821 19| magamhoz hívattam, de én nem mehettem ki, nincs cipõm. Mint ahogy
5822 8| várnunk kell, amíg a templomba mehetünk, hogy megesküdjünk. A pap
5823 24| mégiscsak ott nevetett és mekegett nyitott szemei elõtt. És
5824 14| télikabátját, és ezért ugyancsak melege volt a helyiségben, amelyet
5825 3| áldás következtében mintha melegebbek lettek volna e kezek!~A
5826 14| ebédlõit. A belsõ izgalom is melegítette. Egy magyar úriembernek
5827 5| felé járt, és a bortól, a melegtõl nekitüzesedve és ellágyulva
5828 7| és forrón omló könnyekkel melengetik föl.~Az asszony nem szólt,
5829 18| magas, sovány nõ, aki mindig mellcsontján tartotta a kezét, hogy soványságát
5830 20| mozdulattal szép állát a mellébe vágta az asszony, és elhallgatott.
5831 21| ballagtak elõre, a Sugár út mellékutcáin, ki a liget felé. Hirsy
5832 19| reszketett.~- Nincs több. A mellem... a szívem szakad meg ebbe
5833 9| pénzem, amibõl kiválthatom.~Mellényzsebébe dugta az emlékcédulát, és
5834 5| szerzõdtetve van!~Kivett a mellényzsebébõl egy gyûrött, piszkos ötvenest,
5835 22| nyilvánosság elõtt, mert a mellére akarok térdelni annak, aki
5836 20| ellentállni. Maga nem volt mellettem, elhanyagolt... Maga az
5837 23| kivirított asszonyát, és ha mellettök elment, ha hozzájuk félénken
5838 17| megbékélnek. ~- De új ember, mellõzni a régieket?~- Valamennyi
5839 10| lesz tanú is.~Liza kérésére mellõzték a találékony aggastyánt -
5840 8| gõgös fejrõl, a hatalmas mellrõl, a kemény állású lábszárakról
5841 10| házikóból kibújt egy födetlen mellû asszonyság és kegyetlenül
5842 22| építették, lehetetlen, hogy ne méltányoljam õket. Bizonyos tekintetben
5843 7| pénz gyors, bár nem egészen méltányos fiaztatásának sohasem igazi
5844 3| Robin Sándor, kedvesebb és méltányosabb kölcsönkérõt nem láttam
5845 4| korszak volt!~Estig kihúzták méltatlankodással, de fölhasználva ama pillanatokat,
5846 5| segédet Illaván!~Az ügyvéd méltatlankodott, kapkodott fûhöz-fához:~-
5847 13| lesz, amíg akarja, amíg méltatlannak nem mutatkozik.~- Méltatlan! -
5848 24| vélte - egy komoly férfiúnak méltóságán alul van. Nem is tudom már
5849 10| fizetnek!~A gazda tréfás méltósággal biztatta gyerekét: - Fizess,
5850 5| találkoztak. A derék fiú - talán méltóztatnak reá emlékezni még? - úgy
5851 15| piros a széle, fekete a mélye, felszabadult titkos erõk,
5852 3| egyetlenegyet sem. Sõt igazán, a szó mélyebb értelmében, nem ismert még
5853 2| szerelmesének gyöngéd, tejes arcát, melyen néhány régebbi, igen erõs
5854 3| kitódul az utcára. A bérházban mélységes csend, csak õk ketten susognak
5855 23| örömmel el is gondolta -; mint menekül õ, és mint lohol az utána,
5856 18| hogy a múltat - amelybõl menekülve menekült - nem hozhatja
5857 22| olvasni kezdé:~Akkor hozzá menének a farizeusok, kik kísértvén
5858 23| most én nem tudom, hová menjek!”~Zörgött, hogy fölébressze;
5859 25| volt; nemsokára napszámba menne már. De odaadták, mert a
5860 22| tovább: „jobb neked az életre menned sántán, csonkán, mint...”~
5861 8| vagyok!~- És ha én magamtól mennék el?~- Utána futnék, megfognám!~-
5862 21| nagyságos uram... Szabad veled mennem? Fiúk, át a másik oldalra.~
5863 4| tekintélyét is, be szabadott menniök a kaszárnyákba, törzstisztek -
5864 22| felkölts, esküvõre kell mennünk, aztán pedig temetésre...~-
5865 10| illat szárnyán lelkük a mennybe emelkedett, és ebben a pillanatban
5866 8| semmit arról, hogy miként mennyei manna, úgy hullott és úgy
5867 8| Bergennel azt beszélte meg, hogy mennyibe került volna az öreg kiszabadítása,
5868 23| legvastagabb szõnyegeit, a mennyország fehér ünnepi termébõl, legszebb
5869 8| pedig menekült a piszkos mennyországból haza, a tiszta, becsületes
5870 23| Nekem már megvolt az én mennyországom, már én mehetek a sötétségbe
5871 8| levegõbe szór belõletek ezerre menõ becses kötetet!~Itten azonban,
5872 18| ablakához vezette, nyomban mentegetni akarta magát. Az asszony
5873 3| kilátszott, hiába mozgott, mentegetõdzött, mégiscsak látszott elegáns,
5874 21| kéjes érzéstõl a rajzot menten elfelejti.~Kiértek a ligetbe,
5875 10| tujával benõtt gyalogösvények mentén. És világtalan a hitbuzgó
5876 22| gyermekkertésznõvel, akit meg kell mentened? Ne mondd, majd holnap,
5877 21| a szíve tiszta, meg kell mentenem! Errõl és másról is, bensõ
5878 18| Fogta a kalapját, kabátját - mentséget sem hagyott. Hanna biztosan
5879 23| Azonban - ha szegénykék mégis mentségre szorulnak - hadd mondjam
5880 13| gondolni rá. Amikor a szigetre mentünk, kezemben az ezüst kecskével...
5881 3| reszketõ hangon.~Robin megfogta menyasszonya kezét, és a festõnövendék
5882 10| nem banyákat, hanem derék menyecskéket, akiknek maguknak is egészen
5883 22| gazdag paraszt, aki võstül, menyestül, unokástul egy szobában
5884 23| többet is lehet!~- Addio, merci, lei un gygante... Ön eredetileg
5885 9| erõteljesebb hangon, mind nagyobb méreggel emlegette a „gabalaguát”.~
5886 18| már évekig gondolni sem merészel, mert ez kellemetlen gondolat
5887 21| leesik a vállam.~- Ámde ki merészelne bántani téged! - szólt Hirsy
5888 23| még szivarra is gyújtott. Merészelt, inkább azért, hogy az asszonyt
5889 4| üldözni kezdték a céget. Méreteire, szabására, zsinórjaira
5890 15| egyenes, sőt egy kissé merev. És e tartás - a kétfogatúban -
5891 18| látta õt az új formájában, merevre szabott sárga selyembe takart
5892 8| jólesik bántani valakit ezer mérföldnyi távolságból, de erõsen,
5893 14| mutogatták - piszkálták, mérgesítették - a csúf sebeiket.~Bûnösök
5894 18| egy-egy szót; számot, a többi mérgeskedve ostromolta tovább, éppen
5895 17| akinek nagy a híre, azt nem merik megcsalni.~- Megint a csalás,
5896 20| pillanatban vérbeboruló szemeivel mérlegelte, nézegette az asszony fehér
5897 7| a háztartás költségeinek mérlegét, és amíg az asszonyka az
5898 8| lányok nem szoktak, nem mernek, de gyakran nagyon szeretnének.~
5899 8| szüzek is -, a szokatlan, sõt merõben ismeretlen hang, mint vasszeges
5900 10| fejfára nem lehetett várni.~Merõn, soká nézték a homokhalmot.
5901 19| mondá Sándor.~- Na gyere, ha mersz! - mondá a festõ, és egyszerre
5902 3| tudták volna a módját, ha mertek volna elõre borravalót adni,
5903 5| Sándort. Kinyílt elõtte oly mértékben, hogy késõbb maga is megbánta.~-
5904 3| az illetõ összeg, és nem mertünk benne kételkedni, és nem
5905 10| fehérbe borulva, illatba merülve: a kisgyermek és kísérõinek
5906 23| elõször a friss füveknek mond meséket. Köszönöm, hogy énhozzám
5907 23| elfútta a füstöt magától messzire, miként a szivarozni tanuló
5908 20| Hamarosan jött egy, már messzirõl rákiáltott, hogy üres-e?
5909 9| véle el, el, beláthatatlan messziségbe, ahol ezek nem találnak
5910 3| lapoktól.~Adieu, nász, a messziségben, az elmúlásban, a nagy távolságban,
5911 23| Nagyon hamar tanult, de a mester sietett, mindenre ezen az
5912 12| kívánja. Olyan vagy, mint egy mester-leány!~Piroska mosolyogva bólintott
5913 4| szabó, sosem értett egy mesterséghez is. Alkusz vagy filozófus
5914 3| olyanok tehát, akiknek mesterségük és kötelességük az élet
5915 15| legsodróbb vizeken. Kitûnõ metódusa, jó szivarjai és szép szeretõi
5916 3| esküvõi, lehetõleg ünnepi mezben kivonuljunk. A házat, mely
5917 23| legtisztább aranycsepp - mézben. Mert az emberiség nemhiába
5918 16| is él a hal kultusza és a mezei ételek költészete. Hanna
5919 23| melynél szemérmetesebb mézesheteit Itáliában nem töltötte soha!
5920 4| A mézeshetek~Nem szabad elfeledkeznünk,
5921 14| csinálta az asszony, mindjárt a mézeshetekben kieszelte?~- Az apja révén
5922 25| isten hírével, batyu nélkül, mezítláb, ingben, gatyában. Õ, be
5923 10| hódolattal nézte a pirosszoknyás, mezítlábas anyát, aki sorra szoptatta
5924 25| asszony meg dolgozott a mezõn, a szoptatni való gyerek
5925 22| eredendõ természetét, és meztelenül megmutatni a maga legbensõbb
5926 13| ért az alatt?~- Semmit. Miattam tehet, amit akar, énrám
5927 10| velük érzett, értük fáradt, miattuk éhezett és verejtékezett,
5928 14| Meg kell tudnom a börze mibenállását. À jour kell lenni a pénzpiaccal!...”~
5929 15| szólaltak meg:~„Ej, be jól élsz, miből élsz?”~„Mit hallottál, él-e,
5930 23| egyél belõle. Ennek az õsét Michelangelo ette meg, tehát e halacska
5931 22| legkedveltebb nemzete - a miénk után. Nincs mit megrettenni
5932 5| kocsmában, nagyon tisztelték, mihamarább önkéntelenül a helyiség
5933 10| Mi volt az álmok tárgya, mik a képei, természetesen tudni
5934 19| dolgokat beszél összevissza.~- Miket?~- Hogy nem akar elvinni
5935 23| alatt éledtek a nászt tartó mikrobák. Szenvedett a jó fiú, de
5936 14| ezresek, sõt külön kezelt milliók is... Lehet, hogy a kókuszszõnyegek,
5937 14| és Robin Sándor csak a milliókat hallhatta már; utat engedek
5938 23| emésszen, pedig - úgy mondják - milliókban ki nem fejezhetõ lények
5939 18| volna a király, de hogy milyenek voltak ezek az állások,
5940 5| habarjanak bele -, és oly mimikával küldte el a pudvás retket,
5941 4| vonult soványabb szakácsnék mind-mind lerajzoltatták magukat vele.
5942 10| Mivel németnek nevezték mindama gyermekeket, akik Budapest
5943 7| nagyon megrontják a gyomrukat mindazok, akik nekiesnek az osztrigának,
5944 4| önkénteseket, a jókedvû tûzoltókat, mindazokat, akik a cégnek nem akartak
5945 23| kõfalakat is kikárpitozta, és mindazon utcákat, ahol jött, és amerre
5946 4| bicskával - mert bicskája mindegyiknek volt - apró darabokat vágtak
5947 9| házmester. A kis Sándor azonban mindeme kegyes jótevõkkel szemben
5948 3| rosszul bántak velök. Csak és mindenáron, mindenkinek bornyúvesést
5949 9| nagyobbik Sándor szótlanul mindenbe belenyugodott. Kis képmásának
5950 18| lélekbúvár, és ezenfelül mindenekfölött rendes és reális, aki becses
5951 23| felé járt az idõ, amikor mindenfelé, ahol testbe öltözött lelkek
5952 14| kis, sovány kellékes - a mindenható, maga az egész törvényhozás,
5953 14| érkezett - azzal fogott kezet mindenik kollégájával, hogy igen
5954 5| nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike a saját esetét kezdte beszélni,
5955 24| most már lehet, és a végén mindenkirõl kisül, hogy onnan eredt,
5956 11| De nekem meg kell értetni mindenkivel, Sándorral, a világgal,
5957 9| abból a semmiségbõl, amelyet mindenségnek neveznek. Melyik tájáról
5958 9| szatócsok nyögnek, mert mindenüket kihitelezték, és a részletre
5959 14| többemeletes ház után... mindezek az okai. Azután az újságírás.
5960 15| ismeretség kötötte õket össze mindezeken felül. És nemsokára, tüneményesen
5961 14| provokálta és legazemberezte mindezeket, úgyhogy a végén az egész
5962 5| szín csaló mivolta oka-e mindezeknek, avagy úgy áll a dolog,
5963 5| Na meg aztán: a politika!~Mindezekrõl az asztaltársaságnál kevés
5964 13| egyet-kettõt mozgott, addig mindezt világosan látta, sõt mindjárt
5965 22| És a „nagydarab” ember mindhiába ellenkezett, a testetlen
5966 25| amelyen, akárhogy forgassák, mindjárt-mindjárt kiütközik a fû, a gaz; kicsiny
5967 3| fél karjával megölelte; mindkettõ szeme tele volt könnyel.
5968 10| a kezük ne érintkezzék. Mindkettõnek bánatos harag égette lelkét,
5969 21| hittem, hogy haragszol rám, mindnyájunkra, akik szerettünk, s akik
5970 3| vagyon veletek, most és mindörökké, ámen!~- Ámen! - mormolták
5971 3| az elveszettel törõdött minduntalan.~Már mindent elrendeztek,
5972 18| kezû gentleman megtartotta mindvégiglen ígéretnek, és nem mondták
5973 23| fényükben - ha jól megnézik - miniatûr nemtõk hajladozva, ölelkezve
5974 23| a füstölõvel, legelõször ministráltam: téged láttalak és imádtalak,
5975 3| miniszteri tanácsosok, sõt miniszterek lesznek; fõbírák odahaza
5976 14| sõt államtitkárokra és miniszterekre várakoztak még sokan. Két
5977 14| kiment.~Kevésvártatva a miniszterelnöknek egy levelet hoztak be, és
5978 3| annyian, akikbõl késõbb miniszteri tanácsosok, sõt miniszterek
5979 18| bizonyos tekintetben az egész minisztérium. Kineveztetett, be- és kilöketett,
5980 20| szaladgál minisztériumból minisztériumba, és most már érti, hogy
5981 14| vármegyénél, vagy valamelyik minisztériumban? Ott lehet, itt... - Megint
5982 20| látta magát, mint szaladgál minisztériumból minisztériumba, és most
5983 25| apa pedig elment a klubba minisztert buktatni, ha ilyesmire alkalom
5984 22| megemlítette azt is, hogy egy minisztertársa szintén siklón jár föl a
5985 10| fontosabb volt ez a telep, mintsem azt Sándorka fölfoghatta
5986 9| elõterem egy ismeretlen, mióta él és ameddig élni fog,
5987 10| láthatta õket, azonnal tudta; mirõl van szó. Kommendált is arra
5988 24| kecskét és világát többé misem szerezheti vissza nekem.
5989 24| Robin Sándor - nem tudta, mitévõ legyen a délutánjával.~Mindenki
5990 14| kisült és megállapított míveletet bizonyított reá, és a nagyhangú
5991 25| füst nélküli dohányzást mívelte éppen, egy nagy ormótlan
5992 17| megtették, rendszeresen mívelték... éppen ezért utáltam bele.~-
5993 5| annak. A külsõ szín csaló mivolta oka-e mindezeknek, avagy
5994 23| kiállaná, a szemhéja se moccanna, mint ama Scaevolának, csak
5995 3| De az áldó kezek meg se moccannak.~A Gyula drága nyájas gyermekszemeiben
5996 23| Rorátéra ébredt, de meg se moccant, még lélegzetét is visszafojtotta,
5997 25| nem volna, ez a mosdási mód bizonyossá tenné! - mondá
5998 17| a harmadik, bár oly jó módban élt, hogy majd szétpukkant,
5999 18| vagy egész alakot álló modell volt, mielõtt férjéhez,
6000 9| éjszakán. Rá sem értek, módjuk sem volt, az egész éjjel
6001 16| szavakkal adóztak kitûnõ modorának, férfias szépségének, az
6002 25| el nem tûrte volna azt a módot, ez meg virágzott bele.
6003 23| Megmondom a módját, hogyan. Két módszer van, az egyik olcsó: enni
6004 21| benne, hogy ha megismered módszereimet, okvetlenül megteszel valaminek.
6005 23| a hajad, puhább, mint a moha, illatosabb, mint az olajerdõ.
6006 18| megérkezett hölgyek, profanáló mohósággal a férfiak. Sándor izgatottan
6007 25| menekült, szaladt, mint a mókus, a szérûskert felé; hiába
6008 3| egy kissé gyûrött és szûk mollruhája, amelyben négy évvel ezelõtt
6009 14| kívül - az a legfontosabb momentum, amikor képviselõ lesz.
6010 4| ment, de végre megnyerték a monarchia némely tekintélyét is, be
6011 22| vétekért? Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy
6012 23| jelentették, mintha bûvszókat mondanának. A vasút kerekei hol lágy
6013 3| szertartásról egyelõre le kellett mondaniok. Ez volt az ok, de a võlegény
6014 13| fehérnemûért!~- Nincs még valami mondanivalója?~- Nincs. Ne éjszakázzon
6015 11| világgal, magával, meg kell mondanom, mert nem bírom. Nem bírom
6016 22| és így kémlelte:~- És mit mondasz te, hogy vagy velük, kedveled
6017 22| gondolkodik, készen volt már, és a mondatok, amelyeket beledobott a
6018 17| akkor is mind ezen az utolsó mondaton gondolkozott.~
6019 21| kérésemre nehányszor áldást is mondatott érted szombat-napon, de
6020 13| csókkal testét beborítsa, hogy mondhassa: „Szabad vagyok, tied vagyok!”~
6021 10| egy anyához, és csakis egy mondhatná magát a vérének.~A parasztasszony
6022 18| jó cserét csinált!~- Nem mondhatnám, a házi zsenije állandóan
6023 22| lássuk a terveidet. Annyit mondhatok, hogy én nem engedek magamnak
|