1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
6024 19| fogai kezdtek el vacogni:~- Mondj még, beszélj még, mindent! -
6025 23| halkkal -, kora reggel, hadd mondjak neked szépet, amíg világosság
6026 3| átható tekintetét, szólott:~- Mondjátok utánam, amint következik:
6027 14| képviselõ magát bemutató mondókájára. A harmadik pohár pálinka
6028 22| asszonyt teremtett? És azt mondotta: Annakokáért elhagyja ember
6029 3| pengõs hegedûn játszott; mondottuk is, hittük is: jobban, mint
6030 13| idegenséggel vágott közbe:~- Mondtam-e, panaszkodtam-e magának
6031 1| pillanatban, amikor így monologizált, másik, valamivel korosabb
6032 4| Körülöttük pedig, a megdöbbenés moraja zúgott végig, egy kedves
6033 25| kecském, elmúlt ifjúságom! - morfondírozott, de szégyellte. Nézte a
6034 22| szintén emeltebb hangon. Majd mormogva hozzátette: - És ha nem
6035 3| mindörökké, ámen!~- Ámen! - mormolták a fiúk.~Az esketõ még jobban
6036 22| ez útja közben nagyokat morog, kiált, lázad, sõt gorombáskodik
6037 9| szobában, csak az öregasszony mosásának csöndes hangja hallatszott.
6038 25| bizonyos nem volna, ez a mosdási mód bizonyossá tenné! -
6039 3| elõszoba vöröstégla padlatján, mosdásra és öltözködésre barátaihoz
6040 25| Robin Sándor régen, és úgy mosdott - az egész világon csak
6041 25| egész világon csak ketten mosdottak így -, mint az idõsebb Robin.~-
6042 19| és környékedet. A vér jó mosdóvíz, rákerülhet a sor, de csak
6043 12| térdeit, amelyeket megfakult mosókarton födött. És megcsókolá lábait,
6044 8| Hanna félreértette ezt a mosolygást, és fülébe súgta az öregnek:~-
6045 14| örvendve, hogy nem kell mosolyogniok és gorombaságokat beszélniök:
6046 19| néz, sírni szeretnék, és mosolyognom kell. Eleinte nagyon fájt,
6047 23| színtelen ajkai azonban mosolyogtak, mint ahogy mosolyog a gyerek,
6048 23| nagy fejû emberke elfogta a mosolyt:~- Szkeptikusnak nem szabad
6049 9| jegyezte meg az öregasszony a mosóteknõ mellõl.~Sándorka nem sírt,
6050 9| öregasszony tehát óvatosan mosott a szoba délkeleti részében.
6051 22| kellemetlenséget csinálni éppen mostan, amikor minden bolond lyukból
6052 3| a nászlakomán, részint a mostoha bánásmód, részint amiatt,
6053 19| ezüsttrónusra... Olvasok neki... A Mouret abbét olvastuk, de attól
6054 21| megmoccan: vége. Ha nem mozdul: akkor is. Meg kell valakit
6055 14| elítélést nem fejezett ki ez a mozdulat. Az új képviselõ próbált
6056 8| tekintetével követte a férfi minden mozdulatát, csodálkozással, rajongással
6057 10| és szájának egy különös mozdulatával integetett utána:~- Ez oszt’
6058 1| intézetbe. Az összes szokásos mozdulatokat megcselekedte már, úgymint:
6059 20| mindennek!~Dacos és haragos mozdulattal szép állát a mellébe vágta
6060 8| körme is. Kedves: a kevés mozdulatú karon megfeszülõ - és bizony
6061 11| tudjuk, másik nem volt. Alig mozdultak meg a helyükön, törõdött
6062 9| csak reszketõ ajkainak mozgásából lehetett érteni, mit mond.
6063 4| szemeinek nevetését, ajkának mozgását. És a mûvész még izgatta,
6064 19| alapszínû - függönyök és mozgatható falak segedelmével búvóhelyekre,
6065 9| talán éhes, nézze, mint mozgatja az édes száját, talán adna
6066 10| habozott egy kis ideig, ide-oda mozgatta a kis tenyerét, végre is
6067 7| szépen használta ki a családi mozzanatokat: a patriárka, aki családjának
6068 4| és antikváriusok is, és mûárusa is éppen egy ódondász volt,
6069 23| aranyszérumot, a madame hazaviszi a muffjában. Õ vigyázva önt majd mindennap
6070 23| meg nem becsült, óriási mûkincseivel, fekete márványcsíkos kis
6071 18| Még jobb volna, ha nem mûködnének.~- De nem tudnak ellenni
6072 18| érzi, hogy kötelességet mulasztott a jó fiúval szemben! Hogy
6073 7| kötelesség; bár nem jól esik. Így mulatgatja, bosszantgatja a természet
6074 9| gyereket és annak nagyszerû mulatozását nézve föllázadt, és lelkében
6075 9| rosszat elkövetni, például mulatságának végét szakítani? Csend legyen,
6076 18| megsajnálta, hogy azoknak - az õ mulatságuk miatt virrasztaniok kell.
6077 24| árva méltóságos úrnak.~Így mulatta magát egy darabig, amíg
6078 23| értik. Meg kell nyugtatni, mulattatni kell. Megmondom a módját,
6079 14| huszonnégy évet?~- Most múltam.~- Protestáns vagy?~- Nem.
6080 24| ismerõsének az arcképe sem. A múltból, az igazi életbõl semmi,
6081 19| festeni plafondokat is.~- Múltkor a grófné volt itt az apja
6082 4| elromlik e szamár; sablonos munkában. Olajfestékkel már alig
6083 23| verõfényben, melyet félistenek munkái terjesztenek ódon templomok
6084 4| ébredt. Egy órát elaludt a munkaidõbõl.~Hogy fog Robinnak beszámolni?
6085 4| szent lény volt a szemében. Munkájából ha halálra fáradtan Robinékhoz
6086 3| napilapnál, amely technikai munkákra elõszeretettel vállalt rovott
6087 21| tegnap készült, hogy elmegy a munkásaihoz, a vizeihez.~Mikor kiért
6088 4| egész nap dolgozott, és munkásságának pénzbeli eredményét minden
6089 23| A pálmagarádok között, a muskátli kerítések alján, át a narancsligeteken,
6090 19| hogy milyen ott. Igaz, hogy muskátligarádok vannak és most nyílnak,
6091 1| vizsgálta, és ellenséges szemmel mustrálta a járókelõket, akik hite
6092 6| nyújtott neki, pár pillanatig mustrálták egymást.~A leány a vörös
6093 23| szégyellte a jó fiú, hogy nem mutathatja meg Piroskának az egész
6094 13| helyzetekben is elégedettnek mutatkozott. Örök barátságot és tiszteletet
6095 14| Sándornak, akinek helyet mutatott, kezet adott. Nem szólt
6096 2| fiatalember orrára tette a mutatóujját:~- Maga, lelkem, hazudott,
6097 22| Egyszerre jókedve lett, mutatóujjával bökött egyet a levegõbe.~-
6098 23| felelte Robin Sándor, és mutatta Hirsyt:~- Ez is itt van,
6099 10| paraszt, egy kis homokhalomra mutatva. - Ezt a két szál rozmaringot
6100 14| Kifeküdtek a napos homokra, és mutogatták - piszkálták, mérgesítették -
6101 11| hogy megolvassa. Nézték a mûveletet; és bizony egy kissé izgatott
6102 21| is vagyok; egy nevelõnõ, mûvelt lélek... állása nincs, ideiglenesen
6103 4| hasznosabb, mint sok könyvíróé, mûvészé és politikusé; biz én ezt
6104 3| uraságok, akik között írók és mûvészek akadhattak, olyanok tehát,
6105 3| leglelkesebb és legtüzesebb, minden mûvészetbe halálosan szerelmes. Nem
6106 9| az kiváló ügyességéhez, mûvészetéhez és életrevalóságához. És
6107 8| bestiális óceánban e kacér és mûvészi lények. Valamint örök csuda,
6108 23| kaszája élét, mint egy rideg, mûvészietlen, egyenes, vad vonalat. És
6109 14| vágott át a belvároson, a Múzeum kerten, és a maga lábán
6110 13| és a muzsikus angyalok muzsikáltak hozzá.~
6111 18| hajnalodott már, és lágy muzsikaszóval még jobban összehangolta
6112 13| találtak, írták a verset, és a muzsikus angyalok muzsikáltak hozzá.~
6113 9| cincérek csiripelésébõl, a nádas suttogásából. Lehet, hogy
6114 19| a bokrok közé bújva, a nádasokban úszva. A disznó humoros,
6115 22| mindég megtenni Magyarország nádorispánjának - ez beszélhet, gagyoghat,
6116 4| üzlet alapítóját:~- Ez a nadrág félig szarvasbõr?~- A legfinomabb
6117 9| pózba vágva magát, ami a nadrágban járó lényeknek a legnehezebb
6118 4| kezdte a társalgást, de annál nagyabb ékesszólással beszélt késõbb.
6119 9| szakítani? Csend legyen, a nagyanya is abbahagyta a mosást,
6120 6| hazudta Sándor.~- Én nem. Nagyapám nem akar elvinni. Azt mondja,
6121 8| dolgom lesz velük, különösen nagyapámmal. Ha maga az én vallásomon
6122 9| megfelelt:~- Robin úr a nagyapámnak nagy szolgálatot tett és
6123 17| megcsaljon. Nálunk otthon, a nagyapámnál láttam, ott megtették, rendszeresen
6124 15| Szeretem bizony. Apának és nagyapának igaza van: a pénz a legszebb
6125 9| hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához. Sem önhöz!~- Köszönöm! -
6126 8| poéták mégiscsak elítélik a nagyapót és az egész famíliát. Ó,
6127 6| Egyáltalán nem fog pénzt kapni nagyapótól, le fogja önt fõzni!~Az
6128 7| Arany János nyelvén írja nagyatyja üzleti leveleit... És vajon
6129 14| tartották már, sõt az eladó nagybirtok híre, amikorra ideért hozzájuk:
6130 14| míveletet bizonyított reá, és a nagyhangú vádlóból egyszerre szánalmas,
6131 6| nemesítés által a kettõsére nagyították volna meg, olyan, mint ama
6132 3| alkalomra, megismerkedett, sõt nagyjából meg is barátkozott két bérkocsissal.~
6133 13| ázni fog, kalap nélkül, nagykendõben, az éjben, a rendõrök megszólítják,
6134 13| tartozom. Ámbár...~Az asszony nagykendõjébe burkolódzva ült az ablak
6135 12| A szíve összeszorult. A nagykendõs alakra nézett, majd kitekintett
6136 12| kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendõt, hiányos öltözködése jótékony
6137 22| vett le.~- Orosz, a bécsi nagykövet küldte.~Ittak, kétszer egymás
6138 13| csöndesen, szomorúan.~A nagylelkû szív megint megrebbent,
6139 13| elmegy, mint áldozatkészre és nagylelkûre emlékezzenek reá, és elmúlt
6140 8| Pajtáskodás, kíváncsiság, nagylelkûség volt, semmi egyéb, és abban
6141 13| de nagyobbára kisebbrendû nagylelkûségekre volt berendezve. Csak látnia
6142 9| meg fog történni a csuda, nagylelkûségének, szenvedéseinek, béketudásának,
6143 11| az édes dicséreteket, a nagyobbakat kétszer is, amíg maga a
6144 19| amilyent a jó gyerekek kapnak a nagyok kertjének végibe. Fehér
6145 22| nemzetét, amely ez útja közben nagyokat morog, kiált, lázad, sõt
6146 23| tüneményt, a violarétekre hulló, nagypihés havat. Egyszerre földöntúli
6147 3| elõtt - elõkelõ szellemû és nagyrahivatott fiatalember! És mivel az
6148 10| mert az itteni gyermekek nagyrésze elõtt éppenséggel ismeretlen
6149 9| Hathetes és egynapos.~- Nagysádé?~- Kié lehetne másé?~- Hasonlít
6150 22| milyen nagy. Mert hát a nagyság a fõ, a nagy terrénum. Nézz
6151 23| kicsinységét a természet szomorú nagyságában. Amikor újra magukra találtak,
6152 21| minden levelében tisztel és nagyságol; kérésemre nehányszor áldást
6153 5| megrokkanva. Idejárt az a híres, nagytehetségû volt képviselõ is, akinél
6154 2| hölgyeknek, akik közül a nagytermetû, sasorrú szép leány nyerte
6155 10| ah, ilyen rosszak ezek a nagyvárosi nõcselédek...~No, nagy nehezen
6156 6| vous êtes ce jeune homme naïf et honnête dont nous avons
6157 18| hölgyecske, aki folyton a naivát - mégpedig a korlátolt fajtájút -
6158 21| Az este hozzád megyek, nálad alszom! - mondá Robin Sándor,
6159 2| tehetsége. Nem egy közülük még nap-nap után arról álmodott, hogy
6160 3| korrektorságot kapott egy napilapnál, amely technikai munkákra
6161 23| ér, és fürdik a Jóisten napjában, és abban a verõfényben,
6162 4| nézted a nyomorúság és éhség napjaiban. Fáj, mert amikor gondolataid
6163 5| töltötte együtt élete hátralevõ napjait”.~Valóban, egykoron - volt -
6164 11| madonnákat, de a tárlat második napján már rajta volt a rossz és
6165 10| szundít szintén, megszelídült napocska simogatja csaknem egyforma
6166 9| emlegette a „gabalaguát”.~Csak napok múlva tûnt ki, hogy ez alatt
6167 9| ajtajában, mint egy-egy Napóleon. Gõgös, titokzatos és kegyetlen
6168 25| kopott módon, lassan, de naponként érvelt:~- Én tartozom magának
6169 14| ország elõtt. Kifeküdtek a napos homokra, és mutogatták -
6170 4| vagy filozófus volt, napról napra élt, és ebben az állásában
6171 4| Alkusz vagy filozófus volt, napról napra élt, és ebben az állásában
6172 15| finom, színes, csak erõs napsütésben látható pihét az arcukon,
6173 4| Izzó bárányfelhõbe, teljes napsütésnél, angyalokat akart festeni,
6174 25| mivel fiú volt; nemsokára napszámba menne már. De odaadták,
6175 25| küldjenek ki egy félnapi napszámot.~Talán az öreg cigány szerénytelenül
6176 8| neki az otthona ettõl a naptól fogva: a lassú szenvedés
6177 19| Különben nem bánom, veszek egy narancserdõt és leszüretelem - pénzem,
6178 23| muskátli kerítések alján, át a narancsligeteken, kikocsiztak a határba.~
6179 23| lenni, látni. Holnap eszünk narancsot, amelyre hó hullott. Ébressz
6180 3| kocsit, egy frakk bérletét, narancsvirágra is jutott volna belõle.
6181 23| lefeküdt, elkérte Piroskától a nászbokrétáját, arcára tette, úgy szagolta,
6182 3| Az új pár éhen maradt a nászlakomán, részint a mostoha bánásmód,
6183 23| és amerre hazavonult a nászmenet.~A szegény, a pompára oly
6184 3| most egyszersmind a pap, a násznagy, a közjegyzõ, az apa, és
6185 10| négyessel kezdõdik, és az elsõ násznapon, az Elsõ Hazainál fölvett
6186 23| földöntúli világosság támadt a nászpár sokablakos szobájában. A
6187 23| Bordigherai betegek, nászpárok és ide számûzött, boldogtalan
6188 23| genovai temetõ, hol az én nászpárom oly vidáman bolyongott,
6189 23| Aztán sietve vágtatott el a nászpárral a kocsi. Törvény szerint,
6190 14| úgy érezte magát, mint nászútján, Olaszországban, ahol utcán,
6191 19| leszek? Te már voltál arra nászúton - de te nem vagy festõ -,
6192 23| puhán, simán vitte õket a nászvonat, a kalauzok az éjben, amikor
6193 23| az a kérdés, hogy nincs-e náthája, mert ez az egyetlen, amit
6194 23| összeállatja, csupa sáros nedvesség, amely beveszi magát még
6195 5| le sétáltak vele vagy egy negyedórát. Sándor búcsúzóan megjegyezte:~-
6196 5| megerõsödése, és hogy a kassai négyes-szivar ebben az idõben múlt el,
6197 10| regényt, amely a második négyessel kezdõdik, és az elsõ násznapon,
6198 8| magunknak. Háromezerötszáz, négyezer forintból - az elsõ években -
6199 9| polgárnõk arcára, mint egy négykrajcáros. Nem dolgozott többé finoman,
6200 14| leszünk becsukva. Én magam négyszer, ötször követtem el büntetendõ
6201 20| szerelõkocsija, egyike ama négyszögletes, csúf alkalmatosságoknak,
6202 16| politikusok valának, túl a negyvenen...~Elhatározták, hogy Robin
6203 10| de parasztosan rongyos - néha-néha szétvert közöttük. Orrok
6204 10| faluba, hogy köszönjenek a néhai hû dajkájának. A két asszony
6205 21| bár a nagy hideg miatt nehezére esett a beszéd, ontotta
6206 14| jussanak. Az állam gépezete oly nehézkes, oly száraz, nyikorgó, mindig
6207 3| következett, de nem minden nehézség nélkül. Az elõkelõ vendéglõ
6208 3| sértõdött. A házmesterné nehézségeket igyekezett gördíteni a szeretõ
6209 3| indexére. Ez az összeg, egyéb nehézségektõl eltekintve, kifutotta volna
6210 16| a fiatal politikus és neje kimentek, hogy rántott csirkét
6211 5| állandóan „gyenge nõcské”-nek nevezett.~Bergen, amaz egyedüli,
6212 2| Várlak benneteket. Van nékem erõs karom, dolgozni fogok.
6213 7| gyomrukat mindazok, akik nekiesnek az osztrigának, bár utálják,
6214 22| és azt elbocsássa. Felele nékik: Mózes a ti szíveteknek
6215 5| ügyvédet, aki meg egyszerre nekilelkesedett:~- Boldog volnék, ha ön
6216 14| vele, még védelmezte is. De nekiment az oldalnak, amely a törékeny
6217 20| krétafehér arcát. Szeretett volna nekirohanni ennek, hogy a botort, a
6218 20| hitte, apja ébredt föl, nekirohant, de lábai meggyökeresedtek
6219 5| és a bortól, a melegtõl nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike
6220 23| Holnap még itt leszek, de már nélküled, magam. Ma látlak utoljára
6221 25| volt a szájában, a füst nélküli dohányzást mívelte éppen,
6222 21| hosszú sétában, ennek a sok nélkülözésben és tanításban elkoptatott
6223 7| látnia, inkább az asszonyka nélkülözgetett egyetmást. Például egy pár
6224 23| és szinte ölelve viszi át néma testét Genovába. Maga a
6225 20| kérdelek, felelj.~Egykedvû némaság, a papirosok hamuja zizegett,
6226 10| tolakodó és nem kellemetes arcú némberekkel:~- Van ennek már helye,
6227 18| tudományosan még meg nem határozott neme ez, amelytõl a fáradtabb
6228 3| irigysége közepette. Ezek némelyike talán könnyezett is, mert
6229 18| bizalmas legyen hozzájuk. Némelyiknek súgott is egy-egy szót;
6230 6| titkos, ismeretlen törvényû nemesítés által a kettõsére nagyították
6231 25| növények nõtték be a szent németkék, a névtelen kis mártírok
6232 10| Német csak német! (Mivel németnek nevezték mindama gyermekeket,
6233 22| gyerekek tanultak hangosan németül, éppen a „Der, die, das!”-
6234 1| egy üveg kávélikõrt, fehér nemez kamásniborítást, két üvegcse
6235 15| pedig rövid karimájú, zöld nemezkalapot, elviseltet, gyűrődöttet,
6236 23| mézben. Mert az emberiség nemhiába imádja az aranyat: egészség,
6237 22| Nekem kell a szesz - szólt némiképp szégyenkezve -, mert általjában,
6238 16| után leültek asztalához. Némiképpen féltek, hogy nem lehet majd
6239 6| szükséges információkat egy némileg büntetõ ügyben, amelyet
6240 9| Mért ne tudhatna, amikor nemrég került elõ abból a semmiségbõl,
6241 8| kézmozdulattal elhárította, és a nemtõ kehes hangja elfúlt a friss,
6242 22| az Isten e legkedveltebb nemzete - a miénk után. Nincs mit
6243 22| bilincsbe verve viszi magával nemzetét, amely ez útja közben nagyokat
6244 10| szüleik a tiszta magyar nemzeti színészetnek voltak is a
6245 18| nagyon megszépülve. Bizony, nemzetközi jellegû lett az arca, alig
6246 18| hivatalnok közeledett, a Piroska nénje hangot változtatott erre:~-
6247 9| sietve távolította el a neofitát a kecskével együtt.~- Vidd
6248 3| fajtáját. Elgázolja a szegény népet, oly gõgösen, sebesen vágtat,
6249 23| mondjam el, hogy a város népével, a látóhatár tengerével
6250 5| és lelkemben nincs meg a népi rend ismerete. A sötétben
6251 18| asztalokat és kiverem az egész népséget!~- Engem nem lehet megfélemlíteni,
6252 18| kínálgatták egymásnak a népszerû és jó eledeleket. A miniszterné
6253 15| köszörűköve: a Robin Sándor nevében - és nem gúnyolódva - üdvözöllek
6254 25| aminek a neve a te szent neved: tovatûnt ifjúság!~Robin
6255 22| büntetendõ cselekményeket - a te nevedben, tényeket, amelyeket bizonyítani
6256 23| olasz újságból - tudta a neveiket is:~- Most megy az Amphitrite
6257 9| elõtt is, nem restellte. Neveket keresett és adott neki,
6258 6| engedelmes, nem okos. Ez az én nevelésem. Százezer forintot fog kapni,
6259 4| tehetett a természetérõl, a nevelésérõl, az életviszonyairól. Nem
6260 10| hozattak dajkaságba, majd nevelõbe azok a kis pesti gyermekek,
6261 10| valami nagyobbszabású állami nevelõintézetet helyeztek el, hanem ide
6262 4| fölös krajcárja is, házi nevelõk és ügyvédi írnokok voltak,
6263 21| võlegény is vagyok; egy nevelõnõ, mûvelt lélek... állása
6264 4| látni termetét, szemeinek nevetését, ajkának mozgását. És a
6265 9| heverészett, és a fiúcskát nevetni tanította. Robin Sándor
6266 4| ott emlékezetes, de itthon nevetséges öltönydarabbal korrigálják
6267 4| is. Megfigyeltük és sokat nevettük ezt a tüneményt, amelynek
6268 10| meghatározásokhoz nem értek, nevezem madonnaságnak. A parasztasszony
6269 4| volt, aki a világ minden nevezetesebb jogtudósát lerajzoltatta
6270 3| Gyulának egy szerencsésnek nevezhetõ közvetítõ indítványa támadt.~-
6271 10| okvetetlen érvényesítésének nevezné ezt, én pedig, aki filozófiai
6272 9| semmiségbõl, amelyet mindenségnek neveznek. Melyik tájáról jött, mily
6273 17| Mintha egy szerzetest neveznél ki érseknek.~- Azt, úgy,
6274 1| Pedig nem lehetett annak nevezni, bárha a szép és értékes
6275 14| majd rabszolgatartónak nevezte a miniszterelnököt. Az újságok,
6276 14| a vidékrõl, hogy a fia neveztesse ki albírónak.~Ugyan elbánt
6277 16| szolgáját, egy szelíd parasztot neveztessenek ki helyébe.) A nagyszabású,
6278 14| köze... Vannak elõneves névjegyeid, litografált koronád, vidékrõl
6279 25| nõtték be a szent németkék, a névtelen kis mártírok temetõjét.
6280 10| hónap alatt, elfelejti a nevüket is. Ilyenek, ah, ilyen rosszak
6281 18| jó volna, ha maga, a nagy new-foundlandi, itt volna, megvédene!~-
6282 20| vérbeboruló szemeivel mérlegelte, nézegette az asszony fehér nyakát,
6283 18| hálószobára. A vendégek arra-arra nézegettek, amíg Hanna - észrevétlen -
6284 23| szundikáljon, én itt az ablaknál nézem a tájékot, és megmondom
6285 10| játszadoztak, amíg valami nézeteltérés nem támadt köztük. Egy sárgahajú,
6286 22| A fiákerosokkal mindég nézeteltérései vannak. Örökös hadilábon
6287 15| meghatottság nélkül, hajh, nem nézhet soha. Sándor meg eszét vesztette,
6288 19| agyon azt, aki rossz szemmel nézne erre az én kicsiny asszonyomra.
6289 14| szót vetnek neki, rá sem néznek.~A negyedik pohár után a
6290 23| ahogy gondoltam, nem tudom nézni. Szegény emberek, a sziklaomlás
6291 4| festette díszítéseit annyit nézted a nyomorúság és éhség napjaiban.
6292 22| nagyság a fõ, a nagy terrénum. Nézz csak ki, keresztül a Dunán.
6293 14| karjába:~- Gyerünk be... Nézzed meg, hogy megesszük egymást,
6294 5| ököljogra van alapítva. Nézzék meg, milyen sikerük van
6295 22| hirtelen elfúni a lámpát. De ni, már világít a hó, reggel
6296 2| összeszedte értéktárgyaikat: egy nikkel- és két ezüstórát, két gyûrût,
6297 23| ahonnan sóhajtva hívta õket Nizza öble. Este lett, Bordigherán
6298 10| rosszak ezek a nagyvárosi nõcselédek...~No, nagy nehezen mégiscsak
6299 5| akit állandóan „gyenge nõcské”-nek nevezett.~Bergen, amaz
6300 24| leggyöngédebb és legjobb nõcskéket is.~Nagyon megörültek egymásnak,
6301 3| hogy meg ne ítélj fiatal nõcskét, kit sok férfival látsz,
6302 2| hónapos szoba fõlakója, a nõemancipáció dolgában egyedül maradt.
6303 5| fõképp azok között, akik egy nõért, a családért, a fiúért -
6304 25| mérges vagy virágtalan növények nõtték be a szent németkék,
6305 23| Gyula hangosan felelt a növénynek:~- Becsületes pálma, nem
6306 14| nálam nélkül egy szál fû sem nõhet e város körül. Így vagyok
6307 6| szépségében sok volt e bódító, nõies virág természetébõl. Sándor
6308 6| kiválik, és száz leány izgató nõiessége és vonzó meg lázító szépsége
6309 15| hófehérségük dacára kõkemény karú nõket, akik sohasem bocsátják
6310 5| tisztességes férfiakkal, becsületes nõkkel. A látszat az, hogy mindenki
6311 9| szûziesebb, egyike ama nõknek, akik - bármennyi gyermekük
6312 7| festõt, sõt önmagát is. A nõkrõl nem is szólva, a nõi nem -
6313 4| fogja hallani hangját a nõnek, látni termetét, szemeinek
6314 2| pénz, ez a nyomorult pénz!) Nos, ha valami szövõdés állana
6315 4| ismerte a hölgyet, nem voltak nõtestvérei, és hogy nemcsak férfiak,
6316 4| vizsgáit. Itt önnek egy notesz, csak az elsõ lapja van
6317 25| vagy virágtalan növények nõtték be a szent németkék, a névtelen
6318 6| homme naïf et honnête dont nous avons besoin? (Ön az a naiv
6319 8| graciózus - de erõs - fehér nyak nem szökellett ki még, nem,
6320 18| fehér, selymes, hosszú nyaka és rózsaszínnel átsugárzott
6321 23| szétválasztotta, fölvette legszebb nyakravalóit, kihúzta magát, és tréfás
6322 14| zöld, mint a képei. Csak a nyakravalója él; egész függönyöket visel
6323 14| egész függönyöket visel nyakravalónak. Szép az? Annyi pénze van,
6324 15| látható pihét az arcukon, s nyakszirtjük ahol véget ér, oly pihét,
6325 18| mint a hölgyek - a hosszú nyaralás után - nagyon örültek az
6326 15| szintén elhatározó dolog. Nyárban fehér cilindert viselt,
6327 1| nem ritka eset. Az ifjú a nyárhoz képest pepita nadrágot,
6328 14| Rosszul borotvált, részben nyáriasan öltözött fiatalemberek ültek,
6329 7| sem tudott hozzájutni. A nyáriban pedig nem mehetett többé
6330 13| biztos gyarmata. Egy regényes nyárilak, egy csinos vadászkastély,
6331 22| elrontotta volna, sebesen nyelt egyet az orosz italból:~-
6332 5| kocsmárosnál, akit a magyar nyelvben oktatott. A hajléktalant
6333 8| védõjének testét, idegen nyelveken áldást mondott reá, sõt -
6334 15| asszony hízelgõ szóval, piros nyelvének csettentésével és csípõ
6335 18| voltam, hogy semmi emberi nyelvet nem tudtam... Ez az úr,
6336 15| Salamon király a madarak nyelvét értette - tudott a tanárok
6337 23| merre van a vasút. Elõ a nyelvtant, kezdjük. Mondja utánam:~-
6338 15| hangon, és megmutatják piros nyelvüket. Így Hanna is, akinek folyton -
6339 23| Olaszországba, és nem tud a nyelvükön egy szót!~- Tud maga!~-
6340 18| amelyen biztosan és sokat nyernek. Titokban talán még a finom
6341 2| nagytermetû, sasorrú szép leány nyerte vissza leghamarabb önuralmát.
6342 11| lehet-e más, mint pampuska! - nyilatkozott végre Bem Gyula.~Piroska
6343 14| biztatta, hogy a beszédrõl nyilatkozzék, valamely ítéletet, bókot
6344 19| muskátligarádok vannak és most nyílnak, és a márványnak olyan színe
6345 8| hatottak reá. És hiába állott nyíltan, de szívébõl is, nagyapja,
6346 5| folyton ünnepelték benne a nyilvánosságot. Az írókat persze sokkal
6347 6| nap alatt. Amikor például Nyírbaktától Gyöngyösig egyszuszra gyalogoltam.~-
6348 8| egészségesebb. Most fõ: irodát nyitni. A hír, amit szereztem magának:
6349 15| ügyvédit - mormolta -, irodát nyitnom, csak nagyobb ügyeket...~
6350 24| és a fiaik költõirodát nyitottak... És azt se tudta szegény
6351 15| télben csukottban, nyáron nyitottban, amint szokás.~Szép tartása
6352 9| keletkezik, a szatócsok nyögnek, mert mindenüket kihitelezték,
6353 20| uszítottak, és nem tudtam! - nyöszörgött Robin Sándor, majd ismételte,
6354 21| egy hangszergyárostól nyolchónapi tanításért kaptam a pompás
6355 21| otthon este? Hol lakol?~- Nyolckor már hazamegyek. Nyár utca
6356 3| az sok. Hetven krajcárt, nyolcvan krajcárt adok neki!~Elég
6357 10| amelyben szentek lábainak nyoma látszik. Egymáshoz hasonló
6358 21| a biztatásától - a keze nyomásától - majd leesik a vállam.~-
6359 4| önmegtartóztatással kell élnie. Egy kissé nyomasztó hangulatban, de jó tervekkel
6360 3| hiába keresett, tökéletesen nyomaveszett leányának sorsa. Nem aggódott
6361 10| aztán megint származnak ily nyomok...~- Ide - úgy látszik -
6362 10| Csak kullogjunk félre mi, nyomorfoldozók, ügyetlen erkölcs utazók,
6363 10| külön tiszteletdíjra. Él és nyomorog velük, a Bem Gyula szénrajzaiból
6364 11| méter széles, Belgiumban. A nyomort, azt kiéheztetjük, pénz
6365 10| kabátszél. De a változatos nyomorú városban, a szobaasszonyokkal
6366 7| boldogság az ilyen furcsa nyomorúságban, amikor rég elmúlt, amikor
6367 2| hogy e levélben, amily nyomorúságosnak tüntette föl a maga lelkiállapotát -
6368 14| Én választottalak el a nyomorúságtól, és vezettelek a boldogság
6369 5| húsos kezét a bal vállára nyomta, Piroskára, majd az urára
6370 11| kíváncsisággal nézték az értékes nyomtatványokat. Sándornak a rendõrség jutott
6371 23| ege alatt, a gyermeteg nép nyüzsgése, zaja, veszekedése és kandisága
6372 9| csak parancsolja magára a nyugalmat. Hangja azonban - amint
6373 3| egészen elvesztvén szokott nyugalmát, kezet csókolt neki. Erre
6374 24| szomorúsággal együttjáró nyugalom és sok álom megerõsíti a
6375 21| meleg érzésében valamelyest nyugalomra lelt mégis. A maga szörnyû
6376 16| még a régi hóhért is õk nyugdíjaztatták, hogy házuk egy régi szolgáját,
6377 22| ismertem, öreg ember volt, nyugodjék békével!~Az öregember sietve
6378 11| neked teát, pihenj, meg kell nyugodnod. Nekem meg el kell menni
6379 22| izgatva, és csak nagynehezen nyugodott meg egy rémlátásban: Sándor
6380 23| urát Piroska, amikor az nyûgölõdött, és türelmetlenségében még
6381 10| Sándor.~A nap lassan-lassan nyugovóra szállott, szedelkõzniök
6382 23| magukat mind a ketten, hogy nyugszanak. Egy-egy pillanatra el is
6383 5| bánatos arculata. Oly régen nyugszik a rovarporos szekrényfiókban
6384 3| A rom aljában, kõpárnán nyugtatva fejét, valami csavargóféle
6385 19| kéjes - és oly tiszta - nyugvóhelyekre volt osztva. Az egyik sarokban
6386 12| kezét az összetört férfi elé nyújtá:~- Menjen! És ne jöjjön
6387 8| a szó, ez a kissé tág és nyújtható fogalom szerzett valami
6388 6| elfeledte. Hanna mégis kezet nyújtott neki, pár pillanatig mustrálták
6389 21| rendezni, amelyekhez hozzá sem nyúlhat. Ha megmoccan: vége. Ha
6390 11| Vegyél magadnak valamit, nyúlj hozzá a pénzhez; ha hozzá
6391 21| senki is, hogy hozzá ne nyúljanak.~A lányka minden kirakat
6392 14| elfordult.~Az ügyvéd utána nyúlkált, hogy búcsúzóra kezet szorítson
6393 11| a pénzhez; ha hozzá nem nyúlsz, megharagszom, nem szólok
6394 22| hiszen amennyire lehet - objektív lenni. És lássuk a terveidet.
6395 8| a rettentõ, a bestiális óceánban e kacér és mûvészi lények.
6396 20| mint nem egy egzotikus, ocsmány gyíkot, amely a lábaira
6397 6| pillanatra, és csak akkor ocsúdott föl, amikor látta, hogy
6398 22| Kiveszett a közügyek iránt való odaadó érdeklõdés...~A tompa hang
6399 4| nõi társaságot szívesen odaadta a legrosszabb férfitársaságért,
6400 25| napszámba menne már. De odaadták, mert a parasztasszonynak
6401 23| ott minden jó lesz, hacsak odaérünk! Odaérünk-e valaha? Az Isten
6402 23| jó lesz, hacsak odaérünk! Odaérünk-e valaha? Az Isten nem lehet
6403 4| vacsorára való szafaládéért odajárt, igyekeztek a helyzetet
6404 19| ez a fehérség? Csakhogy odakint már elszoktatok ettõl a
6405 25| át- meg átaljártak mindent odakünt és bent, a két régi barátot
6406 23| hirtelen egy idegen férfi, odamegy Piroskához, megcsókolja
6407 12| megfüröszté, aztán forró arcához odaszorítá a kicsiny asszony szegényke
6408 13| halványabban, mint valaha. Homlokát odatapasztja a vizes ablakhoz, födetlen
6409 15| betöltötte, és õt mindörökre odavarrta szoknyája belsõ fodraihoz.
6410 24| délutánjával.~Mindenki az utcán õdöngött; ki volt vasalva és föl
6411 4| és mûárusa is éppen egy ódondász volt, aki a világ minden
6412 3| ezt az óriási svábbogár odút, e nyomorult fészket, mely
6413 23| sóhajtva hívta õket Nizza öble. Este lett, Bordigherán
6414 14| megesszük egymást, téged is, öcsém. Lásd, minek jöttél ide!
6415 3| csepp vére összeszorított ökleibe futhatott össze, mert arca
6416 5| minden a férfiúi erõre, az ököljogra van alapítva. Nézzék meg,
6417 9| Sándorkát csitították. Az ökölnyi kényúr kevéssel tizenkét
6418 20| hófehérszakállas arc elõtt.~Ökölre szorította kezét, és sírva
6419 22| te vagy az én apám! Jere, ölelj meg.~A pedagógus lehajlott
6420 23| miniatûr nemtõk hajladozva, ölelkezve sugdolóznak. Aztán megszólal
6421 23| volna venni egyben: úgy ölelte a megújhodott férfi az õ
6422 23| asszonya sem, és szinte ölelve viszi át néma testét Genovába.
6423 23| mit sem, még csak meg sem ölheti!~Forróság öntötte el Gyulát.
6424 14| csöngetés hallatszott ki.~- Bent ölik egymást, sietek - mondá
6425 23| járja be a világot, hogy öljön és emésszen, pedig - úgy
6426 6| részint õ indított, részint õellene indítottak. Reggeli hét
6427 7| agg polgár, azt hiszem, ölne is egy forintért. Vagy talán
6428 21| akkor is. Meg kell valakit ölnie - és mi lesz ennek a társaival?
6429 7| egy forintért. Vagy talán ölt is? Mit, mit gondoltok?
6430 20| gyilkosságok után van, õ ölte meg apját, és megfojtotta
6431 23| büszkén, és az ura karjába ölté a karját - elõször, amióta
6432 4| emlékezetes, de itthon nevetséges öltönydarabbal korrigálják meg: - Frigyes
6433 3| éjjeli bolyongásai, hiányos öltözete és teljesen karimátlan szalmakalapja
6434 12| kivette a nagykendõt, hiányos öltözködése jótékony elfödõjét. Fejére
6435 1| rövid kabátot viselt; ezért öltözködésébõl minden idényszerûség, minden
6436 3| vöröstégla padlatján, mosdásra és öltözködésre barátaihoz járt. E szerfölött
6437 3| jól állott.~Robin frakkba öltözködhetett, a fiúk azonban igen sötét
6438 12| ablaknál.~- Legalább ha öltözködnél, a férfi azt kívánja. Olyan
6439 14| De Hanna engedett, mert öltözködnie kellett. Színházba mentek,
6440 11| egyenesen a szezon dacára öltözködtek. Az õszi kabát zsebeibõl
6441 4| Éspedig olyanformán, hogy nem öltöztek egyszerre tíz Waffenrockba,
6442 19| fehérnek kell lenni. Folyton öltöztet, görög ruhákba, csipkékbe,
6443 8| Mert hiába volt Hanna oly önálló, erõs, sõt vad ösztönû leány:
6444 23| egyféle betegség. Mind más, az öné pláne tünemény!~- És szabad
6445 5| akármennyire fájt is ez az önérzetes fiatalembernek - az apjuk
6446 5| az apjuk egyenlítette ki, önérzettel és boldogan. És lóvasúttal
6447 3| volt, szívét a hála és az önfeláldozás vágya elárasztotta, valamint
6448 14| miniszterelnök a szegény úr önfeláldozását, és fölvevén mosolygó álarcát,
6449 12| sugallt neki. Imádással és önfeláldozással tele lelkének most egészen
6450 24| vele rosszul. Adja a hû és önfeláldozó szerelmest, tehát a nyakába
6451 10| rosszakaratú német a faj önfönntartási ösztönének okvetetlen érvényesítésének
6452 14| Elmosolyodott, és egy kevés öngúnnyal állapította meg magában,
6453 21| tette hozzá mindjárt.~Az öngyilkosság eszméje csak mint halvány,
6454 10| is búsult, reágondolván önhalálára. Ámde édes érzés volt e
6455 8| rajongással és az elragadtatás önkéntelen, tört hangjai lebbentek
6456 5| nagyon tisztelték, mihamarább önkéntelenül a helyiség fejének küzdötte
6457 4| katonatiszteket, a könnyelmû önkénteseket, a jókedvû tûzoltókat, mindazokat,
6458 4| hála ama jobbmódú fiatal önkénteseknek, akik nemcsak viselték,
6459 22| elfödvén szemeit, szinte önkívületben hebegé:~- Az édesapám, a
6460 14| ügyvéd képviselõtõl, de önmagától is. Homályos vágya támadt
6461 5| apósával -, ha nem hitetnék el önmagukkal külön-külön, hogy az õ társadalmi
6462 5| természetében. Hazudunk önmagunknak is, és az önelemzés e korszakában -
6463 4| vélte, hogy étkezés dolgában önmegtartóztatással kell élnie. Egy kissé nyomasztó
6464 4| napot kívánok; meg voltam önnel elégedve. Maga tegye le
6465 9| Miért üldöznek, mit vétettem önöknek? Minek akarnak megalázni?
6466 9| Liza, a cseléd, még nem önthette ki, mert mindenért járt
6467 23| Sok fekete bort, madame, öntsön a signornak sok fekete,
6468 19| mellette, arra föltekintett, és öntudata még álomszerûbb lett.~A
6469 20| kapaszkodott bele a maga öntudatába, hogy emlékezzék arra, ami
6470 9| kézitáskájába. Pedig alig volt öntudatánál, nem is köszönt, az ajtót
6471 23| azoknak a szíve telt meg öntudatlan, vidám örömmel, hogy megvolt
6472 1| szivar útközben, szinte öntudatlanul megvásárolva; nem lehetett
6473 14| Elbágyadt, és nem egészen öntudatosan élvezett. Pedig igyekezett
6474 4| csakugyan nem ébredt még öntudatra, és minden félelem, minden
6475 9| Anyácska bizony nem sok öntudattal, álmatagon, de minden álma
6476 23| mintha ólomból lett volna öntve, végét szakasztotta a hómezõknek.
6477 2| nyerte vissza leghamarabb önuralmát. Az ablakhoz szaladt, kinyitotta:~-
6478 5| keserû cinizmus öntött el, és önvád, mért jött ide?~Bergen,
6479 21| küzdelme. És a fájdalom önzése, mely a csapások dühöngéseiben,
6480 19| Jó vagy te, egy kissé önzõ; a képekhez nem értesz,
6481 21| hogy velem - és ezekkel az ördögfiókokkal - egy csomóban jössz: akkor
6482 5| bírák és más ilyen szegény ördögök, akiket nem lehet megvesztegetni.
6483 12| le sem vetette. Intett az öregasszonynak, hogy hagyja, már evett.~-
6484 13| Mégiscsak megcsókolta, mielõtt - öregasszonyok szokása szerint - ajkát
6485 2| fiatalember valóján. Megölelte az öregasszonyt, és könnyekig meghatva kérdé:~-
6486 8| Sándort. Kacagása ráragadt az öregre, sõt a fiára is. Hanna is
6487 5| volt e színész uralkodó, öregségében, roncsaiban, elhagyatottságában
6488 4| az ostoba, az ismeretlen öregségért, amit hangzatos hazugsággal
6489 18| No, legalább a szüleim öregségükre mégis boldogok, most jobban
6490 14| van benn, azt elveszem az öreguraktól!”~Elmosolyodott, és egy
6491 22| és magában megdicsérte az öregurat: „Alapjában véve, jó ember!”
6492 20| megismételte:~- Tessék azonnal az öregúrhoz menni. A nagyságos asszony
6493 20| Végre!~...Már vége volt az öregúrnak, amikor fia hozzája érkezett.
6494 18| hercegnõ, mások szerint örökké állás nélkül való bonne,
6495 3| akarjátok egymást olthatatlan, örökkévaló, isteni érzéssel, és én
6496 8| életét azzal. Mily kínzó örökkévalóság. Együtt tölteni ezzel, ha
6497 8| ezzel, ha egy hetet is: az örökkévalóságnak mily kimeríthetetlen boldogsága!
6498 4| igazabb, inkább neki való, ama öröknek nevezett, tisztán lelki -
6499 3| bolond Hirsy a távollevõ örömapát, a vén sikkasztót üdvözölte,
6500 17| úgy fogok dolgozni, hogy örömed legyen benne, kegyelmes
6501 23| megvannak a maga apró, sõt nagy örömei, aminthogy nincsen olyan
6502 24| szomorúan, még csak nem is örömtelenül. Mert újra csak tavasz lesz,
6503 19| szájamból étetem, sokszor örül ennek, máskor meg elkomolyodik,
6504 3| egymást, hogy az angyalok örüljenek!~A leány megcsókolta a fiút,
6505 25| tudom fogni; nem értem, nem örülök neki, a kecske mégiscsak
6506 8| istenétõl, másrészt azonban örvendeni fog, ha magával jó üzletet
6507 6| megkínálta Sándort is, de örvendetes tudomásul vette, hogy nem
6508 10| a cseléd, különben igen örvendett, mert vasúton mehetett,
6509 23| vinni, mindjobban délnek. És örvendeznie kellett, ha egy órát ágyon
6510 19| nézték. Az asszony szinte örvendezve szólt:~- Ha enni fog - úgy
6511 14| agyonkurizált két leány, örvendve, hogy nem kell mosolyogniok
6512 2| tiltva.~- Egyesülnünk kell, összeállanunk.~- Szívesen, egyet azonban
6513 23| meg, hol elolvasztja, hol összeállatja, csupa sáros nedvesség,
6514 14| kergés birkák - szorosan összeállottak, egymáshoz dörzsölõdtek,
6515 18| ételek élvezése közben úgy összebarátkoztak. Robin Sándor fáradtan tette
6516 23| tölthetett délebédkor. Ilyenkor összecsapzott haját a közepén szétválasztotta,
6517 17| mint régen, szerette volna összecsókolni, akár itt a pályaudvaron,
6518 4| száz percentre és mindent összedolgozik, és mégis megbukik. Fáj
6519 15| csukott kocsiban - egy kissé összeesett. Lenyomta vállát az omnibusz-idők
6520 20| pillanatban - egész testében összeesve, szemét behunyva - látott
6521 14| át a pártvezér érzését:~- Összeférhetetlenségi törvényt kellene csinálni
6522 4| kecskével is a legerõsebb összefüggésben van ez a tárgy. De várjunk,
6523 11| és alá járkált, és kevés összefüggéssel beszélt:~- Nincs többé szén,
6524 7| tudta bõven fedezni amaz összegbõl, amelyet a családfõ adott.
6525 4| este, és Robin Sándor ez összegeket egy jogtörténet lapjaira
6526 1| henteshez is, és nagyobb összegért úgynevezett párizsit vett.~
6527 13| egybekelésük történetét akarta összegezni, elmondani röviden, dióhéjban.~-
6528 18| muzsikaszóval még jobban összehangolta azokat, akik hasonnemû ételek
6529 18| Tudja-e, hogy a mama megint összekerült a papával? Trafikjuk és
6530 25| maga se tudja, hogy.~És összekerültek ismét, lassan, lassan; megint
6531 10| ház asszonyával és urával összeköti. Szegény Piroska pedig irigységgel
6532 25| gondolt, aki egykor volt, aki összekötötte és elválasztotta õket egymástól.
6533 21| kellett látnia, hogy minden összeköttetésétõl, az egész világtól elvágta
6534 13| valami, ami örök idõkre összekötve tart magával. Magában nincs?
6535 22| honnan és hogyan fogja összelövetni.~- Ha tenni akarsz valamit -
6536 9| azért! - felelte Sándor, összenézett Bem Gyulával, és a díványon
6537 23| Afrikával. És hogy a szívem összenõtt a röggel, ahol születtem,
6538 13| végrehajtást foganatosítani!~Összeölelkezésre már nem tudta rábírni õket.
6539 19| szemeit, fölébredt. A barátok összeölelkeztek, Gyula egy kissé elfordította
6540 23| és reáborult az urára, összeölelte, nem gyöngéden, erõsen,
6541 9| kereste, kutatta. Végre összepillantottak s reszkettek a gyönyörûségtõl.
6542 4| részvénytársaság alakjában. Összepótolják a pénzt, amelyre e három
6543 22| föl s alá járt a szobában. Összeráncolta homlokát, de talán egy kissé
6544 19| beteg elérzékenyedve. Majd összeráncolva homlokát, hozzátette: -
6545 17| csalódik, és most - egyszerre összeráncolván a homlokát - neki jutott
6546 20| hátrált, fuldokló zokogása úgy összerázta, hogy nem volt többé ura
6547 12| megrémülve. Körülnézett, összerezzent - mosolygott:~- Hû maradok
6548 3| kisütött bajuszú võlegény, az összeszaladt utca... ah, mindez olyan
6549 13| amelyeket magának adott - holnap összeszedem; küldjön értök el.~- Nincs
6550 19| Komoly? - kérdé Robin Sándor, összeszedve magát.~- Én nem tudom -
6551 10| semmi áron, elkergette, összeszidta és azt mondta, hogy inkább:~-
6552 3| elfogyott. Minden csepp vére összeszorított ökleibe futhatott össze,
6553 1| pokolkõ, égette a mellét, összeszorította a szívét, sõt arra késztette,
6554 12| nem volt mégsem. A szíve összeszorult. A nagykendõs alakra nézett,
6555 14| ennek a kígyónak a fejét összetapodni, fekete szakállára rálépni,
6556 20| aki fél a büntetéstõl: összetette kezeit. A férfi undorodva
6557 22| ország két valakibõl van összetéve. Az egyik: akihez készül,
6558 10| egyszer, amikor Robin Sándor összetévesztette a kis Sándort Palkóval,
6559 22| mindenért expiál. A paraszt összetöri az illetõ nõ csontjait,
6560 12| éjszakán.~Mindkét kezét az összetört férfi elé nyújtá:~- Menjen!
6561 4| Összevesztetek, mindjárt összeütöm a fejeteket, csókoljátok
6562 12| hamarább; ki jobban s szebben. Összevesznek, ingerkednek, hajba kapnak,
6563 4| tréfásan megkorholta:~- Összevesztetek, mindjárt összeütöm a fejeteket,
6564 8| ezek a könyvírók, hogy összezavarják a világot, elterelik természetes
6565 20| a becstelent, a gyávát összezúzza. Csak aztán tudta, hogy
|