1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
6566 23| akiknek a teste is boldog összhangban lehet. És olyan puhán, simán
6567 11| hogy egy nagyobb utazási ösztöndíjat ajánlott föl Bem Gyulának. -
6568 10| német a faj önfönntartási ösztönének okvetetlen érvényesítésének
6569 18| nagy ananászból, és valami ösztönszerû szomorúság fogta el, hogy
6570 8| oly önálló, erõs, sõt vad ösztönû leány: olvasmányai mégiscsak
6571 21| elölrõl.~A teljes lerombolás ötlete megtetszett.~- A legelsõ
6572 23| szeretkezõ madárnak elméjébe nem ötlik mi sem, ami nem szerelmükre
6573 5| mellényzsebébõl egy gyûrött, piszkos ötvenest, és a Sándor kezébe gyûrte:~-
6574 11| Pokolba a pékekkel, az ötvenforintos álló portréikkal. Veszek
6575 8| kezei erõsebbek, mint az övéi. És ha homályosan is, de
6576 3| Mégis, szemben a lakásadó özvegyasszonnyal, szemben a közvéleménnyel,
6577 15| fiáker-rend”, amelyet nem őfelsége, hanem a mágnások alapítottak,
6578 14| miniszterelnök; valahogy meg ne tudja õfelsége, hogy van egy nõ, aki ez
6579 21| a beszéd, ontotta tovább óhajtásait, vágyakozását és sokféle
6580 20| Fent két ablak még világos. Óhajtva óhajtotta, szörnyen vágyta,
6581 10| Liza megnyugtatta õket:~- Ojjé, Sándorka azt nem bánja,
6582 5| külsõ szín csaló mivolta oka-e mindezeknek, avagy úgy áll
6583 8| egy darabig. Ne kutassa az okait, kéri, sõt megparancsolja,
6584 7| mehetett többé az utcára. Ennek okán otthon maradt, a lábát fájlalta,
6585 15| Magyarországon, akárhogy szidjuk őket.~Robin Sándor igen jól érezte
6586 3| katonasággal. Nem volt a szükséges okiratok, különféle bélyeges papirosok
6587 18| kikotortuk a régi ügyvédi oklevelét, albíró lett. Sok bajt csinál
6588 20| mind a tûzbe dobja, egyéb okmányokkal, minden papirossal együtt,
6589 5| szerettek. Természetes, hogy más okok is közrejárultak, teszem
6590 24| Robin Sándor igen kicsiny okokra, sõt mi ok nélkül is bevagdalta
6591 21| érvényesül; a kor iránya ez, okosabbnál okosabb, jelesebbnél jelesebb
6592 13| újra hangot változtatott, okosan, világosan, csaknem szakszerûen
6593 15| tartozott, akiknek a magok okossága épp elég egy házban. Õ,
6594 10| csodálni lehet a tehenek okosságát és finom megkülönböztetõ
6595 22| nem találok erre elegendõ okot? Csalásokat követtek el -
6596 15| némi helyi fájdalmakat is okozol: állandó és nagy a szolgálat,
6597 19| aki halálos szenvedéseket okoztál nekem! Úgy, mint még akkor,
6598 21| gondolat is, hogy fájdalmat okozzon ennek. Inkább vidámmá akarta
6599 8| választott, gyerekésszel, oktalan elhatározással. Pajtáskodás,
6600 22| neked, hogy a gyûlölködés oktalanság, bele kell nyugodni, hogy
6601 4| zsidónak fogták pártját, talán oktalanul, mert egy fõherceg mégiscsak
6602 5| akit a magyar nyelvben oktatott. A hajléktalant szerették
6603 10| önfönntartási ösztönének okvetetlen érvényesítésének nevezné
6604 23| moha, illatosabb, mint az olajerdõ. Köszönöm, hogy nekem adtad.
6605 4| szamár; sablonos munkában. Olajfestékkel már alig dolgozhatott, pedig
6606 23| rebbent meg, amikor Gyula olaszul kezdett beszélni:~- Per
6607 5| mondott be kevesebb vagy olcsóbb ételt, mint amennyit megevett.
6608 16| szeretett jól enni, szabadban, olcsón. Akkoriban történt, hogy
6609 4| marad. Ezért, és különösen olcsóságáért, áldassék föltalálója, kinek
6610 9| nevetett rajta, úgy, hogy az oldala is belefájdult, kacagva
6611 4| igyekeztek a helyzetet komoly oldaláról is felfogni és megbeszélni.
6612 14| védelmezte is. De nekiment az oldalnak, amely a törékeny embert
6613 23| míg dél felé, a sziklás oldalon szent Ambrus pálmái fázni
6614 21| mennem? Fiúk, át a másik oldalra.~Mentek, mendegéltek elõre
6615 22| fantasztikus hasonlatnak. Oldalvást nézett Robin Sándorra, és
6616 19| hogy csaknem belepte az ólomba foglalt ablakokat, és hatalmas,
6617 23| tenger, sötéten, mintha ólomból lett volna öntve, végét
6618 3| Ti akarjátok egymást olthatatlan, örökkévaló, isteni érzéssel,
6619 3| langyos Pesten büszkébb, olvadóbb lelkû, kedvesebb egy pár
6620 23| vagy Petõfi megint?~- Semmi olvasás; tanulni kell! Maga le mer
6621 8| sõt vad ösztönû leány: olvasmányai mégiscsak hatottak reá.
6622 24| rengetegben. Ha az újságban nem olvasnám néha a nevét, azt se tudnám,
6623 4| úgy hívnak: jövõ.~Fiatal olvasóim, remélem, meg vagytok elégedve
6624 19| arra az ezüsttrónusra... Olvasok neki... A Mouret abbét olvastuk,
6625 22| nem is kell. Ti már nem olvassátok a bibliát, bent van Mátéban,
6626 23| Én sem tudok aludni, olvassunk. Kell Copperfield, vagy
6627 22| pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a Teremtõ az elsõ
6628 19| Olvasok neki... A Mouret abbét olvastuk, de attól nagy láza volt,
6629 14| hevesen támadták. Egészen olyanforma lárma volt, mint egy kávéházban,
6630 19| keverni a fehér festéket, vagy olyanhoz, mint Munkácsy, akinek finomak
6631 7| és le sétált - lehetõleg olyankor, amikor senki se látta.
6632 24| urakat talált ott csupán, olyanokat, akiknek a tavasz csak júniusban
6633 24| vendéglõkben partnereire, olyanokra, akikkel egymást kölcsönösen
6634 10| valami jóra, megnyugtatóra és olyanra találnak, amely ellen Sándorka
6635 11| halat vegyen. Érezte, hogy olyasvalami történt, ami egy nagy vacsora
6636 7| megcsókolják, és sûrûn és forrón omló könnyekkel melengetik föl.~
6637 3| kombinálva: lóvasúttal meg omnibusszal mentek. Mind, mind igen
6638 15| összeesett. Lenyomta vállát az omnibusz-idők sok emléke, izgatta a kérdés:
6639 14| visszakönyörgött hozzá. Õnagysága született miniszterelnök;
6640 21| ti ketten, te. Feleséged õnagyságához van szerencsém, ismerem.
6641 21| nehezére esett a beszéd, ontotta tovább óhajtásait, vágyakozását
6642 23| templommagasságú csapszékekben operákat énekeltek berúgott matrózok,
6643 23| hajón - mindössze harminc órai út - megesznek egy csepp
6644 18| minden régi, igazán boldog órája mögött.~Mámoros volt talán,
6645 15| meleg, csendes hajnali órán.~- Menjen, menjen törvényeket
6646 6| indítottak. Reggeli hét órára kellett ott lennie.~Az öreg
6647 14| a miniszterelnök.~Másfél órás beszédének már vége felé
6648 1| barátságos, de elhanyagolt orcáikra. A Robin élénk lelkiismereti
6649 7| félõs, hogy a nap a kicsike orcájába süt, ha majd a nap sütni
6650 3| vicceket csinálni, az ajkukról ordináré szavak pukkantak el - mint
6651 1| Ezüst kecske nincs, nincs! - ordítá ismételve, tréfás kétségbeeséssel.
6652 20| szorította kezét, és sírva ordította:~- Miért tetted ezt velem,
6653 1| késztette, hogy elfojtott hangon ordítson is, mind ezt, hogy:~- Bûndíj,
6654 3| amint mennyezete támad, orgonája nõ. Hirsy, újabban filológus,
6655 19| ruhákba, csipkékbe, beborít orgonával, violával, leültet, néz,
6656 23| gygante... Ön eredetileg egy óriás! Sok fekete bort, madame,
6657 14| teherhordókat és ugandai óriásokat. Embereket üttethet agyon,
6658 8| kell önnek pénz. (Ámbár õrizkedjék pénzt költeni. A pénz fiatalembernek
6659 19| viasz-szentek, akiket üvegkoporsóban õriznek szicíliai templomok. Tegnapi
6660 21| Csaknem újra beléharapott az õrjöngõ düh, mert be kellett látnia,
6661 24| tartotta, vigyázott reá, õrködött fölötte, és nemegyszer segített
6662 10| csak jut neki is egy-egy orr, fül, kabátszél. De a változatos
6663 2| lelkem, hazudott, érzem az orrán; puha. Maga mind csalogatott
6664 2| hatalmas termetû fiatalember orrára tette a mutatóujját:~- Maga,
6665 4| megremegtették. Az állát, orrocskáját, a fülét lerajzolta magában
6666 21| Nekem, korcsolyázni! Az orrom már lefagyott... Annyiszor
6667 18| gömbölyû arcú, de hegyes orrú úr igazgató volt, egy nagy
6668 10| kegyetlenül megverte a szabályos orrúakat. Csönd lett. A csöndben,
6669 4| bíró tekintélyét egy idegen országból szedett, ott emlékezetes,
6670 14| revizorja - végigmennék az országon, ó, be sokan leszünk becsukva.
6671 5| sikkasztottak, megõrült és az õrülésre hajlamos, szóval: ember
6672 20| miután kibontakozott abból az õrületbõl, amely õt elfogta. De már
6673 9| futkároznak a városban, mint az õrültek, de pénzt nem kapnak sehol.
6674 5| valamint egy szolidabb õrültekházában is, ha mint józan tanulmányozó
6675 20| rá is rivallt:~- Meg van õrülve, mit akar?~Megfogta az asszony
6676 19| nagy urak felküldték az orvosaikat, professzorok jöttek föl
6677 23| aludni! - idézte a Gyula orvosainak receptjét, és a külön kupéban
6678 5| tébolyadottakat, és az ápolókat és orvosakat tartod annak. A külsõ szín
6679 20| Vágtasson, ahogy csak tud, orvosért megyek, nagyon beteg vagyok!~
6680 23| és így gondolják ezt az orvosok. S ha a valóság talán nincs
6681 10| elhívatták - nem is akar neki orvosságot adni. Gyüjjenek, gyüjjenek!~(
6682 23| beszélt soha egy becsületes orvossal! Másnap nyár lett, nyilván
6683 23| hogy a festõ elindulhasson orvost keresni. A címkönyvbõl keresték
6684 9| ember tényleg tudott az õs-szanszkrit nyelven. Mért ne tudhatna,
6685 8| Nagyon hisz és nagyon fél õsei istenétõl, másrészt azonban
6686 24| kezdett dolgozni, visszatért õseinek hitéhez, sõt állásban lévén,
6687 23| egyél belõle. Ennek az õsét Michelangelo ette meg, tehát
6688 5| Mármost elég ebbõl az ostobaságból. Vegye a pénzét, keressen
6689 7| szolid, komoly nevelést.~Sok ostobaságot beszélt össze a mi tüzes
6690 8| kezek nemcsak simogatni, de ostorozni és fojtogatni fogják még.
6691 15| csettentésével és csípõ ostorral is - ûzött, rohantatott
6692 25| szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort is, igazit.~Elvesztették
6693 18| számot, a többi mérgeskedve ostromolta tovább, éppen hogy szakállába
6694 15| is jobban szeretném, ha õszintébb és egyenesebb volna! Magának
6695 5| nem szabad elárulnia. Az õszinteség se nem jó, se nem érdekes,
6696 8| zavartatva magát a lassan oszló közönségtõl -, kezét is
6697 21| világon csak „én” - valahogy oszlott, gyengült abban a pillanatban,
6698 10| mozdulatával integetett utána:~- Ez oszt’ a menyecske! Nem azért,
6699 10| vidékre megy~Az alsó rangú osztály igen erényes életet folytatott
6700 3| hogy nem ama társadalmi osztályba tartoznak, amely e helyiségekbe
6701 9| haragudnának az úgynevezett alsó osztályra, bizonyára õk is szánják
6702 18| kilöketett, egyfajta állást úgy osztogatott, mintha maga volna a király,
6703 7| mindazok, akik nekiesnek az osztrigának, bár utálják, de osztrigát
6704 7| osztrigának, bár utálják, de osztrigát nem enni - nem lehet, nem
6705 18| takart sült krumplival, osztrigával és vaddisznó szalonnával
6706 19| tiszta - nyugvóhelyekre volt osztva. Az egyik sarokban fehér
6707 22| farizeusok, kik kísértvén õtet, ezt kérdik vala tõle: Szabad-é
6708 12| becses - kék papirosokat ottfeledte a varrógépen, de Piroska
6709 9| és kényelmesen, sõt egész otthoniasan elhelyezkedett. Csak széles
6710 22| érezte magát csak jól és otthonosan. Most is bizonyára csak
6711 9| Hanna szemében is egész otthonosnak, sõt kedvesnek tûnt föl,
6712 22| legalább!~Még egy darabig ottmaradt hatalmas barátja mellett,
6713 2| van Pesten. És mi inkább õutána jöttünk, mint önhöz. Piroska,
6714 19| révén lehet hozzád jutni. De óvatos vagy - mondják -, én pedig
6715 9| világ.~Az öregasszony tehát óvatosan mosott a szoba délkeleti
6716 22| rágalmazóknak. Nekem itt óvatoskodnom kell, mint a szakácsnénak,
6717 25| maga mellett valaki, aki óvja, védi, félti és szereti.
6718 3| hittük is: jobban, mint Pablo Sarasate.~Az apostol - mellesleg
6719 14| hogy a kókuszszõnyegek, a pádimentom alatt, az egész képviselõház
6720 10| átveszi a gazda, hogy a padkára terített szûrre letegye,
6721 3| széles elõszoba vöröstégla padlatján, mosdásra és öltözködésre
6722 10| hogy halvány homlokát a padlóhoz verve sírhasson, zokoghasson,
6723 9| lakók vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat, mert a szegény
6724 14| sült-fõlt addig, oldalt a padon, ahol képviselõkre, sõt
6725 8| oktalan elhatározással. Pajtáskodás, kíváncsiság, nagylelkûség
6726 10| is, hogy megszabadultak a pajtásuktól.~Piroska ijedt tekintettel
6727 14| Mint egy alma, amelyet pajzán, szép nõ dob, koketten,
6728 17| sõt a reggel is.~Hanna pakolás közben hozzá-hozzá szaladt
6729 11| annyi pénz, mint a szemét; pakolni, sietve, megyünk Pisába,
6730 23| tenger meg mi ketten!~Sietve pakoltak, sok üveg aranyszérumot
6731 4| színt a bádogtubusokból egy palettára kinyomni! Aggályait és szomjú
6732 19| pálinka, asszony? Hozzanak egy pálinkásboltot - mondá vidáman. Majd kesernyésen
6733 22| megpihent, ajkához értette a pálinkáspohárt. És ezenközben eszébe juthatott,
6734 6| tudomásul vette, hogy nem él pálinkával.~- Nem is való fiatalembernek,
6735 14| át megpillantotta, amint pálinkázó öregurak egy fiatal leányt
6736 10| összetévesztette a kis Sándort Palkóval, a parasztgyerekkel, ki
6737 23| Holdas éjjelen érkeztek a pálmaerdõbe bújt városkába és gondolták:
6738 23| õket vagy az hotelier-k?~A pálmagarádok között, a muskátli kerítések
6739 23| sziklás oldalon szent Ambrus pálmái fázni kezdtek, megborzongtak,
6740 23| álmában beszélne, a csonka palóc ballada elsõ sorait mondta:~-
6741 23| Genovát, la bella-t, gigászi palotáival, magánházainak még meg nem
6742 2| karom, dolgozni fogok. A pálya elõttem nyitva, mindenki
6743 21| vizeihez.~Mikor kiért a pályaházhoz, akkor kérdezte csak meg
6744 21| Mert akkor okvetlenül más pályán kellene élnem. Neked, szerencsére -
6745 17| összecsókolni, akár itt a pályaudvaron, a közönség elõtt. Csókolództak
6746 13| vágott közbe:~- Mondtam-e, panaszkodtam-e magának én ezek miatt valaha
6747 2| küzd. Mi is ebben járunk, a papának egy kis malõrje támadt.~-
6748 18| mama megint összekerült a papával? Trafikjuk és lottójuk van,
6749 10| fáradt is volt.~- Inkább a paphoz! - mondá az anya.~- Ide
6750 20| belecsavarták. Az olajos papír lángja világította meg és
6751 22| zsebében kotorászva egy elbújt papírforintosra lelt, és ezzel bement egy
6752 11| kezében a tett - egy köteg papiros, szemmelláthatólag pénz,
6753 12| rongyos - de oly becses - kék papirosokat ottfeledte a varrógépen,
6754 20| egyéb okmányokkal, minden papirossal együtt, ami csak a kezébe
6755 9| csakhamar egy hitvány kék papirost és néhány forintot hozott
6756 25| fiú. Föltakarta rajta a paplant.~Hát ott volt a gyerek mellett,
6757 23| volna. Magának az esketõ papnak az arcát rejtelmes égi fényesség
6758 22| férfi kezét.~- Fiam - mondá papoló hangon -, én mondom neked,
6759 16| hogylétérõl tudakozódtak, a sok paprika nem ártott-e meg neki...~-
6760 4| meghintette borssal és paprikával. Sok volt, szép volt, hideg
6761 25| bolyongtak.~De belladonna, papsajt, lósóska, mérges vagy virágtalan
6762 10| aki a forró napban ült és papsajtot evett. Megérezte jövetelüket,
6763 18| aszfaltját a ráfagyott hajnali pára tükörsimává tette. Egyszer
6764 14| boldogtalan ország kormányzásának parádés szervezetét.~Tetszett neki,
6765 23| ahogy a nap vibrál a tenger párájában...~És így éltek teljes hat
6766 9| szegényeket, de a nekik parancsoló állam - amely e pillanatban
6767 8| a családomban pedig én parancsolok. De azért nehéz dolgom lesz
6768 25| szigorú is lett:~- Jer ide, én parancsolom, én...~Nem merte mondani
6769 10| az egész falu, közönséges parasztákáccal, amely épp most nyílott
6770 25| ha valakivel, ezzel a jó parasztasszonnyal megeshetett. A maga kis
6771 25| már. De odaadták, mert a parasztasszonynak magának is úgy rémlett,
6772 25| be sok úri ruhája lett! Parasztgyerek, igazi, el nem tûrte volna
6773 10| kis Sándort Palkóval, a parasztgyerekkel, ki is tört néhány keserû
6774 17| államférfiú.~- Beülök egy parasztházba, se iszom, se alszom. Nem
6775 9| biztosabban fogják. Valami fiatal parasztleányt, jó kövér dajkát kellene
6776 10| szerepet játszik ez alkunál. A parasztné füvet hozni volt. A fû a
6777 10| megelégedetten gõgicsélni kezdett. A parasztnõ ezt szerette, és folytatta
6778 10| pirosképû, szintén rongyos - de parasztosan rongyos - néha-néha szétvert
6779 16| régi szolgáját, egy szelíd parasztot neveztessenek ki helyébe.)
6780 25| másnap el is ment velük. A parasztpár nem szívesen adta, mivel
6781 23| ha jõ az este, és gyilkos párázatokban járja be a világot, hogy
6782 22| az õ feleségét, hanem ha paráznaságért, és mást vejénd, parázna
6783 24| elõl megszökött, és egy kis parázs pletykáért benézett egy
6784 23| kandallókban inkább fõ, mint parázzsal ég. És fázni se tud oly
6785 22| rémlátásban: Sándor valakit párbajban megölt, és most hozzája
6786 14| tisztikaszínóvá változott. A párbajképtelenség ideálja, a Robin Sándor
6787 24| kölcsönösen megbecsülték. Párbajsegédeire, akikhez - egy évben - igen
6788 17| képviselõkkel. Szeretett volna egy párbajt, nem az elõrehaladás, nem
6789 14| politikai botrányból egy párbajügy lett, egy embernek a dolga
6790 10| szepegésben fölhallatszott ez a párbeszéd:~- Megmondom a mamámnak!~-
6791 20| Sándor fölugrott, mint egy párduc, aki látja jönni az áldozatot.
6792 15| lassan, észrevétlen õ lett a paripa, amelyet egy asszony hízelgõ
6793 24| Hol õ tért ki a szegény paripáknak, hol ezek az árva méltóságos
6794 11| megyünk Pisába, Firenzébe, Párizsba!... Szabálytalan és iskolázatlan
6795 15| nem adnak - kenyéren és párizsin is! - jegyezte meg aztán
6796 1| nagyobb összegért úgynevezett párizsit vett.~A fiúk mind aludtak,
6797 25| szálló felhõk és ennek a párja után, aminek a neve a te
6798 14| vagy! Te vagy az üdvöske. A parlament beléd fog szeretni, az öreg
6799 14| egyszer bejöttél közénk a parlamentbe.~Robin Sándor zavartan,
6800 14| Robin Sándor a parlamentben~Elfelejtett fiákert venni,
6801 10| piros kalásszal kivarrt párnácskát, kicsike szemfödelet.)~Az
6802 23| kezdõdött meg násza ama párnak, melynél szemérmetesebb
6803 23| kereskedõ emberek arca, az új párok, akik mindennap érkeznek
6804 21| gyermekekkel. Búcsúztak, paroláztak, Hirsy felágaskodott és
6805 3| most kezet fogott az új párral, homlokon csókolta õket,
6806 3| modorban ünnepelte az új párt, igyekezvén a testiességnek
6807 5| politikai és társadalmi pártállásának, egyenességének és hajthatatlanságának
6808 15| össze a széthúzó elemeket, a pártfegyelem testén te vagy az aranykapocs,
6809 22| ijedelemmel gondolt legfõbb pártfogójára, a kormányelnökre, aki uralkodik,
6810 14| feléje sietett erdõvásárló párthíve. Robin Sándor egy homályos
6811 14| magához a jelentkezõ új párthívet, Robin Sándort.~Az étkezõ
6812 14| hogy a skandalumot a maga pártjának céljaira fölhasználja.~-
6813 4| bennük. A zsidónak fogták pártját, talán oktalanul, mert egy
6814 24| vívóteremben, a vendéglõkben partnereire, olyanokra, akikkel egymást
6815 23| itt horgászik elõttem a parton. Egy rongyos úr, az én koromban,
6816 20| miniszter, egyszer egy elõkelõ párttag - az erdõszállító:~- Vigyázni,
6817 14| törvényjavaslattá alakította át a pártvezér érzését:~- Összeférhetetlenségi
6818 21| várba kell fölmennie, a pártvezérhez, a várúrhoz magához.~
6819 23| pillanatra mégis megrebbent a mi párunk, inkább az asszony, mint
6820 24| volna, ha megvolna; mily passzió volt, hogy tudtam sétálni
6821 10| alakja, amely keresztül-kasul pásztázza az egész falut. Amíg jön
6822 17| rakoncátlan folyó, állóvíz, patak. Csak egy vidéket kellett
6823 22| hangon - talán egy kissé patetikusan is, nem engedve magát félbeszakítani,
6824 25| szerette. A többi fia megette a patkószeget, ez a szalonnát is csak
6825 23| láza volt, dacára minden patológiai romantikának, s hajh, talán
6826 7| családi mozzanatokat: a patriárka, aki családjának gyûjt,
6827 22| valami?~Az öreg ijedten pattant fel, és az ajtó elébe állva,
6828 19| grófné elment, mint egy páva. Gyula a kezét nézte, sokáig
6829 1| eredt, ajándék volt, egy pazarló édesanyának születésnapi
6830 3| langy tavaszi esõk a virágos pázsitokat. Az anya nem vigyázott reájuk,
6831 22| el az asztalt, két üveg pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon
6832 4| életnagyságú kréta- és szénrajz. A pékek, a fûszeresek, a nyugalomba
6833 11| szén, se kréta. Pokolba a pékekkel, az ötvenforintos álló portréikkal.
6834 5| fölélénkültek, és követték elnökük példáját, valamennyi említette a
6835 22| gagyoghat, és addig-addig példálózik... Mert csak egy igazság
6836 1| az egész arca elpirult, a pelyhedzõ bajusza alatt is.~- Neki
6837 7| fecskefióké lehet, amikor anyja pelyhes melléhez, annak szárnya
6838 5| vén színész, havi harminc pengõbõl élõ, de oly méltóságos és
6839 5| szigorú, a havi harminc pengõjével.~Kérdem: mennyivel volt
6840 3| irt; hallgató magyart öt pengõs hegedûn játszott; mondottuk
6841 6| mindent lát, és nem kerül pénzbe.~Hanna hízelegni kezdett
6842 4| dolgozott, és munkásságának pénzbeli eredményét minden este elvitte
6843 5| más, nem látható személy pénzéhez. És - Isten a tanúm, nem
6844 3| az árvagyám leánya, aki pénzeinket és bankjegyeinket nagyon
6845 19| lehet vesztegetni téged, pénzeket keresel... És a feleséged
6846 21| hogy kevés a pénzük... Én pénzelem õket, havi nyolc forinttal,
6847 14| mágnásról, aki e birtokot potom pénzen fogja megvenni a földéhes,
6848 3| A jelenlevõ idõsebb és pénzerszénybõl fizetõ közönség megbotránkozással
6849 5| az ostobaságból. Vegye a pénzét, keressen magának segédet
6850 6| nem volt kicsiny: a fehér pénzférfiú ezuttal egy félbolond lengyel
6851 4| természetesen a jó Hirsy - pénzfizetséget nem is kapott, csak kosztot
6852 11| azért igen elõkelõ állású pénzkereskedõk már csak másolatokat rendelhettek
6853 17| mert kétszeres értéket ád a pénznek, és akinek nagy a híre,
6854 14| nem értett egyebet, mint pénzösszegeket, kisebb-nagyobb számokat,
6855 1| fiatalember szerette volna a pénzösszeget visszavinni az intézetbe,
6856 14| fösvényebb parasztok elõl. Valami pénzösszegrõl kezdtek most beszélgetni,
6857 14| mibenállását. À jour kell lenni a pénzpiaccal!...”~Nyomban hozzá is akart
6858 11| de mély jelentõséggel a pénzszámláló asszonyság.~A festõ megsértõdött,
6859 9| fogadtatást. A szerfölött drága és pénztelen hónapban pénze neki sem
6860 21| ott kisült, hogy kevés a pénzük... Én pénzelem õket, havi
6861 11| találom.~- Vegyél mást, pénzünk van, aranyból! Vegyél magadnak
6862 1| semmit tennie.~Futott haza a pénzzel. Útközben megvásárolta a
6863 1| Az ifjú a nyárhoz képest pepita nadrágot, de a forró nyári
6864 18| az ablak nyílt, és pár perc múlva ott volt közöttük,
6865 19| betegen.~Robin Sándor az elsõ percekben alig tudta, hogy hol van,
6866 4| szélhámos üzletet, amely száz percentre és mindent összedolgozik,
6867 20| hogy Robin Sándor néhány percre elvesztette eszméletét.
6868 9| tüdõgyulladás. Csak a közönséges perekben dolgozókat, az adóvégrehajtókat
6869 15| ülésén. Ügyvéd lett, úrbéri pereket keresett, talált. Kevésvártatva
6870 18| nyomorúság! Mert az emberek nem perfidek, ha étkeznek, és ez elemi
6871 17| bele, hogy aki látta õket a peronon - és nem ismerte - azt hihette,
6872 24| lévén, magát Sándort is perszvadeálta, hogy térjen az õ egyházközségébe,
6873 4| behorpadással, olyan, mint amilyent Petõfinek rajzolnak, és amilyen formájú
6874 19| legjobban, és nagyon szeret Petõfirõl beszélni. Úgy ismeri, mintha
6875 2| fölfrissítse, hanem az, hogy: nincs petróleum, az üveg üres. Pedig estefelé
6876 23| decemberi napban, és feketén pettyezik a fehér liliommezõket. Sõt
6877 23| minden valószínûség szerint phthisisrõl ábrándozik! Persze, professzorokkal
6878 11| galuska? - kérdé újra, a piacra készen.~Néhány másodpercig
6879 9| igaz érzése, miután babonás pietizmusának, a könyvekbõl tanult erkölcsi
6880 12| veresen.~Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának kövérségét
6881 11| folytatá -, fõznek neked teát, pihenj, meg kell nyugodnod. Nekem
6882 23| aludni kell.~- Aludj, aludj, pihenjed ki magad.~- Ne vedd el a
6883 11| kizárólag bodzateával.~- Pihenned kell, fiam! - jegyezte meg
6884 11| mindegyre futnom kellene, és pihenni vágyom. Elaludni szeretnék,
6885 19| ír is.~- Fest is?~- Nem, pihennie kell. Pedig tíz évre volna
6886 4| halálra fáradtan Robinékhoz pihenõre tért, szíve izgatottan vert,
6887 22| magány, hogy magamnak teljes pihenõt adjak. Ott volna az éjjel,
6888 14| fölhasználva a nagy lármát - pihent egyet, fejét lehajtotta,
6889 15| frondeur vérmérsékletek pihentetője és megnyugtatója, a becsület
6890 7| nagy, elit bálok, dúsgazdag piknikek legyenek, olyanok, amelyeken
6891 23| Jóisten - nyilván kedves földi piktorának kedvéért - a hajnali esküvõre
6892 11| abba, ezek nem értenek a piktúrához. Majd a következõ képeim;
6893 5| megõszült szemöldöke és pillái alól a legszebb kék szem
6894 13| látják...~Amíg Robin Sándor pillája egyet-kettõt mozgott, addig
6895 20| az ellágyulásnak egy oly pillanata következett be, ahol mindent
6896 22| ebben a legválságosabb pillanatában, tisztán és keményen látta
6897 4| messze jövõhöz? Azt hiszem, a pillanatnyi szükség beállott, pénz kell,
6898 4| méltatlankodással, de fölhasználva ama pillanatokat, amíg Sándor vacsorára való
6899 9| világosságról jövet, az elsõ pillanatokban nem is tudta tájékozni magát,
6900 23| télben; ó, drága szúnyog! Sõt pillangók is jöttek délfelé, rövid
6901 5| legszebb kék szem fenséges pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros
6902 8| nézett, ragyogó, szerelmes pillantással:~- Szeretném magát itt az
6903 9| lehúzzuk a földre, még alább a pincébe, egész a pinceszobáig. Ez
6904 6| formátlanul gyönge, mint a pincében nõtt virág. De ezek közül
6905 9| és szénárusok úgy állanak pinceboltjuk ajtajában, mint egy-egy
6906 5| pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros felé. Shakespeare-t
6907 3| nélkül. Az elõkelõ vendéglõ pincérei megérezték rajtuk, hogy
6908 9| alább a pincébe, egész a pinceszobáig. Ez nem éppen rossz lakás,
6909 25| mindketten megdöbbentek. Pipa volt a szájában, a füst
6910 10| cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának egy különös
6911 14| képviselõt, aki a haragtól pirosan, de hideg gõggel ült helyén,
6912 6| vörös, aranyban játszó, pirosba hajló, és tíz leánynak sincs
6913 14| Sándorhoz:~- Piroska, és mi lett Piroskából?~- Szemtelen! - szólt Sándor,
6914 18| kívül a legismerõsebb, a Piroskáé.~Föltépte, elolvasta az
6915 5| keresett egy csuklót, elõbb a Piroskáét, de azt nem lehetett megfogni.
6916 23| egy idegen férfi, odamegy Piroskához, megcsókolja elõtte, és
6917 3| de hangját halkította: Piroskáról beszélt, akinél tökéletesebb,
6918 23| szivart is, lefeküdt, elkérte Piroskától a nászbokrétáját, arcára
6919 10| Egy sárgahajú, de pufók, pirosképû, szintén rongyos - de parasztosan
6920 2| utolsó percben gyönyörû pirosra sütött, gondosan megspékelve,
6921 3| magas, tiszta homloka egy pirosság. Az ifjú mûvész beteges
6922 10| vegyes hódolattal nézte a pirosszoknyás, mezítlábas anyát, aki sorra
6923 23| bekopogtatott: mosolygott, pirult a hotelbeli szobalány.~-
6924 11| pakolni, sietve, megyünk Pisába, Firenzébe, Párizsba!...
6925 2| felé fordulva és Hirsy felé pislantva -, legyetek szívesek, és
6926 10| dagasztóteknõben feküdt, és onnan pislogott elítélõleg a parasztasszony
6927 10| finom orrok, de olykor a piszék, a tömpék is. Ilyenkor iszonyú
6928 14| homokra, és mutogatták - piszkálták, mérgesítették - a csúf
6929 10| könnytõl ázott, széltõl, portól piszkolt rongyait. Fölfelé néztek,
6930 20| Miért árultál el, miért piszkoltál be, miért csaltál meg?~-
6931 22| akar kibonyolódni, amelyek piszkosak, csúfak, és nem a saját
6932 4| részben a felsõbb körök is, piszoknak nézték és kigumiztatták.
6933 22| ahol cinikus dolgokról, piszokról, erkölcstelenségrõl, házasságtörésrõl
6934 23| hotel fala is, egy-egy rossz pisztoly pukkanása, hatalmas pofonok,
6935 14| vadászbekecsed?... Tudsz-e lõni pisztolyból?~- Menj a pokolba! - kiáltott
6936 19| vele. Fogunk mi még festeni plafondokat is.~- Múltkor a grófné volt
6937 23| betegség. Mind más, az öné pláne tünemény!~- És szabad tudnom,
6938 22| hátulgombolós, kiválóan plasztikus derékban járt, igaz, hogy
6939 7| amely elõl egy kis szobába, pléhkályha mellé menekülni olyan boldog
6940 7| hozatván, izzóra fûthessék a pléhkályhát, és krumplit süthessenek
6941 24| megszökött, és egy kis parázs pletykáért benézett egy klubba - nem
6942 3| lefõzni, be kell dugni a pletykák csapját. Legjobb lenne persze
6943 19| Én, neked?~- Te, nekem. Pletykálnak rólad, és ami még rosszabb,
6944 14| mind nõl, nõl, húsosodik, pöffeszkedik, ki akar emelkedni, magasan
6945 1| nélkül játszott. Forgatta, pörgette, az ezüst kecskefejet többször
6946 18| régen, egy valamirevaló poéta. - Régen volt ez, talán
6947 8| a tõke nélkül szûkölködõ poéták mégiscsak elítélik a nagyapót
6948 15| szemorvosok. Mi, kuruzsló poétanép, próbáljuk keresni a kór-
6949 16| egy kissé az ilyesmihez, poétikus hajlamainál fogva mindig
6950 18| az ezüst kecske bohókás pofácskája, amely ott fehérlett minden
6951 23| hogy bedugja bizalmaskodó pofáját a konduktor!~Majd mosolyogva,
6952 22| úgy sírt.~Az öreg ijedt pofákat vágott, és a rövid lábaival
6953 23| pisztoly pukkanása, hatalmas pofonok, vagy lehetetlenül cuppanó,
6954 5| sietve, elõbb itta ki a poharát.~- Ön, úgy látom - jegyezte
6955 22| amit most barátkozás címén, poharazás közben végez vele, az nem
6956 22| nagy üveg pálinkát és két pohárkát vett le.~- Orosz, a bécsi
6957 14| keserûséggel egy a testõrök közül, pohos, kisfejû földbirtokos, akinek
6958 14| miniszterelnök beszédjének pointeje elõtt pár perccel ez az
6959 14| egyszerre elsütötte beszédének pointejét.~Ráterítette a vizeslepedõt
6960 20| láz is kiállott tagjaiból, pokolbeli, bágyasztó forróság öntötte
6961 1| magát; a kapott pénz, mint a pokolkõ, égette a mellét, összeszorította
6962 15| gonoszság, hiúság, az egész pokolság láthatatlan apró bogaraival...
6963 22| tudott volna megölni egy pókot sem: hõsnek, hatalmasnak
6964 23| tulajdonságai az aranynak: ily magas polcra jutott volna a köztiszteletben?
6965 7| rejtelmes az egész. Az agg polgár, azt hiszem, ölne is egy
6966 10| ítélkezõk! Hadd vigyék a polgárbabát, engedjük, mert megakadályozni
6967 5| ebédelni. Vegyészek, bírák, polgármesterek, nagyobbára a negyven és
6968 9| oly fénypontokat rajzolt a polgárnõk arcára, mint egy négykrajcáros.
6969 3| vállalkozó szellemû! Hogy a policia ezt megengedi, gondolták
6970 5| A többiek visszatértek a politikához, kormányalakításhoz, a veszendõ
6971 2| téren. Úgy társadalmin, mint politikain.~- Az állókarzatról ki vagyunk
6972 22| erkölcstelenségrõl, házasságtörésrõl és politikáról beszéltek.~- Nincs, nincs,
6973 4| sok könyvíróé, mûvészé és politikusé; biz én ezt hiszem, és ki
6974 22| vele, az nem méltó egy nagy politikushoz, az valamely ravasz rendõrügynök
6975 15| rájött arra, hogy egy kezdő politikusnak, ha valami akar lenni, két
6976 16| megsértõdnek. De férfiak és politikusok valának, túl a negyvenen...~
6977 14| miniszterelnököt. Az újságok, amelyek politikusokról és színészekrõl mindent
6978 24| tagnak tette meg az ifjú politikust. Hogy az ifjú politikus
6979 14| helyiségekben való sûrû és kitartó politizálástól - és talán az éjszakázástól
6980 10| két megmaradt gyermek már pólya nélkül játszott a homokban.
6981 25| pólyáról ismerte meg õket, és a pólyákat bizony elvéthette nagy ijedelmében,
6982 25| szörnyen hasonlított. A pólyáról ismerte meg õket, és a pólyákat
6983 23| megülték a legdélszakibb pompájú nászt. Így elválasztva szerelmesen
6984 23| nászmenet.~A szegény, a pompára oly kíváncsi város, vak
6985 10| épp most nyílott fejedelmi pompázással; égi fejedelemséget értek.~
6986 23| egykor, fehér márványvilág, a pompázó halál tündérhelye: van egy
6987 3| gondviselés, amely - ha néha pont tizenkettõre is - de biztosan
6988 23| szenvedés, amelynek kibékítõ pontjai ne legyenek, és a haldokló
6989 8| hízelgést. Mindennap pontról pontra százszor is megállapította,
6990 8| viszonozni a hízelgést. Mindennap pontról pontra százszor is megállapította,
6991 10| gyerekek játszottak a porban, úgyszólván minden ház elõtt.
6992 22| festenek és zenélnek, a porcelánt idehaza festik, és nem kívánkozunk
6993 5| jártak az asztalhoz, kis porciót ebédelni. Vegyészek, bírák,
6994 1| távozott a helyiségbõl. Porig alázva, iszonyú szerencsétlennek
6995 3| szegény komfortáblis ló poroszkál, mind azt hajtogatjuk magunkban:
6996 18| legérzékibb haj - egy kissé be is porozva - fölfésülve, virággal,
6997 10| hogy ajkával érintené a port, amelyben szentek lábainak
6998 10| ragyogtak a tavaszi napban. A portákra ültetett sötét tujákat is
6999 14| nélkül ment a fõbejárathoz. A portás föltartóztatta a gyalog
7000 21| nekem, soha nem adtak, a portásnak mindég ellenszenves voltam,
7001 10| könnytõl ázott, széltõl, portól piszkolt rongyait. Fölfelé
7002 11| pékekkel, az ötvenforintos álló portréikkal. Veszek egy kocsiderék festéket,
7003 3| esetlenségét virágokkal pótolták, s a leánykának ez kissé
7004 14| mágnásról, aki e birtokot potom pénzen fogja megvenni a
7005 9| magához térve, hamarosan pózba vágva magát, ami a nadrágban
7006 4| cégnél. Oly különös volt a pozíciója, hogy okvetlenül kidobják,
7007 3| volt különösen sok baj:~- Pozícióm nem engedi meg, hogy ezt
7008 23| hamarabb rátalál a valóságra, pozitívabb és könyörtelenebb, szívük
7009 14| fordult felé:~- Ugyan ne pózoljon!~Csaknem összevesztek. De
7010 13| megszólítják, az este kelõ és préda után járó úrfik lesik, kifestett
7011 23| világnak el nem mondom!~Prédikáció nem volt, a võlegény sietett -,
7012 9| kalapját, sõt kevésvártatva prémes gallérját is, és kényelmesen,
7013 4| százat vagy többet, de prímára, minden aláfestés nélkül.
7014 9| gyûlölte a rendetlenséget, a primitívséget, a tárgyak és eszközök dísztelenségét,
7015 15| megnyugtatója, a becsület próbája, a ravaszság köszörűköve:
7016 15| Mi, kuruzsló poétanép, próbáljuk keresni a kór- és gyógytanát,
7017 14| mozdulat. Az új képviselõ próbált valamit hebegni a liberalizmusról.~
7018 10| ilyen házias teremtésre.~Próbát tettek ama üvegdajkával,
7019 19| vagyok.~A Robin Sándor fején profán gondolat villant át. Elhalványodva
7020 18| már megérkezett hölgyek, profanáló mohósággal a férfiak. Sándor
7021 19| felküldték az orvosaikat, professzorok jöttek föl hívatlanul, összevissza
7022 23| phthisisrõl ábrándozik! Persze, professzorokkal beszélt, méltóságos urakkal,
7023 14| Mindenki a zsebében volt.~- A program kérdése egy kissé zavarba
7024 2| egyenjogosítását vegyük föl a programba. Ez igazságos és okos!~Amit
7025 23| nézte vele, csinálták a programokat, hová mennek, mit s mit
7026 8| leány különös, vad és szinte programszerû könyörtelensége - mert,
7027 5| mért jött ide?~Bergen, a prókátor, édesdeden fölnevetett.
7028 14| huszonnégy évet?~- Most múltam.~- Protestáns vagy?~- Nem. Római katolikus! -
7029 20| erõszakkal kellett abból a maga provizióját kiszedni. Errõl is talált
7030 14| megveti, kémnek, sõt agent provocateur-nek tartja. Beszélt, csak beszélt...~-
7031 14| küldte. Megleckéztette, provokálta és legazemberezte mindezeket,
7032 10| író, aki sem tanár, sem pszichológus nem vagyok, úgy vélem, hogy
7033 4| aranyzsinóros ruhára és púderes copfra vágynak a legkomolyabb
7034 14| mélyen kivágott ruhában, púderozott hajjal.~A kocsi elõállott.~
7035 5| oly mimikával küldte el a pudvás retket, ahogy Edwárd király
7036 10| köztük. Egy sárgahajú, de pufók, pirosképû, szintén rongyos -
7037 23| utoljára már; be szép a hajad, puhább, mint a moha, illatosabb,
7038 14| éjszakázástól is - sárgák, puhák. (Akié ugyan nem gutaütésesen
7039 23| összhangban lehet. És olyan puhán, simán vitte õket a nászvonat,
7040 23| egy-egy rossz pisztoly pukkanása, hatalmas pofonok, vagy
7041 3| ajkukról ordináré szavak pukkantak el - mint a rossz rakéta -,
7042 16| a túrós galuska, a tejes puliszka, a madárhús, õsi töltött
7043 13| öregasszony bejött, hogy egy kis pulykakövérjét ajánljon, mert nehéz étel
7044 3| Abban az idõben forintos pumpból éltél, és tartottad el családodat,
7045 3| szólt:~- Keresztül-kasul pumpoltam a várost. Ezenkívül a leánykát
7046 4| kikelt ágyából, lefeküdt a puszta földre, sírt és jajongott,
7047 23| tengerével és egével alighanem pusztán csak rémlett nekik, valamint
7048 21| dühöngéseiben, de még a végsõ pusztulásban is elhiteti velünk, hogy
7049 12| a beszélgetést, leült a puttonyára, és társalgott a világ soráról,
7050 10| A másik egy fûvel teli puttonyból emelgette a fejét igen haragosan.
7051 6| engedelmeskedett:~- Est-ce que vous êtes ce jeune homme
7052 23| folytatta:~- Prego di cambiarmi questro denaro! Váltsa föl ezt a
7053 12| csakhogy szelíden... Tíz rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet,
7054 13| Összeölelkezésre már nem tudta rábírni õket. Sándor másodszor is
7055 23| és a maga nyomorúságos rabságában lassan-lassan elvesztette
7056 22| Valami baj van? - kérdé a rabszolgatartó, nem is nézve reá. Inkább
7057 14| fönn, egyenesen idejöttem a Rabszolgatartóhoz!~Még csak küszöbén volt
7058 14| hetmannak, majd istennek, majd rabszolgatartónak nevezte a miniszterelnököt.
7059 16| vacsorálópontokat, az igazi rác hal, a birkapörkölt, a túrós
7060 4| eshetõségre, mint ultima rációra. A többiek kacagtak, úgy,
7061 3| tartottak, ahol az ember bõven ráér gyalogolni, és inkább csak
7062 23| legfeljebb egy a betegem. Én ráérek kitalálni és megfogni a
7063 18| belvárost, amelynek aszfaltját a ráfagyott hajnali pára tükörsimává
7064 2| mintha fényes nappal a sárba ragadt volna a cipellõje.~Az idõsebb
7065 1| ajtajának. Ez az energia magával ragadta az ezüstkecskés fiatalembert
|