1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
7066 22| elhiszem, hogy igaza van a rágalmazóknak. Nekem itt óvatoskodnom
7067 22| kedvelem õket, viszonzom azon ragaszkodást, amellyel õk hozzám vannak.
7068 22| mellékes, hogy mennyire ragaszkodom én a hazához!~- És a haza
7069 23| engem?~- Látlak, a szemed ragyog, még minden jó lesz!~- Minden
7070 8| ítéletével szemben - oly ragyogóan igazolta. Mert hiába volt
7071 10| kórókultúrájukkal egyetemben, vibráltak, ragyogtak a tavaszi napban. A portákra
7072 14| rálépett egynek a lábára, ráhajolt egy másiknak a vállára,
7073 4| fölfelé fésülve, nem lehetett ráismerni, mintha útra készen volna -
7074 18| savóvérét föltüzelvén két pohár rajnaival, a fiatal kormánybiztost
7075 24| Éppen Schodelnéról meg Rajner belügyminiszterrõl beszélgettek
7076 3| férfiakat, akik egy nõt rajonganak körül sokan, azokat is meg
7077 8| mozdulatát, csodálkozással, rajongással és az elragadtatás önkéntelen,
7078 3| tartottad el családodat, mint rajtad kívül még annyian, akikbõl
7079 20| mindennek a felét. Mint egy rajtakapott kisgyerek, aki fél a büntetéstõl:
7080 18| közben lágy szívünk gyõz rajtunk, és belátjuk, hogy testvérek
7081 4| disztingvált és gazdag rajza megremegtették. Az állát,
7082 12| rózsaszín-púpos felhõ hátán ülve rajzanak, zsonganak, lengenek körül-körül...~
7083 4| mint amilyent Petõfinek rajzolnak, és amilyen formájú volt
7084 2| nélkül -, oly fényesnek rajzolta anyagi viszonyait és elõhaladását
7085 8| Hanna szája, melynél nem rajzosabb és nem keresztényibb Bellini
7086 21| mert a kéjes érzéstõl a rajzot menten elfelejti.~Kiértek
7087 8| fantasztikus és gazdag rajzú tengeri csigák. (Örök csuda
7088 5| korszakában - ez erényünk nélkül - rakásra lövöldöznõk magunkat. Mi
7089 19| környékedet. A vér jó mosdóvíz, rákerülhet a sor, de csak a legvégén.
7090 3| pukkantak el - mint a rossz rakéta -, lelkeiket azonban aranytafotával
7091 20| jött egy, már messzirõl rákiáltott, hogy üres-e? Üres volt,
7092 23| hangos éjjelét. Alant a rakodóparton, hol templommagasságú csapszékekben
7093 17| egy várost öntött ki a sok rakoncátlan folyó, állóvíz, patak. Csak
7094 18| Sherry-Brandy-vel megitatott ananászt rakott az ura szájába.~- Huh, de
7095 4| híja, hagy az asztalra nem rakták, katonáknak ki nem nevezték,
7096 14| a hírlapírók karzatára, rálépett egynek a lábára, ráhajolt
7097 14| összetapodni, fekete szakállára rálépni, de mint mindig, ha gorombáskodtak
7098 11| volt a rossz és ízléstelen rámákon a diadalmas, aranyos cédula: „
7099 22| mindég, mindenre. Ha éjszaka rámtörnek és hirtelen felköltenek,
7100 6| öreg, és közvetlen közelbõl rámutatott a szokatlanul nagy ujjával. -
7101 9| de a vendégre nem mert ránézni. Az meg mindegyre csak a
7102 16| mintha nem is volna velük egy rangban. Elismerõ szavakkal adóztak
7103 16| politikus és neje kimentek, hogy rántott csirkét egyenek egy errõl
7104 3| házilag, spirituszon készült rántottlevest, jó köménymagos túrót segített
7105 14| aki egymaga az egész házra rányomta a bélyegét, és akinek lelke
7106 8| megnevettette Sándort. Kacagása ráragadt az öregre, sõt a fiára is.
7107 3| Hirsy, újabban filológus, Ráskai Leát hallotta, az arcra
7108 6| de akiket végül mindig rászedett, nem akarták vállalni a
7109 24| megszerezte, kiküzdte, rászolgált: nem tudom, de nem is bánom.
7110 23| ügyében is alig tudott, erõsen rászólt a tanújára:~- Rendben van
7111 3| egyszer a kényszerítõ szükség rászorítatta õket; Hirsyt elküldték,
7112 23| hölgyek elméje hamarabb rátalál a valóságra, pozitívabb
7113 16| Gyerünk be.~Bementek és rátaláltak Robin Sándorra, és némi
7114 2| Botjának kedves ezüstfejére ha rátámaszkodhatott volna: a fiatalember lába
7115 17| áhítatosan, tekintetével rátapadt a beszélõ ajkára.~- A felesége
7116 14| elsütötte beszédének pointejét.~Ráterítette a vizeslepedõt arra, aki
7117 11| csendesen, és hideg kezét rátette a derék fiú forró kezére.~-
7118 23| mindennap érkeznek a vasúton, ráülnek a képes újságokra a kávéházakban,
7119 22| hiszen néha az ember maga is ráun arra a nagy egyformaságra.
7120 15| megnyugtatója, a becsület próbája, a ravaszság köszörűköve: a Robin Sándor
7121 6| jegyezte meg Hanna, és ravaszul kacsintott az öreg szemébe.~-
7122 4| A cég mohón elkapta és rázta, félig divatos, félig keleti
7123 15| volna el, ha nyomban le nem rázza magáról mindazt, ami e vallomásokban
7124 10| meg Rébék anyád vagyok. Re-be-ka. Szót fogsz-e fogadni, he?~
7125 23| elhajította magától a könyvet, és reáborult az urára, összeölelte, nem
7126 10| A nagy Sándor is búsult, reágondolván önhalálára. Ámde édes érzés
7127 15| mindazt, ami e vallomásokban reája nézve súlyos. De az volt
7128 5| országnak, amely csaknem reakcionárius módon ellene szegül az anyagi
7129 18| mindenekfölött rendes és reális, aki becses levelek másolásán
7130 3| hogy két lángoló szív fölé reátegyem áldó kezemet.~Láttak két
7131 23| álmodná csupán. Csak akkor rebbent meg, amikor Gyula olaszul
7132 21| mint halvány, irodalmi idea rebbentette meg szívét. Átviharzott
7133 23| idézte a Gyula orvosainak receptjét, és a külön kupéban szépen
7134 20| hallotta az ágy fájának a recsegését. Azt hitte, apja ébredt
7135 23| forróságba, vagy mert jött a redõs szárnyú este, és a védelme
7136 22| Ha elválsz, és valamely reformált valláshoz csatlakozni kényteleníttetel:
7137 2| Az ország reformja. Családalapítás~- Miért
7138 7| furcsa nyomorúságban, amikor rég elmúlt, amikor nem félhetünk
7139 13| tücsköt-bogarat fölszedett drámákból, regényekbõl, ami keveset olvasott, s
7140 20| Pest utcáin a sötét téli reggeleken.~Mégis szerencséje volt,
7141 10| oly idegen...?~Vasárnap reggelenként kimentek a vasúthoz, de
7142 2| szoktak, mit akarnak majd reggelizni, teát rummal vagy habos
7143 22| mindég harminchetest. Nekem reggelre gallér legyen!~- Jó fiú
7144 3| Hetekig maradt ismét a régiben; Sándor kint aludt a két-három
7145 19| Munkácsy, van tíz is? A régiek között hogy lenne. Lehet,
7146 17| De új ember, mellõzni a régieket?~- Valamennyi régit úgyse
7147 18| megelõzte.~- Ne beszéljünk régiekrõl. Megkerültem. Rossz volt
7148 22| vallott itt arra, hogy e régies, kopott, idegen színû házból
7149 24| felkölti a kecskét titkos rejtekében, hosszú álmaiból.~Robin
7150 6| francia könyvet, elhagyta rejtekhelyét, elõtermett.~Sándor bámulattal,
7151 4| akit még nem ismert, aki rejtélyes, izgató, szép és szent lény
7152 22| Közélet! - vágott közbe rekedt hangon Robin Sándor - mit
7153 9| vannak hûlve, tüszkölnek, rekedtek, és - ez azonban már félig
7154 17| nem az elõrehaladás, nem a reklám kedvéért, hanem, hogy kimutassa
7155 4| a megrendelõt: mindig a Rembrandt modorában. Ha azonban kellett,
7156 9| széles vállainak gyönge remegésébõl lehetett észrevenni, hogy
7157 19| aztán, rögtön, délnek. Ne remegj, te erõs vagy, megmondok
7158 9| át egy gyermek csöndes, remegõ sírása. De nem Sándorka
7159 20| elhallgatott. Egy erõs kacagás remegtette most végig a szoba sûrû
7160 12| zöldséggel, karfiollal, amely remekbe termett, és egy olyan élõ
7161 23| Félt, az asszonyt féltette; rémeket látott; látta magát kiterítve
7162 23| halasztott, a soha már nem is remélt. Talán az Aqua Solén, vagy
7163 3| tréfáltak ezek, és ezért, reménylem, a Jóisten nem haragudott
7164 8| legteljesebb és a legridegebb reménytelenségbe, a megszökött asszonyhoz -
7165 12| Jött az öregasszony egy rémítõ nagy kosárral, egész télre
7166 22| nagynehezen nyugodott meg egy rémlátásban: Sándor valakit párbajban
7167 12| idejében észrevette, és szent rémülettel markolta föl, és beletömte
7168 20| kacag-e, vagy az élõ. Hanna rémülten ugrott föl, menekülni akart,
7169 20| írásokért jöttél, meg vagy rémülve?~Hanna ebben a pillanatban
7170 13| dolgom. A maga fehérnemûit is rendbe kell hogy hozzam, így nem
7171 13| némely dolgokat jobban tudna rendbehozni.~- Nem, nem! - Majd máskor,
7172 22| magát a rendetlenséget rendbehozza, kiegyenlítsen és elsimítson.
7173 11| pénzkereskedõk már csak másolatokat rendelhettek meg, de az ifjú zseni kijelentette,
7174 19| hívatlanul, összevissza rendeltek neki mindent. Az egyiket
7175 8| mentek elõre, amíg egy, a rendesnél világosabb, de elhagyatott
7176 23| beteg.~- Egy kissé gyenge; rendetlen életet élt, az egészségeért
7177 3| megmentése, viszonyainak rendezése érdekében tartattak. Nem
7178 19| szobában egész napon át, rendezgetjük, engem kiküld szövetekért
7179 9| állam - amely e pillanatban rendezkedik be - szemük láttára osztja
7180 4| csinálni. Azért, hogy másképp rendezkedjék be a világ, és az ifjúság
7181 4| Isten igen fölvitte. Keleti rendjeleket kaptak, és délszaki szállítók
7182 24| hivatalánál, vagy valamely rendjelnél fogva; megszerezte, kiküzdte,
7183 14| elégtételre, egy középszerû rendjelre vágyott. Megjött az édesatyja,
7184 3| Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének föl nem szentelt tagja volt,
7185 9| bolond kis nõt, aki az állam rendjérõl mit sem tudott, törvényes
7186 9| kell megõriznie az atyai rendnek, mindenféle fönnhatóságoknak,
7187 9| mint amilyen a tõke, a rendõr, a miniszter, a házmester.
7188 13| nagykendõben, az éjben, a rendõrök megszólítják, az este kelõ
7189 22| politikushoz, az valamely ravasz rendõrügynök szakmájába vág.~- Kegyelmes
7190 9| egészségét a legszigorúbb rendszabályokkal kell megõriznie az atyai
7191 17| nagyapámnál láttam, ott megtették, rendszeresen mívelték... éppen ezért
7192 24| egy szenvedélyes vadász a rengetegben. Ha az újságban nem olvasnám
7193 22| hogy a bútorokról mind repedezett lefelé a furnír. Meg volt
7194 17| állami érdek lett volna restaurálni - egy víz- és földszabályozás
7195 9| az újszülöttek: ugyan nem restelkednek, és nem adnak senkire semmit,
7196 9| igazságos beosztás, mert - nem restellem kimondani - rokonszenvesebb
7197 5| Természetesen a nagyobbik rész politikai és társadalmi
7198 2| kellett megosztania, több részbõl álló lakosztálynak volt
7199 22| ilyenkor rendesen bezárkózott. Részeg azonban nem volt soha, csak
7200 6| búsan megjegyzé:~- Semmi részem nincs szellemi élvezetben.~
7201 13| magamnak megbocsátani, hogy részesévé tettem nyomorúságos küzdelmeimnek.
7202 19| mint egy fûszál a viharban, reszketett.~- Nincs több. A mellem...
7203 9| Végre összepillantottak s reszkettek a gyönyörûségtõl. A meglepetés
7204 5| sikkasztás technikájának bõvebb részleteit lehetett itt meghallani
7205 21| Hirsynél alszik az éjjel. A részletekre nézve csak bágyadt gondolatai
7206 20| kivallatva elõbb, mert minden részletet tudni akar, a legocsmányabbat,
7207 9| mindenüket kihitelezték, és a részletre dolgozó szabók úgy futkároznak
7208 9| szemük láttára osztja két részre az országot: úri és nem
7209 18| kell. Ki is ment, hogy egy részüket lefektesse. Az egyik bóbiskolva
7210 18| hogy mondja meg: miféle részvényt kell venniök, amelyen biztosan
7211 22| apja haláláról, az is mély részvéttel. Tehát nem ment még tönkre
7212 3| kaptak volna cseresznyés rétest is, amely után, hajh, oly
7213 5| mimikával küldte el a pudvás retket, ahogy Edwárd király küldhette
7214 20| kiáltá kétségbeesve, mint aki retteg a büntetéstõl.~Robin Sándor
7215 3| mindenféle szimbolizmus bevoná. Rettegének, félték az Istent, és mélyen
7216 4| elébb. Gyula azonban mindig rettegett, hogy a kereset egyszerre
7217 23| amelytõl mindnyájan úgy rettegünk, s nem tudja közülünk még
7218 8| és mint élnek a komoly, a rettentõ, a bestiális óceánban e
7219 5| leánya tetszik, és ezen a réven õt is többre nézik itt,
7220 14| egyszer majd - mint a Gogol revizorja - végigmennék az országon,
7221 4| kénytelen vala beevezni a krida révpartjába, és így veszté el állását
7222 20| Egyszerre nyugodt, sõt rezolut lett, lassan, zengzetesen,
7223 5| majmokhoz, akik Carrarára, Ricardóra és Werbõczyre hivatkozva,
7224 13| gyöngeségét, igyekezett ridegen beszélni:~- Aki innen elmegy,
7225 15| hajt.” - Rája kiabált:~- Rikárd, alszik?~S igazában õ ébredt
7226 19| mindent. Az egyiket meg is ríkatta, azt mondta neki: „Gyógyítson
7227 19| gyerekkel, úgy kell vele bánni, rimánkodni, elbolondítani, megcsalni,
7228 17| hullám dobta volna föl és ringatná könnyen, kedvesen. Testileg
7229 5| ahol, fájdalom, nekem nem ringott bölcsõm. Itt Pesten születtem,
7230 9| bútorait, a sárgafoltos ripszgarnitúrákat, a kanavászhuzatú nagy dunyhákat...
7231 10| meg fölpattan; szalad a Riskához, mert aztán mindjárt kenyeret
7232 21| hazamenni. Otthon a régi rítus szerint kellene eljárnom,
7233 19| mondja, az okos elefántok is rizst esznek mindig. A legtermészetesebb
7234 5| Csak úgy rémlett neki:~- Robay Andor! - mondá.~- Robin
7235 10| aki gyermekével együtt a Robin-házba költözik, de nem tart igényt
7236 4| Munkájából ha halálra fáradtan Robinékhoz pihenõre tért, szíve izgatottan
7237 10| Dajka azért akadt volna Robinéknak is, bár, mondom, igen kevés
7238 15| lehet, orosz trapperen kell robognia egész napon át, fel Budára,
7239 7| az igazi feles, a férj.~Robogva, diadalmasan érkezett, az
7240 4| megvoltak, akkor Jacapo Robusti, ami a nagy fölfogást és
7241 25| És ha nem paraszt, hát rög, amelyen, akárhogy forgassák,
7242 23| hogy a szívem összenõtt a röggel, ahol születtem, míg a vérem...~
7243 23| egy szörnyû sikoly, egy röhögés, amelytõl megrázkódott a
7244 20| a széles arab arc feléje röhögött.~- Kutya voltam, uszítottak,
7245 4| szemeik elõtt. Egyedül a festõ röstellte magát:~- Az állás, fõ egy
7246 3| bérmaruha volt-e, nem azért rövid-e? - nem tudod. És a fiatal
7247 8| mulatságos szövõdés, és alighanem rövidebb, egyszerûbb, de talán még
7248 2| ismeretlen város estjében. És rövidesen nem is tér vissza, hanem
7249 9| fölé hajolva - egy kissé rövidlátó szemeivel - vizsgálgatni
7250 20| kezeinek szorításától térdre rogyott elõtte.~- Mit akarok? Semmit
7251 4| nem lassan-lassan, de rohamosan - más nagyszabású vevõje
7252 15| csípõ ostorral is - ûzött, rohantatott elõre. Az asszony olyan
7253 9| burkolóztak a sánta székek, a rokkant bútorok, a púpos kályha.~-
7254 10| hogy a maguké. Maguk csak rokonok. Tessék csak rám hagyni,
7255 18| meg nem mondom. A Hanna rokonságából is beeresztettek két-három
7256 4| magának, bárha ezekkel sem rokonságban, sem semmiféle ismeretségben
7257 9| nem restellem kimondani - rokonszenvesebb kart nem ismerek, mint az
7258 4| remélem, nem veszít el minden rokonszenvet, bárha megérdemelné. De
7259 19| Te, nekem. Pletykálnak rólad, és ami még rosszabb, a
7260 11| megmagyaráznom a szamár újságoknak. Rólam beszélnek, magáról nem tudnak.
7261 3| kullogtak, halkan beszélgetve.~A rom aljában, kõpárnán nyugtatva
7262 14| Protestáns vagy?~- Nem. Római katolikus! - felelte Robin.~
7263 23| dacára minden patológiai romantikának, s hajh, talán mellékes
7264 1| földi rend egy bolondos, romantikus költõ, aki folyton ellentétekkel
7265 3| szent Margit kápolnájának romjaihoz. Itt kellett lefolynia a
7266 8| csókolta. Pedig akkor nem volt romlott, érintetlen és ártatlan
7267 23| bikaereje van.~- Végképp még nem romlottam le! - jegyezte meg Gyula,
7268 3| bari és egy kecske legelt a romok között. A lombok meg se
7269 5| színész uralkodó, öregségében, roncsaiban, elhagyatottságában is szép.
7270 10| széltõl, portól piszkolt rongyait. Fölfelé néztek, az égnek,
7271 6| közbe Sándor udvariasan:~- Rongyért! - jegyezte meg az öreg
7272 12| kért, rongyos volt. De ó, e rongyok! Csókjaiba és könnyeibe
7273 12| Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat megfüröszté, aztán forró
7274 8| kínálkozott a tubarózsa. Fekete rongyokból ily graciózus - de erõs -
7275 3| megszólítani fiákerost. Egy rongyosat, egy rendkívül igénytelent
7276 9| szegény lakók vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat, mert
7277 23| erõsködött, hamar elaludt... Rorátéra ébredt, de meg se moccant,
7278 8| jóvá teszik a rosszat, rosszá a jót, érzékiséget fakasztanak
7279 10| a világot.~A hírneves és rosszakaratú német a faj önfönntartási
7280 1| jegyezte meg a tulajdonos rosszkedvûen, és mereven, ellenségesen
7281 23| virágok rettegve hajladoztak a rõttestû földre.~Gyula lefeküdt kora
7282 14| újságírókkal, fõképp a törvényszéki rovatok vezetõivel, mert nem tudod,
7283 3| munkákra elõszeretettel vállalt rovott elõéletû, vagy legalább
7284 10| mutatva. - Ezt a két szál rozmaringot az asszony tûzte a fejéhez,
7285 5| olyan lett, mint a tót rózsa. Mégis talán elhagyom a
7286 3| lehetett kapni a legszebb rózsákat, a legteljesebb szegfûket.
7287 23| Megvárták. És íme: roppant rózsalugasokon és a hosszú-hosszú vaníliagarádokon
7288 20| van mindenben, sõt az a rózsás fehér marka ott volt minden
7289 12| Az írnok kerubok pedig rózsaszín-púpos felhõ hátán ülve rajzanak,
7290 19| gyermeké szokott. Az arca rózsaszínben játszott, az ajkai vérpirosak,
7291 13| nyári hajnal lett, és fent a rózsaszínû felhõkön vidáman hempergõztek
7292 14| hangulatváltozás oka lassú, de ruganyos és kemény lépésekkel közeledett.
7293 11| kecskét, akkor vidámabb, ruganyosabb vagy.~- A régi idõket látod.
7294 18| elkényeztetett gyerek, anyja ruhájába fogózkodó. Otthon pedig:
7295 4| és szivarozták is a drága ruhákat. Éspedig olyanformán, hogy
7296 24| Sötétkék, nehéz babos ruhákban járt, és csak olyan világos
7297 4| kapott, csak kosztot és ruhamosást. Mégis õ ágált most a legjobban,
7298 4| korban, holott aranyzsinóros ruhára és púderes copfra vágynak
7299 22| szeretnék én! - szólt Robin, és ruhástól a díványra feküdt.~- Várj,
7300 7| jól öltözködött, készen ruhát nem vett soha, és nem tudott
7301 3| részint hiányos, részint fölös ruházatú társaságot. Különösen a
7302 10| szívesen, alkalmasint a ruházatuk nem tetszett. Robin Sándor
7303 14| többié. Másképp fésülködik, ruházkodik, mint a többi. Sõt még a
7304 2| akarnak majd reggelizni, teát rummal vagy habos kávét?~- Habos
7305 4| végképp elromlik e szamár; sablonos munkában. Olajfestékkel
7306 4| megvan az a megbecsülhetetlen sajátossága, hogy meleg idõben is hideg
7307 9| és - ez azonban már félig sajnálatos - nem egyet visz el közülök
7308 18| szemben! Hogy ették a kõkemény sajtot együtt! - A szerencsétlen
7309 3| Sándor meg is csókolja, sanda szemmel nézett rá, a kecskés
7310 6| fejét lehajtotta, és úgy sandított a fiatalember felé, aki
7311 14| diszkrét kérdést intézzen Sándorhoz:~- Piroska, és mi lett Piroskából?~-
7312 4| teste, szerelme egészen Sándorjáé, lelkének egész érdeklõdésével
7313 18| keleties - vacsora volt Robin Sándornál. Az elsõ estély, amelyen
7314 25| Bem Gyuláné...~Aztán Robin Sándorné.~Minden ékesszólás nélkül
7315 22| jobb neked az életre menned sántán, csonkán, mint...”~Nem tudta
7316 14| hasonló bûnösöket, a sánta a sántát csúfolta, és vak vetette
7317 8| elgyengülve jelentkezett. Fáradt, sápadt, inaszakadt egy géniusz,
7318 13| mondá Piroska az ijedtségtõl sápadtan. Aztán elvörösödve folytatá: -
7319 12| sem.~- Minden elpang! - sápítozott az öregasszony, és amint
7320 6| francia kiejtést.~- Látta ön Sarah Bernhardtot? - kérdezte
7321 3| hittük is: jobban, mint Pablo Sarasate.~Az apostol - mellesleg
7322 2| mintha fényes nappal a sárba ragadt volna a cipellõje.~
7323 1| kedves, egyenes ellentéte a sárga-szürke zálogházasnak, következésképp
7324 10| vasárnap kigyüjjenek, egy kis sárgacukrot a gyereknek hozzanak, hogy
7325 9| szerteszórja politúros bútorait, a sárgafoltos ripszgarnitúrákat, a kanavászhuzatú
7326 10| nézeteltérés nem támadt köztük. Egy sárgahajú, de pufók, pirosképû, szintén
7327 14| talán az éjszakázástól is - sárgák, puhák. (Akié ugyan nem
7328 5| Õsz, Tavasz vagy Nyár utca sarkán állott, biztosan már nem
7329 19| nyugvóhelyekre volt osztva. Az egyik sarokban fehér faráccsal körülvett
7330 23| hol összeállatja, csupa sáros nedvesség, amely beveszi
7331 24| és boldogan... Kitömött sas vagyok, egyedül állok kasírozott
7332 10| szót sem fogadnak. A kis sáskák mindig csak enni, enni...~
7333 2| akik közül a nagytermetû, sasorrú szép leány nyerte vissza
7334 18| Sándor vacsoraötleteit, és savóvérét föltüzelvén két pohár rajnaival,
7335 23| szemhéja se moccanna, mint ama Scaevolának, csak ily gyenge ne lenne,
7336 24| júniusban kezdõdik. Éppen Schodelnéról meg Rajner belügyminiszterrõl
7337 14| mérgesítették - a csúf sebeiket.~Bûnösök vádoltak magukhoz
7338 23| Törvény szerint, a rendes sebességgel, de mégis mintha gyorsabban
7339 5| gránátosnak, és arca: a szent Sebestyéné. Ha egy kicsit megtanul
7340 19| függönyök és mozgatható falak segedelmével búvóhelyekre, fülkékre,
7341 14| állami földet akart - a segédelmével - bérbe venni, egy másik
7342 5| pénzét, keressen magának segédet Illaván!~Az ügyvéd méltatlankodott,
7343 6| Robin Sándort mint Bergen segédjét, magához rendelte, hagy
7344 3| gyermekei. Minket isten úgy segéljen!~Szépen, rendben mindent
7345 4| És a mûvész még izgatta, segítette, föllángoltatta benne e
7346 23| engedte azt is, hogy az segítse be a kocsiba.~... És nyitott
7347 14| utólag - semmi anyagi segítséget vagy kárpótlást. Erre csaknem
7348 22| nem egészséges ruhában. Segítsek lehúzni a cipõdet?~És a „
7349 9| arról csak annak lehet sejtelme, aki ért a madarak füttyébõl,
7350 22| de errõl soha még csak sejtelmem sem volt!~- Annál rosszabb,
7351 18| az egész estén, és nem is sejtették, hogy míg a szépség és ifjúság
7352 10| lehet, a hallei egyetem se sejtheti. Én magam, a tanulatlan
7353 23| terjesztenek ódon templomok sötét sekrestyéiben!~- Túl vagyunk-e már a határon?~-
7354 18| az készült.~Hanna sárga selyem - mélyen kivágott - ruhában,
7355 18| formájában, merevre szabott sárga selyembe takart gömbölyû tagjait...
7356 1| esetleg voltak is, a fekete selyemsapka alól nem látszottak ki.~-
7357 22| bátorságtokat, ha valami nem megy selyemsimán a közéletben.~- Közélet! -
7358 19| diadalmas fehérségében a selymek, régi és új szövetek, az
7359 18| Sima, erõs álla, fehér, selymes, hosszú nyaka és rózsaszínnel
7360 3| jelentette ki Robin.~Azonban semmiképpen nem volt még rendben a katonasággal.
7361 21| hiszem, enélkül nem vinném semmire. Megtanultam arabul; nem
7362 13| ismételte, belesúgta maga elé a semmiségbe.~- Méltatlan, mit ért az
7363 9| nemrég került elõ abból a semmiségbõl, amelyet mindenségnek neveznek.
7364 8| igazi vér, és elhamvaszt, semmivé tesz, mint hitvány hamut,
7365 11| Most már nekem nincs senkim! - mondá aztán emelt, száraz
7366 9| restelkednek, és nem adnak senkire semmit, és úgy járnak el,
7367 9| szénrajzai, de a festõ nem volt serény, nem szállított elég pénzt.
7368 9| látogató minden szava halálos sértés volt, de oly szelíd és elégikus
7369 24| a dolgot, másrészt meg a séta - úgy vélte - egy komoly
7370 21| se szólt, pedig a hosszú sétában, ennek a sok nélkülözésben
7371 6| szólt unokájához. - Menj, és sétálj egy kicsit, itt Pesten,
7372 24| Sándor maga is. Neki is sétálnia kellett, hogy a színvonalon
7373 5| tehették. Legalább föl és le sétáltak vele vagy egy negyedórát.
7374 25| fiatalember leszel, és bottal sétálva azt érzed, hogy tiéd az
7375 9| abban, hogy minek neki a sétapálca, ha nem sétál és nem jár
7376 7| senki se látta. E különös sétát a születendõ kisgyermek
7377 5| pincér és a kocsmáros felé. Shakespeare-t ez jól megtanulta, és mivel
7378 23| akarom, elmegyünk-e?!~- Ez a Shannon, Indiába indul, jerünk Indiákra!~
7379 18| maga feleségének, amíg az Sherry-Brandy-vel megitatott ananászt rakott
7380 19| Menj, csinálj rendet, siess, az én asszonyomnak ne is
7381 15| dolga van. Máris elkésett, siessen, üljön kocsiba!~Számozatlan
7382 21| csendes tájékát, és mért siet Buda felé. A lába jobban
7383 14| ki.~- Bent ölik egymást, sietek - mondá a képviselõ, boldogan
7384 18| esküvõ?~- Most akarják, néha sietnek, néha meg várják a tavaszt...~
7385 19| reggel esküszünk, tudod, sietni kell, az idõ itt rossz,
7386 24| megcsinálták a forradalmat, siettek; kissé korán volt, különösen
7387 25| megint csak a nyomorúság siettette az egybekelést, de egy másik,
7388 8| nemes, de kiállhatatlan signor Kötelesség igen elgyengülve
7389 23| fekete bort, madame, öntsön a signornak sok fekete, sûrû bort!~...
7390 4| hajolt, nem élbe, hanem síkba futott, a hegyén egy kis
7391 14| és senki úgy nem örült a sikerednek. Akartok találkozni, ketten,
7392 17| ha az ura valamely anyagi sikert ért el. Ilyenkor megint
7393 5| alapítva. Nézzék meg, milyen sikerük van a nagy termetû, izmos
7394 9| legnehezebb helyzetekben is sikerülni szokott, ha nõvel állanak
7395 24| lássa a Gyula alakját. Vajj’ sikerült-e ez neki?~Megállapodtak abban,
7396 22| amikben most vak vagy és siket. Minden nagy és kis dolgok
7397 5| hajthatatlanságának lett az áldozata.~A sikkasztás technikájának bõvebb részleteit
7398 5| végzett velük, hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik - egészen mások,
7399 5| hagy azok között, akik már sikkasztattak, és akik még nem sikkasztottak,
7400 3| távollevõ örömapát, a vén sikkasztót üdvözölte, oly gyöngéd,
7401 5| sikkasztattak, és akik még nem sikkasztottak, megõrült és az õrülésre
7402 22| csendjét. Ember sehol, a sikló megérkezett, de nem hozott
7403 23| mégis mintha gyorsabban siklott volna velük lefelé a gyorsvonat
7404 23| a hóekék egy-egy érzéki sikollyal zárták le a strófákat.~-
7405 15| indulatszavát kiáltják, sikoltó szoprán hangon, és megmutatják
7406 20| volt?~- Nem mondom meg! - sikoltott föl az asszony kétségbeesve. -
7407 23| történt valami: egy szörnyû sikoly, egy röhögés, amelytõl megrázkódott
7408 15| úgynevezett nagy emberek - silány hagyományaival. Magát is
7409 18| hatást tett a nõkre is. Sima, erõs álla, fehér, selymes,
7410 23| összhangban lehet. És olyan puhán, simán vitte õket a nászvonat,
7411 23| pálma húsos leveleiben. Simítgatta, ütögette a fejét, és susogott
7412 19| fölborzolta, és le a homlokába simította az ura puha, nagy haját.~
7413 25| csaknem belevakulsz: ilyenkor simogassad meg hálásan a kecske fejét!~
7414 10| szintén, megszelídült napocska simogatja csaknem egyforma arcaikat,
7415 8| kellett, hogy e kezek nemcsak simogatni, de ostorozni és fojtogatni
7416 14| büfé mögött, az orrukat simogatták, és idõn-idõnkint nem tiszteletteljes
7417 18| játszotta, egyre az ura nevét sipogta, mint egy tízéves, elkényeztetett
7418 9| parancsol. Igen sûrûn és siralmasan emlegetett „gabalaguát”,
7419 14| mondá az ügyvéd komikus siránkozással, majd a súgást tettetve,
7420 9| gyermek csöndes, remegõ sírása. De nem Sándorka sírt, hanem
7421 21| állt jól neki most sem. A sírásig kacagtató figura volt, amint
7422 4| elhalványodott, a szája sírásra görbült. Szerencsére Sándor
7423 13| keservesen sírni, hangosan siratni mindent, amiért elhagyták,
7424 24| lakik, bár a Gyula genovai síremlékének fölállítása óta nem beszélt
7425 10| homlokát a padlóhoz verve sírhasson, zokoghasson, kiálthasson.~
7426 13| az éjszakába, és versenyt sírhat az esõvel. De Robin Sándor
7427 10| kisírhatja magát egy gyermek sírjánál; akinek igen szép neve volt,
7428 19| grófné volt itt az apja sírkápolnája miatt. Az a grófné, akinek
7429 2| jerünk.~A menyasszony még síróbbra álló ajakkal suttogott valamit,
7430 23| halál tündérhelye: van egy sírod, amelyet behantolni sohasem
7431 25| kijöttem, mindég idegen sírokat erõszakoltak reám, magával
7432 6| hölgyeket értem, akiknek sírszobrait ellopdossák a tudós, a zsivány
7433 19| Istent olvassuk, és sokat sírunk. Éjszaka mindig Petõfit
7434 18| Kezdetben ez szokatlan, sõt sivár volt, és nemegyszer féltem,
7435 14| igazságot tegyen, és hogy a skandalumot a maga pártjának céljaira
7436 14| legkevesebbet. El fogom olvasni Smith Ádámot és a többit is. Meg
7437 18| egyiptusi lányok barna keze sodort fehér és fehérített hölgyek
7438 22| egyformaságra. Hogy ki nem jövök a sodromból, hogy kész vagyok mindég,
7439 7| vörös hajával a szobapallót söpri... Nem, jó szag nem volt
7440 5| fölszállott ára, a divatba jött sör, a különféle ásványvízzel
7441 10| hantolt gyermek-temetõnél, sötétebb, mint az elhagyatott kripta
7442 9| berendezésre, tavaszi est sötétjébe burkolóztak a sánta székek,
7443 24| legrosszabb dolgok után is... Sötétkék, nehéz babos ruhákban járt,
7444 18| rájuk leselkedik az örök sötétség...~A hölgyek viszont egy
7445 23| mennyországom, már én mehetek a sötétségbe át, és a szívemet, mint
7446 24| szívében - öt év után - a gyász sötétsége nem halványodott el, csak
7447 25| kezdett, vagy megszokta a sötétséget, és egy külön látásra tett
7448 20| egy része feketébb volt a sötétségnél. És ebbõl világított feléje
7449 8| És nem fog más soha.~A „sohá”-hoz értek, és ez a szó,
7450 9| gyönyörûségtõl. A meglepetés sóhajtás alakjában tört ki ajkaikon.
7451 8| tanyája, ahol még csak föl sem sóhajthatott. Jó arcot kellett vágnia,
7452 2| támadt.~- Sikkasztott! - sóhajtott közbe a kövér, idõs asszonyság. -
7453 12| tárgyat a veszekedésre. Sóhajtozott a másik lány után, és kisebbítette
7454 22| nem egészen érett hang a sójegyekrõl mondott valamit, alighanem
7455 3| bokája. De virága volt, sok-sok fehér virága! Valamennyi
7456 23| világosság támadt a nászpár sokablakos szobájában. A festõ kinyitotta
7457 22| fontos, hogy õ teszi, és sokak, a legnagyobb többség és
7458 23| ki nem fejezhetõ lények sokaságának szerelmeskedése, tömeges
7459 21| óhajtásait, vágyakozását és sokféle dolgokat illetõ kritikáját.~-
7460 18| hölgyekkel, akik között igen sokra oly szuggesztív hatású egy
7461 23| is remélt. Talán az Aqua Solén, vagy az Aqua Verdén? Valamelyik
7462 23| csonka palóc ballada elsõ sorait mondta:~- Jaj de szépen
7463 14| gõggel ült helyén, és a sorára várt, amíg ellenfelei kidühöngik
7464 12| puttonyára, és társalgott a világ soráról, némely szegény nép szerencséjérõl,
7465 20| fehér marka ott volt minden sorban. A szegény öregnek erõszakkal
7466 4| akarta megfesteni végtelen sorozatokban, és olyan nagyban, hogy
7467 4| megcsinálhatja, ha a gaz sors útjába nem áll, a Jóisten
7468 9| kellõképpen gondoskodni sorsáról. A gyermek csak gazdag embereknek
7469 2| erõs karjaira bízta jövendõ sorsát, életét. Azok már eddegéltek,
7470 9| szenved azért, mert szegény sorsba született. Bûn a világba
7471 3| törvény, sem ember. Jaj a sorsnak, ha benneteket bántani mer;
7472 3| Változtatni és javítani fogok a sorsunkon. Meg fogok vele esküdni
7473 4| életrajzát. Nem volt az szabó, sosem értett egy mesterséghez
7474 11| öregasszony nagy karéjt szelt, sót is adott hozzá. Mohón nyúlt
7475 4| fûszeresek, a nyugalomba vonult soványabb szakácsnék mind-mind lerajzoltatták
7476 18| mellcsontján tartotta a kezét, hogy soványságát ne lássák, olyan módon beszélgetett
7477 20| is a halottól, becsukta a spalettákat, és behívta az egész házmester-családot,
7478 15| megírom az agg Herbert Spencernek, hogy ezeken mit találtam:
7479 3| vacsorájuknál, és a házilag, spirituszon készült rántottlevest, jó
7480 14| az erdei gombának. A sok spóra mind nõl, nõl, húsosodik,
7481 21| kell vinnem ezeket. Minden sportot gyûlöltem, kivált a hideget.
7482 3| cisztercita klerikus, Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének
7483 14| fölmentõ expedíció, miként Stanley...~Az ügyvéd nem volt egészen
7484 14| józan ember, mert rögtön Stanleyrõl akart beszélni, aki en vogue
7485 8| fogalom szerzett valami stílust elsõ hosszabb szerelmi beszélgetésüknek.
7486 23| érzéki sikollyal zárták le a strófákat.~- Piroska - mint ahogy
7487 22| ízes, ha még egy kissé sületlen is az egyik része.~A fantázia
7488 8| szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenletében. Megzavarodott,
7489 21| õ kétségkívül kicsinyt süllyedt, de a szíve tiszta, meg
7490 7| én szememben -, a sietve sülõ burgonya morgott és mozgott
7491 14| szépen bélelt városi bundában sült-fõlt addig, oldalt a padon, ahol
7492 25| ez a szalonnát is csak sülve szerette, a többi lopott
7493 9| egy kicsiny család igen sürget, hogy elmúljál; és mégis,
7494 12| intett:~- Gyerünk, gyerünk! - sürgeté Gyula; és megfogta az asszonyka
7495 6| társalgásba, és eszébe se jutott sürgetni az információt. És nem nézte
7496 9| bár sok, igen lényeges és sürgõs kérdést kellett volna hozzá
7497 25| de egy másik, egy sokkal sürgõsebb és kényszerítõbb. A férfi
7498 13| elhagyni, hadd fõzzön és süssön. Anyagilag én mindig a hátuk
7499 12| leányát, s hozzálátott a sütéshez, fõzéshez.~Két óra se volt,
7500 7| pléhkályhát, és krumplit süthessenek a tetején. Higgyék meg nekem,
7501 2| percben gyönyörû pirosra sütött, gondosan megspékelve, a
7502 25| bárányfelleg puha fodrait erõsen sütötte a nap, látta egy pillanatra
7503 12| forró és édes gondolatokat sugallt neki. Imádással és önfeláldozással
7504 21| hármasban ballagtak elõre, a Sugár út mellékutcáin, ki a liget
7505 9| ég megnyílik, és a tavasz sugárözönébõl, a halleluja szó zengésébõl
7506 14| komikus siránkozással, majd a súgást tettetve, hozzáfûzte:~-
7507 23| nemtõk hajladozva, ölelkezve sugdolóznak. Aztán megszólal az orgona
7508 19| rendet, rendet csinálj, és súgjad meg holnap az esküvõn, hogy
7509 18| legyen hozzájuk. Némelyiknek súgott is egy-egy szót; számot,
7510 2| és okos!~Amit eddig hol súgva, hol kiáltva beszélgettek,
7511 19| hiszek a jó Istenben. Mért sújtana éppen bennünket a legkegyetlenebbül,
7512 15| vallomásokban reája nézve súlyos. De az volt a természete,
7513 10| egyszerûen elszökött. Ó, sokkal súlyosabb, úgy társadalmi, mint erkölcstani
7514 3| võlegény azonban, amint a nagy summát megkapta, sietett kiváltani
7515 22| szíverõsítõt! - tette hozzá sunyin, és a kályha válláról nagy
7516 24| Robin erõs lábai között surrant el. Amikor végre megfogták
7517 7| szükségleteket, azóta megint sûrûbben vizitelt, és keresményét
7518 3| Hát még feleségnek! - susogja vissza az asszonyka.~És
7519 3| mélységes csend, csak õk ketten susognak az udvari ablakban. A lámpát
7520 5| és le kell ütnie a fülébe susogót.~- Mármost elég ebbõl az
7521 23| Simítgatta, ütögette a fejét, és susogott hozzá:~- Poveretto, poveretto,
7522 10| Sándor halkan.~- De nekem! - susogta valaki, vagy a szél, vagy
7523 9| csiripelésébõl, a nádas suttogásából. Lehet, hogy az ifjú ember
7524 2| még síróbbra álló ajakkal suttogott valamit, de Sándor ebben
7525 3| felrobbantani ezt az óriási svábbogár odút, e nyomorult fészket,
7526 22| õtet, ezt kérdik vala tõle: Szabad-é embernek elbocsátani az
7527 22| lettek fényesek, a szája szabadabb:~- Te meg miféle „kékmacskában”
7528 16| Hanna is szeretett jól enni, szabadban, olcsón. Akkoriban történt,
7529 3| fiatalember viselkedhetik, aki szabadgondolkodó, materialista, de a házasság
7530 20| láng volt, ki akarta magát szabadítani az ura kezébõl, beleharapott
7531 14| Robin Sándor, és erõszakkal szabadította ki magát a tréfálkozó karjai
7532 19| képeimet. Hó, ezek már nem szabadok, öregek már, annál jobb!~
7533 4| némely tekintélyét is, be szabadott menniök a kaszárnyákba,
7534 3| jövendõ életpályákra, a szabadságra, a nõkre, sõt a bolond Hirsy
7535 3| és lehetetlen helyzetbõl szabadulhatott volna, az anya nem kívánt
7536 2| gondosan megspékelve, a zúzáját szabályszerûen elhelyezve. A kicsike is
7537 4| kezdték a céget. Méreteire, szabására, zsinórjaira kimondták a „
7538 9| és a részletre dolgozó szabók úgy futkároznak a városban,
7539 4| magyarázatra, elég az hozzá, hagy a szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte.
7540 11| Fizesd ki!~- Ó, nem, a szabónak várnia kell!~- Nem viszel
7541 18| az új formájában, merevre szabott sárga selyembe takart gömbölyû
7542 8| angolosan, de szûkre volt szabva, úgy, hogy a virágzó, dús
7543 2| nyílott, és a füstbarlang szádájában megjelent egy hófehérnél
7544 4| rendes útról letértek.~Szafaládé-bankettek és kajszibarack-vacsorák:
7545 4| amíg Sándor vacsorára való szafaládéért odajárt, igyekeztek a helyzetet
7546 4| gyönyörûen fölvagdalta a szafaládét, hagymát vágott hozzá, ecetet
7547 7| szobapallót söpri... Nem, jó szag nem volt náluk, alig tudom
7548 2| sikkasztott! - ismételte szaggató hangon, mintha egy egér
7549 23| nászbokrétáját, arcára tette, úgy szagolta, a virágok közül beszélt
7550 18| megitatott ananászt rakott az ura szájába.~- Huh, de undorodom a nagy
7551 25| megdöbbentek. Pipa volt a szájában, a füst nélküli dohányzást
7552 23| szemérõl lecsúszott az ura szájához is.~Gyula ijedten emelkedett
7553 8| ajkak olyanok voltak a nõi szájak között, mint a csigák között
7554 19| mondja, és kinevet. Olykor a szájamból étetem, sokszor örül ennek,
7555 10| elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának egy különös mozdulatával
7556 9| nézze, mint mozgatja az édes száját, talán adna neki nagysád
7557 5| ékszerész ágensei. Akik a szájukkal meghalnak a jogért, de lelkükben
7558 4| nyugalomba vonult soványabb szakácsnék mind-mind lerajzoltatták
7559 22| óvatoskodnom kell, mint a szakácsnénak, aki kürtõs kalácsot süt,
7560 19| több. A mellem... a szívem szakad meg ebbe is. Az asszonyra
7561 14| fejét összetapodni, fekete szakállára rálépni, de mint mindig,
7562 23| lett volna öntve, végét szakasztotta a hómezõknek. Átfogták egymást,
7563 9| például mulatságának végét szakítani? Csend legyen, a nagyanya
7564 4| az elsõ lapja van beírva, szakítsa ki. Írjon bele okos dolgokat.
7565 22| valamely ravasz rendõrügynök szakmájába vág.~- Kegyelmes uram -
|