1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
7566 13| okosan, világosan, csaknem szakszerûen kezdett beszélni:~- Tisztázzuk
7567 8| szorítja, nincs egy vékonyka szála sem a szerelemnek. A leány
7568 10| Az asszony meg fölpattan; szalad a Riskához, mert aztán mindjárt
7569 20| kára. És látta magát, mint szaladgál minisztériumból minisztériumba,
7570 19| hogy megegyék, hanem hogy szaladgáljon a világon, a bokrok közé
7571 20| most már érti, hogy mért szaladgáltatták. Mily furán nézett rá egy-egy
7572 9| sietve húzott be egy piros szalagot a Sándorka fejkötõjébe.~-
7573 23| ünnepi termébõl, legszebb szálájából valókat. Az éjszaka hullott
7574 3| csak a mulatság kedvéért száll lóvasútra vagy omnibuszra.
7575 4| rendjeleket kaptak, és délszaki szállítók lettek.~Nehezen ment, de
7576 9| festõ nem volt serény, nem szállított elég pénzt. Betegeskedett
7577 23| aranyszérumot vettek, és vasútra szállva, gyorsan mentek mindjobban
7578 3| öltözete és teljesen karimátlan szalmakalapja miatt.~Ah, édes fiatalság,
7579 14| engedték ülni maguk mellé a szalmapadra, hátha valami kezdõ kolléga,
7580 4| gyermekek; a kenyér haját szalonnának, belét kalácsnak ették,
7581 25| megette a patkószeget, ez a szalonnát is csak sülve szerette,
7582 18| osztrigával és vaddisznó szalonnával kezdték. A merész és szép
7583 14| tudtak, mint elöl, a végzetes számadatokat, az egész botrány minden
7584 15| vannak vele és egzaltált szamarak - úgynevezett nagy emberek -
7585 13| amit akar, énrám mindig számíthat. Tudom a kötelességemet,
7586 21| tanítanám. Erre különben úgy számítottam, mint akármelyik elsejére,
7587 5| az ügyész evett.~Sándorék számláját - akármennyire fájt is ez
7588 13| hogy a mama kifizethesse a számlákat. Talán vele is kellene beszélni,
7589 12| Piroska átvette, talán meg is számlálta.~A fásember fát hozott,
7590 9| botkecskének meg voltak számlálva napjai, és minden pillanat
7591 18| megjelentek, de igen kis számmal nagyobbára olyanok, akiknek
7592 14| elvesztek a zsivajban, kisebb számok emlegetésében.~Valami adóárverést
7593 14| pénzösszegeket, kisebb-nagyobb számokat, állam és bankjegyeket,
7594 22| biztos hang.~- Az anya pedig számol! - jegyezte meg - ha lehet,
7595 24| rája egykor, a leány, az én számomra mindörökre elveszett!...
7596 15| siessen, üljön kocsiba!~Számozatlan bérkocsi aranyos küllõi,
7597 22| pedig temetésre...~- Hányas számú gallért viselsz? Még mindég
7598 23| betegek, nászpárok és ide számûzött, boldogtalan szerelmes nagyúri
7599 14| nagyhangú vádlóból egyszerre szánalmas, kapkodó vádlott lett. Felállott,
7600 20| megvetéssel, az undorral és a szánalommal.~Behunyta szemeit, kinyitotta
7601 20| kereskedelmi ügyben.~Leginkább a szánalomra, szegényeire hivatkozva,
7602 14| függönye.~Szerette volna, ha szándékát nyomban ki is viheti, utána
7603 9| osztályra, bizonyára õk is szánják szegényeket, de a nekik
7604 19| tudnád. Úgy nézel rám, mintha szánnál, és azt hinnéd, hogy a fejem
7605 9| hangtani alakjára nézve szanszkrit, helyesebben hindú szó,
7606 23| baja, amiért így halálra szánt engem! Nem köhög...~- Az
7607 14| mert szép szenvedélyek szántották végig a nagy férfitársaság
7608 7| ellensége. A pénz gyors szaporítása nagyon kívánatos dolog szemeikben,
7609 23| teremtések élete árán élnek és szaporodnak tovább, így rendelte ezt
7610 10| tisztázni:~- Három font szappan minden hónapban! - mondá
7611 9| öregasszony megtörölte a szappanos kezét, hogy a díjat átvegye.
7612 10| parasztasszony egyszer-egyszer a szappant, a kávét is emlegette, hogy
7613 12| asszony, és szemei immár szárazak valának.~- Nem szeretem! -
7614 8| könyörtelen és nem formás szarmata-zsidó családban a Hanna szája,
7615 10| befújja. Amíg aztán megint származnak ily nyomok...~- Ide - úgy
7616 25| ezüst kecske a kis Robinra származott. A nagy Robin nézte, elnézte,
7617 7| pelyhes melléhez, annak szárnya alá búvik.~A szegény jó
7618 10| gyenge felhõibe, az illat szárnyán lelkük a mennybe emelkedett,
7619 11| öregasszony kért el, hogy szárnyasállatokat vásároljon és halat vegyen.
7620 18| legregényesebb hírek keltek szárnyra. Némelyek szerint olasz
7621 23| vagy mert jött a redõs szárnyú este, és a védelme alatt
7622 4| még finomabbat és teljesen szarvasbõrbõl.~A diadalmas életöröm érzése
7623 10| könnye, könnyes humora, vad szatírája, kacagtató komikuma van!~
7624 9| a hónapban keletkezik, a szatócsok nyögnek, mert mindenüket
7625 7| hogy kicsiny családok a szatócstól tíz krajcárért fát hozatván,
7626 9| gondolkozhatik!~A látogató minden szava halálos sértés volt, de
7627 21| Annyiszor készültem hozzád, egy szavadba kerül, és kineveznek. Azt
7628 10| egyenesen a gyermekhez intézte szavait:~- Katona leszel-e, hé,
7629 13| finomul beszélt, nem a maga szavaival fejezte ki magát, hanem
7630 3| csinálni, az ajkukról ordináré szavak pukkantak el - mint a rossz
7631 10| részint azért, mert közönséges szavakat sem tudtak többé egymáshoz
7632 3| mellesleg mondva, gyönyörûen szavalta Petõfi Apostol-át - mindjobban
7633 14| megvédelmezi és bizalmat szavaz neki.~A kis, sovány kellékes -
7634 14| vékony, finom kötegekben, százasok, ezresek, sõt külön kezelt
7635 8| Pénzrõl, mindig csak pénzrõl. Százasokról, ezresekrõl, de a szerény
7636 4| angyalokat akart festeni, százat vagy többet, de prímára,
7637 6| okos. Ez az én nevelésem. Százezer forintot fog kapni, ha férjhezmegy.
7638 4| fülét lerajzolta magában százezerszer. Magába szívta az asszonyka
7639 14| és az utolsó akkordok - a százezrek - elvesztek a zsivajban,
7640 8| Mindennap pontról pontra százszor is megállapította, hogy
7641 6| Hannus, mit? Mennyit?~- Száztízezer forintot!~Mindnyájan nevettek,
7642 10| lassan-lassan nyugovóra szállott, szedelkõzniök kellett. Piroska egy ákácfába
7643 8| csinált maga velem? A fejem szédül, nem látok. Valami borzasztó
7644 23| egyedül leszek, mámorban, szédülve érzem, hogy talán nem is
7645 16| meg senki, hogy miért volt Szegeden.) Zsír nélkül fõzte a halászlét,
7646 16| fõz a kocsmáros fia, aki Szegedrõl került haza. (Ne tudja meg
7647 20| Leginkább a szánalomra, szegényeire hivatkozva, arra, hogy ez
7648 23| csináltak, és ha tudás dolgában szegények is, mint költõk, érnek valamit!~...
7649 9| bizonyára õk is szánják szegényeket, de a nekik parancsoló állam -
7650 9| álmos lágyság borult a szegényes berendezésre, tavaszi est
7651 23| töltötte soha! Azonban - ha szegénykék mégis mentségre szorulnak -
7652 22| itten.~Robin Sándort a szoba szegénysége és szürkesége egy kissé
7653 1| fiatalság olyannyira szégyenli a szegénységet. Kihívóan vagy igen megalázva,
7654 13| koplaljunk? Egy házasság az örök szegénységre alapítva? Ez nem nekünk,
7655 3| tette kezeiket, és reájuk szegezve átható tekintetét, szólott:~-
7656 3| rózsákat, a legteljesebb szegfûket. A ruha hiányait, esetlenségét
7657 5| Valakihez úgyis csak be kell szegõdnie. Hát inkább megy ismeretlen
7658 14| a régit... Ha nincs, ne szégyelljed, de ne valljad be. Menj
7659 13| így nem lehet elvinni. Szégyellném magam... A könyveit, a Gyula
7660 22| a szesz - szólt némiképp szégyenkezve -, mert általjában, enélkül
7661 8| volna a föld alá süllyedni szégyenletében. Megzavarodott, a szó szoros
7662 1| miatt a fiatalság olyannyira szégyenli a szegénységet. Kihívóan
7663 22| ez! Ami veled történt, az szégyennek állíttatik. De mikor? Ha
7664 6| leány, aki beletemetkezve a székbe és az ablak felé fordulva,
7665 22| kormányelnök lassan föltápászkodott székébõl, és föl s alá járt a szobában.
7666 9| sötétjébe burkolóztak a sánta székek, a rokkant bútorok, a púpos
7667 25| kiabáltak rá édesgetve, lovat és szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort
7668 5| ügyvéd közelebb húzta hozzá székét, és a fülébe súgta:~- Kétféle
7669 2| hogy elvigye, bedobja a szekrénybe. De az ajtó nyílott, és
7670 20| dühödten törte föl, zúzta be a szekrényeket, és a földre hányta apja
7671 5| régen nyugszik a rovarporos szekrényfiókban szegény. „A kecskét kiválthatom!” -
7672 20| kiáltotta a fiú. - Hol vannak a szekrénykulcsok? Adja ide, és menjen ki,
7673 9| titokzatos és kegyetlen szekta. Nem értem ma sem, bár sokat
7674 5| útjára tér. Én az utóbbi szektához tartozom, és ön - ön, remélem,
7675 19| színeit.~Aztán egy meleg széláram nekivágott a fehéredõ hajnalnak,
7676 15| vészterhes, mély, piros a széle, fekete a mélye, felszabadult
7677 17| tehetségei: kettõ az anyagi tönk szélén állott, ezeket állami érdek
7678 22| lefektette és melléje ült az ágy szélére.~Robin behunyta szemeit:~-
7679 6| kérdezte Hanna hirtelen és szeles érdeklõdéssel.~- Igen! -
7680 14| legfontosabbaknak. Nem magas, de szélesebb a válla, domborúbb, mint
7681 6| Mit? - kérdé a leány szelesen.~- Egy szép jogi könyvet! -
7682 15| melyik volt, ki volt, oly szelídnek, oly aranyos, fehér bárányosnak
7683 4| nem fizettek. A kedvezõ széllel indult cég így kénytelen
7684 23| sajnálom, megeszem, mert semmi szelleme nincs, és bizonyosan tudom,
7685 14| lenni?~- Ha jól tudom, te a szélsõ ellenzéken vagy.~- Elég
7686 11| öregasszony nagy karéjt szelt, sót is adott hozzá. Mohón
7687 18| fejébõl, a régi volt.~Rohanva szelte át a belvárost, amelynek
7688 10| élet cifra, könnytõl ázott, széltõl, portól piszkolt rongyait.
7689 23| Ázsiában, hogy nem jöttek ide, szembe Afrikával. És hogy a szívem
7690 9| gyengét, szeretett volna szembeszállni vele, letiporni, és leszakítani
7691 19| bánatosan, mélyen nézett a Gyula szemeibe, hogy az már nem is illik.
7692 4| csábtáncot járhatott lelki szemeik elõtt. Egyedül a festõ röstellte
7693 7| szaporítása nagyon kívánatos dolog szemeikben, és aztán - ne hagyják magukat
7694 19| megcsókolta a Robin Sándor szeméit:~- Eredj...~Világosodott.
7695 5| kasztot alkottak, ellenséges szemekkel vizsgálták egymást, és gyakorta
7696 7| emberi arculata van az én szememben -, a sietve sülõ burgonya
7697 23| magambaölellek.~- Csókolja meg a szememet, a szemem egészséges, nincs
7698 23| násza ama párnak, melynél szemérmetesebb mézesheteit Itáliában nem
7699 20| burkoltan, hol meg egész szemérmetlenül írottakat.~Valami ösztön
7700 23| lehajolt hozzá, csakhogy ajka a szemérõl lecsúszott az ura szájához
7701 8| megríkatni az ékkõszínû szemet, elrohanni vele, miként
7702 14| pénze van, mint a szemét, szemetel is vele. Téged tisztelve
7703 10| kivarrt párnácskát, kicsike szemfödelet.)~Az átrec azonban rosszul
7704 23| testi fájdalmai, kiállaná, a szemhéja se moccanna, mint ama Scaevolának,
7705 25| barátot is, akik egymással szemközt az ablaknál ültek, és nem
7706 1| elhárítson magáról, olyan módon szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi
7707 22| gyûlölséggel, mintha azt szemlélné: honnan és hogyan fogja
7708 10| Sándor, amint fölocsúdott és szemlélõdni kezdett.~„Ez nem Sándorkának
7709 11| tett - egy köteg papiros, szemmelláthatólag pénz, sok pénz.~A gyászbaborult
7710 5| maradt a régi, megõszült szemöldöke és pillái alól a legszebb
7711 15| ismernek kellõképpen a szegény szemorvosok. Mi, kuruzsló poétanép,
7712 5| válaszolta az öregúr némi szemrehányással.~A többiek visszatértek
7713 5| közül néhány csak rendkívüli szemtelenségével bírja. Gratulálok önnek
7714 9| pillanatban rendezkedik be - szemük láttára osztja két részre
7715 11| összefüggéssel beszélt:~- Nincs többé szén, se kréta. Pokolba a pékekkel,
7716 10| hozott egyet, valahol a Széna téren ajánlkozott, elzüllött,
7717 9| a kisebb fakereskedõk és szénárusok úgy állanak pinceboltjuk
7718 5| még egészen fiatal volt, szénfekete nagy haja, szakálla, csak
7719 9| valakit arra, hogy kis fa- és szénkereskedõ legyen!~Egy vigasztaló,
7720 4| életnagyságú kréta- és szénrajz. A pékek, a fûszeresek,
7721 9| divatba jöttek a Bem Gyula szénrajzai, de a festõ nem volt serény,
7722 10| nyomorog velük, a Bem Gyula szénrajzaiból csak jut neki is egy-egy
7723 4| családfõnek. A kréta- és szénrajzok ideje volt ez, a könnyebb
7724 10| érintené a port, amelyben szentek lábainak nyoma látszik.
7725 10| gyermek különben, habár nem is szentimentális természet, bizonyosan szepegett
7726 18| hozhatja vissza soha többé. És szentimentalizmusában a cselédeket is megsajnálta,
7727 9| anyját úgy ábrázolta, amint a Szentlélek tõle távozik, és a Madonna
7728 8| test, a szövet érinti, ez szentségtörés! Leszakítani, leszakítani,
7729 22| is a bajnak, az lévén a szenvedélye, hogy lehetetlen bogokat
7730 14| amit látott, mert szép szenvedélyek szántották végig a nagy
7731 23| volt valami gyönyörûség e szenvedésben, mert a fantáziája kigyúlt,
7732 9| csuda, nagylelkûségének, szenvedéseinek, béketudásának, hitének
7733 4| a törekvéseivel, osztja szenvedéseit, megkönnyezi kétségeit.~
7734 19| te lennél az, aki halálos szenvedéseket okoztál nekem! Úgy, mint
7735 4| sovány csuklóját.~A festõ szenvedni kezdett. Éjjel kikelt ágyából,
7736 14| ügyvédektõl sokat kellett szenvednie. Egy másik testõr, ügyvéd
7737 10| Csönd lett. A csöndben, a szepegésben fölhallatszott ez a párbeszéd:~-
7738 2| kávét! - szólt a kisleány szepegve.~- És Ida?~- Kiment vizet
7739 22| haszontalanok, gonoszok és jók, szépek és csúnyák, tarkák és barkák.
7740 25| Mily régen ismeri ezt a szeplõt, mily jó, hogy ilyen állandó,
7741 18| is sejtették, hogy míg a szépség és ifjúság bódítja õket,
7742 18| volt rendesen.~A ragyogó szépségben volt valami zavaró, aggasztó -
7743 6| nõiessége és vonzó meg lázító szépsége van meg ez egyben. A haja
7744 6| egy keveset zöldes, és a szépségében sok volt e bódító, nõies
7745 22| okos elvenni ilyen feltûnõ szépségeket. Ezek nem tudnak mindég
7746 16| kitûnõ modorának, férfias szépségének, az író-képviselõ még fehér
7747 20| mintha félt volna a Hanna szépséges arcától, nem szerette többé,
7748 4| nevezett, tisztán lelki - szerelembe.~Ah, csendesen, senki sem
7749 8| lenne a világból és mi a szerelembõl, ha egyszerre minden könyv
7750 8| ártatlan volt, az igaz, a forró szerelemrõl nem lehetett több fogalma,
7751 13| korán fölkelni, hogy a nagy szerelmeket ama nagy könyvbe nyomban
7752 13| emlékezzenek reá, és elmúlt szerelmének helyén maradjon biztos gyarmata.
7753 2| hirtelen megpillantotta szerelmesének gyöngéd, tejes arcát, melyen
7754 23| fejezhetõ lények sokaságának szerelmeskedése, tömeges násza mindennek
7755 24| Adja a hû és önfeláldozó szerelmest, tehát a nyakába szakadt.
7756 13| sem -, amikor Robin Sándor szerelmük és egybekelésük történetét
7757 23| nem ötlik mi sem, ami nem szerelmükre tartozik. Egy-egy pillanatra
7758 20| hanem temetkezési intézet szerelõkocsija, egyike ama négyszögletes,
7759 4| volt, és így került ahhoz a szerencséhez, hogy egy idõleges és különleges
7760 12| soráról, némely szegény nép szerencséjérõl, sok gazdag kereskedõk huncutságáról.
7761 3| szerencsétlenségnek, de esetleg különös szerencsének mondható. Ez azonban szigorúan
7762 11| külön foglalkoztak azzal a szerencsés, nemes és jóízlésû mágnásasszonnyal,
7763 15| betegségében, és miután szerencsésen kiállotta: újra oly egészséges
7764 3| Végre Bem Gyulának egy szerencsésnek nevezhetõ közvetítõ indítványa
7765 22| Isten segítsen, fiam, több szerencsét az új asszonnyal, és most
7766 5| Mi történnék például e szerencsétlenekkel - köztük becses apósával -,
7767 1| helyiségbõl. Porig alázva, iszonyú szerencsétlennek érezte magát; a kapott pénz,
7768 17| amikor az országot egy kis szerencsétlenség környékezte. Hárman akartak
7769 3| folyton sírt az õt ért régebbi szerencsétlenségek miatt, el akarta kergettetni.
7770 24| volt benne... És minden szerencsétlenségem ott kezdõdik, ahol - õ eltûnt,
7771 3| történt, ami rendkívüli szerencsétlenségnek, de esetleg különös szerencsének
7772 25| napszámot.~Talán az öreg cigány szerénytelenül és zavarosan adta elõ a
7773 3| szertartás, az egy óráig tartó szereplés, ez ér sokat. Az utána következõ
7774 14| semmit sem használok - ha szerét ejthetem - oly erõsen. Légy
7775 10| máris nem hajtott az anyai szeretet e kitörésére.~- Az anyád -
7776 23| csókolózókkal; az élet vágya és szeretete oly lángot vetett benne,
7777 17| kedvéért, hanem, hogy kimutassa szeretetét azok iránt, akik jók voltak
7778 8| mégis szerette, de vajon szereti-e még? Talán az sem. Sem az,
7779 7| rendkívül várják és igen szeretik az ajándékozót. A nõk talán
7780 23| valamint lombok között szeretkezõ madárnak elméjébe nem ötlik
7781 7| mint az adakozót, nem is szeretnek igazán, talán csak azt,
7782 8| mernek, de gyakran nagyon szeretnének.~A folyosón férfialakok
7783 8| helyzetbõl, abból, hogy szeretnie nem szabad. Abból, hogy
7784 15| metódusa, jó szivarjai és szép szeretõi voltak a jóakaratú zugprofesszornak,
7785 9| meg ne értse, kérdé:~- A szeretõje?~- Az! - felelte a férfi
7786 21| rám, mindnyájunkra, akik szerettünk, s akik lent maradtunk.
7787 24| kecskét és világát többé misem szerezheti vissza nekem. Aki vette -
7788 24| akármennyibe, a kecskét meg kell szereznem, vissza kell kapnom, a föld
7789 19| magadra, sok rossz napot szereztél nekem, amíg kint jártam
7790 8| irodát nyitni. A hír, amit szereztem magának: egy vagyon. Nagy
7791 9| erõsködött, hogy õ tudja. Szerinte a családban minden gyermek
7792 22| Amit azért Isten egybe szerkesztetett, az ember el ne válassza.
7793 3| de a házasság templomi szertartását mégis tiszteletben tartja.
7794 3| Itt kellett lefolynia a szertartásnak, így eszelte ki ezt a festõ,
7795 5| élõ, de oly méltóságos és szertartásos, mint a legjobb angol királyok.
7796 9| Mit parancsol? - kérdé szertartásosan.~- Semmit, inkább kérek.
7797 3| megemésztette, úgyhogy a szép szertartásról egyelõre le kellett mondaniok.
7798 9| adófizetõkre, mindenféle szertartással a lelkükre hatnak, de úriembert
7799 14| ez ifjú embernek. Ami még szerte kalandozott, az is megjött,
7800 9| adóvégrehajtó is igazságot tesz, és szerteszórja politúros bútorait, a sárgafoltos
7801 25| szaladt, mint a mókus, a szérûskert felé; hiába kiabáltak rá
7802 5| Van valami titkos és erõs szerve az országnak, amely csaknem
7803 14| ország kormányzásának parádés szervezetét.~Tetszett neki, amit látott,
7804 4| valóban a legjobb idõben szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~
7805 6| tönkrement - mágnáscsaládok szervizei, ezüst evõeszköz egy vendéglõre
7806 24| Unalmas vagy, öreg, szervusz, megyek!~- A botod, nem
7807 3| nem más okból vált meg a szerzetesrendtõl. Lelke azonban erõs és egészséges,
7808 17| irigykednek egymásra.~- Mintha egy szerzetest neveznél ki érseknek.~-
7809 8| professzor Bourget-vel, de szerzõ szerény véleménye szerint
7810 10| õket a tetthelyre, és a szerzõdés megkötésénél a legszívesebben
7811 5| irodámba. Sõt mi több, ezennel szerzõdtetve van!~Kivett a mellényzsebébõl
7812 9| Sándor csudálkozva nézett szét maga körül, és nem tudta
7813 15| kártya! Te tartod össze a széthúzó elemeket, a pártfegyelem
7814 20| hazajussak!” - mondá hangosan, és szétnézett, megállva az utca közepén.
7815 5| aggasztót; na most mindjárt szétpukkad. Pedig Bergen még egészen
7816 17| jó módban élt, hogy majd szétpukkant, éhes volt, tenni vágyott.~
7817 21| minden tegnapi viszonyát szétrombolja, mindenkinek megmond mindent,
7818 22| egyszer-egyszer erõs vágyat érzett szétrombolni a magacsinálta kereteit,
7819 14| lehajtotta, írásait nézte, majd széttekintett.~Csakugyan, a ház legnehezebb
7820 14| Az erdõvásárló leült, és szétterpeszkedvén helyén, bal kezet adott
7821 23| összecsapzott haját a közepén szétválasztotta, fölvette legszebb nyakravalóit,
7822 20| vadászpuskájának a tusával fogja szétverni a felesége fejét. Lassan,
7823 10| parasztosan rongyos - néha-néha szétvert közöttük. Orrok vérzettek,
7824 11| szerint, hanem egyenesen a szezon dacára öltözködtek. Az õszi
7825 6| királyleányoké, akik az egyiptomi szfinkszek mellé vannak eltemetve.
7826 19| akiket üvegkoporsóban õriznek szicíliai templomok. Tegnapi fehér
7827 14| Kint jobb; ott legalább szidhattok bennünket, hogy csak úgy
7828 19| nem akarja, haragszik rá, szidja. Mint a gyerekkel, úgy kell
7829 15| Magyarországon, akárhogy szidjuk őket.~Robin Sándor igen
7830 5| esetét kezdte beszélni, és szidni ama bûnöst, aki helyett
7831 10| legmostohább - szájjal. Mindig szidta:~- Te, te, te éhes kis farkas!
7832 23| Amphitrite Ceylonba, ezt a szigetet még látni akarom, elmegyünk-e?!~-
7833 5| egy uzsorást. Nincsenek szigorlatai? Annál jobb! De milyen uzsorás!~
7834 4| leült tanulni - az elsõ szigorlatra készült -, õk meg ketten
7835 5| volt képviselõ is, akinél szigorúbb erkölcsi elveket nem vallott
7836 24| egyedül állok kasírozott sziklán...~Egy kissé kinevette magát,
7837 23| nézni. Szegény emberek, a sziklaomlás alatt, a kõfészkekben, be
7838 23| hat napig, míg dél felé, a sziklás oldalon szent Ambrus pálmái
7839 9| beszélt - lágy és egyszersmind szilárd volt, folyamatos, biztos
7840 3| aranytafotával mindenféle szimbolizmus bevoná. Rettegének, félték
7841 23| talán nincs is velök, szép a szimbólum, amit csináltak, és ha tudás
7842 22| Bach egyik legnehezebb szimfóniáját tanulta valaki, alighanem
7843 22| általános akarat, kedv és szimpátia ellenére. Soha, még csak
7844 5| orvosakat tartod annak. A külsõ szín csaló mivolta oka-e mindezeknek,
7845 19| akinek finomak a fekete színei... És ezek egyikének hagyom
7846 6| amennyire azt az én tompa színeim révén látja az olvasó. Oly
7847 19| gazdagította a fehér szoba színeit.~Aztán egy meleg széláram
7848 23| és az, hogy vannak fehér színek. Az egyiket szívom, a másikat
7849 10| eltérül vala a föld alacsony színérõl, és nem látja az élet cifra,
7850 14| lelkesedtek, komolyan, erõsen, színesen - nem úgy, mint a folyosón.~
7851 14| amelyek politikusokról és színészekrõl mindent tudnak, és még többet
7852 10| a tiszta magyar nemzeti színészetnek voltak is a mártírjai!)~-
7853 10| mondtam, hogy egy nagy, híres színésznõé. Titok. Jól is tartották,
7854 6| Azt mondja, hogy a francia színésznõk mind erkölcstelenek.~Úgy
7855 12| húsának kövérségét s sárga színét megmutassa. Aztán megcsókolta
7856 22| kiabáltad ki a színházakban... A színházak voltaképpen a legtöbbet
7857 22| meg, és nem kiabáltad ki a színházakban... A színházak voltaképpen
7858 14| utcán, téren, vendéglõben, színházban nem hallott és nem értett
7859 4| elhagyta elvesztett állásának színhelyét. Elment, és bár mindössze
7860 4| dolgozni, és tizenhatféle színt a bádogtubusokból egy palettára
7861 23| hirtelen lecsukódott, a színtelen ajkai azonban mosolyogtak,
7862 19| már elszoktatok ettõl a színtõl!~Megbánta gúnyolódását,
7863 22| e régies, kopott, idegen színû házból kormányozzák e nagy,
7864 24| sétálnia kellett, hogy a színvonalon maradjon, hogy lássák, de
7865 22| alját, virzsíniájának elsõ szippantásait:~- Nem baj! Majd a nap folyamán
7866 8| alig fértek alája, a fekete szirmokból: kifehérlett, feléje ragyogott,
7867 15| virágokon, a finom és gyengéd szirmú húsevõkön...~- Ne avatkozzál
7868 18| szolgálóknak. „Szemtelen!” sziszegték rá - részben aranyozott -
7869 14| haragudtak, nagyon örültek, szitkozódtak, lelkesedtek, komolyan,
7870 14| vele, mint te. Mert az én szituációm olyan, hogy nekem mindent
7871 2| ilyen rossz szivarokat! A jó szivarfüstöt szeretem. Maguk talán meg
7872 15| vizeken. Kitûnõ metódusa, jó szivarjai és szép szeretõi voltak
7873 23| magától messzire, miként a szivarozni tanuló gyermekek.~- Kár,
7874 4| viselték, de ették, itták és szivarozták is a drága ruhákat. Éspedig
7875 23| és türelmetlenségében még szivarra is gyújtott. Merészelt,
7876 18| elõkerültek ama aranyos szivarrudak, karcsú cigaretták, amelyeket
7877 23| Hamarosan letette a gyenge szivart is, lefeküdt, elkérte Piroskától
7878 8| kínozzák, belemarkolnak szívébe, és kiszakítják azt a mellébõl,
7879 22| férkõzött kemény, de érzõ szívéhez. Itallal kínálta:~- Ez megnyugtat.
7880 7| soká jön már Sándor”, de ha szíveikbe láttak volna, bizonnyal
7881 23| bársonyágyon feküdtek is: szíveikben megülték a legdélszakibb
7882 13| veszekedünk egymással, és szíveinkben eltávolodva egymástól, azért
7883 10| lágy érzést lopott be a szívekbe.~- Jobb neki ott! - mondá
7884 23| mehetek a sötétségbe át, és a szívemet, mint az illat, úgy borítja
7885 22| szárazon -, hanem elõbb egy kis szíverõsítõt! - tette hozzá sunyin, és
7886 2| felé pislantva -, legyetek szívesek, és távozzatok el. Egyedül
7887 7| zsiványok! Van?~- Mama, szíveskednék vagy öt krajcárért vajat
7888 9| azoknak teszik meg ezt a szívességet, akik mindenképpen erre
7889 3| áldó kezemet.~Láttak két szívet lángolni, és látták, amint
7890 22| Felele nékik: Mózes a ti szíveteknek keménységeért engedte volt
7891 5| múlt el, és a legolcsóbb szívható szivar lett a hétkrajcáros
7892 23| ígérete, két hosszan tûrõ szívnek egybefoglalása: tettél te
7893 23| fehér színek. Az egyiket szívom, a másikat látom, és ebben
7894 3| üdvözölte, oly gyöngéd, szívreható módra, hogy a társaságot
7895 23| és bizonyosan tudom, hogy szívtelen!~Tréfált és enyelgett, és
7896 6| magában, tudta, hogy ha a vén szívtelent valaki megmenti, az csak
7897 25| mindenki, a legpudvásabb szívû kamarás, a legtaplósabb
7898 23| pozitívabb és könyörtelenebb, szívük akármilyen gyengéd legyen
7899 3| ruhákba; külsõjükre nézve, de szívükben is fölöttébb komolyan. Nem
7900 18| elemi munka közben lágy szívünk gyõz rajtunk, és belátjuk,
7901 23| emberke elfogta a mosolyt:~- Szkeptikusnak nem szabad lenni, ez a szamár
7902 23| hó - mert ez volt az égi szmirnaszõnyeg, és nem egyéb - még a kõfalakat
7903 10| változatos nyomorú városban, a szobaasszonyokkal való nagy ismeretsége dacára,
7904 24| De oly egyedül, hogy a szobáiban nem volt egyetlen igazi
7905 23| mosolygott, pirult a hotelbeli szobalány.~- El a városból, el innen,
7906 20| az ajtót Hannának, aki a szobalányát is be akarta hozni magával.
7907 21| talán már tud is mindent, a szobaleány szólt neki, és a szobaleánynak
7908 21| szobaleány szólt neki, és a szobaleánynak tudnia kellett mindent.~
7909 10| ki is tört néhány keserû szóban.~- Maga nem született apának! -
7910 7| láttam. A vörös hajával a szobapallót söpri... Nem, jó szag nem
7911 24| legideiglenesebb díjnokok bírták el a szobaszagot, a klubban nem volt senki:
7912 20| világította meg és füstölte be a szobát, amelynek egy része feketébb
7913 25| kamarás, a legtaplósabb elméjû szobatudós is. És ha nem paraszt, hát
7914 4| ezért kellene valami szép szociális forradalmat csinálni. Azért,
7915 8| Gyulával együtt savanyú, szódás bort iddogáltak, amíg a
7916 17| lopni, amíg ott leszek, egy szöget se fognak ellopni...~- No,
7917 14| Robin Sándor egy homályos szögletbõl látta õket, és megfigyelhette
7918 21| hangon, míg a szemeinek szöglete könnyes lett - Sándor, ki
7919 23| aludni a templom egy gótikus szögletébe tért: amint megrebbent,
7920 8| de erõs - fehér nyak nem szökellett ki még, nem, soha! Hitvány
7921 15| mozgott az a tûzszínû kis szörnyeteg, amelyet a legszigorúbb
7922 22| veszed észre többé, ennél szörnyûbb asszonyra nézve nincs. Én
7923 20| hirtelen ki nem fakad a szörnyûséges, a végtelen bosszú. A vadászpuskájának
7924 8| legyen takarva ilyen test, a szövet érinti, ez szentségtörés!
7925 8| még, nem, soha! Hitvány szövetbe legyen takarva ilyen test,
7926 19| rendezgetjük, engem kiküld szövetekért és virágokért, de mindennek
7927 4| külön kellett volna vásznat szövetni hozzá Belgiumban. Ha mindazt
7928 24| inkább becsületes érdekekben szövetségeseire, kar- és tagtársaira gondolhatott.
7929 14| kihámozni a télikabátjából. Szóhoz nem engedte, agyonölelte,
7930 13| mielõtt - öregasszonyok szokása szerint - ajkát egy kissé
7931 13| búcsúzni. Egy pillanatra szokásból szerette volna csak, a másik
7932 21| régi modorában, és a régi szokáshoz híven meg is szorította
7933 6| közvetlen közelbõl rámutatott a szokatlanul nagy ujjával. - Beszélj
7934 8| gavallériát. Magának is le kell szoknia, mert úgy hiszem, hajlama
7935 3| kellett fûznie magát. A szoknyácska rövid is lett egy kicsit,
7936 15| õt mindörökre odavarrta szoknyája belsõ fodraihoz. A régi
7937 21| mert az vagy! (Adelhaid, a szoknyáját, fuj!)~A derék Hirsybõl
7938 23| szomorúság, de az asszonyka a szoknyájával mindjárt elhesselte. Egész
7939 19| valamivel hangosabban beszélt a szokottnál, Gyula kinyitotta a szemeit,
7940 23| Piroska - mint ahogy az anya szokta - le-leszállt, hogy szerelmes
7941 4| egész kicsiny gyermekek szokták. Azért komolyak voltak,
7942 24| nem hoztál botot?~- Nem szoktam bottal járni soha.~- Soha?
7943 23| elõérzetei vannak. Meg is szólal, csakhogy nem értik. Meg
7944 15| zajában jól ismert hangok szólaltak meg:~„Ej, be jól élsz, miből
7945 22| maradni, aljegyzõ lenni, vagy szolgabírósági írnok. Az ki nem vihetõ,
7946 14| hírlapok kéziratra váró szolgáival, és épp beszédet akart kezdeni
7947 16| nyugdíjaztatták, hogy házuk egy régi szolgáját, egy szelíd parasztot neveztessenek
7948 15| okozol: állandó és nagy a szolgálat, amit cselekszel. Ó, kártya,
7949 25| Sándornak, Verébi Sándornak, szolgálatjára!~Elszomorodtak. Egy pillanatra
7950 14| tudván, hogy nem szereti, ha szolgálatukkal alkalmatlankodnak neki.~
7951 17| miniszter lenne, akkor engem szolgálnának ki leghamarabb és legjobban
7952 18| amilyent levélhordók szoktak a szolgálóknak. „Szemtelen!” sziszegték
7953 14| is nagyon megutálta.~„A szolgaság újra kezdõdik, csakhogy
7954 14| kalandozott, az is megjött, szolgát parancsolt elõ, a kabátját
7955 4| benne egy szikra becsület, szólhat-e most?~Elhatározta, hogy
7956 7| két szót szól, kétfelé is szólhatott volna, és az egyik helyütt -
7957 7| mert nem adtak gyermeküknek szolid, komoly nevelést.~Sok ostobaságot
7958 5| börtönviselt emberek, valamint egy szolidabb õrültekházában is, ha mint
7959 12| éjszaka után félálomban, szólingatta is:~- Gyula, Gyula, mit
7960 19| ép, bár elkínoztam azzal, szóljak-e neked, vagy se? Beszélnem
7961 4| tönkremennek. Azonfelül: szólnia kellene neki. Ha egy szikra
7962 14| És te itt vagy... nem szólsz... mért nem jössz be, az
7963 21| áldást is mondatott érted szombat-napon, de idegen név alatt; a
7964 4| palettára kinyomni! Aggályait és szomjú vágyakozását nem említette
7965 24| kövérkés is lett, mert a szomorúsággal együttjáró nyugalom és sok
7966 6| erdõ más egyéb fáihoz, sem szomszédaihoz, sem testvéreihez. Mintha
7967 25| ilyesmire alkalom kerülne. Erõs szónok, szigorú férfiú és hatalmas
7968 22| alighanem ezért, oly heves szónoklatokat tartottak, hogy fölverték
7969 23| legpuhább és legvastagabb szõnyegeit, a mennyország fehér ünnepi
7970 25| megeshetett. A maga kis szopósát temette el egy másé helyett,
7971 15| indulatszavát kiáltják, sikoltó szoprán hangon, és megmutatják piros
7972 25| meg dolgozott a mezõn, a szoptatni való gyerek elfogyott.~Egy
7973 10| mezítlábas anyát, aki sorra szoptatta a két idegen gyereket, aztán
7974 8| hitvány hamut, a levegõbe szór belõletek ezerre menõ becses
7975 5| Elhoztam a leányom egy kissé szórakozni, és bemutatni a võmet -
7976 9| azért, amiért õ hitte. A szorgalmas tanárjelölt tényleg azért
7977 20| kínozni azt, aki kezeinek szorításától térdre rogyott elõtte.~-
7978 4| huszártiszt a kardja markolatára szorítatta a kezét, az a vágya támadt,
7979 8| mely õket örökre egymáshoz szorítja, nincs egy vékonyka szála
7980 19| vasút megy mindjárt...~Kezet szorítottak, hosszan.~- Még mindig szép,
7981 3| folyton az egymás kezét szorították: megvan-e, igaz-e, hogy
7982 23| a viszontmegjegyzésrõl. Szorítsa meg a kezemet, erõsen. De
7983 14| nyúlkált, hogy búcsúzóra kezet szorítson vele:~- A viszontlátásra,
7984 19| piszkoltak be...~- Még itt ülsz? Szorongatod a kezemet, ugye, most gyûlölsz?
7985 22| torkát a visszafojtott sírás szorongatta.~- Az apád? Hírbõl ismertem,
7986 14| öregurak egy fiatal leányt szorongattak: „Ah, az a büfé, lány van
7987 2| egymás kezének csücskét szorongatták, és meglehetõsen fáztak
7988 8| szégyenletében. Megzavarodott, a szó szoros értelmében megzavarodott,
7989 14| férfiak - mint kergés birkák - szorosan összeállottak, egymáshoz
7990 23| szegénykék mégis mentségre szorulnak - hadd mondjam el, hogy
7991 10| mely a három dajkálásra szorult ifjút a ház asszonyával
7992 4| beszélték meg ezalatt, és szõtték a legkomolyabb, a legmesszebbmenõ
7993 14| nem tudod, mikor lesz rá szükséged, ha egyszer bejöttél közénk
7994 9| viselkedett, és ezek ellenére szükségessé tette a mosást. Ilyenek
7995 7| a ház urának nem szabad szükséget látnia, inkább az asszonyka
7996 7| nem a festõ födözte a házi szükségleteket, azóta megint sûrûbben vizitelt,
7997 22| amelyben a közfalak akadály és szükségtelen építmény. Mint a gazdag
7998 10| városából ide hozattak, még ha szüleik a tiszta magyar nemzeti
7999 18| ismert meg! No, legalább a szüleim öregségükre mégis boldogok,
8000 7| legnagyobb bûne: könnyelmû ifjak szüleit megdöbbenti, figyelmezteti,
8001 10| a városban, és amikor a szülék a faluba leérkeztek, a gyermek
8002 7| látta. E különös sétát a születendõ kisgyermek érdekében cselekedte,
8003 9| belenyugodott. Kis képmásának születése végképp lenyûgözte. Boldognak
8004 14| úriembernek az életében végre is - születésén kívül - az a legfontosabb
8005 3| võlegény a meg nem érkezett születési bizonyítványokat, katonai
8006 1| egy pazarló édesanyának születésnapi ajándéka.~A fiatalember
8007 5| elõny az, aki nagyúrnak születik.~Sándor egy kissé ellágyult.
8008 8| Örök csuda marad, hogyan születnek és mint élnek a komoly,
8009 9| akik - bármennyi gyermekük születnék is - arcra, sõt természetre
8010 10| Sándor nagy ifjúságát neki és szülõinek a szemére vesse:~- Csak
8011 22| ennek a vágyakozásnak a szülõje, de ismerte magát, és ilyenkor
8012 2| nyomorult városban (és ez az én szülõvárosom!), úgy jöjjetek fel mindnyájan.
8013 10| a külföldi hideg kultúra szült, de a kis barbár, Ázsiából
8014 15| a természetnek, hogy nem szülte õket férfinak! És egyszer
8015 22| hatalmas férfiú. Aztán kávéját szürcsölve egy kis dithirambust mondott.~-
8016 19| volt tûzve a keblére és szürkének hatott ottan, igaz, hogy
8017 22| Sándort a szoba szegénysége és szürkesége egy kissé felbátorította:
8018 8| mert, ó, vannak cinikus szüzek is -, a szokatlan, sõt merõben
8019 18| akik között igen sokra oly szuggesztív hatású egy bankdirektor,
8020 8| ternóruhából, amely angolosan, de szûkre volt szabva, úgy, hogy a
8021 23| urának, lefektette:~- Maga szundikáljon, én itt az ablaknál nézem
8022 24| amint nyitott szemmel szundikált - egyszerre megjelent a
8023 10| A másik kettõ füvön-fán szundít szintén, megszelídült napocska
8024 23| Egy-egy pillanatra el is szundítottak talán, de amikor ébren voltak
8025 23| felõl jött, télben; ó, drága szúnyog! Sõt pillangók is jöttek
8026 20| kiáltá Sándor, és megrázta a szunyókáló kocsist, oly erõsen, hogy
8027 22| legyen... Én a magam idejében szupplikáltam... Kiveszett a közügyek
8028 7| fölmondás nélkül tették ki a szûrét, miután több hónap óta fizetni
8029 10| hogy a padkára terített szûrre letegye, aludjon. Sándorka
8030 23| imádtalak, ezüst koronájú Szûz Máriám!~Piroska hallgatta
8031 9| hervatag, de diadalmas arcú Szûzanya gyönge kis keblén már ott
8032 9| mint õ. Kisebb, véznább, szûziesebb, egyike ama nõknek, akik -
8033 12| volt, mint egy piros tokájú tábornok, aki legalábbis öt csatát
8034 19| aki ért a képekhez. Alma Tademához, aki tudja keverni a fehér
8035 8| és ez a szó, ez a kissé tág és nyújtható fogalom szerzett
8036 4| õ tartotta fenn a három tagból álló családot, melynek két
8037 18| bankárnak, akik Hanna mellõl nem tágítottak az egész estén, és nem is
8038 3| rendjének föl nem szentelt tagja volt, folytatá:~- A szabályos
8039 20| együtt a láz is kiállott tagjaiból, pokolbeli, bágyasztó forróság
8040 4| álló családot, melynek két tagját szerette, az egyiket - a
8041 24| a direktor igazgatósági tagnak tette meg az ifjú politikust.
8042 8| Itten támad a szerelem.~Tágra nyitott, oly fényes, hogy
8043 24| szövetségeseire, kar- és tagtársaira gondolhatott. A kártyában,
8044 9| mindenségnek neveznek. Melyik tájáról jött, mily hivatalt viselt
8045 21| sebesen a liget csendes tájékát, és mért siet Buda felé.
8046 23| itt az ablaknál nézem a tájékot, és megmondom mindég, hol
8047 10| vitte a kisfiút, és mint a tájon ismerõs, kalauzolta a családot.
8048 8| hajlama van rá. Csöndesen, takarékosan fogunk élni, magunknak.
8049 9| ifjabb Robint - a szükséges takaró hiányában - a napi fürdõk
8050 8| Hitvány szövetbe legyen takarva ilyen test, a szövet érinti,
8051 14| amely a törékeny embert taktikai célokból ellene küldte.
8052 23| hamarosan megevett egy tál halat:~- A Földközi-tengerbõl
8053 18| hagyott. Hanna biztosan többet talál ki, mint õ. Neki izent,
8054 10| Liza kérésére mellõzték a találékony aggastyánt - e boldog, világtalan
8055 9| talán arany botokkal is volt találkozása... Gazdája hónapokig nem
8056 14| Nem így képzelte õ ezt a találkozást! Úgy gondolta, hogy melegen
8057 21| kérhetne. Ha az inasával találkozhatnék, attól kérne. Vagy a borbélyától.
8058 14| örült a sikerednek. Akartok találkozni, ketten, hárman, együtt?...~„
8059 4| utakon, éppen ezeken kellett találkoznia a vele egysorsú alkalmazottakkal.
8060 22| még csak véletlenül sem találkozva a közérzülettel, mindég
8061 1| viselkedett, mintha sehogy sem találna az intézetbe. Az összes
8062 10| Sándorkát még életben akarják találni. Úgy mint tegnap, nem volt
8063 22| hogy elejtessél? Ha én nem találok erre elegendõ okot? Csalásokat
8064 11| veszett, a céduláját se találom.~- Vegyél mást, pénzünk
8065 19| voltak, hidegrõl jött, nem találta meg mindjárt a barátja alakját.~
8066 18| az inas jelentette, hogy tálaltak.~Aranypapirosba takart sült
8067 15| Spencernek, hogy ezeken mit találtam: finom, színes, csak erõs
8068 18| állott elõtte. A csengõt nem találva, a lábával dörömbölt a kapun.
|