1897-bagya | bajat-bunne | bunos-elbuv | elcei-eri | erint-figye | filet-gyilk | gyong-homme | homok-kalap | kalas-kiser | kisfe-lefag | lefek-meges | meget-mondh | mondj-ossze | osszh-ragad | ragal-szakm | szaks-talal | talca-tusav | tuzon-vicce | vidam-zuzta
Rész
9069 11| az ezüst kecskét, akkor vidámabb, ruganyosabb vagy.~- A régi
9070 19| nem is illik. Vigasztalta, vidámította Gyulát, de õ maga könnyezett;
9071 11| eszébe jutott, hogy neki ma vidámnak kell lennie, lelkében megrázkódott,
9072 9| neofitát a kecskével együtt.~- Vidd kosztba, el! Visszajövet
9073 16| központban évek óta, alapjában vidékiek maradtak.~Már el is éhezének,
9074 1| elhitetni a külvilággal, hogy vidékies ablakpromenádét csinál.
9075 21| felszisszent, de a fájdalomnak ily vidor kifejezését, ily boldog,
9076 22| és elsimítson. Nehéz és vigasztalan helyzetekkel szemben érezte
9077 10| nép! - folytatá Sándor a vigasztalást.~- Az anyának a gyermekkel
9078 11| egyének tehát elkéstek, de vigasztalhatták magukat azzal; hogy elkésett
9079 9| szénkereskedõ legyen!~Egy vigasztaló, az, hogy a végrehajtók
9080 20| párttag - az erdõszállító:~- Vigyázni, ügyelni!~Eszébe se jutott,
9081 10| visszaadta. De mindketten vigyáztak, hogy a kezük ne érintkezzék.
9082 17| Vigyázz!~- Mi meg majd vigyázunk itthon! - tette hozzá, s
9083 8| mindenképpen. Vigyázzunk, vigyázzon!~Robin Sándor szeretett
9084 8| és leköti mindenképpen. Vigyázzunk, vigyázzon!~Robin Sándor
9085 5| krémkabátos kezet -, és ördög vigyen el engem, ha teljesen értem.
9086 12| most fölszabadult délszaki vihar.~Fölugrott:~- Gyerünk innen
9087 19| könyörögte, és mint egy fûszál a viharban, reszketett.~- Nincs több.
9088 1| ajtókat, mintha a legközelebbi viharos éjszakán egy kis betöréses
9089 9| lélekállapot és jellem vihet valakit arra, hogy kis fa-
9090 14| szándékát nyomban ki is viheti, utána indult, de mégis
9091 22| szolgabírósági írnok. Az ki nem vihetõ, hogy minden második írástudó
9092 24| is: az ezüst kecskét és világát többé misem szerezheti vissza
9093 11| mindenkivel, Sándorral, a világgal, magával, meg kell mondanom,
9094 21| még jobban belémerül a világi élet s különösen a jelenlegi
9095 22| elfúni a lámpát. De ni, már világít a hó, reggel van. Föl, föl,
9096 14| legjobban kiabált!~A hézagos, de világító megfigyelés, a kéz és láb
9097 8| elõre, amíg egy, a rendesnél világosabb, de elhagyatott folyosón
9098 7| bírálat vagy önelemzés fagyos világossága is békén hagyta õket. Amióta
9099 9| vizes homályából.~Hanna, a világosságról jövet, az elsõ pillanatokban
9100 23| nem fedezhet föl egy új világrészt. Hajóskapitány szeretett
9101 14| csúfolta, és vak vetette a világtalannak szemére, hogy nem lát. Majd
9102 21| összeköttetésétõl, az egész világtól elvágta egy tény, egy asszonynak
9103 10| is vonatkoztak erre a mi világunkra. A gyermek különben, habár
9104 15| felszabadult titkos erõk, villámok villognak és cikáznak benne -
9105 23| borzongtató, ismeretlen villamosság érzése fogta el a beteget.~„
9106 18| átsugárzott melle és vállai villamossággal töltötték meg körülötte
9107 9| tartoznak? Hová? Az érzés egy villanása lázította, hogy kézen fogja
9108 15| felszabadult titkos erõk, villámok villognak és cikáznak benne - a felhõben
9109 21| Most korcsolyázni kell vinnem ezeket. Minden sportot gyûlöltem,
9110 21| azt hiszem, enélkül nem vinném semmire. Megtanultam arabul;
9111 19| kertjének végibe. Fehér viola nyílott benne buján, egy
9112 23| lassan. Egyszerre tél lett. A violaréteken a virágok rettegve hajladoztak
9113 23| ritka északi tüneményt, a violarétekre hulló, nagypihés havat.
9114 19| csipkékbe, beborít orgonával, violával, leültet, néz, sírni szeretnék,
9115 23| megmondják: igazi vagy csinált virág-e ez itten, a Jóistenke gondozza-e
9116 3| nem vala tél, hanem a java virágidény, amikor krajcárjával lehetett
9117 19| virrasztott az éjszaka. Virágját lehajtotta, fázékonyan bújt
9118 9| halleluja szó zengésébõl és a virágnövények illatozásából elõterem egy
9119 19| engem kiküld szövetekért és virágokért, de mindennek fehérnek kell
9120 3| ruha hiányait, esetlenségét virágokkal pótolták, s a leánykának
9121 15| pihét, mint a délszaki húsos virágokon, a finom és gyengéd szirmú
9122 3| valamint langy tavaszi esõk a virágos pázsitokat. Az anya nem
9123 24| volt vasalva és föl volt virágozva az egész világ, Robin Sándor
9124 25| papsajt, lósóska, mérges vagy virágtalan növények nõtték be a szent
9125 8| volt szabva, úgy, hogy a virágzó, dús formák alig fértek
9126 25| volna azt a módot, ez meg virágzott bele. Még a mandzsettáját
9127 23| mondá csendesen. - És te se virrassz, én édes, drága kedvesem!
9128 18| az õ mulatságuk miatt virrasztaniok kell. Ki is ment, hogy egy
9129 20| gyerekeket is. Mindjárt akadt egy virrasztónõ is, akinek oly jól esett
9130 22| kávéjának cukros alját, virzsíniájának elsõ szippantásait:~- Nem
9131 23| hogy nem hoztam magammal virzsíniát!~Hamarosan letette a gyenge
9132 14| nyakravalója él; egész függönyöket visel nyakravalónak. Szép az?
9133 3| csak egy oly fiatalember viselkedhetik, aki szabadgondolkodó, materialista,
9134 5| olajos - kalapot kellett viselnie, és nem koronát!~Az öreg
9135 22| Hányas számú gallért viselsz? Még mindég harminchetest.
9136 4| önkénteseknek, akik nemcsak viselték, de ették, itták és szivarozták
9137 24| A bankdirektor azonban visítva futott el elõle, és mint
9138 4| rendesen följegyezte, hogy visszaadja neki, ha kúriai bíró lesz
9139 21| háziasszonyaim adójába, de mindég visszaadják. Minden hangszert megtanultam,
9140 10| beszámolt, ami pénz visszajött, visszaadta. De mindketten vigyáztak,
9141 15| kicsavarták a maguk könyvei, de én visszacsavartam. Mert szeretem a pénzt?
9142 24| férfi. - De haj, de szívesen visszacserélnék arra az idõre, amikor vajat
9143 9| haragra lobbant; a pénzt visszadobta a leány ölébe:~- Vigye vissza,
9144 9| A pénzt azonban, amelyet visszadobtak az ölébe, szép gondosan
9145 23| érdemes, hogy nézze; majd ha visszafelé jövünk nyáron, akkor kiszállunk
9146 22| alig hallhatóan; torkát a visszafojtott sírás szorongatta.~- Az
9147 23| moccant, még lélegzetét is visszafojtotta, nehogy Piroska fölébredjen.
9148 19| fordítottam. Amikor feléjük visszafordultam, láttam, hogy lehajlik,
9149 5| váltókereseteket.~Végre is a zsebébe visszagyûrte a pénzt. Fölállott, mélyen
9150 9| az ölébe, szép gondosan visszahelyezte a kézitáskájába. Pedig alig
9151 3| fele, egy levél színe és visszája. Házastársak vagyunk. Egymás
9152 12| látszólagos hanyagsággal.~- Nem.~- Visszajön?~- Nem!~- Mért nem hagyott?~-
9153 13| Most hangosabb: mintha visszajönne. Eltávolodó meg visszatérõ
9154 10| vásárolta, beszámolt, ami pénz visszajött, visszaadta. De mindketten
9155 23| fenyûfa-vidékrõl kerültél, csakhogy visszajöttél. Gyógyulj meg, gyógyulj
9156 9| együtt.~- Vidd kosztba, el! Visszajövet hozzál cigarettát, magadnak
9157 14| kitagadta a leányát, és tízszer visszakönyörgött hozzá. Õnagysága született
9158 11| ingyen, és nem lehetett visszaküldeni, mert az illetõ sem a címét,
9159 10| vidékre vigyék. Nem ereszti, visszaküldi õket. A nagy Sándor is búsult,
9160 23| európai harmatot, aztán visszamennek...~- Ah! Így volna jó élni,
9161 21| erõs figyelme, nem mert rá visszanézni, földresütötte a szemeit,
9162 20| következett be, ahol mindent visszanyerhet még, vagy legalább mindennek
9163 22| tekintélye egyszerre megütötte és visszariasztotta. Pedig semmi külsõ jel nem
9164 7| lehet fölmondani - mindegyre visszasírta a Mária utcai apró hónaposszobát,
9165 22| kijött a textusából; hamar visszatalált:~- És ha én mégis megválasztatlak?
9166 13| vadászkastély, ahová valamikor még visszatérhet, ha akar, ámbátor nem valószínû...~-
9167 13| visszajönne. Eltávolodó meg visszatérõ lépéseket hallott, amíg
9168 24| akadémiának kezdett dolgozni, visszatért õseinek hitéhez, sõt állásban
9169 5| szemrehányással.~A többiek visszatértek a politikához, kormányalakításhoz,
9170 7| amikor nem félhetünk tõle, visszavágyunk rája, és nem egy urat láttam,
9171 8| erõnek erejével magának visszavennie.~Sándor pedig menekült a
9172 1| szerette volna a pénzösszeget visszavinni az intézetbe, de a kamat
9173 12| ismét.~- Én eskettem! - visszhangozá Gyula, és hangja csendes
9174 19| Robin Sándor.~- Ölni? - visszhangozta a festõ. - Jól van, nem
9175 11| szabónak várnia kell!~- Nem viszel magaddal pénzt?~- Még van
9176 14| lelkiismeret, vagy valami, különös viszketeg arra kényszerítette a képviselõket,
9177 8| lennie, tûrni a becézést, viszonozni a hízelgést. Mindennap pontról
9178 23| szíves, és mondjon le a viszontmegjegyzésrõl. Szorítsa meg a kezemet,
9179 10| vagy több elõkelõ szerelmi viszony változatos körülmények és
9180 3| csaknem tönkrement, barátjának viszonya, a lakástalanság megkuszálta,
9181 3| alatt, barátjuk megmentése, viszonyainak rendezése érdekében tartattak.
9182 2| fényesnek rajzolta anyagi viszonyait és elõhaladását a polgári
9183 21| gondolatai voltak: minden tegnapi viszonyát szétrombolja, mindenkinek
9184 3| kellett valamit, hogy a viszonynak törvényes színe legyen.
9185 10| a tapasztalt és a helyi viszonyokkal már ismerõs nõ sem látta
9186 3| szerfölött kíváncsi volt a viszonyokra, amelyek között annak élnie
9187 22| igaz, és én kedvelem õket, viszonzom azon ragaszkodást, amellyel
9188 10| megakadályozni nem tudjuk úgyse.~Vitték, a három nagy szepegett,
9189 21| barátjának a halállal való vívódása, és ennek a derék, jó, egész
9190 24| gondolhatott. A kártyában, a vívóteremben, a vendéglõkben partnereire,
9191 17| volna restaurálni - egy víz- és földszabályozás keretében -
9192 21| elmegy a munkásaihoz, a vizeihez.~Mikor kiért a pályaházhoz,
9193 18| mielõtt férjéhez, a magyar vizek egyik legfõbb hivatalnokához
9194 15| legsûrûbb és legsodróbb vizeken. Kitûnõ metódusa, jó szivarjai
9195 9| haraggal tolta el magától a vizescsészét, és mind erõteljesebb hangon,
9196 14| pointejét.~Ráterítette a vizeslepedõt arra, aki vádolta az erdõvásárlót.
9197 17| jutott eszébe valami:~- A vízibiztosságot ezzel lehetne megoldani. ~-
9198 18| várják a tavaszt...~A fõ vízihivatalnok elválasztotta õket, különben
9199 7| szükségleteket, azóta megint sûrûbben vizitelt, és keresményét mindenféle
9200 24| tehát a nyakába szakadt. A vizitet elkövette, a csókok elõl
9201 9| éhezik. Hanna emlékezetes vizitje után egyszerre elfogyott
9202 23| is jöttek délfelé, rövid vizitre, a legrikítóbb fecskefrakkban;
9203 18| végén - egy bukétával és egy vizittel.~Egy magas, sovány nõ, aki
9204 2| termetû nagyobb leány tényleg vízivás címén kiment, és amint én
9205 9| eltiltja, hogy a szegény lakók vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat,
9206 3| robogtak, megérkeztek a vízre. Mert a fiákerok csak az
9207 4| elégedve. Maga tegye le a vizsgáit. Itt önnek egy notesz, csak
9208 15| hússzor bukott különféle vizsgálatokon, másokat a legnehezebb körülmények
9209 23| kipirosodott.~Az orvos folytatta a vizsgálatot. Megtapogatta még a lába
9210 9| kissé rövidlátó szemeivel - vizsgálgatni kezdé.~- A homloka és az
9211 14| hirtelen megjelenik egy vizsgálóbíró, könnyen törvényszéki tárgyalássá
9212 14| in effigie közeledõ - vizsgálóbírót lökdöste ki, kemény és vakmerõ
9213 1| ablakpromenádét csinál. Az utcát igen vizsgálta, és ellenséges szemmel mustrálta
9214 5| alkottak, ellenséges szemekkel vizsgálták egymást, és gyakorta átpofozkodtak
9215 9| Itatni akarták Sándorkát vízzel, amelyet elõbb igen földicsértek.
9216 3| két-három lépés széles elõszoba vöröstégla padlatján, mosdásra és öltözködésre
9217 3| lovak, a vajszín kesztyûs võfélyek, a kisütött bajuszú võlegény,
9218 23| Bem Gyula.~...Sono vedova, voglio tornare a casa!...~Bordigherai
9219 14| Stanleyrõl akart beszélni, aki en vogue volt e pillanatban. De a
9220 2| önhöz. Piroska, csókold meg võlegényed, és jerünk.~A menyasszony
9221 16| mindig az ételek egyszerû volta mellett foglalt állást.
9222 12| volt-e vele valaha is? Nem én voltam-e magával mindig, azelõtt
9223 5| szórakozni, és bemutatni a võmet - miniszter a jövendõben!~
9224 8| füllent, és két igazságot von le belõle. Neki elhiszik,
9225 22| mindég szép vonalokban - vonaglott elõtte: közel férkõzött
9226 23| mûvészietlen, egyenes, vad vonalat. És futott elõle, hitte,
9227 22| hogy aki - még mindég szép vonalokban - vonaglott elõtte: közel
9228 10| rendesen nem nagyon értelmes vonásain egy nagy érzés tükrözõdött,
9229 22| tudta, hogy e gondolata mire vonatkozik. Csak azt érezte, hogy életében
9230 22| újságokat, sehol egy szó se, reá vonatkozó. Tehát senki nem tud semmit.
9231 9| mondá az ezüst kecskére vonatkozólag -, vigyori; el vele!~Ilyen
9232 10| világból valók, és nem is vonatkoztak erre a mi világunkra. A
9233 22| istenre!~- Ki kérdezett, ki vonta kétségbe? - szólt az öreg
9234 6| leány izgató nõiessége és vonzó meg lázító szépsége van
9235 22| Mint a gazdag paraszt, aki võstül, menyestül, unokástul egy
9236 6| engedelmeskedett:~- Est-ce que vous êtes ce jeune homme naïf
9237 4| nem öltöztek egyszerre tíz Waffenrockba, hanem egyet fölhúztak,
9238 5| Carrarára, Ricardóra és Werbõczyre hivatkozva, finom jogi tételeken
9239 3| odahaza és ügyvédek, késõbb Wertheim-kasszával bíró egyének. Robin Sándor,
9240 15| barátjával? A kerekek egyhangú zajában jól ismert hangok szólaltak
9241 5| de védelme az általános zajba fúlt. Éjfél felé járt, és
9242 14| mosolygó álarcát, a mérsékelt zajban egyszerre elsütötte beszédének
9243 22| szép, és különösen nagy zajjal élõ Magyarországot.~Nehány
9244 24| Detektívek és hordárok mind a zálogcédulát követelték, ha ez meglenne,
9245 1| Egy bot! - diktálta a zálogházas.~- De milyen bot! - szólt
9246 1| ellentéte a sárga-szürke zálogházasnak, következésképp biztosan
9247 1| ember az ezüst kecskét a zálogházba viszi. Nem sétál vele, hanem
9248 1| ezüst kecskét ábrázolt.~A zálogháznak három ajtaja is nyílott
9249 24| évnél több múlt el azóta, zálogtulajdonosok elhaltak, és a fiaik költõirodát
9250 14| magának testi erõt bérért. Zanzibári teherhordókat és ugandai
9251 4| legalább formás embereket zár magába -, mégis pár szóval
9252 22| ártatlan-e? A kimért és zárkózott, sõt a legtöbbször gõgös
9253 18| beburkolódzva, olyan ijesztõen és zárkózottan állott elõtte. A csengõt
9254 6| neki franciául:~- Ha nem zárnak be bennünket, ha maga is
9255 23| egy-egy érzéki sikollyal zárták le a strófákat.~- Piroska -
9256 16| nagyszabású, politikai, zártkörû társaság bérkocsin és magánfogatokon
9257 23| városból, el innen, el! Zavar a kereskedõ emberek arca,
9258 14| program kérdése egy kissé zavarba hozott. Õszintén szólva,
9259 22| mélyen, de lágyan, hogy ne zavarja, ha csakugyan aludni akarna.~
9260 22| beszéltek.~- Nincs, nincs, ne zavarjatok! - szólt reá mérgesen, és
9261 18| ragyogó szépségben volt valami zavaró, aggasztó - a homloka. Nyílt,
9262 9| alakok valóban meg vannak zavarodva, és a meleg ruhában járó
9263 5| állapot, ami van: ez azon zavaros, amelyben pompás halászat
9264 25| cigány szerénytelenül és zavarosan adta elõ a kérést, azért
9265 8| kisbaba számára. Robin Sándor zavarral fordította el fejét, majd
9266 20| láz és konfúzió törte és zavarta össze, hogy akarata és érzése
9267 9| adna neki nagysád enni, ne zavartassa magát, mind asszonyok vagyunk!~-
9268 8| áldást mondott reá, sõt - nem zavartatva magát a lassan oszló közönségtõl -,
9269 8| kis fejkötõket, az apró zekéket a tavaszra ígérkezõ kisbaba
9270 23| hol a diadalmas szerelem zenéje hallatszott ki az acélküllõkrõl,
9271 21| hasznomat vehetnék egy nõi zenekarban. De mint férfi, belátom,
9272 22| el. Leányaim festenek és zenélnek, a porcelánt idehaza festik,
9273 9| sugárözönébõl, a halleluja szó zengésébõl és a virágnövények illatozásából
9274 9| volt, folyamatos, biztos és zengzetes mint rendesen. Mintha mindig
9275 20| sõt rezolut lett, lassan, zengzetesen, értelmesen szólt:~- Isten
9276 17| fognia, hatalmas alakja és zergeszakállas kis kalapja - ó, be furcsa -
9277 15| mindig medve- vagy legalábbis zergevadászatról érkeznék. Csakhamar rájött
9278 20| némaság, a papirosok hamuja zizegett, majd megint haragos, nagy
9279 6| rózsaszín és egy keveset zöldes, és a szépségében sok volt
9280 12| kosárral, egész télre való zöldséggel, karfiollal, amely remekbe
9281 5| asszonygyûlölõ - ezeknek a zömét a bûnre egy vagy más asszony
9282 23| nem tudom, hová menjek!”~Zörgött, hogy fölébressze; Piroska
9283 10| padlóhoz verve sírhasson, zokoghasson, kiálthasson.~Indultak.
9284 10| fogadni, he?~A pesti anya zokogva borult az ura vállaira.~-
9285 10| erre, de nem vehették neki zokon: velük érzett, értük fáradt,
9286 23| lohol az utána, hiába!~- Zord hegyek jönnek és szigorú
9287 22| karosszékhez, amelybe a kis zsarnok egészen belétemetkezett,
9288 2| A nép boldogtalan, a zsarnokság üldözi.~- Béccsel, elvégre
9289 12| beletömte a némán búcsúzó zsebeibe.~...Az ajtó is nyitva maradt
9290 11| öltözködtek. Az õszi kabát zsebeibõl újságokat szedett elõ, és
9291 20| katonaügyében, akit õ szegény zsellérnek hitt, most kitûnt, hogy
9292 11| rendelhettek meg, de az ifjú zseni kijelentette, hogy õ nem
9293 18| Nem mondhatnám, a házi zsenije állandóan haldoklik, engem
9294 21| hogy láthatlak. De ha téged zseníroz, vagy neked árt az, hogy
9295 22| egészet, úgyszólván az egészet zsidók építették, lehetetlen, hogy
9296 21| de idegen név alatt; a zsidóknak nem kell tudniok, az istenük
9297 4| is föllángolt bennük. A zsidónak fogták pártját, talán oktalanul,
9298 4| céget. Méreteire, szabására, zsinórjaira kimondták a „lehetetlen”‑
9299 16| hogy miért volt Szegeden.) Zsír nélkül fõzte a halászlét,
9300 14| várt addig, amíg a szörnyû zsivaj lecsöndesül. Csak törzskarához -
9301 14| százezrek - elvesztek a zsivajban, kisebb számok emlegetésében.~
9302 6| sírszobrait ellopdossák a tudós, a zsivány angolok.~Hanna így kivált,
9303 7| egy krumplit? Megettétek, zsiványok! Van?~- Mama, szíveskednék
9304 12| felhõ hátán ülve rajzanak, zsonganak, lengenek körül-körül...~
9305 23| hogy a tiszteletreméltó Zuchetto vagy egy szélhámos, vagy
9306 23| címkönyvbõl keresték ki dottore Zuchettót, tisztán a szép neve miatt.
9307 22| és azzal vége. Neked most zúg a fejed, azt se tudod -
9308 14| miért” halkan beszélt a zúgó, az izgatott tömegben. Az,
9309 25| inkább oly nagy, oly kietlen, zúgó-visszhangzó és üres, mint élete.~Belekapaszkodott
9310 15| szeretõi voltak a jóakaratú zugprofesszornak, aki a jogtudomány kompromittálása
9311 3| Helyes, igaz, természetes! - zúgták a fiúk.~Bem, a festõnövendék,
9312 2| gondosan megspékelve, a zúzáját szabályszerûen elhelyezve.
9313 22| nem hallotta a kérdést, a zúzos ablakon át kinézett Budapestre,
9314 20| szüksége, dühödten törte föl, zúzta be a szekrényeket, és a
|