Rész

   1 Godsu|              utoljára vadásztam szalonkákra a k-i mocsarakon. A szalonkák
   2 Godsu|               szalonkákra a k-i mocsarakon. A szalonkák az élesen tűző
   3 Godsu|                      Egészen egyedül voltam a széles mocsáron. A mély,
   4 Godsu|                   voltam a széles mocsáron. A mély, néma csendet nem zavarta
   5 Godsu|                    csekkegő szalonka, amint a mocsárparton végigmentem;
   6 Godsu|                  hallottam fejem fölött azt a gyöngéden, halk decrescendóba
   7 Godsu|                  vesző, sivító hangot, amit a magasan járó, csörgő kacsák
   8 Godsu|                csörgő kacsák repülése okoz; a beláthatlan magasságban
   9 Godsu|                csendbe veszett minden hang.~A messze síkságba nyúló legelők
  10 Godsu|      szántóföldekről sem hallatszott semmi.~A nap, a nyugotról fölkavarodó
  11 Godsu|                   hallatszott semmi.~A nap, a nyugotról fölkavarodó ritkás,
  12 Godsu|                kékbe játszó lett az árnyék. A sárguló nád, sás, káka mintegy
  13 Godsu|                    aranyos visszfényt vert; a zöldek sötétebbek, mélyebbek
  14 Godsu|                mélyebbek lettek, és itt-ott a vizek derült, ezüst fényben
  15 Godsu|                    fényben csillámlottak ki a barna sártömegek közül.~
  16 Godsu|                    nád sem ingott, de azért a mocsár mégsem látszott élettelennek.
  17 Godsu|                  látszott élettelennek. Nem a dermedt mozdulatlanság volt
  18 Godsu|                   az álmatag nyugalom, mely a nyári estéket, kivált júniusban,
  19 Godsu|                     hanem volt benne valami a lemondó, a félénk nyugalomból -
  20 Godsu|                     benne valami a lemondó, a félénk nyugalomból - midőn
  21 Godsu|                  félénk nyugalomból - midőn a késői hajtások alig bújnak
  22 Godsu|                     hajtások alig bújnak ki a földből, s eleven zöldjük
  23 Godsu|           ellensúlyozva az érett-sárga nád, a barnulásnak induló káka
  24 Godsu|                   Szomorú és mégis ilyenkor a legbarátságosabb a mocsár.
  25 Godsu|                 ilyenkor a legbarátságosabb a mocsár. A levegő átlátszóbb,
  26 Godsu|                  legbarátságosabb a mocsár. A levegő átlátszóbb, nyugodtabb;
  27 Godsu|                    sem az erős fénynek, sem a tikkasztó melegnek reszketeg
  28 Godsu|                  színében mutatkozik; és az a mély szürkésbarna szín,
  29 Godsu|               ősszel jellemez, adja meg azt a fájdalmas, bánatos hangulatot,
  30 Godsu|                  Csak lassan haladtam előre a parton.~A mocsárnak mintegy
  31 Godsu|                    haladtam előre a parton.~A mocsárnak mintegy a testét
  32 Godsu|                 parton.~A mocsárnak mintegy a testét hosszában összetartó
  33 Godsu|           megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek között,
  34 Godsu|                    Egy sárga, vén gebe volt a kocsi elé fogva.~- Bevisz-e,
  35 Godsu|                   fogva.~- Bevisz-e, bátya, a faluba?~- Nem megyek tovább,
  36 Godsu|                     Nem megyek tovább, csak a temetőig. Odáig elviszem
  37 Godsu|                 urat! - felelt az öreg, aki a kocsiban elöl a kis saroglyában
  38 Godsu|                   öreg, aki a kocsiban elöl a kis saroglyában ült olyanformán,
  39 Godsu|           saroglyában ült olyanformán, hogy a lábai lelógtak.~Már nagyon
  40 Godsu|                    erőlködéssel rá-rávágott a sárga gebére, amely olyankor
  41 Godsu|                magam is! Vének vagyunk mind a ketten!~Az öregnek olyan
  42 Godsu|               ketten!~Az öregnek olyan volt a hangja, mint mikor valaki
  43 Godsu|                   hangja, mint mikor valaki a mezőn nagy távolságból kiáltoz.
  44 Godsu|                    ülök föl, hanem földobom a puskámat meg ezt a nehány
  45 Godsu|                 földobom a puskámat meg ezt a nehány madarat tarisznyástól
  46 Godsu|                nehány madarat tarisznyástól a kocsijára s szép csendesen
  47 Godsu|              Mindegy, akár felül, akár nem. A sárga nem sokat törődik
  48 Godsu|                  vele, úgy sincs messze! Ez a kóró nem valami nehéz!~-
  49 Godsu|                       Aztán mit csinál maga a temetőben, bátya?~- Mit
  50 Godsu|              csinálok? Hát ott lakom. Őrzöm a holtakat.~- Régen?~- Az
  51 Godsu|                  esztendeje, ha nem több!~- A forradalom alatt, Kossuth
  52 Godsu|                     már?~Az öreg megvakarta a füle tövét, köpött egyet,
  53 Godsu|                  Gondolom, akkor veszett el a nagyobbik fiam, a Gyuri.
  54 Godsu|                veszett el a nagyobbik fiam, a Gyuri. Kossuth Lajosnak
  55 Godsu|               Kossuth Lajosnak is hallottam a hírét. Eltörülte a robotot,
  56 Godsu|                hallottam a hírét. Eltörülte a robotot, és a szegénység
  57 Godsu|                     Eltörülte a robotot, és a szegénység pártját fogta.
  58 Godsu|                 mindegy!~Elhallgattunk mind a ketten. Csendesen lépkedtem
  59 Godsu|                 ketten. Csendesen lépkedtem a kocsi mellett, s elmélyedtem
  60 Godsu|                     simán, zajtalanul, mint a rónák folyói.~Tíz perc múlva
  61 Godsu|                rónák folyói.~Tíz perc múlva a temetőhöz értünk.~Ilyennek
  62 Godsu|             temetőhöz értünk.~Ilyennek mint a k-i temető, képzeltem én
  63 Godsu|                 temető, képzeltem én mindig a szép temetőt. Tulajdonképpen
  64 Godsu|                   részre osztja az egészet. A sírok aztán rendetlen összevisszaságban
  65 Godsu|               éppenséggel nem ridegek. Azok a glédába állított városi
  66 Godsu|                 állított városi sírok, azok a kaszárnyázott halottak,
  67 Godsu|           borzasztóságában éreztették velem a halál rútságát. Itt a sírok
  68 Godsu|                 velem a halál rútságát. Itt a sírok szerteszéjjel, bokrok,
  69 Godsu|                     itt-ott bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok,
  70 Godsu|                  hideg kőmasszák nem sértik a szemet. Magas akácfák veszik
  71 Godsu|                  veszik körül az egészet, s a nesztelen csend, a nyugalom,
  72 Godsu|               egészet, s a nesztelen csend, a nyugalom, ami a fákon belül
  73 Godsu|            nesztelen csend, a nyugalom, ami a fákon belül van, az a föltétlen
  74 Godsu|                   ami a fákon belül van, az a föltétlen hiánya minden
  75 Godsu|                    e helynek.~Mire kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta
  76 Godsu|              temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette fejéről a
  77 Godsu|                    a lovat, levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette
  78 Godsu|                     s szabadon kieresztette a temető árka mellé legelni.
  79 Godsu|            Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.~- Van-e jó vize,
  80 Godsu|                      Szomjas vagyok!~- Van. A delelőkútról hozom, itt
  81 Godsu|                     hozom, itt van mindjárt a vasúti töltés mellett.~Még
  82 Godsu|                hagyta.~Kis idő múlva kijött a viskóból, és hozott egy
  83 Godsu|                    zöldpaprikát.~Elém tette a vizet, és szó nélkül leült
  84 Godsu|                  vizet, és szó nélkül leült a földre, aztán hozzálátott
  85 Godsu|                   földre, aztán hozzálátott a lakomához.~A kukoricaliszt
  86 Godsu|                    hozzálátott a lakomához.~A kukoricaliszt kenyérből
  87 Godsu|                 darabot; felvágta, megsózta a zöldpaprikát, s fölváltva
  88 Godsu|                   darab zöldpaprikát rakott a szájába.~Az emberek ezelőtt
  89 Godsu|                     is így táplálkozhattak; a különbség csak az, hogy
  90 Godsu|                   az én öregem késsel vágta a kenyeret és a paprikát.
  91 Godsu|                  késsel vágta a kenyeret és a paprikát. Rá nézve a táplálkozás
  92 Godsu|                     és a paprikát. Rá nézve a táplálkozás tekintetében
  93 Godsu|                    táplálkozás tekintetében a civilizáció csak egy késsel
  94 Godsu|                    Van közte némelyik édes. A csípőseket is megszoktam
  95 Godsu|                       Miért nem jár be néha a faluba? Ott kapna meleg
  96 Godsu|                   ilyen öreg embernek jó ám a meleg leves!~- Hoznak nekem
  97 Godsu|                   nekem ide is néha. Kivált a gyermekhalott után! Aztán
  98 Godsu|                 után! Aztán minek járnék be a faluba?~- Már az unalom
  99 Godsu|                mikor élek, látok és hallok! A nappal csak elmúlik! Hol
 100 Godsu|                   elmúlik! Hol piszmogással a fák körül; hol gödörmunkával,
 101 Godsu|                     Nem tudom megszokni ezt a vasutat itt mellettem! Már
 102 Godsu|                     mikor jobban hallatszik a fütyülése! Sipít, süstörög,
 103 Godsu|             megszokni!~- Pedig látja, öreg, a nélkül ma már nem lehet
 104 Godsu|                 nélkül ma már nem lehet meg a világ!~Az öreg ismét elnevette
 105 Godsu|                      Nyilván úgy lesz, hogy a hideg tenger szélétől a
 106 Godsu|                     a hideg tenger szélétől a meleg tenger széléig megy
 107 Godsu|                meleg tenger széléig megy ez a vasút. De mi végből járnak?
 108 Godsu|                    csoda! Nem vihet jóra ez a sok lótás-futás!~Az öreg
 109 Godsu|                    sok lótás-futás!~Az öreg a korsó után nyúlt, és ivott
 110 Godsu|                    belőle hosszan, jóízűen. A víztől csurgó száját megtörölte
 111 Godsu|                      Mindenfélét. Nézegetem a fákat itt körül. Valamennyi
 112 Godsu|                 fákat itt körül. Valamennyi a szemem láttára nőtt föl,
 113 Godsu|                   őket kiskorukban. Csak az a szélső kőris ott a sarokban,
 114 Godsu|                  Csak az a szélső kőris ott a sarokban, az már akkor is
 115 Godsu|                egészen fiatal ember volt?~- A belső kívánság hozott ide.
 116 Godsu|                  ide. Nem szerettem sohasem a lármát. A gyerekeim, a feleségem
 117 Godsu|                 szerettem sohasem a lármát. A gyerekeim, a feleségem elpusztultak,
 118 Godsu|              sohasem a lármát. A gyerekeim, a feleségem elpusztultak,
 119 Godsu|                  aztán szépecskén megéltem; a többi közt már talán én
 120 Godsu|                     ember híreket hall néha a világ folyásáról?~- Minek
 121 Godsu|                 békességben. Ki-ki törődjék a saját bajával - ha van neki.
 122 Godsu|                     ha van neki. Nekem csak a nyulakkal van bajom télen,
 123 Godsu|                     bajom télen, mikor nagy a hó, mert akkor bejönnek
 124 Godsu|                     hó, mert akkor bejönnek a huncutok, és lerágják az
 125 Godsu|                 apró fáimat. Nem is képzeli a tekintetes úr, mennyi huncutság
 126 Godsu|                  lakik egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe, néha majd ráhágok,
 127 Godsu|                 hogy aluszik, pedig jól lát a huncut!~- De hát ha forradalom
 128 Godsu|              forradalom lenne újra, vagy ha a muszka el akarná venni az
 129 Godsu|            megmozdulna még kelmed is?~- Hát a muszka nem ember? Nem enne
 130 Godsu|                    hazafi, maga nem szereti a hazáját?~Az öreg mutatóujjával
 131 Godsu|            mutatóujjával lenyomta pipájában a hamut, egy percig gondolkozni
 132 Godsu|                engem!~E percben robogott el a temető mellett villámgyorsasággal
 133 Godsu|                  mellett villámgyorsasággal a Párizsból jövő expressz
 134 Godsu|                egyiknek eszébe jutott, hogy a kalapjával felénk integessen.
 135 Godsu|                     Nem viszonozhattam neki a köszöntést, mert a következő
 136 Godsu|                     neki a köszöntést, mert a következő percben a vonat
 137 Godsu|                    mert a következő percben a vonat már csak mint parányi,
 138 Godsu|                  köszöntgetett az az úr ide a vasútról? Az most Párizsból,
 139 Godsu|                vasútról? Az most Párizsból, a világ legszebb városából
 140 Godsu|                   sohasem tettem ki lábamat a határból. Aztán meg hová
 141 Godsu|                      isten, sohasem kellett a helyemből megmozdulni. Mit
 142 Godsu|                  Így volt jó, amint volt.~- A templomba csak bejár néha?~-
 143 Godsu|                   tempóban tenyerébe ütötte a pipáját. A mellényzsebéből
 144 Godsu|                 tenyerébe ütötte a pipáját. A mellényzsebéből kivett aztán
 145 Godsu|                    belékötötte nagy gonddal a bagót.~Minden mozdulatán,
 146 Godsu|             mozdulatán, arcvonásán látszott a teljes megelégedés. Ráncos
 147 Godsu|               arcából, halványkék szemeiből a nyugalom derűje sugárzott;
 148 Godsu|                    teljesítette, s most már a teljesített kötelesség öntudatával
 149 Godsu|       meggyőződésszerű erő, amely egyenesen a lelkéből látszott fakadni,
 150 Godsu|                    sem ápolva, észrevétlen, a föld valamely elhagyott
 151 Godsu|                  elhagyott sarkában élte át a fejlődés fokozatait.~Egy
 152 Godsu|              kaotikus tömegéből ki-kikelnek a finomabb idegekkel ellátott
 153 Godsu|                     akiknek javára, kedvére a világ teremtve látszik lenni.~
 154 Godsu|                  nyolcvan és nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei, erényei
 155 Godsu|           küzdelméről, mártíréletéről, akik a jövő nemzedékek civilizációját
 156 Godsu|                  akik őrült önmegtagadással a fajta érdekében dolgoznak.~
 157 Godsu|                   dolgoznak.~Nem ismeri azt a bőségben úszó, falánk osztályt,
 158 Godsu|                 úszó, falánk osztályt, mely a herék módjára élvezi a verejtékes
 159 Godsu|                 mely a herék módjára élvezi a verejtékes munka gyümölcseit.
 160 Godsu|               verejtékes munka gyümölcseit. A beteges idegek által követelt
 161 Godsu|                     által követelt ingerek, a szerelemnek körmönfont művészete,
 162 Godsu|           szerelemnek körmönfont művészete, a szem, száj fényűzése reá
 163 Godsu|                     reá nézve nem léteznek. A szájhős demokraták hazudozásait,
 164 Godsu|          hazudozásait, monarchák csalásait, a buta bürokrácia furfangjait
 165 Godsu|                     furfangjait nem ismeri. A szalonokban, színházakban
 166 Godsu|                   ismeretlen lények előtte. A rang és pénz hatalmának
 167 Godsu|                     rang és pénz hatalmának a hírét sem hallotta. Nincs
 168 Godsu|                    élethalálharcról, melyet a nagyobb számú „gyöngék”
 169 Godsu|                    kevés „erősekkel” vívnak a sikeres megélhetés érdekében.
 170 Godsu|                    Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek fegyvere az
 171 Godsu|          testét-lelkét. Ép, egészséges mind a kettő.~A civilizációból
 172 Godsu|                    egészséges mind a kettő.~A civilizációból mindössze
 173 Godsu|                   óra jutott neki, melyeket a mellette elrohanó vonatoknak
 174 Godsu|                      egy jel, egy tény, ami a mostani életre egy parányi,
 175 Godsu|              elégedve - éltem és meghaltam. A többi ember mit mívelt?
 176 Godsu|                  van igaza? De hátha vétett a fajtája ellen? Miért nem
 177 Godsu|                    Miért nem szolgálta ő is a fejlődés hatalmas érdekeit?
 178 Godsu|               hatalmas érdekeit? Vagy talán a civilizáció egyik irányának
 179 Godsu|                 civilizáció egyik irányának a csúcspontja, öntudatlan
 180 Godsu|                   öntudatlan jelensége-e ő?~A szükségszerű megsemmisülés
 181 Godsu|                 önmaga és fajtája iránt? Ez a közöny-e a beteg állapot,
 182 Godsu|                fajtája iránt? Ez a közöny-e a beteg állapot, vagy pedig
 183 Godsu|                   beteg állapot, vagy pedig a mi önámítási képességünk
 184 Godsu|                    mi önámítási képességünk a boldogsági mániának szimptómája-e?~
 185 Godsu|                 néztem az öreget, befordult a temető kapuján egy parasztszekér,
 186 Godsu|                  pléhes, vaspántos koporsó, a kórházban elhalt szegények
 187 Godsu|                deszkára érdemesek volnának.~A kocsis odakiáltott az öreghez:~-
 188 Godsu|                      és kapát fogva sietett a kocsi után. Én ott maradtam
 189 Godsu|                 kocsi után. Én ott maradtam a viskó előtt. Az öreg nagy
 190 Godsu|                    öreg nagy léptekkel ment a kocsi mellett, s nehány
 191 Godsu|                    nehány perc múlva eltűnt a temető fái, bokrai között.~
 192 Godsu|                   inkább odú, mint szoba, s a szegénység bélyege, a piszok
 193 Godsu|                     s a szegénység bélyege, a piszok és penész rajta volt
 194 Godsu|                 piszok és penész rajta volt a falakon és minden tárgyon.
 195 Godsu|                minden tárgyon. Egy keskeny, a földbe vert cölöpökre zsúpszalmából
 196 Godsu|                     volt az egész bútorzat. A hasas sárkemence padkáján
 197 Godsu|                  letakarva nedves ronggyal, a sarokban egy kopott cirokseprő -
 198 Godsu|                   cirokseprő - más nem volt a szobában.~Kellemetlen, dohos
 199 Godsu|                Kellemetlen, dohos volt bent a levegő, s iparkodtam ki
 200 Godsu|                     levegő, s iparkodtam ki a szobából. Alighogy föllélegzettem
 201 Godsu|                     Alighogy föllélegzettem a szabad levegőn, látom az
 202 Godsu|                      látom az öreget, amint a sírokon keresztül, kalap
 203 Godsu|                     nem felelt, hanem leült a viskó elé, és mereven, majdnem
 204 Godsu|               fásult bámészsággal nézett le a földre.~- Mi történt, Matyi
 205 Godsu|                    Talán beteg? Adok vizet! A kezével intett, hogy nem
 206 Godsu|                        Mi az? Mi pukkadt?~- A szegény ember... meztelen...
 207 Godsu|                   ember... meztelen... mint a kutyát... be kell dobni...
 208 Godsu|                  kutyát... be kell dobni... a gödribe! Ezt is... bedobtuk.
 209 Godsu|             bedobtuk. Aztán pukkadt... mint a puskalövés! A hasa... a
 210 Godsu|               pukkadt... mint a puskalövés! A hasa... a hasa...~Az öreg
 211 Godsu|                     a puskalövés! A hasa... a hasa...~Az öreg elfödte
 212 Godsu|                     öreg elfödte arcát mind a két kezével. Láttam, hogy
 213 Godsu|                ingén végig hogy peregnek le a könnycseppek. Az öreg egészen
 214 Godsu|                hozzá? Hiszen nem is ismerte a szerencsétlent? Talán rokona
 215 Godsu|                    el ismét. Gyermek módon, a térdére támasztotta ősz
 216 Godsu|                   bele fognak dobni... mint a kutyát! Én is... pukk...~
 217 Godsu|                    kutyát! Én is... pukk...~A heves zokogás elnyomta szavát.
 218 Godsu|                     volt minden erőlködése, a torkára forrt minden hang.~
 219 Godsu|                    ingatag léptekkel bement a viskóba.~Hallottam, amint
 220 Godsu|                                NEMES ROZSDA~A nagy kocsma különszobájában
 221 Godsu|              különszobájában kevés volt még a vendég; mindössze Hüke Pali
 222 Godsu|                benne ebéd után két óra óta. A kocsmáros az egyik sarokasztal
 223 Godsu|                  időnkint horkantott egyet. A lompos pincér inkább szokásból,
 224 Godsu|                    minduntalan megpiszkálta a vaskályhában a széntüzet,
 225 Godsu|                 megpiszkálta a vaskályhában a széntüzet, amikor mindig
 226 Godsu|                      amikor mindig kitódult a fojtó füst.~Hüke Pali a
 227 Godsu|                     a fojtó füst.~Hüke Pali a bőrpamlagra heveredve pihent.
 228 Godsu|             makrapipájából, s gyönyörködött a violaszínben játszó füstfelhőcskékben.~
 229 Godsu|             kegyetlenül káromkodott; szidta a kormányt, amely már a virginia
 230 Godsu|                szidta a kormányt, amely már a virginia szivarokon is csal,
 231 Godsu|                  végét dudorászta, miközben a virginia derekára tekert
 232 Godsu|                     jóízűt ásított, kiverte a pipáját, fölkelt és kibámult
 233 Godsu|                pipáját, fölkelt és kibámult a jégvirágos ablakon. Kisvártatva
 234 Godsu|                 mikor ez szeleltetni kezdte a szivart, elnevette magát
 235 Godsu|                    mondta:~- Ugyan vágd már a földhöz azt a rongy szivart!~-
 236 Godsu|                Ugyan vágd már a földhöz azt a rongy szivart!~- Nem vagyok
 237 Godsu|                     vagyok?~Hüke megfordult a sarkán, az ablakhoz ment,
 238 Godsu|                ablakhoz ment, ott nézegette a csizmáit, gyönyörködött
 239 Godsu|              lábszáraiban, aztán ropogtatta a csizmája talpát.~Mély csend
 240 Godsu|                   Behallatszott az udvarról a szemétdombon kotorászó varjak
 241 Godsu|                   tisztán ki lehetett venni a falióra minden kettyenését.~
 242 Godsu|                  Dani mérgesen földhözvágta a szivart, s a kezébevett
 243 Godsu|                   földhözvágta a szivart, s a kezébevett egy újságot.
 244 Godsu|                     semmi! Lehetetlen ebben a rongy fészekben egy becsületes
 245 Godsu|                 széles tenyerével csapkodta a combját.~- Hát igazán, Pali,
 246 Godsu|                miért nem olvasol, he? Minek a’ nekem? Mi közöm a világhoz?
 247 Godsu|                    Minek a’ nekem? Mi közöm a világhoz? Bánom is én, ha
 248 Godsu|                Bánom is én, ha egész Európa a fejebúbjára áll! Hát neked
 249 Godsu|                  neked van közöd hozzá? Van a...~- Te talán még azt sem
 250 Godsu|                     még azt sem tudod, hogy a cárt a levegőbe röpítették?~-
 251 Godsu|                  azt sem tudod, hogy a cárt a levegőbe röpítették?~- A
 252 Godsu|                    a levegőbe röpítették?~- A cárt? Már hogyne tudnám,
 253 Godsu|               boglya szalma világította meg a tanyámat!~- Nálam kettő
 254 Godsu|                  Dani; merthogy én szeretem a szabadságot!~- Fölgyújtanám
 255 Godsu|          Fölgyújtanám az egész tanyámat, ha a világ minden császárja a
 256 Godsu|                    a világ minden császárja a levegőbe röpülne!~- Ezer
 257 Godsu|                     Az apám banderista volt a koronázáskor, én négyujjnyival
 258 Godsu|                     vagyok magasabb, és még a megye zászlóját is vihetem
 259 Godsu|                      Egy hónapig készülődés a székhelyen! Lópróba, ruhapróba,
 260 Godsu|                    felutazás, parádé amerre a szemed lát! Az a rengeteg
 261 Godsu|                     amerre a szemed lát! Az a rengeteg mágnás! Azok a
 262 Godsu|                     a rengeteg mágnás! Azok a paripák! Szegény apám beszélte,
 263 Godsu|                   beszélte, mikor meglátták a bársony dolmányát, meg a
 264 Godsu|                    a bársony dolmányát, meg a kócsagos forgóját, aztán
 265 Godsu|                kócsagos forgóját, aztán azt a sugár szép bajuszát, azt
 266 Godsu|                       Ugye? Az úr Csekmez?” A ló erre, be volt tanítva
 267 Godsu|                    ló erre, be volt tanítva a huncut, levágta a fejét,
 268 Godsu|                   tanítva a huncut, levágta a fejét, az orra jóformán
 269 Godsu|                     fejét, az orra jóformán a szügyit érte; ragyogott,
 270 Godsu|                ragyogott, csillámlott rajta a szerszám, s úgy bólintott
 271 Godsu|                     vagyunk”! Kell is nekem a respublika! Pápaszemes professzor
 272 Godsu|                    hallgatott; széles arcát a tenyerére támasztva, édes
 273 Godsu|                folytatja.~Elhallgattak mind a ketten. Az arcukon látszott,
 274 Godsu|              arcukon látszott, hogy élvezik a fölidézett képeket. Hüke
 275 Godsu|                 Hüke Pali elkezdte fütyülni a Rákóczi-indulót, Csekmez
 276 Godsu|                    meg verte ujjaival hozzá a taktust. Egyszerre egymás
 277 Godsu|                   Én bizony szeretnék!~Hüke a pipáját kezdte tömni, miközben
 278 Godsu|                      kevés olyan király van a világon, aki holmi hazudozások
 279 Godsu|                     magasra föl tudná vinni a nemzetiségét, mint a Hüke-család!
 280 Godsu|                  vinni a nemzetiségét, mint a Hüke-család! Azt írja valamelyik
 281 Godsu|                   Igaz, 1549-ben hiba esett a nemzetségbe, mert amint
 282 Godsu|                  olasz kisasszonyba, akinek a nemzetsége kétes; de az
 283 Godsu|             nemzetsége kétes; de az idő ezt a kis rozsdát már régen kiköszörülte,
 284 Godsu|              kiköszörülte, azóta már ragyog a helye! Hogy ezután mi lesz?...~
 285 Godsu|                   Hüke Pali felsóhajtott és a lábszárán végighúzva két
 286 Godsu|                  szál gyufát, rágyújtott és a szippantások között mondta:~-
 287 Godsu|                  lesz... azt már... csak az a... jó isten... tudja...
 288 Godsu|                újságot forgatta, aztán mind a két könyökével rátámaszkodott;
 289 Godsu|            könyökével rátámaszkodott; állát a tenyerére illesztette és
 290 Godsu|          Tulajdonképpen miért nem kérjük mi a kamarási méltóságot? Jussunk
 291 Godsu|                 vagyok én anélkül is! Minek a’ nekem? Hát te mit csinálnál
 292 Godsu|                ittak és szó nélkül letették a poharakat.~Négy óra felé
 293 Godsu|                   és már sötétedni kezdett. A két jóbarát elhallgatott.
 294 Godsu|         elhallgatott. Erősen füstöltek mind a ketten. A pincér megint
 295 Godsu|                    füstöltek mind a ketten. A pincér megint csattogtatni
 296 Godsu|                  megint csattogtatni kezdte a kályha ajtaját, közben hozott
 297 Godsu|              megigazította az órát és leült a kályha mellé melegedni.~
 298 Godsu|              kinyújtotta, jóformán fölértek a szobatetőzetig. Megállott
 299 Godsu|              Gabiért!~- Ne bántsd szegényt! A múltkor is, mikor velünk
 300 Godsu|                    volt, két hétig sápogott a felesége!~- Akkor hát gyerünk
 301 Godsu|                   Akkor hát gyerünk aludni! A postamester veszekszik,
 302 Godsu|                  árendás zsidó vásáron van; a pap beteg; a tanítónak meg
 303 Godsu|                   vásáron van; a pap beteg; a tanítónak meg nincs egy
 304 Godsu|                 Bazsó Ferkó hazajött-e már?~A pincér, anélkül hogy kérdezték
 305 Godsu|                     három óra tájban bement a „Pávához”!~- Majom! Miért
 306 Godsu|                  hogy tiszteljük és várjuk!~A pincér elszaladt.~Csekmez
 307 Godsu|               mondta:~- Van hát mégis ember a világon! Már azt hittem,
 308 Godsu|                     ez!~- Vajon mit végzett a vármegyén?~- Mit végzett?
 309 Godsu|                  Nem tudod, mikor árverezik a tanyáját?~- Talán a jövő
 310 Godsu|               árverezik a tanyáját?~- Talán a jövő héten, vagy mi!~Hogy
 311 Godsu|                     mi!~Hogy kihúzták alóla a gyékényt! Jó kortes volt;
 312 Godsu|                   legalább szolgabíró!~- Ha a vármegye akarja!~- Majd
 313 Godsu|                   Feri!~Lihegve jött vissza a pincér és jelentette, hogy
 314 Godsu|                   hogy egyedül ült és ivott a „Pávánál”, s hogy összeszidta
 315 Godsu|                     érte hamarább.~Alighogy a pincér befejezte mondókáját,
 316 Godsu|                  kabátjába. Arca piros volt a bortól és egészségtől. Hatalmas
 317 Godsu|                    Levágta magát Hüke mellé a pamlagra és csak annyit
 318 Godsu|                    felelt Bazsó és elkezdte a mellényét kigombolni.~-
 319 Godsu|                     Elszédül az ember ebben a melegben. A vármegyén hogy
 320 Godsu|                     ember ebben a melegben. A vármegyén hogy mit mondtak?
 321 Godsu|                  Akármilyen kacskaringós az a sujtás; el tudok én azon
 322 Godsu|                   Mintha üresebb lett volna a szoba, ha nem beszélt. Mélyen
 323 Godsu|      hajlékonyságával úgy tetszett, betölti a szobát. Mit adnának Párizsban
 324 Godsu|                 három üveggel. Nem dohos ez a bor, Feri? Nekem úgy tetszik,
 325 Godsu|                 volna! ‑ mondta Hüke.~Bazsó a két ujja közé vette a poharat
 326 Godsu|                 Bazsó a két ujja közé vette a poharat és hosszan nézte,
 327 Godsu|                   nézte, szagolgatta.~- Nem a! Jó. A becsületes emberek
 328 Godsu|                   szagolgatta.~- Nem a! Jó. A becsületes emberek egészségére!~-
 329 Godsu|                  egészségére!~- Vesszen meg a vármegyéd! - mondta Hüke
 330 Godsu|               mondta Hüke és fenékig kiitta a borát.~- Ne bántsd szegényt! -
 331 Godsu|                   Miattam, akár födözze föl a léghajót. Velem ne politizáljon
 332 Godsu|                   Velem ne politizáljon még a kínai császár sem; mert
 333 Godsu|            Elpusztulunk. Hát aztán? Ez volt a Bazsók sorsa. Kerék föl,
 334 Godsu|                     Ez lesz mindenki sorsa. A pusztai homokot elhordja
 335 Godsu|                    pusztai homokot elhordja a szél; valamikor el fog pusztulni
 336 Godsu|                Bazsó még azután is bolyogna a mindenségben. Tudom, hogy
 337 Godsu|                  Tudom, hogy amilyen bolond a nemzetségem, az a bolygó
 338 Godsu|                    bolond a nemzetségem, az a bolygó Bazsó is azt ordítaná
 339 Godsu|                bolygó Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe: Éljen a haza!
 340 Godsu|              ordítaná a nagy semmibe: Éljen a haza! Hogy röhögnének azok
 341 Godsu|                  haza! Hogy röhögnének azok a fölséges csillagok! Ő persze
 342 Godsu|                     mennyei skandalum!~Mind a három elkezdett kacagni,
 343 Godsu|                    hogy szinte rengett belé a kocsma.~- Micsoda isteni
 344 Godsu|                  Hogy is volt? Nyakon vágná a csillagot? - szólt Hüke
 345 Godsu|                 vélekedett Csekmez. - Annak a tízezer esztendő múlva születendő
 346 Godsu|                      aki meg fogja rugdalni a csillagokat!~- Nem telik
 347 Godsu|                  gombolyag füstöt lökött ki a szájából.~- Hát mennyi?~-
 348 Godsu|             körülnézett s aztán odakiáltott a pincérnek:~- Kártyát!~-
 349 Godsu|                     nem mondja, mit végzett a vármegyén!~- No, hogy volt
 350 Godsu|            asztalnak és beszélni kezdett:~- A választás előtt emlegettek
 351 Godsu|   Tisza-szabályozást, belvízlevezetést, meg a jó isten tudja, micsoda
 352 Godsu|                Tegnap reggel aztán bementem a főispánhoz az alsó-járási
 353 Godsu|           alsó-járási szolgabíróság végett.~A hideg veríték gyöngyözött
 354 Godsu|                hideg veríték gyöngyözött ki a homlokomon, mikor fölmentem
 355 Godsu|                 homlokomon, mikor fölmentem a vármegyeház lépcsőjén. Megütötte
 356 Godsu|             lépcsőjén. Megütötte az orromat a vármegye szaga. Nehéz, dohos
 357 Godsu|                    igazság rothadna bennük. A rengetek telefirkált papiros
 358 Godsu|                    Mindegy. Mi közöm hozzá? A lábaim, mintha masinalábak
 359 Godsu|                   az eszem. Mit takargassam a dolgot? Én bizony szégyelltem
 360 Godsu|            szégyelltem magam.~Nyitva állott a nagyterem ajtaja, mert,
 361 Godsu|                 készülnek odabent. Benéztem a terembe. Hiába! Fényes egy
 362 Godsu|                    olyat manap már építeni!~A folyosón találkoztam Csáp
 363 Godsu|                      Szegény gyerek! Ő most a főispáni titkár. Halovány
 364 Godsu|                     alig látszik ki belőlük a kezefeje. A kisujján meg
 365 Godsu|              látszik ki belőlük a kezefeje. A kisujján meg megnövesztette
 366 Godsu|                 kisujján meg megnövesztette a körmét, azt hinné az ember,
 367 Godsu|                     de ő meg azt mondta rá, a főjegyző is ilyen körmöt
 368 Godsu|                   is ilyen körmöt visel: ez a divat, s hogy nálunk sokan
 369 Godsu|               öreggel? - kérdi Jankó.~- Hát a főispánnal - mondám.~- Őméltóságával?
 370 Godsu|                     Meg kell neki mondanom. A gróf úr ezt úgy kívánja.~
 371 Godsu|              kívánja.~Restellni kezdtem ezt a vallatást.~- No hát - mondom -
 372 Godsu|                  bejelentlek.~Jankó kivette a szekrényben lógó fekete
 373 Godsu|                    fekete kabátját, behívta a hajdút, az ráadta, megkefélte
 374 Godsu|               csinál most?~- Újságot olvas. A lapok minduntalan rámásznak,
 375 Godsu|                     istenért, rá ne gyújts! A gróf úr megérzi rajtad a
 376 Godsu|                    A gróf úr megérzi rajtad a dohányszagot, aztán kikerget.
 377 Godsu|              őméltóságának. Ki nem állhatja a dohányszagot. Hányszor lerakott
 378 Godsu|                    Hányszor lerakott engem! A hivatalban nem is szoktam
 379 Godsu|                   itt van újság, olvass! Ez a mi lapunk! Mi tartjuk benne
 380 Godsu|                    lapunk! Mi tartjuk benne a lelket!~Átolvastam a k-i
 381 Godsu|                  benne a lelket!~Átolvastam a k-i közlönyt elejétől végig.
 382 Godsu|                    bennem az epe, mikor azt a sok talpnyalást, alávaló
 383 Godsu|                 hízelgést nyomtatva láttam. A „szent haza” legalább hússzor
 384 Godsu|                 hogy azok, akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket
 385 Godsu|                     kötelességüket róják le a magyar kultúra iránt. Buta
 386 Godsu|                    Buta is, szemtelen is ez a Dönögi!~- Én is munkatársa
 387 Godsu|                        dicsekedett Jankó. - A báli tudósításokat én írom;
 388 Godsu|            benneteket! Kimegyek egyet járni a folyosóra! - mondám Jankónak.~
 389 Godsu|                      Végigjártam néhányszor a folyosót. Bementem aztán
 390 Godsu|                     Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek évszámait
 391 Godsu|             kimentem. Kezdtem restellni ezt a dolgot. Sértett ez a bánásmód.
 392 Godsu|                    ezt a dolgot. Sértett ez a bánásmód. Mit várat? Tudja,
 393 Godsu|                   még egy darabig. Bementem a nagyterembe az arcképeket
 394 Godsu|                      Jólesett látnom azokat a régi becsületes, nyílt arcokat.
 395 Godsu|                    nyílt arcokat. Elszorult a szívem, mikor Bazsó Ignác
 396 Godsu|                 ősapám elé kerültem. Ó volt a megye legeslegelső alispánja.
 397 Godsu|                  öreg: finom kezében tartja a királyi dekrétumot, mely
 398 Godsu|                    királyi dekrétumot, mely a megyei privilégiumokat biztosítja.
 399 Godsu|           privilégiumokat biztosítja. Ezzel a kezdettel nekem most már
 400 Godsu|                     volt! Összecsikorgattam a fogaimat és szaladtam ki.~
 401 Godsu|                    félórát. Fölforrt bennem a méreg. Hát nem leszek szolgabíró!
 402 Godsu|                     az egész vármegyét. Hát a madarak hogy élnek meg?
 403 Godsu|                     madarak hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott
 404 Godsu|                  hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott bennem.
 405 Godsu|                  packázhatik? Kell is nekem a ti aranybányátok: úgyis
 406 Godsu|                      Hallgassátok csak.~Jön a hajdú és jelenti, hogy bemehetek,
 407 Godsu|                     és kezdi rólam leszedni a téli gúnyáimat.~- Mondd
 408 Godsu|                 téli gúnyáimat.~- Mondd meg a főispánodnak, hogy itt vagyok,
 409 Godsu|                     akarom látni. Süsse meg a szolgabíróságát! De megmondd
 410 Godsu|                   megmondom! - felelt nekem a hajdú.~- Öt forintot nyomtam
 411 Godsu|                hajdú.~- Öt forintot nyomtam a markába, bizonyosan megmondta
 412 Godsu|                    lenni; nem tudom bevenni a komédiátokat! Adj isten,
 413 Godsu|                   Még nem lepett el egészen a penész, látom!~- Nem penész
 414 Godsu|                        Nemes rozsda! Hol az a kártya?~- Ki oszt? - kérdezte
 415 Godsu|                    Odakint hatalmasan esett a hó. Vidám poharazás között
 416 Godsu|                Vidám poharazás között folyt a játék. A vaskályha egészen
 417 Godsu|             poharazás között folyt a játék. A vaskályha egészen nekivörösödött
 418 Godsu|       nekivörösödött az erős tüzelés miatt.~A cigányok egyenként lopóztak
 419 Godsu|              cigányok egyenként lopóztak be a kocsmába és a kályhánál
 420 Godsu|                   lopóztak be a kocsmába és a kályhánál melengették föl
 421 Godsu|                Kisvártatva aztán megszólalt a muzsika. Egyik szilaj nóta
 422 Godsu|                   Egyik szilaj nóta követte a másikat. A vendégek kártyáztak
 423 Godsu|                     nóta követte a másikat. A vendégek kártyáztak és mulattak
 424 Godsu|                  lágy hangjával beleénekelt a muzsikába:~A leányka nem
 425 Godsu|                    beleénekelt a muzsikába:~A leányka nem szól semmit,
 426 Godsu|                  hitte volt mindig, hogy az a negyvenedik év valami utolérhetetlen
 427 Godsu|                 vidám volt az utolsó napig.~A születése napját, a csontos,
 428 Godsu|                  napig.~A születése napját, a csontos, szürkefejű férjén
 429 Godsu|              Szomorú, borús októberi nap ez a mai. A falkavadászat is
 430 Godsu|                borús októberi nap ez a mai. A falkavadászat is elmaradt.
 431 Godsu|             falkavadászat is elmaradt. Lili a kis szalon ablakán át látja,
 432 Godsu|                     ablakán át látja, amint a sűrűn szitáló apró esőcseppek
 433 Godsu|                     esőcseppek összefolynak a szemben levő kis háztető
 434 Godsu|                     locsogással végigszalad a víz az ereszen.~Az a kicsi
 435 Godsu|            végigszalad a víz az ereszen.~Az a kicsi égbolt, amit a nehéz
 436 Godsu|                     Az a kicsi égbolt, amit a nehéz selyem függönyök között
 437 Godsu|            függönyök között lát, szürke, és a szitázó aprószemű eső csak
 438 Godsu|                   látja az embereket, amint a vizes, fényes aszfalton,
 439 Godsu|                      kedvetlenül ült vissza a színgazdag szőnyeggel leborított
 440 Godsu|                     ma nagyon nyomja valami a lelkét, hogy ma nagyon szeretne
 441 Godsu|                   az arcát, nem sütötte fel a frufruját és fekete ruhát
 442 Godsu|                egész dísz, ami rajta van az a fehér csipkepompa, mely
 443 Godsu|                     fehér csipkepompa, mely a nyakát, mellét szépíti.~
 444 Godsu|                  sőt szép is volt így ebben a homályos szobában. Barna
 445 Godsu|                   galoppja alatt. Mindössze a keze volt már kissé csontos,
 446 Godsu|                  kissé csontos, s mindössze a halántékán látszott néha-néha
 447 Godsu|                   elfelejtette az ember, ha a villogó szemeit látta.~Esős,
 448 Godsu|               Eszébe jutott, hogy nemsokára a derült napokon is egyedül
 449 Godsu|                 marad. Gyermeke nincs s így a barátnőre van utalva. Azok
 450 Godsu|                  barátnőre van utalva. Azok a barátnők!~Égető, kínos vágyat
 451 Godsu|               tulajdonképpen miért is van ő a világon, mikor ez a kegyetlen
 452 Godsu|                   van ő a világon, mikor ez a kegyetlen eső kétségbeejtő
 453 Godsu|                    nyájasan, melegen sütött a nap, mikor még szép és illatos
 454 Godsu|                régen volt!~Hogyan is lett ő a Géza felesége? Igen; úgy
 455 Godsu|                 gyermekek javára lovagoltak a lovardában. Összesen húszan
 456 Godsu|                    nap volt akkor is, mikor a próbákat tartották és mikor
 457 Godsu|                 Lili hű maradt. És ma, ezen a szomorú esős napon úgy találta,
 458 Godsu|                  hogy helyesen cselekedett! A nyár elmúlt és nem volt
 459 Godsu|                 menü, teljesen kielégítette a napi igényeket és így szépen,
 460 Godsu|                  így szépen, okosan megérte a negyvenedik évet.~Ma azonban
 461 Godsu|               gyermeke volna, legalább egy!~A hideg, őszi eső még mindig
 462 Godsu|                  lenne egyedül és nem félne a hideg őszi napoktól, amikor
 463 Godsu|                   hogy teljesen egyedül van a nagy mindenségben, ahol
 464 Godsu|                  ahol őt semmi sem érdekli. A fényes palotában vendégnek
 465 Godsu|                  nevetségesnek tartotta azt a komolyságot, amellyel ő
 466 Godsu|             komolyságot, amellyel ő és Géza a világban fölléptek, szerepeltek
 467 Godsu|                    vannak, keresi benne azt a Gézát, aki mellett akkor
 468 Godsu|                  carussellt lovagolt, de ez a kellemes, élcelő hideg ember
 469 Godsu|                  Lili így érzi ezt ma, ezen a szomorú, esős őszi napon.~
 470 Godsu|               gyorsan fel és alá kezd járni a szobában. Ez a gondolat
 471 Godsu|                   kezd járni a szobában. Ez a gondolat belefészkelte magát
 472 Godsu|                gondolat belefészkelte magát a lelkébe és űzi, kergeti
 473 Godsu|               lelkébe és űzi, kergeti benne a keserű érzéseket, szemrehányásokat.~
 474 Godsu|                     szemrehányásokat.~Minek a pompa, minek a gazdagság,
 475 Godsu|      szemrehányásokat.~Minek a pompa, minek a gazdagság, ha egyedül van
 476 Godsu|               Jóestét, Lili! Nem megyünk ma a színházba? - szólt Géza
 477 Godsu|            barátságosan nyújtotta felé mind a két kezét.~Lili megijedt
 478 Godsu|                 szólni.~- No? Megyünk?~Lili a kandalló elé ült és csak
 479 Godsu|                engem!~- Igaza van! Adja ide a kezét. Így. Látja, édes
 480 Godsu|              teljesen, és így életcélnak ez a foglalkozás már nem elég!~-
 481 Godsu|                nincsen.~- De Lili!~- Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották,
 482 Godsu|                  már kifárasztották, amikor a játék már nem ingerli és
 483 Godsu|                    amikor úgy találja, hogy a többi asszonyismerőseinél
 484 Godsu|                   láttam eddig! Szórakozott a kedve és szeszélye szerint.
 485 Godsu|                     gyermekeik vannak! Unom a házasságot, unom magát,
 486 Godsu|              elhallgatott és mereven nézett a kandalló tüzébe.~Géza gépiesen
 487 Godsu|              gyújtott és némán bámulta ő is a parazsat.~Mély csend volt
 488 Godsu|                   parazsat.~Mély csend volt a szobában és behallatszott,
 489 Godsu|                  ablakhoz verődtek, s amint a víz az ereszen át locsogva
 490 Godsu|                esett az aszfaltra.~- Elmúlt a nyár! - mondta halkan Lili. -
 491 Godsu|                     mialatt szemeit lesütve a csipke fodrával babrált.~
 492 Godsu|                    csipke fodrával babrált.~A komorna belépett és egy
 493 Godsu|               remekmívű ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet.~
 494 Godsu|                     van Geraldine-nek! Paul a legmegbízhatóbb szakács
 495 Godsu|                     és kivette Géza kezéből a kartont. - Ezt nem szeretem.
 496 Godsu|                      édes Lilim, aux oeufs! A kedvemért, édes Lilim, a
 497 Godsu|                    A kedvemért, édes Lilim, a kedvemért! - könyörgött
 498 Godsu|                     miért akarod éppen ezt? A tojás ízét nem szeretem;
 499 Godsu|                   szólt kedvetlenül Lili.~- A kedvemért, édesem! Én, hiszen
 500 Godsu|               hiszen tudod, nagyon szeretem a tojást! Aztán meg...~- Ah!~