Rész

 1 Godsu|            sohasem az Istenre, talán ő sem haragszik rám! Megvagyunk
 2 Godsu|  embercsoportnak egyik példánya volt ő, amelynek kaotikus tömegéből
 3 Godsu|           hogyan éltek az emberek az ő idejében, mert minden adat
 4 Godsu|           ellen? Miért nem szolgálta ő is a fejlődés hatalmas érdekeit?
 5 Godsu|               öntudatlan jelensége-e ő?~A szükségszerű megsemmisülés
 6 Godsu|           Bazsó vontatva. Hadd éljen ő is az istennek egyéb bogarai
 7 Godsu|           azok a fölséges csillagok! Ő persze dühbejönne, szemen
 8 Godsu|            Jankóval. Szegény gyerek! Ő most a főispáni titkár.
 9 Godsu|              Ki is nevettem érte, de ő meg azt mondta rá, a főjegyző
10 Godsu|      megbolondultál, Ferkó? - mondja ő.~- Nem én! - feleltem neki -
11 Godsu|           távolban van valahol, hogy ő azt sohasem éri meg, azért
12 Godsu|          tulajdonképpen miért is van ő a világon, mikor ez a kegyetlen
13 Godsu|            senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~Valamikor
14 Godsu|             akkor úgy képzelte, hogy ő mindenkit szeret, s hogy
15 Godsu|           régen volt!~Hogyan is lett ő a Géza felesége? Igen; úgy
16 Godsu|            senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~Ha gyermeke
17 Godsu|              a komolyságot, amellyel ő és Géza a világban fölléptek,
18 Godsu|            gyújtott és némán bámulta ő is a parazsat.~Mély csend
19 Godsu|           egy évi fogházra ítélte és ő azonnal megkezdte büntetését.~
20 Godsu|           elkeseríti az életét, hogy ő, mint volt huszárőrmester,
21 Godsu|          elfogyni. Hamarább megtörik ő, mint mi. A sértésekért
22 Godsu|         kiülni? A feleségem reá néz, ő pedig mondja: igen, te,
23 Godsu|             lestem. Végre megfogtam! Ő nem vett észre és én megkerültem
24 Godsu|           bordáimon tapogattam ki az ő vékony bordáinak a zúzott
25 Godsu| összepofozott és megrugdosott engem. Ő erős és kegyetlen volt velem
26 Petel|          dolga volt a bácsival, mert ő nehéz, kövér ember volt,
27 Petel|        kiterjeszti a karjait, mintha ő is segítene. Arra mind nagyon
28 Petel|            túlsó feléről, s leült az ő házuk elé, s akkorákat hazudott,
29 Petel|         mérleget: „Én vétkeztem ezt, Ő megcsapott úgy... jó...
30 Petel|            Van-e lelke?~- Az unokánk ő mégis, Márton. Egyetlen
31 Petel|             se szólt, mert remegett. Ő ezt egészen másképpen képzelte.~-
32 Petel|              nála nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja
33 Petel|           arról, hogy neki vége van. Ő a tavaszra kadétnak készül...
34 Petel|            garnizonban fog szolgálni ő a tavaszon. Nem viszi be
35 Petel|             utcán. Máskor bizony már ő is fáradtan vonszolgatta
36 Petel|           másvilágban se nézhetek az ő szerető szép szemébe? Oh,
37 Petel|           viszontlátod...~- Odajut-e ő? - hallottuk, de feleletet
38 Petel|              zsidó: tőlünk vonult el ő, olyan harapós, lesütött
39 Petel|              és kétségbeessék. Pedig ő tele van a reménységgel.
40 Petel|              a reménységgel. Hallja: ő a tavaszon kadét akar lenni.
41 Petel|             te is tudod... Sándor az ő párja.~- Ne kotyogjon kend
42 Petel|          Sándor?~- Félsz attól, amit ő tud?~- Az Isten megver érte,
43 Petel|             az útonállóé az úton, ha ő az erősebb... minthogy a
44 Petel|             anyám ládájában, amit az ő két kezével csinált, s olyan
45 Petel|              mégis...~- Beszélt kend ő szent felségével?~- Szóltak
46 Petel|           házsártoskodjék... mert az ő bőrére jár a játék... Ha
47 Petel|         bőrére jár a játék... Ha nem ő védelmezi a jegyesét, hát
48 Petel|                mondta az asszony, de ő is arra rohant. Minden kar
49 Brody|      siralomházban.~Ott ismételgette ő is az édes szülőjének:~-
50 Brody|              emberkéhez; elszökni az ő legismerősebb ismerősétől,
51 Brody|            amíg csépeltek, és amikor ő markot szedett, két hétig
52 Brody|            ártson. De most egyenesen ő kapta a kezébe, maga fölbontotta,
53 Brody|            halt, dehogy halt; inkább ő ír maga!~- Eszem meg a kezét.~-
54 Brody|          vele a tollat, megfogta. Az ő nevében - még milyen bolondok,
55 Brody|              mert azt hitte, hogy az ő szórakoztatására csinálják
56 Brody|         szőrszoknyát, ami szintén az ő ajándéka volt.~- A holmid
57 Brody|        becsapódott Erzsébet után, és ő kibukott az éjszakába, két
58 Brody|           szobában, és hogy mit tesz ő, ha meghűl? Messzebbre nem
59 Brody|               de okos, már otthon is ő írta a parasztlányoknak
60 Brody|             neki is, amióta itt van, ő írta a titkosakat, darabját
61 Brody|            hogy a bajuszos legény az ő halavány lányukat egyszeriben
62 Brody|           nem én tiprom le a kutyát, ő tipor le engem, tudjátok!~
63 Brody|            nem is tudta, hol a feje, ő maga is hol van. A gyönyörű
64 Brody|         csakolyan paraszt volt, mint ő ‑, még fűtő korából ismerte,
65 Brody|             cséplő elszakította, még ő tépett neki rongyot a pendeléből.~