Rész

 1 Godsu|               lehetett és lehet ez az ember, aki éveit nem tartja rováson,
 2 Godsu|               kis erdő ez, melyben az ember csak itt-ott bukkan sírra,
 3 Godsu|                Sovány, magas, csontos ember volt. Valamikor régen igen
 4 Godsu|              akkor még egészen fiatal ember volt?~- A belső kívánság
 5 Godsu|                De mégiscsak jó, ha az ember híreket hall néha a világ
 6 Godsu|         kelmed is?~- Hát a muszka nem ember? Nem enne meg az sem!~-
 7 Godsu|           látni? Fiatalabb korában az ember kíváncsibb!~- Én mindig
 8 Godsu|              fejlődés fokozatait.~Egy ember, aki az évezredek civilizációjában
 9 Godsu|           éltem és meghaltam. A többi ember mit mívelt? Nem tudom!”~
10 Godsu|               Mi pukkadt?~- A szegény ember... meztelen... mint a kutyát...
11 Godsu|               mondta:~- Van hát mégis ember a világon! Már azt hittem,
12 Godsu|               Bazsó Feri.~Erős, izmos ember volt; alig fért bele prémes
13 Godsu|            vagyok vérrel. Elszédül az ember ebben a melegben. A vármegyén
14 Godsu| megnövesztette a körmét, azt hinné az ember, sasköröm. Ki is nevettem
15 Godsu|            egyszerre. Ezt csak magyar ember tudja megcsinálni.~Bazsó
16 Godsu|                de ezt elfelejtette az ember, ha a villogó szemeit látta.~
17 Godsu|              a kellemes, élcelő hideg ember előtte idegen. Jó cimborának
18 Godsu|          gazdagság, ha egyedül van az ember!~Mialatt így nyugtalanul
19 Godsu|          Cabinet?~- Paul csókolnivaló ember, csak az orra ne volna olyan
20 Godsu|        Kelemen Péter mérnök indulatos ember volt és mert rajtakapta
21 Godsu|              szemű, szép, harmincéves ember volt.~Most láttam először.~
22 Godsu|              amit ön mond! Ön komikus ember. Miért nem lép ön föl valami
23 Godsu|            elszenvedni! Eh! Ön ostoba ember!~Az elképedt fogházfelügyelőhöz
24 Godsu|             barátom! Maga intelligens ember, ne kényszerítsen a végsőre!
25 Godsu|             kérdezte:~- Ki ez a pohos ember? Ez is talán egyik szerve
26 Godsu|                 Bravó, gombóc! De hát ember! Mi az ördögnek hízott meg
27 Godsu|         mondta az orvos.~- Ez a hájas ember is tekintélyszomjas. Bravó!
28 Godsu|              panaszkodott, hogy ez az ember elkeseríti az életét, hogy
29 Godsu|              szemeiket.~- Milyen szép ember! - suttogták egymásnak. -
30 Godsu|        pofonokat ígér a feleségemnek!~Ember vagyok, uram, ember! Huszárőrmester
31 Godsu|     feleségemnek!~Ember vagyok, uram, ember! Huszárőrmester voltam tizenkét
32 Godsu|             éjjel nem tudtunk aludni. Ember vagyok, uram, és nem bírtam
33 Godsu|              hogy miattam egy szegény ember szenvedjen. Legyen türelmes
34 Godsu|          egyszerű.~- Nagyon indulatos ember voltam és tavaly őszkor
35 Godsu|             vadságom a tarlón vergődő ember zokogó sírására, mintha
36 Godsu|           bestiát.~A nyöszörgő gyönge ember ott feküdt a lábaimnál és
37 Godsu|       eszembejutott a nyöszörgő, síró ember. Láttam nyomorék, vézna
38 Petel|         bácsival, mert ő nehéz, kövér ember volt, aki nagy ok nélkül
39 Petel|               a fogások között rág az ember, hogy ne unja el magát.
40 Petel|             győzzön eleget keresni az ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző
41 Petel|          kántálva, hogy belekábult az ember... Hol vannak mind; a gyerekek
42 Petel|                Hősködött a figura kis ember, hadonázva a fiákeres előtt.~-
43 Petel|            ajtón nem tudja kinézni az ember, megvan‑e nekik mindenük
44 Petel|             sok jót szerzett vele. Az ember nem járhat annak a végéré,
45 Petel|           benézett Mayerhez, a bolond ember felcsapta a zsidódos sapkáját,
46 Petel|            kell őt készíteni, szegény ember!... a gyermeket. Útravalóval
47 Petel|             borostos arcú vén, gyenge ember nyögve emelkedett fel, a
48 Petel|            itt a tüdejét kiordítja az ember, amíg kend megmozdul.~-
49 Petel|                  rivall rá.~Az öreges ember ijedezve kapálózott:~- Elmenj
50 Petel|                ha tudják, hogy idegen ember itt ül nálunk...~A nagy,
51 Petel|              utcán szaporán egy csomó ember verődött össze. A mély sötétben
52 Petel|           pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten állott az asztal
53 Petel|          történik itt? Már becsületes ember nem lakhatik itt a kend
54 Petel|               viszont. Egyszerre több ember ugrott be utána...~A bakter
55 Brody|             szemeiből. Nem volt rossz ember, de nem volt egy félpipa
56 Brody|               volt az egyedüli kopasz ember a faluban.)~A két pesti
57 Brody|            meg egy kecskeképű, sovány ember, a nagyságos úr, az apa.
58 Brody|               mint a macskáé.~- Az az ember gazember! - mondá röviden.~-
59 Brody|             és engedte, hogy a jámbor ember leültesse a sovány térdére,
60 Brody|              a nagysága!~A szürke kis ember viszonválasza nem is hallatszott,
61 Brody|           Frigyes, aki nem volt rossz ember. Azonban nem volt ereje,
62 Brody|           Miért nem jött? Van itt egy ember, odavalósi, ahova Jakab.~
63 Brody|                gyere!~De a becsületes ember gondolt egyet, megölelte
64 Brody|             Nem tudom. Majd fogom.~Az ember megcsókolta a nő homlokát,