Rész

 1 Godsu|   gondolkodóba esett, és elnevette magát.~- Ki tudná? Aztán meg mire
 2 Godsu|       gondoltam!~Az öreg elnevette magát.~- Unalom! Már hogy unnám
 3 Godsu|            Az öreg ismét elnevette magát.~- Nem lehet? Dehogynem
 4 Godsu|             mégsem ugrik ki. Teszi magát, hogy aluszik, pedig jól
 5 Godsu|        kezdte a szivart, elnevette magát és mondta:~- Ugyan vágd
 6 Godsu|   támasztva, édes merengésnek adta magát.~- Szép mulatság biz’ az,
 7 Godsu|    acélrúgók lettek volna. Levágta magát Hüke mellé a pamlagra és
 8 Godsu|         palotában vendégnek érezte magát és nevetségesnek tartotta
 9 Godsu|           a gondolat belefészkelte magát a lelkébe és űzi, kergeti
10 Godsu|            Unom a házasságot, unom magát, unom önmagamat, és az egész
11 Godsu|                 Ah!~Lili elnevette magát, miközben mondta:~- Ám legyen!
12 Godsu|         itt elszenvedni és viselje magát illedelmesen. A mostani
13 Godsu|           helyen és szabaddá tette magát.~Az orvossal együtt azonnal
14 Godsu|          puha! Pfuj! Nem szégyelli magát orvos létére! Semmi izom;
15 Godsu|       előttem a tarlón.~Összehúzta magát és erőtlen hangon jajgatott
16 Petel|          az ember, hogy ne unja el magát. A kövér, forró leves párolog
17 Petel|         megfogja a fejét.~- Megüti magát, Márton.~- Dehogy, Cica,
18 Petel|             minek utána kidühöngte magát), megcsinálta a mérleget: „
19 Petel|           ha tisztességesen viseli magát e földi életén...~Az ebéd
20 Petel|           nézett reá.~- Felizgatja magát, Márton; nem jó komédiázni
21 Petel|           Úgy látszott, jól érezte magát, és a széken hintáztatta
22 Petel|            és a széken hintáztatta magát.~- Ezt míveljük. Az én föladatom
23 Petel|           is fáradtan vonszolgatta magát; a szegény Katica ajaka
24 Petel|          Én, tudja meg, itt hagyom magát. Hátat fordítok a maga Istenének.
25 Petel|            nálunk... én nem hívtam magát ide, nem is tartóztatom,
26 Petel|           kiáltotta, és kirántotta magát a leány kezéből, s kiugrott.~
27 Petel|        orra előtt... Nem szégyelli magát kend, hogy orcátlankodjanak
28 Petel|           Aztán valaki elkiáltotta magát: „A vízbe ugrott valaki.” „
29 Brody|    egyszerre elállt. Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott ereiben,
30 Brody| öregasszony még jobban nekibúsulta magát.~Kaál Samu fütyörészett,
31 Brody|   ezredesnek, olyan haptákba vágta magát.~- Helyes, fiam! - bátorította
32 Brody|          azért fázott. Bátorította magát. Talán éhes? Evett, s szivarozott.
33 Brody| megragadták. Kaál Samu elordította magát:~- Hadnagy úr, ne hagyjon!... -
34 Brody|           esztendős - sikította el magát Bottkó Kiss Erzsébet, és
35 Brody|        Észrevette, és elszégyellte magát:~- Mikor megyünk? - kérdé.~-
36 Brody|            még jobban megnyugtassa magát, levettette a lánnyal a
37 Brody|           öregasszony közbevetette magát:~- Ha szegény emberek vagyunk
38 Brody|         fölsóhajtást:~- Csak aztán magát meg ne fesse! Majd ha a
39 Brody|        éber volt, nem vesztette el magát, mindent tudott és világosan
40 Brody|          mellett ült, és mórikálta magát az erős fekete asszonyság.
41 Brody|        hajolva pedig kellemeztette magát az a szép fiatalember, aki
42 Brody|        előszobában, láttam, amikor magát meg akarta csípni, de maga
43 Brody|           bolond leány, észrevette magát, megfogta a száját:~- Mit
44 Brody|       érezte, hogy meztelen, kapta magát, és a felső szoknyáját ráterítette
45 Brody|           Cukor kell?~Kiráncigálta magát a kezéből, és a szűk utcából
46 Brody|       derékon kapta. Az cipeltette magát egy darabig, mint a halott,
47 Brody|          velem, Erzsike, én viszem magát egy rendőrtiszthez, annak
48 Brody|     Megeszik az országot, föleszik magát őfelségét, a császárt és