Rész

 1 Godsu|           néhány elzárt asszony és leány is tudott mindent és mikor
 2 Petel|          kertből sugár, mezítlábas leány lépett ki a hívásra.~- Engemet
 3 Petel|     sodrott, kedvtelve nézve át. A leány a víz feketedő fodrán járatta
 4 Petel|           a világon, tudja kied!~A leány vontatva vette fel a bolyhos
 5 Petel|         kapujának a csikorgására a leány megfordult... Valaki benézett
 6 Petel|      Valaki benézett az utcáról. A leány gyorsan arra indult, s tudva,
 7 Petel|           a levegőt indulatosan. A leány csüggedten nézett reá:~-
 8 Petel|          nyájas szavad, Eszti...~A leány türelmetlenül csattant fel:~-
 9 Petel|         Mit akarsz, hogy lássak?~A leány közbelépett szemrehányó
10 Petel|           bakter odább ódalgott. A leány rebegő ajakkal kérdezte:~-
11 Petel|           a törpe, sötét szobát.~A leány szótlanul ült le a cserepes
12 Petel| bátorságával öntötte ki a szívét a leány. - Miért most hozta el?
13 Petel|             nekem a világon! - S a leány keze után nyúlt jókedvűen.~
14 Petel|            után nyúlt jókedvűen.~A leány haragosan rántotta ki a
15 Petel|           víz forrott az üstben. A leány kerülve a Marci tekintetét,
16 Petel|          amint lesimult ágyában. A leány leült ismét a cserepes szélére,
17 Petel|          Beszéljenek vele újból.~A leány ingerülten szólt közbe:~-
18 Petel|          felugrott a párkányára.~A leány rémülten rohant be a szobába,
19 Petel|   kiáltotta, és kirántotta magát a leány kezéből, s kiugrott.~A bakter
20 Petel|           van itt még tisztességes leány... hazatakarodjatok... Itt
21 Petel|            ordította tíz torok. „A leány ugrott a vízbe... Eszter,
22 Brody|         vackolt ágyon nyugszik egy leány, vagy hat szoknya van rajta
23 Brody|           vidám és repeső lelke. A leány álmában magához szorongatta
24 Brody|         marokszedő volt akkor... A leány maga hallgatott a földi
25 Brody|          Pestre! - mondá, de nem a leány felé fordulva.~- Én is voltam,
26 Brody|          doktor pedig hozzányúlt a leány kebléhez:~- Jó - mondá. -
27 Brody|            elvágták volna, amint a leány a kocsi bakjára fölszállott.
28 Brody|           úr, az apa. Egy növendék leány - kicsinyben tulajdon olyan,
29 Brody|            öreg szülék, a növendék leány nézték - egészen jól nem
30 Brody|           a fiatal, de már fejlett leány, aztán nyomban felugrott,
31 Brody|           Erzsébet nem volt bolond leány, észrevette magát, megfogta
32 Brody|         meg nem issza! - felelte a leány.~- Az úrinőknek, a feleségemnek
33 Brody|           a parasztnép őserejét.~A leány nem értette, vállat vont.
34 Brody|      jobban, mint a természetet.~A leány kérdőleg tekintett rá, hogy
35 Brody|       halászik...~- Ahá! - mondá a leány.~- Csakhogy nem érek rá.
36 Brody|         Tudom.~- Mondja hát meg.~A leány nem tudta a gazdája vezetéknevét,
37 Brody|   csörgette, a másikkal megfogta a leány kezét, aki szinte beleszédült
38 Brody|          fakó arcát odadörzsölje a leány selyemsima, teljes, telt
39 Brody|            teljes, telt képéhez. A leány mégis eszére tért:~- Hagyjon
40 Brody|           dajka, ez egy becsületes leány?! Ez egy!...~Valami szörnyű
41 Brody|               Te aztán hallgass!~A leány nyelt egyet, és csak azt
42 Brody|          majd egy kócos kis fekete leány kidugta a fejét, mi történt,
43 Brody|          te, ülj az ölembe, ide!~A leány engedelmeskedett. Jakab
44 Brody|        volt, más volt!~A fiú is, a leány is ezt igen helyeselték,
45 Brody|     csillagos szolgája megcsípte a leány kövér állát:~- Azért, mert
46 Brody|     igazgatta, kitárta a karjait a leány felé:~- Én is úr vagyok,
47 Brody|             Amit maga! - felelte a leány hetykén. Ismerte a legényt -
48 Brody|            másra méltó, idd meg.~A leány belevágott a körmeivel a