Rész

 1 Godsu|       elviszem az urat! - felelt az öreg, aki a kocsiban elöl a kis
 2 Godsu|          lábai lelógtak.~Már nagyon öreg lehetett. Ráncos arcát ritka
 3 Godsu|      idejében is itt lakott már?~Az öreg megvakarta a füle tövét,
 4 Godsu|           kelmed hány esztendős?~Az öreg gondolkodóba esett, és elnevette
 5 Godsu|          helyen ritkábban, amint az öreg csősz szeszélye hozza magával.
 6 Godsu|            kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette
 7 Godsu|           előbbre.~- Aztán ízlik-e, öreg?~- Van közte némelyik édes.
 8 Godsu|             az eledelem - felelt az öreg, és szorgalmasan nagy gyönyörrel
 9 Godsu|         kapna meleg ételt. Az ilyen öreg embernek jó ám a meleg leves!~-
10 Godsu|          unalom miatt gondoltam!~Az öreg elnevette magát.~- Unalom!
11 Godsu|           megszokni!~- Pedig látja, öreg, a nélkül ma már nem lehet
12 Godsu|           nem lehet meg a világ!~Az öreg ismét elnevette magát.~-
13 Godsu|            ez a sok lótás-futás!~Az öreg a korsó után nyúlt, és ivott
14 Godsu|           nem szereti a hazáját?~Az öreg mutatóujjával lenyomta pipájában
15 Godsu|        jelezte az irányát.~- Látja, öreg, hogy köszöntgetett az az
16 Godsu|             Párizsból? - kérdezé az öreg bámész arccal. - Soha nem
17 Godsu|             csendes békességben!~Az öreg elhallgatott, és lassú tempóban
18 Godsu|           no, hadd hányjuk bele! Az öreg lehetőleg gyorsan fölkelt,
19 Godsu|          maradtam a viskó előtt. Az öreg nagy léptekkel ment a kocsi
20 Godsu|          fái, bokrai között.~Míg az öreg odajárt, benéztem szobájába.~
21 Godsu|           Matyi bácsi? Mi lelte?~Az öreg nem felelt, hanem leült
22 Godsu|              A hasa... a hasa...~Az öreg elfödte arcát mind a két
23 Godsu|      peregnek le a könnycseppek. Az öreg egészen meg volt törve.
24 Godsu|              Dehogy! - nyögte ki az öreg nagy keservesen. - De majd...
25 Godsu|             Fésűs kontyot viselt az öreg: finom kezében tartja a
26 Petel| Baranyai-major idefarkallott, és az öreg itt lógott (dőlingéző járású,
27 Petel|             feltűnőbb volt, mert az öreg Baranyait nem valami istenes
28 Petel|  barátságosan.~- Italt hoztam, ihol öreg, ha meg nem veti, api... -
29 Petel|     telepedett, szembekönyökölve az öreg emberrel.~- Kend is görbén
30 Petel|            Kend is görbén néz reám, öreg, ebben a házban, mint más?
31 Petel|   pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten állott az
32 Petel|         kisasszony cicázott, nem az öreg...~- Hát cicázzék a tüzes
33 Brody|            Keskeny fanyoszolyán egy öreg parasztpár alszik: Császár
34 Brody|            aludni, se pipálni...~Az öreg iszonyú elkeseredésre ébredt,
35 Brody|       tudtak végképp megegyezni. Az öreg Kiss Erzsébet azt akarta
36 Brody|             a ház levegőjét, sőt az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete,
37 Brody|         Kiss Mihály kezelt véle. Az öreg zsellérnek valóban olyan
38 Brody|          Tibor, Tibor! - felelte az öreg úrasszony.~- No ládd, lányod
39 Brody|             kisleány atrecájára, az öreg szülői kezébe. Sőt az első
40 Brody|             láncot jól megrágja!~Az öreg napszámos hangosan fölnevetett
41 Brody|             cigányputrik előtt álló öreg vályogvető, léppel varjúra
42 Brody|     besietett hozzá. A nagysága, az öreg szülék, a növendék leány
43 Brody|              jegyezte meg a rendőr. Öreg paraszt volt; tudta még
44 Brody|             éjszakai némber csúf és öreg, mint valami kicsiny bűn;
45 Brody|        leült egy padra, ahol valami öreg csavargó bóbiskol már; uras
46 Brody|             megkérte a kezét, pedig öreg volt, mint a Mátra, keshedt