Rész
1 Godsu| egy-egy csekkegő szalonka, amint a mocsárparton végigmentem;
2 Godsu| megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek között,
3 Godsu| némely helyen ritkábban, amint az öreg csősz szeszélye
4 Godsu| kaszárnyázott halottak, amint táblánként számozva egymás
5 Godsu| legelni. Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.~- Van-e
6 Godsu| most néztem meg az öreget, amint bement az alacsony viskóba
7 Godsu| megöregedtem. Így volt jó, amint volt.~- A templomba csak
8 Godsu| ítéletet mondjon fölötte? Amint így tépelődve néztem az
9 Godsu| levegőn, látom az öreget, amint a sírokon keresztül, kalap
10 Godsu| bement a viskóba.~Hallottam, amint belülről bereteszelte az
11 Godsu| esett a nemzetségbe, mert amint tudva van, Hüke Kristóf,
12 Godsu| nagyterem ajtaja, mert, amint Csáp Jankó mondta, valami
13 Godsu| szalon ablakán át látja, amint a sűrűn szitáló apró esőcseppek
14 Godsu| háztető palatábláin, s hallja, amint egyhangú locsogással végigszalad
15 Godsu| ablakon s látja az embereket, amint a vizes, fényes aszfalton,
16 Godsu| nesztelenül nyílik az ajtó és amint ismét fordul: előtte áll
17 Godsu| szobában és behallatszott, amint az őszi eső cseppjei az
18 Godsu| az ablakhoz verődtek, s amint a víz az ereszen át locsogva
19 Godsu| aranyszegélyű kis kartonpapírost. Amint olvasni kezdte, arca mind
20 Godsu| Igen, az, a Kelemen! Amint meglátta, hogy ott ül az
21 Godsu| a saját fülemmel hallom, amint pofonokat ígér a feleségemnek!~
22 Godsu| kétségbeesett merev szemeit, amint rámszögezte, és már csak
23 Godsu| nyomait a testén. Láttam, amint az ágyában kimerülten és
24 Petel| ravaszul nézve a nénit, amint könnyezik a haragos növénytől.~-
25 Petel| megbotránykozott azon a hangon, amint Mayer, a suszter, Baranyai
26 Petel| Baranyai-major lombos végéből, amint gyermekkorukban, hintázás
27 Petel| vele az összeköttetést, s amint a feleségét eltette a kis
28 Petel| botránykoztatónak - hallszott, amint betették az ajtót. - Szerencsétlen.
29 Petel| pattintott az ostorával, amint ott állott, és álmélkodva
30 Petel| virágot, amit elvetettél, amint engemet megláttál, s egyebet
31 Petel| csillámpolt ki. Hallatszott, amint a tőkét hozó szekér odább
32 Petel| víz zubogása hallszott, amint lesimult ágyában. A leány
33 Brody| magyarul, s úgy tudtak kacagni, amint keservesen bőgött a paraszt.~
34 Brody| vér megfagyott ereiben, amint az utolsó megrohanásra nyaka
35 Brody| tettél? - kiabáltak utána, amint a közkatona eldobva fegyverét,
36 Brody| úrinőnek elfúlt a lélegzete, amint Császár Kiss Mihály kezelt
37 Brody| előtérben, körülötte a három, amint mustrálta. Még meg se volt
38 Brody| de mintha elvágták volna, amint a leány a kocsi bakjára
39 Brody| elhomályosított fülkében -, amint a parasztleány teli, gyönyörű
40 Brody| Erzsébet is mosolygott, és amint a házinép lábujjhegyen kisompolygott
41 Brody| vett körül. A villamos, amint végighasítja a levegőt,
42 Brody| házmester csengettyűje, amint berreg. A bakter tülkölését
43 Brody| úttalan utak nyirkos piszkába.~Amint szédülten botorkált lefelé
44 Brody| szaladt neki az utcának, és amint elfojtódott torkán csak
45 Brody| tőlük, és szaladni kezdett, amint az egyik megfogta. Az éjszakai
46 Brody| Majd meglátta Erzsébetet, amint a szoba közepén áll és reszket:~-
|