Rész

 1 Godsu|        az öreghez:~- Hej! Matyi bácsi! Jöjjön no, hadd hányjuk
 2 Godsu|  siettem elébe.~- Mi baj, Matyi bácsi? Mi lelte?~Az öreg nem felelt,
 3 Godsu|     földre.~- Mi történt, Matyi bácsi? Talán beteg? Adok vizet!
 4 Petel|    ronda, minthogy ott szívja a bácsi napestig a fehér krajcáros
 5 Petel|      sétifikál. Itt leste meg a bácsi a barátistákat, akik tizenegy
 6 Petel|       abc-s könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a gyermekeket az
 7 Petel|  visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi jól mulatott. Jöttek aztán
 8 Petel|  leülhet az asztal mellé Márton bácsi. No! keress ott egy szem
 9 Petel|        szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak alig
10 Petel|      lesüti a szájpadlását. - A bácsi hunyorog, de egy szót se
11 Petel|      tormával. Gyorsan gyúrja a bácsi, ravaszul nézve a nénit,
12 Petel|        A sültből nagyokat fal a bácsi.~- De nézze a lájbiját,
13 Petel|         ami élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~-
14 Petel|       csak csínján szopogatja a bácsi, mert a guta künn leselget
15 Petel|     Aztán igen szuszogós lesz a bácsi, s azon ülő helyében el-elszundít.
16 Petel| beszélni. Nem jó! Ne kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi pedig
17 Petel|   kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi pedig nagyokat bólongatott
18 Petel|      szememet.~Így hazudozott a bácsi, ami pedig vétek az Isten
19 Petel|        pedig boldogan féltek. A bácsi igen jóba volt Vele. Kompanizált
20 Petel|         terhével (persze Márton bácsi is jól nyitva tartotta a
21 Petel|   szegeletben, nem evett Márton bácsi két szeredán húst, s így
22 Petel|   Senkivel se volt kocódásuk. A bácsi nem adott pénzt kölcsön,
23 Petel|          Akkor megelevenedett a bácsi. A harcospajtásainak odaadta
24 Petel|       duplát - és célozgatott a bácsi, bárha a fegyvernek nem
25 Petel|         Isten szent nevére...~A bácsi akkor sunyorgott alattomosan,
26 Petel|   nadrágját sohase vetette le a bácsi azóta; arany rojtos nyakravalót
27 Petel|      potrohán.~Így éldegélve, a bácsi (mindennap egy nap telvén
28 Petel|        forradalom után a Márton bácsi házából. Valami peckes őrmester
29 Petel|     Sohase akart tudni felőle a bácsi. Megszökött vele...~Mikor
30 Petel|       legény a tornácra, Márton bácsi elejébe.~- Ön azon Márton
31 Petel|        ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást nézett a fickóra,
32 Petel|  pipálást szokta végezni Márton bácsi. Az arcátlan legyek ingerkedtek
33 Petel|   köszöntötték Márton bácsit. A bácsi morgott valamit, s mély
34 Petel|       az öcsémnek? - kérdezte a bácsi.~- Mindenesetre. A Schultz
35 Petel|          A nap enyhén sütött. A bácsi kétfelé terpesztette a lábait,
36 Petel|          S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja bizonytalanabb lett.
37 Petel|        Isten? fiam... fiam...~A bácsi rebegett. Nem! semmi csoda
38 Petel|    ostobaság és sifli...~Márton bácsi lassan, segítség nélkül
39 Petel|        haza... - rebegte Márton bácsi. A mellét kifeszítette,
40 Petel|        a székbe beültethette. A bácsi hangtalanul rebegte:~- A
41 Petel|    kapun...~S mikor kihaladt, a bácsi szemeiből két kövér csepp
42 Petel|        szóltak többet felőle. A bácsi eltolta később a pipáját
43 Brody|        fejével, és megállott.~- Bácsi, merre van a debrei országút? -
44 Brody|        nekem egy kicsit, rendőr bácsi, nem ittam még éjszakai
45 Brody| Erzsébet közbeszólott:~- Rendőr bácsi, kiadják az én ládámat?~-